I worked on a film called "Apollo 13," and when I worked on this film, I discovered something about how our brains work, and how our brains work is that, when we're sort of infused with either enthusiasm or awe or fondness or whatever, it changes and alters our perception of things. It changes what we see. It changes what we remember. And as an experiment, because I dauntingly create a task for myself of recreating a Saturn V launch for this particular movie, because I put it out there, I felt a little nervous about it, so I need to do an experiment and bring a group of people like this in a projection room and play this stock footage, and when I played this stock footage, I simply wanted to find out what people remembered, what was memorable about it? What should I actually try to replicate? What should I try to emulate to some degree?
Dolgoztam az Apollo 13 című filmen, és közben rájöttem valamire az agyunk működésével kapcsolatban. Úgy működik az agyunk, hogy amikor magával ragad minket a lelkesedés, vagy az áhítat, a gyengédség vagy bármi más, az megváltoztatja bennünk a dolgok észlelését. Megváltoztatja, amit látunk. Megváltoztatja, hogy mire emlékezünk. Kísérletképpen, mert azt az ijesztő feladatot adtam magamnak, hogy rekreáljam a Saturn V kilövését ehhez a bizonyos filmhez, és mert én vetettem fel, egy kicsit izgultam miatta, tehát el kellett végeznem egy kísérletet. Behoztam egy csapat embert egy vetítő szobába, és lejátszottam nekik ezt az archív felvételt, és csak azt akartam megtudni, hogy az emberek mire emlékeztek, mi volt benne emlékezetes? Mit kéne megpróbálnom lemásolni? Mit kéne megpróbálnom bizonyos fokig utánozni?
So this is the footage that I was showing everybody. And what I discovered is, because of the nature of the footage and the fact that we're doing this film, there was an emotion that was built into it and our collective memories of what this launch meant to us and all these various things. When I showed it, and I asked, immediately after the screening was over, what they thought of it, what was your memorable shots, they changed them. They were -- had camera moves on them. They had all kinds of things. Shots were combined, and I was just really curious, I mean, what the hell were you looking at just a few minutes ago and how come, how'd you come up with this sort of description? And what I discovered is, what I should do is not actually replicate what they saw, is replicate what they remembered.
Ez az a felvétel, amit mindenkinek megmutattam. És amit felfedeztem, a felvétel természete miatt és a tény miatt, hogy ezen a filmen dolgozunk, hogy eleve volt egy érzelmi telítettség, és ott volt a kollektív emlékezetünk, hogy mit is jelentett nekünk ez a kilövés, és mindezek. Amikor megmutattam, és megkérdeztem közvetlen a vetítés után, hogy mit gondoltak róla, mi volt a legemlékezetesebb snitt, megváltoztatták őket. Hozzáadtak kamera mozgásokat. Mindenféle dolgot. Összeszerkesztettek snitteket, és nagyon kíváncsi voltam, hogy mi a fenét néztek pár perccel korábban, és hogy lehet, hogy ilyen leírással álltak elő? És amire rájöttem az az, hogy nem azt kell lemásolnom, amit láttak, hanem amire emlékeztek.
So this is our footage of the launch, based on, basically, taking notes, asking people what they thought, and then the combination of all the different shots and all the different things put together created their sort of collective consciousness of what they remembered it looked like, but not what it really looked like. So this is what we created for "Apollo 13."
Tehát ez a mi felvételünk a kilövésről, gyakorlatilag a jegyzetek alapján, hogy az emberek mit gondoltak, és aztán ezeknek a különböző snitteknek és egyebeknek a kombinációja létrehozott egyfajta kollektív tudatot arról, hogy mire emlékeztek, hogy nézett ki, de nem azt, ahogy valójában kinézett. Tehát ezt alkottuk az Apollo 13-hoz.
