I'm going to speak today about the relationship between science and human values. Now, it's generally understood that questions of morality -- questions of good and evil and right and wrong -- are questions about which science officially has no opinion. It's thought that science can help us get what we value, but it can never tell us what we ought to value. And, consequently, most people -- I think most people probably here -- think that science will never answer the most important questions in human life: questions like, "What is worth living for?" "What is worth dying for?" "What constitutes a good life?"
A tudomány és az emberi értékek kapcsolatáról fogok ma beszélni. Manapság általánosan elfogadott tény, hogy az erkölcs kérdéseiben, a jó és rossz, helyes és helytelen kérdéseiben, a tudománynak nincs hivatalos álláspontja. Úgy véljük, a tudomány segít megszereznünk az értékeinket, de sosem befolyásolhatja értékrendbéli választásunkat. Ennélfogva, a legtöbb ember, valószínűleg a legtöbb ember itt, úgy gondolja, hogy a tudomány sosem fogja megválaszolni az emberi élet fontos kérdéseit: hogy miért érdemes élnünk, miért érdemes meghalnunk, és milyen a jó élet.
So, I'm going to argue that this is an illusion -- that the separation between science and human values is an illusion -- and actually quite a dangerous one at this point in human history. Now, it's often said that science cannot give us a foundation for morality and human values, because science deals with facts, and facts and values seem to belong to different spheres. It's often thought that there's no description of the way the world is that can tell us how the world ought to be. But I think this is quite clearly untrue. Values are a certain kind of fact. They are facts about the well-being of conscious creatures.
Arról fogok tehát beszélni, hogy a választóvonal a tudomány és az emberi értékek között csupán illúzió, méghozzá egy veszélyes illúzió az emberiség történelmének jelen pillanatában. Gyakran halljuk, hogy a tudomány nem szolgálhat erkölcsi alapul az emberi értékek terén, mert a tudomány tényekkel foglalkozik, és a tények és értékek más-más területekre tartoznak. Gyakran gondoljuk, hogy nem írható le, milyen a világ, így nem is tudhatjuk, milyennek kellene lennie. Szerintem ez egyértelműen nem igaz. Az értékek is egyfajta tények. Az értelmes lények jólétének tényei.
Why is it that we don't have ethical obligations toward rocks? Why don't we feel compassion for rocks? It's because we don't think rocks can suffer. And if we're more concerned about our fellow primates than we are about insects, as indeed we are, it's because we think they're exposed to a greater range of potential happiness and suffering. Now, the crucial thing to notice here is that this is a factual claim: This is something that we could be right or wrong about. And if we have misconstrued the relationship between biological complexity and the possibilities of experience well then we could be wrong about the inner lives of insects.
Miért nincs erkölcsi kötelezettségünk a kövek felé? Miért nem szánjuk a köveket? Mert szerintünk a kövek nem szenvednek. És ha jobban érdekel a többi emberszabású élete, mint a rovaroké, ami igaz is, az azért van, mert úgy gondoljuk, hogy ők sokkal több boldogságot és szenvedést élnek át. Ezen a ponton fontos megjegyeznünk, hogy ez is egy tényszerű kijelentés: lehet, hogy igazunk van, lehet, hogy tévedünk. Ha félreértjük a biológiai bonyolultság és a tapasztalat szülte lehetőségek közötti kapcsolatot, akkor tévedhetünk a rovarok belső életével kapcsolatban.
And there's no notion, no version of human morality and human values that I've ever come across that is not at some point reducible to a concern about conscious experience and its possible changes. Even if you get your values from religion, even if you think that good and evil ultimately relate to conditions after death -- either to an eternity of happiness with God or an eternity of suffering in hell -- you are still concerned about consciousness and its changes. And to say that such changes can persist after death is itself a factual claim, which, of course, may or may not be true.
Nincs olyan elképzelés, olyan változata az emberi erkölcsnek és az emberi értékeknek, amivel valaha találkoztam, mely ne lenne visszavezethető a tudat tapasztalataival és lehetséges változásaival kapcsolatos aggodalmainkra. Még ha a vallásunkból vesszük is értékeinket, még ha azt hisszük is, hogy a jó és a gonosz a halál utáni állapotokra utal, akár egy örökké tartó boldogságra Istennel, vagy örökké tartó szenvedésre a pokolban, mégis aggódunk a tudatállapot és annak változásai miatt. Azt állítani, hogy ezek a változások a halál után is léteznek, maga is egy tényszerű kijelentés, ami lehet igaz vagy hamis.
Now, to speak about the conditions of well-being in this life, for human beings, we know that there is a continuum of such facts. We know that it's possible to live in a failed state, where everything that can go wrong does go wrong -- where mothers cannot feed their children, where strangers cannot find the basis for peaceful collaboration, where people are murdered indiscriminately. And we know that it's possible to move along this continuum towards something quite a bit more idyllic, to a place where a conference like this is even conceivable.
