When I was seven years old and my sister was just five years old, we were playing on top of a bunk bed. I was two years older than my sister at the time -- I mean, I'm two years older than her now -- but at the time it meant she had to do everything that I wanted to do, and I wanted to play war. So we were up on top of our bunk beds. And on one side of the bunk bed, I had put out all of my G.I. Joe soldiers and weaponry. And on the other side were all my sister's My Little Ponies ready for a cavalry charge.
Amikor 7 éves voltam és a húgom csak 5, egy emeletes ágy felső részén játszottunk. Két évvel voltam akkor idősebb a húgomnál -- vagyis, még mindig két évvel vagyok idősebb nála --, de abban az időben ez azt jelentette, hogy mindent meg kellett tennie, amit akartam, és azt akartam, hogy játszunk háborúsdit. Szóval fent voltunk az emeletes ágyon. És az ágy egyik oldalára kipakoltam az összes G.I. Joe katonámat és a fegyvereiket. És a másik oldalon ott volt a húgom összes Én Kicsi Pónim figurája készen a lovasrohamra.
There are differing accounts of what actually happened that afternoon, but since my sister is not here with us today, let me tell you the true story --
Különböző beszámolók keringenek arról, hogy mi is történt akkor, de lévén, hogy a húgom ma nincs itt, hadd mondjam el az igaz történetet,
(Laughter)
(Nevetés)
which is my sister's a little on the clumsy side. Somehow, without any help or push from her older brother at all, Amy disappeared off of the top of the bunk bed and landed with this crash on the floor. I nervously peered over the side of the bed to see what had befallen my fallen sister and saw that she had landed painfully on her hands and knees on all fours on the ground.
ami szerint a húgom egy kicsit ügyetlen. Valahogy, a bátyjától kapott bármiféle rásegítés nélkül Amy hirtelen eltűnt az emeletes ágy tetejéről, és egy hatalmas robajjal landolt a földön. Ijedten pillantottam le az ágyról, hogy lássam, mi történ lezuhant húgommal, és azt láttam, hogy sajnálatosan a kezein és a térdein négykézláb ért földet.
I was nervous because my parents had charged me with making sure that my sister and I played as safely and as quietly as possible. And seeing as how I had accidentally broken Amy's arm just one week before --
Ideges voltam, mert a szüleink elvárták tőlem, hogy biztosítsam, hogy a húgom és én olyan csendben és biztonságban játsszunk, amennyire csak lehet. És látva, hogyan törtem el Amy karját véletlenül éppen csak egy héttel azelőtt...
(Laughter)
(Nevetés)
(Laughter ends)
...hősiesen ellökve egy képzeletbeli
heroically pushing her out of the way of an oncoming imaginary sniper bullet,
bérgyilkos golyó útjából,
(Laughter) for which I have yet to be thanked, I was trying as hard as I could -- she didn't even see it coming -- I was trying hard to be on my best behavior.
(Nevetés) amit azóta sem köszönt meg, annyira figyeltem, amennyire csak tudtam -- még csak észre sem vette -- Annyira próbáltam nagyon jól viselkedni, amennyire csak tudtam.
And I saw my sister's face, this wail of pain and suffering and surprise threatening to erupt from her mouth and wake my parents from the long winter's nap for which they had settled. So I did the only thing my frantic seven year-old brain could think to do to avert this tragedy. And if you have children, you've seen this hundreds of times. I said, "Amy, wait. Don't cry. Did you see how you landed? No human lands on all fours like that. Amy, I think this means you're a unicorn."
És megláttam a húgom arcát, azt a fájdalmas sírást, szenvedést és meglepetést, ami hamarosan előtör belőle, és felébresztheti a szüleimet a hosszú, téli álmukból, amit épp töltöttek. Szóval az egyetlen dolgot tettem, amit a kétségbeesett hétéves agyam ki tudott találni, hogy elkerüljem a tragédiát. És ha vannak gyerekeik, ezt már látták több százszor. Azt mondtam: "Amy, Amy, várj! Ne sírj! Ne sírj! Láttad, hogyan landoltál? Nincs ember, aki így esik négykézlábra. Amy, ez azt jelenti, hogy te egy unikornis vagy!"