(Launch noises)
(Kilövés zajai)
So literally what you're seeing now is the confluence of a bunch of different people, a bunch of different memories, including my own, of taking a little bit of liberty with the subject matter. I basically shot everything with short lenses, which means that you're very close to the action, but framed it very similarly to the long lens shots which gives you a sense of distance, so I was basically was setting up something that would remind you of something you haven't really quite seen before. (Music) And then I'm going to show you exactly what it is that you were reacting to when you were reacting to it.
Amit itt látnak, az szó szerint egy vegyülete annak, amire egy csapat különböző ember emlékezett, ideértve engem is, némi művészi szabadsággal kezelve az alapanyagot. Mindent nagylátószögű lencsékkel vettem fel, ami azt jelenti, hogy nagyon közel vagyunk az eseményekhez, de úgy komponáltam meg, mint egy teleobjektív felvételt, ami a távolság érzését adja, tehát tulajdonképpen valami olyat állítottam össze, ami emlékeztet valamire, amit soha nem láttál ezelőtt. (Zene) És aztán meg fogom mutatni, hogy pontosan mi az, amire reagáltak, amikor reagáltak.
(Music)
(Zene)
Tom Hanks: Hello, Houston, this is Odyssey. It's good to see you again. (Cheers) (Music)
Tom Hanks: Hello, Houston, ez az Odyssey. Jó újra látni benneteket! (Éljenzés) (Zene)
Rob Legato: I pretend they're clapping for me.
Rob Legato: Úgy teszek, mintha engem ünnepelnének.
(Laughter)
(Nevetés)
So now I'm in a parking lot. Basically it's a tin can, and I'm basically recreating the launch with fire extinguishers, fire, I have wax that I threw in front of the lens to look like ice, and so basically if you believed any of the stuff that I just showed you, what you were reacting to, what you're emoting to, is something that's a total falsehood, and I found that really kind of fascinating.
Szóval itt a parkolóban vagyok. Ez tulajdonképpen egy fém doboz, és tulajdonképpen újra alkotom a kilövést tűzoltó készülékekkel, tűzzel, és viaszt dobáltam a lencse elé, hogy úgy nézzen ki, mint a jég, tehát ha elhittek bármit, amit az előbb mutattam, amire reagáltak, ami érzelmeket váltott ki, az egy teljes valótlanság, és ez engem komolyan lenyűgöz.
And in this particular case, this is the climax of the movie, and, you know, the weight of achieving it was simply take a model, throw it out of a helicopter, and shoot it. And that's simply what I did. That's me shooting, and I'm a fairly mediocre operator, so I got that nice sense of verisimilitude, of a kind of, you know, following the rocket all the way down, and giving that little sort of edge, I was desperately trying to keep it in frame. So then I come up to the next thing. We had a NASA consultant who was actually an astronaut, who was actually on some of the missions, of Apollo 15, and he was there to basically double check my science. And, I guess somebody thought they needed to do that.
És ebben a konkrét esetben ez a film csúcspontja, és ezt mindössze annyival értük el, hogy fogtunk egy modellt, kidobtuk egy helikopterből, és lefilmeztük. Lényegében ez minden, amit tettem. Itt filmezem, és mivel egy elég közepes operatőr vagyok, ezért olyan igazi íze lett, egyfajta kövessük a rakétát végig lefelé, és legyen egy kis éle, kétségbeesetten próbáltam a kamera látószögében tartani. Aztán jött a következő nehézség. Volt egy NASA tanácsadónk, aki egy volt asztronauta, aki ténylegesen jelen volt néhány Apollo 15 küldetésen, és azért volt ott, hogy ellenőrizze a tudományos részleteket. Valaki azt gondolta, erre szükség lehet.
(Laughter)
(Nevetés)
I don't know why, but they thought they did.
Nem tudom miért, de így érezték.
