So for the past 12 years, I've been obsessed with this idea that climate change is an information issue that computers will help us fight. I went from data science to climate policy research, from tech to public service, in pursuit of better data to avoid the wasted energy, resources, opportunities that lead to runaway carbon emissions. Until one day, running in the streets with a friend, it hit me: the same cars, factories, power plants whose emissions are wrecking our climate over time also release harmful, local pollutants that threaten our health right here and right now. All this time I'd focused on the long-term environmental risk when I should have been up in arms about the immediate health impact of pollutants in the air.
Az elmúlt 12 évben az volt a rögeszmém, hogy a klímaváltozás informatikai probléma, melyet számítógépekkel fogunk leküzdeni. Az adattudományról a klímapolitikára tértem át, technológiáról a közszférába, jobb adatok reményében, hogy ne vesszen el energia, nyersanyag, és elkerüljünk mindent, ami többlet szénkibocsájtáshoz vezet. Mígnem egy nap, barátommal a városban futva, ráébredtem: ugyanazok az autók, gyárak, erőművek, melyek károsanyag-kibocsátása idővel tönkreteszi a klímát, helyileg is olyan káros anyagokat bocsátanak ki, melyek itt és most fenyegetik az egészségünket. Egész végig a hosszú távú környezeti veszélyekre koncentráltam, miközben a légszennyezés közvetlen egészségkárosító hatásai ellen kellett volna küzdenem.
Air pollution is a burning public health crisis. It kills seven million people every year, it costs five trillion dollars to the world economy and, worst, it robs us of our most precious gift, the years in our lives: six months of life expectancy in my hometown of Paris and up to three, four, five years in parts of India and China. And in the US, more people die from car exhaust than from car accidents.
A légszennyezés egy égető közegészségügyi probléma. Évente hétmillió ember halálát okozza, ami ötmilliárd dollárjába kerül a világgazdaságnak, és ami a legrosszabb, elveszi a legdrágább kincsünket, értékes éveket az életünkből: szülővárosomban, Párizsban hat hónappal rövidíti meg a várható élettartamot, India és Kína egyes részein pedig akár három, négy, öt évvel is. Az USA-ban pedig több ember hal meg kipufogógáz miatt, mint autóbalesetben.
So how do we protect ourselves from pollution? The reason it's difficult is an information gap. We simply lack the data to understand our exposure. And that's because the way we monitor air quality today is designed not to help people breathe but to help governments govern. Most major cities operate networks of air-quality monitoring stations like this one in London, to decide when to cut traffic or when to shut down factories. And these machines are like the computers from the '60s that filled entire rooms. They're incredibly precise but incredibly large, heavy, costly -- so much that you can only deploy just a few of them, and they cannot move. So to governments, air pollution looks like this. But for the rest of us, air quality looks like this. It changes all the time: hour by hour, street by street, up to eight times within a single city block. And even more from indoor to outdoor. So unless you happen to be walking right next to one of those stations, they just cannot tell you what you breathe.
Hogyan védekezhetünk hát a szennyezés ellen? Nem egyszerű feladat az információs rés miatt. Egyszerűen nincs elég adat ahhoz, hogy megérthessük a kitettségünket. És pedig azért, mert a légszennyezés mérésének mai módja nem az embernek segít lélegezni, hanem a kormányoknak kormányozni. A legtöbb nagyvárosban működnek légszennyezésmérő műszerek, mint például ez Londonban, hogy tudják, mikor kell gyárakat bezárni, vagy forgalmat csökkenteni. És ezek a berendezések olyanok, mint a '60-as évek szoba méretű számítógépei. Rendkívül precízek, de rendkívül nagyok, nehezek, költségesek... olyannyira, hogy csupán néhányat lehet felállítani, és nem lehet mozgatni őket. Szóval a kormánynak a légszennyezés így néz ki. De számunkra a levegő minősége így néz ki. Folyton változik: óráról órára, utcáról utcára, egy városrészen belül akár nyolcszor is. És házon belül és kívül még inkább. Tehát ha véletlenül pont nem egy ilyen műszernél sétálunk, nem tudják megmondani, mit lélegzünk be.
So what would environmental protection look like if it was designed for the age of the smartphone? So for the past three years, my team and I have been building a technology that helps you know what you breathe and fits in your hand. Flow is a personal air-quality tracker that you can wear with you on a backpack, a bike, a stroller. It's packed with miniature sensors that monitor the most important pollutants in the air around you, like nitrogen oxides, the exhaust gas from cars, or particulate matter that gets into your bloodstream and creates strokes and heart issues. Or volatile organic compounds, the thousands of chemicals in everyday products that we end up breathing. And that makes this data actionable and helps you understand what you're breathing by telling you where and when you've been exposed to poor air quality, and that way you can make informed decisions to take action against pollution.
