With medical students restraining the patient and onlookers eagerly awaiting, Scottish surgeon Robert Liston poised himself to begin. In quick succession, he cut his patient’s flesh, sawed through their tibia and fibula and, within just a few minutes, the amputation was complete. It was the 1830s and Liston was renowned for his surgical speed. This was important because, before anesthesia was widely used, patients had to consciously endure every moment of surgery.
Az orvostanhallgatók lefogják a beteget, a nézőközönség izgatottan várakozik, míg Robert Liston skót sebész előkészül a művelet megkezdéséhez. Gyors egymásutánban metszi át a beteg húsát, fűrészeli el szárkapocs- és sípcsontját, és mindössze néhány perc alatt elvégzi az amputációt. Az 1830-as években járunk. Liston híres volt sebészi gyorsaságáról. Ez azért volt fontos, mert az altatás elterjedése előtt a betegeknek ébren kellett átvészelni a műtét minden pillanatát.
The quest for anesthetics that could induce unconsciousness and enable more meticulous surgeries launched long before Liston. Around 200 CE, Chinese physician Hua Tuo described mixing alcohol with a powder of various ingredients to anesthetize patients. And 13th century Arab surgeon Ibn al-Quff described patients taking anesthetics, likely inhaling drugs like cannabis, opium, and mandrake, from saturated sponges.
A kutatás olyan szerek után, melyek tudatvesztést idéznek elő, és aprólékos műtéteket tesznek lehetővé, már jóval Liston előtt megkezdődött. Hua Tuo kínai orvos Kr. u. 200 körül egy különféle összetevőkből álló por és alkohol keverékét említi, mely a betegek altatására szolgált. Ibn al-Quff 13. századi arab sebész arról ír, hogy az érzéstelenítés szivacsok segítségével történt, melyekből a betegek kannabiszt, ópiumot, mandragórát vagy a hasonló anyagokat lélegeztek be.
By the end of the 1700s, many scientists were pondering chemistry’s medical applications. This led to a profusion of anesthetic advancements involving three main players: nitrous oxide, ether, and chloroform.
Az 1700-as évek végére már sok tudós a vegyészet orvosi alkalmazhatóságán töprengett. Ez aneszteziológiai újítások sokaságához vezetett, melynek három főszereplője a dinitrogén-oxid, az éter valamint a kloroform volt.
In 1799, English chemist Humphry Davy began experimenting with nitrous oxide, or laughing gas— inhaling it himself and observing its effects on friends. Davy noted that its pain-relieving abilities might make it useful for surgical operations— but it would be decades before that happened. This was, at least in part, because some surgeons and patients were skeptical of the effectiveness and safety of anesthetic drugs.
1799-ben Humphry Davy angol vegyész a dinitrogén-oxiddal - azaz kéjgázzal - kezdett kísérletezni. Ő maga is kipróbálta, és barátain is megfigyelte hatását. Davy arra a megállapításra jutott, hogy fájdalomcsillapító hatása miatt hasznos lehetne műtétek alkalmával. Azonban több évtizedbe telt, mire ez megvalósulhatott. Részben azért, mert egyes sebészek és betegek kételkedtek az altatószerek hatékonyságában és veszélytelenségében.
In 1804, Japanese surgeon Seishū Hanaoka successfully removed a breast tumor from a patient anesthetized with a mix of medicinal herbs. But the news stayed in Japan indefinitely.
1804-ben Hanaoka Szeisu japán sebész sikeresen távolított el emlőtumort egy gyógynövénykeverék segítségével elaltatott betegből. Ez a hír azonban még sokáig nem hagyta el Japánt.
Eventually, ether started garnering medical attention. It was first formulated centuries before then came to be used recreationally. During the so-called “ether frolics” of the early 1800s, an American physician noted that the fall he suffered while using ether was painless. In 1842, he etherized a patient and successfully removed a tumor from his neck.
Végül az éter kezdte felhívni magára az orvostudomány figyelmét. Már évszázadokkal korábban előállították, majd élvezeti szerként használták. A korai 1800-as évek „éterpartijai” során egy amerikai orvos észrevette, hogy egy, az éter hatása alatt elszenvedett esés fájdalommentes volt. 1842-ben sikeresen eltávolította egy éterrel altatott beteg nyaki tumorát.
In the meantime, dentists finally began recognizing nitrous oxide’s promise. But, in 1845, when an American dentist attempted a public tooth extraction on someone anesthetized with nitrous oxide, he apparently encountered a setback when his patient screamed. It was probably just an insufficient dose— but it was a bad publicity moment for the drug.
