Let's talk about trust. We all know trust is fundamental, but when it comes to trusting people, something profound is happening.
Beszéljünk a bizalomról! Mindannyian tudjuk, hogy a bizalom létfontosságú, ám ami az emberek iránti bizalmat illeti, valami alapvető változás zajlik.
Please raise your hand if you have ever been a host or a guest on Airbnb. Wow. That's a lot of you.
Tegye fel a kezét, aki adott vagy vett már ki szállást az Airbnb-n! Nahát, ez rengeteg.
Who owns Bitcoin? Still a lot of you. OK.
Kinek van Bitcoinja? Nagyon sokuknak. Rendben.
And please raise your hand if you've ever used Tinder to help you find a mate.
És most emelje fel a kezét, aki már használta a Tindert, hogy társat találjon!
(Laughter)
(Nevetés)
This one's really hard to count because you're kind of going like this.
Ezt nehéz megszámolni, mintha kicsit bizonytalanok lennének.
(Laughter)
(Nevetés)
These are all examples of how technology is creating new mechanisms that are enabling us to trust unknown people, companies and ideas. And yet at the same time, trust in institutions -- banks, governments and even churches -- is collapsing. So what's happening here, and who do you trust?
Ezek mind példák rá, hogy miként teremt a technológia új mechanizmusokat, amelyek lehetővé teszik, hogy megbízzunk ismeretlen emberekben, cégekben, ötletekben. Ugyanakkor az intézményekbe vetett bizalom – legyen az bank, kormány, vagy akár az egyházak – hanyatlófélben van. Mi folyik itt tehát, és kiben bízunk?
Let's start in France with a platform -- with a company, I should say -- with a rather funny-sounding name, BlaBlaCar. It's a platform that matches drivers and passengers who want to share long-distance journeys together. The average ride taken is 320 kilometers. So it's a good idea to choose your fellow travelers wisely. Social profiles and reviews help people make a choice. You can see if someone's a smoker, you can see what kind of music they like, you can see if they're going to bring their dog along for the ride. But it turns out that the key social identifier is how much you're going to talk in the car.
Kezdjük egy francia felülettel – egy céggel –, amelynek meglehetősen mókás neve van: BlaBlaCar. Ez a felület összehozza az autóvezetőket és az utasokat, akik hosszú utakra keresnek útitársat. Az átlagos közös út 320 km. Fontos tehát, hogy jól válasszuk meg útitársainkat. A közösségi profilok és értékelések megkönnyítik a döntést. Kiderül belőlük, hogy valaki dohányos-e, hogy milyen zenét szeret, hogy a kutyáját is hozza-e az útra. De mint kiderült, a legfontosabb szempont, hogy az illető mennyit beszél útközben.
(Laughter)
(Nevetés)
Bla, not a lot, bla bla, you want a nice bit of chitchat, and bla bla bla, you're not going to stop talking the entire way from London to Paris.
Bla: nem sokat, bla bla: némi kellemes csevegés belefér, és bla bla bla: egész úton be nem áll a szája, Londontól Párizsig.
(Laughter)
(Nevetés)
It's remarkable, right, that this idea works at all, because it's counter to the lesson most of us were taught as a child: never get in a car with a stranger. And yet, BlaBlaCar transports more than four million people every single month. To put that in context, that's more passengers than the Eurostar or JetBlue airlines carry. BlaBlaCar is a beautiful illustration of how technology is enabling millions of people across the world to take a trust leap.
Figyelemre méltó, hogy ez az ötlet egyáltalán működőképes, mert ellene megy annak, amit a legtöbben megtanultunk gyerekkorunkban: tilos idegenek kocsijába ülni. És mégis: több mint 4 millióan utaznak a BlaBlaCarral minden egyes hónapban. Csak az összehasonlítás kedvéért, ez több utas, mint amennyit az Eurostar vagy a JetBlue légitársaság szállít. A BlaBlaCar kiváló példa rá, hogy a technológia hogyan teszi lehetővé milliók számára szerte a világon, hogy bizalmi ugrást hajtsanak végre.
