Khan Academy is most known for its collection of videos, so before I go any further, let me show you a little bit of a montage.
A Khan Akadémiát leginkább a videó előadásokról ismerik, ezért mielőtt továbbmegyek, hadd mutassak egy kis montázst.
(Video) Salman Khan: So the hypotenuse is now going to be five. This animal's fossils are only found in this area of South America -- a nice clean band here -- and this part of Africa. We can integrate over the surface, and the notation usually is a capital sigma. National Assembly: They create the Committee of Public Safety, which sounds like a very nice committee. Notice, this is an aldehyde, and it's an alcohol. Start differentiating into effector and memory cells. A galaxy. Hey! There's another galaxy. Oh, look! There's another galaxy. And for dollars, is their 30 million, plus the 20 million dollars from the American manufacturer. If this does not blow your mind, then you have no emotion.
(Videó) Salman Khan: Tehát az átfogó 5 lesz. Ennek az állatnak a maradványai csak Dél-Amerika bizonyos részein találhatók -- egy jól kirajzolt terület itt -- és Afrika ezen részén. Integrálhatjuk a felület mentén, és a jele általában a nagy szigma. Nemzetgyűlés: Ők hozzák létre a Bizottságot a Közbiztonságért, ami nagyon jó bizottságnak hangzik. Vegyük észre, hogy ez egy aldehid, és egy alkohol is. Ellenanyagtermelő plazmasejtekké és memóriasejtekké differenciálódnak. Egy galaxis. Hé. még egy galaxis. Nézd, még egy galaxis. És ami a dollárt illeti, az ő 30 milliójuk, plusz a 20 millió dollár az amerikai gyártótól. Ha ettől nem dobod el az agyad, nincsenek érzéseid.
(Laughter)
(Nevetés)
(Applause)
(Taps)
(Live) SK: We now have on the order of 2,200 videos, covering everything from basic arithmetic, all the way to vector calculus, and some of the stuff that you saw up there. We have a million students a month using the site, watching on the order of 100 to 200,000 videos a day. But what we're going to talk about in this is how we're going to the next level. But before I do that, I want to talk a little bit about really just how I got started. And some of you all might know, about five years ago, I was an analyst at a hedge fund, and I was in Boston, and I was tutoring my cousins in New Orleans, remotely. And I started putting the first YouTube videos up, really just as a kind of nice-to-have, just kind of a supplement for my cousins, something that might give them a refresher or something.
SK: Most már körülbelül 2.200 videónk van mindenről, az alapvető számtantól egészen a vektor kalkulusig, és néhány dolog, amit itt láttak. Havonta egymillió diák használja az oldalt, 100-200.000 filmet néznek meg naponta. De arról fogunk beszélni, hogy hogy tudjuk ezt továbbvinni a következő szintre. De először szeretnék egy kicsit beszélni arról, hogy ez hogy kezdődött el. Talán vannak itt akik tudják, kb. 5 évvel ezelőtt elemző voltam egy hedge fundnál. Bostonban éltem, és táv-korrepetáltam az unokaöccseimet New Orleansban. És az első Youtube videókat csak úgy töltöttem fel, mint egy jó-ha-van kiegészítőt az unokaöccseimnek -- ami talán emlékeztetőül szolgál vagy valami hasonló.
And as soon as I put those first YouTube videos up, something interesting happened. Actually, a bunch of interesting things happened. The first was the feedback from my cousins. They told me that they preferred me on YouTube than in person.
És ahogy feltöltöttem az első Youtube videókat, valami érdekes történt -- igazából egy csomó érdekes dolog történt. Az első a visszajelzés volt az unokaöccseimtől. Azt mondták nekem, hogy jobban tetszem nekik a Youtubon, mint személyesen.
(Laughter)
(Nevetés)
And once you get over the backhanded nature of that, there was actually something very profound there. They were saying that they preferred the automated version of their cousin to their cousin. At first it's very unintuitive, but when you think about it from their point of view, it makes a ton of sense. You have this situation where now they can pause and repeat their cousin, without feeling like they're wasting my time. If they have to review something that they should have learned a couple of weeks ago, or maybe a couple of years ago, they don't have to be embarrassed and ask their cousin. They can just watch those videos; if they're bored, they can go ahead. They can watch at their own time and pace. Probably the least-appreciated aspect of this is the notion that the very first time that you're trying to get your brain around a new concept, the very last thing you need is another human being saying, "Do you understand this?" And that's what was happening with the interaction with my cousins before, and now they can just do it in the intimacy of their own room.
