So, I'm a climate scientist, and if this room is representative of the country we live in, that means about 60 percent of you, so maybe from about there over, don't strongly trust me for information on the causes of climate change. Now, I promise to tell the truth tonight, but just to humor that demographic, I've started this talk with a falsehood.
Éghajlatkutató vagyok. Ha ez a terem lenne az ország, amelyben élünk, akkor az itt lévők körülbelül 60%-a, talán az a rész ott, nem feltétlen hinne nekem, amikor a klímaváltozás okairól beszélek. Ígérem, hogy ma este elmondom az igazat, de a kétkedők kedvéért ezt a előadást egy hamis állítással kezdtem.
[The Paris Climate Accord is a product of the recognition that climate change is a global problem ...]
["A párizsi egyezmény annak a felismerésnek az eredménye, hogy a klímaváltozás globális probléma."]
This statement was not made by President Obama. It was made by President Reagan, and it wasn't about climate change and the Paris Climate Accord. It was actually about the Montreal Protocol and stratospheric ozone depletion.
A kijelentés nem Barack Obamától származik, hanem Ronald Reagantől, és ez nem a klímaváltozásról vagy a párizsi egyezményről szólt, hanem a Montreali Jegyzőkönyvről és az ózonréteg ritkulásáról.
Now, I'm sure that many of you aren't familiar with this environmental problem, but you should be, because it's a rare environmental success story. And it's worth revisiting, because sometimes, we need to examine the world we've avoided in order to find guidance for the choices we make today.
Biztos vagyok benne, hogy sokan nem hallottak erről a problémáról. Pedig kellett volna, mert ez egy ritka környezetvédelmi sikertörténet. Érdemes visszatérni rá, mert néha meg kell vizsgálnunk azt, amit elkerültünk, ahhoz, hogy útmutatásra leljünk napjaink döntéseihez.
So let's go back to the 1970s, when some questionable choices were made: first of all -- hoo -- hairstyles. (Laughs) Second of all, objectively terrible quantities of hairspray, and third, CFCs, chlorofluorocarbons, man-made chemicals that were used as propellant in aerosol spray cans. And see, it turns out these CFCs were a problem because they were destroying the ozone layer.
Ezért menjünk vissza a 70-es évekbe, amikor néhány megkérdőjelezhető döntés született: először is – hú – a frizurák. (Nevetés) Másodszor, az egyértelműen borzalmas mennyiségű hajlakk, és harmadszor, a CFC-k, az ún. klór-fluor-szénhidrogének, olyan mesterséges vegyi anyagok, melyeket sprék hajtógázaként használtak. Mint kiderült, ezek a CFC-k problémát jelentettek, mert károsították az ózonréteget.
Now I'm sure most of you have heard of the ozone layer, but why does it matter? Well, quite simply, the ozone layer is earth's sunscreen, and it's really fragile. If you could take all of the ozone, which is mostly about 10 to 20 miles up above our heads, and compress it down to the surface of the earth, it would form a thin shell only about two pennies thick, about an eighth of an inch. And that thin shell does an amazing amount of work, though. It filters out more than 90 percent of the harmful UV radiation coming from the sun. And while I'm sure many of you enjoy that suntan that you get from the remaining 10 percent, it causes a lot of problems: cataracts, damage to crops, damage to immune systems and also skin cancer. It's not an exaggeration to say that a threat to the ozone layer is a threat to human safety.
Biztosra veszem, hogy mindenki hallott az ózonrétegről. De miért is olyan fontos? Egész egyszerű: az ózonréteg a Föld napernyője, és nagyon törékeny. Ha fognánk az összes ózont – ami többnyire 20-30 kilométerre van a fejünk felett –, és összesűrítenénk a Föld felszínére, akkor kb. két ötforintos vastagságú, kevesebb mint fél centiméteres héjat kapnánk. Ez a vékony réteg mégis elképesztő mennyiségű munkát végez. Több mint 90%-át szűri ki a Napból érkező káros UV-sugárzásnak. Biztos vagyok abban, hogy sokan szeretik a maradék 10% által előidézett barnaságot; azonban sok problémát okoz: szürkehályogot, mezőgazdasági károkat, immunrendszer-károsodást és bőrrákot is. Nem túlzás azt mondani, hogy ami veszélyes az ózonrétegre, az veszélyes az ember biztonságára.
