I'm going to talk about a failure of intuition that many of us suffer from. It's really a failure to detect a certain kind of danger. I'm going to describe a scenario that I think is both terrifying and likely to occur, and that's not a good combination, as it turns out. And yet rather than be scared, most of you will feel that what I'm talking about is kind of cool.
A hibás előérzetekről fogok beszélni, amitől oly sokan szenvedünk. Valóban hibás egy bizonyos fajta veszély felismerése. Felvázolok egy forgatókönyvet, amelyről úgy gondolom egyszerre ijesztő, és bekövetkezése egyben valószínűsíthető, és ez a kettő együtt nem jó kombináció, ahogy az bebizonyosodik majd. Ennek ellenére a többségetek az ijedtség helyett úgy érzi majd, hogy amiről beszélek, egy menő dolog.
I'm going to describe how the gains we make in artificial intelligence could ultimately destroy us. And in fact, I think it's very difficult to see how they won't destroy us or inspire us to destroy ourselves. And yet if you're anything like me, you'll find that it's fun to think about these things. And that response is part of the problem. OK? That response should worry you. And if I were to convince you in this talk that we were likely to suffer a global famine, either because of climate change or some other catastrophe, and that your grandchildren, or their grandchildren, are very likely to live like this, you wouldn't think, "Interesting. I like this TED Talk."
El fogom magyarázni, hogy a mesterséges intelligencia fejlődése miként semmisíthet meg bennünket. Úgy vélem, nehezebb felismerni, hogyan nem pusztítanak el minket, vagy buzdítanak minket önmagunk elpusztítására. De ha kicsit is hasonlítasz rám, rájössz majd, mennyire vicces dolog ezeken elmélkedni. És ez a fajta reakció szintén a probléma része. Értitek ugye? A reakció miatt aggódnotok kellene. Ha az előadással meg tudlak győzni benneteket, hogy a globális éhínség várhatóan bekövetkezik majd, klímaváltozás vagy más katasztrófa hatására, és hogy az unokátokra, vagy az ő unokáikra nagy valószínűséggel hasonló élet vár, magatokban nem gondolnátok: "Érdekes. Tetszik ez a TED előadás."
Famine isn't fun. Death by science fiction, on the other hand, is fun, and one of the things that worries me most about the development of AI at this point is that we seem unable to marshal an appropriate emotional response to the dangers that lie ahead. I am unable to marshal this response, and I'm giving this talk.
Az éhínség nem vicc. A tudományos-fantasztikum általi halál ezzel ellentétben vicces, de ami engem aggaszt leginkább, a MI jelenlegi állapotát illetően, hogy képtelenek vagyunk az előttünk álló veszélyekhez megfelelő érzelmi reakciót párosítani. Képtelen vagyok irányítani a reakciót, pedig én tartom az előadást.
It's as though we stand before two doors. Behind door number one, we stop making progress in building intelligent machines. Our computer hardware and software just stops getting better for some reason. Now take a moment to consider why this might happen. I mean, given how valuable intelligence and automation are, we will continue to improve our technology if we are at all able to. What could stop us from doing this? A full-scale nuclear war? A global pandemic? An asteroid impact? Justin Bieber becoming president of the United States?
Olyan, mintha két ajtó előtt állnánk. Az egyes számú ajtó mögött leállunk az intelligens gépek fejlesztésével. Valamilyen okból a hardverek és szoftverek fejlesztése leáll. Egy percre kérlek, gondoljatok bele, miért történne ilyesmi. Tudván, mekkora érték rejlik az intelligenciában és automatizálásban, ha mód van rá, folytatni fogjuk a technológiai fejlesztéseket. Mi állhatna az utunkba? Egy mindent elsöprő nukleáris háború? Egy globális járvány? Egy aszteroida becsapódása? Justin Biebert megválasztják elnöknek?
(Laughter)
(Nevetés)
The point is, something would have to destroy civilization as we know it. You have to imagine how bad it would have to be to prevent us from making improvements in our technology permanently, generation after generation. Almost by definition, this is the worst thing that's ever happened in human history.
