You should be nice to nerds. In fact, I'd go so far as to say, if you don't already have a nerd in your life, you should get one. I'm just saying. Scientists and engineers change the world. I'd like to tell you about a magical place called DARPA where scientists and engineers defy the impossible and refuse to fear failure. Now these two ideas are connected more than you may realize, because when you remove the fear of failure, impossible things suddenly become possible.
Legyenek kedvesek a kockafejűekhez. Igazából merem állítani, hogy ha még eggyel sem találkoztak, itt az ideje, hogy keressenek egyet. Persze ezt csak úgy mondom. A tudósok és a mérnökök megváltoztatják a világot. Egy varázslatos helyről beszélnék, amelynek neve DARPA, és ahol a tudósok és a mérnökök számára nem létezik lehetetlen, és ahol nem félnek a kudarctól. E két gondolat közötti kapcsolat jóval erősebb, mintsem azt gondolnák. Ugyanis, amikor félretesszük a kudarctól való félelmünket, a lehetetlen dolgok hirtelen lehetségessé válnak.
If you want to know how, ask yourself this question: What would you attempt to do if you knew you could not fail? If you really ask yourself this question, you can't help but feel uncomfortable. I feel a little uncomfortable. Because when you ask it, you begin to understand how the fear of failure constrains you, how it keeps us from attempting great things, and life gets dull, amazing things stop happening. Sure, good things happen, but amazing things stop happening.
Ha tudni akarják, hogyan, tegyék fel a következő kérdést maguknak: Mit tennék akkor, ha tudnám, hogy nem fogok kudarcot vallani? Ha felteszik maguknak ezt a kérdést, kényelmetlenül fogják érezni magukat. Én kicsit kényelmetlenül érzem magam. Mert amikor ezt kérdezzük, elkezdünk ráébredni, mennyire korlátoz bennünket a félelem, mennyire meggátolja, hogy nagy dolgokat próbáljunk véghezvinni. Ettől aztán az élet unalmassá válik, és egy csomó szuper dolog nem történik meg. Jó dolgok persze történnek, de a szuperek, azok bizony elmaradnak!
Now I should be clear, I'm not encouraging failure, I'm discouraging fear of failure. Because it's not failure itself that constrains us. The path to truly new, never-been-done-before things always has failure along the way. We're tested. And in part, that testing feels an appropriate part of achieving something great. Clemenceau said, "Life gets interesting when we fail, because it's a sign that we've surpassed ourselves."
Én persze nyilvánvalóan nem a kudarcra bíztatok, hanem a kudarctól való félelem leküzdésére. Mivel nem maga a kudarc jelenti a korlátot. Az új, korábban sosem próbált dolgokhoz vezető út mindig tartogat kudarcokat. Ez így van. Kipróbáltuk. És részben éppen ezek a próbák vezetnek el fantasztikus célok eléréséhez. Clemenceau mondta: "Az élet a kudarcnál válik érdekessé, mert ez egy jelzés arra, hogy túlléptünk önmagunkon."
In 1895, Lord Kelvin declared that heavier-than-air flying machines were impossible. In October of 1903, the prevailing opinion of expert aerodynamicists was that maybe in 10 million years we could build an aircraft that would fly. And two months later on December 17th, Orville Wright powered the first airplane across a beach in North Carolina. The flight lasted 12 seconds and covered 120 feet. That was 1903.
1895-ben Lord Kelvin kijelentette, hogy a levegőnél nehezebb testek képtelenek repülni. 1903 októberében az aerodinamikai szakértők egyöntetű álláspontja szerint talán 10 millió évbe telik, mire képesek leszünk repülőgépet építeni. Két hónappal később, december 17-én Orville Wright első repülőgépe levegőbe emelkedett Észak-Karolina partjai fölött. 12 másodperces útja alatt kb. 40 métert tett meg. Ez 1903-ban történt.
One year later, the next declarations of impossibilities began. Ferdinand Foch, a French army general credited with having one of the most original and subtle minds in the French army, said, "Airplanes are interesting toys, but of no military value." 40 years later, aero experts coined the term transonic. They debated, should it have one S or two? You see, they were having trouble in this flight regime, and it wasn't at all clear that we could fly faster than the speed of sound. In 1947, there was no wind tunnel data beyond Mach 0.85. And yet, on Tuesday, October 14th, 1947, Chuck Yeager climbed into the cockpit of his Bell X-1 and he flew towards an unknown possibility, and in so doing, he became the first pilot to fly faster than the speed of sound. Six of eight Atlas rockets blew up on the pad. After 11 complete mission failures, we got our first images from space. And on that first flight we got more data than in all U-2 missions combined. It took a lot of failures to get there.
