I want to open by quoting Einstein's wonderful statement, just so people will feel at ease that the great scientist of the 20th century also agrees with us, and also calls us to this action. He said, "A human being is a part of the whole, called by us, the 'universe,' -- a part limited in time and space. He experiences himself, his thoughts and feelings, as something separated from the rest, a kind of optical delusion of his consciousness. This delusion is a kind of prison for us, restricting us to our personal desires and to affection for a few persons nearest to us. Our task must be to free ourselves from this prison by widening our circle of compassion, to embrace all living creatures and the whole of nature in its beauty."
Kezdésképp Einstein csodás megállapítását idézném, hogy ne érezzék kényelmetlenül magukat, hiszen a 20. század hatalmas tudósa szintén egyetért velünk, és erre buzdít bennünket. Ő azt mondta: "Az ember része az egésznek, annak, amit mi univerzumnak hívunk, egy olyan rész, melyet behatárol tér és idő. Úgy tapasztalja önmagát, gondolatait és érzéseit, mintha azok a többi résztől elszigeteltek lennének, s ez az elszigeteltség a tudat egyfajta optikai csalódása. Ez az érzékcsalódás számunkra olyan, mint a börtön, melyben személyes vágyainkra és a hozzánk legközelebb álló néhány ember iránti vonzalomra szorítkozunk. A mi feladatunk, hogy együttérzésünk körét kiszélesítsük, és ezáltal kiszabadítsuk magunkat ebből a börtönből, hogy minden élőlényt és a természet teljességét annak szépségében karjainkba zárjuk."
This insight of Einstein's is uncannily close to that of Buddhist psychology, wherein compassion -- "karuna," it is called -- is defined as, "the sensitivity to another's suffering and the corresponding will to free the other from that suffering." It pairs closely with love, which is the will for the other to be happy, which requires, of course, that one feels some happiness oneself and wishes to share it. This is perfect in that it clearly opposes self-centeredness and selfishness to compassion, the concern for others, and, further, it indicates that those caught in the cycle of self-concern suffer helplessly, while the compassionate are more free and, implicitly, more happy.
Einstein eme gondolata meglepően közel áll a buddhista pszichológiához, aholis az együttérzést - a karunát, ahogy itt hívják - így határozzák meg: "Érzékenység más szenvedése iránt és az ennek megfelelő akarat, hogy a másikat ettől a szenvedéstől megszabadítsuk." Ez közel áll a szeretethez, mely az a vágy, hogy a másik boldog legyen. Ehhez persze az kell, hogy az ember maga is valamennyire boldog legyen és ezt az érzést meg akarja osztani. Ez tökéletes, mert homlokegyenest szembeállítja az énközpontúságot és az önzést az együttérzéssel, a másokkal való törődéssel, sőt, utal arra, hogy azok, akik megragadnak az önzésben, kilátástalanul szenvednek, míg azok, akik együttérzőek, szabadabbak, és értelemszerűen boldogabbak.
The Dalai Lama often states that compassion is his best friend. It helps him when he is overwhelmed with grief and despair. Compassion helps him turn away from the feeling of his suffering as the most absolute, most terrible suffering anyone has ever had and broadens his awareness of the sufferings of others, even of the perpetrators of his misery and the whole mass of beings. In fact, suffering is so huge and enormous, his own becomes less and less monumental. And he begins to move beyond his self-concern into the broader concern for others. And this immediately cheers him up, as his courage is stimulated to rise to the occasion. Thus, he uses his own suffering as a doorway to widening his circle of compassion. He is a very good colleague of Einstein's, we must say.
A Dalai Láma szokta mondani, hogy az együttérzés a legjobb barátja: segít, amikor felülkerekedik rajta a bánat és a kétségbeesés. Az együttérzés segít, hogy ne csak a saját szenvedését lássa, mint az elképzelhető legnagyobb és legszörnyűbb szenvedést és kitágítja tudatosságát mások szenvedése felé, az összes létező, még azok szenvedése felé is, akik az ő nyomorúságát okozták. A szenvedés tulajdonképpen olyan mérhetetlenül nagy, hogy a sajátja egyre jelentéktelenebbé válik. És elkezd túllépni a saját önzésén, és másokkal is törődik. Ez pedig azonnal jobb kedvre deríti, mert a bártorsága ettől felnő az alkalomhoz. Ezáltal a saját szenvedését használja fel, hogy abból kiindulva kiterjessze együttérzésének körét. Jó kis kollégája Einsteinnek, lássuk be.