Bármi legyen is, az általunk ismert civilizációt kellene megsemmisítse. Képzeld el, mennyire borzasztónak kellene lennie ahhoz, hogy leálljunk a technológiai fejlesztésekkel, egyik nemzedék a másik után, mindörökre. Fogalmazhatnánk úgy is, hogy ez a legrosszabb, ami valaha történhet az emberiség történelmében.
So the only alternative, and this is what lies behind door number two, is that we continue to improve our intelligent machines year after year after year. At a certain point, we will build machines that are smarter than we are, and once we have machines that are smarter than we are, they will begin to improve themselves. And then we risk what the mathematician IJ Good called an "intelligence explosion," that the process could get away from us.
Így az egyetlen alternatíva, és ez rejlik a kettes számú ajtó mögött, hogy folytatjuk az intelligens gépek fejlesztését, egyik évről a másikra. És elérkezünk a ponthoz, amikor nálunk okosabb gépeket hozunk létre. És amint létrehoztuk a minket meghaladó okos gépeket, megkezdik majd önmaguk fejlesztését. És ezzel megkockáztatjuk azt, amit IJ Good matematikus úgy hívott: "intelligencia-robbanás". Amikor a fejlődésük kicsúszik a kezünk közül.
Now, this is often caricatured, as I have here, as a fear that armies of malicious robots will attack us. But that isn't the most likely scenario. It's not that our machines will become spontaneously malevolent. The concern is really that we will build machines that are so much more competent than we are that the slightest divergence between their goals and our own could destroy us.
Sokszor kifigurázzák, mint én is itt, miként rettegünk a rosszindulatú robotok támadásától. De nem ez a legvalószínűbb forgatókönyv. A gépek nem fognak egyik pillanatról a másikra gonosszá válni. A valós aggály abban rejlik, hogy olyan gépeket hozunk létre, melyek meghaladják a mi képességeinket, és a legapróbb összeférhetetlenség az ő és saját céljaink között a végünket jelentheti.
Just think about how we relate to ants. We don't hate them. We don't go out of our way to harm them. In fact, sometimes we take pains not to harm them. We step over them on the sidewalk. But whenever their presence seriously conflicts with one of our goals, let's say when constructing a building like this one, we annihilate them without a qualm. The concern is that we will one day build machines that, whether they're conscious or not, could treat us with similar disregard.
Csak gondoljatok bele, mi hogyan viszonyulunk a hangyákhoz. Nem utáljuk őket. Nem akarjuk szándékosan bántalmazni őket. Sőt, néha megóvásukra áldozatokat is hozunk értük. Kikerüljük őket a járdán. De amint összeütközik a jelenlétük a céljaink megvalósításával, mint például egy ilyen épület felhúzásakor, szemrebbenés nélkül kiírtjuk valamennyit. A gond az, hogy egy napon olyan gépeket hozunk létre, amelyek, akár tudatosak akár nem, hasonlóképpen viszonyulnak majd hozzánk.
Now, I suspect this seems far-fetched to many of you. I bet there are those of you who doubt that superintelligent AI is possible, much less inevitable. But then you must find something wrong with one of the following assumptions. And there are only three of them.
Gondolom, ez sokatok számára, elképzelhetetlennek tűnik. Fogadni mernék, hogy egyesek a MI lehetőségét is megkérdőjelezik, mintsem elkerülhetetlennek véljék. De akkor valami mégsem stimmel a következő feltevésekkel. Amiből mindössze csak három van.
Intelligence is a matter of information processing in physical systems. Actually, this is a little bit more than an assumption. We have already built narrow intelligence into our machines, and many of these machines perform at a level of superhuman intelligence already. And we know that mere matter can give rise to what is called "general intelligence," an ability to think flexibly across multiple domains, because our brains have managed it. Right? I mean, there's just atoms in here, and as long as we continue to build systems of atoms that display more and more intelligent behavior, we will eventually, unless we are interrupted, we will eventually build general intelligence into our machines.
