I'm going to talk about compassion and the golden rule from a secular perspective and even from a kind of scientific perspective. I'm going to try to give you a little bit of a natural history of compassion and the golden rule. So, I'm going to be sometimes using kind of clinical language, and so it's not going to sound as warm and fuzzy as your average compassion talk. I want to warn you about that.
Az együttérzésről és az Aranyszabályról fogok beszélni világi szemszögből és ezenkívül egy bizonyos tudományos szemszögből nézve is. Megpróbálok egy kis evolúciótörténeti bevezetőt adni az együttérzésről és az Aranyszabályról. Így aztán néha egyfajta tárgyias nyelvezetet fogok használni ami nem fog nagyon szivmelengetően hangzani, mint ahogy egy átlagos beszélgetés az együttérzésről szokott. Erről figyelmeztetni akarom önöket.
So, I do want to say, at the outset, that I think compassion's great. The golden rule is great. I'm a big supporter of both. And I think it's great that the leaders of the religions of the world are affirming compassion and the golden rule as fundamental principles that are integral to their faiths.
Tehát már az elején szeretném leszögezni, hogy, tudják, az együttérzés szerintem nagyszerű dolog. Az Aranyszabály is nagyszerű. Mindekettőnek nagy támogatója vagyok. És azt gondolom, hogy az is nagyszerű, hogy a világ vallásai, a világ vallási vezetői az együttérzést és az Aranyszabályt alapelveknek tekintik, melyek hitükben bennefoglaltatnak.
At the same time, I think religions don't deserve all the credit. I think nature gave them a helping hand here. I'm going to argue tonight that compassion and the golden rule are, in a certain sense, built into human nature. But I'm also going to argue that once you understand the sense in which they are built into human nature, you realize that just affirming compassion, and affirming the golden rule, is really not enough. There's a lot of work to be done after that.
Ugyanakkor azt gondolom, a vallások nem érdemlik ki a teljes hitelt. Azt gondolom a természet ebben a témában, hogy is mondjam, a kezükre játszott. Ma este amellet fogok érvelni, hogy az együttérzés és az Aranyszabály, bizonyos értelemben véve, be vannak építve az emberi természetbe. Rendben. Amellett is leteszem a voksomat, hogy ha egyszer megértjük, hogy milyen értelemben tekinthetjük őket beépítettnek, akkor meg fogjuk érteni azt is, hogy pusztán elfogadni az együttérzést és elfogadni az Aranyszabályt, távolról sem elegendő. Igen sok munka vár még ránk azután.
OK so, a quick natural history, first of compassion. In the beginning, there was compassion, and I mean not just when human beings first showed up, but actually even before that. I think it's probably the case that, in the human evolutionary lineage, even before there were homo sapiens, feelings like compassion and love and sympathy had earned their way into the gene pool, and biologists have a pretty clear idea of how this first happened.
Rendben. Tehát a gyors történeti áttekintés, először is az együttérzésről. Kezdetben vala az együttérzés, és ezalatt nem pusztán azt értem, hogy amikor az emberi lények először felbukkantak, hanem határozottan még annak előtte. Azt gondolom, hogy valószínűleg az a helyzet, hogy az emberi fejlődés menetében, még mielőtt a homo sapiensek felbukkantak volna, az olyan érzések, mint az együttérzés, a szeretet, a részvét, már rég elfoglalták a helyüket úgymond a génállományban, és a biológusoknak igencsak tiszta képük van arról, hogy először hogyan is zajlott ez.
It happened through a principle known as kin selection. And the basic idea of kin selection is that, if an animal feels compassion for a close relative, and this compassion leads the animal to help the relative, then, in the end, the compassion actually winds up helping the genes underlying the compassion itself. So, from a biologist's point of view, compassion is actually a gene's way of helping itself. OK.
Egy úgynevezett, rokonszelekció elv alapján zajlott. A rokonszelekció lényege pedig az, hogy amennyiben egy állat együttérzéssel van egy közeli rokona iránt, és ettől az együttérzéstől vezérelve ez az állat társa segítségére siet, akkor végül, az együttérzés maga lesz az, ami segíti a géneket abban, hogy az együttérzésnek alapul szolgálhassanak. Tehát, a biológus szemszögéből nézve, az együttérzés valójában a gén módszere arra, hogy segitse önnön fennmaradását. Rendben.
