So I begin with an advertisement inspired by George Orwell that Apple ran in 1984.
Hadd kezdjem egy hirdetéssel, amit George Orwell ihletett, és az Apple használt 1984-ben.
(Video) Big Brother: We are one people with one will, one resolve, one cause. Our enemies shall talk themselves to death, and we will fight them with their own confusion. We shall prevail. Narrator: On January 24th, Apple Computer will introduce Macintosh. And you'll see why 1984 won't be like "1984."
(Videó) Nagy Testvér: Egyek vagyunk egy az akaratunk, egy az elhatározásunk, egy a célunk. Az ellenségeink halálra fogják magukat beszélni, és mi a saját zavarukkal fogunk ellenük harcolni. Győzedelmeskedni fogunk. Narrátor: január 24-én Az Apple Computer be fogja mutatni a Macintosht. És meglátod, miért nem lesz 1984 olyan, mint az "1984."
Rebecca MacKinnon: So the underlying message of this video remains very powerful even today. Technology created by innovative companies will set us all free. Fast-forward more than two decades: Apple launches the iPhone in China and censors the Dalai Lama out along with several other politically sensitive applications at the request of the Chinese government for its Chinese app store. The American political cartoonist Mark Fiore also had his satire application censored in the United States because some of Apple's staff were concerned it would be offensive to some groups. His app wasn't reinstated until he won the Pulitzer Prize. The German magazine Stern, a news magazine, had its app censored because the Apple nannies deemed it to be a little bit too racy for their users, and despite the fact that this magazine is perfectly legal for sale on newsstands throughout Germany. And more controversially, recently, Apple censored a Palestinian protest app after the Israeli government voiced concerns that it might be used to organize violent attacks.
Rebecca MacKinnon: a videó mögöttes üzenete tehát a mai napig nagyon erőteljes. Az innovatív cégek által létrehozott technológiák felszabadítanak minket. Ugorjunk előre több mint két évtizedet az időben. Az Apple piacra dobja Kínában az iPhone-t és cenzúrázza a Dalai Lámát sok egyéb politikailag érzékeny alkalmazással együtt a kínai kormány kérésére a kínai Apple üzlet termékeiből. Mark Fiore amerikai politikai karikaturista szatirikus alkalmazását is cenzúrázták az egyesült Államokban, mert az Apple néhány alkalmazottja aggódott, hogy esetleg sérti egyes csoportok érzelmeit. Az alkalmazását egészen addig nem hozták vissza, amíg Pulitzer Díjat nem nyert. A német Stern nevű hírmagazin alkalmazását is cenzúrázták, mert az Apple dadusok úgy vélték, hogy a felhasználóik számára kicsit túl sikamlós, annak ellenére, hogy ez a magazin teljesen legálisan kapható a német újságárusoknál. Ennél is ellentmondásosabb az, hogy az Apple nemrégiben cenzúrázott egy palesztin tüntetési alkalmazást, miután az izraeli kormány azon aggodalmának adott hangot, hogy ennek segítségével erőszakos támadások szervezhetők.
So here's the thing. We have a situation where private companies are applying censorship standards that are often quite arbitrary and generally more narrow than the free speech constitutional standards that we have in democracies. Or they're responding to censorship requests by authoritarian regimes that do not reflect consent of the governed. Or they're responding to requests and concerns by governments that have no jurisdiction over many, or most, of the users and viewers who are interacting with the content in question.
Szóval az a helyzet, ott tartunk, hogy magáncégek olyan cenzúrázási szabványokat alkalmaznak, melyek gyakran igen önkényesek, és általánosságban véve szűkebbek, mint a szólásszabadság alkotmányos normái, amik demokráciákban léteznek. Vagy önkényuralmi rendszerek cenzúrázási kérvényeire felelnek, melyek nem tükrözik a kormányzottak beleegyezését. Vagy olyan kormányok kéréseire és aggodalmaira felelnek, melyek nem rendelkeznek a felhasználók többsége felett, akik a szóbanforgó tartalommal érintkeznek.