And actually, ironically, it was human safety that motivated the invention of CFCs in the first place. You see, in the early days of refrigeration, refrigerators used toxic and flammable chemicals like propane and ammonia. For good reason, the refrigeration industry wanted a safe alternative, and they found that in 1928, when a scientist named Thomas Midgley synthesized the first commercially viable CFCs. And in fact, Midgley famously inhaled CFCs and blew out a candle to demonstrate, at a scientific conference, that they were safe and nonflammable. And in fact, as a scientist, I can tell you there is no way you could get away with that kind of antic today. I mean, wow.
Tulajdonképpen, ironikus módon, az ember biztonsága motiválta elsősorban a CFC-k feltalálását. Tudniillik az első hűtőszekrények idején mérgező és gyúlékony vegyi anyagokat használtak, például propánt és ammóniát. Okkal akart a hűtőipar biztonságos alternatívát, és meg is találta 1928-ban, amikor egy Thomas Midgley nevű tudósnak sikerült szintetizálnia az első életképes CFC-ket. Midgley beszívta a CFC-ket, és elfújt egy gyertyát, hogy bebizonyítsa egy tudományos konferencián, hogy ártalmatlanok és nem gyúlékonyak. Valójában, tudósként mondom, kizárt, hogy valaki ma megússza ilyen olcsó trükkel. Úgy értem, hűha!
But really, at the time, CFCs were a really remarkable invention. They allowed what we now know as modern-day refrigeration and air-conditioning and other things. So it wasn't actually until over 40 years later, in the 1970s, when scientists realized that CFCs would break down high in the atmosphere and damage the ozone layer. And this finding really set off a lot of public concern. It led, ultimately, to the banning of CFC usage in aerosol spray cans in the US and a few other countries in 1978.
De tényleg, abban az időben a CFC-k feltalálása figyelemre méltó volt. Lehetővé tették a ma ismert modern hűtőgépet, a légkondicionálást és egyéb dolgokat. Csak 40 évvel később, a 70-es években jöttek rá a tudósok arra, hogy a CFC-k lebomlanak magasan az atmoszférában, és károsítják az ózonréteget. Ez a felfedezés nagy aggodalmat váltott ki. Végül a CFC-k használatának betiltásához vezetett az aeroszol sprékben az Egyesült Államokban és néhány más országban is 1978-ban.
Now, the story doesn't end there, because CFCs were used in much more than just spray cans. In 1985, scientists discovered the Antarctic ozone hole, and this was a truly alarming discovery. Scientists did not expect this at all. Before the Antarctic ozone hole, scientists expected maybe a five or 10 percent reduction in ozone over a century. But what they found over the course of less than a decade was that more than a third of the ozone had simply vanished, over an area larger than the size of the US. And although we now know that CFCs are the root cause of this ozone hole, at the time, the science was far from settled. Yet despite this uncertainty, the crisis helped spur nations to act.
A történet itt nem ér véget, ugyanis a CFC-ket sok másban is használták, nem csak sprében. 1985-ben tudósok felfedezték az antarktiszi ózonlyukat, amely igazán riasztó felfedezés volt. A tudósok egyáltalán nem számítottak erre. Felfedezése előtt a tudósok csak 5-10%-os ózonritkulásra számítottak száz év leforgása alatt. De amit találtak kevesebb mint egy évtized alatt, hogy az ózonréteg több mint harmada eltűnt, az Egyesült Államok méretét meghaladó területen. Habár ma már tudjuk, hogy a CFC-k az ózonlyuk kiváltó okai, akkoriban a tudomány messze nem volt biztos ebben. A bizonytalanság ellenére, a válság cselekedetre sarkallta a nemzeteket.
