So sometimes I get invited to give weird talks. I got invited to speak to the people who dress up in big stuffed animal costumes to perform at sporting events. Unfortunately I couldn't go. But it got me thinking about the fact that these guys, at least most of them, know what it is that they do for a living. What they do is they dress up as stuffed animals and entertain people at sporting events.
Néha meghívnak, hogy fura előadásokat tartsak. Egyszer meghívtak, hogy olyanoknak tartsak előadást akik nagy állatfiguráknak öltözve sportrendezvényeken dolgoznak. Sajnos nem tudtam elmenni. De elgondolkodtam azon, hogy ezek a srácok -- vagy legalábbis többségük tudják, mit tesznek a megélhetésért. Kitömött állatoknak öltöznek és sporteseményeken szórakoztatják az embereket.
Shortly after that I got invited to speak at the convention of the people who make balloon animals. And again, I couldn't go. But it's a fascinating group. They make balloon animals. There is a big schism between the ones who make gospel animals and porn animals, but -- (Laughter) they do a lot of really cool stuff with balloons. Sometimes they get in trouble, but not often. And the other thing about these guys is, they also know what they do for a living. They make balloon animals.
Nem sokkal ezután meghívtak előadást tartani egy konferenciára, amit lufihajtogatóknak szerveztek. És erre sem tudtam menni. Pedig egy lenyűgöző társaság. Lufiállatokat készítenek. Nagy szakadás van szent és pornográf állatok készítői közt. (Nevetés) De nagyon vagány dolgokat készítenek lufiból. Néha bajba kerülnek, de nem gyakran. És ami szintén fontos róluk, hogy ők szintén tudják mit tesznek a megélhetésért. Lufi állatokat készítenek.
But what do we do for a living? What exactly to the people watching this do every day? And I want to argue that what we do is we try to change everything. That we try to find a piece of the status quo -- something that bothers us, something that needs to be improved, something that is itching to be changed -- and we change it. We try to make big, permanent, important change. But we don't think about it that way. And we haven't spent a lot of time talking about what that process is like. And I've been studying it for a couple years. And I want to share a couple stories with you today.
De mit teszünk mi a megélhetésért? Pontosan mit tesznek nap mint nap azok, akik nézik ezt az előadást? Állításom, hogy amit teszünk, az az, hogy megpróbálunk mindent megváltoztatni. Megpróbálunk találni egy részletet a status quo-ból, valamit, ami zavar minket, amire ráfér a javítás. Valamit, ami arra vár, hogy megváltoztassuk, és mi meg is változtatjuk. Nagy, végleges, fontos változtatásokat akarunk. De nem úgy gondolunk rá. És eddig nem sokat beszéltünk arról, hogy milyen is ez a folyamat. Én tanulmányozom már ezt néhány éve. És ma meg szeretnék osztani néhány történetet.
First, about a guy named Nathan Winograd. Nathan was the number two person at the San Francisco SPCA. And what you may not know about the history of the SPCA is, it was founded to kill dogs and cats. Cities gave them a charter to get rid of the stray animals on the street and destroy them. In a typical year four million dogs and cats were killed, most of them within 24 hours of being scooped off of the street. Nathan and his boss saw this, and they could not tolerate it. So they set out to make San Francisco a no-kill city: create an entire city where every dog and cat, unless it was ill or dangerous, would be adopted, not killed. And everyone said it was impossible. Nathan and his boss went to the city council to get a change in the ordinance. And people from SPCAs and humane shelters around the country flew to San Francisco to testify against them -- to say it would hurt the movement and it was inhumane. They persisted. And Nathan went directly to the community. He connected with people who cared about this: nonprofessionals, people with passion. And within just a couple years, San Francisco became the first no-kill city, running no deficit, completely supported by the community. Nathan left and went to Tompkins County, New York -- a place as different from San Francisco as you can be and still be in the United States. And he did it again. He went from being a glorified dogcatcher to completely transforming the community. And then he went to North Carolina and did it again. And he went to Reno and he did it again.