So here's the situation. In a pre-Internet world, sovereignty over our physical freedoms, or lack thereof, was controlled almost entirely by nation-states. But now we have this new layer of private sovereignty in cyberspace. And their decisions about software coding, engineering, design, terms of service all act as a kind of law that shapes what we can and cannot do with our digital lives. And their sovereignties, cross-cutting, globally interlinked, can in some ways challenge the sovereignties of nation-states in very exciting ways, but sometimes also act to project and extend it at a time when control over what people can and cannot do with information has more effect than ever on the exercise of power in our physical world. After all, even the leader of the free world needs a little help from the sultan of Facebookistan if he wants to get reelected next year.
Itt van tehát ez a helyzet. Az internetet megelőző világban a fizikai szabadságunk feletti szuverenitás vagy annak hiánya szinte teljes mértékben a nemzetállamok ellenőrzése alatt állt. Most azonban itt van a személyi szuverenitásnak ez az új rétege a cybertérben. A döntéseik szoftverkódolásról, a mérnöki munkáról, a tervezésről és a szolgáltatás feltételeiről mind egyfajta törvényként működnek, amely mentén kialakul, hogy digitális életünkben mit tehetünk és mit nem. Az ő szuverenitásuk, keresztülmetszve, globlisan összekapcsolva, valamilyen módon meg tudja kérdőjelezni a nemzetállamok szuverenitását izgalmas módokon, de néha ki is tudja vetíteni és kiterjeszteni egy olyan korban, amikor az ellenőrzésnek afölött, hogy az emberek mit és mit nem tehetnek az információval nagyobb hatása van, mint eddig bármikor a hatalom gyakorlására a fizikai világunkban. Végülis, még a szabad világ vezetője is rászorul olykor Facebookistan szultánjának segítségére, ha a következő évben is meg akarja nyerni a választásokat.
And these platforms were certainly very helpful to activists in Tunisia and Egypt this past spring and beyond. As Wael Ghonim, the Google-Egyptian-executive by day, secret-Facebook-activist by night, famously said to CNN after Mubarak stepped down, "If you want to liberate a society, just give them the Internet." But overthrowing a government is one thing and building a stable democracy is a bit more complicated. On the left there's a photo taken by an Egyptian activist who was part of the storming of the Egyptian state security offices in March. And many of the agents shredded as many of the documents as they could and left them behind in piles. But some of the files were left behind intact, and activists, some of them, found their own surveillance dossiers full of transcripts of their email exchanges, their cellphone text message exchanges, even Skype conversations. And one activist actually found a contract from a Western company for the sale of surveillance technology to the Egyptian security forces. And Egyptian activists are assuming that these technologies for surveillance are still being used by the transitional authorities running the networks there.
Ezek a fórumok kétségtelenül hasznosak voltak a tunéziai és egyiptomi aktivisták számára tavaly tavasszal és azon túl. Ahogy Wael Ghonim, aki napközben az egyiptomi Google igazgatója, éjszaka pedig aktivista a Facebookon, Mubarak lemondását követően híresen azt nyilatkozta a CNN-nek: "Ha fel akarsz szabadítani egy népet, egyszerűen add nekik az internetet!" A kormány megdöntése egy dolog, egy erős demokráciát felépíteni egy kicsit bonyolultabb. A bal oldalon látható fotót egy egyiptomi aktivista készítette, aki márciusban részt vett az egyiptomi állambiztonsági irodák elfoglalásában. Több titkosrendőr azon volt, hogy annyi dokumentumot semmisítsen meg, amennyit csak tud, és ezeket nagy kupacokban hátrahagyták. Az anyag egy része azonban érintetlen maradt, és néhány aktivista rábukkant a saját felderítési aktájára, ami tele volt az e-mailezésének kivonataival, mobiltelefonos sms-ezéseivel, sőt, még a Skype beszélgetésekkel is. Az egyik aktivista még egy olyan szerződést is talált, amit egy nyugati céggel kötöttek az egyiptomi biztonsági erők felderítési technológiák vételére. Az egyiptomi aktivisták feltételezik, hogy ezeket a felderítési technológiákat az ideiglenes hatóságok, akik az ottani hálózatokat működtetik, még mindig használják.