I warned you this was not going to be very warm and fuzzy. I'll get there -- I hope to get a little fuzzier. This doesn't bother me so much, that the underlying Darwinian rationale of compassion is kind of self-serving at the genetic level. Actually, I think the bad news about kin selection is just that it means that this kind of compassion is naturally deployed only within the family. That's the bad news. The good news is compassion is natural. The bad news is that this kin selected compassion is naturally confined to the family.
Figyelmeztettem önöket, hogy nem lesz valami szivmelengető. Rendben. Majd oda is eljutok. Remélhetőleg később egy kicsit szívmelengetőbb lesz. Engem nem zavar olyan nagyon az, hogy az együttérzés mögöttes Darwini logikája úgymond önkiszolgáló genetikai téren. Valójában a rossz hír inkább az a rokonszelekcióval kapcsolatban, hogy ez azt jelenti, hogy ez a fajta együttérzés mindössze a családtagok iránt fejlődik ki. Ez a rossz hír. A jó hír pedig az, hogy az együttérzés természetes. A rossz hír az, hogy a rokonszelekciótól vezérelt együttérzés a család keretei közé korlátozódik.
Now, there's more good news that came along later in evolution, a second kind of evolutionary logic. Biologists call that "reciprocal altruism." OK. And there, the basic idea is that compassion leads you to do good things for people who then will return the favor. Again, I know this is not as inspiring a notion of compassion as you may have heard in the past, but from a biologist's point of view, this reciprocal altruism kind of compassion is ultimately self-serving too. It's not that people think that, when they feel the compassion. It's not consciously self-serving, but to a biologist, that's the logic. And so, you wind up most easily extending compassion to friends and allies.
Na most, a későbbi evolúció során azért jönnek még további jó hírek, egy második fajta evolúciós logika. A biológusok ezt kölcsönös önzetlenségnek nevezik. És ennél az alap gondolat az, hogy az együttérzés arra késztet, hogy jó dolgokat tegyél az emberekkel, akik aztán viszonozzák ezt a szívességet. Itt megint, tudják, tudom, hogy ez nem egy kifejezetten inspiráló vélemény az együttérzéssel kapcsolatban, amilyeneket régebben halhattak, de egy biológus szemszögéből, ez a kölcsönös önzetlenség-fajta együttérzés, végső soron megint csak önös érdekeket szolgál. Nem arról van szó, hogy az emberek erre gondolnak, amikor együttéreznek valakivel. Nem tudatosan öncélú, de a biológus számára ez a magyarázat. Így aztán az együttérzés kiterjesztését legkönnyebben barátokra és szövetségesekre vonatkoztatjuk.
I'm sure a lot of you, if a close friend has something really terrible happen to them, you feel really bad. But if you read in the newspaper that something really horrible happened to somebody you've never heard of, you can probably live with that. That's just human nature. So, it's another good news/bad news story. It's good that compassion was extended beyond the family by this kind of evolutionary logic. The bad news is this doesn't bring us universal compassion by itself. So, there's still work to be done.
Biztos vagyok abban, hogy amikor egy közeli baráttal valami rémisztő dolog történik, Önök közül sokan nagyon rosszul érzik magukat. De ha az újságban olvassák, hogy valami szörnyűség történt Önök számára ismeretlen emberekkel, tudják, azzal valószínűleg együtt tudnak élni. Rendben. Hát ilyen az emberi természet. Tehát ez most megint egy újabb jó hír - rossz hír történet. Jó, hogy az együttérzés a családon kívülre is ki lett terjesztve, ezáltal az evolúciós logika által. A rossz hír az, hogy ez önmagában még nem hozza el számunkra az egyetemes együttérzést. Rendben. Tehát még akad tennivaló.
Now, there's one other result of this dynamic called reciprocal altruism, which I think is kind of good news, which is that the way that this is played out in the human species, it has given people an intuitive appreciation of the golden rule. I don't quite mean that the golden rule itself is written in our genes, but you can go to a hunter gatherer society that has had no exposure to any of the great religious traditions, no exposure to ethical philosophy, and you'll find, if you spend time with these people, that, basically, they believe that one good turn deserves another, and that bad deeds should be punished. And evolutionary psychologists think that these intuitions have a basis in the genes. So, they do understand that if you want to be treated well, you treat other people well. And it's good to treat other people well. That's close to being a kind of built-in intuition.
