Let's talk dirty. A few years ago, oddly enough, I needed the bathroom, and I found one, a public bathroom, and I went into the stall, and I prepared to do what I'd done most of my life: use the toilet, flush the toilet, forget about the toilet. And for some reason that day, instead, I asked myself a question, and it was, where does this stuff go? And with that question, I found myself plunged into the world of sanitation -- there's more coming -- (Laughter) — sanitation, toilets and poop, and I have yet to emerge. And that's because it's such an enraging, yet engaging place to be.
Csapjunk bele! De jó mélyen. Néhány évvel ezelőtt, hiszik vagy sem, rámjött a szükség. Találtam is egy nyilvános illemhelyet. Bementem a fülkébe, nekiveselkedtem, hogy elvégezzem a dolgom: használom, leöblítem, majd tojok rá! De ehelyett azon a napon felötlött bennem egy kérdés. Ez volt: mi folyik itt? És hova? S a kérdés nyomán nyakig merültem a közhigiénia világába – milyen poén! – (Nevetés) a higiénia, vécékagyló és a kaki világába, s még nem sikerült kikecmeregnem. Oka: az árnyékszék dühítő, de mégis lélegzetelállító hely.
To go back to that toilet, it wasn't a particularly fancy toilet, it wasn't as nice as this one from the World Toilet Organization. That's the other WTO. (Laughter) But it had a lockable door, it had privacy, it had water, it had soap so I could wash my hands, and I did because I'm a woman, and we do that.
Visszatérve ahhoz a vécéhez: nem volt épp luxusklotyó, s nem is olyan szép, mint ez: a Toalett Világszervezet vécéje. Ez a másik WTO. (Nevetés) De annak a vécének is volt ajtaja, s volt víz is, szappan is, szóval, tudtam kezet mosni. Mostam is, mivel nő vagyok, és a nők kezet mosnak.
(Laughter) (Applause)
(Nevetés) (Taps)
But that day, when I asked that question, I learned something, and that was that I'd grown up thinking that a toilet like that was my right, when in fact it's a privilege. 2.5 billion people worldwide have no adequate toilet. They don't have a bucket or a box. Forty percent of the world with no adequate toilet. And they have to do what this little boy is doing by the side of the Mumbai Airport expressway, which is called open defecation, or poo-pooing in the open. And he does that every day, and every day, probably, that guy in the picture walks on by, because he sees that little boy, but he doesn't see him.
Amikor megmozdult bennem a kíváncsiság, rájöttem: egész életemben úgy véltem, jogom van ilyen vécére, habár ez valójában kiváltság. Világszerte 2,5 milliárd embernek nincsen megfelelő vécéje. Nincs sem vödrük, sem dobozuk. A világ 40%-nak nincs megfelelő vécéje. Azt csinálják, amit ez a kisfiú a mumbai repülőtérhez vezető autóúton. Ezt nyilvános székelésnek hívják. Magyarul kinn kakil. Nem egyszer, hanem minden nap. A képen levő pasas pedig minden nap elmegy mellette, mert látja a kisfiút, de észre nem veszi.
But he should, because the problem with all that poop lying around is that poop carries passengers. Fifty communicable diseases like to travel in human shit. All those things, the eggs, the cysts, the bacteria, the viruses, all those can travel in one gram of human feces. How? Well, that little boy will not have washed his hands. He's barefoot. He'll run back into his house, and he will contaminate his drinking water and his food and his environment with whatever diseases he may be carrying by fecal particles that are on his fingers and feet. In what I call the flushed-and-plumbed world that most of us in this room are lucky to live in, the most common symptoms associated with those diseases, diarrhea, is now a bit of a joke. It's the runs, the Hershey squirts, the squits. Where I come from, we call it Delhi belly, as a legacy of empire. But if you search for a stock photo of diarrhea in a leading photo image agency, this is the picture that you come up with. (Laughter) Still not sure about the bikini. And here's another image of diarrhea. This is Marie Saylee, nine months old. You can't see her, because she's buried under that green grass in a little village in Liberia, because she died in three days from diarrhea -- the Hershey squirts, the runs, a joke. And that's her dad. But she wasn't alone that day, because 4,000 other children died of diarrhea, and they do every day. Diarrhea is the second biggest killer of children worldwide, and you've probably been asked to care about things like HIV/AIDS or T.B. or measles, but diarrhea kills more children than all those three things put together. It's a very potent weapon of mass destruction. And the cost to the world is immense: 260 billion dollars lost every year on the losses to poor sanitation. These are cholera beds in Haiti. You'll have heard of cholera, but we don't hear about diarrhea. It gets a fraction of the attention and funding given to any of those other diseases.