And in Tunisia, censorship actually began to return in May -- not nearly as extensively as under President Ben Ali. But you'll see here a blocked page of what happens when you try to reach certain Facebook pages and some other websites that the transitional authorities have determined might incite violence. In protest over this, blogger Slim Amamou, who had been jailed under Ben Ali and then became part of the transitional government after the revolution, he resigned in protest from the cabinet. But there's been a lot of debate in Tunisia about how to handle this kind of problem.
Májusban Tunéziában visszahozták a cenzúrát, ha nem is annyira széleskörűen, mint Ben Ali miniszterelnök alatt. Itt látható egy letiltott oldal, ez történik akkor, ha megpróbálsz felmenni bizonyos Facebook és egyéb weboldalakra, melyeket az ideiglenes hatóságok erőszakot szítónak minősítettek. Ez ellen tüntetett Slim Amamou blogger, akit Ben Ali kormányzása idején bebörtönöztek, majd a forradalom után az ideiglenes kormány tagja lett, tüntetésképpen lemondott a kabineti tagságról. De Tunéziában sok vita volt arról, hogy miképpen kezelendők az ilyesfajta gondok.
In fact, on Twitter, there were a number of people who were supportive of the revolution who said, "Well actually, we do want democracy and free expression, but there is some kinds of speech that need to be off-bounds because it's too violent and it might be destabilizing for our democracy. But the problem is, how do you decide who is in power to make these decisions and how do you make sure that they do not abuse their power? As Riadh Guerfali, the veteran digital activist from Tunisia, remarked over this incident, "Before, things were simple: you had the good guys on one side and the bad guys on the other. Today, things are a lot more subtle." Welcome to democracy, our Tunisian and Egyptian friends.
A Twitteren igazából többen azok közül, akik támogatták a forradalmat és azt mondták: "Nos, tulajdonképpen demokráciát és szólásszabadságot akarunk, de van egy olyasfajta hangnem, ami kiküszöbölendő, mert annyira erőszakos, hogy megrengetheti a demokráciánk." A probléma ezzel az, hogy valahogy el kell dönteni, hogy kiknek áll hatalmában meghozni ezeket a döntéseket, és hogy biztosítsuk, hogy ne éljenek vissza a hatalmukkal? Ahogy Riadh Guerfali tunéziai veterán digitális aktivista az eset kapcsán megjegyezte: "Azelőtt egyszerűek voltak a dolgok: Egyik oldalon voltak a jófiúk, a másik oldalon pedig a gonoszok. Ma sokkal árnyaltabbak a dolgok." Üdvözlünk a demokráciában, tunéziai és egyiptomi barátaink.
The reality is that even in democratic societies today, we do not have good answers for how you balance the need for security and law enforcement on one hand and protection of civil liberties and free speech on the other in our digital networks. In fact, in the United States, whatever you may think of Julian Assange, even people who are not necessarily big fans of his are very concerned about the way in which the United States government and some companies have handled Wikileaks. Amazon webhosting dropped Wikileaks as a customer after receiving a complaint from U.S. Senator Joe Lieberman, despite the fact that Wikileaks had not been charged, let alone convicted, of any crime.
A valóság az, hogy ma még a demokratikus társadalmakban sem szolgálhatunk jó megoldásokkal arra, hogy hogyan egyensúlyozzunk a biztonság és bűnüldözés szükségessége másrészt a polgári jogok védelme és a szólásszabadság között a digitális hálózatainkon. Sőt, az Egyesült Államokban, bármit is gondol az ember Julian Assange-ról, még azok is, akik nem nagy rajongói, nagyon aggódnak, amiért az Egyesült Államok kormánya és egyes cégek ily módon bántak a Wikileaks-szel. Az Amazon menesztette a Wikileaks-et mint ügyfelét, miután Joe Lieberman amerikai szenátor bepanaszolta, annak ellenére, hogy a Wikileaks nem volt vádlott, nem ítélték el soha semmilyen bűnügyben.
