So a few years ago, I did something really brave, or some would say really stupid. I ran for Congress.
Pár évvel ezelőtt bátor dolgot tettem, bár van, aki szerint inkább ostobaság volt. Indultam a kongresszusi választásokon.
For years, I had existed safely behind the scenes in politics as a fundraiser, as an organizer, but in my heart, I always wanted to run. The sitting congresswoman had been in my district since 1992. She had never lost a race, and no one had really even run against her in a Democratic primary. But in my mind, this was my way to make a difference, to disrupt the status quo. The polls, however, told a very different story. My pollsters told me that I was crazy to run, that there was no way that I could win.
Éveken át a politikai színfalak mögött éltem biztonságban, mint adománygyűjtő és szervező, ám a szívem mélyén mindig is indulni akartam a választásokon. A hivatalban lévő képviselő asszony 1992 óta reprezentálta a körzetemet. Soha nem veszített, és a demokrata előválasztásokon nem is volt még addig igazi ellenfele. Ám az én szememben ez volt a módja annak, hogy kitűnjek, és leromboljam a status quót. Ám a közvélemény-kutatások teljesen mást sugalltak. Az azokat végzők szerint őrült vagyok, ha versenybe szállok, és egyszerűen nem győzhetek!
But I ran anyway, and in 2012, I became an upstart in a New York City congressional race. I swore I was going to win. I had the endorsement from the New York Daily News, the Wall Street Journal snapped pictures of me on election day, and CNBC called it one of the hottest races in the country. I raised money from everyone I knew, including Indian aunties that were just so happy an Indian girl was running. But on election day, the polls were right, and I only got 19 percent of the vote, and the same papers that said I was a rising political star now said I wasted 1.3 million dollars on 6,321 votes. Don't do the math. It was humiliating.
Mégis indultam, és 2012-ben nem voltam más, mint egy jött-ment a New York-i kongresszusi választáson. Megfogadtam, hogy győzni fogok. Engem támogatott a New York Daily News, a Wall Street Journal lefényképezett a választás napján, és a CNBC az ország egyik legnagyobb versenyének kiáltotta ki az enyémet. Minden ismerősömtől gyűjtöttem támogatást, beleértve az indiai nagynéniket is, akik már attól is odáig voltak, hogy egy indiai lány indult. Ám a választás napján kiderült, hogy a felmérések nem tévedtek, és a szavazatok mindössze 19%-át kaptam. Ugyanazok a lapok, melyek korábban feltörekvő politikai csillagnak neveztek, most azt írták, hogy 1,3 millió dollárt vesztegettem el 6 321 szavazatra. Nehogy utánaszámoljanak! Megalázó vereség volt.
Now, before you get the wrong idea, this is not a talk about the importance of failure. Nor is it about leaning in. I tell you the story of how I ran for Congress because I was 33 years old and it was the first time in my entire life that I had done something that was truly brave, where I didn't worry about being perfect.
Mielőtt félreértenék, ez az előadás nem a kudarcok fontosságáról szól. Nem is a nehéz időkben való kitartásról. Azért mesélem el, hogyan indultam a képviselő-választáson, mert 33 évesen, életemben először fogtam valami igazán merész dologba, ahol nem azzal foglalkoztam, hogy tökéletes legyek!
And I'm not alone: so many women I talk to tell me that they gravitate towards careers and professions that they know they're going to be great in, that they know they're going to be perfect in, and it's no wonder why. Most girls are taught to avoid risk and failure. We're taught to smile pretty, play it safe, get all A's. Boys, on the other hand, are taught to play rough, swing high, crawl to the top of the monkey bars and then just jump off headfirst. And by the time they're adults, whether they're negotiating a raise or even asking someone out on a date, they're habituated to take risk after risk. They're rewarded for it. It's often said in Silicon Valley, no one even takes you seriously unless you've had two failed start-ups. In other words, we're raising our girls to be perfect, and we're raising our boys to be brave.