(Laughter)
(Nevetés)
Now, that was cheating, because there was nothing she would want more than not to be Amy the hurt five year-old little sister, but Amy the special unicorn. Of course, this option was open to her brain at no point in the past. And you could see how my poor, manipulated sister faced conflict, as her little brain attempted to devote resources to feeling the pain and suffering and surprise she just experienced, or contemplating her new-found identity as a unicorn. And the latter won. Instead of crying or ceasing our play, instead of waking my parents, with all the negative consequences for me, a smile spread across her face and she scrambled back up onto the bunk bed with all the grace of a baby unicorn --
Ez persze csalás volt, mert a kishúgom a világon semmit sem akart jobban, mint Amy, a megsérült ötéves kistestvér helyett Amy, a különleges unikornis lenni. Persze ez egy lehetőség volt, ami korábban nem volt nyitva az elméje számára. Látniuk kellett volna, ahogyan szegény, manipulált húgom az ő kis agyával megpróbált erőforrásokat fordítani arra, hogy fájdalmat, szenvedést és meglepetést érezzen-e, amit éppen megtapasztalt, vagy az újonnan talált unikornis-identitásán elmélkedjen. És az utóbbi győzött. A sírás, a játék beszüntetése vagy a szüleim felébresztése helyett, ami mind negatív következményekkel járt volna számomra, inkább egy mosoly suhant át az arcán, és gyorsan felkapaszkodott az emeletes ágyra egy unikorniscsikó kecsességével... (Nevetés)
(Laughter)
...és egy törött lábbal.
with one broken leg.
Amibe botlottunk
What we stumbled across at this tender age of just five and seven -- we had no idea at the time -- was was going be at the vanguard of a scientific revolution occurring two decades later in the way that we look at the human brain. We had stumbled across something called positive psychology, which is the reason I'm here today and the reason that I wake up every morning.
eme zsenge korunkban, mindössze 5 és 7 évesen -- bár erről fogalmunk sem volt abban az időben --, olyasmi volt, ami a tudományos forradalom előörse lett két évtizeddel később, az emberi agy ismereteinek területén. Amibe botlottunk, az az úgynevezett pozitív pszichológia, ami miatt én is itt vagyok ma, és ami miatt minden reggel felkelek. Amikor először beszéltem erről a kutatásról
When I started talking about this research outside of academia, with companies and schools, the first thing they said to never do is to start with a graph. The first thing I want to do is start with a graph. This graph looks boring, but it is the reason I get excited and wake up every morning. And this graph doesn't even mean anything; it's fake data. What we found is --
az egyetemen kívül, cégekkel, iskolákkal, az első dolog amit mondtak nekem: sohase kezdjem az előadásomat egy grafikonnal. A legelső dolog amivel kezdeni szeretnék: egy grafikon. Ez a grafikon unalmasnak tűnik, de ez a grafikon az oka, amiért izgatottan kelek fel minden reggel. És ez a grafikon még nem is jelent semmit; az adatok hamisak. Amit találtunk --
(Laughter)
(Nevetés)
If I got this data studying you, I would be thrilled, because there's a trend there, and that means that I can get published, which is all that really matters. There is one weird red dot above the curve, there's one weirdo in the room -- I know who you are, I saw you earlier -- that's no problem. That's no problem, as most of you know, because I can just delete that dot. I can delete that dot because that's clearly a measurement error. And we know that's a measurement error because it's messing up my data.
Ha ezeket az adatokat itt, Önöket tanulmányozva kaptam volna, le lennék nyűgözve, mert nagyon jól mutat egy tendenciát, és ez azt jelenti, hogy publikálni tudom, és más tulajdonképpen nem is számít. Az a tény, hogy van egy furcsa piros pont a görbe fölött, van egy fura alak a teremben -- tudom ki maga, már láttam korábban -- az nem probléma. Nem probléma, mivel, ahogyan a legtöbben tudják, egyszerűen ki tudom azt a pontot törölni. Kitörölhetem, mert az egyértelműen egy mérési hiba. És tudjuk, hogy mérési hiba,
(Laughter)
hiszen összekuszálja az adataimat.