És ahogy túlteszed magad ezen a kétélű bókon, volt ebben valami mély meglátás. Azt mondták, hogy jobban szeretik az unokatestvérük automata verzióját, mint az unokatestvérüket. Először nagyon természetellenesnek tűnik, de ha az ő szemszögükből gondolod át, teljesen magától értetődő. Ebben az esetben meg tudják állítani és visszatekerni az unokatestvérüket, anélkül, hogy úgy éreznék, az én időmet vesztegetik. Ha át kell ismételniük valamit, amit néhány héttel ezelőtt meg kellett volna tanulniuk, vagy néhány évvel ezelőtt, nem kell szégyellniük magukat, és megkérdezni az unokatestvérüket. Csak megnézik azokat a videókat. Ha untatja őket, előre mehetnek. A saját idejükben, a saját tempójukban tudják megnézni. És amit talán a legkevésbé szoktunk figyelembe venni, az a gondolat, hogy amikor először, legelőször próbálsz megérteni egy új dolgot, amire a legkevésbé van szükséged, az, hogy valaki megkérdezze: "Felfogtad?" És ilyen volt a kapcsolatunk az unokaöcséimmel korábban. És most már csinálhatják a saját szobájuk kényelmében.
The other thing that happened is -- I put them on YouTube just -- I saw no reason to make it private, so I let other people watch it, and then people started stumbling on it, and I started getting some comments and some letters and all sorts of feedback from random people around the world. These are just a few. This is actually from one of the original calculus videos. Someone wrote it on YouTube, it was a YouTube comment: "First time I smiled doing a derivative."
A másik dolog ami történt -- Csak azért tettem őket a Youtubera -- nem láttam okát, hogy privát legyen, ezért mások is megnézhették. És az emberek kezdtek rábukkanni. Kezdtem megjegyzéseket és leveleket kapni, és mindenféle visszajelzést, emberektől a világ minden részéről. Ez csak néhány. Ez az eredeti kalkulus videóra érkezett. És valaki azt írta a Youtubon -- egy Youtube hozzászólás volt: "Először mosolyogtam deriválás közben."
(Laughter)
(Nevetés)
Let's pause here. This person did a derivative, and then they smiled.
És álljunk meg itt egy pillanatra. Ez a személy derivált, és elmosolyodott.
(Laughter)
És aztán válaszul erre a hozzászólásra --
In response to that same comment -- this is on the thread, you can go on YouTube and look at the comments -- someone else wrote: "Same thing here. I actually got a natural high and a good mood for the entire day, since I remember seeing all of this matrix text in class, and here I'm all like, 'I know kung fu.'"
Ezeket a hozzászólásokat meg lehet nézni a Youtubon -- valaki azt írta: "Én is. Egészen feldobott és jókedvem volt egész nap. Mert úgy emlékeztem, hogy a mátrix kódot láttam az órán, itt meg olyan, hogy "Tudok kung-fuzni!"
(Laughter)
(Nevetés)
We get a lot of feedback along those lines. This clearly was helping people. But then, as the viewership kept growing and kept growing, I started getting letters from people, and it was starting to become clear that it was more than just a nice-to-have. This is just an excerpt from one of those letters: "My 12 year-old son has autism, and has had a terrible time with math. We have tried everything, viewed everything, bought everything. We stumbled on your video on decimals, and it got through. Then we went on to the dreaded fractions. Again, he got it. We could not believe it. He is so excited." And so you can imagine, here I was, an analyst at a hedge fund -- it was very strange for me to do something of social value.
És sok hasonló visszajelzést kapunk. Ez egyértelműen segített az embereknek. De ahogy a nézőszám egyre nőtt, kezdtem leveleket kapni, és kezdett világossá válni, hogy ez több volt, mint egy jó-hogy-van segédeszköz. Ez csak egy részlet az egyik levélből. "A 12 éves fiam autista, és komoly problémái voltak a matekkal. Mindent megpróbáltunk, mindent megnéztünk, mindent megvettünk. Rábukkantunk a videóra a tizedesekről, és megértette. Továbbléptünk a félelmetes törtekre. Megintcsak megértette. Nem tudtuk elhinni. Olyan izgatott." El tudják képzelni, elemző voltam egy hedge fundnál. Furcsa volt számomra valami társadalmilag hasznosat csinálni.
(Laughter)
(Nevetés)
(Applause)
(Taps)
But I was excited, so I kept going. And then a few other things started to dawn on me; that not only would it help my cousins right now, or these people who were sending letters, but that this content will never grow old, that it could help their kids or their grandkids. If Isaac Newton had done YouTube videos on calculus, I wouldn't have to.
De izgatott voltam, úgyhogy folytattam. És kezdtem rájönni néhány dologra. Hogy ez nem csak az unokaöccseimnek segít most, vagy ezeknek a levélíróknak, de hogy ez a tartalom soha nem fog elavulni, hogy segíthet a gyerekeiknek vagy az unokáiknak is. Ha Isaac Newton Youtube videókat készített volna a kalkulusról, nekem most nem kéne.
(Laughter)
(Nevetés)
Assuming he was good. We don't know.