Now, I want to tell a story, which is a very famous story in the Indian and Buddhist tradition, of the great Saint Asanga who was a contemporary of Augustine in the West and was sort of like the Buddhist Augustine. And Asanga lived 800 years after the Buddha's time. And he was discontented with the state of people's practice of the Buddhist religion in India at that time.
Most pedig szeretnék elmesélni egy történetet, ez egy híres történet az indiai és a buddhista hagyományban. A szentéletű Aszangáról szól, aki Szent Ágoston idejében élt és olyan volt, mint egyfajta buddhista Szent Ágoston. Aszanga 800 évvel Buddha után élt. Elégedetlen volt azzal, ahogy az emberek azidőtájt Indiában a buddhista vallást gyakorolták.
And so he said, "I'm sick of all this. Nobody's really living the doctrine. They're talking about love and compassion and wisdom and enlightenment, but they are acting selfish and pathetic. So, Buddha's teaching has lost its momentum. I know the next Buddha will come a few thousand years from now, but exists currently in a certain heaven" -- that's Maitreya -- "so, I'm going to go on a retreat and I'm going to meditate and pray until the Buddha Maitreya reveals himself to me, and gives me a teaching or something to revive the practice of compassion in the world today."
Ezért így szólt: "Elegem van ebből. Senki nem él a tanítások szerint. A szeretetről, együttérzésről, bölcsességről és megvilágosodásról beszélnek, de cselekedeteik önzőek és szánalmasak. Buddha tanításának nincs többé hajtóereje. Tudom, hogy Buddha legközelebb néhány ezer év múlva fog eljönni, de most is létezik egyfajta mennyországban, ez Maitréja. Így hát most visszavonulok, és addig fogok meditálni és imádkozni, amíg Maitréja-Buddha meg nem jelenik nekem, tanítást nem kapok tőle, vagy valamit, amivel feléleszthetem az együttérzés gyakorlatát a mai világban."
So he went on this retreat. And he meditated for three years and he did not see the future Buddha Maitreya. And he left in disgust. And as he was leaving, he saw a man -- a funny little man sitting sort of part way down the mountain. And he had a lump of iron. And he was rubbing it with a cloth. And he became interested in that. He said, "Well what are you doing?" And the man said, "I'm making a needle." And he said, "That's ridiculous. You can't make a needle by rubbing a lump of iron with a cloth." And the man said, "Really?" And he showed him a dish full of needles. So he said, "Okay, I get the point." He went back to his cave. He meditated again.
Tehát elvonult. És három évig meditált, de nem látta meg az eljövendő Maitréja-Buddhát. És utálkozva visszaindult. Ahogy így ment, meglátott egy embert, egy mókás kis embert, aki a hegyről levezető úton üldögélt. Egy vasdorong volt a kezében. És egy ronggyal dörzsölte. Aszanga kiváncsi lett, és így szólt: "Hát te meg mit csinálsz?" És az ember azt felelte: "Tűt készítek." Mire Aszanga: "Ez nevetséges. Nem lehet úgy tűt készíteni, hogy ronggyal dörzsölsz egy vasdorongot." Mire az ember: "Igazán?" Majd mutatott neki egy tál tűt. Mire Aszanga: "Jól van, értem." Visszament a barlangjába, és újra meditált.
Another three years, no vision. He leaves again. This time, he comes down. And as he's leaving, he sees a bird making a nest on a cliff ledge. And where it's landing to bring the twigs to the cliff, its feathers brushes the rock -- and it had cut the rock six to eight inches in. There was a cleft in the rock by the brushing of the feathers of generations of the birds. So he said, "All right. I get the point." He went back.
Újább három év, jelenés nélkül. Megint nekiindul. Ezúttal le is ér a hegyről. És ahogy megy tovább, látja, hogy egy madár fészket rak egy sziklaszirtre. És ahol leszáll, hogy a gallyakat a sziklára tegye, a tollai hozzádörzsölődnek a sziklához. És bevésődött ott a szikla, 15-20 centis hasadék volt rajta, attól, hogy a madarak generációkon át tollukkal végigsimították. Mire a remete így szólt: "Jól van, értem." És visszament.
Another three years. Again, no vision of Maitreya after nine years. And he again leaves, and this time: water dripping, making a giant bowl in the rock where it drips in a stream. And so, again, he goes back. And after 12 years there is still no vision. And he's freaked out. And he won't even look left or right to see any encouraging vision.
Újabb három év. Megint nem jelent meg Maitréja, kilenc év után sem. Megint elindul, ezúttal a víz csepeg, hatalmas mélyedést vájva a sziklába, ahová belefolyik. Így hát, újra visszamegy. 12 év és még mindig semmi. Teljesen ki van akadva. Már nem hajlandó jobbra vagy balra nézni sem, nehogy újabb bíztató dolgot lásson.
