Both myself and my brother belong to the under 30 demographic, which Pat said makes 70 percent, but according to our statistics it makes 60 percent of the region's population. Qatar is no exception to the region. It's a very young nation led by young people. We have been reminiscing about the latest technologies and the iPods, and for me the abaya, my traditional dress that I'm wearing today.
Én és a fivérem a 30 éven aluliak korosztályába tartozunk, ami Pat szerint 70 százalék, a mi statisztikánk szerint viszont a térség lakosságának 60 százaléka. Ez alól Qatar sem kivétel. Fiatal nemzetről van szó, melyet fiatalok vezetnek. Beszélünk a legújabb technológiákról, vagy az iPod-ról, számomra a téma az abaya, a tradicionális ruha, amelyet ma is viselek.
Now this is not a religious garment, nor is it a religious statement. Instead, it's a diverse cultural statement that we choose to wear. Now I remember a few years ago, a journalist asked Dr. Sheikha, who's sitting here, president of Qatar University -- who, by the way, is a woman -- he asked her whether she thought the abaya hindered or infringed her freedom in any way. Her answer was quite the contrary. Instead, she felt more free, more free because she could wear whatever she wanted under the abaya. She could come to work in her pajamas and nobody would care. (Laughter) Not that you do; I'm just saying.
Nem egy vallási öltözet, nem is vallásos állásfoglalás. Hanem egy változatos kulturális állásfoglalást választottunk hordani. Emlékszem, néhány évvel ezelőtt egy újságíró megkérdezte Dr. Sheikha-t, aki most épp itt ül, ő a Katari Egyetem rektora, -- aki történetesen egy nő -- azt kérdezte, hogy gondolt-e már arra, hogy az abaya gátolta-e vagy sértette-e a szabadságát bármilyen formában. A válasza épp az ellentéte volt ennek. Épp ellenkezőleg, sokkal szabadabbnak érezte magát, sokkal szabadabbnak, mert az abaya alatt viselhet amit csak akar. Jöhetett pizsamában dolgozni, senki se foglalkozott vele. (Nevetés) Nem mintha ezt tenné. Csak viccelek.
(Laughter)
(Nevetés)
My point is here, people have a choice -- just like the Indian lady could wear her sari or the Japanese woman could wear her kimono. We are changing our culture from within, but at the same time we are reconnecting with our traditions. We know that modernization is happening. And yes, Qatar wants to be a modern nation. But at the same time we are reconnecting and reasserting our Arab heritage. It's important for us to grow organically. And we continuously make the conscious decision to reach that balance.
Itt a lényeg, hogy az embereknek van választása, mint ahogy egy indiai nő viselhet szárit vagy egy japán nő a kimonóját. Belülről változtatjuk meg a kultúránkat, de ugyanakkor vissza is nyúlunk a hagyományainkhoz. Tudjuk, hogy folyamatosan zajlik a modernizáció. És igen, Katar modern nemzet szeretne lenni. De ugyanakkor visszanyúlunk az arab hagyományainkhoz és erősítjük azokat. Fontos számunkra, hogy szervesen fejlődjünk. Folyamatosan tudatos döntéseket hozunk, hogy egyensúlyban maradjunk.
In fact, research has shown that the more the world is flat, if I use Tom Friedman's analogy, or global, the more and more people are wanting to be different. And for us young people, they're looking to become individuals and find their differences amongst themselves. Which is why I prefer the Richard Wilk analogy of globalizing the local and localizing the global. We don't want to be all the same, but we want to respect each other and understand each other. And therefore tradition becomes more important, not less important.
Valójában a kutatások bebizonyították, hogy minél laposabb a világ, Tom Friedman analógiájával szólva, azaz minél globálisabb, annál több ember szeretne különbözni a többiektől. Számunkra, fiatalok számára ez azt jelenti, hogy próbálunk egyéniségekké válni, és felfedezni, hogy miben különbözünk egymástól. Ezért kedvelem Richard Wilk analógiáját: globalizálni a helyit, lokalizálni a globálist. Nem akarunk mindannyian egyformák lenni, de szeretnénk tisztelni és megérteni egymást. Így tehát a hagyomány fontosabbá válik, nem pedig jelentéktelenebbé.