És ezzel nem vagyok egyedül. Sok nő meséli nekem, hogy olyan karrier és foglalkozás vonzza őket, amikben tudják, hogy nagyszerűek lesznek, amikben tudják, hogy tökéletesek lesznek, ami nem is csoda. A legtöbb lányt a kockázatvállalás és a kudarc kerülésére tanítják. Tanítanak minket szépen mosolyogni, biztonságosan játszani, kitűnőnek lenni. Mindeközben a fiúkat megtanítják keményen játszani, magasra repülni a hintával, a mászóka tetejére mászni, majd fejjel előre leugrani onnan. Mire felnőnek, legyen szó bértárgyalásról, vagy arról, hogyan hívjanak randira egy lányt, hozzászoknak a sorozatos kockázatvállaláshoz. Még jutalom is jár nekik! A Szilikon Völgyben az a mondás járja, hogy amíg nincs a hátad mögött két becsődölt start-up, addig nem is vesznek komolyan. Más szóval, lányainkat tökéletesnek, fiainkat pedig bátornak neveljük.
Some people worry about our federal deficit, but I, I worry about our bravery deficit. Our economy, our society, we're just losing out because we're not raising our girls to be brave. The bravery deficit is why women are underrepresented in STEM, in C-suites, in boardrooms, in Congress, and pretty much everywhere you look.
Sokan aggódnak a szövetségi deficit miatt. Engem a bátorságunk deficitje aggaszt. A gazdaságban, a társadalomban bizony sokat vesztünk azáltal, hogy lányainkat nem bátraknak neveljük. A bátorság hiánya miatt a nők alulreprezentáltak a reál tudományágakban, felső vezetői pozíciókban, a Képviselőházban; és tulajdonképpen amerre csak a szem ellát.
In the 1980s, psychologist Carol Dweck looked at how bright fifth graders handled an assignment that was too difficult for them. She found that bright girls were quick to give up. The higher the IQ, the more likely they were to give up. Bright boys, on the other hand, found the difficult material to be a challenge. They found it energizing. They were more likely to redouble their efforts.
A 80-as években Carol Dweck pszichológus megvizsgálta, miként birkóznak meg okos kis ötödikesek oly feladattal, ami túl nehéz nekik. Arra jutott, hogy az okos kislányok gyorsan feladták. Minél magasabb volt az IQ-juk, annál valószínűbb volt, hogy feladják. Mindeközben az okos kisfiúk kihívásnak élték meg a nehéz feladványt. Egészen felvillanyozta őket. Sokkal valószínűbb volt, hogy mindent beleadnak a megoldásba.
What's going on? Well, at the fifth grade level, girls routinely outperform boys in every subject, including math and science, so it's not a question of ability. The difference is in how boys and girls approach a challenge. And it doesn't just end in fifth grade. An HP report found that men will apply for a job if they meet only 60 percent of the qualifications, but women, women will apply only if they meet 100 percent of the qualifications. 100 percent. This study is usually invoked as evidence that, well, women need a little more confidence. But I think it's evidence that women have been socialized to aspire to perfection, and they're overly cautious.
Mégis mi folyik itt? 5. osztályos korban a lányok minden tantárgyból jobban teljesítenek a fiúknál, beleértve a matekot és a reáltárgyakat, tehát ez nem képesség kérdése. A lányok és a fiúk a kihívások megközelítésének mikéntjében különböznek. És ez nem ér véget ötödikben. Egy HP jelentés szerint a férfiak akkor is jelentkeznek egy állásra, ha a kiírásban felsoroltak mindössze 60%-ával rendelkeznek, míg a nők csak akkor nyújtják be jelentkezésüket, ha 100%-osan megfelelnek a leírtaknak. 100%-osan! Ezt a tanulmányt általában annak bizonyítékául látják, hogy a nőknek több önbizalomra van szükségük. Ám szerintem azt bizonyítja, hogy a nőket a tökéletességre való törekvésre szocializálták, ezért túlontúl óvatosak.
(Applause)
(Taps)
And even when we're ambitious, even when we're leaning in, that socialization of perfection has caused us to take less risks in our careers. And so those 600,000 jobs that are open right now in computing and tech, women are being left behind, and it means our economy is being left behind on all the innovation and problems women would solve if they were socialized to be brave instead of socialized to be perfect.