Feltéve, hogy jó volt benne. Nem tudhatjuk.
(Laughter)
(Nevetés)
The other thing that happened -- and even at this point, I said, "OK, maybe it's a good supplement. It's good for motivated students. It's good for maybe home-schoolers." But I didn't think it would somehow penetrate the classroom. Then I started getting letters from teachers, and the teachers would write, saying, "We've used your videos to flip the classroom. You've given the lectures, so now what we do --" And this could happen in every classroom in America tomorrow -- "what I do is I assign the lectures for homework, and what used to be homework, I now have the students doing in the classroom."
A másik dolog, ami történt -- és ekkor még azt mondtam: "Rendben, jó kiegészítő eszköz. Jó a lelkes diákoknak. Jó az otthon tanuló gyerekeknek." De nem gondoltam, hogy olyasmi lesz, ami behatol az osztálytermekbe. De aztán kezdtem leveleket kapni tanároktól. És a tanárok azt írták, "Arra használjuk a videóit, hogy megfordítsuk az órát. Már megtartotta az előadást, így nekünk nem kell..." és ez megtörténhet bármelyik amerikai iskolában, akár holnap, "...feladom az előadást házifeladatnak. És ami korábban házifeladat volt, azt a diákok most az órán csinálják."
And I want to pause here --
És itt meg akarok állni --
(Applause)
(Nevetés)
I want to pause here, because there's a couple of interesting things. One, when those teachers are doing that, there's the obvious benefit -- the benefit that now their students can enjoy the videos in the way that my cousins did, they can pause, repeat at their own pace, at their own time. But the more interesting thing -- and this is the unintuitive thing when you talk about technology in the classroom -- by removing the one-size-fits-all lecture from the classroom, and letting students have a self-paced lecture at home, then when you go to the classroom, letting them do work, having the teacher walk around, having the peers actually be able to interact with each other, these teachers have used technology to humanize the classroom. They took a fundamentally dehumanizing experience -- 30 kids with their fingers on their lips, not allowed to interact with each other. A teacher, no matter how good, has to give this one-size-fits-all lecture to 30 students -- blank faces, slightly antagonistic -- and now it's a human experience, now they're actually interacting with each other.
Meg akarok állni egy pillanatra, mert van itt néhány érdekes dolog. Az egyik, amikor a tanárok ezt csinálják, van egy nyilvánvaló előnye -- az előnye, hogy a diákjaik is úgy élvezhetik a videókat, mint az unokaöcséim. Leállíthatják, megismételhetik a saját tempójukban, a saját idejükben. De ami izgalmasabb -- és ellentmond a megérzéseinknek, amikor a technológiáról beszélünk az osztályteremben -- azzal, hogy eltávolítottuk az egy méretre szabott előadást az osztályteremből, és hagytuk, hogy a diákok a saját tempójukban hallgassák meg otthon, és amikor az iskolába mennek, hagyjuk őket dolgozni, a tanár körbe tud járni, az osztálytársak együtt tudnak dolgozni egymással, a tanárok arra használták a technológiát, hogy emberibbé tegyék az osztálytermet. Fogtak egy alapvetően embertelen élményt -- 30 gyerek néma csöndben, nem szabad beszélniük egymással. Akármilyen jó is egy tanár, ugyanazt az előadást kell megtartania 30 diáknak -- semmitmondó arcok, kicsit ellenségesek -- és most hirtelen egy emberi élmény. Most beszélnek egymással.
So once the Khan Academy -- I quit my job, and we turned into a real organization -- we're a not-for-profit -- the question is, how do we take this to the next level? How do we take what those teachers were doing to its natural conclusion? And so, what I'm showing over here, these are actual exercises that I started writing for my cousins. The ones I started were much more primitive. This is a more competent version of it. But the paradigm here is, we'll generate as many questions as you need, until you get that concept, until you get 10 in a row. And the Khan Academy videos are there. You get hints, the actual steps for that problem, if you don't know how to do it. The paradigm here seems like a very simple thing: 10 in a row, you move on. But it's fundamentally different than what's happening in classrooms right now.