So we assume that the Internet is a border-busting technology. This is a map of social networks worldwide, and certainly Facebook has conquered much of the world -- which is either a good or a bad thing, depending on how you like the way Facebook manages its service. But borders do persist in some parts of cyberspace. In Brazil and Japan, it's for unique cultural and linguistic reasons. But if you look at China, Vietnam and a number of the former Soviet states, what's happening there is more troubling. You have a situation where the relationship between government and local social networking companies is creating a situation where, effectively, the empowering potential of these platforms is being constrained because of these relationships between companies and government.
Feltételezzük, hogy az internet egy határokat áthágó technológia. Ez egy térkép, ami a világot behálózó közösségi oldalakat mutatja, ezek közül természetesen a Facebook az, ami szinte az egész világot meghódította, ami lehet jó is, rossz is, attól függően, hogy mennyire szeretjük, ahogy a Facebook működteti a szolgáltatásait. De a határok továbbra is fennállnak a cybertér bizonyos részein. Braziliában és Japánban egyedi kulturális és nyelvi okok miatt. De ha megnézzük Kínát, Vietnamot, és több volt szovjet tagállamot, aggasztóbb, ami ezekben az országokban zajlik. Az a helyzet, hogy a kormány és a helyi közösségi hálózatok működtetői olyan helyzetet teremtenek, melyben az ilyen felületekben rejlő lehetőségek korlátozottak, s ennek oka a cégek és kormány közötti kapcsolatok.
Now in China, you have the "great firewall," as it's well-known, that blocks Facebook and Twitter and now Google+ and many of the other overseas websites. And that's done in part with the help from Western technology. But that's only half of the story. The other part of the story are requirements that the Chinese government places on all companies operating on the Chinese Internet, known as a system of self-discipline. In plain English, that means censorship and surveillance of their users. And this is a ceremony I actually attended in 2009 where the Internet Society of China presented awards to the top 20 Chinese companies that are best at exercising self-discipline -- i.e. policing their content. And Robin Li, CEO of Baidu, China's dominant search engine, was one of the recipients.
Namost, Kínában van ugye a közismert "nagy tűzfal", mely blokkolja a Facebookot, a Twittert és most már a Google+-t, valamint több tengerentúli weboldalt. Mindezt részben nyugati technológiák segítségével teszik. Ez azonban csupán a történet egyik fele. A történet másik fele az, hogy a kínai kormány követelményeket támaszt minden, a kínai interneten működő céggel szemben, amit az önfegyelem rendszerének hívnak. Magyarán szólva ez a felhasználók cenzúráját és ellenőrzését jelenti. 2009-ben vettem részt ezen a ceremónián, amelyen a Kínai Internet Társaság díjakat adott át 20 cégnek, akik a legpéldamutatóbbak voltak az önfegyelem gyakorlásában -- vagyis a tartalom szabályozásában. Robin Li, a Baidu, vagyis Kína vezető keresőjének vezérigazgatója volt az egyik díjnyertes.
In Russia, they do not generally block the Internet and directly censor websites. But this is a website called Rospil that's an anti-corruption site. And earlier this year, there was a troubling incident where people who had made donations to Rospil through a payments processing system called Yandex Money suddenly received threatening phone calls from members of a nationalist party who had obtained details about donors to Rospil through members of the security services who had somehow obtained this information from people at Yandex Money. This has a chilling effect on people's ability to use the Internet to hold government accountable. So we have a situation in the world today where in more and more countries the relationship between citizens and governments is mediated through the Internet, which is comprised primarily of privately owned and operated services.