Pedig jól tenné. A sok szanaszét heverő kakival az a baj, hogy a szar nem jár egyedül. 50 fertőző betegség honos az emberi ürülékben. Ezek mind, valamint a peték, az élősködők cisztái, a baktériumok, a vírusok: mind együtt laknak 1 g emberi ürülékben. Hogyan? Nos, a kisfiú nem mos kezet. Mezítláb van. Hazaszalad és megfertőzi az ivóvizét, az ennivalóját és környezetét olyan betegségekkel, amit székletével az ujjain és talpán hordoz. Az öblített és csövezett világban, amelyben van szerencsénk élni, e betegségek leggyakoribb tünete a hasmenés. A hasmenés? Az is betegség? A hasmars? A szapora? A fosás? Nálunk utazók hasmenésének becézték. A kifejezés afféle birodalmi örökség. Ha azonban a hasmenésről fotót keresünk, pl. egy elismert fotóstúdióban, ez ugrik elő: (Nevetés) A bikinit most sem értem. Itt egy másik kép a hasmenésről. Ez a kilenc hónapos Marie Saylee. Nem láthatják, mert eltemették. Ide, a zöld fű alá, egy libériai falucskában, mert 3 nap alatt belehalt a hasmenésbe. A hasmarsba. A fosásba. Abba a viccbe. Ez az apukája. Azon a napon nemcsak Marie, hanem 4 000 más gyerek halt meg hasmenésben, és ez így megy minden nap. A hasmenés a világ 2. lepusztítóbb gyermekbetegsége. Gyakorta kérik figyelmüket, együttérzésüket az AIDS, a tbc, a himlő okán. A hasmenés több gyereket öl meg, mint a másik három betegség együttesen. Nagyon hatékony tömegpusztító fegyver. A világ hatalmas árat fizet érte: évente 260 milliárd dollárra rúg az elégtelen higiénia okozta veszteség. Ezek haiti kolerabetegek ágyai. A koleráról nyilván hallottak már, a hasmenésről nem. A többi betegségnek kijáró figyelem és pénz töredékét kapja csak.
But we know how to fix this. We know, because in the mid-19th century, wonderful Victorian engineers installed systems of sewers and wastewater treatment and the flush toilet, and disease dropped dramatically. Child mortality dropped by the most it had ever dropped in history. The flush toilet was voted the best medical advance of the last 200 years by the readers of the British Medical Journal, and they were choosing over the Pill, anesthesia, and surgery. It's a wonderful waste disposal device.
Tudjuk, mit kell tennünk. Azért, mert a 19. század közepén remek viktoriánus mérnökök szennyvízcsatorna-rendszert kiviteleztek, no meg az öblítős vécét. A kolera gyakorisága drámaian csökkent. A történelem során ekkor csökkent leginkább a gyermekhalálozás. Az öblítős toalett volt a legjelentősebb orvosi előrelépés az elmúlt 200 évben a British Medical Journal olvasói szerint, pedig a fogamzásgátlóra, az érzéstelenítésre és sebészetre is voksolhattak. Az ürülék eltüntetésének ez remek módja.