Amikor a Khan Akadémia -- otthagytam az állásomat és egy igazi szervezetté alakítottuk -- nem profit alapú -- a kérdés az, hogy visszük ezt tovább a következő szintre? Hogyan visszük azt, amit ezek a tanárok csinálnak a természetes végkövetkeztetésig? Amit itt bemutatok, ezek igazi feladatok, amiket az unokaöcséimnek kezdtem el írni. Amikkel kezdtem, sokkal primitívebbek voltak. Ez már egy fejletteb verzió. Az a rendszer itt, hogy annyi kérdést generálunk, amennyire szükséged van, amíg meg nem érted a témát, amíg nem oldasz meg tízet egymás után. És a Khan Akdémia videók ott vannak. Kapsz tippeket, a feladat lépéseit, ha nem tudod, hogyan csináld. De a rendszer itt, nagyon egyszerű dolognak tűnik: 10 egymás után és továbbléphetsz. De ez gyökeresen különbözik attól, ami most az iskolákban történik. A hagyományos osztályteremben,
In a traditional classroom, you have homework, lecture, homework, lecture, and then you have a snapshot exam. And that exam, whether you get a 70 percent, an 80 percent, a 90 percent or a 95 percent, the class moves on to the next topic. And even that 95 percent student -- what was the five percent they didn't know? Maybe they didn't know what happens when you raise something to the zeroth power. Then you build on that in the next concept. That's analogous to -- imagine learning to ride a bicycle. Maybe I give you a lecture ahead of time, and I give you a bicycle for two weeks, then I come back after two weeks, and say, "Well, let's see. You're having trouble taking left turns. You can't quite stop. You're an 80 percent bicyclist." So I put a big "C" stamp on your forehead --
van néhány házifeladat, házifeladat, előadás, házifeladat, előadás, azután egy felmérő dolgozat. És a dolgozat, attól függetlenül, hogy 70%-ot, 80%-ot, 90%-ot vagy 95%-ot értél el, az osztály továbblép a következő témára. De még a 95%-os diák is, mi volt az az 5%, amit nem tudtak? Talán nem tudták mi történik, ha valamit a nulladik hatványra emelünk. És aztán erre építjük a következő témát. Ez olyan, mintha biciklizni tanulnál, és talán tartok róla egy előadást előtte, és odaadom a biciklit két hétre. Aztán visszajövök két hét múlva és azt mondom: "Lássuk. Nem tudsz balra kanyarodni. Nem tudsz rendesen megállni. 80%-os biciklista vagy." Ütök egy nagy hármast a homlokodra,
(Laughter)
és azt mondom, "Itt van egy egykerekű bicikli."
and then I say, "Here's a unicycle."
(Laughter)
És bármilyen nevetségesen is hangzik,
But as ridiculous as that sounds, that's exactly what's happening in our classrooms right now. And the idea is you fast forward and good students start failing algebra all of the sudden, and start failing calculus all of the sudden, despite being smart, despite having good teachers, and it's usually because they have these Swiss cheese gaps that kept building throughout their foundation. So our model is: learn math the way you'd learn anything, like riding a bicycle. Stay on that bicycle. Fall off that bicycle. Do it as long as necessary, until you have mastery. The traditional model, it penalizes you for experimentation and failure, but it does not expect mastery. We encourage you to experiment. We encourage you to fail. But we do expect mastery.
pontosan ez történik most az iskolákban. És ha előremegyünk az időben, a jó tanulók hirtelen kezdenek megbukni algebrából, hirtelen kezdenek megbukni kalkulusból, hiába okosak, hiába jók a tanáraik. És általában azért, mert ezek az emmentáli sajtlyukak elkezdenek felhalmozódni a tudásuk alapjaiban. A mi modellünk az, hogy tanuld a matematikát úgy, mint bármi mást, mint ahogy a biciklizést. Maradj a biciklin. Ess le a bicikliről. Ismételd addig, amíg szükséges, hogy magadévá tedd. A hagyományos modell bünteti a kísérletezést és a kudarcot, de nem kíván teljes megértést. Mi arra bíztatunk, hogy kísérletezz. Arra bíztatunk, hogy kövess el hibákat. De elvárjuk, hogy teljesen megérts valamit.
This is just another one of the modules. This is trigonometry. This is shifting and reflecting functions. And they all fit together. We have about 90 of these right now. You can go to the site right now, it's all free, not trying to sell anything. But the general idea is that they all fit into this knowledge map. That top node right there, that's literally single-digit addition, it's like one plus one is equal to two. The paradigm is, once you get 10 in a row on that, it keeps forwarding you to more and more advanced modules.
Ez csak az egyike a moduloknak. Trigonometria. Függvény eltolás és tükrözés. És mind illeszkednek egymásba. Most kb. 90 van. Meglátogathatják az oldalt most. Teljesen ingyen van. Nem próbálok semmit eladni. Az elképzelés az, hogy ezek mind beleilleszkednek ebbe a tudás térképbe. A legfelső csomópont, egyjegyű összeadás. Mint egy meg egy az kettő. És ha egymás után tízet jól megválaszolsz, továbbküld az egyre haladóbb modulokra. Ha továbbmegyünk lefelé a tudás térképen,
Further down the knowledge map, we're getting into more advanced arithmetic. Further down, you start getting into pre-algebra and early algebra. Further down, you start getting into algebra one, algebra two, a little bit of precalculus. And the idea is, from this we can actually teach everything -- well, everything that can be taught in this type of a framework. So you can imagine -- and this is what we are working on -- from this knowledge map, you have logic, you have computer programming, you have grammar, you have genetics, all based off of that core of, if you know this and that, now you're ready for this next concept. Now that can work well for an individual learner, and I encourage you to do it with your kids, but I also encourage everyone in the audience to do it yourself. It'll change what happens at the dinner table.
