As a boy, I loved cars. When I turned 18, I lost my best friend to a car accident. Like this. And then I decided I'd dedicate my life to saving one million people every year. Now I haven't succeeded, so this is just a progress report, but I'm here to tell you a little bit about self-driving cars.
Kisfiúként imádtam az autókat. 18 éves koromban egy autóbalesetben halt meg a legjobb barátom. Épp így. Aztán eldöntöttem, hogy arra szentelem az életem, hogy minden évben megmentsek egymillió embert. Még nem sikerült, tehát ez csak amolyan helyzetjelentés, de azért vagyok itt, hogy beszéljek egy kicsit a sofőr nélküli autókról.
I saw the concept first in the DARPA Grand Challenges where the U.S. government issued a prize to build a self-driving car that could navigate a desert. And even though a hundred teams were there, these cars went nowhere. So we decided at Stanford to build a different self-driving car. We built the hardware and the software. We made it learn from us, and we set it free in the desert. And the unimaginable happened: it became the first car to ever return from a DARPA Grand Challenge, winning Stanford 2 million dollars. Yet I still hadn't saved a single life.
Először a DARPA Grand Challenges során találkoztam a gondolattal, ahol is az amerikai kormány díjat tűzött ki olyan autók építésére, melyek sivatagban is eltájékozódnak önmaguktól. És bár száz csapat vett részt, ezek az autók nem nagyon mentek sehova. Így tehát úgy döntöttünk a Stanford-on, hogy egy másfajta autót hozunk létre. Mi magunk építettük a hardveres és a szoftveres részt is. Úgy alkottuk meg, hogy tanuljon tőlünk, és szabadjára engedtük a sivatagban. És megtörtént az elképzelhetetlen: ez lett az első autó, amely valaha visszatért egy DARPA Grand Challenge-ről, 2 millió dollárt nyerve ezzel a Stanford Egyetemnek. Még mindig nem mentettem meg egy árva életet sem.
Since, our work has focused on building driving cars that can drive anywhere by themselves -- any street in California. We've driven 140,000 miles. Our cars have sensors by which they magically can see everything around them and make decisions about every aspect of driving. It's the perfect driving mechanism. We've driven in cities, like in San Francisco here. We've driven from San Francisco to Los Angeles on Highway 1.
Munkánk során arra összpontosítottunk, hogy olyan autókat készítsünk, melyek maguktól képesek elmenni bárhova, Kalifornia bármely utcáján képesek közlekedni. 225.000 kilométert vezettünk. Az autóinkban vannak érzékelők, melyekkel varázslatos módon képesek mindent látni maguk körül és döntéseket hozni a vezetés minden szempontját illetően. Ez a tökéletes vezetési mechanizmus. Városokban vezettünk, mint például San Fransisco. Megtettük a San Fransisco - Los Angeles távot az 1. számú autópályán.
We've encountered joggers, busy highways, toll booths, and this is without a person in the loop; the car just drives itself. In fact, while we drove 140,000 miles, people didn't even notice. Mountain roads, day and night, and even crooked Lombard Street in San Francisco. (Laughter) Sometimes our cars get so crazy, they even do little stunts.
Találkoztunk kocogókkal, zsúfolt autópályákkal, ellenőrző kapukkal és mindezt anélkül, hogy valaki is ült volna a volán mögött; az autó önmaga közlekedett. Tulajdonképpen, amíg megtettük ezt a 225.000 kilométert, az emberek ezt nem is vették észre. Hegyi utakon, éjjel és nappal és még San Fransisco nyakatekert Lombard Street-jén is. (Nevetés) Néha az autóink annyira megőrültek, hogy kis mutatványokat adtak elő.
(Video) Man: Oh, my God. What? Second Man: It's driving itself.
(Videó) Férfi: Uramisten! Micsoda? Második férfi: Önmagát vezeti.
Sebastian Thrun: Now I can't get my friend Harold back to life, but I can do something for all the people who died. Do you know that driving accidents are the number one cause of death for young people? And do you realize that almost all of those are due to human error and not machine error, and can therefore be prevented by machines?
Sebastian Thrun: Nem tudom Harold barátomat feltámasztani, de tudok tenni valamit minden halottért. Tudnak róla, hogy a közlekedési balesetek a vezető halálok a fiatalok között? Tudatában vannak annak, hogy ezek közül szinte mindegyik emberi hibának tudható be, és nem gépi meghibásodásnak, és így megelőzhető gépekkel?
Do you realize that we could change the capacity of highways by a factor of two or three if we didn't rely on human precision on staying in the lane -- improve body position and therefore drive a little bit closer together on a little bit narrower lanes, and do away with all traffic jams on highways? Do you realize that you, TED users, spend an average of 52 minutes per day in traffic, wasting your time on your daily commute? You could regain this time. This is four billion hours wasted in this country alone. And it's 2.4 billion gallons of gasoline wasted.
Fel tudják fogni, hogy meg tudnánk változtatni az autópályák befogadóképességét két vagy három tényezővel ha nem az emberi pontosságra támaszkodnánk a sávban maradással kapcsolatosan javítva a testhelyzetet és így kissé közelebb közlekedni egymás mellett, kissé szűkebb sávokban és leszámolni az autópályák dugóival? Tudatában vannak annak, hogy Önök, TED felhasználók átlagosan 52 percet töltenek naponta közlekedéssel idejüket pazarolva a napi ingázásra? Visszanyerhetik ezt az időt. Ez 4 milliárd elpocsékolt órát jelent, csak ebben az országban. És 9 milliárd liter elpazarolt üzemanyagot.
Now I think there's a vision here, a new technology, and I'm really looking forward to a time when generations after us look back at us and say how ridiculous it was that humans were driving cars.
Azt gondolom van itt egy elképzelés, egy új technológia, és már nagyon várom azt az időt, amikor nemzedékek tekintenek vissza ránk és azt mondják: mennyire nevetséges, hogy az emberek egykor vezették az autókat.
Thank you.
Köszönöm.
(Applause)
(Taps)