So we were, he's a hero, he's an astronaut, and we're all sort of excited, and, you know, I gave myself the liberty of saying, you know, some of the shots I did didn't really suck that bad. And so maybe, you know, we were feeling kind of a little good about it, so I brought him in here, and he needed to really check and see what we were doing, and basically give us our A plus report card, and so I showed him some shots we were working on, and waiting for the reaction that you hope for, which is what I got. (Music) (Launch noises) So I showed him these two shots, and then he basically told me what he thought.
Tehát ott voltunk, ő egy hős, egy asztronauta, és mind izgatottak vagyunk, és megengedtem magamnak, hogy azt mondjam, néhány felvétel, amit csináltam nem is volt olyan rossz. És talán egy kicsit jól is éreztük magunkat miatta, tehát behoztam, és meg kellett néznie, hogy mit csináltunk, és kitűnő bizonyítványt kellett adnia, szóval megmutattam neki néhány felvételt, amin dolgoztunk, és vártam a remélt reakcióra, ami megkaptam. (Zene) (Kilövés hangjai) Megmutattam neki ezt a két felvételt, és ő elmondta, hogy mire gondolt.
("That's wrong") (Laughter)
"Nem jó." (Nevetés)
Okay. (Laughter) It's what you dream about.
OK. (Nevetés) Ez az, amiről mindenki erről álmodik.
(Laughter)
(Nevetés)
So what I got from him is, he turned to me and said, "You would never, ever design a rocket like that. You would never have a rocket go up while the gantry arms are going out. Can you imagine the tragedy that could possibly happen with that? You would never, ever design a rocket like that." And he was looking at me. It's like, Yeah, I don't know if you noticed, but I'm the guy out in the parking lot recreating one of America's finest moments with fire extinguishers.
Hozzám fordult és ezt kaptam tőle, ezt mondta: "Soha nem terveznének ilyen rakétát. A rakéta nem menne fel, miközben a daru karjai kifelé mennek. El tudja képzelni, hogy ez milyen tragédiákhoz vezethet? Soha, soha nem terveznének ilyen rakétát." És rám nézett. Én meg: "Nem tudom észrevette-e, de én vagyok a pasi, aki a parkolóban hozza újra létre Amerika egyik legdicsőségesebb pillanatát tűzoltókészülékekkel.
(Laughter)
(Nevetés)
And I'm not going to argue with you. You're an astronaut, a hero, and I'm from New Jersey, so --
És nem vitatkozom magával. Maga asztronauta, egy hős, én meg New Jersey-ből jöttem --
(Laughter)
(Nevetés)
I'm just going to show you some footage. I'm just going to show you some footage, and tell me what you think. And then I did kind of get the reaction I was hoping for.
csak megmutatok egy felvételt. Csak mutatok egy felvételt, maga meg mondja meg, mire gondol! És akkor sikerült azt a reakciót kiváltanom, amit reméltem.
So I showed him this, and this is actual footage that he was on. This is Apollo 15. This was his mission. So I showed him this, and the reaction I got was interesting.
Megmutattam neki ezt az igazi felvételt, amin ott volt. Ez az Apollo 15. Ez volt az ő küldetése. Megmutattam neki, és a reakciója elég érdekes volt.
("That's wrong too.") (Laughter)
"Ez is rossz." (Nevetés)
So, and what happened was, I mean, what I sort of intuned in that is that he remembered it differently. He remembered that was a perfectly safe sort of gantry system, perfectly safe rocket launch, because he's sitting in a rocket that has, like, a hundred thousand pounds of thrust, built by the lowest bidder. He was hoping it was going to work out okay.
Az történt, legalábbis ahogy én értelmeztem, hogy ő maga is máshogy emlékezett! Arra emlékezett, hogy egy tökéletesen biztonságos daru volt, teljesen biztonságos rakétakilövés, mert egy rakétában ül, aminek vagy 45 tonna a tolóereje és a legalacsonyabb árat ajánló építette. Remélte, hogy minden rendben lesz.
(Laughter) (Applause)
(Nevetés) (Taps)
So he twisted his memory around.
Szóval inkább a memóriáját rendezte át.