S még mikor ambiciózusak is vagyunk, mikor mindent beleadunk, ama szocializációnk a tökéletességre azt eredményezi, hogy karrierünkben kevesebb rizikót vállaljunk. Így a számítógépes és tech ágazatban jelenleg meghirdetett 600 000 állásnál a nők háttérbe szorulnak, ami maga után vonja, hogy gazdaságunk is háttérbe szorul mindazon innovációk és problémák tekintetében, melyeket a nők megoldanának, ha a tökéletesség helyett bátorságra szocializálták volna őket!
(Applause)
(Taps)
So in 2012, I started a company to teach girls to code, and what I found is that by teaching them to code I had socialized them to be brave. Coding, it's an endless process of trial and error, of trying to get the right command in the right place, with sometimes just a semicolon making the difference between success and failure. Code breaks and then it falls apart, and it often takes many, many tries until that magical moment when what you're trying to build comes to life. It requires perseverance. It requires imperfection.
Ezért 2012-ben céget alapítottam, hogy kódolni tanítsak lányokat, és arra jutottam, hogy azzal, hogy kódolni tanítom őket, bátorságra tanítom őket! A kódírás a próbálgatás és hibázás végtelen folyamata. A megfelelő parancsot írni a megfelelő helyre úgy, hogy olykor csupán egy pontosvessző választja el a sikert a kudarctól. A kód olykor elromlik, majd darabjaira hullik, és sokszor újra és újra kell próbálni egészen addig a varázslatos pillanatig, mikor életre kel az, amit az ember létre szeretne hozni. Kitartónak kell lenni. És tökéletlennek.
We immediately see in our program our girls' fear of not getting it right, of not being perfect. Every Girls Who Code teacher tells me the same story. During the first week, when the girls are learning how to code, a student will call her over and she'll say, "I don't know what code to write." The teacher will look at her screen, and she'll see a blank text editor. If she didn't know any better, she'd think that her student spent the past 20 minutes just staring at the screen. But if she presses undo a few times, she'll see that her student wrote code and then deleted it. She tried, she came close, but she didn't get it exactly right. Instead of showing the progress that she made, she'd rather show nothing at all. Perfection or bust.
A programban részt vevő lányokon egyből látjuk a tévedéstől való félelmet, félnek, hogy nem tökéletesek. Minden Girls Who Code (Kódoló Lányok) oktató ugyanazt meséli. Az első héten, mikor a lányok programozni tanulnak, és egy tanuló segítséget kér azzal, hogy "Nem tudom, milyen programot írjak." A tanár ránéz a monitorjára és csupán egy üres szövegszerkesztőt lát. Akár azt is hihetné, hogy a tanuló az elmúlt 20 percben nem csinált egyebet, mint az üres képernyőt bámulta. Ám párszor a Vissza gombra kattintva kiderül, hogy a tanuló igenis írt kódot, majd törölte. Próbálkozott, már majdnem sikerrel járt, ám nem volt tökéletes. Ahelyett, hogy megmutatná, meddig is jutott, inkább nem mutat semmit. Tökéletes legyen vagy semmilyen!
It turns out that our girls are really good at coding, but it's not enough just to teach them to code.
Kiderült, hogy a lányok nagyon jól programoznak, de mégsem elegendő megtanítani őket kódot írni.
My friend Lev Brie, who is a professor at the University of Columbia and teaches intro to Java tells me about his office hours with computer science students. When the guys are struggling with an assignment, they'll come in and they'll say, "Professor, there's something wrong with my code." The girls will come in and say, "Professor, there's something wrong with me."
Lev Brie barátom a Columbia Egyetem professzora tartja a Bevezetés a Javába kurzust, és mesélt nekem a számtech hallgatóknak tartott fogadóóráiról. Mikor a fiúk elakadnak egy feladattal, eljönnek és azt mondják: "Tanár Úr, valami nem stimmel a programommal." A lányok eljönnek és azt mondják: "Tanár Úr, valami nem stimmel velem."
