I'm a contemporary artist with a bit of an unexpected background. I was in my 20s before I ever went to an art museum. I grew up in the middle of nowhere on a dirt road in rural Arkansas, an hour from the nearest movie theater. And I think it was a great place to grow up as an artist because I grew up around quirky, colorful characters who were great at making with their hands. And my childhood is more hick than I could ever possibly relate to you, and also more intellectual than you would ever expect. For instance, me and my sister, when we were little, we would compete to see who could eat the most squirrel brains. (Laughter) But on the other side of that, though, we were big readers in our house. And if the TV was on, we were watching a documentary. And my dad is the most voracious reader I know. He can read a novel or two a day.
Kortárs művész vagyok, egy kicsit váratlan háttérrel. A húszas éveimben jártam először múzeumban. Az isten háta mögött nőttem fel, egy földúton a vidéki Arkansas-ban, egy órányira a legközelebbi mozitól. És azt hiszem, ez nagyszerű hely egy cseperedő művész számára, mert bogaras, színes figurákkal nőttem fel, akik nagyon jól tudtak a kezükkel alkotni. És a gyerekkorom mezítlábasabb, mint ahogy azt valaha is el tudnám mondani, és intellektuálisabb, mint ahogy azt el tudják képzelni. Pl. én és a nővérem, amikor kicsik voltunk, versenyeztünk, hogy ki tudd több mókus agyat megenni. (Nevetés) Másfelől viszont rengeteget olvastunk otthon. És ha a TV be volt kapcsolva, akkor dokumentumfilmeket néztünk. Az apám a legtöbbet olvasó ember, akit ismerek. El tud olvasni egy-két regényt egy nap.
But when I was little, I remember, he would kill flies in our house with my BB gun. And what was so amazing to me about that -- well he would be in his recliner, would holler for me to fetch the BB gun, and I'd go get it. And what was amazing to me -- well it was pretty kickass; he was killing a fly in the house with a gun -- but what was so amazing to me was that he knew just enough how to pump it. And he could shoot it from two rooms away and not damage what it was on because he knew how to pump it just enough to kill the fly and not damage what it landed on.
De amikor kicsi voltam, emlékszem, hogy egy légpuskával lőtte le a legyeket. És ami fantasztikus számomra -- ült a karosszékében, kiabált nekem, hogy hozzam a légpuskát, és odavittem. És az volt a fantasztikus számomra -- nos, nagyon kemény volt, puskával ölt meg egy legyet a házban -- de az volt a fantasztikus számomra, hogy tudta mennyire kell fölpumpálni a puskát. És le tudta lőni két szobán keresztül anélkül, hogy megsérült volna, amin ült, mert képes volt épp annyira pumpálni, hogy megölje a legyet, de ne sérüljön meg amin ült.
So I should talk about art. (Laughter) Or we'll be here all day with my childhood stories. I love contemporary art, but I'm often really frustrated with the contemporary art world and the contemporary art scene. A few years ago, I spent months in Europe to see the major international art exhibitions that have the pulse of what is supposed to be going on in the art world. And I was struck by going to so many, one after the other, with some clarity of what it was that I was longing for. And I was longing for several things that I wasn't getting, or not getting enough of. But two of the main things: one of it, I was longing for more work that was appealing to a broad public, that was accessible. And the second thing that I was longing for was some more exquisite craftsmanship and technique.
Szóval a művészetről kéne beszélnem. (Nevetés) Vagy itt leszünk egész nap a gyerekkori történeteimmel. Imádom a kortárs művészetet, de sokszor nagyon frusztrál a kortárs művészvilág, és a kortárs szcéna. Néhány évvel ezelőtt több hónapot töltöttem Európában, hogy lássam a főbb nemzetközi kiállításokat, hogy kitapintsam a pulzust, elvileg mi történik a művészet világában. És megütött a felismerés, miután olyan sokon voltam, egyiken a másik után, hogy mi volt az, amire vágytam. És több dologra vágytam, amiket nem kaptam meg, vagy nem kaptam belőle eleget. De a két legfőbb dolog: az egyik, hogy több munkára vágytam, ami egy szélesebb közönséghez szólt, ami hozzáférhető volt. A második dolog, amire vágytam, az a lenyűgöző kézművesség és technika.