Ami a jólét állapotait illeti ebben az életben, az emberi lények esetében, tudjuk, hogy ezek a tények széles skálán mozognak. Tudjuk, hogy lehetséges egy sikertelen helyzetben élni, melyben minden, ami elromolhat, el is romlik: melyben az anyák nem tudják etetni gyerekeiket, az idegenek nem tudnak békésen együttműködni, és az embereket válogatás nélkül legyilkolják. És tudjuk, hogy a skála túlsó végére is el lehet jutni, egy sokkal idillibb állapot felé, ahol egy ilyen konferencia egyáltalán elképzelhető.
And we know -- we know -- that there are right and wrong answers to how to move in this space. Would adding cholera to the water be a good idea? Probably not. Would it be a good idea for everyone to believe in the evil eye, so that when bad things happened to them they immediately blame their neighbors? Probably not. There are truths to be known about how human communities flourish, whether or not we understand these truths. And morality relates to these truths.
És tudjuk, hogy vannak jó és rossz válaszok arra, hogyan mozogjunk ezen a skálán. Jó ötlet lenne kolerával megfertőzni a vizet? Valószínűleg nem. Jó ötlet lenne, ha mindenki hinne a szemmelverésben, hogy amikor valami rossz történik velük, azonnal a szomszédjukat okolják? Valószínűleg nem. Léteznek megismerhető igazságok arról, hogyan virágozhatnak az emberi közösségek, akár megértjük őket, akár nem. És az erkölcs összefügg ezekkel az igazságokkal.
So, in talking about values we are talking about facts. Now, of course our situation in the world can be understood at many levels -- from the level of the genome on up to the level of economic systems and political arrangements. But if we're going to talk about human well-being we are, of necessity, talking about the human brain. Because we know that our experience of the world and of ourselves within it is realized in the brain --
Tehát ha értékekről beszélünk, tényekről beszélünk. A világban betöltött helyünket több szinten is megérthetjük, kezdve a génállomány szintjétől a gazdasági és politikai rendszerek szintjéig. De ha az emberi jólétről akarunk beszélni, akkor óhatatlanul is az emberi agyról beszélünk. Mert tudjuk, hogy az, hogy hogyan fogjuk fel a világot és benne önmagunkat, az agyban jön létre,
whatever happens after death. Even if the suicide bomber does get 72 virgins in the afterlife, in this life, his personality -- his rather unfortunate personality -- is the product of his brain. So the contributions of culture -- if culture changes us, as indeed it does, it changes us by changing our brains. And so therefore whatever cultural variation there is in how human beings flourish can, at least in principle, be understood in the context of a maturing science of the mind -- neuroscience, psychology, etc.
bármi történjék is a halál után. Még ha valóban kap is 72 szüzet az öngyilkos merénylő a túlvilágon, ebben az életben a személyisége, a meglehetősen szerencsétlen személyisége saját elméjének a terméke. Tehát, ami a kultúra hozzájárulását illeti, ha a kultúra megváltoztat minket, ami igaz, valójában az elménket változtatja meg. Így aztán az emberi lények fejlődésének bármely kulturális változását megérthetjük, legalábbis elméletben, az elmével foglalkozó fejlődő tudományágak: neurológia, pszichológia, stb. segítségével.
So, what I'm arguing is that value's reduced to facts -- to facts about the conscious experience of conscious beings. And we can therefore visualize a space of possible changes in the experience of these beings. And I think of this as kind of a moral landscape, with peaks and valleys that correspond to differences in the well-being of conscious creatures, both personal and collective. And one thing to notice is that perhaps there are states of human well-being that we rarely access, that few people access. And these await our discovery. Perhaps some of these states can be appropriately called mystical or spiritual. Perhaps there are other states that we can't access because of how our minds are structured but other minds possibly could access them.
Tehát véleményem szerint az érték levezethető tényekre, a tudatos lények tudatos tapasztalatainak tényeire. Tehát megjeleníthetjük ezen lények tapasztalatainak a lehetséges változásait. Egyfajta erkölcsi tájra gondolok, hegyekkel és völgyekkel, melyek a tudatos lények jólétének különbségeit jelképezik, egyéni és közösségi szinten. Érdemes megjegyeznünk, hogy talán vannak olyan állapotok az emberi jólétben, melyekhez alig férünk hozzá, vagy csak kevesen. Ezeket még fel kell fedeznünk. Talán némelyiket nevezhetjük találóan misztikusnak vagy spirituálisnak. Esetleg vannak mások is, amikhez nem férünk hozzá az elménk felépítése miatt, de más elmék talán hozzáférhetnek.