Hogyan nézhetne ki a környezetvédelem az okostelefonok korában? Az elmúlt három évben csapatommal egy olyan technológia kifejlesztésén dolgoztunk, amely mutatja, hogy mit lélegzünk be, és elfér a kezünkben. A Flow egy személyre szabott levegőminőség-mérő, amit viselhetünk egy hátizsákon, biciklin vagy rolleren. Miniatűr szenzorokat építettünk bele, amelyek mérik a körülöttünk lévő legfontosabb szennyező anyagokat, mint a nitrogén-oxidok, az autók kipufogógáza, vagy az olyan apró szemcséjű anyagok, melyek a véráramba bekerülve sztrókot vagy szívproblémákat okozhatnak. Vagy olyan illó szerves vegyületek, kémiai anyagok ezrei hétköznapi termékekben, amelyeket végül belélegzünk. Ez használhatóvá teszi az adatokat, és segít megérteni, mit szívunk be, azzal, hogy megmondja mikor és hol voltunk kitéve rossz levegőnek, és így könnyebben tudunk döntéseket hozni, és cselekedni a szennyezés ellen.
You can change the products you use at home, you can find the best route to cycle to work, you can run when pollution is not peaking and you can find the best park to bring your children out.
Lecserélhetjük az otthoni dolgainkat, megtalálhatjuk a legjobb utat munkába bringázáshoz; nem kell a legszennyezettebb levegőben futnod, és megtalálhatod a legjobb parkot, hogy levidd a gyerekeid.
Over time you build better habits to decrease your exposure to pollution, and by tracking air quality around them, cyclists, commuters, parents will also contribute to mapping air quality in their city. So we're building more than a device, but a community. And last summer, we sent early prototypes of our technology to 100 volunteers in London, and together they mapped air quality across 1,000 miles of sidewalk and 20 percent of all of central London. So our goal now is to scale this work around the world, to crowdsource data so we can map air quality on every street, to build an unprecedented database so scientists can research pollution, and to empower citizens, civic leaders, policy makers to support clean-air policies for change. Because this can and must change.
Úgy alakítod szokásaidat, hogy csökkenjen a rossz levegőnek való kitettséged. Közben a légminőség követésével biciklisek, ingázók, szülők is hozzájárulnak majd a levegő tisztaságának feltérképezéséhez. Tehát nem csupán egy eszközt, hanem közösséget is építünk. Tavaly nyáron prototípusokat küldtünk ki 100 londoni önkéntesnek, akik együtt feltérképezték a levegő minőségét kb. 1600 kilométernyi útszakaszon és London belvárosának 20%-ában. Célunk mostantól, hogy a világon mindenhova eljussunk, közösségi segítséggel minden utca levegőminőségéről adatot gyűjtsünk, és egy olyan példátlan adatállományt hozzunk létre, mely segíti a kutatók munkáját, és amely eszközt ad a lakosságnak, civil mozgalmaknak, politikusoknak a tiszta levegőért folytatott küzdelemhez. Mert lehet és kell is változtatnunk.
Remember cigarettes in bars? It took decades of lung cancer research and second-hand smoking studies, but eventually, we reached a tipping point and we passed smoking-ban laws. We must reach the same tipping point for air quality and I believe we will. In the past couple years alone, governments have fined carmakers record amounts for cheating on emission standards. Cities have passed congestion charges or built bike lanes -- like Paris that turned this highway, right next to my home, in the middle of the city, into a waterfront park. And now mayors around the world are thinking of banning diesel outright by 2025, 2030, 2035. But how much faster could we go, how many lives could we save?
Emlékeznek a bárokban való dohányzásra? Évtizedek kellettek a tüdőrák és passzív dohányzás kutatásában, de végre elértük a pontot, hogy elfogadjunk dohányzást tiltó törvényeket. A légszennyezéssel is el kell érnünk ugyanezt a pontot, és remélem így lesz. Csupán az elmúlt néhány évben, kormányok példátlan bírságokat szabtak ki autógyártókra, károsanyag-kibocsátási számaik meghamisítása miatt. Városok dugódíjakat vetettek ki, vagy bicikliutakat építettek - mint Párizs, ahol ez az autópálya, az otthonom mellett, a város közepén ma már egy vízparti park. És most a polgármesterek szerte a világban azon gondolkodnak, hogy betiltják a dízelt 2025-re, 2030-ra vagy 2035-re. De akár gyorsabban is haladhatnánk, sok életet megmenthetnénk!
Technology alone will not solve climate change, nor will it make air pollution disappear overnight. But it can make the quality of our air much more transparent, and if we can empower people to take action to improve their own health, then together we can act to bring an end to our pollution.
A technológia egyedül nem fogja megoldani a klímaváltozást, vagy egyik napról a másikra eltüntetni a légszennyezést. Viszont átláthatóbbá tudja tenni a levegőminőséget. És ha el tudjuk érni, hogy az emberek kezükbe vegyék saját egészségüket, akkor együtt véget vethetünk a légszennyezésnek.
Thank you very much.
Nagyon szépen köszönöm!
(Applause)
(Taps)