And he comes to the town. He's a broken person. And there, in the town, he's approached by a dog who comes like this -- one of these terrible dogs you can see in some poor countries, even in America, I think, in some areas -- and he's looking just terrible. And he becomes interested in this dog because it's so pathetic, and it's trying to attract his attention. And he sits down looking at the dog. And the dog's whole hindquarters are a complete open sore. Some of it is like gangrenous, and there are maggots in the flesh. And it's terrible. He thinks, "What can I do to fix up this dog? Well, at least I can clean this wound and wash it."
Megérkezik a városba. Teljesen össze van törve. És ott, a városban odamegy hozzá egy kutya, így - egy olyan ijesztő pára, amilyet szegény országokban lehet látni, sőt szerintem néhány helyen Amerikában is - és egyszerűen rémesen néz ki. És Aszanga felfigyel erre a kutyára, mert annyira szánalmas, és próbálja magára terelni a remete figyelmét. Leül, ránéz a kutyára. És a kutya egész fertálya egyetlen nyílt seb, helyenként üszkös is. És a húsa tele van kukacokkal. Rémesen néz ki. Azt gondolja: "Hogy tudnám rendbehozni ezt a kutyát? Kitisztíthatnám legalább a sebeit és megmosdathatnám."
So, he takes it to some water. He's about to clean, but then his awareness focuses on the maggots. And he sees the maggots, and the maggots are kind of looking a little cute. And they're maggoting happily in the dog's hindquarters there. "Well, if I clean the dog, I'll kill the maggots. So how can that be? That's it. I'm a useless person and there's no Buddha, no Maitreya, and everything is all hopeless. And now I'm going to kill the maggots?"
Így hát elviszi valami vízhez, épp kezdené lemosni, amikor a tudatossága a kukacokra irányul. Nézi, nézi a kukacokat, és olyan kis helyesek. És olyan boldogan túrják a kutya hátsaját. "Nos, ha kitisztítom a kutyát, megölöm a kukacokat. Hogy lehet ez? Erről ennyit. Hasznavehetetlen ember vagyok, és nincs se Buddha, se Maitréja, és minden teljesen kilátástalan. És most még a kukacokat is megölöm?"
So, he had a brilliant idea. And he took a shard of something, and cut a piece of flesh from his thigh, and he placed it on ground. He was not really thinking too carefully about the ASPCA. He was just immediately caught with the situation. So he thought, "I will take the maggots and put them on this piece of flesh, then clean the dog's wounds, and then I'll figure out what to do with the maggots."
És egyszerre remek ötlete támad. Felvesz valami szilánkot, kivág egy darab húst a saját combjából, és lerakja a földre. Nem mondhatni, hogy az állatvédők jártak a fejében. Egyszerűen csak magával ragadta a helyzet. Azt gondolta: "Fogom a kukacokat és ráteszem erre a darab húsra, aztán kitisztítom a kutyát, aztán meg majd kitalálom, mihez kezdjek a kukacokkal."
So he starts to do that. He can't grab the maggots. Apparently they wriggle around. They're kind of hard to grab, these maggots. So he says, "Well, I'll put my tongue on the dog's flesh. And then the maggots will jump on my warmer tongue" -- the dog is kind of used up -- "and then I'll spit them one by one down on the thing." So he goes down, and he's sticking his tongue out like this. And he had to close his eyes, it's so disgusting, and the smell and everything.
Így hát nekilát, de nem tudja megfogni a kukacokat. Tekergőznek, elég nehéz őket megfogni. Végül így szól: "No, odanyújtom a nyelvem a kutya húsához. Akkor a kukacok átugrálnak a melegebb nyelvemre. A kutyát már kiszipolyozták. Aztán egyenként kiköpködöm őket a cuccra." Letérdel, és kinyújtja a nyelvét így -. Be kellett hunynia a szemét, annyira gusztustalan, a szagok, meg az egész.
And then, suddenly, there's a pfft, a noise like that. He jumps back and there, of course, is the future Buddha Maitreya in a beautiful vision -- rainbow lights, golden, jeweled, a plasma body, an exquisite mystic vision -- that he sees. And he says, "Oh." He bows. But, being human, he's immediately thinking of his next complaint.