Oroszországban általában nem blokkolják az Internetet, és nem szokták közvetlen cenzúrázni a honlapokat. De ez a Rospil honlapja, ami egy korrupció ellenes oldal. Korábban ebben az évben volt egy aggasztó eset, melynek során olyan személyek, akik pénzadományokat folyósítottak a Rospil számára egy Yandex Money nevű fizetési tranzakciós rendszeren keresztül, egyszer csak fenyegető telefonhívásokat kaptak egy nacionalista párt tagjaitól, akik adatokat tudtak szerezni a Rospil támogatóiról a titkosszolgálat emberei segítségével akik valahogy hozzájutottak ehhez az információhoz a Yandex Money dolgozóitól. Ez hátborzongató hatással van az emberek képességére, hogy az internet segítségével vonják felelősségre a kormányt. Ma az tehát a helyzet, hogy egyre több országban a polgárok és a kormány közötti párbeszédet az internet közvetíti, ami elsősorban magánkézben lévő és működtetett szolgáltatásokból áll.
So the important question, I think, is not this debate over whether the Internet is going to help the good guys more than the bad guys. Of course, it's going to empower whoever is most skilled at using the technology and best understands the Internet in comparison with whoever their adversary is. The most urgent question we need to be asking today is how do we make sure that the Internet evolves in a citizen-centric manner. Because I think all of you will agree that the only legitimate purpose of government is to serve citizens, and I would argue that the only legitimate purpose of technology is to improve our lives, not to manipulate or enslave us.
Szerintem a fontos kérdés nem az, hogy vajon az internet a jófiúknak vagy a rosszfiúknak kedvez-e. Persze hatalommal ruházza fel mindazokat, akik a legjártasabbak a technológia terén és a legjobban értik az internetet, az ellenfeleikhez képest. Ma azt a kérdést a legfontosabb feltennünk, hogy miképpen gondoskodjunk arról, hogy az internet polgárközpontú módon fejlődjék. Mert szerintem abban mindannyian egyetértünk, hogy a kormány egyetlen törvényes célja az, hogy a polgárokat szolgálja. És amellett érvelek, hogy a technológia egyetlen törvényes célja az, hogy jobbá tegye az életünket, nem az, hogy manipuláljon vagy szolgaságba taszítson.
So the question is, we know how to hold government accountable. We don't necessarily always do it very well, but we have a sense of what the models are, politically and institutionally, to do that. How do you hold the sovereigns of cyberspace accountable to the public interest when most CEO's argue that their main obligation is to maximize shareholder profit?
A kérdés tehát az, tudjuk, hogyan vonjuk felelősségre a kormányt. Nem feltétlenül csináljuk mindig jól, de van némi elképzelésünk arról, hogy mik a modellek, politikailag és intézményesen. Hogyan számoltassuk el a cybertér urait a nyilvánosság érdekei alapján, amikor a vezérigazgatók többsége szerint a fő kötelességük a részvényesek nyereségének maximalizálása?
And government regulation often isn't helping all that much. You have situations, for instance, in France where president Sarkozy tells the CEO's of Internet companies, "We're the only legitimate representatives of the public interest." But then he goes and champions laws like the infamous "three-strikes" law that would disconnect citizens from the Internet for file sharing, which has been condemned by the U.N. Special Rapporteur on Freedom of Expression as being a disproportionate violation of citizens' right to communications, and has raised questions amongst civil society groups about whether some political representatives are more interested in preserving the interests of the entertainment industry than they are in defending the rights of their citizens. And here in the United Kingdom there's also concern over a law called the Digital Economy Act that's placing more onus on private intermediaries to police citizen behavior.
A kormányrendeletek gyakran alig segítenek ebben. Ott van például Franciaország esete, ahol is Sarkozy elnök megmondja az internetes cégek vezérigazgatóinak, hogy "Mi vagyunk a közérdek egyetlen törvényes képviselői." Aztán fogja magát és olyan törvényekért kampányol, mint a hírhedt három dobás törvény, ami letiltja a polgárokat az internetről a fájl megosztásért, amit elítélt az Egyesült Nemzetek Szólásszabadságért felelős Különleges Referense, mint egy aránytalan megsértését a polgárok kommunikációhoz való jogának, és felvetette a kérdést civil szervezetek körében, hogy vajon miért van az, hogy egyes politikai képviselők jobban érdekeltek a szórakoztatóipar érdekeinek védelmében, mint a polgáraik jogainak védelmében. Itt az Egyesült Királyságban aggályok merültek fel a Digitális Gazdasági Törvény körül, amely több felelősséget hárít a magán közvetítőkre a polgárok viselkedésének szabályozására.