We have to begin to undo the socialization of perfection, but we've got to combine it with building a sisterhood that lets girls know that they are not alone. Because trying harder is not going to fix a broken system. I can't tell you how many women tell me,
El kell kezdenünk feloldani a tökéletességre nevelést, miközben egy testvériséget is ki kell építenünk, ami segít, hogy a lányok tudatában legyenek annak, hogy nincsenek egyedül. Ugyanis még több próbálkozás nem javít egy elhibázott rendszeren. Elmondani nem tudom, hány nő mondja nekem, hogy:
"I'm afraid to raise my hand, I'm afraid to ask a question, because I don't want to be the only one who doesn't understand, the only one who is struggling. When we teach girls to be brave and we have a supportive network cheering them on, they will build incredible things, and I see this every day. Take, for instance, two of our high school students who built a game called Tampon Run -- yes, Tampon Run -- to fight against the menstruation taboo and sexism in gaming. Or the Syrian refugee who dared show her love for her new country by building an app to help Americans get to the polls. Or a 16-year-old girl who built an algorithm to help detect whether a cancer is benign or malignant in the off chance that she can save her daddy's life because he has cancer. These are just three examples of thousands, thousands of girls who have been socialized to be imperfect, who have learned to keep trying, who have learned perseverance. And whether they become coders or the next Hillary Clinton or Beyoncé, they will not defer their dreams.
"Félek jelentkezni, félek kérdezni, mert nem szeretnék én lenni az egyetlen, aki nem érti, az egyetlen, aki megakad." Mikor bátorságra tanítjuk a lányokat, és van egy támogató hálózatunk, ami mögöttük áll, hihetetlen dolgokat hoznak létre, s ezt minden nap látom. Vegyük például két középiskolás tanulónkat, akik megalkották a Tampon Run játékot -- igen, Tampon Run [Tampon Futás] -- hogy küzdjenek a menstruáció tabutémája és a gaming világ szexizmusa ellen. Vagy azt a szíriai menekültet, aki ki merte fejezni új hazája iránti szeretetét azzal, hogy egy olyan alkalmazást írt, mely segít az amerikaiaknak eljutni szavazni. Vagy azt a 16 éves lányt, aki írt egy algoritmust, mely segít megállapítani, hogy az elváltozás jó- vagy rosszindulatú, hátha így megmentheti rákkal küzdő édesapja életét! Ez csupán három példa a sok ezerből: sok ezer lány, akiket megtanítottunk tökéletlennek lenni, akik megtanulták, hogy próbálkozzanak és legyenek kitartóak. És váljon belőlük akár programozó, akár a következő Hillary Clinton vagy Beyoncé, álmaiktól nem tágítanak majd!
And those dreams have never been more important for our country. For the American economy, for any economy to grow, to truly innovate, we cannot leave behind half our population. We have to socialize our girls to be comfortable with imperfection, and we've got to do it now. We cannot wait for them to learn how to be brave like I did when I was 33 years old. We have to teach them to be brave in schools and early in their careers, when it has the most potential to impact their lives and the lives of others, and we have to show them that they will be loved and accepted not for being perfect but for being courageous. And so I need each of you to tell every young woman you know -- your sister, your niece, your employee, your colleague -- to be comfortable with imperfection, because when we teach girls to be imperfect, and we help them leverage it, we will build a movement of young women who are brave and who will build a better world for themselves and for each and every one of us.
Azok az álmok pedig még sosem voltak ily fontosak az ország számára! Az amerikai gazdaságért, a gazdaság növekedéséért, az igazi innovációért nem hagyhatjuk magunk mögött a lakosság felét! Meg kell tanítanunk a lányainknak, hogy fogadják el tökéletlenségüket, és ez nem tűr halasztást! Nem várhatunk addig, amíg maguktól megtanulnak bátornak lenni, ahogy én tettem; 33 évesen! Meg kell tanítanunk, hogy bátrak legyenek az iskolában, s karrierjük kezdetén, mikor a legvalószínűbb, hogy hatással lehet az ő és mások életére. És meg kell mutatnunk nekik, hogy szeretjük és elfogadjuk őket nem azért, mert tökéletesek, hanem mert bátrak! Ezért arra kérném mindannyiukat, hogy mondják el fiatal nő ismerőseiknek -- testvérüknek, unokahúguknak, alkalmazottjuknak és kollégájuknak -- hogy fogadják el önnön tökéletlenségüket, mert mikor erre tanítjuk a lányokat, és megtanítjuk őket arra, miként kovácsoljanak belőle előnyt, egy mozgalmat indítunk olyan fiatal nőkkel, akik bátrak, és akik nem csak maguknak, hanem mindannyiunknak egy jobb világot építenek.