Elsőként egy Nathan Winograd nevű fickóról. Nathan a San Francisco-i menhely második legfontosabb személye volt. És amit valószínűleg nem tudtok a menhely történetéről, az az, hogy kutyák és macskák pusztítására alapították. A városok jogot biztosítottak számára, hogy begyűjtse a kóbor állatokat, és megsemmisítse őket. Egy átlagos évben négy millió kutyát és macskát öltek meg. Legtöbbjüket az utcáról való begyűjtést követő 24 órában. Nathan és főnöke látták ezt. És ki nem állhatták. Nekikezdtek hát, hogy San Francisco-ból egy ölésmentes várost kreáljanak. Létrehozni egy egész várost, ahol minden kutyát és macskát, hacsak nem beteg, vagy veszélyes, örökbe fogadnak, nem pedig megölnek. Mindenki azt mondta, ez lehetetlen. Nathan és főnöke a városi tanács elé járult a rendelet módosításáért. Az ország minden részéből állatmenhelyek és emberi menhelyek dolgozói repültek San Francisco-ba hogy tanúskodjanak ellenük. Hogy elmondják, hogy a mozgalomnak árt és embertelen. Ők kitartottak. És Nathan közvetlenül a közösséghez fordult. Olyanokkal vette fel a kapcsolatot, akiket ez érdekelt. Amatőrökkel, akik szenvedéllyel rendelkeztek. És csupán néhány év alatt, San Francisco lett az első ölésmentes város. Veszteségmentesen működve. Teljesen a közösség által fenntartva. Nathan Tompkins megyébe utazott, New York államban. San Francisco-tól annyira különböző helyre, amennyire csak lehet, úgy, hogy még az USA-ban maradj. És ott is megtette. Egy dicsőített síntérből a közösséget teljesen átalakító emberré vált. Majd Észak-Karolinába ment és megint megtette. Majd Reno-ba. És megint.
And when I think about what Nathan did, and when I think about what people here do, I think about ideas. And I think about the idea that creating an idea, spreading an idea has a lot behind it. I don't know if you've ever been to a Jewish wedding, but what they do is, they take a light bulb and they smash it. Now there is a bunch of reasons for that, and stories about it. But one reason is because it indicates a change, from before to after. It is a moment in time. And I want to argue that we are living through and are right at the key moment of a change in the way ideas are created and spread and implemented.
Amikor arra gondolok, hogy Nathan mit tett, és arra, amit az ittlévő emberek tesznek, az ötletekre gondolok. Arra az ötletre gondolok, hogy egy ötletet létrehozása és elterjesztése mögött sok egyéb van. Nem tudom, voltatok-e valaha zsidó esküvőn. Fognak egy villanyégőt és széttörik. Na mármost, sok oka van ennek és történetek is szólnak róla, hogy miért. De az egyik oka a változás jelzése, a múltból a jövőbe. Egy pillanat az időben. Azt állítom, hogy olyan a korban élünk és épp a kulcs pillanatban vagyunk annak a változásában, ahogy az ötleteket kitalálják, elterjesztik, és a gyakorlatban alkalmazzák.
We started with the factory idea: that you could change the whole world if you had an efficient factory that could churn out change. We then went to the TV idea, that said if you had a big enough mouthpiece, if you could get on TV enough times, if you could buy enough ads, you could win. And now we're in this new model of leadership, where the way we make change is not by using money or power to lever a system, but by leading.
A gyár elméletével kezdtük. Hogy meg tudod változtatni a világot, ha egy hatékony gyárad van amelyik változást tud kicsikarni. A TV elmélettel folytattuk. Ami így szól: ha elég nagy szád van, ha elég műsoridőt szerzel, ha elég reklámot vásárolsz, akkor nyerhetsz. Most a vezetés eme új modelljénél járunk. Ahol, a változáshoz nem pénzzel vagy hatalommal befolyásoljuk a rendszert. Hanem vezetéssel.