So I started thinking and listing what all it was that I thought would make a perfect biennial. So I decided, I'm going to start my own biennial. I'm going to organize it and direct it and get it going in the world. So I thought, okay, I have to have some criteria of how to choose work. So amongst all the criteria I have, there's two main things. One of them, I call my Mimaw's Test. And what that is is I imagine explaining a work of art to my grandmother in five minutes, and if I can't explain it in five minutes, then it's too obtuse or esoteric and it hasn't been refined enough yet. It needs to worked on until it can speak fluently. And then my other second set of rules -- I hate to say "rules" because it's art -- my criteria would be the three H's, which is head, heart and hands. And great art would have "head": it would have interesting intellectual ideas and concepts. It would have "heart" in that it would have passion and heart and soul. And it would have "hand" in that it would be greatly crafted.
Szóval elkezdtem gondolkodni és sorolni, hogy szerintem mi alkotna egy tökéletes biennálét. Elhatároztam, hogy elkezdem a saját biennálémat. Én fogom szervezni, igazgatni, és elindítani a világban. Szóval gondoltam, rendben, fel kell állítanom valamilyen szempontot a válogatásra. Az összes szempont közül kettő volt a legfontosabb. Az elsőt a Nagyi Tesztnek hívom. Ez azt jelenti, ahogy képzeletben elmagyarázok egy művet a nagymamámnak öt perc alatt. Ha nem tudom elmagyarázni öt perc alatt, akkor túl korlátolt vagy elvont, és még nincs eléggé kidolgozva. Még dolgozni kell rajta, amíg folyékonyan beszél. A második szabály csoport -- utálom azt mondani, hogy "szabály", mert ez művészet -- a szempontom háromrétű, fej, szív és kéz. A jó művészetben kell legyen fej: érdekes intellektuális ötletek és koncepciók. Kell legyen szív, azaz szenvedély, szív és lélek. És kell legyen kéz, azaz mívesség.
So I started thinking about how am I going to do this biennial, how am I going to travel the world and find these artists? And then I realized one day, there's an easier solution to this. I'm just going to make the whole thing myself. (Laughter) And so this is what I did. So I thought, a biennial needs artists. I'm going to do an international biennial; I need artists from all around the world. So what I did was I invented a hundred artists from around the world. I figured out their bios, their passions in life and their art styles, and I started making their work.
Elkezdtem gondolkodni, hogy hogy fogom összehozni ezt a biennálét, hogy fogom körbeutazni a világot, hogy megtaláljam ezeket a művészeket. És egy nap rájöttem, hogy van egy egyszerűbb megoldás. Én fogom megcsinálni az egészet. (Nevetés) Szóval így is tettem. Egy biennálénak szüksége van művészekre. Egy nemzetközi biennálét indítok, szükségem lesz művészekre a világ minden tájáról. Azt csináltam, hogy kitaláltam 100 művészt a világ minden tájáról. Kitaláltam az önéletrajzukat, a szenvedélyeiket, a stílusukat, és elkezdtem megalkotni a műveiket.
(Laughter)
(Nevetés)
(Applause)
(Taps)
I felt, oh this is the kind of project that I could spend my whole life doing. So I decided, I'm going to make this a real biennial. It's going to be two years of studio work. And I'm going to create this in two years, and I have. So I should start to talk about these guys. Well the range is quite a bit. And I'm such a technician, so I loved this project, getting to play with all the techniques. So for example, in realist paintings, it ranges from this, which is kind of old masters style, to really realistic still-life, to this type of painting where I'm painting with a single hair. And then at the other end, there's performance and short films and indoor installations like this indoor installation and this one, and outdoor installations like this one and this one. I know I should mention: I'm making all these things. This isn't Photoshopped. I'm under the river with those fish.