Az intelligencia a fizikai rendszerekben feldolgozott információból származik. Tulajdonképpen, ez kicsivel több puszta feltevésnél. A közvetlen intelligenciát már beépítettük a gépeinkbe, mely gépek többsége már most emberfeletti teljesítményekre képes. Azt is tudjuk, hogy az anyag önmagában életre tudja hívni az úgynevezett "alap intelligenciát," a különböző tartományokon belüli rugalmas gondolkodás képességét, hiszen saját agyunk is képes volt rá, nem igaz? Mivel itt legbelül csak atomok vannak, és amíg atomokból álló rendszereket építünk, melyek egyre intelligensebb viselkedést mutatnak, akkor egyszer, hacsak nem lépünk közbe, akkor egyszer megépítjük az alap intelligenciával rendelkező gépeket.
It's crucial to realize that the rate of progress doesn't matter, because any progress is enough to get us into the end zone. We don't need Moore's law to continue. We don't need exponential progress. We just need to keep going.
Mindennél fontosabb azonban felismerni, hogy a fejlődés üteme lényegtelen, mert a fejlődés önmagában elegendő ahhoz, hogy célba érjünk. Nincs szükségünk Moore-törvényre, sem exponenciális növekedésre. Csak haladnunk kell tovább.
The second assumption is that we will keep going. We will continue to improve our intelligent machines. And given the value of intelligence -- I mean, intelligence is either the source of everything we value or we need it to safeguard everything we value. It is our most valuable resource. So we want to do this. We have problems that we desperately need to solve. We want to cure diseases like Alzheimer's and cancer. We want to understand economic systems. We want to improve our climate science. So we will do this, if we can. The train is already out of the station, and there's no brake to pull.
A második feltevés, hogy haladunk tovább. Egyre intelligensebb gépeket hozunk létre. És ami az intelligencia értékét illeti -- az intelligencia, vagy a forrása a számunkra értékesnek, vagy megóvja számunkra mindazt, amit értékesnek tartunk. Az egyik legértékesebb erőforrásunk. Szóval megakarjuk alkotni. Vannak problémák, melyeket haladéktalanul meg kell oldanunk. Meg akarjuk gyógyítani az Alzheimert, a rákot és hasonló betegségeket. Érteni akarjuk a gazdasági rendszereket. Javítani akarjuk a klímaismereteinket. Amint mód van rá, megtesszük ezeket. A vonat már elhagyta az állomást, és nincs fék, amit behúzhatnánk.
Finally, we don't stand on a peak of intelligence, or anywhere near it, likely. And this really is the crucial insight. This is what makes our situation so precarious, and this is what makes our intuitions about risk so unreliable.
Végül is nem vagyunk az intelligencia tetőfokán, de még csak a közelében sem járunk. És ez itt a lényeges momentum. Ez teszi a helyzetünket különösen bizonytalanná, és pont ezért megbízhatatlanok a veszélyhez fűződő előérzeteink.
Now, just consider the smartest person who has ever lived. On almost everyone's shortlist here is John von Neumann. I mean, the impression that von Neumann made on the people around him, and this included the greatest mathematicians and physicists of his time, is fairly well-documented. If only half the stories about him are half true, there's no question he's one of the smartest people who has ever lived. So consider the spectrum of intelligence. Here we have John von Neumann. And then we have you and me. And then we have a chicken.
Képzeljük el a valaha élt legokosabb embert. Minden bizonnyal Neumann János szerepel mindenki listáján. Ahogy Neumann hatni tudott a körülötte lévő emberekre, többek között minden idők legjobb matematikusaira és fizikusaira, annak bárki utánajárhat. Ha a róla szóló történeteknek csak a fele is igaz, akkor kétségkívül ő a világon valaha élt legokosabb ember. Képzeljük el az intelligencia tartományát. Itt van Neumann János. És itt vagytok ti és én. Itt pedig egy csirke.
(Laughter)
(Nevetés)
Sorry, a chicken.
Elnézést, egy kiscsirke.
(Laughter)
(Nevetés)
There's no reason for me to make this talk more depressing than it needs to be.
Nem akarom ezt a beszédet még lesújtóbbá tenni.
(Laughter)
(Nevetés)
It seems overwhelmingly likely, however, that the spectrum of intelligence extends much further than we currently conceive, and if we build machines that are more intelligent than we are, they will very likely explore this spectrum in ways that we can't imagine, and exceed us in ways that we can't imagine.