És egyszercsak, egy ilyen hang, hogy "pfft". Hátraugrik, és ott van - hát persze hogy az eljövendő Maitréja-Buddha. Gyönyörű jelenése van, szivárványos fények, arany plazmatest tele ékszerrel, rendkívüli, misztikus látomásban, megpillantja őt. Annyit mond: "Ó." És leborul. De, ő is csak ember, máris a következő panaszán jár az esze.
So as he comes up from his first bow he says, "My Lord, I'm so happy to see you, but where have you been for 12 years? What is this?"
Úgyhogy amikor felegyenesedik az első meghajlásból, így szól: "Uram, örülök, hogy látlak, de hol voltál 12 évig? Mi ez?"
And Maitreya says, "I was with you. Who do you think was making needles and making nests and dripping on rocks for you, mister dense?" (Laughter) "Looking for the Buddha in person," he said. And he said, "You didn't have, until this moment, real compassion. And, until you have real compassion, you cannot recognize love." "Maitreya" means love, "the loving one," in Sanskrit.
És Maitréja így felel: "Veled voltam. Mit gondolsz, ki készítette a tűket, rakott fészket és csöpögött a sziklára neked, te tökfej?" (Nevetés) "A Buddhát kerested személyesen" -mondta. "Egészen eddig a percig nem volt benned valódi együttérzés. És amíg nincs benned valódi együttérzés, nem ismered fel a szeretetet." Maitréja ugyanis szanszkritül szeretet jelent, azt, aki szeret.
And so he looked very dubious, Asanga did. And he said, "If you don't believe me, just take me with you." And so he took the Maitreya -- it shrunk into a globe, a ball -- took him on his shoulder. And he ran into town in the marketplace, and he said, "Rejoice! Rejoice! The future Buddha has come ahead of all predictions. Here he is." And then pretty soon they started throwing rocks and stones at him -- it wasn't Chautauqua, it was some other town -- because they saw a demented looking, scrawny looking yogi man, like some kind of hippie, with a bleeding leg and a rotten dog on his shoulder, shouting that the future Buddha had come.
Aszanga kételkedve nézett. Mire ezt mondta: "Ha nem hiszel nekem, vigyél magaddal." Így hát fogta Maitréját - összezsugorodott egy golyóvá -, és felvette a vállára. Beszaladt a város piacterére, és azt mondta: "Örvendjetek! Örvendjetek! Az eljövendő Buddha eljött, előbb, mint a jóslatok ígérték. Itt van!" Nem telt belé sok, kövekkel kezdték dobálni őt -- nem itt Chautauquában történt,egy másik város volt -, mert ők egy háborodott, vézna jógit láttak, afféle hippit, ahogy vérző lábbal, rohadt kutyával a vállán azt kiáltozza, hogy eljött az eljövendő Buddha.
So, naturally, they chased him out of town. But on the edge of town, one elderly lady, a charwoman in the charnel ground, saw a jeweled foot on a jeweled lotus on his shoulder and then the dog, but she saw the jewel foot of the Maitreya, and she offered a flower. So that encouraged him, and he went with Maitreya.
Természetesen kikergették a városból. De a város szélén egy idősebb hölgy, a temető egyik takarítója látott a vállán egy díszes lótuszt, azon egy díszes lábat, majd meglátta a kutyát, de Maitréja ékszerrel teli lábát látta, és adott egy virágot. Ettől felbátorodott Aszanga, és Maitréjával tartott.
Maitreya then took him to a certain heaven, which is the typical way a Buddhist myth unfolds. And Maitreya then kept him in heaven for five years, dictating to him five complicated tomes of the methodology of how you cultivate compassion.
Maitréja elvitte magával egy mennyországba, ahogy az a buddhista mítoszokban lenni szokott. Maitréja a mennyben tartotta őt öt évig, és öt bonyolult kötetben lediktálta neki, hogyan fejlesszük az együttérzésünket.
And then I thought I would share with you what that method is, or one of them. A famous one, it's called the "Sevenfold Causal Method of Developing Compassion." And it begins first by one meditating and visualizing that all beings are with one -- even animals too, but everyone is in human form. The animals are in one of their human lives. The humans are human. And then, among them, you think of your friends and loved ones, the circle at the table. And you think of your enemies, and you think of the neutral ones. And then you try to say, "Well, the loved ones I love. But, you know, after all, they're nice to me. I had fights with them. Sometimes they were unfriendly. I got mad. Brothers can fight. Parents and children can fight. So, in a way, I like them so much because they're nice to me. While the neutral ones I don't know. They could all be just fine. And then the enemies I don't like because they're mean to me. But they are nice to somebody. I could be them."