Úgy éreztem, ez az a projekt, amivel az egész életemet el tudnám tölteni. Elhatároztam, hogy ez egy igazi biennálé lesz. Két évet fogok stúdiómunkával tölteni. És két év alatt létrehozom. És sikerült. Szóval mesélek ezekről a srácokról. Elég nagy a szórás. Nagyon érdekelnek a technikák, szóval imádtam ezt, hogy játszhattam sok különböző technikával. Például, a realista festmények ettől, ami a régi mesterek stílusában készült, a nagyon realisztikus csendéletig terjednek, mint ez a festmény, amit egyetlen szőrrel festettem. A másik végén van performansz és rövidfilmek, beltéri installációk, mint ez a beltéri installáció, és ez, és kültéri installációk, mint ez és ez. Meg kell említenem, hogy ezeket tényleg mind elkészítettem. Ez nem Photoshoppolt. Tényleg a folyóban vagyok azokkal a halakkal.
So now let me introduce some of my fictional artists to you. This is Nell Remmel. Nell is interested in agricultural processes, and her work is based in these practices. This piece, which is called "Flipped Earth" -- she was interested in taking the sky and using it to cleanse barren ground. And by taking giant mirrors -- (Applause) and here she's taking giant mirrors and pulling them into the dirt. And this is 22 feet long. And what I loved about her work is, when I would walk around it and look down into the sky, looking down to watch the sky, and it unfolded in a new way. And probably the best part of this piece is at dusk and dawn when the twilight wedge has fallen and the ground's dark, but there's still the light above, bright above. And so you're standing there and everything else is dark, but there's this portal that you want to jump in. This piece was great. This is in my parents' backyard in Arkansas. And I love to dig a hole. So this piece was great fun because it was two days of digging in soft dirt.
Hadd mutassak be néhány fiktív művészt. Ez Nell Remmel. Nellt érdeklik a földművelési technikák, és a munkája ezeken a folyamatokon alapul. Ennek a címe "Felfordult világ" -- az érdekelte, hogy az eget használja a terméketlen föld megtisztítására. És hatalmas tükrökkel -- (Taps) Hatalmas tükröket ás be a földbe. Ez 7 méter hosszú. Az tetszett a munkájában, hogy amikor körbesétáltam, és lenéztem az égre, lenéztem, hogy az eget nézzem, új módon bontakozott ki. Ebben az alkotásban valószínűleg az a legjobb, hogy alkonyatkor és pirkadatkor, amikor leereszkedik a félhomály és a föld sötét, azért még mindig jelen van a fenti fénylő világosság. És ott állsz és minden más sötét, de van ez az átjáró, amibe szeretnél beugrani. A mű remek volt. Ez a szüleim földje Arkansas-ban. És imádok gödröket ásni. Szóval ez nagyon szórakoztató volt, mert két napig puha földet ástam.
The next artist is Kay Overstry, and she's interested in ephemerality and transience. And in her most recent project, it's called "Weather I Made." And she's making weather on her body's scale. And this piece is "Frost." And what she did was she went out on a cold, dry night and breathed back and forth on the lawn to leave -- to leave her life's mark, the mark of her life. (Applause) And so this is five-foot, five-inches of frost that she left behind. The sun rises, and it melts away. And that was played by my mom.
A következő művész Kay Overstry, a pillanatnyi létezés és a mulandóság érdekli. A legújabb projektje az "Időjárás, amit csináltam". És időjárást csinál a saját teste léptékével. Ez a munka a "Dér". Azt csinálta, hogy kiment egy hideg, száraz éjszakán, és oda-vissza lélegzett a füvön, hogy hagyjon -- hogy a létezése nyomát hagyja, az élete nyomát. (Taps) Ez tehát 15 méter és 12 centiméter dér, amit hátrahagyott. A nap felkel, és elolvad. És ezt anyukám játszotta.
So the next artist, this is a group of Japanese artists, a collective of Japanese artists -- (Laughter) in Tokyo. And they were interested in developing a new, alternative art space, and they needed funding for it, so they decided to come up with some interesting fundraising projects. One of these is scratch-off masterpieces. (Laughter) And so what they're doing -- each of these artists on a nine-by-seven-inch card, which they sell for 10 bucks, they drew original works of art. And you buy one, and maybe you get a real piece, and maybe not. Well this has sparked a craze in Japan, because everyone's wanting a masterpiece. And the ones that are the most sought after are the ones that are only barely scratched off. And all these works, in some way, talk about luck or fate or chance. Those first two are portraits of mega-jackpot winners years before and after their win.
