Namaskar.
Namaskar. [hindu: Üdvözlöm önöket!]
I'm a movie star, I'm 51 years of age, and I don't use Botox as yet.
Ötvenegy éves filmsztár vagyok, és még semmi közöm a Botoxhoz.
(Laughter)
(Nevetés)
So I'm clean, but I do behave like you saw like a 21-year-old in my movies. Yeah, I do that. I sell dreams, and I peddle love to millions of people back home in India who assume that I'm the best lover in the world.
Tehát tiszta vagyok, de ahogy látták, huszonegy évesként viselkedem a filmekben. Igen, úgy bizony. Álmokat adok el, és indiai emberek millióinak otthonába viszek szerelmet, akik azt feltételezik, én vagyok a világ legjobb szeretője.
(Laughter)
(Nevetés)
If you don't tell anyone, I'm going to tell you I'm not, but I never let that assumption go away.
Ha nem mondják el senkinek, elárulom: nem vagyok az, de meghagyom őket ebben a hitben.
(Laughter)
(Nevetés)
I've also been made to understand there are lots of you here who haven't seen my work, and I feel really sad for you.
Azt is tudomásul kellett vennem, hogy önök közül sokan nem is látták még munkásságom, és mélységesen sajnálom önöket.
(Laughter)
(Nevetés)
(Applause)
(Taps)
That doesn't take away from the fact that I'm completely self-obsessed, as a movie star should be.
Ettől még ugyanolyan önelégült vagyok, amilyennek egy filmsztárnak lennie kell.
(Laughter)
(Nevetés)
That's when my friends, Chris and Juliet called me here to speak about the future "you." Naturally, it follows I'm going to speak about the present me.
Ekkor hívtak ide a barátaim - Chris és Juliet -, hogy megosszam gondolataimat a jövőbeli énjükről. Először természetesen a jelenlegi magamról fogok beszélni.
(Laughter)
(Nevetés)
Because I truly believe that humanity is a lot like me.
Mert őszintén hiszek abban, hogy az emberiség olyan, mint én.
(Laughter)
(Nevetés)
It is. It is. It's an aging movie star, grappling with all the newness around itself, wondering whether it got it right in the first place, and still trying to find a way to keep on shining regardless.
Tényleg olyan. Egy idősödő filmsztár, aki folyton dulakodik az őt körülvevő újdonságokkal, azon töprengve, vajon első körben jól gondolta-e vagy sem, és még mindig keresi a módját, hogyan tündököljön tovább.
I was born in a refugee colony in the capital city of India, New Delhi. And my father was a freedom fighter. My mother was, well, just a fighter like mothers are. And much like the original homo sapiens, we struggled to survive. When I was in my early 20s, I lost both my parents, which I must admit seems a bit careless of me now, but --
Menekülttáborban születtem India fővárosában, Új-Delhiben. Apám szabadságharcos volt. Édesanyám harcos volt - tudják - csak úgy, mint minden anya. Homo sapiens elődeinkhez hasonlóan küzdöttünk a túlélésért. Húszas éveim kezdetén elvesztettem szüleimet, ami elég nagy könnyelműség volt részemről, de -
(Laughter)
(Nevetés)
I do remember the night my father died, and I remember the driver of a neighbor who was driving us to the hospital. He mumbled something about "dead people don't tip so well" and walked away into the dark. And I was only 14 then, and I put my father's dead body in the back seat of the car, and my mother besides me, I started driving back from the hospital to the house. And in the middle of her quiet crying, my mother looked at me and she said, "Son, when did you learn to drive?" And I thought about it and realized, and I said to my mom, "Just now, Mom."
Emlékszem az éjszakára, amikor édesapám elhunyt, és emlékszem a szomszéd sofőrjére, aki a kórházba vitt minket. Motyogott valamit arról, hogy "a halottak nem túl bőkezűek", és eltűnt a sötétben. Csak 14 éves voltam, és apám holttestét az autó hátsó ülésére tettem, édesanyám pedig mellém ült. Elindultunk a kórháztól haza, én vezettem. Anyám csendesen sírva rám nézett, és megkérdezte: "Fiam, mikor tanultál meg vezetni?" Elgondolkodtam rajta és rájöttem: "Éppen most, Anya."