But I think that it's so good — it doesn't smell, we can put it in our house, we can lock it behind a door — and I think we've locked it out of conversation too. We don't have a neutral word for it. Poop's not particularly adequate. Shit offends people. Feces is too medical.
Azt hiszem, azért annyira jó, mert... nem bűzlik, otthonaink része, az ajtót is rázárhatjuk, – és legszívesebben hallgatunk róla. Semleges szavunk nincs is rá. A "kaki" nem túl illendő. A "szar" sérti egyesek fülét. A "széklet" túl kórházszagú.
Because I can't explain otherwise, when I look at the figures, what's going on. We know how to solve diarrhea and sanitation, but if you look at the budgets of countries, developing and developed, you'll think there's something wrong with the math, because you'll expect absurdities like Pakistan spending 47 times more on its military than it does on water and sanitation, even though 150,000 children die of diarrhea in Pakistan every year. But then you look at that already minuscule water and sanitation budget, and 75 to 90 percent of it will go on clean water supply, which is great; we all need water. No one's going to refuse clean water. But the humble latrine, or flush toilet, reduces disease by twice as much as just putting in clean water. Think about it. That little boy who's running back into his house, he may have a nice, clean fresh water supply, but he's got dirty hands that he's going to contaminate his water supply with.
Mással nem lehet magyarázni az adatokat, mindazt, ami történik. Tudjuk: a hasmenésre a higiénia a megoldás, de ha megnézzük a fejlett és fejlődő országok költségvetését, mintha valami baj lenne a számításokkal. Olyan képtelenségekre akadunk, hogy Pakisztán 47-szer annyit költ a hadügyre, mint vízre vagy közegészségre, annak ellenére, hogy évente Pakisztánban 150 000 gyerek hal bele a hasmenésbe. Ami azt a picurka költségvetést illeti, amit ivóvízre és higiéniára szántak: 75-90%-át az ivóvízellátásra folyósítják. S nem is ez a baj. Szükségünk van vízre. Senki nem mond nemet egy pohár hűs vízre. Azonban a vécé, azaz az öblítős toalett kétszer jobban csökkenti a betegséget, mint a tiszta víz. Hogy miért? A képen a fiú hazaszalad. Talán van otthon tiszta víz. De a beszennyezett kezével már meg is fertőzte.
And I think that the real waste of human waste is that we are wasting it as a resource and as an incredible trigger for development, because these are a few things that toilets and poop itself can do for us. So a toilet can put a girl back in school. Twenty-five percent of girls in India drop out of school because they have no adequate sanitation. They've been used to sitting through lessons for years and years holding it in. We've all done that, but they do it every day, and when they hit puberty and they start menstruating, it just gets too much. And I understand that. Who can blame them? So if you met an educationalist and said, "I can improve education attendance rates by 25 percent with just one simple thing," you'd make a lot of friends in education.
Szerintem az emberi ürüléket elherdáljuk. Erőforrás, amelyet elkótyavetyélünk, pedig hihetetlen fejlődést ösztönözhetne, mert az illemhelyek és a szar igencsak hasznunkra válhatnak. Iskolai vécé több lánytanulót jelent. Indiában a lányok negyede azért marad ki az iskolából, mert nincs megfelelő higiénia. Évekig ültek az órákon visszatartva, szorongva. Persze, mind átestünk ezen. De ők minden egyes nap. Amikor elérték a serdülőkort, és menstruálni kezdtek, az már több volt a soknál. Teljesen érthető. Ki is okolhatná őket? Mondjuk, oktatási szakértőnk kijelentené: "25%-kal növelhetem az oktatásban lévők számát egy egyszerű dologgal" – sok pedagógus barátot szereznénk, nem?