És úgy gondoltam, megosztom Önökkel ezeket a módszereket, vagy legalábbis egyet közülük. Egy híreset, a neve "az együttérzés kifejlesztésének hétszeres oksági módszere". Úgy kezdődik, hogy az ember először is azon meditál és azt vizualizálja, hogy minden élőlény egy, és mindannyian, még az állatok is, emberi alakban vannak. Az állatok valamelyik emberi életükben vannak. Az emberek pedig emberek. És ezután, közöttük, a barátaira és a szeretteire gondol. És az ellenségeire, valamint a semlegesekre. Majd megpróbálja ezt mondani: "A szeretteimet szeretem. De ők végülis kedvesek hozzám. Veszekedtem velük. Néha barátságtalanok voltak. Mérges voltam. A testvérek veszekedhetnek. Szülők és gyermekek is veszekedhetnek. Vagyis, ha úgy nézzük, azért szeretem őket annyira, mert kedvesek hozzám. A semlegeseket nem tudom. Ők talán teljesen rendben vannak. Aztán az ellenségeimet nem szeretem, mert gonoszak hozzám De valakikhez ők is kedvesek. Lehetnék én is egy azok közül."
And then the Buddhists, of course, think that, because we've all had infinite previous lives, we've all been each other's relatives, actually. Therefore all of you, in the Buddhist view, in some previous life, although you don't remember it and neither do I, have been my mother -- for which I do apologize for the trouble I caused you. And also, actually, I've been your mother. I've been female, and I've been every single one of yours' mother in a previous life, the way the Buddhists reflect. So, my mother in this life is really great. But all of you in a way are part of the eternal mother. You gave me that expression; "the eternal mama," you said. That's wonderful. So, that's the way the Buddhists do it. A theist Christian can think that all beings, even my enemies, are God's children. So, in that sense, we're related.
És a buddhisták ugye úgy gondolják, hogy mivel mindannyiunknak voltak előző életei, úgy gondolják, hogy végtére is, mind voltunk már valamikor rokonságban egymással. és mindeki, Önök is mind, a buddhista nézőpont szerint valamelyik korábbi életükben - bár nem emlékeznek rá, ahogy én sem -, voltak már az anyám - ezúton kérek bocsánatot a sok bosszúságért, amit okoztam. És ugyanígy, én is voltam az Önök anyja, voltam nő, és mindannyiuknak voltam anyja egy korábbi életemben. a buddhista felfogás szerint. Ebben az életemben nagyszerű anyám van. De Önök mindannyian valamiképpen részei az örök anyának. Önöktől hallottam ezt a kifejezést, "az örök anya", ezt mondták. Ez csodálatos. Hát így csinálják a buddhisták. Az ateisták, keresztények gondolhatják azt, hogy minden élőlény, még az ellenségeim is, Isten gyermekei. Így ebben az értelemben rokonok vagyunk.
So, they first create this foundation of equality. So, we sort of reduce a little of the clinging to the ones we love -- just in the meditation -- and we open our mind to those we don't know. And we definitely reduce the hostility and the "I don't want to be compassionate to them" to the ones we think of as the bad guys, the ones we hate and we don't like. And we don't hate anyone, therefore. So we equalize. That's very important.
Vagyis ők először teremtik meg az egyenlőségnek ezt az alapját. Mi pedig először csökkentjük egy kicsit a szeretteink iránti ragaszkodást - csak a meditáció erejéig - , és tudatunkat kinyitjuk azok felé, akiket nem ismerünk. Határozottan csökkentjük az ellenségeskedést és hogy "Nem akarok együttérző lenni velük", azokkal, akiket rossz fiúknak tartunk, akiket gyűlölünk és akiket nem szeretünk. És már nem gyűlöljük őket. Vagyis mi egyenlőséget teremtünk. Ez nagyon fontos.
And then the next thing we do is what is called "mother recognition." And that is, we think of every being as familiar, as family. We expand. We take the feeling about remembering a mama, and we defuse that to all beings in this meditation. And we see the mother in every being. We see that look that the mother has on her face, looking at this child that is a miracle that she has produced from her own body, being a mammal, where she has true compassion, truly is the other, and identifies completely. Often the life of that other will be more important to her than her own life. And that's why it's the most powerful form of altruism. The mother is the model of all altruism for human beings, in spiritual traditions. And so, we reflect until we can sort of see that motherly expression in all beings.