Thank you.
Köszönöm.
(Applause) Thank you.
(Taps) Köszönöm.
Chris Anderson: Reshma, thank you. It's such a powerful vision you have. You have a vision. Tell me how it's going. How many girls are involved now in your program?
Chris Anderson: Reshma, köszönjük. Nagyon erőteljes a látomás, ami a szeme előtt lebeg. Meséljen róla! Jelenleg hány lány vesz részt a programban?
Reshma Saujani: Yeah. So in 2012, we taught 20 girls. This year we'll teach 40,000 in all 50 states.
Reshma Saujani: 2012-ben 20 lányt tanítottunk. Idén 40 ezret mind az 50 államban!
(Applause)
(Taps)
And that number is really powerful, because last year we only graduated 7,500 women in computer science. Like, the problem is so bad that we can make that type of change quickly.
Ez a szám azért is nagy dolog, mert tavaly mindössze 7 500 nő végzett informatika szakirányon. A probléma olyan súlyos, hogy innen már gyorsan lehet ilyen irányú változást elérni.
CA: And you're working with some of the companies in this room even, who are welcoming graduates from your program?
CA: És még néhány jelenlévő céggel is együtt dolgoznak, akik szívesen látják a programot elvégzőket, igaz?
RS: Yeah, we have about 80 partners, from Twitter to Facebook to Adobe to IBM to Microsoft to Pixar to Disney, I mean, every single company out there. And if you're not signed up, I'm going to find you, because we need every single tech company to embed a Girls Who Code classroom in their office.
RS: Igen, úgy 80 együttműködő partnerünk van a Twittertől és Facebooktól kezdve az Adobe-n és IBM-en át a Microsoftig, Pixarig és Disneyig. Vagyis minden vállalattal kapcsolatban állunk. És ha még nem jelentkeztek nálunk, én megtalálom, mert minden egyes tech cég irodájában szükség van egy Girls Who Code teremre.
CA: And you have some stories back from some of those companies that when you mix in more gender balance in the engineering teams, good things happen.
CA: És van is pár visszajelzés ezektől a cégektől, ugye, hogy a mérnök csapatok nemi megoszlásának kiegyensúlyozásával jó dolgok történnek.
RS: Great things happen. I mean, I think that it's crazy to me to think about the fact that right now 85 percent of all consumer purchases are made by women. Women use social media at a rate of 600 percent more than men. We own the Internet, and we should be building the companies of tomorrow. And I think when companies have diverse teams, and they have incredible women that are part of their engineering teams, they build awesome things, and we see it every day.
RS: Nagyszerű dolgok! Úgy értem, szerintem őrületes belegondolni abba, hogy jelenleg a fogyasztói vásárlások 85%-át nők végzik. 600%-kal többet használják a közösségi médiát a férfiaknál. Az internet a miénk, és nekünk kellene építenünk a holnap vállalatait! S mikor a vállalatoknak sokszínű csapataik vannak, és nagyszerű nők is tagjai a mérnöki csapatoknak, remek dolgokat hoznak létre, melyekkel nap mint nap találkozhatunk.
CA: Reshma, you saw the reaction there. You're doing incredibly important work. This whole community is cheering you on. More power to you. Thank you.
CA: Reshma, látta az imént a reakciókat. Ön hihetetlenül fontos munkát végez! Az egész TED közösség szurkol Önnek. Hajrá, Reshma! Köszönjük.
RS: Thank you.
RS: Köszönöm.
(Applause)
(Taps)