Na most, ennek a kölcsönös önzetlenségnek nevezett dinamikának van még egy következménye, amiről azt gondolom, elég jó hír, hogy az a mód, ahogy ez az emberi fajnál lejátszódik, az Aranyszabály ösztönös megbecsülését eredményezi az embereknél. Rendben. Nem éppen azt értem ezalatt, hogy maga az Aranyszabály a génjeinkbe lett vésve, de el lehet menni egy vadászó-gyűjtögető társadalomba, amely nem volt kitéve egyik nagy vallási tradíció behatásának sem, semmiféle etikai filozófiának, és ha eltöltünk itt egy kis időt, akkor azt találjuk, hogy alapvetően abban a meggyőződésben élnek, hogy jó tettért cserébe jót várj, és hogy a rossz tetteket meg kell büntetni. Az evolúciós pszichológusok szerint ezeknek az intuícióknak a gyökere a génjeinkben van. Tehát ők is úgy értik, hogy ha azt akarjuk, hogy jól bánjanak velünk, akkor mi is jól bánunk másokkal. És az jó, ha másokkal jól bánunk. Ez közel áll egyfajta beépített intuícióhoz.
So, that's good news. Now, if you've been paying attention, you're probably anticipating that there's bad news here; we still aren't to universal love, and it's true because, although an appreciation of the golden rule is natural, it's also natural to carve out exceptions to the golden rule.
Tehát ez a jó hír. Na most, amennyiben figyelt, valószínűleg feltételezi, hogy rossz hír is rejlik itt. Rendben. Mégpedig az, hogy még mindig nem érkeztünk el az egyetemes szeretethez. És ez igaz, mert annak ellenére,hogy az Aranyszabály tiszteletben tartása természetes, az is természetes, hogy keletkeznek kivételek is az Aranyszabályhoz. Rendben.
I mean, for example, none of us, probably, want to go to prison, but we all think that there are some people who should go to prison. Right? So, we think we should treat them differently than we would want to be treated. Now, we have a rationale for that. We say they did these bad things that make it just that they should go to prison.
Ez alatt azt értem pl. hogy valószínűleg egyikünk sem akar börtönbe kerülni, de mindannyian úgy gondoljuk, hogy vannak olyan emberek, akiknek viszont nagyon is ott a helyük. Igaz? Tehát úgy gondoljuk, hogy másképp kell bánnunk velük, mint ahogy mi szeretnénk, hogy velünk bánjanak. Persze, van erre logikus magyarázatunk. Azt mondjuk, hogy olyan rossz dolgokat követtek el, amik miatt egyszerűen ott a helyük a börtönben.
None of us really extends the golden rule in truly diffuse and universal fashion. We have the capacity to carve out exceptions, put people in a special category. And the problem is that -- although in the case of sending people to prison, you have this impartial judiciary determining who gets excluded from the golden rule -- that in everyday life, the way we all make these decisions about who we're not going to extend the golden rule to, is we use a much rougher and readier formula. Basically it's just like, if you're my enemy, if you're my rival -- if you're not my friend, if you're not in my family -- I'm much less inclined to apply the golden rule to you.
Egyikünk sem terjeszti ki az Aranyszabályt egy valóban széleskörű és egyetemes szokássá. Megvan a képességünk arra, hogy kivételeket tegyünk, hogy embereket egyedi kategóriákba soroljunk. És a probléma abban áll, hogy bár emberek börtönbe küldésére van egy bizonyos pártatlan bíróságunk, ami megszabja, tudják, hogy kit zárunk ki az Aranyszabályból, a mindennapi életben, az a mód, ahogyan mindannyian meghozzuk a döntéseinket arról, hogy kire nem terjesztjük ki az Aranyszabályt, egy sokkal durvább és előregyártottabb formulát használunk, ami nagyjából ennyi: ha az ellenségem vagy, vagy a vetélytársam, ha nem vagy a barátom, ha nem vagy tagja a családomnak, sokkal kevésbé hajlok arra, hogy alkalmazzam az Aranyszabályt veled kapcsolatban.