Egy évvel később elkezdődtek a bejelentések más lehetetlen dolgokról. Ferdinand Foch, egy francia tábornok, a francia hadsereg egyik legeredetibb és legkifinomultabb elméje mondta: "A repülőgépek érdekes játékszerek, de katonai szempontból haszontalanok." 40 évvel később a repülési szakemberek megalkották a "transzszonikus" fogalmat. Vitatkoztak, hogy egy vagy két "sz"-szel írják-e. Tudják, volt baj ezzel a repülési rendszerrel, és egyáltalán nem volt egyértelmű, hogy tudunk-e a hangnál gyorsabban repülni. 1947-ben nem álltak rendelkezésre Mach 0,85 fölötti szélcsatorna-adatok. És ennek ellenére 1947. október 14-én, egy keddi napon Chuck Yeager bemászott Bell X-1-es gépének pilótafülkéjébe, hogy elinduljon egy ismeretlen lehetőség felé, és eközben ő lett az első pilóta, aki túllépte a hangsebességet. Nyolc Atlas rakétából hat felrobbant a kilövőálláson. 11 misszió végződött kudarccal, mire az első képek megérkeztek az űrből. Ám ennek az első repülésnek a során több adatot gyűjtöttünk, mint az összes U-2 küldetésen együttvéve. Sok-sok kudarcba került, mire ide jutottunk.
Since we took to the sky, we have wanted to fly faster and farther. And to do so, we've had to believe in impossible things. And we've had to refuse to fear failure. That's still true today. Today, we don't talk about flying transonically, or even supersonically, we talk about flying hypersonically -- not Mach 2 or Mach 3, Mach 20. At Mach 20, we can fly from New York to Long Beach in 11 minutes and 20 seconds. At that speed, the surface of the airfoil is the temperature of molten steel -- 3,500 degrees Fahrenheit -- like a blast furnace. We are essentially burning the airfoil as we fly it. And we are flying it, or trying to.
Mióta felszálltunk a levegőbe, egyre gyorsabban és egyre messzebbre akarunk repülni. Ehhez lehetetlen dolgokban kellett hinnünk. És le kellett küzdenünk a kudarctól való félelmünket. És ez ma sincs másként. Ma már nem a transzszonikus repülésről, de még csak nem is a szuperszonikusról, hanem már a hiperszonikus repülésről beszélünk -- nem Mach 2-ről, Mach 3-ról, hanem Mach 20-ról! Mach 20-nál New Yorkból Long Beach-be 11 perc 20 másodpercig tartana az út. Ennél a sebességnél a szárnyak felülete annyira felhevül, mint az olvadt acél -- 2000 Celsius fok -- akár egy nagyolvasztóban. Repülés közben gyakorlatilag elégetjük a szárnyat. De repülünk, vagy legalábbis megpróbáljuk.
DARPA's hypersonic test vehicle is the fastest maneuvering aircraft ever built. It's boosted to near-space atop a Minotaur IV rocket. Now the Minotaur IV has too much impulse, so we have to bleed it off by flying the rocket at an 89 degree angle of attack for portions of the trajectory. That's an unnatural act for a rocket. The third stage has a camera. We call it rocketcam. And it's pointed at the hypersonic glider. This is the actual rocketcam footage from flight one. Now to conceal the shape, we changed the aspect ratio a little bit. But this is what it looks like from the third stage of the rocket looking at the unmanned glider as it heads into the atmosphere back towards Earth.
A DARPA hiperszonikus tesztjárműve a leggyorsabban manőverező repülő, amit valaha építettek. Egy Minotaur IV rakéta tetején fellövik egészen a világűr határáig. A Minotaur IV-nek túl nagy az impulzusa. Ennek csökkentés érdekében a rakétát a pályája bizonyos részein 89 fokos szögben vezetjük. Ez természetellenes működés egy rakéta számára. A harmadik fokozaton található egy kamera. Mi űrkamerának neveztük. Ez a kamera a hiperszonikus siklórepülőre néz. Ezek itt a kamera felvételei az első repülésről. Hogy elrejtsük az alakját, kicsit eltorzítottuk az arányokat. Így néz ki az ember nélküli siklórepülő a rakéta harmadik fokozatáról, amint belépve a légkörbe, visszaindul a Föld felé.