A következő művész, egy japán csoport, japán művészek kollektívája -- (Nevetés) Tokióban. Ki akartak fejleszteni egy új, alternatív művészeti közeget. És szükségük volt támogatásra, úgyhogy kitaláltak néhány érdekes pénzgyűjtő projektet. Az egyik a kaparós mesterművek. (Nevetés) Azt csinálják -- mindegyik művész egy 22x17 centis kártyán, amit 10 dollárért árulnak, eredeti műveket rajzolnak. És veszel egyet, és talán egy igazi művet kapsz, talán nem. Ebből teljes őrület lett Japánban, mert mindenki egy mesterművet akar. És amik a leginkább keresettek, azok amiket éppen csak megkapartak. Mindegyik mű valamilyen módon a szerencséről vagy sorsról vagy véletlenről beszél. Az első két portré lottó nyertesekről, évekkel a nyereményük előtt és után.
And in this one it's called "Drawing the Short Stick." (Laughter) I love this piece because I have a little cousin at home who introduced me -- which I think is such a great introduction -- to a friend one day as, "This is my cousin Shea. He draws sticks real good." (Laughter) Which is one of the best compliments ever.
Ennek a címe "A rövidebbet húzni". (Nevetés) Ezt azért imádom, mert van egy kis unokatestvérem otthon, aki úgy mutatott be -- ami szerintem egy szuper bemutatás -- egy barátjának, hogy: "Ez az unokatestvérem Shea. Nagyon jól rajzol botokat." (Nevetés) Ami az egyik legnagyobb bók.
This artist is Gus Weinmueller, and he's doing a project, a large project, called "Art for the Peoples." And within this project, he's doing a smaller project called "Artists in Residence." And what he does is -- (Laughter) he spends a week at a time with a family. And he shows up on their porch, their doorstep, with a toothbrush and pajamas, and he's ready to spend the week with them. And using only what's present, he goes in and makes a little abode studio to work out of. And he spends that week talking to the family about what do they think great art is. He has all these discussions with their family, and he digs through everything they have, and he finds materials to make work. And he makes a work that answers what they think great art is. For this family, he made this still-life painting. And whatever he makes somehow references nesting and space and personal property.
Ez a művész Gus Weinmueller, aki egy nagyon nagy projekten dolgozik, "Művészet a népeknek". És ezen belül van egy kisebb projekt, a "Rezidens művész". Azt csinálja -- (Nevetés) eltölt egy hetet egy családdal. Megjelenik a teraszon vagy a küszöbön a fogkeféjével és a pizsamájával, készen arra, hogy velük töltse a hetet. És csak azt felhasználva, amit talál, készít magának egy kis stúdió kunyhót, ahol dolgozik. És ezalatt a hét alatt beszélget a családdal arról, hogy szerintük mi a jó művészet. Sokat beszélget a családdal. És végigmegy minden tárgyukon, és alapanyagokat talál a munkához. És alkot egy művet, ami válaszol arra, hogy szerintük mi a jó művészet. Ennek a családnak ezt a csendéletet készítette. És minden amit csinál valahogy a fészkekről és a helyekről szól, és a személyi tulajdonról.
This next project, this is by Jaochim Parisvega, and he's interested in -- he believes art is everywhere waiting -- that it just needs a little bit of a push to happen. And he provides this push by harnessing natural forces, like in his series where he used rain to make paintings. This project is called "Love Nests." What he did was to get wild birds to make his art for him. So he put the material in places where the birds were going to collect them, and they crafted his nests for him. And this one's called "Lovelock's Nest." This one's called "Mixtape Love Song's Nest." (Laughter) And this one's called "Lovemaking Nest." (Laughted)
A következő projekt alkotója Joachim Parisvega, és őt az érdekli -- Hisz abban, hogy a művészet mindenhol ott van, vár -- és csak egy kis lökés kell, hogy megtörténjen. És úgy adja meg ezt a lökést, hogy kihasználja a természet erejét, mint egy sorozatban, ahol az esővel festett. Ennek a projektnek a címe "Szerelmi fészkek". Vad madarakat vett rá, hogy elkészítsék az alkotásait. Kitette az anyagokat olyan helyekre, ahol a madarak összegyűjtötték, és elkészítették neki ezeket a fészkeket. Ennek a címe "Hajkorona fészek". Ennek a címe "Válogatás album fészek". (Nevetés) És ennek a címe a "Szeretkező fészek". (Nevetés)
Next is Sylvia Slater. Sylvia's interested in art training. She's a very serious Swiss artist. (Laughter) And she was thinking about her friends and family who work in chaos-ridden places and developing countries, and she was thinking, what can I make that would be of value to them, in case something bad happens and they have to buy their way across the border or pay off a gunman? And so she came up with creating these pocket-sized artworks that are portraits of the person that would carry them. And you would carry this around with you, and if everything went to hell, you could make payments and buy your life. So this life price is for an irrigation non-profit director. So hopefully what happens is you never use it, and it's an heirloom that you pass down. And she makes them so they could either be broken up into payments, or they could be like these, which are leaves that can be payments. And so they're valuable. This is precious metals and gemstones. And this one had to get broken up. He had to break off a piece to get out of Egypt recently.