We all do that, and you see it all over the world. You see it in the Middle East: people who, from Gaza, are firing missiles at Israel. They wouldn't want to have missiles fired at them, but they say, "Well, but the Israelis, or some of them have done things that put them in a special category." The Israelis would not want to have an economic blockade imposed on them, but they impose one on Gaza, and they say, "Well, the Palestinians, or some of them, have brought this on themselves."
Mindannyian ilyesfélén viselkedünk, és a világon mindenhol ezt láthatod. Tudják, ezt látjuk a Közel-Keleten. Embereket, akik Gázából rakétákkal bombázzák Izraelt. Ők nem akarják, hogy rájuk is rakétákat lőjenek, de azt mondják, "Hát igen, de az izraeliek, ill. közülük néhányan olyan dolgokat követtek el, ami miatt ebbe az egyedi kategóriába kerültek." Az izraeliek nem szeretnék, ha gazdasági blokádot alkalmaznának velük szemben, de ők ezt teszik Gázával, és azt mondják, "Hát igen, de a palesztinok, ill. néhányan közülük, önnönmagukat hozták ebbe a helyzetbe."
So, it's these exclusions to the golden rule that amount to a lot of the world's trouble. And it's natural to do that. So, the fact that the golden rule is in some sense built in to us is not, by itself, going to bring us universal love. It's not going to save the world.
Tehát az Aranyszabály ilyen kivételei azok, amik a világ sok baját eredményezik. És egészen természetes igy cselekedni. Tehát az a tény, hogy az Aranyszabály bizonyos értelemben belénk van épitve, önmagában nem fogja elhozni számunkra az egyetemes szeretetet. Ez nem fogja megmenteni a világot.
Now, there's one piece of good news I have that may save the world. Okay. Are you on the edges of your seats here? Good, because before I tell you about that good news, I'm going to have to take a little excursion through some academic terrain. So, I hope I've got your attention with this promise of good news that may save the world.
Na most, van itt egy jó hírem, ami viszont megmentheti a világot. Rendben. Tűkön ülnek már? Akkor jó, mert mielőtt közreadom ezt a jó hírt, teszek egy kis kitérőt egy bizonyos akadémiai területre. Remélem, fenntartom az érdeklődésüket a jó hír ígéretével, amely megmentheti a világot.
It's this non-zero-sumness stuff you just heard a little bit about. It's just a quick introduction to game theory. This won't hurt. Okay. It's about zero-sum and non-zero-sum games. If you ask what kind of a situation is conducive to people becoming friends and allies, the technical answer is a non-zero-sum situation. And if you ask what kind of situation is conducive to people defining people as enemies, it's a zero-sum situation.
Arról a nem-nulla összeg témáról van szó, amiről már hallhattak itt-ott. Ez csak egy gyors bemutató lesz a játékelméletről. Nem fog fájni, rendben? A nulla és a nem-nulla összegű játékokról lesz szó. Ha azt kérdezik, miféle helyzet járul hozzá ahhoz, hogy az emberek barátokká, vagy szövetségesekké váljanak, a technikai válasz: a nem-nulla összegű helyzet. És ha azt kérdezik, miféle helyzet idézi elő azt, hogy emberek egymást ellenségként definiálják, hát az a nulla összegű helyzet. Rendben.
So, what do those terms mean? Basically, a zero-sum game is the kind you're used to in sports, where there's a winner and a loser. So, their fortunes add up to zero. So, in tennis, every point is either good for you and bad for the other person, or good for them, bad for you. Either way, your fortunes add up to zero. That's a zero-sum game.
Tehát, mit is takarnak ezek a kifejezések? Alapvetően, egy nulla összegű játék az, amihez a sportban vagyunk szokva. Ahol van egy győztes és egy vesztes. Tehát a szerencséjük összege nullát tesz ki. Rendben. Tehát, a teniszben pl. minden pont vagy jó Önnek és veszteség a másiknak, vagy jó nekik és veszteség Önnek. Mindkét módon a nulla lesz a szerencse összege. Ez a nulla összegű játék.