(Laughter)
(Nevetés)
So from that night onwards, much akin to humanity in its adolescence, I learned the crude tools of survival. And the framework of life was very, very simple then, to be honest. You know, you just ate what you got and did whatever you were told to do. I thought celiac was a vegetable, and vegan, of course, was Mr. Spock's lost comrade in "Star Trek."
Attól az éjszakától kezdve az emberiség kamaszkorához hasonlóan megtanultam a túlélés durva eszközeit. Hogy őszinte legyek, életünknek rendkívül egyszerű kerete volt akkor. Azt ettük, amink volt, és azt tettük, amire utasítottak. Azt hittem, a cöliákia valami zöldség, a vegán meg persze a Star Trekben Mr. Spock elveszett bajtársa.
(Laughter)
(Nevetés)
You married the first girl that you dated, and you were a techie if you could fix the carburetor in your car. I really thought that gay was a sophisticated English word for happy. And Lesbian, of course, was the capital of Portugal, as you all know.
Elvettük az első lányt, akivel randiztunk, és aki meg tudta szerelni a karburátort, az technikai zseninek számított. Tényleg azt hittem, hogy a [meleg] az angol "boldog" kifinomult változata. pedig nyilván Portugália fővárosa, ahogy az köztudott.
(Laughter)
(Nevetés)
Where was I? We relied on systems created through the toil and sacrifice of generations before to protect us, and we felt that governments actually worked for our betterment. Science was simple and logical, Apple was still then just a fruit owned by Eve first and then Newton, not by Steve Jobs, until then. And "Eureka!" was what you screamed when you wanted to run naked on the streets. You went wherever life took you for work, and people were mostly welcoming of you. Migration was a term then still reserved for Siberian cranes, not human beings. Most importantly, you were who you were and you said what you thought.
Hol is tartottam? Azoktól a rendszerektől függtünk, melyeket fáradság és áldozatok árán hoztak létre őseink nemzedékeken át, hogy megvédjenek minket, és úgy éreztük, hogy a kormányok tényleg a mi jólétünkért dolgoznak. A tudomány egyszerű volt és logikus, az Apple akkor még csak egy gyümölcs volt először Éva, majd Newton tulajdonában, még nem Steve Jobsé. Azt kiabáltuk: "Heuréka!", amikor meztelenül akartunk rohangálni az utcán. Arra mentünk, amerre az élet sodort, és az emberek szinte mindig örömmel fogadtak. A migráció akkor egy szakszó volt, nem az emberek, hanem a hódarvak vándorlását fejezte ki. Legfőképpen saját magunk voltunk, ami szívünkön, az a szánkon.
Then in my late 20s, I shifted to the sprawling metropolis of Mumbai, and my framework, like the newly industrialized aspirational humanity, began to alter. In the urban rush for a new, more embellished survival, things started to look a little different. I met people who had descended from all over the world, faces, races, genders, money-lenders. Definitions became more and more fluid. Work began to define you at that time in an overwhelmingly equalizing manner, and all the systems started to feel less reliable to me, almost too thick to hold on to the diversity of mankind and the human need to progress and grow. Ideas were flowing with more freedom and speed. And I experienced the miracle of human innovation and cooperation, and my own creativity, when supported by the resourcefulness of this collective endeavor, catapulted me into superstardom.
Majd húszas éveim végén Mumbai terjeszkedő metropoliszába mentem, és életem új kerete, akárcsak a frissen iparosított törtető emberiség, elkezdett átalakulni. Az új, cifrább túlélésért folytatott városi hajszában kicsit másképp kezdtem nézni a dolgokra. Találkoztam emberekkel a világ minden tájáról: arcok, rasszok, nemek és pénzkölcsönzők teljes repertoárjával. A definíciók határai egyre inkább elmosódtak. Akkor kezdtünk dolgozni azon, hogy meghatározzuk magunkat egy nyomasztóan egyformaságra törekvő világban, és minden rendszert egyre megbízhatatlanabbnak éreztem, szinte túl sűrűnek ahhoz, hogy megőrizze az emberiség sokszínűségét, és az emberek szükségletét a fejlődésre és növekedésre. Az ötletek szabadon és sebesen röpködtek. Megtapasztaltam a csodáját az emberi innovációnak, együttműködésnek és saját kreativitásomnak, amikor a kollektív törekvés leleményességének köszönhetően szupersztárrá emelkedtem.