a haladóbb számtanhoz érünk. Tovább lefelé, kezdünk a pre-algebrához és korai algebrához érni. Tovább lefelé, algebra egy, algebra kettő, egy kis pre-kalkulus. És az az elképzelés, hogy ebből mindent tudunk tanítani -- nos, mindent, amit ilyenfajta formában tanítani lehet. Szóval el tudják képzelni -- és ezen dolgozunk -- hogy ebből a tudás térképből kaphatunk logikát, számítógép programozást, nyelvtant, genetikát, mindegyik azon alapszik, hogyha tudod ezt és ezt, akkor kész vagy a következő lépésre. Ez jól működhet egy önálló tanulónak, és arra bíztatok mindenkit, hogy egy, csinálják a gyerekeikkel, de arra is, hogy csinálják saját maguk. Meg fogja változtatni, hogy mi történik vacsoránál.
But what we want to do is use the natural conclusion of the flipping of the classroom that those early teachers had emailed me about. And so what I'm showing you here, this is data from a pilot in the Los Altos school district, where they took two fifth-grade classes and two seventh-grade classes, and completely gutted their old math curriculum. These kids aren't using textbooks, or getting one-size-fits-all lectures. They're doing Khan Academy, that software, for roughly half of their math class. I want to be clear: we don't view this as a complete math education. What it does is -- this is what's happening in Los Altos -- it frees up time -- it's the blocking and tackling, making sure you know how to move through a system of equations, and it frees up time for the simulations, for the games, for the mechanics, for the robot-building, for the estimating how high that hill is based on its shadow.
De amit el akarunk érni, hogy használjuk az iskola megfordítását, amiről az első tanárok emailjei szóltak. Amit itt bemutatok, azok valódi adatok egy kísérletből egy Los Altosi iskolakörzetből ahol fogtak két ötödikes és két hetedikes osztályt, és teljesen kibelezték a régi matek tantervet. Ezek a gyerekek nem használnak tankönyveket, nem kapnak egy méretre szabott előadásokat. A Khan Akadémiát követik, azt a szoftvert, az óráik nagyjából felében. És hadd szögezzem le, nem tekintjük ezt teljes értékű matematika oktatásnak. Amit csinál -- és ez történik Los Altosban -- az az, hogy ídőt szabadít fel. Ez a vér és verejték, hogy biztosan tudj mozogni egy egyenlet rendszerben, és időt szabadít fel a szimulációkra, a játékokra, a mechanikára, a robot építésre, arra, hogy saccoljuk meg milyen magas a hegy az árnyéka alapján.
And so the paradigm is the teacher walks in every day, every kid works at their own pace -- this is actually a live dashboard from the Los Altos school district -- and they look at this dashboard. Every row is a student. Every column is one of those concepts. Green means the student's already proficient. Blue means they're working on it -- no need to worry. Red means they're stuck. And what the teacher does is literally just say, "Let me intervene on the red kids." Or even better, "Let me get one of the green kids, who are already proficient in that concept, to be the first line of attack, and actually tutor their peer."
A rendszer az, hogy a tanár besétál minden nap, minden gyerek a saját tempójában dolgozik -- és ez egy élő táblázat a Los Altos iskolakörzetből -- és ránéznek erre a táblázatra. Minden sor egy diák. Minden oszlop egy téma. A zöld azt jelenti, hogy a diák már gyakorlott. A kék azt, hogy dolgozik rajta -- nem kell aggódni. A piros azt, hogy megakadt. És a tanár csak azt mondja: "Hadd avatkozzak közbe a piros gyerekeknél." Vagy ami még jobb: "Hadd fogjak egy zöld gyereket, aki már gyakorlott ebben a témában, hogy vezesse a támadást, és korrepetálja a társát."
(Applause)
(Taps)
Now, I come from a very data-centric reality, so we don't want that teacher to even go and intervene and have to ask the kid awkward questions: "What don't you understand? What do you understand?" and all the rest. So our paradigm is to arm teachers with as much data as possible -- data that, in any other field, is expected, in finance, marketing, manufacturing -- so the teachers can diagnose what's wrong with the students so they can make their interaction as productive as possible. Now teachers know exactly what the students have been up to, how long they've spent each day, what videos they've watched, when did they pause the videos, what did they stop watching, what exercises are they using, what have they focused on? The outer circle shows what exercises they were focused on. The inner circle shows the videos they're focused on. The data gets pretty granular, so you can see the exact problems the student got right or wrong. Red is wrong, blue is right. The leftmost question is the first one the student attempted. They watched the video over there. And you can see, eventually they were able to get 10 in a row. It's almost like you can see them learning over those last 10 problems. They also got faster -- the height is how long it took them.