Now, if you're playing doubles, then the person on your side of the net is in a non-zero-sum relationship with you, because every point is either good for both of you -- positive, win-win -- or bad for both of you, it's lose-lose. That's a non-zero-sum game. And in real life, there are lots of non-zero-sum games. In the realm of economics, say, if you buy something: that means you'd rather have the merchandise than the money, but the merchant would rather have the money than the merchandise. You both feel you've won. In a war, two allies are playing a non-zero-sum game. It's going to either be win-win or lose-lose for them.
Na most, ha párosban játszik, akkor a háló Ön felé eső részén játszó játékossal nem-nulla összegű kapcsolatban vannak, mert minden pont vagy jó mindkettőjüknek, pozitív, nyertes-nyertes, vagy rossz mindkettőjüknek, vesztes-vesztes. Rendben. Ez a nem-nulla összegű játék. És a való életben nagyon sok nem-nulla összegű játék van. A gazdaság birodalmában, mondjuk ha vásárol valamit, akkor inkább birtokolja az árut, mint a pénzt, de az árus szivesebben birtokolja a pénzt, mint az árut. Mindketten úgy érzik, nyertek. Rendben. Egy háborúban, két szövetséges nem-nulla összegű játékot játszik. Vagy mindketten nyernek, vagy mindketten veszítenek.
So, there are lots of non-zero-sum games in real life. And you could basically reformulate what I said earlier, about how compassion is deployed and the golden rule is deployed, by just saying, well, compassion most naturally flows along non-zero-sum channels where people perceive themselves as being in a potentially win-win situation with some of their friends or allies. The deployment of the golden rule most naturally happens along these non-zero-sum channels. So, kind of webs of non-zero-sumness are where you would expect compassion and the golden rule to kind of work their magic. With zero-sum channels you would expect something else.
Tehát nagyon sok nem-nulla összegű játék van a valódi életben. És ez alapján újraértelmezheti azt is, amit korábban mondtam, hogy az együttérzés hogyan bontakozik ki, és az Aranyszabály hogyan alakul, pusztán azáltal, hogy hát igen, az együttérzés legtermészetesebben a nem-nulla összegű csatornákon áramlik, ahol az emberek egymást potenciális nyerő-nyerő helyzetűnek tekintik barátaikkal és szövetségeseikkel. Az Aranyszabály kibontakozása legtermészetesebben ezen nem-nulla összegű csatornák mentén zajlik. Tehát, a nem-nulla összegűség bizonyos hálói ott rejlenek, ahol együttérzést várunk el, és az Aranyszabályt hogy véghezvigyék a maguk csodáját. A nulla összegű csatornákkkal szemben valami másra számítunk.
Okay. So, now you're ready for the good news that I said might save the world. And now I can admit that it might not too, now that I've held your attention for three minutes of technical stuff. But it may. And the good news is that history has naturally expanded these webs of non-zero-sumness, these webs that can be these channels for compassion. You can go back all the way to the stone age: technological evolution -- roads, the wheel, writing, a lot of transportation and communication technologies -- has just inexorably made it so that more people can be in more non-zero-sum relationships with more and more people at greater and greater distances. That's the story of civilization. It's why social organization has grown from the hunter-gatherer village to the ancient state, the empire, and now here we are in a globalized world. And the story of globalization is largely a story of non-zero-sumness.
Rendben. Tehát most már készen állnak a jó hírre, amiről azt mondtam, megmentheti a világot. És most azt is bevallom, hogy az is lehet azonban, hogy nem menti meg. Most, hogy feltartottam a figyelmüket 3 percig ilyen szakmai dolgokkal. De lehet, hogy megmenti. És a jó hír pedig az, hogy a történelem természetes módon terjesztette ki ezeket a nem-nulla összegű hálókat. Rendben. Ezek a hálók lehetnek az együttérzésnek a csatornái. Visszamehetünk egészen a kőkorszakig, és azt gondolom, hogy a technológiai fejlődésből kifolyólag, az utak, a kerék, az írás, a sok szállítási és kommunikációs technológia mind mind kérlelhetetlenül elősegítette, hogy minél több ember kerülhessen nem-nulla összegű kapcsolatokba, egyre több emberrel, egyre nagyobb és nagyobb távolságokban. Rendben. Ez tulajdonképpen a civilizáció története. Emiatt fejlődött tovább a társadalmi szerveződés a vadászó-gyűjtögető falutól az ókori államokig, birodalmakig, mostanra idáig, hogy egy globalizált világban élünk. És a globalizáció története többnyire egy nem-nulla összegű játék története.