Now, let me be clear about what I'm not saying. I'm not saying that science is guaranteed to map this space, or that we will have scientific answers to every conceivable moral question. I don't think, for instance, that you will one day consult a supercomputer to learn whether you should have a second child, or whether we should bomb Iran's nuclear facilities, or whether you can deduct the full cost of TED as a business expense. (Laughter) But if questions affect human well-being then they do have answers, whether or not we can find them. And just admitting this -- just admitting that there are right and wrong answers to the question of how humans flourish -- will change the way we talk about morality, and will change our expectations of human cooperation in the future.
Szeretném világosan kifejezni magam. Nem azt mondom, hogy a tudomány garantáltan feltérképezi ezt a tájat, vagy hogy valaha is meg tudjuk tudományosan válaszolni az összes elképzelhető erkölcsi kérdést. Például nem hiszem, hogy egy nap majd egy szuperszámítógéptől fogjuk megérdezni, hogy vállaljunk-e második gyereket is, vagy hogy lebombázzuk-e Irán atomerőműveit, vagy hogy levonhatjuk-e az adóból a TED teljes költségét üzleti kiadás címén. (Nevetés) De ha a kérdések befolyásolják az emberi jólétet, akkor léteznek válaszok is, akár megtaláljuk őket, akár nem. És azáltal, hogy elismerjük, hogy léteznek jó és rossz válaszok az emberi jólét kérdéseire, megváltozik az, ahogyan az erkölcsről beszélünk, és megváltoznak az emberi együttműködéssel kapcsolatos elvárásaink is a jövőben.
For instance, there are 21 states in our country where corporal punishment in the classroom is legal, where it is legal for a teacher to beat a child with a wooden board, hard, and raising large bruises and blisters and even breaking the skin. And hundreds of thousands of children, incidentally, are subjected to this every year. The locations of these enlightened districts, I think, will fail to surprise you. We're not talking about Connecticut.
Például, hazánk 21 államában törvényes a testi fenyítés az osztályteremben: egy tanár törvényesen megverhet egy gyereket fapálcával, keményen, jókora sebeket és hólyagokat okozva, akár még a bőrt is fölrepesztve. És minden évben több százezer gyermek van ennek kitéve. Azt hiszem, nem fog meglepni senkit ezeknek a felvilágosult helyeknek a holléte. Nem Connecticutról beszélünk.
And the rationale for this behavior is explicitly religious. The creator of the universe himself has told us not to spare the rod, lest we spoil the child -- this is in Proverbs 13 and 20, and I believe, 23. But we can ask the obvious question: Is it a good idea, generally speaking, to subject children to pain and violence and public humiliation as a way of encouraging healthy emotional development and good behavior? (Laughter) Is there any doubt that this question has an answer, and that it matters?
És ennek a viselkedésnek az alapja nyíltan vallási eredetű. Maga a Teremtő mondta, hogy ne sajnáljuk megvesszőzni a gyereket, különben félreneveljük: Példabeszédek 13, 20, és 23. De feltehetjük a nyilvánvaló kérdést: Valóban jó ötlet, általánosságban beszélve, hogy fájdalomnak, erőszaknak, és nyilvános megaláztatásnak kitéve ösztönözzük a gyerekeket az egészséges érzelmi fejlődésre és helyes viselkedésre? (Nevetés) Kételkedhet-e bárki, hogy van válasz erre a kérdésre, és hogy ez lényeges?
Now, many of you might worry that the notion of well-being is truly undefined, and seemingly perpetually open to be re-construed. And so, how therefore can there be an objective notion of well-being? Well, consider by analogy, the concept of physical health. The concept of physical health is undefined. As we just heard from Michael Specter, it has changed over the years. When this statue was carved the average life expectancy was probably 30. It's now around 80 in the developed world. There may come a time when we meddle with our genomes in such a way that not being able to run a marathon at age 200 will be considered a profound disability. People will send you donations when you're in that condition. (Laughter)
Sokan aggódhatunk, hogy a jólét képzete meghatározatlan, és látszólag folyamatosan megváltoztatható. Így azonban hogyan lehetne elfogulatlan képzetünk a jólétről? Nos, vizsgáljuk meg elképzelésünket a testi egészségről. A testi egészség képzete meghatározhatatlan. És amint Michael Spectertől megtudtuk, meg is változott az évek során. Amikor ezt a szobrot kifaragták, az átlag életkor valószínűleg 30 volt. Ma a fejlett országokban 80 körül van. Lehet, hogy egy nap majd belepiszkálunk a génjeinkbe, és ennek következményeként, aki nem tud majd 200 évesen maratont futni, azt borzasztóan nyomoréknak tartják majd. Adományokat fognak küldeni annak, aki ilyen állapotban lesz. (Nevetés)
Notice that the fact that the concept of health is open, genuinely open for revision, does not make it vacuous. The distinction between a healthy person and a dead one is about as clear and consequential as any we make in science. Another thing to notice is there may be many peaks on the moral landscape: There may be equivalent ways to thrive; there may be equivalent ways to organize a human society so as to maximize human flourishing.