So let me tell you about the three cycles. The first one is the factory cycle. Henry Ford comes up with a really cool idea. It enables him to hire men who used to get paid 50 cents a day and pay them five dollars a day. Because he's got an efficient enough factory. Well with that sort of advantage you can churn out a lot of cars. You can make a lot of change. You can get roads built. You can change the fabric of an entire country. That the essence of what you're doing is you need ever-cheaper labor, and ever-faster machines. And the problem we've run into is, we're running out of both. Ever-cheaper labor and ever-faster machines. (Laughter)
Hadd beszéljek a három ciklusról. Az első a gyár ciklus. Henry Ford egy nagyon király ötlettel állt elő. Ami lehetővé tette neki, hogy embereket fogadjon fel, akik addig 50 centet kerestek naponta, és ő öt dollárt adhatott nekik. Mert volt egy elég hatékony gyára. Nos egy ilyen előnnyel nagy adag kocsit lehet kinyomni. Nagy változás vihető végbe. Utakat lehet építeni. Egy egész ország szerkezetét meg lehet így változtatni. Az eljárás lényege, hogy folyamatosan szükség van egyre olcsóbb munkaerőre és egyre gyorsabb gépekre. A probléma, amibe ütközünk, hogy mindkettő kifogyóban van. Az egyre olcsóbb munkaerő és az egyre gyorsabb gépek. (Nevetés)
So we shift gears for a minute, and say, "I know: television; advertising. Push push. Take a good idea and push it on the world. I have a better mousetrap. And if I can just get enough money to tell enough people, I'll sell enough." And you can build an entire industry on that. If necessary you can put babies in your ads. If necessary you can use babies to sell other stuff. And if babies don't work, you can use doctors. But be careful. Because you don't want to get an unfortunate juxtaposition, where you're talking about one thing instead of the other. (Laughter) This model requires you to act like the king, like the person in the front of the room throwing things to the peons in the back. That you are in charge, and you're going to tell people what to do next. The quick little diagram of it is, you're up here, and you are pushing it out to the world. This method -- mass marketing -- requires average ideas, because you're going to the masses, and plenty of ads. What we've done as spammers is tried to hypnotize everyone into buying our idea, hypnotize everyone into donating to our cause, hypnotize everyone into voting for our candidate. And, unfortunately, it doesn't work so well anymore either. (Laughter)
Tehát sebességet váltunk, és azt mondjuk: "Megvan! Televízió. Reklám. Nyomatás. Végy egy jó ötletet és nyomd bele a világba. Van egy jobb egérfogóm. És ha elég pénzem van, hogy sokaknak elmondjam, eleget eladok belőle." És egy egész iparágat lehet erre építeni. Ha kell, csecsemőket teszel a reklámjaidba. Ha kell, csecsemőket használhatsz, hogy más cuccokat eladj. Ha a csecsemők nem működnek, használhatsz doktorokat. De csak óvatosan. Mert nem szeretnél egy szerencsétlen összevetést, amikor te egy dologról beszélsz, valami más helyett. (Nevetés) Ez a modell azt követeli meg tőled, hogy királyként viselkedj. Mint aki a terem elejében áll és utasítgatja az alattvalóit. Amikor te vagy a főnök. És te mondod meg az embereknek, mit tegyenek. Ennek a sematikus ábrája, hogy te itt vagy fenn. És nyomatod a világba. Ez a módszer, a tömegmarketing, átlagos ötleteket, - merthogy a tömegekhez fordulsz -, és sok reklámot igényel. Spammerekként megpróbálunk mindenkit hipnotizálni, hogy megvegyék az ötletünket. Mindenkit meghipnotizálni, hogy az ügyünkre áldozzon. Mindenkit meghipnotizálni, hogy szavazzon a jelöltünkre. És sajnos ez sem működik már annyira. (Nevetés)
But there is good news around the corner -- really good news. I call it the idea of tribes. What tribes are, is a very simple concept that goes back 50,000 years. It's about leading and connecting people and ideas. And it's something that people have wanted forever. Lots of people are used to having a spiritual tribe, or a church tribe, having a work tribe, having a community tribe. But now, thanks to the internet, thanks to the explosion of mass media, thanks to a lot of other things that are bubbling through our society around the world, tribes are everywhere.