Valószínűsíthető, hogy az intelligencia tartománya sokkalta tágabb, mint ahogy azt gondolnánk, és ha magunknál intelligensebb gépeket építünk, akkor azok valószínűleg olyan területeket tárnak fel, melyeket elképzelni sem tudunk, és ott múlnak felül minket, ahol nem is sejtjük.
And it's important to recognize that this is true by virtue of speed alone. Right? So imagine if we just built a superintelligent AI that was no smarter than your average team of researchers at Stanford or MIT. Well, electronic circuits function about a million times faster than biochemical ones, so this machine should think about a million times faster than the minds that built it. So you set it running for a week, and it will perform 20,000 years of human-level intellectual work, week after week after week. How could we even understand, much less constrain, a mind making this sort of progress?
Fontos belátni, hogy ez pusztán a sebességet tekintve már igaz. Ugye? Mi lenne, ha olyan szuperintelligens MI-t hoznánk létre, ami semmivel sem okosabb egy hétköznapi kutatócsoportnál az MIT-n vagy a Stanford Egyetemen. Az elektronikus áramkörök milliószor gyorsabban működnek, mint a biokémiaiak, ezért ez a gép milliószor gyorsabb gondolkodásra lesz képes, mind azok az elmék, akik ezt létrehozták. Szóval életre kelted, és alig egy hét alatt 20 000 évnyi emberi szellemi munkát végez el. És ezt hétről hétre megismétli. Képtelenség felfogni, nemhogy kordában tartani egy elmét, ami ilyen mértékű fejlődésre képes.
The other thing that's worrying, frankly, is that, imagine the best case scenario. So imagine we hit upon a design of superintelligent AI that has no safety concerns. We have the perfect design the first time around. It's as though we've been handed an oracle that behaves exactly as intended. Well, this machine would be the perfect labor-saving device. It can design the machine that can build the machine that can do any physical work, powered by sunlight, more or less for the cost of raw materials. So we're talking about the end of human drudgery. We're also talking about the end of most intellectual work.
A másik, ami aggodalomra ad okot, őszintén szólva, ez a legjobb, ami megtörténhet velünk. Képzeljük el, hogy olyan szuperintelligens MI-t alkotunk, ami nem rejt biztonsági kockázatokat. Rögtön, elsőre létrehozzuk a legtökéletesebb változatát. Mintha kezünkbe kapnánk a mindentudást, ami pont úgy működik, ahogy kell. Ez a gép lenne a leghatékonyabb munkaerő-helyettesítő berendezés. Létrehozná a gépet, amely létrehozná azt a gépet, amely bármilyen fizikai munkát elvégez, napenergia hajtja, és költségét csak az anyagköltség okozza. Az emberi robotolás végéről beszélünk. De ez egyben a szellemi munka végét is jelenti.
So what would apes like ourselves do in this circumstance? Well, we'd be free to play Frisbee and give each other massages. Add some LSD and some questionable wardrobe choices, and the whole world could be like Burning Man.
Vajon ilyen esetben mit tennének a hozzánk hasonló emberszabásúak? Nos, bármikor frizbizhetnénk, vagy masszírozhatnánk egymást. Jöhet egy kis LSD, pár extravagáns ruhadarab, és az egész világ Burning Manné változhatna.
(Laughter)
(Nevetés)
Now, that might sound pretty good, but ask yourself what would happen under our current economic and political order? It seems likely that we would witness a level of wealth inequality and unemployment that we have never seen before. Absent a willingness to immediately put this new wealth to the service of all humanity, a few trillionaires could grace the covers of our business magazines while the rest of the world would be free to starve.
Ez tényleg jó mókának hangzik, de tegyétek fel magatoknak a kérdést, hogy mi történne a jelenlegi gazdasági és politika rendszerekkel. Azt hiszem, szemtanúi lehetnénk egy soha nem látott mértékű jóléti aránytalanságnak és munkanélküliségnek. Hacsak nem állítanánk ezt az újfajta jólétet az emberiség szolgálatába, akkor pár milliárdos villogna az üzleti magazinok címlapján, miközben a világ többi része éhen pusztulna.