Figyeljük meg, hogy az a tény, hogy az egészségről alkotott fogalmunk nyitott a változtatásra, még nem teszi értelmetlenné. Az egészséges és a halott ember közti különbség olyan egyértelmű és következetes, mint bármi a tudományban. A másik figyelemreméltó dolog, hogy lehetnek hegyek is az erkölcsi tájban: Lehetnek egyenértékű lehetőségek a fejlődésre, egyenértékű módok az emberi társadalom szervezésére, az emberi jólétet fejlesztése érdekében.
Now, why wouldn't this undermine an objective morality? Well think of how we talk about food: I would never be tempted to argue to you that there must be one right food to eat. There is clearly a range of materials that constitute healthy food. But there's nevertheless a clear distinction between food and poison. The fact that there are many right answers to the question, "What is food?" does not tempt us to say that there are no truths to be known about human nutrition. Many people worry that a universal morality would require moral precepts that admit of no exceptions.
És ez miért ne ásna alá egy objektív erkölcsiséget? Gondoljunk arra, hogy beszélünk az ételről: sosem próbálnék bárkivel arról vitázni, hogy létezik egyetlen jó étel, amit ehetünk. Hiszen ennivalók egész sora alkotja az egészséges táplálkozást. Mégis egyértelmű a különbség étel és méreg között. Az a tény, hogy számos jó választ adhatunk arra a kérdésre, hogy mi ehető, még nem jelenti azt, hogy nem léteznek megismerhető igazságok az emberi táplálkozásról. Sok embert aggaszt, hogy egy általános erkölcsiség kivételek nélküli erkölcsi szabályokat kívánna meg.
So, for instance, if it's really wrong to lie, it must always be wrong to lie, and if you can find an exception, well then there's no such thing as moral truth. Why would we think this? Consider, by analogy, the game of chess. Now, if you're going to play good chess, a principle like, "Don't lose your Queen," is very good to follow. But it clearly admits some exceptions. There are moments when losing your Queen is a brilliant thing to do. There are moments when it is the only good thing you can do. And yet, chess is a domain of perfect objectivity. The fact that there are exceptions here does not change that at all.
Például, ha valóban helytelen hazudni, akkor mindig helytelen hazudni, és ha találunk ez alól kivételt, az azt jelenti, hogy nincs erkölcsi igazság. Miért hisszük ezt? Gondoljunk a sakkjátékra. Ha jól akarunk sakkozni, akkor érdemes követni az olyan elveket, mint például, hogy ne veszítsük el a királynőnket. De még az alól is vannak kivételek. Vannak pillanatok, amikor a királynő elvesztése egy zseniális lépés. Vannak pillanatok, amikor ez az egyetlen jó lépés. Ugyanakkor a sakk a tökéletes tárgyilagosság birodalma. Ezen semmit sem változtat az a tény, hogy vannak kivételek.
Now, this brings us to the sorts of moves that people are apt to make in the moral sphere. Consider the great problem of women's bodies: What to do about them? Well this is one thing you can do about them: You can cover them up. Now, it is the position, generally speaking, of our intellectual community that while we may not like this, we might think of this as "wrong" in Boston or Palo Alto, who are we to say that the proud denizens of an ancient culture are wrong to force their wives and daughters to live in cloth bags? And who are we to say, even, that they're wrong to beat them with lengths of steel cable, or throw battery acid in their faces if they decline the privilege of being smothered in this way?
Ezzel el is jutottunk azokhoz a lépésekhez amiket az emberek megtehetnek az erkölcsi szférában. Gondoljunk csak a női test nagy problémájára: mihez kezdjünk vele? Az egyik dolog, amit tehetünk, hogy elfedjük. Általánosságban véve, jelenlegi helyzetünkben, saját intellektuális közösségünkben ezt talán nem szeretjük, helytelennek ítélhetjük Bostonban vagy Palo Altóban, de hogyan szólhatnánk bele abba, hogy egy ősi kultúra büszke tagjai helytelenül kényszerítik asszonyaikat és lányaikat, hogy zsákokban éljenek? És hogy állíthatjuk, hogy helytelen acélkábellel megverni őket, vagy savat önteni az arcukra, ha ellenkezni mernek?
Well, who are we not to say this? Who are we to pretend that we know so little about human well-being that we have to be non-judgmental about a practice like this? I'm not talking about voluntary wearing of a veil -- women should be able to wear whatever they want, as far as I'm concerned. But what does voluntary mean in a community where, when a girl gets raped, her father's first impulse, rather often, is to murder her out of shame?