We've flown twice. In the first flight, no aerodynamic control of the vehicle. But we collected more hypersonic flight data than in 30 years of ground-based testing combined. And in the second flight, three minutes of fully-controlled, aerodynamic flight at Mach 20. We must fly again, because amazing, never-been-done-before things require that you fly. You can't learn to fly at Mach 20 unless you fly. And while there's no substitute for speed, maneuverability is a very close second.
Eddig két repülésünk volt. Az első repülés során aerodinamikailag nem kontrolláltuk a járművet. Viszont több adatot gyűjtöttünk a hiperszonikus repülésről, mint az elmúlt 30 év földi tesztjei során összesen. A második repülés már egy három perces, teljesen kontrollált aerodinamikai repülés volt, Mach 20 sebességnél. A repülést meg kell ismételnünk, mert a soha nem próbált fantasztikus dolgokhoz az kell, hogy repüljünk. Egy módon tanulhatunk meg Mach 20-nál repülni: úgy, hogy repülünk. És bár a sebesség a leglényegesebb, a manőverező-képesség majdnem olyan fontos.
If a Mach 20 glider takes 11 minutes and 20 seconds to get from New York to Long Beach, a hummingbird would take, well, days. You see, hummingbirds are not hypersonic, but they are maneuverable. In fact, the hummingbird is the only bird that can fly backwards. It can fly up, down, forwards, backwards, even upside-down. And so if we wanted to fly in this room or places where humans can't go, we'd need an aircraft small enough and maneuverable enough to do so.
Ha a Mach 20 siklónak 11 perc 20 mp kell, hogy New Yorkból Long Beach-be érjen, egy kolibrinek ez, hát napokig tartana. A kolibrik, ugyan nem hiperszonikusak, de rendkívül ügyesen manővereznek. Valójában a kolibri az egyetlen madár, amelyik képes hátrafelé is repülni. Tud repülni felfelé, lefelé, előre, hátra, sőt akár fejjel lefelé is. Ha tehát ebben a szobában akarunk repülni, vagy más, ember által nem elérhető helyen, akkor ehhez egy kellőképpen kicsi, és manőverezni képes repülőgépre van szükségünk.
This is a hummingbird drone. It can fly in all directions, even backwards. It can hover and rotate. This prototype aircraft is equipped with a video camera. It weighs less than one AA battery. It does not eat nectar. In 2008, it flew for a whopping 20 seconds, a year later, two minutes, then six, eventually 11. Many prototypes crashed -- many. But there's no way to learn to fly like a hummingbird unless you fly. (Applause) It's beautiful, isn't it. Wow. It's great. Matt is the first ever hummingbird pilot. (Applause)
Ez itt egy kolibri drón. Képes bármilyen irányban repülni, akár hátrafelé is. Tud lebegni és forogni. Ezt a prototípust felszereltük egy kamerával. Könnyebb, mint egy AA ceruzaelem, és nem eszik nektárt. 2008-ban teljes 20 másodpercet repült, egy évre rá két percet, aztán hatot, végül 11-et. Sok prototípus összetört - nagyon sok. De csak egyetlen módon repülhetünk úgy, mint a kolibri: ha repülünk. (Taps) Csodálatos, nem? Húúú! Óriási. Matt a világ első kolibrivezetője. (Taps)
Failure is part of creating new and amazing things. We cannot both fear failure and make amazing new things -- like a robot with the stability of a dog on rough terrain, or maybe even ice; a robot that can run like a cheetah, or climb stairs like a human with the occasional clumsiness of a human. Or perhaps, Spider Man will one day be Gecko Man. A gecko can support its entire body weight with one toe. One square millimeter of a gecko's footpad has 14,000 hair-like structures called setae. They are used to help it grip to surfaces using intermolecular forces.
Kudarc nélkül nem születnek csodálatos új dolgok. Olyan nincs, hogy félünk a kudarctól és közben remek dolgokat alkotunk -- robotot, ami egy kutya biztonságával, stabilan mozog a terepen, vagy akár a jégen; robotot, ami úgy fut, akár egy gepárd, vagy lépcsőt mászik, mint egy ember, és még olyan ügyetlen is, mint egy ember. Talán a Pókembert egyszer majd Gekkóembernek fogják hívni. A gekkó képes teljes testsúlyát egyetlen ujjával megtartani. Lábának minden egyes négyzetmilliméterén 14 000 hajszálszerű képződmény, sörte található. Ezek intermolekuláris erők segítségével kapaszkodnak a felületekhez.