Life necessitates a universal world, however, we believe in the security of having a local identity. And this is what the leaders of this region are trying to do. We're trying to be part of this global village, but at the same time we're revising ourselves through our cultural institutions and cultural development. I'm a representation of that phenomenon. And I think a lot of people in this room, I can see a lot of you are in the same position as myself. And I'm sure, although we can't see the people in Washington, they are in the same position. We're continuously trying to straddle different worlds, different cultures and trying to meet the challenges of a different expectation from ourselves and from others.
Az élethez szükséges az egységes világ, mégis hiszünk a helyi identitás adta biztonságban. És pont ez az, amit ennek a régiónak a vezetői próbálnak elérni. Próbálunk a globális falu részévé válni, de ugyanakkor mi magunk is felülvizsgáljuk magunkat a kulturális intézményeken és kulturális fejlődésen keresztül. Én vagyok az egyik képviselője ennek a jelenségnek. Szerintem ebben a teremben sok ember, látom, hogy sokan önök közül ugyanabban a helyzetben vannak, mint én. Biztos vagyok benne, hogy bár nem látjuk a washingtoniakat, de ők is ugyanebben a helyzetben vannak. Folyamatosan próbálunk egyensúlyozni különböző világok és kultúrák között és próbálunk megfelelni a saját magunk és mások elvárásainak.
So I want to ask a question: What should culture in the 21st century look like? In a time where the world is becoming personalized, when the mobile phone, the burger, the telephone, everything has its own personal identity, how should we perceive ourselves and how should we perceive others? How does that impact our desert culture?
Tehát a kérdésem a következő: Milyennek kellene lennie a 21. századi kultúrának? Egy olyan korban, amikor a világ egyre személyre szólóbbá válik, amikor a mobiltelefonnak, a hamburgernek, a telefonnak, mindennek megvan a személyes identitása, hogyan tekintsünk magunkra és hogyan tekintsünk másokra? Milyen hatással van a sivatagi kultúránkra?
I'm not sure of how many of you in Washington are aware of the cultural developments happening in the region and, the more recent, Museum of Islamic Art opened in Qatar in 2008. I myself am personalizing these cultural developments, but I also understand that this has to be done organically. Yes, we do have all the resources that we need in order to develop new cultural institutions, but what I think is more important is that we are very fortunate to have visionary leaders who understand that this can't happen from outside, it has to come from within. And guess what? You might be surprised to know that most people in the Gulf who are leading these cultural initiatives happen to be women.
Nem vagyok biztos, hogy Washingtonban tisztában vannak azzal, hogy milyen kulturális fejlődés zajlik a régióban. Például nemrégiben az Iszlám Művészeti Múzeum nyitotta meg kapuit 2008-ban Katarban. Én magam is megszemélyesítem ezeket a kulturális fejlődéseket, de azt is értem, hogy ezt szervesen kell véghezvinni. Igen, rendelkezésünkre áll az összes erőforrás, amire szükségünk van, hogy új kulturális intézményeket alakítsunk ki, de azt gondolom sokkal fontosabb, hogy nagyon szerencsések vagyunk, hogy olyan előrelátó vezetőink vannak, akik megértik, hogy ez nem tud kívülről megtörténni, hanem csakis belülről. És mit gondolnak? Biztosan meglepődnek, hogy az öbölben élő emberek nagy része, akik a kulturális kezdeményezések élére álltak, véletlenül épp nők.
I want to ask you, why do you think this is? Is it because it's a soft option; we have nothing else to do? No, I don't think so. I think that women in this part of the world realize that culture is an important component to connect people both locally and regionally. It's a natural component for bringing people together, discussing ideas -- in the same way we're doing here at TED. We're here, we're part of a community, sharing out ideas and discussing them. Art becomes a very important part of our national identity. The existential and social and political impact an artist has on his nation's development of cultural identity is very important.