I started to feel that I had arrived, and generally, by the time I was 40, I was really, really flying. I was all over the place. You know? I'd done 50 films by then and 200 songs, and I'd been knighted by the Malaysians. I had been given the highest civil honor by the French government, the title of which for the life of me I can't pronounce even until now.
Kezdtem úgy érezni, hogy megérkeztem, és úgy negyven éves koromtól általában tényleg szárnyaltam. Mindenhol ott volt az arcom. El tudják képzelni? Ötven filmem, kétszáz dalom volt már, és a malájok lovaggá ütöttek. A francia kormány a legmagasabb kitüntetésben részesített, aminek a nevét soha életemben nem fogom tudni helyesen kiejteni.
(Laughter)
(Nevetés)
I'm sorry, France, and thank you, France, for doing that. But much bigger than that, I got to meet Angelina Jolie --
Elnézést, Franciaország, és köszönöm, Franciaország! De ennél sokkal többet ér, hogy találkozhattam Angelina Jolie-val -
(Laughter)
(Nevetés)
for two and a half seconds.
két és fél másodpercig.
(Laughter)
(Nevetés)
And I'm sure she also remembers that encounter somewhere. OK, maybe not. And I sat next to Hannah Montana on a round dinner table with her back towards me most of the time. Like I said, I was flying, from Miley to Jolie, and humanity was soaring with me. We were both pretty much flying off the handle, actually.
Biztos vagyok benne, hogy találkozásunkra ő is kristálytisztán emlékszik. Na jó, ez nem biztos. Hannah Montana mellett ültem egy kerekasztalnál egy vacsorán, bár leginkább végig háttal ült nekem. Ahogy említettem, szárnyaltam, Miley-tól Jolie-ig, és az emberiség velem szárnyalt. Valójában elég rendesen elvetettük a sulykot.
And then you all know what happened. The internet happened. I was in my late 40s, and I started tweeting like a canary in a birdcage and assuming that, you know, people who peered into my world would admire it for the miracle I believed it to be. But something else awaited me and humanity. You know, we had expected an expansion of ideas and dreams with the enhanced connectivity of the world. We had not bargained for the village-like enclosure of thought, of judgment, of definition that flowed from the same place that freedom and revolution was taking place in. Everything I said took a new meaning. Everything I did -- good, bad, ugly -- was there for the world to comment upon and judge. As a matter of fact, everything I didn't say or do also met with the same fate.
És akkor, mind tudjuk, mi történt. Beütött az Internet. A negyvenes éveim vége felé jártam, és csipogni kezdtem a twitteren, mint kanári a kalitkában, arra számítva, hogy azokat, akik bepillantanak a világomba, elkápráztatja az a csoda, amit én annak hittem. De valami más várt rám és az emberiségre. Azt vártuk, hogy a világot behálózó kapcsolatrendszeren jobban elterjednek ötleteink és álmaink. Nem hittük volna, hogy a gondolatok, előítéletek, címkézések zárt "falvak" szűk körét alakítják ki, ami ugyanonnan eredt, ahol a szabadság és a forradalom kapott helyet. Bármit mondtam, új jelentést kapott. Bármit tettem - jót, rosszat, csúnyát - azért volt ott, hogy a világ kommentálja és ítélkezzen róla. Ami azt illeti, amit nem mondtam ki, nem tettem meg, annak is ez lett a sorsa.
Four years ago, my lovely wife Gauri and me decided to have a third child. It was claimed on the net that he was the love child of our first child who was 15 years old. Apparently, he had sown his wild oats with a girl while driving her car in Romania. And yeah, there was a fake video to go with it. And we were so disturbed as a family. My son, who is 19 now, even now when you say "hello" to him, he just turns around and says, "But bro, I didn't even have a European driving license."