De érkezik a jó hír, az igazán jó hír. A törzsek elméletének nevezem. A törzs egy elég egyszerű fogalom, 50 ezer évre visszamenő. Emberek és ötletek irányításáról és összekapcsolásáról szól. És ez olyasvalami, amit az emberek mindig is akartak. Sokaknak van spirituális törzsük, vagy egyházi törzsük, munkahelyi törzsük, vagy közösségi törzsük. De most, az internetnek és a tömegmédia robbanásának köszönhetően, és még sok egyéb dolognak köszönhetően, amik a társadalmunkon átbugyborékolnak szerte a világon, mindenütt vannak törzsek.
The Internet was supposed to homogenize everyone by connecting us all. Instead what it's allowed is silos of interest. So you've got the red-hat ladies over here. You've got the red-hat triathletes over there. You've got the organized armies over here. You've got the disorganized rebels over here. You've got people in white hats making food. And people in white hats sailing boats. The point is that you can find Ukrainian folk dancers and connect with them, because you want to be connected. That people on the fringes can find each other, connect and go somewhere. Every town that has a volunteer fire department understands this way of thinking. (Laughter)
Az internetnek homogenizálnia kellett volna mindannyiunkat az összekapcsolásunk révén. Ehelyett érdeklődési csoportokat segített létrehozni. Így aztán vannak a vöröskalapos hölgyek itt. A vöröskalapos traitlonosok ott. Vannak a szervezett hadseregek itt. Vannak a szervezetlen felkelők ott. Vagy vannak a fehérsapkások, akik főznek. És a fehérsapkások, akik vitorláznak. A lényeg, hogy meg tudsz keresni ukrán néptáncosokat. És fel tudod venni velük a kapcsolatot. Mert szeretnél kapcsolódni. Az emberek a széleken megtalálhatják egymást, kapcsolatba léphetnek és elmehetnek együtt valahová. Minden olyan város, ahol van önkéntes tűzoltóság, megérti ezt a gondolkodást. (Nevetés)
Now it turns out this is a legitimate non-photoshopped photo. People I know who are firemen told me that this is not uncommon. And that what firemen do to train sometimes is they take a house that is going to be torn down, and they burn it down instead, and practice putting it out. But they always stop and take a picture. (Laughter)
Namármost, mint kiderült, ez egy eredeti, nem buherált fénykép. Tűzoltó ismerőseim mondták, hogy ez nem kivételes. A tűzoltók, gyakorlatozás céljából keresnek egy házat, ami bontásra vár, és bontás helyett leégetik, hogy a tűzoltást gyakorolják. De mindig megállnak egy kép erejéig. (Nevetés)
You know the pirate tribe is a fascinating one. They've got their own flag. They've got the eye patches. You can tell when you're running into someone in a tribe. And it turns out that it's tribes -- not money, not factories -- that can change our world, that can change politics, that can align large numbers of people. Not because you force them to do something against their will, but because they wanted to connect.
A kalóz törzs lenyűgöző. Van saját zászlójuk. Meg szemtapaszuk. Rögtön kiderül, ha egy törzsbelivel találkozol. És kiderül, hogy a törzsek, és nem a pénz, nem a gyárak, változtatják meg a világunkat, a politikát, hoznak össze nagyszámú embert. Nem azért, mert olyasmire kényszeríted őket, amit nem akarnak. Hanem azért, mert össze akartak kapcsolódni.