A következő dolog az anya felismerése. Ez azt jelenti, hogy mindenkire ismerősként, családtagként tekintünk. Kiterjesztjük magunkat. Előhívjuk azt az érzést, amikor egy anyára emlékezünk, és a meditációban kiárasztjuk ezt minden létezőre. És meglátjuk az anyát minden élőlényben. Látjuk az anyai tekintetet, ahogy erre a gyermekre néz, aki egy csoda, melyet - emlős lévén - a saját testéből teremtett ahol igazi együttérzéssel van a másik iránt, és teljesen azonosul vele. Gyakran annak a másiknak az élete sokkal fontosabb, mint a sajátja. Ezért ez a legerőteljesebb formája az önfeláldozásnak. Az anya az ember számára minden önfeláldozás mintaképe a szellemi hagyományokban. Így addig elmélkedünk, míg meg nem látjuk ezt az anyai kifejeződést minden létezőben.
People laugh at me because, you know, I used to say that I used to meditate on mama Cheney as my mom, when, of course, I was annoyed with him about all of his evil doings in Iraq. I used to meditate on George Bush. He's quite a cute mom in a female form. He has his little ears and he smiles and he rocks you in his arms. And you think of him as nursing you. And then Saddam Hussein's serious mustache is a problem, but you think of him as a mom.
Az emberek kinevetnek, mert azt szoktam mondani, hogy Cheney mamán szoktam meditálni, mintha ő lenne az anyám, mikor, valójában nagyon bántott, hogy olyan gonosz dolgokat művelt Irakban. George Bushon is szoktam meditálni. Ő női alakban egy elég aranyos anyuka. Kis füle van, mosolyog és a karjaiban ringat. És gondolataimban szoptat engem. Szaddam Husszein komoly bajsza problémát jelent. De anyaként gondolunk rá.
And this is the way you do it. You take any being who looks weird to you, and you see how they could be familiar to you. And you do that for a while, until you really feel that. You can feel the familiarity of all beings. Nobody seems alien. They're not "other." You reduce the feeling of otherness about beings. Then you move from there to remembering the kindness of mothers in general, if you can remember the kindness of your own mother, if you can remember the kindness of your spouse, or, if you are a mother yourself, how you were with your children. And you begin to get very sentimental; you cultivate sentimentality intensely. You will even weep, perhaps, with gratitude and kindness. And then you connect that with your feeling that everyone has that motherly possibility. Every being, even the most mean looking ones, can be motherly.
Így kell csinálni. Fogunk valakit, aki furcsának tűnik, és megnézzük, hogyan lehetnének ismerőseink. És ezt csináljuk egy darabig, amíg ténylegesen így nem érezzük. Ezt minden létező iránt érezhetjük. Senki nem idegen. Ők nem "mások". Csökkentjük az élőlények másságának érzését. Ezután továbblépünk, és felidézzük az anyák kedvességét általában, ha emlékezünk a saját édesanyánk kedvességére, ha emlékezünk a társunk kedvességére, vagy aki maga is anya, hogyan viszonyult a gyerekeihez. És az ember nagyon érzelgőssé válik. Lehet, hogy sír is, talán a hála és a kedvesség érzése miatt. És akkor érzéseinken keresztül eljutunk oda, hogy mindenkiben megvan ez az anyai potenciál. Minden élőlény, még az is, aki a leggonoszabbul néz ki, lehet anyaian gondoskodó.
And then, third, you step from there to what is called "a feeling of gratitude." You want to repay that kindness that all beings have shown to you. And then the fourth step, you go to what is called "lovely love." In each one of these you can take some weeks, or months, or days depending on how you do it, or you can do them in a run, this meditation. And then you think of how lovely beings are when they are happy, when they are satisfied. And every being looks beautiful when they are internally feeling a happiness. Their face doesn't look like this. When they're angry, they look ugly, every being, but when they're happy they look beautiful. And so you see beings in their potential happiness. And you feel a love toward them and you want them to be happy, even the enemy.
És ezután a harmadik lépésként továbblépünk a hála érzéséhez. Az ember viszonozni akarja mindazt a kedvességet, melyet valamennyi létező tanúsított iránta. Negyedik lépésként pedig elérkezük a szeretethez. A fenti gyakorlatok mindegyikét végezhetjük hetekig, hónapokig vagy napokig, attól függően, hogyan csináljuk, vagy folyamatosan is végezhető ez a meditáció. És aztán arra gondolunk, hogy milyen csodálatosak is az élőlények, amikor boldogok, amikor elégedettek. És minden lény gyönyörű, ha belül boldogság tölti el. Az arcuk nem ilyen. Amikor dühös, akkor minden lény ronda, de amikor boldog, akkor gyönyörű. És így az élőlényeket egy lehetséges boldog állapotban látjuk. És az ember szeretetet érez irántuk, azt akarja, hogy boldogok legyenek, még az ellenségei is.