Négy évvel ezelőtt a feleségem, Gauri és én, eldöntöttük, hogy harmadik gyermeket szeretnénk. Az interneten kihirdették, hogy a baba első gyermekünk, a tizenöt éves fiunk zabigyereke. Nyilván könnyelmű kalandba keveredett egy lánnyal, akinek a kocsiját vezette Romániában. Igen, még hamis videofelvétel is készült róla. Ez nagyon felbolygatta a családunkat. A fiam, aki most 19 éves, még most is, ha csak köszönünk neki, megfordul, és rávágja: "Haver, nem is volt európai jogosítványom."
(Laughter)
(Nevetés)
Yeah. In this new world, slowly, reality became virtual and virtual became real, and I started to feel that I could not be who I wanted to be or say what I actually thought, and humanity at this time completely identified with me. I think both of us were going through our midlife crisis, and humanity, like me, was becoming an overexposed prima donna. I started to sell everything, from hair oil to diesel generators. Humanity was buying everything from crude oil to nuclear reactors. You know, I even tried to get into a skintight superhero suit to reinvent myself. I must admit I failed miserably. And just an aside I want to say on behalf of all the Batmen, Spider-Men and Supermen of the world, you have to commend them, because it really hurts in the crotch, that superhero suit.
Igen. Ebben az új világban a valóság lassan virtuális lett, a virtuális pedig valós, és kezdtem úgy érezni, nem tudok az lenni, aki lenni akarok, vagy azt mondani, amit valóban gondolok, és az emberiség most éppen teljesen ugyanolyan, mint én. Úgy értem, mindketten átestünk a kapuzárási pánikon, és mindketten túlzott rivaldafényben fürdő primadonnák lettünk. Kereskedni kezdtem, mindent árultam hajolajtól a dízel generátorig. Az emberek mindent megvettek, a nyersolajtól az atomreaktorokig. Még egy feszülős szuperhős jelmezbe is megpróbáltam belebújni, hogy megtaláljam új önmagam. Be kell vallanom, csúnyán elbuktam. Mellékesen szeretném elmondani a világ összes Batmanje, Pókembere és Supermanje nevében, emeljük meg a kalapunkat előttük, mert a szuperhős-jelmez igencsak tud fájni ágyéktájon.
(Laughter)
(Nevetés)
Yeah, I'm being honest. I need to tell you this here. Really. And accidentally, I happened to even invent a new dance form which I didn't realize, and it became a rage. So if it's all right, and you've seen a bit of me, so I'm quite shameless, I'll show you. It was called the Lungi dance. So if it's all right, I'll just show you. I'm talented otherwise.
Igen, őszinte vagyok. El kell ezt itt mondanom. De tényleg. Véletlenül egy új táncstílust is feltaláltam, amit még fel se fogtam, már divatőrületté vált. Ha nem bánják, és már kicsit tudnak rólam, nem leszek gátlásos, bemutatom önöknek. Lungi táncnak hívták. Szóval ha beleegyeznek, megmutatom. Egyébként tehetséges vagyok.
(Cheers)
(Éljenzés és taps)
So it went something like this.
Valami ilyesmi volt.
Lungi dance. Lungi dance. Lungi dance. Lungi dance. Lungi dance. Lungi dance. Lungi dance. Lungi dance. Lungi dance. Lungi dance. Lungi dance. Lungi.
Lungi tánc. Lungi tánc. Lungi tánc. Lungi tánc. Lungi tánc. Lungi tánc. Lungi tánc. Lungi tánc. Lungi tánc. Lungi tánc. Lungi tánc. Lungi.
That's it. It became a rage.
Ennyi. Megőrültek érte.
(Cheers)
(Éljenzés)
It really did. Like you notice, nobody could make any sense of what was happening except me, and I didn't give a damn, really, because the whole world, and whole humanity, seemed as confused and lost as I was. I didn't give up then. I even tried to reconstruct my identity on the social media like everyone else does. I thought if I put on philosophical tweets out there people will think I'm with it, but some of the responses I got from those tweets were extremely confusing acronyms which I didn't understand. You know? ROFL, LOL. "Adidas," somebody wrote back to one of my more thought-provoking tweets and I was wondering why would you name a sneaker, I mean, why would you write back the name of a sneaker to me? And I asked my 16-year-old daughter, and she enlightened me. "Adidas" now means "All day I dream about sex."