That what we do for a living now, all of us, I think, is find something worth changing, and then assemble tribes that assemble tribes that spread the idea and spread the idea. And it becomes something far bigger than ourselves, it becomes a movement. So when Al Gore set out to change the world again, he didn't do it by himself. And he didn't do it by buying a lot of ads. He did it by creating a movement. Thousands of people around the country who could give his presentation for him, because he can't be in 100 or 200 or 500 cities in each night.
Mert amiből mi manapság élünk, szerintem itt mindannyian, hogy keresünk valamit, amit érdemes megváltoztatni, majd törzseket alapítunk, amik más törzseket alapítanak amik csak terjesztik és terjesztik az ötletet. És valami nálunk sokkal nagyobbá válik. Mozgalommá. Így amikor Al Gore elindult, hogy újra megváltoztassa a világot, nem egyedül tette. És nem egy halom reklám megvásárlásával. Hanem egy mozgalom megalapításával. Országszerte többezer ember akik megtarthatják helyette az előadását. Mert nem lehet 100 vagy 200 vagy 500 városban minden este.
You don't need everyone. What Kevin Kelley has taught us is you just need, I don't know, a thousand true fans -- a thousand people who care enough that they will get you the next round and the next round and the next round. And that means that the idea you create, the product you create, the movement you create isn't for everyone, it's not a mass thing. That's not what this is about. What it's about instead is finding the true believers. It's easy to look at what I've said so far, and say, "Wait a minute, I don't have what it takes to be that kind of leader."
Nincs szükséged mindenkire. Amit Kevin Kelly tanított nekünk, az az, hogy mintegy ezer igazi hívőre van csak szükséged. Ezer ember, akit eléggé érdekel, hogy eljuttasson a következő körhöz és a következőhöz és a következőhöz. És ez azt jelenti, hogy az ötlet, amit létrehozol, a termék, a mozgalom nem mindenkinek szól. Nem tömegtermék. Nem erről szól. Ehelyett a valódi hívők megtalálásáról szól. Könnyű megnézni, amit eddig mondtam, és azt mondani: "Várjunk csak, nincs meg bennem az ehhez szükséges vezetői hajlam."
So here are two leaders. They don't have a lot in common. They're about the same age. But that's about it. What they did, though, is each in their own way, created a different way of navigating your way through technology. So some people will go out and get people to be on one team. And some people will get people to be on the other team.
De itt van két vezető. Nem sok közös vonással. Nagyjából egykorúak. Ennyi. Amit tettek, mindketten a maguk módján, különböző módokat hoztak létre a technológiában való navigálásra. Egyesek elindulnak, hogy csapatukba szervezzenek egyeseket. Mások a másik csapatba szerveznek embereket.
It also informs the decisions you make when you make products or services. You know, this is one of my favorite devices. But what a shame that it's not organized to help authors create movements. What would happen if, when you're using your Kindle, you could see the comments and quotes and notes from all the other people reading the same book as you in that moment. Or from your book group. Or from your friends, or from the circle you want. What would happen if authors, or people with ideas could use version two, which comes out on Monday, and use it to organize people who want to talk about something. Now there is a million things I could share with you about the mechanics here. But let me just try a couple.
A döntések akkor is fontosak amikor termékeket vagy szolgáltatást készítesz. Tudjátok, ez az egyik kedvenc eszközöm. De sajnálatos, hogy nem úgy tervezték hogy segítse az írókat egy mozgalom indításában. Mi lenne, ha a Kindle használata közben láthatnád azokat a megjegyzéseket, idézeteket, jegyzeteket, amiket hozzáfűznek azok, akik ugyanazt a könyvet olvassák? Vagy az olvasóklubod tagjai. Vagy a barátaid, vagy abból a körből valók amelyikből akarod. Mi lenne, ha a szerzők, vagy az ötlettel rendelkezők a második verziót használhatnák, ami hétfőn jelenik meg? Használhatnák arra hogy összeszervezzék az embereket akik beszélgetni akarnak valamiről. Milliónyi dolgot megoszthatnék veletek a működési elvről. De megpróbálok csak néhányat.