We think Jesus is being unrealistic when he says, "Love thine enemy." He does say that, and we think he's being unrealistic and sort of spiritual and highfalutin. "Nice for him to say it, but I can't do that." But, actually, that's practical. If you love your enemy that means you want your enemy to be happy. If your enemy was really happy, why would they bother to be your enemy? How boring to run around chasing you. They would be relaxing somewhere having a good time. So it makes sense to want your enemy to be happy, because they'll stop being your enemy because that's too much trouble.
És igazából nagyon is logikus ezt akarni... Irreálisnak tartjuk, amikor Jézus azt mondja, szeresd elleségedet. Jézus ezt mondja, mi meg azt gondoljuk, irreális, valahol spirituális és magasztos, és hogy "Szép, hogy ezt mondja, de én nem tudom megtenni". De ez tulajdonképpen nagyon is gyakorlatias. Ha szereted az ellenségedet, az azt jelenti, hogy azt akarod, hogy az ellenséged boldog legyen. Ha az ellenséged tényleg boldog lenne, miért is vesződne azzal, hogy az ellenséged legyen? Milyen unalmas is téged üldözni. Pihenne valahol, és jól érezné magát. Vagyis mégiscsak van értelme annak, hogy azt kívánjuk, az ellenségünk boldog legyen, mert akkor nem lenne többé az ellenséged, hiszen az olyan fárasztó.
But anyway, that's the "lovely love. " And then finally, the fifth step is compassion, "universal compassion." And that is where you then look at the reality of all the beings you can think of. And you look at them, and you see how they are. And you realize how unhappy they are actually, mostly, most of the time. You see that furrowed brow in people. And then you realize they don't even have compassion on themselves. They're driven by this duty and this obligation. "I have to get that. I need more. I'm not worthy. And I should do something." And they're rushing around all stressed out. And they think of it as somehow macho, hard discipline on themselves. But actually they are cruel to themselves. And, of course, they are cruel and ruthless toward others. And they, then, never get any positive feedback. And the more they succeed and the more power they have, the more unhappy they are. And this is where you feel real compassion for them.
Mindenesetre ez a szeretet. Aztán pedig az ötödik lépés az együttérzés, az egyetemes együttérzés. Itt minden létező valóságára tekintünk. És ahogy nézzük őket, látjuk, hogy érzik magukat. És az ember észreveszi, hogy ők, többnyire, milyen boldogtalanok valójában. Látjuk az emberek ráncos homlokát. És észrevesszük, hogy ők még önmagukkal szemben sem együttérzőek. A kötelességtudat hajtja őket: "Meg kell szereznem. Többre van szükségem. Nem vagyok értékes. Csinálnom kéne valamit." És idegesen rohangálnak össze-vissza. És magukban úgy gondolják, hogy ez valami macsó dolog, szigorú fegyelem. Ám valójában kegyetlenek önmagukhoz. És persze másokhoz is kegyetlenek és kíméletlenek. És így soha nincs pozitív visszacsatolás. És minél sikeresebbek, minél több hatalmuk van, annál boldogtalanabbak. És ennél a pontnál érez az ember igazi együttérzést irántuk.
And you then feel you must act. And the choice of the action, of course, hopefully will be more practical than poor Asanga, who was fixing the maggots on the dog because he had that motivation, and whoever was in front of him, he wanted to help. But, of course, that is impractical. He should have founded the ASPCA in the town and gotten some scientific help for dogs and maggots. And I'm sure he did that later. (Laughter) But that just indicates the state of mind, you know.
És úgy érezzük, muszáj valamit tennünk. Ez a motiváció -- De remélhetőleg gyakorlatiasabb dolgot teszünk, mint szegény Aszanga, aki a kutyán lévő kukacoknak akart segíteni, mert neki is megvolt ez a motivációja, és akárki is került eléje, azon segíteni akart. De ez persze nem volt túl gyakorlatias. Létre kellett volna hoznia egy állatvédő egyesületet a városban, és szakértő segítséget igénybe venni a kutyák és a kukacok megsegítésére. És biztos vagyok benne, hogy később megtette. De ez csak a lelkiállapotot tükrözi.
And so the next step -- the sixth step beyond "universal compassion" -- is this thing where you're linked with the needs of others in a true way, and you have compassion for yourself also, and it isn't sentimental only. You might be in fear of something. Some bad guy is making himself more and more unhappy being more and more mean to other people and getting punished in the future for it in various ways. And in Buddhism, they catch it in the future life. Of course in theistic religion they're punished by God or whatever. And materialism, they think they get out of it just by not existing, by dying, but they don't. And so they get reborn as whatever, you know.
