Hi everyone. I'm an artist and a dad -- second time around. Thank you. And I want to share with you my latest art project. It's a children's book for the iPad. It's a little quirky and silly. It's called "Pop-It," And it's about the things little kids do with their parents.
Helló mindenkinek! Művész, és immár kétszeres apuka vagyok. Köszönöm. Be szeretném mutatni a legújabb művészeti projektemet. Ez egy gyerekeknek szóló iPad-es könyv. Kicsit mókás és bolondos. "Pop-It" a neve, arról szól, hogy mi mindent csinálnak a gyerekek a szüleikkel.
(Music)
(Zene)
So this is about potty training -- as most of you, I hope, know. You can tickle the rug. You can make the baby poop. You can do all those fun things. You can burst bubbles. You can draw, as everyone should.
Itt például a biliztetésről van szó -- amint a legtöbben, remélem, tudjátok. El lehet mozdítani a szőnyeget. "Megbiliztetheted" a kisbabát. Ilyen vicces dolgokat lehet vele csinálni. Buborékot lehet kipukkasztani. Rajzolhat is rá bármelyikünk.
But you know, I have a problem with children's books: I think they're full of propaganda. At least an Indian trying to get one of these American books in Park Slope, forget it. It's not the way I was brought up. So I said, "I'm going to counter this with my own propaganda." If you notice carefully, it's a homosexual couple bringing up a child. You don't like it? Shake it, and you have a lesbian couple. (Laughter) Shake it, and you have a heterosexual couple. You know, I don't even believe in the concept of an ideal family.
De tudjátok, egy bajom van a gyerekkönyvekkel: szerintem tele vannak propagandával. Legalábbis azok a Park Slope környékén található amerikai könyvek, amelyeket egy indiai próbál beszerezni... felejtsük is el őket! Engem nem így neveltek. Azt mondtam hát magamnak: "A saját magam propagandájával fogom ezzel szemben felvenni a harcot." Ha alaposan megnézitek, egy homoszexuális pár nevel egy gyereket. Nem tetszik? Rázd meg, és egy leszbikus párt kapsz! (Nevetés) Rázd meg újra, és egy heteroszexuális párt kapsz! Tudod, én nem is hiszek az ideális család fogalmában.
I have to tell you about my childhood. I went to this very proper Christian school taught by nuns, fathers, brothers, sisters. Basically, I was brought up to be a good Samaritan, and I am. And I'd go at the end of the day to a traditional Hindu house, which was probably the only Hindu house in a predominantly Islamic neighborhood. Basically, I celebrated every religious function. In fact, when there was a wedding in our neighborhood, all of us would paint our houses for the wedding. I remember we cried profusely when the little goats we played with in the summer became biriani. (Laughter) We all had to fast during Ramadan. It was a very beautiful time.
Mesélek egy kicsit a gyerekkoromról. Egy igazán moderált keresztény iskolába jártam, ahol apácák, papok, testvérek és nővérek tanítottak. Alapjában véve irgalmas szamaritánust faragtak belőlem, azzá lettem. Esténként egy hagyományos hindu otthonba tértem haza, ami minden bizonnyal a javarészt iszlám környék egyetlen hindu háza volt. Tulajdonképpen minden vallásos eseményt megünnepeltem. Amikor esküvő volt a környékünkön, mindannyian kifestettük az otthonunkat, a menyegző miatt. Emlékszem, hogy zokogtunk, amikor biriani [rizses hús] lett a kis kecskékből, akikkel a nyáron játszottunk. (Nevetés) Ramadán idején mindannyiunknak böjtölnie kellett. Nagyon szép időszak volt.
But I must say, I'll never forget, when I was 13 years old, this happened. Babri Masjid -- one of the most beautiful mosques in India, built by King Babur, I think, in the 16th century -- was demolished by Hindu activists. This caused major riots in my city. And for the first time, I was affected by this communal unrest. My little five-year-old kid neighbor comes running in, and he says, "Rags, Rags. You know the Hindus are killing us Muslims. Be careful." I'm like, "Dude, I'm Hindu." (Laughter) He's like, "Huh!"