The Beatles did not invent teenagers. They merely decided to lead them. That most movements, most leadership that we're doing is about finding a group that's disconnected but already has a yearning -- not persuading people to want something they don't have yet.
A Beatles nem fedezte fel a tizenéveseket. Csak úgy döntöttek, hogy vezetik őket. A legtöbb mozgalom, a legtöbb vezetés, amit teszünk az az, hogy megtaláljuk a még szétszórt, elszigetelt csoporttagokat akiknek viszont már van valamilyen erős vágya. Nem meggyőzni az embereket, hogy kelljen nekik valami amijük még nincs.
When Diane Hatz worked on "The Meatrix," her video that spread all across the internet about the way farm animals are treated, she didn't invent the idea of being a vegan. She didn't invent the idea of caring about this issue. But she helped organize people, and helped turn it into a movement.
Amikor Diane Hatz a The Meatrix-en dolgozott, a videója, ami elterjedt az interneten ami a farmon tartott állatok kezeléséről szólt, nem fedezte fel a veganizmust. Nem fedezte fel a témával való törődést sem. De segített megszervezni az embereket, és mozgalommá fejleszteni őket.
Hugo Chavez did not invent the disaffected middle and lower class of Venezuela. He merely led them.
Nem Hugo Chavez fedezte fel az elhidegült venezuelai közép és alsó osztályt. Egyszerűen csak élükre állt.
Bob Marley did not invent Rastafarians. He just stepped up and said, "Follow me."
Bob Marley nem fedezte fel a Rastafarizmust. Csak előlépett és azt mondta: "Kövessetek."
Derek Sivers invented CD Baby, which allowed independent musicians to have a place to sell their music without selling out to the man -- to have place to take the mission they already wanted to go to, and connect with each other.
Derek Sivers találta ki a CD Baby-t. Ami a független zenészek számára lehetővé tette hogy eladják a zenéiket anélkül, hogy magukat el kellene adniuk. Hogy legyen egy hely ahová eleve el akartak jutni és kapcsolatba kerülni egymással.
What all these people have in common is that they are heretics. That heretics look at the status quo and say, "This will not stand. I can't abide this status quo. I am willing to stand up and be counted and move things forward. I see what the status quo is; I don't like it." That instead of looking at all the little rules and following each one of them, that instead of being what I call a sheepwalker -- somebody who's half asleep, following instructions, keeping their head down, fitting in -- every once in a while someone stands up and says, "Not me." Someone stands up and says, "This one is important. We need to organize around it." And not everyone will. But you don't need everyone. You just need a few people -- (Laughter) -- who will look at the rules, realize they make no sense, and realize how much they want to be connected.
Ezekben az emberekben egy közös vonás van: mindannyian eretnekek. Az eretnekek a status quo láttán azt mondják: Ez nem mehet így. Ki nem állhatom ezt a helyzetet. Fel akarok állni és előrébb vinni a dolgokat. Látom, mi a status quo, és nem szeretem. A kis szabályok ismerete és szolgai követése helyett ahelyett, hogy birkamódon éljen mint aki félig alszik, utasításokat követ, lesunyt fejjel, beilleszkedve, időnként valaki feláll és azt mondja: "Én nem." Valaki feláll és azt mondja: "Ez fontos. Szerveznünk kell magunkat érte." Nem mindenki fogja ezt megtenni. De nincs szükséged mindenkire. Csak néhány emberre, (Nevetés) akik ránéznek a szabályokra, felismerik, hogy értelmetlenek, és felismerik, mennyire szeretnének összetartozni.
So Tony Hsieh does not run a shoe store. Zappos isn't a shoe store. Zappos is the one, the only, the best-there-ever-was place for people who are into shoes to find each other, to talk about their passion, to connect with people who care more about customer service than making a nickel tomorrow. It can be something as prosaic as shoes, and something as complicated as overthrowing a government. It's exactly the same behavior though.