És a következő lépés -- a hatodik lépés, az egyetemes együttérzés után -- ez pedig az, amikor mások szükségleteivel igaz módon összekapcsolódunk, és önmagunk iránt is együttérzést tanúsítunk, és nem --- ez nem csak érzelgősség. Lehet, hogy félünk valamitől. A rosszfiú egyre boldogtalanabbá teszi magát azzal, hogy egyre gonoszabb másokkal, és a jövőben ezért különböző módokon megbűnhődik. A buddhizmusban az ilyenek jövendőbeli életükben kapják meg ezt a büntetést. Az istenhívő vallásokban persze Isten vagy valaki hasonló bünteti meg őket. A materializmusban úgy gondolják, hogy kiszállnak az egészből azzal, hogy nem léteznek, hogy meghalnak, pedig nem. Így hát újraszületnek, tudják, mint...
Never mind. I won't get into that. But the next step is called "universal responsibility." And that is very important -- the Charter of Compassion must lead us to develop through true compassion, what is called "universal responsibility." In the great teaching of his Holiness the Dalai Lama that he always teaches everywhere, he says that that is the common religion of humanity: kindness. But "kindness" means "universal responsibility." And that means whatever happens to other beings is happening to us: we are responsible for that, and we should take it and do whatever we can at whatever little level and small level that we can do it. We absolutely must do that. There is no way not to do it.
Na mindegy, ebbe nem megyek bele. A következő lépést viszont úgy hívják, egyetemes felelősség. És ez nagyon fontos - az Együttérzés Nyilatkozata el kell vezessen bennünket a valódi együttérzésen keresztül az egyetemes felelősség kifejlesztéséhez. És ez azt jelent, hogy Őszentsége a Dalai Láma nagyszerű tanítása, melyet mindenütt tanít, és amelyről azt mondja, hogy ez az emberiség közös vallása, a jóság. De a jóság egyetemes felelősséget jelent. Ez azt jelenti, hogy bármi történjék is másokkal, az velünk történik, hogy felelősek vagyunk érte, el kell fogadnunk és tenni, amit tudunk, akármilyen kicsit tudunk is tenni. Mindenképpen meg kell tennünk. Nem lehet nem megtenni.
And then, finally, that leads to a new orientation in life where we live equally for ourselves and for others and we are joyful and happy. One thing we mustn't think is that compassion makes you miserable. Compassion makes you happy. The first person who is happy when you get great compassion is yourself, even if you haven't done anything yet for anybody else. Although, the change in your mind already does something for other beings: they can sense this new quality in yourself, and it helps them already, and gives them an example.
És ez, végezetül, egy új irányt hoz az életünkbe, ugyanannyira élünk önmagunkért és másokért, és észrevesszük ezt a boldogságot a magunk számára -- és örömben és boldogan élünk. Nem szabad azt hinnünk, hogy az együttérzéstől nyomorúságosak leszünk. Az együttérzés boldoggá tesz. Az első, aki boldog lesz, ha nagymértékben együttérzőek vagyunk, az mi magunk leszünk, akkor is, ha még nem tettünk semmi másokért. Habár a tudatunkban bekövetkező változás már önmagában tesz valamit másokért. Érzik ezt az új minőséget bennünk, és már ez segít nekik, példát állít eléjük.
And that uncompassionate clock has just showed me that it's all over.
Az az együttérzéstől mentes óra azt mutatja, hogy vége.
So, practice compassion, read the charter, disseminate it and develop it within yourself. Don't just think, "Well, I'm compassionate," or "I'm not compassionate," and sort of think you're stuck there. You can develop this. You can diminish the non-compassion, the cruelty, the callousness, the neglect of others, and take universal responsibility for them. And then, not only will God smile and the eternal mama will smile, but Karen Armstrong will smile.
Tehát, gyakorolják az együttérzést, olvassák a nyilatkozatot, terjesszék, és fejlesszék ki önmagukban. Ne csak gondolják, hogy ó, én együttérző vagyok vagy nem vagyok együttérző, ne higgyék, hogy ebben megragadnak. Ez fejleszthető. Csökkenthetik az "együttnemérzést", a kegyetlenséget, az érzéketlenséget, mások elhanyagolását. Vállaljanak egyetemes felelősséget értük, és akkor Isten is mosolyogni fog, az örök anya is mosolyogni fog, de még Karen Armstrong is mosolyogni fog.
Thank you very much. (Applause)
Köszönöm szépen.