So what we need to recognize is that if we want to have a citizen-centric Internet in the future, we need a broader and more sustained Internet freedom movement. After all, companies didn't stop polluting groundwater as a matter of course, or employing 10-year-olds as a matter of course, just because executives woke up one day and decided it was the right thing to do. It was the result of decades of sustained activism, shareholder advocacy and consumer advocacy. Similarly, governments don't enact intelligent environmental and labor laws just because politicians wake up one day. It's the result of very sustained and prolonged political activism that you get the right regulations, and that you get the right corporate behavior. We need to make the same approach with the Internet.
Azt kell tehát észrevennünk, hogy ha a jövőben egy polgár-központú internetet akarunk a jövőben, akkor egy széleskörű és hosszútávú szabad internet mozgalomra van szükségünk. Hiszen a vállalatok nem azért hagyták abba a talajvíz rutinszerű szennyezését, vagy 10 évesek rutinszerű alkalmazását, mert az igazgatók egy nap felébredtek, és eldöntöttek, ez a helyes viselkedés. Ez hosszú évtizedek kitartó aktivizmusának, részvényesek érdekképviseletének, és fogyasztói érdekképviseletének az eredménye. Ugyanígy a kormányok sem fognak intelligens környezetvédelmi és munkaügyi törvényeket hozni, csak azért, mert arra ébredtek. Ez a hosszú időn keresztül tartó politikai aktivizmus eredménye, hogy a megfelelő rendeletek születnek és kialakul a helyes nagyvállalati magatartás. Ugyanezeket a lépéseket kell megtennünk az internet esetében is.
We also are going to need political innovation. Eight hundred years ago, approximately, the barons of England decided that the Divine Right of Kings was no longer working for them so well, and they forced King John to sign the Magna Carta, which recognized that even the king who claimed to have divine rule still had to abide by a basic set of rules. This set off a cycle of what we can call political innovation, which led eventually to the idea of consent of the governed -- which was implemented for the first time by that radical revolutionary government in America across the pond. So now we need to figure out how to build consent of the networked.
Újításokra lesz szükség a politikában is. Közel 800 éve az angol bárók úgy döntöttek, hogy a királyok isteni joga többé nem működik számukra, és kényszerítették János királyt a Magna charta aláírására, mely nyilvánvalóvá tette, hogy még a király is, aki Istentől származtatta a hatalmát, engedelmességgel tartozik egy sor alapvető törvénynek. Ez egész sorát indította el annak, amit ma politikai innovációnak nevezünk, ami végül a kormányzottak beleegyezésének elvéhez vezetett -- és amit a történelemben először az a radikális, forradalmi kormány alkalmazott Amerikában, a pocsolya másik oldalán. Most azt kell kitalálnunk, hogyan építsük be a behálózottak beleegyezését.
And what does that look like? At the moment, we still don't know. But it's going to require innovation that's not only going to need to focus on politics, on geopolitics, but it's also going to need to deal with questions of business management, investor behavior, consumer choice and even software design and engineering. Each and every one of us has a vital part to play in building the kind of world in which government and technology serve the world's people and not the other way around.
Hogy is fog az kinézni? Jelenleg nem tudjuk. Olyan újításokra lesz szükség, melynek során nem csak a politikára és geopolitikára kell majd összpontosítani, hanem olyan kérdésekkel is foglalkoznunk kell, melyek az üzletmenedzsmenthez, a befektetői magatartáshoz, a fogyasztói szokásokhoz sőt, még a szoftverdizájnhoz és a szfotver mérnöki munkához is kapcsolódnak. Mindannyiunknak elemi szerepet kell játszania egy olyan világ építésében, melyben a kormány és technológia szolgálja a világ népességét, nem pedig fordítva.
Thank you very much.
Köszönöm szépen
(Applause)
(Taps)