Tony Shea nem üzemeltet cipőboltot. a Zappos nem egy cipőbolt. Zappos az egyetlen, a legjobb ami valaha létezett, hely azoknak, akik a cipőkre vannak kattanva és meg akarják egymást találni, hogy a szenvedélyükről beszéljenek, hogy összejöjjenek olyanokkal, akiket jobban érdekel az ügyfél kiszolgálása, mint hogy egy centtel többet keressenek. Lehet olyan prózai a dolog, mint a cipők. És lehet olyan bonyolult, mint egy kormány megdöntése. És mégis ugyanaz a viselkedési minta.
What it requires, as Geraldine Carter has discovered, is to be able to say, "I can't do this by myself. But if I can get other people to join my Climb and Ride, then together we can get something that we all want. We're just waiting for someone to lead us."
Ami kell hozzá, ahogy Geraldine Carter észrevette, az az, hogy képesek legyünk kimondani: "Ezt nem tudom egyedül megcsinálni. De ha rá tudok venni másokat, hogy csatlakozzanak a Mássz és Bringázz klubomhoz, akkor együtt megszerezhetünk valamit, amit mindannyian akarunk. Csak arra várunk, hogy valaki vezessen minket.
Michelle Kaufman has pioneered new ways of thinking about environmental architecture. She doesn't do it by quietly building one house at a time. She does it by telling a story to people who want to hear it. By connecting a tribe of people who are desperate to be connected to each other. By leading a movement and making change. And around and around and around it goes.
Michelle Kaufman volt az első aki új utakat járt be a környezettudatos építészet terén. Nem úgy, hogy csendben építi az egyik házat a másik után, Hanem úgy, hogy elmond egy történetet azoknak, akik meg akarják hallgatni. Azzal, hogy embereket egyesít törzsekké akik alig várják, hogy találkozzanak egymással. Egy mozgalom vezetésével. Változtatva. És így tovább.
So three questions I'd offer you. The first one is, who exactly are you upsetting? Because if you're not upsetting anyone, you're not changing the status quo. The second question is, who are you connecting? Because for a lot of people, that's what they're in it for: the connections that are being made, one to the other. And the third one is, who are you leading? Because focusing on that part of it -- not the mechanics of what you're building, but the who, and the leading part -- is where change comes.
Három kérdésem van számotokra. Az első: Pontosan ki az, akit felhúzol? Mert ha nem húzol fel senkit, nem változtatsz a status qou-n. A második kérdésem: Kiket kapcsolsz össze? Mert a legtöbb ember számára, ez az amiért benne vannak. A kapcsolatok, amiket egyikük a másikukkal létrehoz. És a harmadik: Kiket vezetsz? Mert az erre való összpontosítás, nem pedig a felépítendő dolog működése, hanem a személyek és az ő vezetésük az, ahonnan a változás jön.
So Blake, at Tom's Shoes, had a very simple idea. "What would happen if every time someone bought a pair of these shoes I gave exactly the same pair to someone who doesn't even own a pair of shoes?" This is not the story of how you get shelf space at Neiman Marcus. It's a story of a product that tells a story. And as you walk around with this remarkable pair of shoes and someone says, "What are those?" You get to tell the story on Blake's behalf, on behalf of the people who got the shoes. And suddenly it's not one pair of shoes or 100 pairs of shoes. It's tens of thousands of pairs of shoes.
Blake, a Tom's Shoes-tól, egy egyszerű ötlettel állt elő. "Mi lenne, ha valahányszor valaki vásárol egy pár cipőt, egy ugyanilyen cipőt adnék valakinek akinek egyáltalán nincs is cipője?" Ez nem az a történet, hogy hogyan juttatod be a termékedet a Neiman Marcus polcaira. Egy olyan termék története, amelyiknek saját története van. És ahogy jársz-kelsz ezzel a kivételes cipővel és valaki megkérdi: "Mik azok?" Te mondod el a történetet Blake helyett, azok helyett, akik megkapták a cipőt. És hirtelen nem egy pár cipőről, vagy 100 pár cipőről szól a dolog. Hanem több tízezer pár cipőről.