You've probably heard the term "interdependence" applied to the modern world. Well, that's just another term for non-zero-sum. If your fortunes are interdependent with somebody, then you live in a non-zero-sum relationship with them. And you see this all the time in the modern world. You saw it with the recent economic crash, where bad things happen in the economy -- bad for everybody, for much of the world. Good things happen, and it's good for much of the world.
Rendben. Felteszem, hallották már a kölcsönös függőség kifejezést a modern világra alkalmazva. Hát ez a nem-nulla összeg kifejezés egy másik formája. Ha az Ön sorsa összefonódik valakivel, akkor azzal a személlyel egy nem-nulla összegű kapcsolatban vannak. És ezt láthatjuk a modern világban állandóan. Láthattuk a legutóbbi gazdasági összeomlásnál, amikor rossz dolgok történnek a gazdaságban, az rossz mindenkinek, a világ nagy részének. Ha jó dolgok történnek, az pedig jó a világ nagy részének.
And, you know, I'm happy to say, I think there's really evidence that this non-zero-sum kind of connection can expand the moral compass. I mean, if you look at the American attitudes toward Japanese during World War II -- look at the depictions of Japanese in the American media as just about subhuman, and look at the fact that we dropped atomic bombs, really without giving it much of a thought -- and you compare that to the attitude now, I think part of that is due to a kind of economic interdependence.
És tudják, örömmel mondhatom, hogy valódi bizonyíték van arra, hogy ez a nem-nulla összegű fajta kapcsolat kiterjesztheti az erkölcsi álláspontunkat Úgy értem, hogy ha megnézzük az amerikaiak hozzáállását a Japánokhoz a II. Világháború idején, nézzük csak meg a japánokról készült ábrázolásokat az amerikai médiában, az jóval a emberiesség alatt van, és vegyük azt a tényt, hogy atombombákat dobáltunk, anélkül, hogy igazán átgondoltuk volna. És ha összehasonlítjuk a mai hozzáállással, azt gondolom, ennek egy része annak köszönhető, hogy gazdaságilag kölcsönösen függünk egymástól.
Any form of interdependence, or non-zero-sum relationship forces you to acknowledge the humanity of people. So, I think that's good. And the world is full of non-zero-sum dynamics. Environmental problems, in many ways, put us all in the same boat. And there are non-zero-sum relationships that maybe people aren't aware of.
A kölcsönös függőség bármilyen formája, nem-nulla összegű kapcsolat arra késztet, hogy elismerjük az emberek emberiességét. Tehát, erről azt gondolom, hogy ez jó. És a világ tele van nem-nulla összegű dinamikával. A környezeti problémák, több szempontból is, egy csónakba terelnek bennünket. És vannak olyan nem-nulla összegű kapcsolatok is, amelyekről lehet, hogy az embereknek fogalmuk sincs.
For example, probably a lot of American Christians don't think of themselves as being in a non-zero-sum relationship with Muslims halfway around the world, but they really are, because if these Muslims become happier and happier with their place in the world and feel that they have a place in it, that's good for Americans, because there will be fewer terrorists to threaten American security. If they get less and less happy, that will be bad for Americans.
Oké, tehát pl. egy csomó amerikai keresztény valószinűleg nem úgy gondol magára, mint aki nem-nulla összegű kapcsolati viszonyban áll a muszlimokkal a világ tútlsó felén, pedig valójában abban állnak, mert ha ezek a muszlimok egyre boldogabbak és boldogabbak lesznek a világban elfoglalt helyükkel, és érzik, hogy van helyük benne, az jó az amerikaiaknak, mert kevesebb terrorista lesz, aki fenyegetné Amerika biztonságát. Ha egyre kevésbé boldogok, az rossz lesz az amerikaiak számára. Oké.
So, there's plenty of non-zero-sumness. And so, the question is: If there's so much non-zero-sumness, why has the world not yet been suffused in love, peace, and understanding? The answer's complicated. It's the occasion for a whole other talk. Certainly, a couple of things are that, first of all, there are a lot of zero-sum situations in the world. And also, sometimes people don't recognize the non-zero-sum dynamics in the world. In both of these areas, I think politicians can play a role.