A következő Sylvia Slater. Sylviat a művészeti képzés érdekli. Ő egy nagyon komoly svájci művész. (Nevetés) És a barátaira és a családjára gondolt, akik kaotikus helyeken dolgoznak fejlődő országokban, és azt gondolta, mit tudok csinálni, ami értékes számukra, ha valami baj történik, és meg kell vesztegetniük a határőröket vagy egy fegyveres banditát. Ezért megalkotta ezeket a zsebben hordható műveket, amik portrék a viselőjükről. És ezt magaddal viheted, és ha minden rosszra fordult, fizetni tudsz vele, és megveheted az életed. Szóval ez az életet érő váltságdíj, egy öntözéssel foglalkozó non-profit igazgatójának készült. Ha minden jól megy, soha sem kell használnod, és egy családi ereklye, amit továbbadsz. És úgy készíti őket, hogy szét lehessen törni fizetségekre, vagy lehetnek ilyenek, ezek levelek, amik lehetnek fizetségek. Tehát ezek értékesek. Nemesfémekkel és drágakövekkel készülnek. Ezt szét kellett törni. Le kellett törnie egy darabot, hogy kijusson Egyiptomból nemrég.
This is by a duo, Michael Abernathy and Bud Holland. And they're interested in creating culture, just tradition. So what they do is they move into an area and try to establish a new tradition in a small geographic area. So this is in Eastern Tennessee, and what they decided was that we need a positive tradition that goes with death. So they came up with "dig jigs." And a dig jig -- a dig jig is where, for a milestone anniversary or a birthday, you gather all your friends and family together and you dance on where you're going to be buried. (Laughter) And we got a lot of attention when we did it. I talked my family into doing this, and they didn't know what I was doing. And I was like, "Get dressed for a funeral. We're going to go do some work." And so we got to the grave and made this, which was hilarious -- the attention that we got. So what happens is you dance on the grave, and after you've done your dance, everyone toasts you and tells you how great you are. And you in essence have a funeral that you get to be present for. That's my mom and dad.
Ez egy alkotópáros, Michael Abernathy és Bud Holland. És őket a kultúrateremtés érdekli, csak is a hagyomány. Azt csinálják, hogy beköltöznek egy helyre, és megpróbálnak megalapozni egy hagyományt egy kis földrajzi területen. Ez kelet Tennessee, és úgy döntöttek, hogy szükségünk van egy pozitív hagyományra a halál körül. Szóval kitalálták a Hulla bált. És a Hulla bál -- a Hulla bál az, amikor egy mérföldkő évforduló vagy születésnap alkalmával összehívod a családot és barátokat, és táncolsz a síron, ahová el fognak temetni. (Nevetés) És nagyon sok figyelmet kaptunk, amikor ezt csináltuk. Rábeszéltem a családomat, és nem tudták, hogy mit csinálok. Azt mondtam: "Öltözzetek temetésre. Megyünk dolgozni." Szóval odamentünk a sírhoz, és ezt csináltuk, ami vicces volt -- mindaz a figyelem, ami ránk irányult. Szóval táncolsz a sírodon. És miután táncoltál, mindenki koccint és elmondja, milyen nagyszerű vagy. Tulajdonképpen van egy temetésed, amin részt vehetsz. Ezek a szüleim.