Mit gondolnak, mi miért van ez? Vajon azért, mert ez egy könnyű választás; mert nincs más választásunk? Nem, nem hiszem. Szerintem a nők a világnak ezen a részén megértették, hogy a kultúra fontos elem, hogy összekössük az embereket helyileg és regionálisan. Ez egy természetes módja összehozni az embereket, megvitatni az ötleteket -- pont úgy, mint ahogy a TED-en csináljuk. Itt vagyunk, része vagyunk egy közösségnek, megosztjuk és megvitatjuk a gondolatainkat. A művészet nagyon fontos része a mi nemzeti identitásunknak. Az egzisztenciális, szociális és politikai hatás, amellyel egy művész bír, hogy építse nemzetének kulturális identitását, nagyon fontos.
You know, art and culture is big business. Ask me. Ask the chairpersons and CEOs of Sotheby's and Christie's. Ask Charles Saatchi about great art. They make a lot of money. So I think women in our society are becoming leaders, because they realize that for their future generations, it's very important to maintain our cultural identities. Why else do Greeks demand the return of the Elgin Marbles? And why is there an uproar when a private collector tries to sell his collection to a foreign museum? Why does it take me months on end to get an export license from London or New York in order to get pieces into my country?
A művészet és a kultúra nagy üzlet ám! Kérdezzenek csak engem! Vagy a Sotheby`s és a Christie`s elnökeit és vezérigazgatóit. Kérdezzék csak Charles Saatchi-t arról, milyen nagyszerű a művészet! Nagyon is jól keresnek! Szerintem közülünk azért kerül ki olyan sok női vezető, mert ők felismerik, hogy az elkövetkező generációk szempontjából nagyon fontos a kulturális identitásunk megőrzése. Máskülönben miért követelnék vissza a görögök az Elgin-márványokat? Miért kezdenek el lázongani, ha egy magángyűjtő egy külföldi múzeumnak akarja eladni a gyűjteményét? Miért telik bele hónapokba, hogy Londonból vagy New Yorkból kiviteli engedélyhez jussak, hogy az országomba vihessek műtárgyakat?
In few hours, Shirin Neshat, my friend from Iran who's a very important artist for us will be talking to you. She lives in New York City, but she doesn't try to be a Western artist. Instead, she tries to engage in a very important dialogue about her culture, nation and heritage. She does that through important visual forms of photography and film.
Néhány órán belül Shirin Neshat, egy iráni barátom, aki számunkra egy nagyon fontos művész, fog önökhöz beszélni. New York-ban él, de nem próbál nyugati művész lenni. Ehelyett egy nagyon fontos párbeszéddel igyekszik foglalkozni a kultúrájáról, nemzetéről és örökségéről. Fontos vizuális eszközökön keresztül teszi ezt, mint a fotó vagy a film.
In the same way, Qatar is trying to grow its national museums through an organic process from within. Our mission is of cultural integration and independence. We don't want to have what there is in the West. We don't want their collections. We want to build our own identities, our own fabric, create an open dialogue so that we share our ideas and share yours with us. In a few days, we will be opening the Arab Museum of Modern Art. We have done extensive research to ensure that Arab and Muslim artists, and Arabs who are not Muslims -- not all Arabs are Muslims, by the way -- but we make sure that they are represented in this new institution. This institution is government-backed and it has been the case for the past three decades. We will open the museum in a few days, and I welcome all of you to get on Qatar Airways and come and join us.