Now, Ron Howard ran into Buzz Aldrin, who was not on the movie, so he had no idea that we were faking any of this footage, and he just responded as he would respond, and I'll run this.
Ron Howard összefutott Buzz Aldrinnal, aki nem dolgozott a filmen, tehát nem tudta, hogy mi kreáltuk ezt a felvételt, és úgy válaszolt, ahogy normálisan válaszolna, és ezt megmutatom.
Ron Howard: Buzz Aldrin came up to me and said, "Hey, that launch footage, I saw some shots I'd never seen before. Did you guys, what vault did you find that stuff in?" And I said, "Well, no vault, Buzz, we generated all that from scratch."
Ron Howard: Buzz Aldrin odajött hozzám, és azt mondta: "Ez a kilövés felvétel, láttam néhány részletet, amit azelőtt sohasem láttam. Milyen pincében találtátok ezt az anyagot?" És azt mondtam: "Semmilyen pincében, Buzz, ezt mind mi alkottuk a semmiből."
And he said, "Huh, that's pretty good. Can we use it?"
És azt mondta: "Ez egész jó. Használhatjuk?"
(Explosion) ("Sure") (Laughter)
(Robbanás) "Persze!" (Nevetés)
RL: I think he's a great American.
RL: Szerintem ő egy nagyszerű amerikai.
(Laughter)
(Nevetés)
So, "Titanic" was, if you don't know the story, doesn't end well.
Szóval a Titanic, ha nem ismerik a történetet, nem végződik jól.
(Laughter)
(Nevetés)
Jim Cameron actually photographed the real Titanic. So he basically set up, or basically shattered the suspension of disbelief, because what he photographed was the real thing, a Mir sub going down, or actually two Mir subs going down to the real wreck, and he created this very haunting footage. It's really beautiful, and it conjures up all these various different emotions, but he couldn't photograph everything, and to tell the story, I had to fill in the gaps, which is now rather daunting, because now I have to recreate back to back what really happened and I had, I'm the only one who could really blow it at that point.
Jim Cameron lefilmezte az igazi Titanicot. Tehát felállította, vagy tulajdonképpen véget vetett a hitetlenkedés felfüggesztésének, mert amit lefényképezett, az az igazi volt, egy Mir tengeralattjáró, vagyis igazából két Mir tengeralattjáró lement a valódi roncshoz, és felvette ezt a nagyon kísérteties felvételt. Nagyon szép, és különféle érzéseket ébreszt, ám nem tudott lefényképezni mindent, és ahhoz, hogy el tudja mondani a történetet, ki kellett egészítenem a lyukakat, ami elég ijesztő, mert újra létre kell hoznom egymás után ami valójában megtörtént, és én vagyok az egyetlen, aki igazán elcseszheti ezen a ponton.
So this is the footage he photographed, and it was pretty moving and pretty awe-inspiring. So I'm going to just let it run, so you kind of absorb this sort of thing, and I'll describe my sort of reactions when I was looking at it for the very first time. I got the feeling that my brain wanted to basically see it come back to life. I automatically wanted to see this ship, this magnificent ship, basically in all its glory, and conversely, I wanted to see it not in all its glory, basically go back to what it looks like.
Ez az ő felvétele, ami nagyon megható és ámulatot keltő. Csak hagyom pörögni, hogy magukba szívhassák ezt a fajta dolgot, és leírom, hogy én hogy reagáltam, amikor először láttam a felvételeket. Úgy éreztem, mintha az agyam látni akarná, ahogy újra életre kel. Magától értetődik, hogy látni akartam ezt a hajót, ezt a fenséges hajót, a maga teljes dicsőségében, és ugyanakkor látni akartam pompája híján is, visszamenni ahhoz, amilyen most.
So I conjured up an effect that I'm later going to show you what I tried to do, which is kind of the heart of the movie, for me, and so that's why I wanted to do the movie, that's why I wanted to create the sort of things I created.