That's not the only thing it can do for you. Poop can cook your dinner. It's got nutrients in it. We ingest nutrients. We excrete nutrients as well. We don't keep them all. In Rwanda, they are now getting 75 percent of their cooking fuel in their prison system from the contents of prisoners' bowels. So these are a bunch of inmates in a prison in Butare. They're genocidal inmates, most of them, and they're stirring the contents of their own latrines, because if you put poop in a sealed environment, in a tank, pretty much like a stomach, then, pretty much like a stomach, it gives off gas, and you can cook with it. And you might think it's just good karma to see these guys stirring shit, but it's also good economic sense, because they're saving a million dollars a year. They're cutting down on deforestation, and they've found a fuel supply that is inexhaustible, infinite and free at the point of production.
De ez még nem minden. A kaki megfőzheti a vacsoránkat is. Tápanyagokat tartalmaz. A tápanyagokat bekajáljuk. Majd kiüritjük. Nem használunk fel mindent. A ruandai börtönökben a főzésre használt tüzelőanyag 75%-át .a foglyok székletéből nyerik. Itt egy csapat foglyot látnak a butarei börtönből. Többségük tömeggyilkos, és itt keverik a vécéjük tartalmát, mert zárt környezetben, tartályban, az emésztőrendszerünkhöz hasonlóan a salakanyag gázt fejleszt, amivel főzni lehet. Ugye, milyen sorsszerű, jó karma, hogy pont ezek az alakok keverik a szart. Nemcsak jó karma ez, hanem kifizetődő is: így évente 1 millió USD-t takarítanak meg. Csökkentik az erdőirtást, kimeríthetetlen energiaforráshoz jutottak, korlátlan, ingyenes, és helyben gyártják.
It's not just in the poor world that poop can save lives. Here's a woman who's about to get a dose of the brown stuff in those syringes, which is what you think it is, except not quite, because it's actually donated. There is now a new career path called stool donor. It's like the new sperm donor. Because she has been suffering from a superbug called C. diff, and it's resistant to antibiotics in many cases. She's been suffering for years. She gets a dose of healthy human feces, and the cure rate for this procedure is 94 percent. It's astonishing, but hardly anyone is still doing it. Maybe it's the ick factor. That's okay, because there's a team of research scientists in Canada who have now created a stool sample, a fake stool sample which is called RePOOPulate.
A kaki nemcsak a fejlődő világban ment életet. A képen a hölgy mindjárt kap pár fecskendőnyi barna macit. Igen, bizony, azt, amire gondolnak. Bár ezt itt konkrétan donor adta. Nemcsak vért, székletet is lehet adni. Mint ahogy vannak spermadonorok is. A hölgy egy szuperkórokozóban, az ún. C. diff-ben szenved, amely gyakran antibiotikum-rezisztens. Ez a nő már évek óta beteg. Egy adag egészséges emberi székletet kap és 94% az esélye, hogy kigyógyuljon. HIhetetlen. Mégis alig van ilyen kezelés. Talán, mert undorító. Egy kanadai kutatócsoport olyan székletmintát készített, amely hamis, neve: RePOOPulate.
So you'd be thinking by now, okay, the solution's simple, we give everyone a toilet. And this is where it gets really interesting, because it's not that simple, because we are not simple. So the really interesting, exciting work -- this is the engaging bit -- in sanitation is that we need to understand human psychology. We need to understand software as well as just giving someone hardware. They've found in many developing countries that governments have gone in and given out free latrines and gone back a few years later and found that they've got lots of new goat sheds or temples or spare rooms with their owners happily walking past them and going over to the open defecating ground.
Ha most azt gondolják: oké, semmi az egész! Mindenki kap egy klotyót, és kész. Nos, itt van azonban a bökkenő. Sajnos, nem ilyen egyszerű. Mert mi, emberek sem vagyunk azok. Ez az igazán érdekes, izgalmas munka a közegészségügyre vár. Az érdekes része az, hogy meg kell értenünk az emberi pszichét. Meg kell értenünk a szoftvert, nem elég hardwert nyomni a kezükbe. Sok fejlődő országban ugyanis az állam sok ingyenes árnyékszéket szponzorált. Néhány évvel később azonban kiderült, hogy a vécéket kecskeólnak, szentélynek vagy szobának használták. Gazdáik pedig vidáman ballagtak az árnyékszéken túlra, a szabadba kakálni.