So that quote that I started this talk with, about the Montreal Protocol, from President Reagan -- that was his signing statement when he signed the Montreal Protocol after its unanimous ratification by the US Senate. And this is something that's truly worth celebrating. In fact, yesterday was the 30th anniversary of the Montreal Protocol.
Szóval az idézet, amellyel indítottam, Reagan elnök nyilatkozata a Montreali Jegyzőkönyvről, melyet a jegyzőkönyv aláírásakor tett, azok után, hogy az USA szenátusa egyhangúlag jóváhagyta. Ez igazán olyasvalami, amit érdemes megünnepelni. Valójában tegnap volt a Montreali Jegyzőkönyv 30. évfordulója.
(Applause)
(Taps)
Because of the protocol, ozone-depleting substances are now declining in our atmosphere, and we're starting to see the first signs of healing in the ozone layer. And furthermore, because many of those ozone-depleting substances are also very potent greenhouse gases, the Montreal Protocol has actually delayed global warming by more than a decade. That's just wonderful. But I think it's worth asking the question, as we face our current environmental crisis, global warming, what lessons can we learn from Montreal? Are there any? I think there are.
Az egyezménynek hála csökken az ózonréteget lebontó anyagok mennyisége az atmoszférában, és már látni az ózonrétegben a gyógyulás első jeleit. Továbbá, mivel az ózonréteget lebontó anyagok között sok üvegházhatású gáz is van, a Montreali Jegyzőkönyv több mint 10 évvel késleltette a globális felmelegedést. Ez egyszerűen csodálatos. De szerintem most, hogy a jelenlegi környezeti válsággal, a globális felmelegedéssel küzdünk, érdemes feltenni a kérdést, hogy milyen tanulságot vonhatunk le az egyezményből? Lehet-e egyáltalán? Szerintem igen.
First, we don't need absolute certainty to act. When Montreal was signed, we were less certain then of the risks from CFCs than we are now of the risks from greenhouse gas emissions. A common tactic that people who oppose climate action use is to completely ignore risk and focus only on uncertainty. But so what about uncertainty? We make decisions in the face of uncertainty all the time, literally all the time. You know, I'll bet those of you who drove here tonight, you probably wore your seat belt. And so ask yourself, did you wear your seat belt because someone told you with a hundred percent [certainty] that you would get in a car crash on the way here? Probably not. So that's the first lesson. Risk management and decision making always have uncertainty. Ignoring risk and focusing only on uncertainty is a distraction. In other words, inaction is an action.
Először is nincs szükség teljes bizonyossághoz ahhoz, hogy cselekedjünk. Amikor az egyezményt aláírták, kevésbé voltunk biztosak, hogy milyen veszéllyel járnak a CFC-k, mint most az üvegházhatású gázok kibocsátásánál. Gyakori taktika, hogy azok, akik ellenzik az éghajlatvédelmet, nem gondolnak a kockázatra, csak a bizonytalanságra összpontosítanak. De mi is ez a bizonytalanság? Állandóan hozunk döntéseket bizonytalan helyzetekben. Szó szerint állandóan. Lefogadom, hogy önök közül azok, akik ma autóval jöttek ide, használtak biztonsági övet. Gondoljanak bele, azért viselték-e a biztonsági övet, mert valaki 100%-os bizonyossággal megmondta, hogy autóbalesetet szenvednek el idejövet. Valószínűleg nem. Ez az első tanulság. A kockázatkezelésben és döntéshozatalban mindig van bizonytalanság. Semmibe venni a kockázatot és kétkedni, elvonja a figyelmet a lényegről. Más szóval: a nem cselekvés is egyfajta cselekvés.