Tehát kitaláltam egy effektust, amit később megmutatok, hogy mit próbáltam elérni, ami a film központi eleme számomra, ezért akartam ezen a filmen dolgozni, az ilyesmik miatt akartam létrehozni a dolgokat, amiket létrehozok.
And I'll show you, you know, another thing that I found interesting is what we really were emoting to when you take a look at it. So here's the behind the scenes, a couple of little shots here. So, when you saw my footage, you were seeing this: basically, a bunch of guys flipping a ship upside down, and the little Mir subs are actually about the size of small footballs, and shot in smoke. Jim went three miles went down, and I went about three miles away from the studio and photographed this in a garage.
És megmutatok még egy dolgot, amit érdekesnek találtam, hogy igazából mi is az, ami érzelmeket vált ki, ha jobban megnézzük. Tehát így készült, néhány rövid felvétel. Amikor az én felvételemet nézték, tulajdonképpen ezt látták: néhány ember felfordít egy hajót és ezek a kis Mir tengeralattjárók, amik valójában focilabda méretűek, és füstben lettek lefilmezve. Jim 5 kilométert merült, én meg kb. 5 kilométerre a stúdiótól forgattam ezt, egy garázsban.
And so, but what you're emoting to, or what you're looking at, had the same feeling, the same haunting quality, that Jim's footage had, so I found it so fascinating that our brains sort of, once you believe something's real, you transfer everything that you feel about it, this quality you have, and it's totally artificial. It's totally make-believe, yet it's not to you, and I found that that was a very interesting thing to explore and use, and it caused me to create the next effect that I'll show you, which is this sort of magic transition, and all I was really attempting to do is basically have the audience cue the effect, so it became a seamless experience for them, that I wasn't showing you my sort of interpretation, I was showing you what you wanted to see. And the very next shot, right after this -- So you can see what I was doing.
Tehát amire érzelmileg reagálnak, ill. amit most néznek, annak ugyanolyan kísérteties hangulata van, mint Jim felvételének, úgyhogy olyan izgalmasnak találtam, hogy az agyunk, ha már egyszer elhisszük, hogy valami igaz, akkor az ezzel kapcsolatos összes érzésünket, a bennünk keletkező minőségeket át tudja ruházni olyasvalamire is, ami akár nem is valódi. Teljesen mű, de nem a néző számára, és nagyon érdekesnek találtam ezt felfedezni és hasznosítani, és ennek köszönhetően tudtam a következő effektust létrehozni, amit most megmutatok, ami egyfajta varázslatos átmenet, és csak azt próbáltam elérni, hogy a közönség indítsa el az effektust, tehát egy teljesen zökkenőmentes élmény lett a számukra, hogy nem az én értelmezésemet mutattam meg nekik, hanem azt, amit látni akartak. A következő kép ezután közvetlenül -- Itt láthatják, hogy én mit csináltam.
So basically, if there's two subs in the same shot, I shot it, because where's the camera coming from? And when Jim shot it, it was only one sub, because he was photographing from the other, and I don't remember if I did this or Jim did this. I'll give it to Jim, because he could use the pat on the back.
Ha két tengeralattjáró van ugyanazon a felvételen, azt én csináltam, mert hát honnan filmez a kamera? Amikor Jim fényképezte, csak egy tengeralattjáró volt, mert a másikból fényképezett, és erre nem emlékszem, hogy ezt én csináltam vagy Jim. Jimnek adom, mert ráfér egy vállon veregetés.
(Laughter)
(Nevetés)
Okay. So now the Titanic transition. So this is what I was referring to where I wanted to basically magically transplant from one state of the Titanic to the other. So I'll just play the shot once. (Music)
Rendben. Szóval a Titanic átmenet. Erre utaltam, azt akartam elérni, hogy a Titanic egyik állapota varázslatosan átvegye a másik helyét. Megmutatom ezt a jelenetet egyszer.