Tényleg! Mint észrevették, rajtam kívül senki nem tudta értelmezni, mi történik, és igazából magasról tettem rá, mert az egész világ és az emberiség ugyanolyan zavartnak és elveszettnek tűnt, mint én. Nem adtam fel. Megpróbáltam a közösségi médiában újra felépíteni személyiségem, ahogy mindenki más. Arra gondoltam, kicsit filózgatok a twitteren, a népek majd azt hiszik, velük vagyok, de kaptam néhány olyan választ, mérhetetlenül zavaros rövidítéseket, amiket nem is értettem. Önök igen? ROFL, LOL. Valaki azt írta az egyik gondolatébresztő kiírásomra, hogy "Adidas", és nem értettem, mit akar az illető egy sportcipővel, vagyis miért írná bárki is egy sportcipő nevét nekem? Megkérdeztem a 16 éves lányomat, aki felvilágosított. Az "Adidas" most azt jelenti, hogy "Egész nap a szexről álmodom".
(Laughter)
(Nevetés)
Really. I didn't know if you know that. So I wrote back, "WTF" in bold to Mr. Adidas, thanking secretly that some acronyms and things won't change at all. WTF.
Mondom! Nem tudtam, vajon tudják-e ezt. Így visszaírtam, csupa vastag betűkkel Mr. Adidasnak, hogy "WTF", titokban hálát rebegve azért, hogy egyes rövidítések sosem változnak. WTF.
But here we are. I am 51 years old, like I told you, and mind-numbing acronyms notwithstanding, I just want to tell you if there has been a momentous time for humanity to exist, it is now, because the present you is brave. The present you is hopeful. The present you is innovative and resourceful, and of course, the present you is annoyingly indefinable. And in this spell-binding, imperfect moment of existence, feeling a little brave just before I came here, I decided to take a good, hard look at my face. And I realized that I'm beginning to look more and more like the wax statue of me at Madame Tussaud's.
De térjünk a lényegre. 51 éves vagyok, mint mondtam, és az agyzsibbasztó rövidítések ellenére csak annyit szeretnék elmondani, ha az emberiségnek volt jelentős időszaka amiben érdemes élni, akkor az most van, mert a jelenlegi énünk bátor. A jelenlegi énünk reménnyel teli. A jelenlegi énünk újító és találékony, és természetesen bosszantóan meghatározhatatlan. A létnek e lenyűgözően tökéletlen pillanatában egy kis bátorságot merítettem, épp mielőtt idejöttem, elhatároztam, hogy elszántan, alaposan megnézem az arcomat. Rájöttem, hogy kezdek egyre inkább úgy kinézni, mint a viaszszobrom Madame Tussaudnál.
(Laughter)
(Nevetés)
Yeah, and in that moment of realization, I asked the most central and pertinent question to humanity and me: Do I need to fix my face? Really. I'm an actor, like I told you, a modern expression of human creativity. The land I come from is the source of inexplicable but very simple spirituality. In its immense generosity, India decided somehow that I, the Muslim son of a broke freedom fighter who accidentally ventured into the business of selling dreams, should become its king of romance, the "Badhshah of Bollywood," the greatest lover the country has ever seen ... with this face. Yeah.
A felismerés pillanatában a legfontosabb és legtalálóbb kérdést tettem fel az emberiségnek és magamnak: Plasztikáztassam-e az arcomat? Említettem, hogy színész vagyok, az emberiség kreativitásának modern kifejezése. A hely, ahonnan származok, a megmagyarázhatatlan és egyben nagyon egyszerű spiritualitás forrása. Mérhetetlen önzetlenségében India valamiért úgy döntött, hogy én, a levert szabadságharcos muszlim fia, aki véletlenül bekeveredett az álomkereskedelembe, hogy ott romantikus király legyen, ő legyen a "Bollywoodi padisah", az ország valaha látott legnagyszerűbb szeretője ezzel az arccal. Na persze.