Second, it takes a village to raise a healthy environment. The Montreal Protocol wasn't just put together by industry and governments or environmental advocacy groups and scientists. It was put together by all of them. They all had a seat at the table, and they all played an important role in the solution. And I think in this regard, we're actually seeing some encouraging signs today. We see not just environmental groups concerned about climate change but also civic and religious groups, the military and businesses. So wherever you find yourself on that spectrum, we need you at the table, because if we're going to solve global warming, it's going to take actions at all levels, from the individual to the international and everything in between.
Másodszor, összefogásra van szükség ahhoz, hogy egészséges környezetet teremtsünk. A Montreali Jegyzőkönyvet nem az ipar és a kormányok vagy a környezetvédelem érdekképviseleti csoportjai és a tudósok állították össze. Együtt állították össze. Mindannyian helyet kaptak az asztalnál, és mindannyian fontos szerepet játszottak a megoldásban. Szerintem e tekintetben most valóban kecsegtető jeleket figyelhetünk meg. Nemcsak környezetvédelmi csoportok aggódnak a klímaválság miatt, hanem polgári és vallási csoportok, a katonaság és üzleti vállalkozások is. Tehát bármelyik csoportba is tartozzunk, szükség van mindannyiunkra. Ugyanis, ha megoldást akarunk találni, akkor minden szinten cselekedni kell, az egyénitől egészen a nemzetköziig és minden köztes szinten.
Third lesson: don't let the perfect be the enemy of the good. While Montreal has become the brake pedal for stopping ozone depletion, at its beginning, it was more just like a tap on the brakes. It was actually the later amendments to the protocol that really marked the decision to hit the brakes on ozone depletion.
A harmadik tanulság: ne hagyjuk, hogy a maximalizmus a jó útjába álljon. A Montreali Jegyzőkönyv megfékezte az ózonritkulást, habár kezdetben csak egy kis lépésnek tűnt. Valójában a jegyzőkönyv későbbi módosításaival sikerült megfékezni az ózonréteg ritkulását.
So to those who despair that the Paris Climate Accord didn't go far enough or that your limited actions on their own won't solve global warming, I say don't let the perfect be the enemy of the good. And finally, I think it helps us to contemplate the world we've avoided. Indeed, the world we have avoided by enacting the Montreal Protocol is one of catastrophic changes to our environment and to human well-being. By the 2030s, we'll be avoiding millions of new skin cancer cases per year with a number that would only grow. If I'm lucky, I'll live long enough to see the end of this animation and to see the ozone hole restored to its natural state.
Tehát azoknak, akiket elkeserít, hogy a párizsi egyezmény nem volt eredményes, vagy hogy a korlátozott cselekedetek önmagukban nem elegendőek, azt mondom, ne engedjék, hogy a maximalizmus a jó útjába álljon. Végül szerintem fontos, hogy megvizsgáljuk azt, amit elkerültünk. A Montreali Egyezmény elfogadásával tényleg sikerült megelőzni a környezetünkre és az emberek biztonságára leselkedő katasztrofális következményeket. A 2030-as évekre több milliónyi bőrrákos megbetegedést fogunk elkerülni, és ez a szám csak növekedni fog. Ha szerencsém van, elég sokáig élek majd, hogy lássam ennek a végét, és azt, hogy az ózonréteg visszaáll természetes állapotába.
So as we write the story for earth's climate future for this century and beyond, we need to ask ourselves, what will our actions be so that someone can stand on this stage in 30 or 50 or a hundred years to celebrate the world that they've avoided.
Tehát, mivel mi írjuk a Föld éghajlatának jövőbeli történetét, erre és a következő századra, fel kell tennünk magunknak a kérdést, hogyan is fogunk cselekedni, hogy ha majd valaki más áll ezen a színpadon 30, 50 vagy akár 100 év múlva, ő is megünnepelhesse azt, amit sikerült megelőzni.
Thank you.
Köszönöm.
(Applause)
(Taps)