This is by Jason Birdsong. He is interested in how we see as an animal, how we are interested in mimicry and camouflage. You know, we look down a dark alley or a jungle path, trying to make out a face or a creature. We just have that natural way of seeing. And he plays with this idea. And this piece: those aren't actually leaves. They're butterfly specimens who have a natural camouflage. So he pairs these up. There's another pile of leaves. Those are actually all real butterfly specimens. And he pairs these up with paintings. Like this is a painting of a snake in a box. So you open the box and you think, "Whoa, there's a snake in there." But it's actually a painting. So he makes these interesting conversations about realism and mimicry and our drive to be fooled by great camouflage.
Ez Jason Birdsong alkotása. Az érdekli, hogy hogyan látunk állatként, mennyire érdekel minket a mimikri és az álcázás. Végignézünk egy sötét sikátoron, vagy egy ösvényen a dzsungelben, próbálunk meglátni egy arcot vagy lényt. Természettől fogva így látunk. És ezzel az ötlettel játszik. Ez a mű: ezek nem levelek. Ezek lepke példányok, amelyeknek természetes álcájuk van. Szóval párosítja ezeket. Ez egy másik kupac levél. Ezek mind igazi lepke példányok. És párosítja ezeket festményekkel. Mint ez a festmény egy kígyóról egy dobozban. Szóval kinyitod a dobozt, és azt gondolod: "Ó, egy kígyó van benne." De valójában egy festmény. Szóval érdekes párbeszédeket folytat a realizmusról és a mimikriről, és a vágyunkról, hogy becsapjon egy remek álca.
(Laughter)
(Nevetés)
The next artist is Hazel Clausen. Hazel Clausen is an anthropologist who took a sabbatical and decided, "You know, I would learn a lot about culture if I created a culture that doesn't exist from scratch." So that's what she did. She created the Swiss people named the Uvulites, and they have this distinctive yodeling song that they use the uvula for. And also they reference how the uvula -- everything they say is fallen because of the forbidden fruit. And that's the symbol of their culture. And this is from a documentary called "Sexual Practices and Populations Control Among the Uvulites." This is a typical angora embroidery for them. This is one of their founders, Gert Schaeffer. (Laughter) And actually this is my Aunt Irene. It was so funny having a fake person who was making fake things. And I crack up at this piece, because when I see it I know that's French angora and all antique German ribbons and wool that I got in a Nebraska mill and carried around for 10 years and then antique Chinese skirts.
A következő művész Hazel Clausen. Hazel Clausen antropológus, aki kivett egy év szabadságot, és elhatározta: "Tudod mit? Sokat tanulnék a kultúráról, ha alkotnék egy nem létező kultúrát a semmiből." Szóval ezt tette. Kitalált egy svájci népet, az Uvulitákat, akiknek nagyon jellegzetes, jódlizós énekeik vannak, amire az uvulát használják. És utalnak arra is, hogy az uvula -- Azt mondják, minden hanyatlik a tiltott gyümölcs miatt. És ez a kultúrájuk szimbóluma. Ez egy dokumentumfilmből van, a címe "Szexuális szokások és népesség korlátozás az uvuliták között". Ez egy tipikus angora hímzés náluk. Ez az egyik alapítójuk, Gert Schaeffer. (Nevetés) Ő igazából a nénikém, Irene. Nagyon vicces volt, hogy egy hamis személy csinált hamis dolgokat. És ez mindig megnevettet, mert tudom, hogy ez francia angora, és antik német szalagok, és gyapjú, amit egy nebraskai malomban vettem és tíz évig hurcoltam magammal, és antik kínai szoknyák.
The next is a collective of artists called the Silver Dobermans, and their motto is to spread pragmatism one person at a time. (Laughter) And they're really interested in how over-coddled we've become. So this is one of their comments on how over-coddled we've become. And what they've done is they put a warning sign on every single barb on this fence. (Laughter) (Applause) And this is called "Horse Sense Fence."
A következő egy művészi kollektíva, a Silver Doberman-ok. A mottójuk, hogy a pragmatizmust terjesszék egyszerre mindig csak egy embernek. (Nevetés) És nagyon érdekli őket, hogy mennyire túlvédettek vagyunk. Ez az egyik megjegyzésük arról, hogy mennyire babusgatottak vagyunk. Azt csinálták, hogy figyelmeztetéseket tettek minden szögre ezen a dróton. (Nevetés) (Taps) Ennek az címe, hogy "Ló érzék kerítés".