(Music)
(Zene)
And what I was hoping for is that it just melts in front of you.
Abban reménykedtem, hogy elolvad a szemük előtt.
Gloria Stuart: That was the last time Titanic ever saw daylight.
Gloria Stuart: Ez volt az utolsó alkalom, amikor a Titanic napfényt látott.
RL: So, what I did is basically I had another screening room experience where I was basically tracking where I was looking, or where we were looking, and of course you're looking at the two people on the bow of the ship, and then at some point, I'm changing the periphery of the shot, I'm changing, it's becoming the rusted wreck, and then I would run it every day, and then I would find exactly the moment that I stopped looking at them and start noticing the rest of it, and the moment my eye shifted, we just marked it to the frame. The moment my eye shifted, I immediately started to change them, so now somehow you missed where it started and where it stopped. And so I'll just show it one more time. (Music) And it's literally done by using what our brains naturally do for us, which is, as soon as you shift your attention, something changes, and then I left the little scarf going, because it really wanted to be a ghostly shot, really wanted to feel like they were still on the wreck, essentially. That's where they were buried forever.
RL: Rendeztem még egy vetítő terem élményt, ahol alapvetően követtem, hogy hová néztem vagy hová néztünk, és persze mindenki a a hajóorrban levő két embert nézi, és aztán egy ponton, megváltoztatom a kép perifériáját, megváltozik, elkezd egy rozsdás roncs lenni, és lejátszottam minden nap, és megkerestem a pontos pillanatot, amikor már nem az embereket néztem, hanem elkezdtem észrevenni mást is, és a pillanatot, amikor a szemem elmozdult, megjelöltük ezt a kockát. Abban a pillanatban, amikor a szem elmozdul, elkezdtem megváltoztatni őket, szóval, így nem veszed észre, hogy mikor kezdődött és mikor ért véget. Megmutatom még egyszer. (Zene) Szó szerint azt használtuk fel, amit az agyunk magától is elvégez számunkra: ahogy elmozdul a figyelmünk, valami megváltozik, és aztán hagytam a kendőt lobogni, mert egy kísérteties képet akartam, azt akartam, hogy olyan érzés legyen, mintha még mindig a roncson lennének. Itt lettek eltemetve mindörökre.
Or something like that. I just made that up.
Vagy valami hasonló. Ezt csak kitaláltam.
(Laughter)
(Nevetés)
It was, incidentally, the last time I ever saw daylight. It was a long film to work on. (Laughter)
Mellesleg, ez volt az utolsó alkalom amikor én is napfényt láttam. Nagyon hosszú ideig dolgoztunk ezen a filmen. (Nevetés)
Now, "Hugo" was another interesting movie, because the movie itself is about film illusions. It's about how our brain is tricked into seeing a persistence of vision that creates a motion picture, and one of the things I had to do is, we — Sasha Baron Cohen is a very clever, very smart guy, comedian, wanted to basically do an homage to the kind of the Buster Keaton sort of slapstick things, and he wanted his leg brace to get caught on a moving train. Very dangerous, very impossible to do, and particularly on our stage, because there literally is no way to actually move this train, because it fits so snugly into our set.
A "Hugo" is egy érdekes film volt, mert maga a film is a filmes illúziókról szól. Arról szól, hogy hogyan ugratjuk be az agyunk, hogy egy folyamatos víziót lásson ami mozgóképet alkot, és az egyik dolog, amit ehhez tennem kellett -- Sasha Baron Coen egy nagyon-nagyon okos ember, komikus, egyfajta tisztelgésképpen a Buster Keaton féle börleszk humor iránt, azt akarta, hogy a lába beakadjon a mozgó vonatba. Nagyon veszélyes, lehetetlen kivitelezni, különösen a mi színpadunkon, mert szó szerint nem lehet mozgatni ezt a vonatot, olyan szorosan illeszkedik a díszletbe.