Ugyanígy Katar is igyekszik fejleszteni a nemzeti múzeumait belső, szerves folyamatok által. A kulturális integráció és függetlenség a küldetésünk. Nem szeretnénk, hogy ugyanaz legyen nálunk is, mint Nyugaton. Nem vágyunk a gyűjteményeikre. A saját identitásunkat, saját anyagainkat szeretnénk felépíteni, nyílt párbeszédet folytatni, ezért megosztjuk a gondolatainkat és osszák meg önök is velünk. Néhány nap múlva megnyitjuk az Arab Modern Művészet Múzeumát. Alapos kutatást végeztünk, hogy biztosak legyünk, hogy az arab és muszlim művészek és az arabok, akik nem muszlimok -- egyébként nem minden arab muszlim -- tehát biztosak legyünk, hogy ők képviselve vannak ebben az új intézményben. Ez az intézmény kormányzati háttérrel rendelkezik és ugyanez volt a helyzet az elmúlt három évtizedben. Néhány napon belül megnyitjuk a múzeumot és bíztatom önöket, hogy üljenek fel egy Quatar Airways járatra és jöjjenek el, csatlakozzanak hozzánk.
(Laughter)
(Nevetés)
Now this museum is just as important to us as the West. Some of you might have heard of the Algerian artist Baya Mahieddine, but I doubt a lot of people know that this artist worked in Picasso's studio in Paris in the 1930s. For me it was a new discovery. And I think with time, in the years to come we'll be learning a lot about our Picassos, our Legers and our Cezannes. We do have artists, but unfortunately we have not discovered them yet.
Ez a múzeum olyan fontos számunkra, mint a Nyugat. Néhányan hallhattak már az algériai művészről, Baya Mahieddine-ről, de kétlem, hogy sokan tudnak arról, hogy ez a művész Picasso stúdiójában dolgozott Párizsban az 1930-as években. Számomra ez egy új felfedezés. Szerintem idővel, a következő évek során sokat fogunk tanulni a saját Picasso-inkról, Leger-inkről és Cezanne-jainkról. Vannak művészeink, de sajnos még nem fedeztük fel őket.
Now visual expression is just one form of culture integration. We have realized that recently more and more people are using the means of YouTube and social networking to express their stories, share their photos and tell their own stories through their own voices. In a similar way, we have created the Doha Film Institute. Now the Doha Film Institute is an organization to teach people about film and filmmaking. Last year we didn't have one Qatari woman filmmaker. Today I am proud to say we have trained and educated over 66 Qatari women filmmakers to edit, tell their own stories in their own voices.
A vizuális kifejezés a kulturális integrációnak csak az egyik formája. Arra jöttünk rá, hogy mostanában egyre több ember használja a YouTube és a közösségi hálók lehetőségeit, hogy elmondják a történeteiket, megosszák a fotóikat és a saját történetüket a saját hangjukon mondják el. Hasonló módon létrehoztuk a Doha Filmintézetet. A Doha Filmintézet egy olyan szervezet, amely a filmre és filmkészítésre tanítja az embereket. Tavaly egyetlen katari női filmesünk sem volt. Most viszont büszkén jelentem, hogy kitaníttattunk több mint 66 katari női filmkészítőt, hogy szerkesszék meg és mondják el a saját történeteiket a saját hangjukon.
(Applause)
(Taps)
Now if you'll allow me, I would love to share a one-minute film that has proven to show that a 60-sec film can be as powerful as a haiku in telling a big picture. And this is one of our filmmakers' products.
Ha megengedik, szeretnék megosztani egy egyperces filmet, amely bebizonyítja, hogy egy hatvan másodperces film is lehet olyan hatékony, mint egy haiku hogy egy nagyobb történetet meséljen el. Ez az egyik filmesünk munkája.
(Video) Boy: Hey listen! Did you know that the stocks are up? Who are you playing? Girl: Uncle Khaled. Here, put on the headscarf. Khaled: Why would I want to put it on? Girl: Do as you're told, young girl. Boy: No, you play mom and I play dad. (Girl: But it's my game.) Play by yourself then. Girl: Women! One word and they get upset. Useless. Thank you. Thank you!