Már hogy ne tiltakoznánk? Nem tehetünk úgy, mintha olyan keveset tudnánk az emberi jólétről, hogy egy ilyen szokással szemben nem vagyunk kritikusak. Nem a fátyol önkéntes viseléséről beszélek, részemről a nők azt viselhetnek, amit csak akarnak. De mit jelent az önkéntes szó egy olyan közösségben, ahol az apa első érzésre, meglehetősen gyakran, megerőszakolt lányát megöli szégyenből?
Just let that fact detonate in your brain for a minute: Your daughter gets raped, and what you want to do is kill her. What are the chances that represents a peak of human flourishing?
Hagyják egy pillanatig, hogy robbanjon ez a tény az elméjükben: A lányukat megerőszakolják, és Önök meg akarják őt ölni ezért. Mekkorák az esélyei annak, hogy ez az emberi jólét csúcsa?
Now, to say this is not to say that we have got the perfect solution in our own society. For instance, this is what it's like to go to a newsstand almost anywhere in the civilized world. Now, granted, for many men it may require a degree in philosophy to see something wrong with these images. (Laughter) But if we are in a reflective mood, we can ask, "Is this the perfect expression of psychological balance with respect to variables like youth and beauty and women's bodies?" I mean, is this the optimal environment in which to raise our children? Probably not. OK, so perhaps there's some place on the spectrum between these two extremes that represents a place of better balance. (Applause) Perhaps there are many such places --
Ezzel nem azt állítom, hogy saját társadalmunkban már létezik a tökéletes megoldás. Például, ezt látjuk, ha leszaladunk az újságoshoz bárhol a civilizált világban. Sokaknak filozófia diplomára lehet szüksége, hogy megértse, mi a baj ezekkel a képekkel. (Nevetés) De ha jobban belegondolunk, feltehetjük a kérdést: Ez lenne a pszichológiai egyensúly tökéletes kifejezése olyan tényezőkkel, mint a fiatalság, a szépség, és a női test? Úgy értem, ez lenne az ideális környezet gyermekeink fölnevelésére? Valószínűleg nem. De talán létezhet egy hely ezen a skálán e között a két véglet között, ami egy jobb egyensúlyt jelképez. (Taps) Talán több ilyen hely is van,
again, given other changes in human culture there may be many peaks on the moral landscape. But the thing to notice is that there will be many more ways not to be on a peak. Now the irony, from my perspective, is that the only people who seem to generally agree with me and who think that there are right and wrong answers to moral questions are religious demagogues of one form or another.
emlékszünk, más változásokkal a kultúrában számos hegycsúcs létezhet az erkölcsi tájban. De észre kell vennünk, hogy van számtalan más mód a csúcsok elkerülésére. Az én szemszögemből nézve ironikus, hogy azok, akik általában egyet értenek velem, akik szerint vannak jó és rossz válaszok az erkölcsi kérdésekre, azok valamilyen vallás demagógjai.
And of course they think they have right answers to moral questions because they got these answers from a voice in a whirlwind, not because they made an intelligent analysis of the causes and condition of human and animal well-being. In fact, the endurance of religion as a lens through which most people view moral questions has separated most moral talk from real questions of human and animal suffering. This is why we spend our time talking about things like gay marriage and not about genocide or nuclear proliferation or poverty or any other hugely consequential issue. But the demagogues are right about one thing: We need a universal conception of human values.
És persze úgy gondolják, ők tudják a jó válaszokat az erkölcsi kérdésekre, mert egy hang a förgetegből megválaszolta őket, és nem azért, mert elvégeztek egy intelligens elemzést az emberi és állati jólét okairól és feltételeiről. Sőt, a vallás állhatatossága, melyen keresztül sok ember tekint az erkölcsi kérdésekre, külön választotta a legtöbb erkölcsi beszédet az emberi és állati szenvedés valós kérdéseitől. Ezért töltjük az időnket azzal, hogy például inkább a meleg házasságról vitázunk, mint a népirtásról, atomfegyverkezésről, szegénységről, és más, súlyos következményekkel járó témákról. De a demagógoknak egy dologban igazuk van, szükségünk van egy általános emberi értékrendre.
Now, what stands in the way of this? Well, one thing to notice is that we do something different when talking about morality -- especially secular, academic, scientist types. When talking about morality we value differences of opinion in a way that we don't in any other area of our lives. So, for instance the Dalai Lama gets up every morning meditating on compassion, and he thinks that helping other human beings is an integral component of human happiness. On the other hand, we have someone like Ted Bundy; Ted Bundy was very fond of abducting and raping and torturing and killing young women.