So let me show you the scene, and then I basically used the trick that was identified by Sergei Eisenstein, which is, if you have a camera that's moving with a moving object, what is not moving appears to be moving, and what is moving appears to be stopped, so what you're actually seeing now is the train is not moving at all, and what is actually moving is the floor.
Megmutatom ezt a jelenetet, és tulajdonképpen azt a trükköt használtam, amire Sergei Eisenstein jött rá, hogyha a kamera mozog egy mozgó tárggyal, ami nem mozog úgy tűnik, mintha mozogna, és ami mozog úgy tűnik, mintha állna, amit most látnak, azon a vonat egyáltalán nem mozog, ami valójában mozog az a talaj.
So this is the shot. That's a little video of what you're looking at there, which is our little test, so that's actually what you're seeing, and I thought it was sort of an interesting thing, because it was, part of the homage of the movie itself is coming up with this sort of genius trick which I can't take credit for. I'd love to but I can't, because it was invented like in 1910 or something like that, is I told Marty, and it's kind of one of those mind things that it's really hard to really get until you actually see it work, and I said, you know, what I was going to do, and he said, "So, let me see if I can get this straight. The thing with the wheels? That doesn't move."
Ez a felvétel. Ez egy kis videó arról, amit látnak, ami a mi kis tesztünk, szóval valójában ezt látják, és úgy gondoltam ez elég érdekes, mert része volt annak a tisztelgésnek, ami az egész film, hogy kitaláltuk ezt a zseniális trükköt, amiért nem arathatom le a babérokat. Szeretném, de nem tehetem, mert 1910-ban vagy akörül találták fel. Elmondtam Martynak, és ez egyike azoknak a mentális trükköknek, nagyon nehéz megérteni, amíg nem látjuk, és elmondtam neki, hogy mit fogok csinálni, mire azt mondta: "Nézzük, hogy jól értem-e. A dolog, aminek kerekei vannak? Az nem mozog."
(Laughter) (Applause)
(Nevetés) (Taps)
"And the thing without the wheels, that moves."
"És aminek nincsenek kerekei, az mozog."
Precisely. (Laughter)
Pontosan. (Nevetés)
Brings me to the next, and final --
Ezzel elérkeztünk az utolsó --
Marty's not going to see this, is he? (Laughter) This isn't viewed outside of -- (Laughter)
Marty nem fogja ezt látni, ugye? (Nevetés) Ezt nem nézik ezen a termen kívül -- (Nevetés)
The next illustration is something that, there's like all one shot theory. It's a very elegant way of telling a story, especially if you're following somebody on a journey, and that journey basically tells something about their personality in a very concise way, and what we wanted to do based on the shot in "Goodfellas," which is one of the great shots ever, a Martin Scorsese film, of basically following Henry Hill through what it feels like to be a gangster walk going through the Copacabana and being treated in a special way. He was the master of his universe, and we wanted Hugo to feel the same way, so we created this shot.
A következő illusztráció valami ilyesmi, van egy folyamatos snitt elmélet. Ez egy nagyon elegáns módja a történetmesélésnek, főleg ha valakit elkísérünk egy utazására, és ez az utazás alapvetően elmond valamit a személyiségekről nagyon tömören és amit csinálni akartunk ennek a "Nagymenők" részletnek az alapján, ami az egyik valaha készült legjobb snitt, egy Martin Scorsese film, ami tulajdonképpen Henry Hillt követi, bemutatva, hogy milyen érzés gengszterként végigsétálni a Copacabanán, és ilyen megkülönböztetettnek lenni. Saját univerzumának mestere volt ő, és mi azt akartuk, hogy Hugo is ugyanezt érezze.
(Music) That's Hugo. (Music) And we felt that if we could basically move the camera with him, we would feel what it feels like to be this boy who is basically the master of his universe, and his universe is, you know, behind the scenes in the bowels of this particular train station that only he can actually navigate through and do it this way, and we had to make it feel that this is his normal, everyday sort of life, so the idea of doing it as one shot was very important, and of course, in shooting in 3D, which is basically it's a huge camera that's hanging off of a giant stick, so to recreate a steadycam shot was the task, and make it feel kind of like what the reaction you got when you saw the "Goodfellas" shot.