So the idea is to manipulate human emotion. It's been done for decades. The soap companies did it in the early 20th century. They tried selling soap as healthy. No one bought it. They tried selling it as sexy. Everyone bought it. In India now there's a campaign which persuades young brides not to marry into families that don't have a toilet. It's called "No Loo, No I Do." (Laughter) And in case you think that poster's just propaganda, here's Priyanka, 23 years old. I met her last October in India, and she grew up in a conservative environment. She grew up in a rural village in a poor area of India, and she was engaged at 14, and then at 21 or so, she moved into her in-law's house. And she was horrified to get there and find that they didn't have a toilet. She'd grown up with a latrine. It was no big deal, but it was a latrine. And the first night she was there, she was told that at 4 o'clock in the morning -- her mother-in-law got her up, told her to go outside and go and do it in the dark in the open. And she was scared. She was scared of drunks hanging around. She was scared of snakes. She was scared of rape. After three days, she did an unthinkable thing. She left. And if you know anything about rural India, you'll know that's an unspeakably courageous thing to do. But not just that. She got her toilet, and now she goes around all the other villages in India persuading other women to do the same thing. It's what I call social contagion, and it's really powerful and really exciting.
Tehát tudnunk kell hatni az emberek érzelmeire is. Évtizedek óta tudjuk, hogyan. A szappancégek például a 20. század elején a szappant egészséges cikként reklámozták. A kutyának se kellett. Aztán azt mondták: a szappan vonzó! És mindenki szappant vett. Indiában kampány indult, amely meggyőzi a fiatal menyasszonyokat, hogy ne házasodjanak olyan családba, ahol nincs vécé. A program neve "No Loo, No I Do.", azaz WC nélkül nincs boldogító igen. (Nevetés) S ezek nemcsak üres szavak. Íme Priyanka, 23 éves. Tavaly októberben találkoztam vele Indiában. Konzervatív környezetben nőtt fel. Kis faluban nőtt fel India szegény részén. 14 éves korában eljegyezték, majd 21 évesen beköltözött férje családjához. Megdöbbent, mikor látta: nincs vécéjük. Otthon volt árnyékszékük. Semmi flanc, de volt vécé. Az első éjjelén, hajnali négykor anyósa fölverte, kizavarta, hogy menjen, és végezze el a dolgát a sötétben a szabadban. Priyanka félt. A részegektől, a kígyóktól, a nemi erőszaktól. Három nap elteltével bátor lépésre szánta el magát. Faképnél hagyta őket. Ha picit is ismerik az indiai falvakat, tudni fogják: ez kimondhatatlanul bátor tett volt. De nemcsak az. Priyanka megkapta a vécét. Ma már India falvait járja, és kéri a nőket: tegyenek ugyanúgy. Ezt társadalmi fertőzésnek hívjuk. Hatékony fegyver. És nagyon izgalmas is.
Another version of this, another village in India near where Priyanka lives is this village, called Lakara, and about a year ago, it had no toilets whatsoever. Kids were dying of diarrhea and cholera. Some visitors came, using various behavioral change tricks like putting out a plate of food and a plate of shit and watching the flies go one to the other. Somehow, people who'd been thinking that what they were doing was not disgusting at all suddenly thought, "Oops." Not only that, but they were ingesting their neighbors' shit. That's what really made them change their behavior. So this woman, this boy's mother installed this latrine in a few hours. Her entire life, she'd been using the banana field behind, but she installed the latrine in a few hours. It cost nothing. It's going to save that boy's life.