So one of the first things we teach people in economics, statistics, business and psychology courses is how, in a statistically valid way, do we eliminate the weirdos. How do we eliminate the outliers so we can find the line of best fit? Which is fantastic if I'm trying to find out how many Advil the average person should be taking -- two.
Tehát az egyik legelső dolog, amit megtanítunk az embereknek a közgazdaságtan, statisztika, üzleti és pszichológiai kurzusokon, hogy hogyan szabaduljunk meg a furcsaságoktól statisztikailag validált módon. Hogyan küszöböljük ki a kiugrókat, hogy megtalálhassuk a legjobban illeszkedő görbét. Ami fantasztikus, ha azt próbálom kideríteni, hogy hány Advilt kell az átlagembernek bevennie -- kettőt.
But if I'm interested in your potential, or for happiness or productivity or energy or creativity, we're creating the cult of the average with science. If I asked a question like, "How fast can a child learn how to read in a classroom?" scientists change the answer to "How fast does the average child learn how to read in that classroom?" and we tailor the class towards the average. If you fall below the average, then psychologists get thrilled, because that means you're depressed or have a disorder, or hopefully both. We're hoping for both because our business model is, if you come into a therapy session with one problem, we want to make sure you leave knowing you have ten, so you keep coming back. We'll go back into your childhood if necessary, but eventually we want to make you normal again. But normal is merely average.
De ha a tehetség érdekel, ha az ön potenciális boldogsága vagy termelékenysége vagy energiája vagy kreativitása érdekel, akkor amit csinálunk, az az 'átlagos kultuszának' megteremtése tudományos módon. Ha felteszek egy kérdést, például: "Milyen gyorsan tanul meg egy gyermek olvasni az iskolában?" a tudósok átírják a választ: "Milyen gyorsan tanul meg az átlagos gyermek olvasni az iskolában?" és mi erre az átlagosra szabjuk az osztályt. Nos, ha Ön az átlag alá esik ezen a görbén, az a pszichológusokat felvillanyozza, mert ez azt jelenti, hogy Ön depressziós vagy beteg, vagy remélhetőleg mindkettő. Azért reméljük, hogy mindkettő, mert a mi üzleti modellünk az, hogy ha Ön egy terápiára jön egy problémával, akkor nem hagyjuk addig elmenni, amíg 10 nem lesz belőle, így aztán folyamatosan jár majd vissza újra és újra. Visszamegyünk a gyermekkorába, ha szükséges, de végülis csak újra normálissá akarjuk Önt tenni. De a normális az csupán átlagos.
And positive psychology posits that if we study what is merely average, we will remain merely average. Then instead of deleting those positive outliers, what I intentionally do is come into a population like this one and say, why? Why are some of you high above the curve in terms of intellectual, athletic, musical ability, creativity, energy levels, resiliency in the face of challenge, sense of humor? Whatever it is, instead of deleting you, what I want to do is study you. Because maybe we can glean information, not just how to move people up to the average, but move the entire average up in our companies and schools worldwide.
És én úgy vélem, és a pozitív pszichológia úgy véli, hogy ha azt vizsgáljuk, ami csak átlagos, akkor megmaradunk csupán átlagosnak. Így aztán ahelyett, hogy letörlöm azokat a pozitív kiugrókat, szándékosan ilyen populációkba járok mint ez, és felteszem a kérdést: miért? Miért van az, hogy néhányuk olyan magasan a görbe felett van szellemi, atlétikai, zenei képesség, kreativitás, energiaszint, a kihívásra mutatott rugalmasság vagy a humorérzék szempontjából? Bármi is legyen az, a törlés helyett én inkább tanulmányozni akarom Önöket. Mert talán begyűjthetünk információkat arról -- nem csak arról, hogy hogyan emeljük fel az embereket az átlagba, hanem hogyan tudjuk az egész átlagot felemelni vállalatainkban és iskoláinkban világszerte.
The reason this graph is important to me is, on the news, the majority of the information is not positive. in fact it's negative. Most of it's about murder, corruption, diseases, natural disasters. And very quickly, my brain starts to think that's the accurate ratio of negative to positive in the world. This creates "the medical school syndrome." During the first year of medical training, as you read through a list of all the symptoms and diseases, suddenly you realize you have all of them.