Nos, én egy nagyon adat-centrikus háttérből jövök, szóval nem akarjuk, hogy a tanárnak kelljen beavatkoznia és kellemetlen kérdéseket kérdeznie a gyerektől: "Ó, mit nem értesz?" vagy "Mit értesz?" és a többi. Szóval a rendszerünk célja, hogy minél több adatuk legyen a tanároknak -- valójában adatok, amik bármilyen más területen elvártak, ha a pénzügyben, marketingben vagy gyártásban dolgozol. Tehát a tanárok megállapíthatják mi a baj a diákokkal, hogy olyan hatékony legyen az együttműködésük, amennyire lehet. A tanárok most pontosan tudják, hogy mit csinálnak a diákok, mennyi időt töltöttek ezzel naponta, milyen videókat néztek meg, mikor állították meg a videót, mit nem néztek végig. milyen faladatokat használnak, mire koncentráltak a leginkább? A külső kör azt mutatja, milyen feladatokra koncentráltak. A belső kör azt mutatja, milyen videókra koncentráltak. És az adatok nagyon részletesek, tehát meg lehet nézni a konkrét feladatokat, amiket a diákok elrontottak. A piros rossz, a kék jó. A bal szélén van az első kérdés, amit a diák megpróbált. Itt megnézte a videót. És látszik, hogy végül sikerült egymás után tíz jó választ adnia. Mintha látszana, ahogy tanul ezen az utolsó tíz példán keresztül. Gyorsabb is lett. A magasság azt jelenti, milyen sokáig tartott.
When you talk about self-paced learning, it makes sense for everyone -- in education-speak, "differentiated learning" -- but it's kind of crazy, what happens when you see it in a classroom. Because every time we've done this, in every classroom we've done, over and over again, if you go five days into it, there's a group of kids who've raced ahead and a group who are a little bit slower. In a traditional model, in a snapshot assessment, you say, "These are the gifted kids, these are the slow kids. Maybe they should be tracked differently. Maybe we should put them in different classes." But when you let students work at their own pace -- we see it over and over again -- you see students who took a little bit extra time on one concept or the other, but once they get through that concept, they just race ahead. And so the same kids that you thought were slow six weeks ago, you now would think are gifted. And we're seeing it over and over again. It makes you really wonder how much all of the labels maybe a lot of us have benefited from were really just due to a coincidence of time.
Tehát amikor saját tempójú tanulásról beszélünk, mindenkinek egyértelmű -- differenciált tanulás, oktatási nyelven -- de mégis elképesztő, amikor az osztályteremben látjuk. Mert minden egyes alkalommal, minden osztályteremben, ahol kipróbáltuk, újra és újra, öt nap elteltével egy csapat gyerek előrerohan, és egy csapat gyerek egy kicsit lemarad. És a hagyományos modell szerint, ha dolgozatot íratnánk, azt mondanánk: "Ezek a tehetséges gyerekek, ezek a lassú gyerekek. Talán máshogy kéne tanítanunk őket. Talán másik osztályba kéne tenni őket." De ha hagyjuk, hogy minden diák a saját tempójában dolgozzon -- és újra és újra ezt látjuk -- látjuk, hogy a diákok, akik egy kicsit elidőztek egyik vagy másik témán, amikor megértették azt, hirtelen belendülnek. Ugyanazok a gyerekek, akikről azt hitted, lassúak, hat héttel korábban, most azt gondolnád, hogy tehetségesek. És újra és újra és újra ezt látjuk. És elgondolkodtató, hogy azok a címkék, amikből itt sokan hasznot húztunk, talán csak a véletlen időzítésnek köszönhetőek.
Now as valuable as something like this is in a district like Los Altos, our goal is to use technology to humanize, not just in Los Altos, but on a global scale, what's happening in education. And that brings up an interesting point. A lot of the effort in humanizing the classroom is focused on student-to-teacher ratios. In our mind, the relevant metric is: student-to-valuable-human-time- with-the-teacher ratio. So in a traditional model, most of the teacher's time is spent doing lectures and grading and whatnot. Maybe five percent of their time is sitting next to students and working with them. Now, 100 percent of their time is. So once again, using technology, not just flipping the classroom, you're humanizing the classroom, I'd argue, by a factor of five or 10.