(Laughter)
(Nevetés)
Which has alternately been described as ugly, unconventional, and strangely, not chocolatey enough.
Amit váltakozva úgy jellemeztek, hogy csúnya, nem szokványos, és jé, de furcsa: nem elég csokoládé.
(Laughter)
(Nevetés)
The people of this ancient land embraced me in their limitless love, and I've learned from these people that neither power nor poverty can make your life more magical or less tortuous. I've learned from the people of my country that the dignity of a life, a human being, a culture, a religion, a country actually resides in its ability for grace and compassion. I've learned that whatever moves you, whatever urges you to create, to build, whatever keeps you from failing, whatever helps you survive, is perhaps the oldest and the simplest emotion known to mankind, and that is love. A mystic poet from my land famously wrote,
Ennek az ősi földnek a népe befogadott engem határtalan szeretetével, és ettől a néptől tanultam meg, hogy a hatalomtól vagy a szegénységtől nem lesz az életünk varázslatosabb vagy kevésbé szövevényes. Az országom népétől tanultam meg, hogy az élet méltósága - egy emberi lény, egy kultúra, egy vallás, egy ország - valójában jóindulata és együttérzése képességében rejlik. Megtanultam, hogy bármi motivál, bármi hajt minket, hogy alkossunk, építsünk, bármi is tart vissza a bukástól, bármi is segít minket a túlélésben, az valószínűleg a legrégibb és legegyszerűbb emberi érzelem, mégpedig a szeretet. Szülőföldem misztikus költője azt írta:
(Recites poem in Hindi)
(Elszaval egy verset hindi nyelven)
(Poem ends)
(Vers vége)
Which loosely translates into that whatever -- yeah, if you know Hindi, please clap, yeah.
Amit lazán csak úgy fordítunk - igen, ha tudnak hindiül, kérem, tapsoljanak.
(Applause)
(Taps)
It's very difficult to remember. Which loosely translates into actually saying that all the books of knowledge that you might read and then go ahead and impart your knowledge through innovation, through creativity, through technology, but mankind will never be the wiser about its future unless it is coupled with a sense of love and compassion for their fellow beings. The two and a half alphabets which form the word "प्रेम," which means "love," if you are able to understand that and practice it, that itself is enough to enlighten mankind. So I truly believe the future "you" has to be a you that loves. Otherwise it will cease to flourish. It will perish in its own self-absorption.
Nagyon nehéz emlékezni. Lazán csak úgy fordítjuk, hogy elolvashatjuk az összes tudományos könyvet, aztán gyerünk, adjuk tovább minden tudásunkat innováción, kreativitáson, technológián keresztül, de az emberiség ettől még nem látja bölcsebben a jövőt, csak akkor, ha szeretetet ad, és együtt érez embertársaival. Ha meg tudjuk érteni és gyakorolni a két és fél betűt, ami a "प्रेम" szót alkotja, ami "szeretetet" jelent, akkor ez önmagában elég ahhoz, hogy megvilágosodjon az emberiség. Tényleg hiszek abban, hogy a jövőbeli énünknek szeretnie kell. Máskülönben megszűnik létezni. Belepusztul önimádatába.
So you may use your power to build walls and keep people outside, or you may use it to break barriers and welcome them in. You may use your faith to make people afraid and terrify them into submission, or you can use it to give courage to people so they rise to the greatest heights of enlightenment. You can use your energy to build nuclear bombs and spread the darkness of destruction, or you can use it to spread the joy of light to millions. You may filthy up the oceans callously and cut down all the forests. You can destroy the ecology, or turn to them with love and regenerate life from the waters and trees. You may land on Mars and build armed citadels, or you may look for life-forms and species to learn from and respect. And you can use all the moneys we all have earned to wage futile wars and give guns in the hands of little children to kill each other with, or you can use it to make more food to fill their stomachs with.