Az ok, amiért ez a grafikonon fontos számomra az, hogy amikor bekapcsolom a híradót, úgy tűnik, a hírek többsége nem pozitív, hanem valójában negatív. A legtöbbjük gyilkosságról, korrupcióról, betegségekről, természeti katasztrófákról szól. Az agyam pedig nagyon gyorsan kezdi azt hinni, hogy ez a pontos aránya a negatívnak és a pozitívnak a világban. Amit ez tesz, az olyasminek az előidézése, amit orvosi egyetem-szindrómának hívunk -- amely, ha ismernek olyan embereket, akik orvosi egyetemre jártak, az orvosi képzésük első első évében ahogy végigolvassák az összes tünetet és betegséget, ami megtörténhet, hirtelen rájönnek, hogy mind megvan nekik.
(Laughter)
Van egy sógorom, Bobo -- ami egy egészen más történet.
I have a brother in-law named Bobo, which is a whole other story. Bobo married Amy the unicorn. Bobo called me on the phone --
Bobo vette feleségül Amyt, az unikornist. Bobo felhívott telefonon
(Laughter)
a Yale Orvosi Egyetemről,
from Yale Medical School, and Bobo said, "Shawn, I have leprosy."
és Bobo és azt mondta: "Shawn, leprás vagyok."
(Laughter)
(Nevetés)
Which, even at Yale, is extraordinarily rare. But I had no idea how to console poor Bobo because he had just gotten over an entire week of menopause.
Ami, még a Yale-en is, rendkívül ritka. De fogalmam sem volt, hogyan vigasztaljam meg szegény Bobót, mert épp csak túljutott egy egész heti menopauzán.
(Laughter)
(Nevetés)
We're finding it's not necessarily the reality that shapes us, but the lens through which your brain views the world that shapes your reality. And if we can change the lens, not only can we change your happiness, we can change every single educational and business outcome at the same time.
Azt látjuk, hogy nem feltétlenül a valóság formál minket, hanem a lencse, amelyen keresztül az agyunk a világot látja, formálja a valóságot. És ha meg tudjuk változtatni a lencséjét, nemcsak a boldogságán tudunk változtatni, hanem meg tudjuk változtatni minden egyes oktatási és üzleti eredményét egyszerre.
I applied to Harvard on a dare. I didn't expect to get in, and my family had no money for college. When I got a military scholarship two weeks later, they let me go. Something that wasn't even a possibility became a reality. I assumed everyone there would see it as a privilege as well, that they'd be excited to be there. Even in a classroom full of people smarter than you, I felt you'd be happy just to be in that classroom. But what I found is, while some people experience that, when I graduated after my four years and then spent the next eight years living in the dorms with the students -- Harvard asked me to; I wasn't that guy.
Amikor jelentkeztem a Harvardra, merészségből tettem. Nem gondoltam, hogy bekerülök, és a családomnak sem volt pénze főiskolára. Amikor kaptam egy katonai ösztöndíjat két héttel később, hagyták, hogy menjek. Hirtelen valami, ami nem volt még lehetőség sem, valósággá vált. Amikor odamentem, azt feltételeztem, hogy mindenki más is kiváltságként fog tekinteni rá, hogy izgatottak lesznek attól, hogy ott lehetnek. Még ha egy olyan osztályba is kerülünk, ahol mindenki okosabb nálunk, örülünk pusztán annak is, hogy ott lehetünk -- ezt éreztem én. De amit ott találtam, az az, hogy míg az emberek egy része megtapasztalja ezt, amikor végeztem 4 év után, és a következő 8 évben a diákokkal laktam a kollégiumban -- a Harvard kért meg rá; nem én voltam az a fickó. (Nevetés)
(Laughter)
I was an officer to counsel students through the difficult four years. And in my research and my teaching, I found that these students, no matter how happy they were with their original success of getting into the school, two weeks later their brains were focused, not on the privilege of being there, nor on their philosophy or physics, but on the competition, the workload, the hassles, stresses, complaints.