Tehát rengeteg nem-nulla összegűség van. És így aztán, az a kérdés merül fel: ha ennyi nem-nulla összegűség van, akkor hogyan lehetséges az, hogy a világot nem árasztotta még el a szeretet, béke és megértés? A válasz bonyolult. Lehet, hogy egy egész új beszédet is kitesz, de mindenesetre van egy pár dolog, amik ezt eredményezik, először is az, hogy létezik egy sor nulla összegű helyzet is a világon. Ezenkivül, ti., néha az emberek még mindig nem veszik észre a nem-nulla összegű dinamikát a világban. És azt gondolom, e mindkét területen nagy szerepe lehet a politikusoknak.
This isn't only about religion. I think politicians can help foster non-zero-sum relationships, Economic engagement is generally better than blockades and so on, in this regard. And politicians can be aware, and should be aware that, when people around the world are looking at them, are looking at their nation and picking up their cues for whether they are in a zero-sum or a non-zero-sum relationship with a nation -- like, say, America, or any other nation -- human psychology is such that they use cues like: Do we feel we're being respected? Because, you know, historically, if you're not being respected, you're probably not going to wind up in a non-zero-sum, mutually profitable relationship with people. So, we need to be aware of what kind of signals we're sending out. And some of this, again, is in the realm of political work.
Mert ez nemcsak a vallásról szól. Azt gondolom, hogy a politikusok elősegíthetik a nem-nulla összegű kapcsolatok létrejöttét, tudják, a gazdasági elköteleződés általában jobb, mint a blokádok, vagy ilyesmik, legalábbis ebben az összefüggésben. És a politikusok tudhatják azt, és kell is, hogy tudják, hogy amikor az emberek a világon mindenhol rájuk tekintenek, akkor a nemzetükre tekintenek, oké, és aszerint igazodnak hozzájuk, hogy vajon nulla, vagy nem-nulla összegű kapcsolatban vannak azzal a nemzettel, mint pl. Amerikával, vagy bármely más nemzettel. Az emberi pszichológia olyan, hogy ilyesfajta jelek alapján igazodnak el: Érezzük, hogy tisztelnek bennünket? Mert tudják, a történelem azt mutatja, hogy ha nem tisztelnek bennünket, akkor nagy valószínűséggel nem fogunk nem-nulla összegű kölcsönösen jövedelmező kapcsolatban kikötni a másik féllel. Tehát tudatában kell lennünk annak, hogy miféle jeleket küldözgetünk ki. És ezek közül jónéhány, megint csak, a hogyismondjam, politikai gyakorlatban zajlik.
If there's one thing I can encourage everyone to do, politicians, religious leaders, and us, it would be what I call "expanding the moral imagination" -- that is to say, your ability to put yourself in the shoes of people in very different circumstances. This is not the same as compassion, but it's conducive to compassion. It opens the channels for compassion. And I'm afraid we have another good news/bad news story, which is that the moral imagination is part of human nature. That's good, but again we tend to deploy it selectively.
Ha akad egy dolog, amire mindenkit bátorítanék, politikusokat, vallási vezetőket és magunkat is, az az lenne, amit úgy nevezek, hogy az erkölcsi képzelőerő kitágítása. Oké. Ez az, amiről azt mondják, hogy az a képesség, hogy a másik cipőjébe képzeled magad, olyanokéba, akik tőled nagyon különböző helyzetben vannak. Ez nem ugyanaz, mint az együttérzés, de elősegíti az együttérzést. Megnyitja a csatornákat az együttérzés számára. És azt hiszem, most elérkeztünk megint egy jó hír - rossz hír sztorihoz, ami arról szól, hogy az erkölcsi képzelőerő az emberi természet része. Ez magában jó, de megint csak hajlamosak vagyunk arra, hogy szelektíven alkalmazzuk. Oké.
Once we define somebody as an enemy, we have trouble putting ourselves in their shoes, just naturally. So, if you want to take a particularly hard case for an American: somebody in Iran who is burning an American flag, and you see them on TV. Well, the average American is going to resist the moral exercise of putting themselves in that person's head and is going to resist the idea that they have much in common with that person. And if you tell them, "Well, they think America disrespects them and even wants to dominate them, and they hate America. Has there ever been somebody who disrespected you so much that you kind of hated them briefly"? You know, they'll resist that comparison and that's natural, that's human.