Today we can manufacture structures that mimic the hairs of a gecko's foot. The result, a four-by-four-inch artificial nano-gecko adhesive. can support a static load of 660 pounds. That's enough to stick six 42-inch plasma TV's to your wall, no nails. So much for Velcro, right?
Ma már képesek vagyunk mesterségesen utánozni a gekkó lábainak sörtéit. Az eredmény egy kb. tízszer tíz centiméteres, mesterséges nano-gekkó ragasztó, ami képes 300 kg-os terhet megtartani. Ezzel egy 42 collos plazmatévét szögek nélkül rögzíthetünk a falhoz. Ennyit a tépőzárról, nem?
And it's not just passive structures, it's entire machines. This is a spider mite. It's one millimeter long, but it looks like Godzilla next to these micromachines. In the world of Godzilla spider mites, we can make millions of mirrors, each one-fifth the diameter of a human hair, moving at hundreds of thousands of times per second to make large screen displays, so that we can watch movies like "Godzilla" in high-def.
De ne csak passzív szerkezetekre gondoljanak, hanem akár komplett gépekre is. Ez itt egy takácsatka. Alig egy milliméter, de úgy fest, akár a Godzilla, ezek mellett a mikrogépek mellett. Az atka-Godzillák világában képesek vagyunk milliónyi darab, az emberi hajszál átmérőjénél ötször kisebb tükröt készíteni, és másodpercenként többszázezerszer mozgatva őket, hatalmas képernyőket készíteni, hogy rajtuk HD minőségben nézhessünk olyan filmeket, mint például a "Godzilla".
And if we can build machines at that scale, what about Eiffel Tower-like trusses at the microscale? Today we are making metals that are lighter than Styrofoam, so light they can sit atop a dandelion puff and be blown away with a wisp of air -- so light that you can make a car that two people can lift, but so strong that it has the crash-worthiness of an SUV.
És ha képesek vagyunk ilyen méretű gépeket készíteni, mit szólnának mikroméretű, Eiffel-torony-szerű tartókhoz? Már képesek vagyunk habszivacsnál könnyebb fémet előállítani, amely olyan könnyű, hogy megtartják egy pitypang szirmai, és egy lágy fuvallattal elfújható -- olyan könnyű, hogy a belőle készült autót két ember játszva felemeli, de olyan erős, hogy a törésteszten egy SUV-val is felveszi a versenyt.
From the smallest wisp of air to the powerful forces of nature's storms. There are 44 lightning strikes per second around the globe. Each lightning bolt heats the air to 44,000 degrees Fahrenheit -- hotter than the surface of the Sun. What if we could use these electromagnetic pulses as beacons, beacons in a moving network of powerful transmitters? Experiments suggest that lightning could be the next GPS.
Az enyhe fuvallatokról térjünk át a természet legpusztítóbb viharaira. A földgolyó körül minden másodpercben 44 villámcsapás történik. Minden egyes villám 25 ezer fokra hevíti maga körül a levegőt -- ez forróbb, mint a Nap felülete. Mi lenne, ha ezeket az elektromágneses impulzusokat jeladókként tudnánk használni, jeladókként, egy hatalmas adókból álló hálózatban? A kísérletek szerint a villám lehet a GPS utódja.
Electrical pulses form the thoughts in our brains. Using a grid the size of your thumb, with 32 electrodes on the surface of his brain, Tim uses his thoughts to control an advanced prosthetic arm. And his thoughts made him reach for Katie. This is the first time a human has controlled a robot with thought alone. And it is the first time that Tim has held Katie's hand in seven years. That moment mattered to Tim and Katie, and this green goo may someday matter to you. This green goo is perhaps the vaccine that could save your life. It was made in tobacco plants. Tobacco plants can make millions of doses of vaccine in weeks instead of months, and it might just be the first healthy use of tobacco ever.