Nos, ez bármilyen hasznos egy olyan körzetben, mint Los Altos, a célunk az, hogy arra használjuk a technológiát, hogy emberibbé tegyük ami az oktatásban történik nem csak Los Altosban, hanem globálisan. És itt egy érdekes ponthoz érkeztünk. Sok erőfeszítés arra, hogy a emberibbé tegyük az iskolát, a tanár-diák arányokra koncentrál. Számunkra a mérvadó mértékegység a diák per étékes idő a tanárral arány. A hagyományos modellben a tanárok legtöbb ideje előadásokra, osztályzásra és hasonlókra megy el. Talán az idejük 5%-ában ülnek le egy diák mellé és dolgoznak velük együtt. Most az idejük 100%-ában. A technológiát nem csak arra használjuk, hogy megfordítsuk az iskolát, hanem azt mondanám, ötször vagy tízszer emberibbé tesszük az osztálytermet.
As valuable as that is in Los Altos, imagine what it does to the adult learner, who's embarrassed to go back and learn stuff they should have known before going back to college. Imagine what it does to a street kid in Calcutta, who has to help his family during the day, and that's the reason he or she can't go to school. Now they can spend two hours a day and remediate, or get up to speed and not feel embarrassed about what they do or don't know. Now imagine what happens where -- we talked about the peers teaching each other inside of a classroom. But this is all one system. There's no reason why you can't have that peer-to-peer tutoring beyond that one classroom. Imagine what happens if that student in Calcutta all of the sudden can tutor your son, or your son can tutor that kid in Calcutta. And I think what you'll see emerging is this notion of a global one-world classroom. And that's essentially what we're trying to build.
És ez bármennyire is hasznos Los Altosban, képzeljük el, mit jelent ez egy felnőtt tanulónak, aki szégyelli, hogy visszamenjen megtanulni dolgokat, amit már korábban kellett volna, mielőtt visszamegy egyetemre. Képzeljük el, mit jelent egy utcagyereknek Kalkuttában, akinek segítenie kell a családját nap közben, és ezért nem jár iskolába. Most naponta két óra alatt orvosolhatják ezt, vagy felzárkózhatnak, és nem kell szégyenkeznük, hogy mit tudnak és mit nem. Most képzeljük el, mi történik ahol -- beszéltünk arról, hogy osztálytársak tanítják egymást az iskolában. De ez mind egy rendszer. Nincs oka, hogy miért ne mehetne ez a társak közötti korrepetálás túl az osztálytermen. Képzeld el, hogy ez a kalkuttai diák hirtelen korrepetálni tudja a fiad, vagy a fiad tudja korrepetálni a kalkuttai gyereket? És ebből azt hiszem látszik kirajzolódni a globális osztályterem képe. És ezt próbáljuk felépíteni.
Thank you.
Köszönöm.
(Applause)
(Taps)
Bill Gates: I'll ask about two or three questions.
Salman Khan: Oh, OK.
(Applause continues)
(Applause ends)
Bill Gates: Láttam néhány dolgot a rendszerben,
BG: I've seen some things you're doing in the system, that have to do with motivation and feedback -- energy points, merit badges. Tell me what you're thinking there.
amik a motivációról és visszajelzésről szólnak -- energia pontok, érmek. Mi az elgondolás emögött?
SK: Oh yeah. No, we have an awesome team working on it. I have to be clear, it's not just me anymore. I'm still doing all the videos, but we have a rock-star team doing the software. We've put a bunch of game mechanics in there, where you get badges, we're going to start having leader boards by area, you get points. It's actually been pretty interesting. Just the wording of the badging, or how many points you get for doing something, we see on a system-wide basis, like tens of thousands of fifth-graders or sixth-graders going one direction or another, depending what badge you give them.
SK: Ja igen. Egy elképesztően jó csapat dolgozik ezen. És hangsúlyoznom kell, hogy már nem egyedül csinálom. Még mindig én csinálom a videókat, de egy szuper csapat dolgozik a szoftveren. Igen, beépítettünk egy csomó játék mechanizmust, ami alapján érmeket kapsz, lesznek eredményjelző táblák területek szerint, és pontokat kapsz. Igazából nagyon érdekes. Csak a szöveg az érmen vagy hogy hány pontot kapsz egy feladatért, látjuk az egész rendszerben, hogy több tízezer ötödikes és hatodikos egy vagy másik irányba megy az alapján, hogy milyen érmet kapnak.
(Laughter)
(Nevetés)
BG: And the collaboration you're doing with Los Altos, how did that come about?
BG: És ez az együttműködés Los Altossal, ez hogy történt?
SK: Los Altos, it was kind of crazy. Once again, I didn't expect it to be used in classrooms. Someone from their board came and said, "What would you do if you had carte Blanche in a classroom?" I said, "Well, every student would work at their own pace, on something like this, we'd give a dashboard." They said, "This is kind of radical. We have to think about it." Me and the rest of the team were like, "They're never going to want to do this." But literally the next day they were like, "Can you start in two weeks?"