Mi áll ennek az útjában? Érdemes megfigyelni, hogy az erkölcsről másképpen beszélünk, különösen a világi, akademikus, tudományos esetekben. Az erkölccsel kapcsolatban a vélemény különbségeket másképpen értékeljük, ellentétben az élet más területeivel. Például a Dalai Láma minden reggel fölkel, és az együttérzésről meditál, és szerinte más emberek megsegítése az emberi boldogság szerves alkotórésze. Másrészről viszont ott van Ted Bundy, aki rajongott a fiatal nők elrablásáért, megerőszakolásáért, megkínzásáért és meggyilkolásáért.
So, we appear to have a genuine difference of opinion about how to profitably use one's time. (Laughter) Most Western intellectuals look at this situation and say, "Well, there's nothing for the Dalai Lama to be really right about -- really right about -- or for Ted Bundy to be really wrong about that admits of a real argument that potentially falls within the purview of science. He likes chocolate, he likes vanilla. There's nothing that one should be able to say to the other that should persuade the other." Notice that we don't do this in science.
Tehát úgy tűnik, őszintén eltérőek a vélemények arról, hogyan töltsük hasznosan az időnket. (Nevetés) A legtöbb nyugati értelmiségi a következőképpen vélekedik erről: nincs semmi a Dalai Láma igazában, vagy Ted Bundy tévedésében, ami vitára bocsátható, ami a tudomány hatáskörébe tartozna. Az egyik a csokit szereti, a másik a vaníliát. Egyik sem tudna semmi olyat mondani a másiknak, amivel meggyőzhetné a másikat. Figyeljük meg, hogy ez nem fordul elő a tudományban.
On the left you have Edward Witten. He's a string theorist. If you ask the smartest physicists around who is the smartest physicist around, in my experience half of them will say Ed Witten. The other half will tell you they don't like the question. (Laughter) So, what would happen if I showed up at a physics conference and said,"String theory is bogus. It doesn't resonate with me. It's not how I chose to view the universe at a small scale. I'm not a fan." (Laughter) Well, nothing would happen because I'm not a physicist; I don't understand string theory. I'm the Ted Bundy of string theory. (Laughter) I wouldn't want to belong to any string theory club that would have me as a member.
A baloldali képen Edward Wittent láthatjuk. A húrelmélet szakértője. Ha megkérdeznénk a legokosabb fizikusokat, hogy ki a legokosabb fizikus, tapasztalatom szerint egyik felük azt válaszolja: Ed Witten. A másik felük azt válaszolja, hogy nem tetszik neki a kérdés. (Nevetés) Tehát, mi történne, ha megjelennék egy fizika konferencián, és azt mondanám, hogy a húrelmélet hülyeség? Nem pendülök vele egy húron. Nem ilyennek akarom látni az univerzumot kicsiben. Nem rajongok érte. (Nevetés) Nos, semmi sem történne, mert nem vagyok fizikus, nem értem a húrelméletet. Én a húrelmélet Ted Bundyja vagyok. (Nevetés) Nem akarnék olyan húrelmélet-klubhoz tartozni, ami elfogadna engem tagnak.
But this is just the point. Whenever we are talking about facts certain opinions must be excluded. That is what it is to have a domain of expertise. That is what it is for knowledge to count. How have we convinced ourselves that in the moral sphere there is no such thing as moral expertise, or moral talent, or moral genius even? How have we convinced ourselves that every opinion has to count? How have we convinced ourselves that every culture has a point of view on these subjects worth considering? Does the Taliban have a point of view on physics that is worth considering? No. (Laughter) How is their ignorance any less obvious on the subject of human well-being? (Applause)
De pont ez a lényeg. Amikor tényekről beszélünk, bizonyos véleményeket ki kell zárnunk. Ezért létezik szakvélemény. Ezért létezik olyan tudás, ami számít. Hogyan győztük meg magunkat arról, hogy az erkölcs terén nem létezik erkölcsi szakvélemény, erkölcsi tehetség, vagy akár erkölcsi zseni? Hogyan győztük meg magunkat arról, hogy minden vélemény számít? Hogyan győztük meg magunkat arról, hogy minden kultúrának van figyelemre méltó állásfoglalása ezen a téren? Van a Talibánnak figyelemre méltó állásfoglalása a fizika terén? Nincs. (Nevetés) Hogy lehetne az emberi jólét terén a tudatlanságuk kevésbé nyilvánvaló? (Taps)
So, this, I think, is what the world needs now. It needs people like ourselves to admit that there are right and wrong answers to questions of human flourishing, and morality relates to that domain of facts. It is possible for individuals, and even for whole cultures, to care about the wrong things, which is to say that it's possible for them to have beliefs and desires that reliably lead to needless human suffering. Just admitting this will transform our discourse about morality. We live in a world in which the boundaries between nations mean less and less, and they will one day mean nothing.