Elektromos impulzusokból születnek a gondolataink is. Egy 32 elektródából álló, ujjnyi méretű kis ráccsal az agyának a felületén, Tim pusztán gondolataival irányít egy fejlett karprotézist. És gondolatai segítségével meg tudja érinteni Katie-t. Ez az első alkalom, hogy egy ember, pusztán gondolatai segítségével vezérel egy robotot. És hét éve ez az első alkalom, hogy Tim a kezében tarthatja Katie kezét. Ez egy feledhetetlen pillanat volt Tim és Katie számára. Ez a zöld ragacs egy napon pedig talán az önök számára lesz emlékezetes. Ez a zöld ragacs talán az a vakcina, ami megmenti az életüket. Dohánynövényekben készült. A dohánynövények képesek hetek, nem pedig hónapok alatt milliónyi adag vakcinát készíteni, ami a dohány első egészséges felhasználási területe lehet.
And if it seems far-fetched that tobacco plants could make people healthy, what about gamers that could solve problems that experts can't solve? Last September, the gamers of Foldit solved the three-dimensional structure of the retroviral protease that contributes to AIDS in rhesus monkeys. Now understanding this structure is very important for developing treatments. For 15 years, it was unsolved in the scientific community. The gamers of Foldit solved it in 15 days. Now they were able to do so by working together. They were able to work together because they're connected by the Internet. And others, also connected to the Internet, used it as an instrument of democracy. And together they changed the fate of their nation.
Ha pedig egy kicsit erőltetettnek tűnik a dohány gyógyító hatásáról beszélni, mit szólnak ahhoz, hogy játékosok oldanak meg olyan problémákat, melyeket a tudósok nem képesek? Múlt szeptemberben Foldit-játékosok fejtették meg a rhesus-majmokban az AIDS kialakulásáért felelős retrovírus-proteáznak a háromdimenziós szerkezetét. Ennek a struktúrának a megértése rendkívül fontos a gyógymódok kifejlesztéséhez. A tudományos közösség 15 évig nem tudott megbirkózni vele. A Foldit közössége 15 nap alatt megoldotta. Azért sikerült nekik, mert együtt dolgoztak. Azért tudtak együtt dolgozni, mert ott volt nekik az internet. Mások, az internetet a demokrácia eszközeként használják. Együtt aztán megváltoztatták országuk sorsát.
The Internet is home to two billion people, or 30 percent of the world's population. It allows us to contribute and to be heard as individuals. It allows us to amplify our voices and our power as a group. But it too had humble beginnings. In 1969, the internet was but a dream, a few sketches on a piece of paper. And then on October 29th, the first packet-switched message was sent from UCLA to SRI. The first two letters of the word "Login," that's all that made it through -- an L and an O -- and then a buffer overflow crashed the system. (Laughter) Two letters, an L and an O, now a worldwide force.
Az internet kétmilliárd ember, azaz a földlakók 30 százalékának az otthona. Rajta keresztül egyénekként is hallathatjuk a hangunkat. Rajta keresztül csoportként felerősíthetjük a hangunkat és az erőnket. A kezdetek azonban szerények voltak. 1969-ben az internet csak egy álom volt, pár vázlat egy darab papíron. Aztán október 29-én elindult az első csomagkapcsolt üzenet az UCLA-ból az SRI-be. A "Login" szó első két betűje, az L és az O ment át először, aztán puffer-túlcsordulással az egész összeomlott. (Nevetés) Két betű, L és O, most pedig egy világhatalom.
So who are these scientists and engineers at a magical place called DARPA? They are nerds, and they are heroes among us. They challenge existing perspectives at the edges of science and under the most demanding of conditions. They remind us that we can change the world if we defy the impossible and we refuse to fear failure. They remind us that we all have nerd power. Sometimes we just forget.
Kik hát ezek a tudósok és mérnökök, ezen rejtélyes DARPA nevű helyen? Ők a kockafejűek, a köztünk élő hősök. Ők azok, akik folyamatosan feszegetik a tudomány ismert határait, ráadásul a legnehezebb körülmények között. Ők azok, akik folyton rávilágítanak, hogy képesek vagyunk megváltoztatni a világot, ha nem ismerünk lehetetlent, és nem félünk a kudarctól. Ők azok, akik emlékeztetnek rá, hogy mindannyiunkban ott lakik "a kocka". Csak erről néha megfeledkezünk.