A Harvard tisztviselője voltam, hogy a hallgatók számára adjak tanácsokat a 4 nehéz évük alatt. És a kutatásom és tanításom alatt azt találtam, hogy ezeknek a diákoknak, függetlenül attól, hogy mennyire boldogok voltak eredetileg attól, hogy sikerült bekerülniük az egyetemre, az elméjük két héttel később nem arra a kiváltságra koncentrált, hogy ott lehettek, és nem is a filozófia vagy a fizika tárgyaikra. Az agyuk a versenyre, a munkateherre, a gondokra, a feszültségekre, a panaszokra fókuszált.
When I first went in there, I walked into the freshmen dining hall, which is where my friends from Waco, Texas, which is where I grew up -- I know some of you know this. When they'd visit, they'd look around, and say, "This dining hall looks like something out of Hogwart's." It does, because that was Hogwart's and that's Harvard. And when they see this, they say, "Why do you waste your time studying happiness at Harvard? What does a Harvard student possibly have to be unhappy about?"
Amikor először jártam ott, bementem az elsőévesek étkezőjébe oda, ahol a barátaim Wacóból, Texasból, én ott nőttem fel -- tudom, néhányan már hallottak róla. Amikor eljöttek hozzám, körülnéztek, azt mondták: "Ez az étkező néz ki, mintha a Roxfortban lenne a "Harry Potter" filmből, ami igaz. Ez Roxfort a "Harry Potter" filmből, és az a Harvard. És amikor ezt látják, azt mondják, "Shawn, miért pazarlod az idődet arra, hogy a Harvardon kutatod a boldogságot? Komolyan, mitől lehetne egy harvardi diák egyáltalán boldogtalan?"
Embedded within that question is the key to understanding the science of happiness. Because what that question assumes is that our external world is predictive of our happiness levels, when in reality, if I know everything about your external world, I can only predict 10% of your long-term happiness. 90 percent of your long-term happiness is predicted not by the external world, but by the way your brain processes the world. And if we change it, if we change our formula for happiness and success, we can change the way that we can then affect reality. What we found is that only 25% of job successes are predicted by IQ, 75 percent of job successes are predicted by your optimism levels, your social support and your ability to see stress as a challenge instead of as a threat.
Elrejtve abban a kérdésben van a kulcs a boldogság tudományának megértéséhez. Mert az a kérdés azt feltételezi, hogy a külső világ megjósolja a boldogságszintünket, míg a valóságban, ha mindent tudok a külső világukról, csak 10%-ban tudom megjósolni a hosszú távú boldogságukat. 90%-át a hosszú távú boldogságuknak nem a külső világ jelzi előre, hanem ahogyan az agyuk feldolgozza a világot. És ha megváltoztatjuk azt, ha megváltoztatjuk a képletünket a boldogságra és sikerre, akkor meg tudjuk változtatni azt, hogy hogyan befolyásoljuk a valóságot. Azt találtuk, hogy a munkahelyi sikereknek csak 25%-át jelzi előre az IQ. A munkahelyi sikerek 75%-a jósolható az optimizmusból, a társadalmi támogatás szintjéből, és abból a képességből, hogy a stresszt kihívásként kezeljük, és nem fenyegetésként.
I talked to a New England boarding school, probably the most prestigious one, and they said, "We already know that. So every year, instead of just teaching our students, we have a wellness week. And we're so excited. Monday night we have the world's leading expert will speak about adolescent depression. Tuesday night it's school violence and bullying. Wednesday night is eating disorders. Thursday night is illicit drug use. And Friday night we're trying to decide between risky sex or happiness."
Beszéltem egy bentlakásos iskolával New Englandben, talán a legrangosabbal ezek közül, és azt mondták: "Mi már tudjuk ezt. Így minden évben, ahelyett, hogy csak tanítjuk a diákokat, egy egészséghetet is tartunk. És nagyon érdekesnek tartjuk. Hétfő este a világ vezető szakértői jönnek beszélni a kamaszkori depresszióról. Kedd este az iskolai erőszak és a megfélemlítés a téma. Szerda este az étkezési zavaroké. Csütörtök este a tiltott kábítószer-fogyasztásé. És péntek este megpróbálunk dönteni a kockázatos szex vagy a boldogság között."
(Laughter)
(Nevetés)
I said, "That's most people's Friday nights."