Szerintem erre van most szüksége a világnak. Hozzánk hasonló embereknek kell elismernie, hogy vannak jó és rossz válaszok az emberi jólét kérdéseire, és az erkölcs ezekkel a tényekkel függ össze. Lehetséges egyéni szinten, és akár egész kultúrák szintjén a rossz dolgokkal törődni: azaz lehetséges számukra, hogy olyan hiteket és vágyakat tápláljanak, melyek szükségtelen emberi szenvedéshez vezetnek. Már ennek a beismerése is megváltoztatja erkölcsi vitáinkat. Olyan világban élünk, melyben a nemzetek közti határok egyre vékonyodnak, és egy nap végleg eltűnnek.
We live in a world filled with destructive technology, and this technology cannot be uninvented; it will always be easier to break things than to fix them. It seems to me, therefore, patently obvious that we can no more respect and tolerate vast differences in notions of human well-being than we can respect or tolerate vast differences in the notions about how disease spreads, or in the safety standards of buildings and airplanes. We simply must converge on the answers we give to the most important questions in human life. And to do that, we have to admit that these questions have answers. Thank you very much. (Applause)
Egy pusztító technológiákkal teli világban élünk, melyek felfedezését nem tudjuk visszacsinálni, mindig egyszerűbb eltörni a dolgokat, mint megjavítani. Számomra ez azt jelenti, hogy nyilvánvalóan soha többé nem tisztelhetjük és nem tolerálhatjuk az emberi jólétről alkotott eltérő nézeteket, ahogy nem tiszteljük vagy toleráljuk az eltérő nézeteket a betegségek terjedéséről, vagy az épületek és repülők biztonsági előirásairól. Csak meg kell egyeznünk az emberi élet legfontosabb kérdéseire adott válaszokban. És hogy ezt elérjük, be kell látnunk, hogy van válasz ezekre a kérdésekre. Köszönöm szépen. (Taps)
Chris Anderson: So, some combustible material there. Whether in this audience or people elsewhere in the world, hearing some of this, may well be doing the screaming-with-rage thing, after as well, some of them.
Chris Anderson: Ez aztán a vérlázító téma. Ezek után akár a közönség sorai közt, akár máshol a világban lehetnek emberek, akik őrjöngenek dühükben.
Language seems to be really important here. When you're talking about the veil, you're talking about women dressed in cloth bags. I've lived in the Muslim world, spoken with a lot of Muslim women. And some of them would say something else. They would say, "No, you know, this is a celebration of female specialness, it helps build that and it's a result of the fact that" -- and this is arguably a sophisticated psychological view -- "that male lust is not to be trusted." I mean, can you engage in a conversation with that kind of woman without seeming kind of cultural imperialist?
A nyelv pedig itt nagyon fontosnak tűnik. Amikor a fátyolról beszéltél, zsákokat viselő nőkről beszéltél. Én éltem muszlim területen, és rengeteg muszlim nővel beszéltem. És néhányan egészen másképp fogták fel ezt az egészet. Szerintük ez a női különlegesség ünneplése, azt jelenti, és annak a következménye, hogy - és az egy vitathatóan kifinomult pszichológiai nézet, - hogy a férfi vágy nem megbízható. Úgy értem, hogy tudod ezt megvitatni egy ilyen nővel anélkül, hogy kulturális imperialistának tűnnél a szemében?
Sam Harris: Yeah, well I think I tried to broach this in a sentence, watching the clock ticking, but the question is: What is voluntary in a context where men have certain expectations, and you're guaranteed to be treated in a certain way if you don't veil yourself? And so, if anyone in this room wanted to wear a veil, or a very funny hat, or tattoo their face -- I think we should be free to voluntarily do whatever we want, but we have to be honest about the constraints that these women are placed under. And so I think we shouldn't be so eager to always take their word for it, especially when it's 120 degrees out and you're wearing a full burqa.
Sam Harris: Igen, azt hiszem ezt megpróbáltam egyetlen mondatba belesűríteni, miközben az órát figyeltem, de a kérdés az, hogy mi tekinthető önkéntesnek ott, ahol a férfiaknak vannak bizonyos elvárásaik, és ha nem fátyolozod el magad, számíthatsz rá, hogy bizonyos bánásmódban részesítenek? Úgyhogy, ha bárki ebben a teremben fátylat akarna viselni, vagy egy vicces kalapot, vagy tetoválást az arcán, szerintem jogunk van önként bármit megtenni, de őszintén kell beszélnünk arról a kényszerről, amelynek ezek a nők alá vannak vetve. És szerintem nem kellene olyan lelkesen elhinnünk, amit erről mondanak, különösen, ha 50 fok van odakint, és burkát kell viselniük.
CA: A lot of people want to believe in this concept of moral progress. But can you reconcile that? I think I understood you to say that you could reconcile that with a world that doesn't become one dimensional, where we all have to think the same. Paint your picture of what rolling the clock 50 years forward, 100 years forward, how you would like to think of the world, balancing moral progress with richness.