The next artist is K. M. Yoon, a really interesting South Korean artist. And he's reworking a Confucian art tradition of scholar stones. Next is Maynard Sipes. And I love Maynard Sipes, but he's off in his own world, and, bless his heart, he's so paranoid. Next is Roy Penig, a really interesting Kentucky artist, and he's the nicest guy. He even once traded a work of art for a block of government cheese because the person wanted it so badly.
A következő művész K. M. Yoon, egy nagyon izgalmas dél-koreai művész. És ő újraértelmez egy konfuciánus művészi tradíciót, a tanuló köveket. A következő Maynard Sipes. Imádom Maynard Sipes-t, de a saját kis világában él, és nagyon paranoiás a drágám. A következő Roy Penig, egy nagyon érdekes művész Kentuckyból, és a legaranyosabb pasi. Egyszer elcserélt egy alkotást egy darab állami sajtra, mert az a személy annyira akarta.
Next is an Australian artist, Janeen Jackson, and this is from a project of hers called "What an Artwork Does When We're Not Watching." (Laughter) Next is by a Lithuanian fortune teller, Jurgi Petrauskas. Next is Ginger Cheshire. This is from a short film of hers called "The Last Person." And that's my cousin and my sister's dog, Gabby. The next, this is by Sam Sandy. He's an Australian Aboriginal elder, and he's also an artist. And this is from a large traveling sculpture project that he's doing.
A következő egy ausztrál művész, Janeen Jackson, és ez egy projektjéből van, a címe "Mit csinál egy műtárgy, amikor senki sem látja?" (Nevetés) A következő egy litván jós, Jurgi Petrauskas. A következő Ginger Cheshire. Ez az egyik rövidfilmjéből van, "Az utolsó ember" a címe. És ez az unokatestvérem és a nővérem kutyája, Gabby. A következő Sam Sandytől származik. Ő egy ausztrál bennszülött törzsi vén, és művész is. Ez egy nagy utazó szobor projektből van, amin dolgozik.
This is from Estelle Willoughsby. She heals with color. And she's one of the most prolific of all these hundred artists, even though she's going to be 90 next year. (Laughter) This is by Z. Zhou, and he's interested in stasis. Next is by Hilda Singh, and she's doing a whole project called "Social Outfits."
Ez Estelle Willoughsby. Színekkel gyógyít. És ő az egyik legtermékenyebb a száz művész közül, pedig 90 éves lesz jövőre. (Nevetés) Ez Z. Zhou alkotása, őt a sztázis érdekli. A következő Hilda Singh, egy "Közösségi öltözet" c. projekten dolgozik.
Next is by Vera Sokolova. And I have to say, Vera kind of scares me. You can't look her directly in the eyes because she's kind of scary. And it's good that she's not real; she'd be mad that I said that. (Laughter) And she's an optometrist in St. Petersburg, and she plays with optics. Next, this is by Thomas Swifton. This is from a short film, "Adventures with Skinny." (Laughter) And this is by Cicily Bennett, and it's from a series of short films.
A következő Vera Sokolova. És meg kell mondjam, Vera megijeszt egy kicsit. Nem lehet egyenesen a szemébe nézni, mert egy kicsit ijesztő. És jó, hogy nem létezik; dühös lenne, hogy ezt mondtam. (Nevetés) Szentpéterváron szemész, és az optikával játszik. A következő Thomas Swifton alkotása. Egy rövidfilmből van, a címe "Ropi kalandjai". (Nevetés) És ez Cicily Bennett, és egy rövidfilm sorozatból származik.
And after this one, there's 77 other artists. And all together with those other 77 you're not seeing, that's my biennial. Thank you. Thank you. Thanks. (Applause) Thank you. Thanks. (Applause)
És ezután még van 77 másik művész. És azzal a 77 művésszel együtt, akiket nem látnak, ez a biennálém. Köszönöm. Köszönöm. Köszönöm. (Taps) Köszönöm. Köszönöm. (Taps)