And what would the Russians or the Chinese do if they heard that some company in Silicon Valley was about to deploy a superintelligent AI? This machine would be capable of waging war, whether terrestrial or cyber, with unprecedented power. This is a winner-take-all scenario. To be six months ahead of the competition here is to be 500,000 years ahead, at a minimum. So it seems that even mere rumors of this kind of breakthrough could cause our species to go berserk.
Vajon mit tennének az oroszok vagy a kínaiak, ha megtudnák, hogy az egyik Szilícium-völgyben lévő cég bevetni készül a szuperintelligens MI-t? Ez a gép a hadviselésre is képes lenne, akár földön, akár a kibertérben, soha nem tapasztalt erőfölénnyel. Ez a győztes-mindent-visz forgatókönyv. Ezt a versenyt hat hónappal beelőzni, minimum 500 000 év szükséges. Ezért már az ilyen áttörésről szóló leghalványabb pletyka is fajunk totális megvadulásába torkollhat.
Now, one of the most frightening things, in my view, at this moment, are the kinds of things that AI researchers say when they want to be reassuring. And the most common reason we're told not to worry is time. This is all a long way off, don't you know. This is probably 50 or 100 years away. One researcher has said, "Worrying about AI safety is like worrying about overpopulation on Mars." This is the Silicon Valley version of "don't worry your pretty little head about it."
A legijesztőbb dolog azonban - az én meglátásom szerint - jelen pillanatban az, amit az MI-kutatók mondogatnak, amikor meg akarnak nyugtatni minket. Az aggodalmakra adott leggyakoribb válaszuk az idő. Annyira messze van még, hát nem tudjátok. 50 vagy 100 év is eltelik addig. Az egyik kutató szerint: "A MI biztonsága miatt aggódni olyan, mintha a túlnépesedés miatt aggódnánk a Marson." Ez a szilícium-völgyi változata annak, hogy "ne törd ezen a szép kis buksidat".
(Laughter)
(Nevetés)
No one seems to notice that referencing the time horizon is a total non sequitur. If intelligence is just a matter of information processing, and we continue to improve our machines, we will produce some form of superintelligence. And we have no idea how long it will take us to create the conditions to do that safely. Let me say that again. We have no idea how long it will take us to create the conditions to do that safely.
Senkinek nem tűnik fel, hogy az időhorizontra való hivatkozás, totál nem passzol a képbe. Ha az intelligencia csupán az információ feldolgozásából áll, és mi folytatjuk a gépek fejlesztését, akkor létre fogunk hozni valamiféle szuperintelligenciát. És fogalmunk sincs mennyi időbe telik majd megteremteni a biztonságos kivitelezés feltételeit. Hadd ismételjem meg: Fogalmunk sincs mennyi időbe telik majd megteremteni a biztonságos kivitelezés feltételeit.
And if you haven't noticed, 50 years is not what it used to be. This is 50 years in months. This is how long we've had the iPhone. This is how long "The Simpsons" has been on television. Fifty years is not that much time to meet one of the greatest challenges our species will ever face. Once again, we seem to be failing to have an appropriate emotional response to what we have every reason to believe is coming.
Ha nem tűnt volna fel, az elmúlt 50 év sem olyan, mint az előzőek. Ez az 50 év hónapokra bontva. Ilyen régóta létezik az iPhone. Ilyen régóta megy a tévében a "Simpson család". 50 év nem egy hosszú idő, hogy elérkezzünk fajunk egyik legnagyobb kihívásához. Ismétlem: képtelenek vagyunk megfelelő érzelmi reakcióval kezelni, ami minden kétséget kizáróan előttünk áll.
The computer scientist Stuart Russell has a nice analogy here. He said, imagine that we received a message from an alien civilization, which read: "People of Earth, we will arrive on your planet in 50 years. Get ready." And now we're just counting down the months until the mothership lands? We would feel a little more urgency than we do.
Stuart Russell számítógéptudósnak van egy szép analógiája. Azt mondta: Képzeljük el, hogy kapunk egy üzenetet egy idegen civilizációtól, amiben ez áll: "Földi népség, 50 év múlva érkezünk. Készüljetek fel!" Elkezdenénk visszaszámlálni, amíg meg nem érkezik az anyahajó? Sokkal sürgetőbbnek éreznénk, mint most.