C.A.: Sok ember szeretne hinni ebben az erkölcsi haladásban. De hogy tudod ezt elfogadtatni? Ha jól értettem, azt mondtad, hogy össze tudnád ezt egyeztetni egy olyan világgal, ami nem válik egyoldalúvá, ahol mindenkinek ugyanúgy kell gondolkodnia. Vázold fel nekünk, hogy 50 év múlva, vagy akár 100 év múlva, milyennek szeretnéd látni a világot, egyensúlyban az erkölcsi haladással és gazdagsággal.
SH: Well, I think once you admit that we are on the path toward understanding our minds at the level of the brain in some important detail, then you have to admit that we are going to understand all of the positive and negative qualities of ourselves in much greater detail. So, we're going to understand positive social emotion like empathy and compassion, and we're going to understand the factors that encourage it -- whether they're genetic, whether they're how people talk to one another, whether they're economic systems, and insofar as we begin to shine light on that we are inevitably going to converge on that fact space.
S.H.: Szerintem, ha egyszer elfogadjuk, hogy jó úton járunk az emberi elme megértésében az agy szintjén, meglehetősen részletesen, akkor azt is be kell látnunk, hogy sokkal részletesebben fogjuk megérteni az összes pozitív és negatív tulajdonságunkat. Meg fogunk érteni olyan pozitív társas érzelmeket, mint az együttérzés és a szánalom, és megértjük a tényezőket, melyek ezeket keltik bennünk, akár genetikusak, akár attól függnek, hogyan beszélünk egymással, akár a gazdasági rendszerekhez van közük. Ahogy elkezdünk fényt deríteni erre, elkerülhetetlenül el fogunk jutni a tényekhez.
So, everything is not going to be up for grabs. It's not going to be like veiling my daughter from birth is just as good as teaching her to be confident and well-educated in the context of men who do desire women. I mean I don't think we need an NSF grant to know that compulsory veiling is a bad idea -- but at a certain point we're going to be able to scan the brains of everyone involved and actually interrogate them. Do people love their daughters just as much in these systems? And I think there are clearly right answers to that.
Már nem lesz minden elfogadható. Nem olyan lesz, hogy ugyanolyan jó elfátyolozni a lányomat születésétől fogva, mint arra tanítani, hogy magabiztos és művelt legyen, olyan férfiak közt, akik kívánják a nőket. Nem hiszem, hogy az Nemzeti Tudományos Alap támogatására lesz szükségünk, hogy megértsük, hogy a kötelező elfátyolozás rossz ötlet, de egy bizonyos ponton minden érintettnek meg tudjuk majd vizsgálni az agyát, és ki is kérdezzük őket. Az emberek ugyanennyire szeretik a lányaikat ezekben a rendszerekben is? Szerintem vannak erre jó válaszok.
CA: And if the results come out that actually they do, are you prepared to shift your instinctive current judgment on some of these issues?
C.A.: És ha meglesznek az eredmények, készen állsz majd arra, hogy jelenlegi ösztönszerű bírálatodat ezekre a témákra irányítsd?
SH: Well yeah, modulo one obvious fact, that you can love someone in the context of a truly delusional belief system. So, you can say like, "Because I knew my gay son was going to go to hell if he found a boyfriend, I chopped his head off. And that was the most compassionate thing I could do." If you get all those parts aligned, yes I think you could probably be feeling the emotion of love. But again, then we have to talk about well-being in a larger context. It's all of us in this together, not one man feeling ecstasy and then blowing himself up on a bus.
S.H.: Igen, kivéve azt a nyilvánvaló tényt, hogy szerethetünk valakit egy teljesen megtévesztő hitrendszeren belül is. Hogy kijelenthetem, hogy mivel a fiam meleg volt, és a pokolra jutott vona, ha partnert talál magának, ezért levágtam a fejét. És ez volt a legjobb, amit szeretetből tehettem érte. Ha összerakjuk az összes részletet, akkor szerintem valóban szeretetet érezhet egy ilyen ember. De, ismétlem, a jólétről nagyobb összefüggésben kell beszélnünk. Mindannyian együtt vagyunk benne, nem csak az az egy ember, aki elragadtatásában felrobbantja magát egy buszon.
CA: Sam, this is a conversation I would actually love to continue for hours. We don't have that, but maybe another time. Thank you for coming to TED.
C.A.: Nem bánnám, ha ez a beszélgetés még órákig tarthatna. Sajnos azonban most nincs annyi időnk. Köszönjük, hogy eljöttél a TED-re.
SH: Really an honor. Thank you. (Applause)
S.H.: Megtiszteltetés volt. Köszönöm. (Taps)