SK: Los Altos, egészen őrült történet. Nem számítottam rá, hogy iskolákban fogják használni. Valaki megkeresett a testületből és azt mondta: "Mit csinálna, ha szabad kezet kapna az osztályteremben?" Azt mondtam: "Csak hagynék minden diákot a saját tempójában dolgozni vagy valami ilyesmi, és lenne egy táblázat." És azt mondták: "Ó, ez elég radikális. Át kell gondolnunk." És én és a csapat azt mondtuk: "Soha nem fognak belemenni." De szó szerint másnap azt mondták: "Tudna kezdeni két héten belül?"
(Laughter)
(Nevetés)
BG: So fifth-grade math is where that's going on right now?
BG: Szóval ez most ötödik osztályos matek?
SK: It's two fifth-grade classes and two seventh-grade classes. They're doing it at the district level. I think what they're excited about is they can follow these kids, not only in school; on Christmas, we saw some of the kids were doing it. We can track everything, track them as they go through the entire district. Through the summers, as they go from one teacher to the next, you have this continuity of data that even at the district level, they can see.
SK: Két ötödikes és két hetedikes osztály. És az egész körzetben csinálják. Azt hiszem az izgatja őket a legjobban, hogy követni tudják a gyerekeket. Nem csak az iskolában. Azt láttuk, hogy még karácsonykor is voltak gyerekek, akik ezt csinálták. És követhetünk mindent. Követni tudják őket ahogy végigmennek az egész iskolakörzeten. A nyáron keresztül, ahogy egyik tanártól a másikhoz kerülnek, folyamatos adataik vannak, amit körzeti szinten is látni tudnak.
BG: So some of those views we saw were for the teacher to go in and track actually what's going on with those kids. So you're getting feedback on those teacher views to see what they think they need?
BG: Szóval néhány nézet, amit láttunk, a tanároknak szólt, hogy kövessék mi történik ezekkel a gyerekekkel. Jönnek visszajelzések a tanároktól, hogy mit gondolnak, mit jelentenek?
SK: Oh yeah. Most of those were specs by the teachers. We made some of those for students so they could see their data, but we have a very tight design loop with the teachers themselves. And they're saying, "Hey, this is nice, but --" Like that focus graph, a lot of the teachers said, "I have a feeling a lot of the kids are jumping around and not focusing on one topic." So we made that focus diagram. So it's all been teacher-driven. It's been pretty crazy.
SK: Igen. A legtöbb visszajelzés a tanároktól jött. Némelyiket a diákoknak csináltuk, hogy lássák az adataikat, de nagyon szoros design kapcsolatban vagyunk magukkal a tanárokkal. És ők azt mondják: "Ez jó, de..." Mint a koncentrációs grafikon, sok tanár azt mondta, "Úgy érzem, hogy sok gyerek össze-vissza ugrál, és nem egy témára koncentrál." Ezért készítettük a koncentrációs grafikont. Szóval a tanárok vezették.
BG: Is this ready for prime time? Do you think a lot of classes next school year should try this thing out?
Őrületes. BG: Készen van arra, hogy élesben menjen? Sok osztálynak kéne kipróbálnia a következő tanévben?
SK: Yeah, it's ready. We've got a million people on the site already, so we can handle a few more.
SK: Igen, készen van. Már egymillióan használják az oldalt, elbírunk még néhánnyal.
(Laughter)
(Nevetés)
No, no reason why it really can't happen in every classroom in America tomorrow.
Nem, nincs ok arra, hogy ne történhessen meg minden amerikai osztályteremben akár holnap.
BG: And the vision of the tutoring thing. The idea there is, if I'm confused about a topic, somehow right in the user interface, I'd find people who are volunteering, maybe see their reputation, and I could schedule and connect up with those people?
BG: És az elképzelés a korrepetálásról. Az elképzelés, ha nem értek egy témát, valahol a felhasználói felületen találnék embereket, akik jelentkeznek, talán látnék véleményeket róluk, és egyeztethetek és kapcsolatba léphetek velük?
SK: Absolutely. And this is something I recommend everyone in this audience do. Those dashboards the teachers have, you can go log in right now and you can essentially become a coach for your kids, your nephews, your cousins, or maybe some kids at the Boys and Girls Club. And yeah, you can start becoming a mentor, a tutor, really immediately. But yeah, it's all there.
SK: Teljesen. És ezt ajánlom mindenkinek itt a közönség soraiban. A tanárok táblázatai, be tudsz rá jelentkezni most rögtön, és a gyerekeid, unokaöcséid, unokahúgaid edzője lehetsz, vagy egy gyereké a Boys and Girls Clubból. És igen, mentor vagy tanár lehetsz, szinte azonnal. De igen, minden ott van.
BG: Well, it's amazing. I think you just got a glimpse of the future of education.
BG: Nos, csodálatos. Azt hiszem, megpillantottuk az oktatás jövőjét.
BG: Thank you. SK: Thank you.
Köszönöm. SK: Köszönöm.
(Applause)
(Taps)