You see, there was a time when you weren't afraid of failure, when you were a great artist or a great dancer and you could sing, you were good at math, you could build things, you were an astronaut, an adventurer, Jacques Cousteau, you could jump higher, run faster, kick harder than anyone. You believed in impossible things and you were fearless. You were totally and completely in touch with your inner superhero. Scientists and engineers can indeed change the world. So can you. You were born to. So go ahead, ask yourself, what would you attempt to do if you knew you could not fail?
Emlékezzenek csak: volt idő, amikor nem féltek a kudarctól, amikor nagy színészek, vagy híres táncosok voltak, tudtak énekelni, jók voltak matekból, képesek voltak építeni, űrhajósok voltak, felfedezők, Jacques Cousteau, tudtak magasabbra ugrani, gyorsabban futni, erősebbet rúgni, mint bárki más. Hittek a lehetetlenben, és nem ismertek félelmet. Teljesen és tökéletesen egyek voltak az önökben lakó szuperhőssel. A tudósok és mérnökök valóban képesek megváltoztatni a világot. Akárcsak önök. Önök erre születtek. Ne habozzanak hát! Tegyék fel maguknak a kérdést, hogy mibe vágnának bele, ha tudnák, hogy nem vallanak kudarcot?
Now I want to say, this is not easy. It's hard to hold onto this feeling, really hard. I guess in some way, I sort of believe it's supposed to be hard. Doubt and fear always creep in. We think someone else, someone smarter than us, someone more capable, someone with more resources will solve that problem. But there isn't anyone else; there's just you. And if we're lucky, in that moment, someone steps into that doubt and fear, takes a hand and says, "Let me help you believe."
Persze tudom, hogy ez nem könnyű. Nehéz megragadni ezt az érzést, nagyon nehéz. Azt hiszem, valahogy úgy érzem, hogy ezt nehéznek tartjuk. A kétség és a félelem mindig ott lapul a háttérben. Mindig eszünkbe jut valaki, aki nálunk okosabb, tehetségesebb, akinek több eszköze van a probléma megoldásához. De higgyék el: nincsenek mások! Csak önök vannak! Ha szerencsénk van, ezekben a kétségekkel és félelemmel teli pillanatokban előlép valaki, kézen fog bennünket és azt mondja: "Hadd segítsek neked hinni!"
Jason Harley did that for me. Jason started at DARPA on March 18th, 2010. He was with our transportation team. I saw Jason nearly every day, sometimes twice a day. And more so than most, he saw the highs and the lows, the celebrations and the disappointments. And on one particularly dark day for me, Jason sat down and he wrote an email. He was encouraging, but firm. And when he hit send, he probably didn't realize what a difference it would make. It mattered to me. In that moment and still today when I doubt, when I feel afraid, when I need to reconnect with that feeling, I remember his words, they were so powerful.
Nekem Jason Harley volt ez a valaki. Jason 2010. március 18-án lépett be a DARPA-hoz. A szállítási csapatunknál dolgozott. Mindennap láttam őt, néha kétszer is. Ő mindannyiunknál többször volt tanúja hullámhegyeknek és hullámvölgyeknek, ünnepléseknek és csalódásoknak. Az egyik különösen sötét napomon Jason leült, és írt egy e-mailt. Lelkesítő volt és határozott. Aztán leütötte a küldés gombot, valószínűleg nem is sejtve a hatást. Ez nagyon sokat számított nekem. Ott, abban a pillanatban, és még ma is, amikor kétségek között vagyok, amikor félek, amikor újra fel kell idéznem azt az érzést, akkor visszaemlékszem bátorító szavaira:
Text: "There is only time enough to iron your cape and back to the skies for you."
"Csak annyi időd van, hogy megrázd magad és újra nekivágj."
♫ Superhero, superhero. ♫ ♫ Superhero, superhero. ♫ ♫ Superhero, superhero. ♫ ♫ Superhero, superhero. ♫ ♫ Superhero, superhero. ♫
♫ Szuperhős, szuperhős. ♫ ♫ Szuperhős, szuperhős. ♫ ♫ Szuperhős, szuperhős. ♫ ♫ Szuperhős, szuperhős. ♫ ♫ Szuperhős, szuperhős. ♫
Voice: Because that's what being a superhero is all about.
Hang: Mert ezt jelenti szuperhősnek lenni.
RD: "There is only time enough to iron your cape and back to the skies for you." And remember, be nice to nerds. (Applause) Thank you. Thank you.