(Zene) Ez Hugo. (Zene) És úgy éreztük, hogyha sikerül együtt mozgatni a kamerát vele, akkor átéreznénk, hogy milyen ennek a kisfiúnak a bőrében, aki tulajdonképpen a saját univerzumának az ura, ami ugyebár a kulisszák mögött van, éppen ennek a vonatállomásnak a gyomrában, és kizárólag ő tud eligazodni benne, és így tenni, és azt az érzést kellett keltenünk, hogy ez a normál, mindennapi élete. Szóval az ötlet, hogy egy vágatlan snittben csináljuk nagyon fontos volt, és persze mivel 3D-ben filmeztünk, ami egy gigantikus rúdon lógó hatalmas kamerát jelent, magyarul a kihívás az volt, hogy steadycam hatást teremtsünk, és olyan velejáró érzést, mint amit a "Nagymenők" jelenetnél kaptunk eredményképpen.
So what you're now going to see is how we actually did it. It's actually five separate sets shot at five different times with two different boys. The one on the left is where the shot ends, and the shot on the right is where it takes over, and now we switch boys, so it went from Asa Butterfield, who's the star of the show, to his stand-in. (Music) I wouldn't say his stunt double. There's a crazy rig that we built for this. (Music) And so this is, and now this is set number three we're into, and then we're going to go into, basically the very last moment of the shot is actually the steadycam shot. Everything else was shot on cranes and various things like that, and it literally was done over five different sets, two different boys, different times, and it all had to feel like it was all one shot, and what was sort of great for me was it was probably the best-reviewed shot I've ever worked on, and, you know, I was kind of proud of it when I was done, which is, you should never really be proud of stuff, I guess.
Most azt fogják látni, ahogy valójában csináltuk. Ez valójában 5 különböző díszlet, amit 5 különböző alkalommal vettünk fel, két különböző fiúval. A baloldalon látszik, hogy mikor van vége a snittnek, és a jobboldalon, hogy mikor kezdődik a másik snitt, és itt fiút váltunk, tehát Asa Butterfieldről, aki a film sztárja, a dublőrére váltunk. (Zene) Nem mondom, hogy a kaszkadőre. Egy eszement állványt építettünk ehhez. (Zene) Ez a harmadik díszlet, amiben most járunk, és aztán át fogunk menni, tulajdonképpen a felvétel utolsó pillanata a valódi staedycam snitt. Minden mást darukkal vettünk fel, és más hasonló dolgokkal, és szó szerint 5 különböző díszletben, 2 különböző fiúval, más időpontokban, és olyan hatása kellett legyen, hogy vágatlan felvétel, és ami számomra nagyszerű volt, hogy valószínűleg a legjobb elismeréseket szerző felvétel, amin valaha dolgoztam, és egy kicsit büszke voltam rá, amikor elkészültem vele, ami talán olyasmi, amire talán sosem szabadna büszkének lenni, gondolom.
So I was kind of proud of it, and I went to a friend of mine, and said, "You know, this is, you know, kind of the best-reviewed shot I've ever worked on. What do you think was the reason?"
Szóval én azért büszke voltam rá, és azt mondtam egy barátomnak: "Tudod, ez igazából a legelismertebb felvétel, amin valaha dolgoztam. Mit gondolsz, miért?"
And he said, "Because no one knows you had anything to do with it."
És azt mondta: "Mert senki sem tudja, hogy bármi közöd volt hozzá."
(Laughter)
(Nevetés)
So, all I can say is, thank you, and that's my presentation for you. (Applause)
Csak annyit mondhatok: köszönöm, ennyi volt az előadásom. (Taps)
(Applause)
(Taps)