My friend Red Maxwell has spent the last 10 years fighting against juvenile diabetes. Not fighting the organization that's fighting it -- fighting with them, leading them, connecting them, challenging the status quo because it's important to him. And the people he surrounds himself with need the connection. They need the leadership. It makes a difference.
Barátom, Red Maxwell az utóbbi tíz évet a fiatalkori cukorbetegség elleni küzdelemmel töltötte. Nem az ezért küzdő szervezettel harcolva, hanem a cukorbetegekkel, vezetve őket, összeszervezve őket, a status quo-t megkérdőjelezve, mert számára fontos. És azok, akikkel körbeveszi magát, igénylik a kapcsolatot. Igénylik a vezetést. Sokat számít.
You don't need permission from people to lead them. But in case you do, here it is: they're waiting, we're waiting for you to show us where to go next. So here is what leaders have in common. The first thing is, they challenge the status quo. They challenge what's currently there. The second thing is, they build a culture. A secret language, a seven-second handshake, a way of knowing that you're in or out. They have curiosity. Curiosity about people in the tribe, curiosity about outsiders. They're asking questions. They connect people to one another. Do you know what people want more than anything? They want to be missed. They want to be missed the day they don't show up. They want to be missed when they're gone. And tribe leaders can do that. It's fascinating, because all tribe leaders have charisma, but you don't need charisma to become a leader. Being a leader gives you charisma. If you look and study the leaders who have succeeded, that's where charisma comes from -- from the leading. Finally, they commit. They commit to the cause. They commit to the tribe. They commit to the people who are there.
Nem kell az emberek engedélye, hogy vezesd őket. De ha kellene, íme. Arra várnak, mindannyian arra várunk, hogy megmutasd merre haladjunk ezután. Íme az, ami közös a vezetőkben. Az első, hogy szembeszállnak a status quo-val. Szembeszállnak a kialakult helyzettel. A második dolog: egy kultúrát építenek. Egy titkos nyelvezetet, egy hét másodperces kézfogást. Egy módot arra, hogy tudni lehessen, velük vagy vagy nem. Kiváncsiak. Kiváncsiak a törzs tagjaira. Kiváncsiák a kivülállókra. Kérdeznek. Összekapcsolnak embereket. Tudod, mire van az embereknek mindennél nagyobb szüksége? Hogy hiányolják őket. Azt szeretnék, hogy amikor nem jelennek meg, hiányolják őket. Hogy hiányolják őket, amikor elmennek. És a törzsfőnökök ezt meg tudják tenni. Lenyűgöző, hogy mindegyik törzs vezetője karizmatikus. De nincs szükséged karizmára ahhoz, hogy vezető lehess. Ha vezető vagy, az ad neked karizmát. Figyeld meg alaposan azokat a vezetőket, akik sikerrel jártak, a karizmájuk a vezetésből keletkezett. Végül: elköteleződnek. Elkötelezik magukat a célnak. Elkötelezik magukat a törzsnek, Azoknak az embereknek, akik ott vannak.
So I'd like you to do something for me. And I hope you'll think about it before you reject it out-of-hand. What I want you to do, it only takes 24 hours, is: create a movement. Something that matters. Start. Do it. We need it. Thank you very much. I appreciate it. (Applause)
Azt szeretneém, hogy tegyetek meg valamit nekem. És remélem elgondolkodtok rajta, mielőtt visszakézből elutasítanátok. Amit szeretnék, az csak 24 órát vesz igénybe, egy mozgalom alapítása. Valamit, ami számít. Kezdj neki. Csináld. Szükségünk van rá. Nagyon köszönöm. Nagyra értékelem. (Taps)