RD: "Csak annyi időd van, hogy megrázd magad és újra nekivágj." És ne feledjék: Legyenek kedvesek a kockafejűekhez! (Taps) Köszönöm. Köszönöm.
(Applause)
(Taps)
Chris Anderson: Regina, thank you. I have a couple of questions. So that glider of yours, the Mach 20 glider, the first one, no control, it ended up in the Pacific I think somewhere.
Chris Anderson: Köszönöm, Regina. Van néhány kérdésem. Tehát ez a siklórepülő, a Mach 20 sikló, az első példány irányítás nélkül, valahol a Csendes-óceánban végezte.
RD: Yeah, yeah. It did. (CA: What happened on that second flight?) Yeah, it also went into the Pacific. (CA: But this time under control?) We didn't fly it into the Pacific. No, there are multiple portions of the trajectory that are demanding in terms of really flying at that speed. And so in the second flight, we were able to get three minutes of fully aerodynamic control of the vehicle before we lost it.
RD: Igen, így igaz. CA: Mi történt a másodikkal? Nos, hát az ugyanígy járt. CA: De már irányítás alatt? Nyilván nem mi vezettük az óceánba. Nem, több szakasza van a röppályának, amelyek kritikusak az ilyen sebességgel való repülés szempontjából. A második repülés alkalmával sikerült három percig teljes aerodinamikai kontrol alatt tartani a gépet, mielőtt elvesztettük.
CA: I imagine you're not planning to open up to passenger service from New York to Long Beach anytime soon.
CA: Úgy érzem, önök egyelőre nem terveznek utasszállítást New York-ból Long Beach-be.
RD: It might be a little warm.
RD: Hát, az egy kicsit rázós lenne.
CA: What do you picture that glider being used for?
CA: Mit gondolnak, mi lesz a sikló felhasználási területe?
RD: Well our responsibility is to develop the technology for this. How it's ultimately used will be determined by the military. Now the purpose of the vehicle though, the purpose of the technology, is to be able to reach anywhere in the world in less than 60 minutes.
RD: A mi feladatunk csak a technológia kifejlesztése. A felhasználás módját a hadsereg fogja meghatározni. De magának a járműnek, azaz a technológiának a célja, hogy a világ bármely pontját legfeljebb 60 perc alatt el lehessen érni.
CA: And to carry a payload of more than a few pounds? (RD: Yeah.) Like what's the payload it could carry?
CA: És gondolom úgy, hogy közben még pár kiló rakományt is szállít? RD: Igen. Például milyen rakományra gondoljunk?
RD: Well I don't think we ultimately know what it will be, right. We've got to fly it first.
RD: Szerintem ezt most még nem tudjuk. Először repüljön.
CA: But not necessarily just a camera?
CA: De nem csak egy kamerára, ugye?
RD: No, not necessarily just a camera.
RD: Nem, nem feltétlenül.
CA: It's amazing. The hummingbird?
CA: Lenyűgöző. Hát a kolibri?
RD: Yeah?
RD: Igen?
CA: I'm curious, you started your beautiful sequence on flight with a plane kind of trying to flap its wings and failing horribly, and there haven't been that many planes built since that flap wings. Why did we think that this was the time to go biomimicry and copy a hummingbird? Isn't that a very expensive solution for a small maneuverable flying object?
CA: A repülésről szóló bevezetőjét egy olyan repülővel kezdte, amely csapkodni próbált a szárnyaival, aztán lezuhant. Azóta nem sokan próbálkoztak csapkodó szárnyú repülőkkel. Miért gondoljuk, hogy itt az ideje utánozni és lemásolni egy kolibrit? Nem túl drága megoldás ez egy kicsi, manőverezni képes tárgy számára?
RD: So I mean, in part, we wondered if it was possible to do it. And you have to revisit these questions over time. The folks at AeroVironment tried 300 or more different wing designs, 12 different forms of the avionics. It took them 10 full prototypes to get something that would actually fly. But there's something really interesting about a flying machine that looks like something you'd recognize. So we often talk about stealth as a means for avoiding any type of sensing, but when things looks just natural, you also don't see them.
RD: Hát egyrészt, azt hiszem, kíváncsiak voltunk,meg tudjuk-e csinálni. Később aztán időről-időre újragondoltuk a dolgot. Az AeroVironment-es fickók 300-nál több különböző szárnytervet, és 12 különböző repülési módot próbáltak ki. 10 teljes prototípus kellett ahhoz, hogy a dolog tényleg tudjon repülni. Nos, a mesterséges repülő tárgyaknak van egy érdekes tulajdonságuk, mégpedig az, hogy felismerhetők. Gyakran esik szó a lopakodóról, ami képes mindenkor észrevétlen maradni. Ha viszont egy dolog természetesnek tűnik, akkor észre sem vesszük.