(Video) Fiú: Hé, figyelj! Tudod, hogy magasan vannak a részvények? Kit játszol? Lány: Khaled bácsit. Tessék, vedd fel a fejkendőt. Khaled: Miért kellene felvennem? Lány: Tedd, ahogy mondták, ifjú hölgy. Fiú: Nem, te leszel anya, én meg apa. (Lány: De ez az én játékom.) Akkor játssz egyedül. Lány: Nők! Egy szó, és ők máris kiborulnak. Mihaszna. Köszönöm! Köszönöm!
(Applause)
(Taps)
SM: Going back to straddling between East and West, last month we had our second Doha Tribeca Film Festival here in Doha. The Doha Tribeca Film Festival was held at our new cultural hub, Katara. It attracted 42,000 people, and we showcased 51 films. Now the Doha Tribeca Film Festival is not an imported festival, but rather an important festival between the cities of New York and Doha. It's important for two things. First, it allows us to showcase our Arab filmmakers and voices to one of the most cosmopolitan cities in the world, New York City. At the same time, we are inviting them to come and explore our part of the world. They're learning our culture, our language, our heritage and realizing we're just as different and just the same as each other.
SM: Visszatérve a Kelet és Nyugat közötti egyensúlyozásra a múlt hónapban volt a második Doha Tribeca Filmfesztivál itt, Doha-ban. A Doha Tribeca Filmfesztivált az új kulturális központunkban, Katara-ban rendezték. 42.000 ember látogatta és 51 filmet vetítettünk. A Doha Filmfesztivál nem egy importált fesztivál, hanem egy jelentős fesztivál New York és Doha között. Két dolog miatt fontos. Egyrészt lehetővé teszi, hogy bemutassuk az arab filmeseinket és a hangjukat a világ egyik legkozmopolitább városában, New York-ban. Miközben arra invitáljuk őket, hogy jöjjenek és fedezzék fel a világ ezen részét. A kultúránkról, nyelvünkről és örökségünkről hallhatnak és rájöhetnek, hogy csak annyira különbözünk egymástól, mint amennyire hasonlítunk egymásra.
Now over and over again, people have said, "Let's build bridges," and frankly, I want to do more than that. I would like break the walls of ignorance between East and West -- no, not the soft option that we have discussed before, but rather the soft power that Joseph Nye has spoken about before. Culture's a very important tool to bring people together. We should not underestimate it.
Újra meg újra azt mondják emberek: "Építsünk hidakat!", és őszintén szólva én ennél többet szeretnék tenni. Szeretném lerombolni a tudatlanság falait Kelet és Nyugat között. Nem, nem azokkal a könnyű választásokkal amelyekről az előbb beszéltünk, hanem inkább a puha erővel, amelyről Joseph Nye beszélt ezelőtt. A kultúra nagyon fontos eszköz, hogy összehozzuk az embereket. Nem szabad alábecsülnünk.
"Know thyself," that is the journey of self-expression and self-realization that we are traveling. Now I don't pretend to have all the answers, but I know that me as an individual and we as a nation welcome this community of ideas worth spreading. This is a very interesting journey. I welcome you on board for us to engage and discuss new ideas of how to bring people together through cultural initiatives and discussions. Familiarity destroys and trumps fear. Try it.
"Ismerd meg önmagad!" ez az önkifejezés és önmegvalósítás útja amelyen mi járunk. Nem teszek úgy, mintha tudnám a válaszokat de tudom, hogy én, mint egyén és mi, mint nemzet üdvözöljük a a terjesztésre érdemes gondolatok közösségét. Ez egy nagyon érdekes utazás. Üdvözlöm önöket a fedélzeten, vitassunk meg új gondolatokat arról, hogy hogyan hozzuk össze az embereket a kulturális kezdeményezéseken és párbeszédeken keresztül. A megismerés elpusztítja és kiüti a félelmet. Próbálják ki!
Ladies and gentlemen, thank you very much. Shokran.
Hölgyeim és Uraim, köszönöm szépen! Köszönöm. Shokran.
(Applause)
(Taps)