Amint valakit ellenségként jelölünk meg, azonnal nehezünkre esik a cipőjébe képzelnünk magunkat, teljesen természetesen. Tehát, ha egy különösen nehéz helyzetet akarunk venni, mondjuk egy amerikai számára, vegyünk valakit Iránból, aki egy amerikai zászlót éget el, ezt látod a tévében. Hát, az átlag amerikai ellenkezni fog ezzel az erkölcsi gyakorlattal, hogy magát a másik helyébe képzelje és ellenkezni fog azzal az ötlettel is, hogy sok közös lenne kettejükben. És ha ilyesmit elmondasz nekik, hát, akkor azt fogják gondolni, hogy Amerika nem tiszteli őket, sőt, még uralkodni is akar felettük, és akkor utálják Amerikát. Volt valaha is valaki, aki annyira nem tisztelte Önöket, hogy Önök ezért finoman szólva utálták őt? Tudják, ellen fognak állni ennek az összehasonlításnak, és ez teljesen természetes, és emberi.
And, similarly, the person in Iran: when you try to humanize somebody in America who said that Islam is evil, they'll have trouble with that. So, it's a very difficult thing to get people to expand the moral imagination to a place it doesn't naturally go. I think it's worth the trouble because, again, it just helps us to understand. If you want to reduce the number of people who are burning flags, it helps to understand what makes them do it. And I think it's good moral exercise.
És ugyanígy, a másik személy számára, Iránban, ha megpróbálunk valamely amerikait, aki az Iszlámot ördöginek nevezte, emberies formában feltüntetni, azzal gond lesz. Oké. Tehát nagyon nehéz dolog embereket rávenni arra, hogy kiterjesszék a morális képzelőerejüket olyan helyekre, ahová nem menne magától értetődően. Ugyanakkor azt gondolom, megéri a bajlódást, mert ismétlem, ez segít bennünket abban, hogy megértsük, ha le akarjuk csökkenteni azok számát, akik zászlókat égetnek, akkor ez segít bennünket abban, hogy megértsük miért teszik ezt. És szerintem ez egy jó erkölcsi gyakorlat is.
I would say here is where religious leaders come in, because religious leaders are good at reframing issues for people, at harnessing the emotional centers of the brain to get people to alter their awareness and reframe the way they think. I mean, religious leaders are kind of in the inspiration business. It's their great calling right now, to get people all around the world better at expanding their moral imaginations, appreciating that in so many ways they're in the same boat.
Megemlíteném, hogy itt lépnek be a vallási vezetők a képbe, mert a vallási vezetők jól értenek ahhoz, hogy témákat úgy tálaljanak az emberek számára, tudják, hogy az agy érzelmi központjának bevonásával ráveszik őket tudatosságuk megváltoztatására és hogy új keretekben kezdjenek gondolkodni, tudják hogy van ez. Úgy értem, hogy a vallási vezetők jól értenek az úgynevezett ösztönzési bizniszhez. Ez a nagy elhivatottságuk manapság, hogy rávegyék az embereket arra, hogy kitágítsák erkölcsi képzeletüket, tisztán látva azt, hogy oly sokféle szempontból nézve, egy csónakban ülnek.
I would just sum up the way things look, at least from this secular perspective, as far as compassion and the golden rule go, by saying that it's good news that compassion and the golden rule are in some sense built into human nature. It's unfortunate that they tend to be selectively deployed. And it's going to take real work to change that. But, nobody ever said that doing God's work was going to be easy. Thanks. (Applause)
Szeretném összegezni, hogyan is néznek ki a dolgok, legalábbis ebből a világi szemszögből nézve ami az együttérzést és az Aranyszabályt illeti, azzal, hogy szerintem jó hír az, hogy az együttérzés és az Aranyszabály bizonyos értelemben véve be vannak építve az emberi természetbe. A szépséghiba ebben mindössze az, hogy hajlamosak vagyunk szelektíven alkalmazni őket. És komoly munkát fog igényelni ennek a megváltoztatása. De senki soha nem állította azt, hogy az Isteni tervet véghez vinni könnyű lenne. Köszönöm. (Taps)