CA: Ah. So it's not necessarily just the performance. It's partly the look. (RD: Sure.) It's actually, "Look at that cute hummingbird flying into my headquarters." (Laughter) Because I think, as well as the awe of looking at that, I'm sure some people here are thinking, technology catches up so quick, how long is it before some crazed geek with a little remote control flies one through a window of the White House? I mean, do you worry about the Pandora's box issue here?
CA: Aha! Szóval nem is csak a teljesítmény számít. A kinézet is fontos. RD: Hát persze. Értem már: "Nézd ezt az édi kis kolibrit, ami itt röpköd a főhadiszállásunkon!" (Nevetés) Én, miközben rémülten figyelem mindezt, biztos vagyok benne, hogy már többekben felmerült, hogy ilyen technológiai fejlődés mellett vajon mennyi időbe telik, míg valami őrült kocka egy távirányítóval bevezet egy kis gépet a Fehér Ház ablakán. Nem félnek, hogy Pandora szelencéjét nyitják ki ezzel?
RD: Well look, our singular mission is the creation and prevention of strategic surprise. That's what we do. It would be inconceivable for us to do that work if we didn't make people excited and uncomfortable with the things that we do at the same time. It's just the nature of what we do. Now our responsibility is to push that edge. And we have to be, of course, mindful and responsible of how the technology is developed and ultimately used, but we can't simply close our eyes and pretend that it isn't advancing; it's advancing.
RD: Nekünk egyetlen küldetésünk van: stratégiai meglepetések készítése és megelőzése. És pontosan ezt is csináljuk. Az lenne számomra furcsa, ha az általunk végzett munka nem okozna egyszerre izgalmas és kellemetlen érzéseket is az emberekben. Ennek a dolognak ilyen a természete. A mi dolgunk, feszegetni a korlátokat. De természetesen figyelmesen és felelősséggel kell a technológia fejlesztését, majd felhasználását kezelnünk, de nem hunyhatjuk be a szemünket, és nem tehetünk úgy, mintha a fejlődés nem létezne; igenis létezik.
CA: I mean, you're clearly a really inspiring leader. And you persuade people to go to these great feats of invention, but at a personal level, in a way I can't imagine doing your job. Do you wake up in the night sometimes, just asking questions about the possibly unintended consequences of your team's brilliance?
CA: Ön nyilvánvalóan egy rendkívül inspiráló vezető. Ön nyilván ösztönzi az embereit, hogy nagyszerű tetteket hajtsanak végre, de konkrétan nem tudom elképzelni, hogyan végzi a munkáját. Szokott felébredni éjszaka azt kérdezve magától, hogy vajon milyen nemkívánatos következményei lehetnek csapata zsenialitásának?
RD: Sure. I think you couldn't be human if you didn't ask those questions.
RD: Hát hogyne. Nem lennénk emberek, ha nem tennénk fel ilyen kérdéseket.
CA: How do you answer them?
CA: És mik a válaszai ezekre?
RD: Well I don't always have answers for them, right. I think that we learn as time goes on. My job is one of the most exhilarating jobs you could have. I work with some of the most amazing people. And with that exhilaration, comes a really deep sense of responsibility. And so you have on the one hand this tremendous lift of what's possible and this tremendous seriousness of what it means.
RD: Hát, nem mindig vannak válaszaim. Azt hiszem, folyamatosan tanulunk, ahogy az idő halad. Az én munkám egyike a legizgalmasabb munkáknak. Fantasztikus emberekkel dolgozhatok együtt. Ám ezzel az izgalommal együtt jár egy mélységes felelősségérzet is. Az egyik oldalon tehát ott van a lehetőségek borzasztó felemelő érzése, a másikon pedig annak a súlya, amit mindez jelent.
CA: Regina, that was jaw-dropping, as they say. Thank you so much for coming to TED. (RD: Thank you.)
CA: Regina, ahogy mondani szokás: ettől leesett az állunk. Köszönöm, hogy eljött hozzánk a TED-be. RD: Köszönöm.
(Applause)
(Taps)