Ugyanaz a sztori, másik falu: azon a környéken, ahol Priyanka is él, van egy Lakara nevű falu. Egy éve egy árva vécé sem volt ott. Hasmenés és kolera pusztította a gyerekeket. Néhány látogató viselkedési trükköket használt. Pl. egy tányér ételt és egy tányér kakát tettek ki, s nézték, ahogy a legyek ide-oda szállnak. Azok az emberek, akik addig nem értették, miért gáz, amit csinálnak, hirtelen a fejükhöz kaptak: Hoppá! Nemcsak a saját, a szomszédaik kakáját is ették. Ez már több volt a soknál! Megváltoztak. Ez a nő ennek a kisfiúnak az anyukája. Pár óra alatt megépítette ezt a budit. Egész életében a hátsó banánmezőre járt, de pár óra, és buditulaj lett. Semmibe se került. És a fia életét menti meg.
So when I get despondent about the state of sanitation, even though these are pretty exciting times because we've got the Bill and Melinda Gates Foundation reinventing the toilet, which is great, we've got Matt Damon going on bathroom strike, which is great for humanity, very bad for his colon. But there are things to worry about. It's the most off-track Millennium Development Goal. It's about 50 or so years off track. We're not going to meet targets, providing people with sanitation at this rate. So when I get sad about sanitation, I think of Japan, because Japan 70 years ago was a nation of people who used pit latrines and wiped with sticks, and now it's a nation of what are called Woshurettos, washlet toilets. They have in-built bidet nozzles for a lovely, hands-free cleaning experience, and they have various other features like a heated seat and an automatic lid-raising device which is known as the "marriage-saver." (Laughter)
Így, mikor elkeseredem a közhigiéniai állapotok okán, bár nagyon izgalmas időket élünk: a Bill és Melinda Gates Alapítvány újra feltalálta a vécét, ez remek dolog. Matt Damon vécésztrájkba kezdett, ami nagy dolog az emberiségnek, és embertelen a végbelének. De oly sok minden ad aggályra okot. A legmegkésettebb milleneumi cél. Kb. 50 év késésben vagyunk. Nem fogjuk elérni a célunkat ha az emberek csak ilyen tempóban jutnak vécéhez. Szóval, mikor elszomorodom a közhigiéniai állapotok miatt, Japánra gondolok: Japánban 70 éve az egész nemzet gödörbe vájt árnyékszékre járt, és gallyakkal törölte a fenekét. Ma már az egész nemzet Woshurettót használ. Angolul washletnek hívják. Beépített bidéfejek vannak benne, így nem kell kézzel törölni, és több más funkciójuk is van, mint pl. fűtött ülőke, automatikus ülőke-emelő, amelyet "házasságmentőnként" emlegetnek. (Nevetés)
But most importantly, what they have done in Japan, which I find so inspirational, is they've brought the toilet out from behind the locked door. They've made it conversational. People go out and upgrade their toilet. They talk about it. They've sanitized it. I hope that we can do that. It's not a difficult thing to do. All we really need to do is look at this issue as the urgent, shameful issue that it is. And don't think that it's just in the poor world that things are wrong. Our sewers are crumbling. Things are going wrong here too. The solution to all of this is pretty easy. I'm going to make your lives easy this afternoon and just ask you to do one thing, and that's to go out, protest, speak about the unspeakable, and talk shit.
De a legfontosabb japán újítás engem mindig föllelkesít: kihozták a vécét a csukott ajtó mögül. Párbeszéd tárgyává tették. Az emberek vásárolnak, és modernizálják a vécét. Beszélnek róla. Mert ilyet is lehet. Remélem, mi is képesek leszünk rá. Egyáltalán nem nehéz. Annyi kell hozzá, hogy felismerjük, mennyire sürgető, szégyenteljes ez a téma. S nemcsak a fejlődő világ szorul újításra. A szennyvízcsatornáink szétmállanak. Itt is sok mindent kell tennünk. A megoldás minderre egyszerű. Ma délután azonban csak egy dologra kérem önöket: menjenek és tüntessenek, mondják ki a kimondhatatlant, ne szarozzanak tovább, csépeljék a szart.
Thank you.
Köszönöm figyelmüket.
(Applause)
(Taps)