Mégis azt kell, hogy mondjam, mindig emlékezni fogok a következő esetre, ami 13 éves koromban történt. India egyik legszebb mecsetét, a Babri Masjid-ot, melyet Babur király azt hiszem, a 16. században építtetett -- hindu aktivisták lerombolták. Ennek kapcsán nagy zavargások törtek ki a városban. Először életemben hatással volt rám egy közéleti zavargás. Egyszer csak berohan a kis ötéves szomszédom, és azt mondja, hogy "Rags, Rags! A hinduk gyilkolni kezdtek bennünket, muszlimokat. Vigyázz!" Én meg erre: "De hiszen én hindu vagyok, öcskös!" (Nevetés) Ő meg: "Mi?!"
You know, my work is inspired by events such as this. Even in my gallery shows, I try and revisit historic events like Babri Masjid, distill only its emotional residue and image my own life. Imagine history being taught differently.
Tudjátok, a munkámat az ehhez hasonló esetek ihletik. A galériákban rendezett kiállításaimon is látszik, hogy igyekszem visszatérni az olyan történelmi eseményekhez [és helyszínekhez], mint amilyen a Babri Masjid, lepárolom az érzelmi maradványokat, és elképzelem az életemet. Elképzelem, milyen volna, ha a történelmet másképpen tanítanák.
Remember that children's book where you shake and the sexuality of the parents change? I have another idea. It's a children's book about Indian independence -- very patriotic. But when you shake it, you get Pakistan's perspective. Shake it again, and you get the British perspective.
Emlékeztek a gyerekkönyvre, melyben, ha megrázzátok, megváltozik a szülők [biológiai és társadalmi] neme? Van egy másik ötletem. Ez egy gyerekeknek készült könyv, az indiai függetlenségről; egy nagyon hazafias könyv. Ha azonban megrázod, Pakisztán nézőpontját adja. Rázd meg megint, és Nagy Britannia szemszögét mutatja.
(Applause)
(Taps)
You have to separate fact from bias, right. Even my books on children have cute, fuzzy animals. But they're playing geopolitics. They're playing out Israel-Palestine, India-Pakistan. You know, I'm making a very important argument. And my argument [is] that the only way for us to teach creativity is by teaching children perspectives at the earliest stage. After all, children's books are manuals on parenting, so you better give them children's books that teach them perspectives. And conversely, only when you teach perspectives will a child be able to imagine and put themselves in the shoes of someone who is different from them.
Különbséget kell tenni tények és elfogultság között, nem igaz? Még az én gyerekekről szóló könyveimben is aranyos szőrös állatkák vannak. De közben geopolitizálnak. "Izrael-Palesztinást", "India-Pakisztánost" játszanak. Tudjátok, nagyon fontos érveket hozok fel. Azzal érvelek, hogy az egyetlen megoldás a kreativitás fejlesztésére az, hogy a gyerekeknek a lehető legkorábbi életszakaszukban megtanítjuk, hogy különböző nézőpontok léteznek. A gyerekkönyvek elvégre szülői kézikönyvek, ezért jobb, ha olyan gyerekkönyveket adunk a kezükbe, melyek perspektívákat tanítanak nekik. Fordítva is igaz, egy gyerek csak akkor lesz képes beleképzelni magát más helyébe, ha megtanítjuk nekik, hogy van más nézőpont is.
I'm making an argument that art and creativity are very essential tools in empathy. You know, I can't promise my child a life without bias -- we're all biased -- but I promise to bias my child with multiple perspectives.
Azzal érvelek, hogy a művészet és a kreativitás kulcsszerepet játszik az empátiában. Tudjátok, nem ígérhetek a gyerekemnek elfogultság nélküli életet, mindannyian elfogultak vagyunk; de azt megígérhetem, hogy több nézőpontot mutatok meg neki.
Thank you very much.
Köszönöm szépen.
(Applause)
(Taps)