Használhatjuk erőnket arra, hogy falakat építsünk, és távol tartsuk az embereket, vagy használhatjuk arra, hogy leromboljuk a falakat, és beengedjük az embereket. Használhatjuk hitünket arra, hogy félelemben tartsunk embereket, és megrémítve leigázzuk őket, vagy használhatjuk arra, hogy bátorságot öntsünk beléjük, hogy a megvilágosodás legnagyobb magasságaiba repülhessenek. Használhatjuk arra energiánkat, hogy atombombákat építsünk, és a rombolás sötétségét terjesszük, vagy milliókhoz eljuttathatjuk a fény örömét. Érzéketlenül szennyezhetjük az óceánokat, és kivághatjuk az összes erdőt. Elpusztíthatjuk környezetünket, vagy szeretettel fordulhatunk felé, és a vizek, fák erejével megújíthatjuk az életet. Leszállhatunk a Marson, és felfegyverzett várakat építhetünk, vagy tiszteletre méltó életformákat, fajokat kereshetünk, akiktől tanulhatunk. Az összes megkeresett pénzünket elherdálhatjuk arra, hogy hiábavaló háborúkat vívunk, és fegyvereket adunk a kisgyerekek kezébe, hogy egymás gyilkolják meg, vagy arra költhetjük, hogy több ételt termelünk, amivel megtöltjük a hasukat.
My country has taught me the capacity for a human being to love is akin to godliness. It shines forth in a world which civilization, I think, already has tampered too much with. In the last few days, the talks here, the wonderful people coming and showing their talent, talking about individual achievements, the innovation, the technology, the sciences, the knowledge we are gaining by being here in the presence of TED Talks and all of you are reasons enough for us to celebrate the future "us." But within that celebration the quest to cultivate our capacity for love and compassion has to assert itself, has to assert itself, just as equally.
A szülőföldem megtanított arra, hogy az ember képessége a szeretetre az istenekéhez hasonló. Beragyogja a világot, ahol a civilizáció szerintem már túl sok mindent elrontott. Az utóbbi pár napban az itt elhangzott beszédekben csodálatos emberek mutatták be tehetségüket, beszéltek egyéni eredményeikről, újításról, technológiáról, a tudományok, a tudás, amit itt szerzünk a TED előadásokon, és önök mindannyian: mindez elég okot ad arra, hogy ünnepeljük jövőbeli énünket. De az ünneplés keretében a szeretetre és együttérzésre való képességünk gyakorlásának ugyanúgy meg kell erősítenie önmagát, meg kell erősítenie önmagát.
So I believe the future "you" is an infinite you. It's called a chakra in India, like a circle. It ends where it begins from to complete itself. A you that perceives time and space differently understands both your unimaginable and fantastic importance and your complete unimportance in the larger context of the universe. A you that returns back to the original innocence of humanity, which loves from the purity of heart, which sees from the eyes of truth, which dreams from the clarity of an untampered mind.
Hiszek abban, hogy a jövőbeli énünk egy végtelen én. Ezt csakrának hívják Indiában, olyan, mint egy kör. Ott kezdődik, ahol befejeződik, beteljesíti önmagát. Az az énünk, ami az időt és teret különbözőképpen érzékeli, felfogja elképzelhetetlen és fantasztikus jelentőségünket és jelentéktelenségünket az univerzum tágabb összefüggéseiben. Az az énünk, amelyik visszatér az emberiség eredeti ártatlanságához, az, aki a szív tisztaságával szeret, aki az igazság szemével lát, aki egy meg nem bolygatott elme tisztaságából meríti álmait.
The future "you" has to be like an aging movie star who has been made to believe that there is a possibility of a world which is completely, wholly, self-obsessively in love with itself. A world -- really, it has to be a you to create a world which is its own best lover. That I believe, ladies and gentlemen, should be the future "you."
A jövőbeli énünk olyan legyen, mint egy idősödő filmsztár, aki hisz egy olyan világ létezésében, ami teljes mértékben, szinte megszállottan szereti magát. Egy világban - melyet tényleg nekünk kell megteremtenünk - ami saját maga szeretője. Hölgyeim és uraim, azt vallom, hogy ilyen legyen a jövőbeli énünk.
Thank you very much. Shukriya.
Nagyon szépen köszönöm. Shukriya. [hindu: Köszönöm.]
(Applause)
(Taps)
Thank you.
Köszönöm.
(Applause)
(Taps)
Thank you.
Köszönöm.
(Applause)
(Taps)