Another reason we're told not to worry is that these machines can't help but share our values because they will be literally extensions of ourselves. They'll be grafted onto our brains, and we'll essentially become their limbic systems. Now take a moment to consider that the safest and only prudent path forward, recommended, is to implant this technology directly into our brains. Now, this may in fact be the safest and only prudent path forward, but usually one's safety concerns about a technology have to be pretty much worked out before you stick it inside your head.
Az aggodalmakra adott másik válasz, hogy ezek a gépek osztják a mi nézeteinket, mivel ők a mi saját kiterjesztéseink. Az agyunkba lesznek ültetve, aminek folytán limbikus rendszerükké válunk. Egyetlen pillanatra gondoljunk csak bele, azt javasolják, hogy az egyetlen biztonságos és megbízható módszer az, ha ezt a technológiát közvetlenül az agyunkba ültetjük be. Nos, lehet, hogy az egyetlen biztonságos és megbízható módszer, de a technológiák biztonsági kockázatait alaposan tesztelni kéne, mielőtt bármit bárki fejébe ültetnék.
(Laughter)
(Nevetés)
The deeper problem is that building superintelligent AI on its own seems likely to be easier than building superintelligent AI and having the completed neuroscience that allows us to seamlessly integrate our minds with it. And given that the companies and governments doing this work are likely to perceive themselves as being in a race against all others, given that to win this race is to win the world, provided you don't destroy it in the next moment, then it seems likely that whatever is easier to do will get done first.
A mélyebb probléma az, hogy egy szuperintelligens MI létrehozása, már önmagában is egyszerűbbnek bizonyul, mint létrehozni a szuperintelligens MI-t, és megalkotni hozzá a szükséges idegtudományt, amely lehetővé teszi a saját elménkkel való gond nélküli összekapcsolását. És mivel az ezen dolgozó vállalatok és kormányok vetélytársként tekintenek egymásra, mondván, hogy a verseny győzelme egyben a világ feletti győzelem is, hacsak nem rombolják le a következő pillanatban, akkor valószínűleg a könnyebb megoldás fog előbb megvalósulni.
Now, unfortunately, I don't have a solution to this problem, apart from recommending that more of us think about it. I think we need something like a Manhattan Project on the topic of artificial intelligence. Not to build it, because I think we'll inevitably do that, but to understand how to avoid an arms race and to build it in a way that is aligned with our interests. When you're talking about superintelligent AI that can make changes to itself, it seems that we only have one chance to get the initial conditions right, and even then we will need to absorb the economic and political consequences of getting them right.
Nos, sajnos a problémára nem tudom a megoldást. Csak javasolni tudom, hogy minél többen gondolkodjunk el ezen. Úgy vélem, szükségünk lenne a mesterséges intelligencia Manhattan-projektjére. Nem a megépítéséhez, mert azt hiszem, ez elkerülhetetlen, hanem hogy megértsük, hogyan kerüljük el a fegyverkezési versenyt, és hozzuk létre úgy, hogy összhangban legyen az érdekeinkkel. Ha szuperintelligens MI-ról beszélünk, amely önmaga megváltoztatására is képes, akkor egyetlen esélyünk van a kezdeti feltételek helyes meghatározására, és még akkor is szükség lesz az ezzel járó gazdasági és politikai következmények elfogadására.
But the moment we admit that information processing is the source of intelligence, that some appropriate computational system is what the basis of intelligence is, and we admit that we will improve these systems continuously, and we admit that the horizon of cognition very likely far exceeds what we currently know, then we have to admit that we are in the process of building some sort of god. Now would be a good time to make sure it's a god we can live with.
És amint elfogadjuk, hogy az intelligencia forrása az információ feldolgozásában rejlik, és hogy az intelligencia alapja egy megfelelő számítógépes rendszer, és elfogadjuk, hogy ezeket a rendszereket folyamatosan fejleszteni fogjuk, és hogy a megismerés horizontja messze meghaladja jelenlegi tudásunkat, akkor be kell majd látnunk, hogy valamiféle isten megalkotása felé haladunk. Most van itt a pillanat, hogy olyan istent alkossunk, amellyel együtt is tudunk élni.
Thank you very much.
Nagyon köszönöm.
(Applause)
(Taps)