Eközben a fogorvosok végre kezdték felismerni a kéjgáz adta lehetőségeket. De amikor 1845-ben egy amerikai fogorvos nyilvánosság előtt próbálta meg kihúzni egy kéjgázzal érzéstelenített beteg fogát, a beavatkozás kedvezőtlen fordulatot vett, mikor a beteg felsikított. Valószínűleg csak elégtelen adagolásról volt szó, de az eset rosszat tett a szer hírnevének.
Meanwhile, dentists refined ether for tooth extractions. And, in October 1846, an American dentist administered ether to a patient, and a surgeon removed the man’s neck tumor. Two months later, Liston himself performed an upper leg amputation on an etherized patient, who reportedly regained consciousness minutes after and asked when the procedure would begin. Further ether-enabled successes followed from India, Russia, and beyond.
Eközben fogorvosok a foghúzások éteres érzéstelenítésének finomításán dolgoztak. Egy amerikai fogorvos 1846 októberében étert alkalmazott egy betegnél, akinek egy sebész a nyakából távolított el tumort. Két hónappal később maga Liston is combamputációt végzett egy éterrel altatott betegen, aki a beszámolók alapján pár perccel később magához tért, és megkérdezte, mikor fog kezdődni a beavatkozás. Ezt további étersikersztorik követték Indiában, Oroszországban és más tájakon.
But ether had issues, including unpleasant side effects. Scottish obstetrician James Simpson heard about an alternative anesthetic called chloroform. And, in 1847, he and two colleagues decided to try some themselves and promptly passed out. Soon after, Simpson administered chloroform to one of his patients during childbirth. It quickly gained popularity because it was fast-acting and thought to be side-effect-free— though we now know it’s harmful and probably carcinogenic.
De az éternek is voltak hátulütői, így például kellemetlen mellékhatásai. Egy skót szülész, James Simpson értesült egy alternatív altatószerről, a kloroformról. 1847-ben két kollégájával úgy döntöttek, maguk is kipróbálják. És azonnal kidőltek. A kloroformot Simpson nem sokkal később szülésnél is alkalmazta egy páciensén. Gyorsan népszerűvé vált gyors hatása és feltételezett mellékhatás-mentessége miatt. Azonban ma már tudjuk, hogy káros és valószínűleg karcinogén.
Because anesthetics weren’t yet fully understood, they sometimes had lethal consequences. And some doctors held sexist and racist beliefs that dictated the amount of anesthesia they’d provide, if any at all. American obstetrician Charles Meigs argued that the pain of childbirth was a form of divine suffering and was skeptical that doctors should interfere with it. Throughout the 1840s, American physician James Marion Sims conducted experimental gynecological surgeries without pain relief, primarily upon enslaved Black women.
Mivel az altatószerek működését nem egészen ismerték, alkalmazásuk időnként halálos következményekkel járt. Emellett egyes orvosok szexista és rasszista elvek alapján adagolták az altatószereket, ha egyáltalán alkalmazták őket. Charles Meigs amerikai szülész azzal érvelt, hogy a szülési fájdalom Isten által elrendelt szenvedés, és az ebbe történő orvosi beavatkozást fenntartásokkal kezelte. Az 1840-es években egy amerikai orvos, James Marion Sims kísérleti nőgyógyászati műtéteket hajtott végre, érzéstelenítés nélkül, elsősorban fekete bőrű rabszolganőkön.
By the late 19th century, those who could access anesthetics were undergoing increasingly complex operations, including some that were previously impossible. Chloroform came to be understood as a riskier, more toxic option, and fell out of favor by the early 1900s. Alongside newer drugs, ether and nitrous oxide are still used today— but in modified formulations that are safer and produce fewer side effects, while doctors closely monitor the patient’s state. Thanks to these advances, speed is not always of the essence and, instead of acute agony, surgery can feel like just a dream.
A 19. század végére, aki hozzáfért az altatószerekhez egyre bonyolultabb műtéteken eshetett át, amelyek korábban lehetetlennek tűntek. A kloroformot kockázatosabbnak, toxikusabbnak vélték, így az az 1900-as évek elejére kiesett a pikszisből. Az étert és a kéjgázt, egyéb újabb szerek mellett, még ma is használják - módosított, biztonságosabb, kevesebb mellékhatással járó formában -, miközben az orvosok szorosan ellenőrzik a beteg állapotát. Ezen újításoknak köszönhetően ma már nem mindig a gyorsaság a lényeg, és a műtét során a kínzó gyötrelem helyett az igazak álmát alhatjuk.