Mire én: "Ez a legtöbb ember péntek estéje."
(Laughter)
(Nevetés)
(Applause)
(Taps)
Which I'm glad you liked, but they did not like that at all. Silence on the phone. And into the silence, I said, "I'd be happy to speak at your school, but that's not a wellness week, that's a sickness week. You've outlined all the negative things that can happen, but not talked about the positive."
Örülök, hogy ez tetszik Önöknek, mert nekik egyáltalán nem tetszett. Csend a telefonban. És a csendbe azt mondtam: "Én boldogan beszélnék az iskolájukban, de csak hogy tudják, ez nem egy egészséghét, ez egy betegséghét. Ugyanis körülírtak minden negatív dolgot, ami csak megtörténhet, de nem beszéltek a pozitív dolgokról."
The absence of disease is not health. Here's how we get to health: We need to reverse the formula for happiness and success. In the last three years, I've traveled to 45 countries, working with schools and companies in the midst of an economic downturn. And I found that most companies and schools follow a formula for success, which is this: If I work harder, I'll be more successful. And if I'm more successful, then I'll be happier. That undergirds most of our parenting and managing styles, the way that we motivate our behavior.
A betegség hiánya nem egészség. Itt van, hogyan jutunk az egészséghez: Meg kell fordítanunk a boldogság és siker képletét. Az elmúlt három évben 45 különböző országban jártam, iskolákkal és vállalatokkal dolgoztam egy gazdasági visszaesés közepén. És azt találtam, hogy a legtöbb vállalat és iskola a következő sikerformulát követi: Ha keményebben dolgozom, sikeresebb leszek. És ha sikeresebb vagyok, akkor boldogabb leszek. Ez meghatározza legtöbb nevelési és vezetési stílusunkat, azt, hogy hogyan motiváljuk a viselkedésünket.
And the problem is it's scientifically broken and backwards for two reasons. Every time your brain has a success, you just changed the goalpost of what success looked like. You got good grades, now you have to get better grades, you got into a good school and after you get into a better one, you got a good job, now you have to get a better job, you hit your sales target, we're going to change it. And if happiness is on the opposite side of success, your brain never gets there. We've pushed happiness over the cognitive horizon, as a society. And that's because we think we have to be successful, then we'll be happier.
És a probléma az, hogy ez tudományosan hamis és fordított két okból. Először is, minden alkalommal, mikor az agy elér egy sikert, megváltoztatjuk a kapu helyét, vagyis azt, ahogy a siker kinéz. Jó jegyeket kapott, most még jobb jegyeket kell kapnia, bekerült egy jó iskolába, utána egy még jobb iskolába megy, van egy jó állása, most egy még jobb állás kell, elérte az értékesítési célját, akkor változtatunk azokon a célokon. És ha a boldogság a sikerrel ellentétes oldalon van, az agyunk sosem fog odaérni. Társadalmilag áttoltuk a boldogságot a kognitív horizonton. Mindezt azért, mert azt hisszük, hogy sikeresnek kell lennünk, és akkor boldogabbak leszünk. De az igazi probléma az, hogy az agyunk fordított sorrendben működik.
But our brains work in the opposite order. If you can raise somebody's level of positivity in the present, then their brain experiences what we now call a happiness advantage, which is your brain at positive performs significantly better than at negative, neutral or stressed. Your intelligence rises, your creativity rises, your energy levels rise. In fact, we've found that every single business outcome improves. Your brain at positive is 31% more productive than your brain at negative, neutral or stressed. You're 37% better at sales. Doctors are 19 percent faster, more accurate at coming up with the correct diagnosis when positive instead of negative, neutral or stressed.
Ha meg tudjuk emelni valakinek a pozitivitásszintjét a jelenben, akkor az agy megtapasztalja azt, amit boldogságelőnynek nevezünk, azaz agyunk a pozitivizmus hatására lényegesen jobban teljesít, mint negatív, semleges vagy stresszes állapotban. Az intelligencia, a kreativitás, az energiaszint mind emelkednek. Tulajdonképpen azt találtuk, hogy minden egyes üzleti eredmény javul. A pozitív agy 31%-kal termelékenyebb, mint a negatív, semleges vagy stresszes agy. 37%-kal növekednek az értékesítési eredmények. Az orvosok 19%-kal gyorsabbak, pontosabbak a helyes diagnózis megállapításában, ha pozitívak a negatív, semleges vagy stresszes helyett.
Which means we can reverse the formula. If we can find a way of becoming positive in the present, then our brains work even more successfully as we're able to work harder, faster and more intelligently. We need to be able to reverse this formula so we can start to see what our brains are actually capable of. Because dopamine, which floods into your system when you're positive, has two functions. Not only does it make you happier, it turns on all of the learning centers in your brain allowing you to adapt to the world in a different way.
Ami azt jelenti, hogy meg tudjuk fordítani a képletet. Ha meg tudjuk találni a módját, hogy pozitívvá váljunk a jelenben, akkor az agyunk is sokkal sikeresebben működik, ahogyan képesek leszünk keményebben, gyorsabban és okosabban dolgozni. Meg kell tudnunk fordítani ezt a formulát, hogy megláthassuk, mire is képes agyunk valójában. Mivel a dopaminnak, amely elárasztja a rendszerünket, amikor pozitívak vagyunk, két funkciója van. Nem csak boldogabbá tesz, hanem bekapcsol minden tanulási központot az agyban, amely lehetővé teszi, hogy más módon alkalmazkodjunk a világhoz. Azt találtuk, hogy vannak módok arra, hogy az agyat
We've found there are ways that you can train your brain to be able to become more positive. In just a two-minute span of time done for 21 days in a row, we can actually rewire your brain, allowing your brain to actually work more optimistically and more successfully. We've done these things in research now in every company that I've worked with, getting them to write down three new things that they're grateful for for 21 days in a row, three new things each day. And at the end of that, their brain starts to retain a pattern of scanning the world not for the negative, but for the positive first.
egyre pozitívabbá tréningezzük. 21 nap alatt, mindössze kétperces gyakorlatokkal át tudjuk programozni az agyat, így lehetővé téve az agynak, hogy optimistábban és sikeresebben dolgozzon. A kutatások alatt már megcsináltuk ezt minden egyes céggel, akikkel együtt dolgoztam: három új dolgot kellett leírniuk, amiért hálásak, 21 egymást követő napon, három új dolgot minden nap. És a végére az agyuk elkezdi azt a mintát tartani, hogy a világ befogadását nem a negatívval, hanem a pozitívval kezdi először. Naplót vezetni egy pozitív élményről, amit az elmúlt 24 órában élt át
Journaling about one positive experience you've had over the past 24 hours allows your brain to relive it. Exercise teaches your brain that your behavior matters. We find that meditation allows your brain to get over the cultural ADHD that we've been creating by trying to do multiple tasks at once and allows our brains to focus on the task at hand. And finally, random acts of kindness are conscious acts of kindness. We get people, when they open up their inbox, to write one positive email praising or thanking somebody in their support network.
lehetővé teszi, hogy az agy újra átélje azt. A testmozgás megtanítja az agyat, hogy a viselkedés számít. Úgy találjuk, hogy a meditáció lehetővé teszi az agy számára, hogy áttörje azt a kulturális hiperaktivitás-zavart, amit azáltal kreálunk, hogy sok feladatot próbálunk egyszerre elvégezni, és lehetővé teszi agyunknak, hogy az aktuális feladatra összpontosítson. És végül, a véletlenszerű jó cselekedetek, tudatos jó cselekedetek. Rávesszük az embereket, hogy amikor megnyitják a postaládájukat, írjanak egy pozitív e-mailt, dicsérjenek vagy köszönjenek meg valamit a szociális támogató hálózatukban. És ezen tevékenységek során és az agy edzése során csakúgy, mint ahogy a testünket eddzük,
And by doing these activities and by training your brain just like we train our bodies, what we've found is we can reverse the formula for happiness and success, and in doing so, not only create ripples of positivity, but a real revolution.
úgy találtuk, hogy meg tudjuk fordítani a boldogság és a siker formuláját, és ezáltal nemcsak a pozitivitás hullámait tudjuk létrehozni, hanem igazi forradalmat csinálunk. Köszönöm szépen. (Taps)
Thank you very much.
(Applause)