A trust leap happens when we take the risk to do something new or different to the way that we've always done it. Let's try to visualize this together. OK. I want you to close your eyes. There is a man staring at me with his eyes wide open. I'm on this big red circle. I can see. So close your eyes.
A bizalmi ugrás az, amikor vállaljuk a kockázatot, hogy valami újat tegyünk, vagy máshogy csináljunk valamit. Próbáljuk ezt közösen elképzelni! Hunyják le a szemüket! Egy férfi ott tágra nyílt szemekkel bámul. A színpadról látom. Hunyja le a szemét!
(Laughter) (Applause)
(Nevetés) (Taps)
I'll do it with you. And I want you to imagine there exists a gap between you and something unknown. That unknown can be someone you've just met. It can be a place you've never been to. It can be something you've never tried before. You got it? OK. You can open your eyes now. For you to leap from a place of certainty, to take a chance on that someone or something unknown, you need a force to pull you over the gap, and that remarkable force is trust.
Csináljuk együtt! Képzeljék el, hogy szakadék van önök és valami ismeretlen között. Az ismeretlen lehet egy most megismert ember. Lehet egy hely, ahol még sosem jártak. Lehet valami, amit még sosem próbáltak. Megvan? Nyissák ki a szemüket! Ahhoz, hogy elrugaszkodjunk a biztos pontról, hogy vállaljuk az új ismeretséggel vagy új helyzettel járó kockázatot, kell egy erő, amely átlendít a szakadékon: ez a figyelemre méltó erő a bizalom.
Trust is an elusive concept, and yet we depend on it for our lives to function. I trust my children when they say they're going to turn the lights out at night. I trusted the pilot who flew me here to keep me safe. It's a word we use a lot, without always thinking about what it really means and how it works in different contexts of our lives.
A bizalom fogalmát nehéz körülírni, és mégis, rá építjük életünket. Bízom a gyerekeimben, amikor azt mondják, lekapcsolják a lámpát éjszakára. Bíztam a pilótában, hogy biztonságban iderepít. Olyan szó ez, amit gyakran használunk, anélkül hogy belegondolnánk, mit jelent valójában, és hogyan működik életünk különböző területein.
There are, in fact, hundreds of definitions of trust, and most can be reduced to some kind of risk assessment of how likely it is that things will go right. But I don't like this definition of trust, because it makes trust sound rational and predictable, and it doesn't really get to the human essence of what it enables us to do and how it empowers us to connect with other people.
A bizalomnak százféle meghatározása is van, és a meghatározások java valamiféle kockázatelemzésen alapszik, azon, hogy mennyire valószínű, hogy a dolgok jól sülnek el. De nekem ez a meghatározás nem tetszik, mert ettől a bizalom racionális és kiszámítható dolognak tűnik, s mert nem ás le a mélyéig annak, hogy mire bátorít föl minket a bizalom, és hogy miként serkent minket kapcsolatteremtésre.
So I define trust a little differently. I define trust as a confident relationship to the unknown. Now, when you view trust through this lens, it starts to explain why it has the unique capacity to enable us to cope with uncertainty, to place our faith in strangers, to keep moving forward.
Én kicsit másképp határozom meg a bizalmat. A bizalom szerintem magabiztos hozzáállás az ismeretlenhez. Ha így tekintünk a bizalomra, kezdjük érteni, honnan ered az egyedülálló ereje, amely segít megbirkóznunk a bizonytalannal, lehetővé teszi, hogy megbízzunk ismeretlenekben és hogy folyamatosan előrehaladjunk.
Human beings are remarkable at taking trust leaps. Do you remember the first time you put your credit card details into a website? That's a trust leap. I distinctly remember telling my dad that I wanted to buy a navy blue secondhand Peugeot on eBay, and he rightfully pointed out that the seller's name was "Invisible Wizard" and that this probably was not such a good idea.
Bámulatos az az emberi képesség, hogy bizalmi ugrásokat hajtsunk végre. Emlékeznek, milyen volt először megadni a hitelkártya-adataikat egy weboldalon? Az egy bizalmi ugrás volt. Pontosan emlékszem, amikor az apámnak meséltem, hogy meg akarok venni egy használt tengerkék Peugeot-t az eBay-en, mire ő felhívta a figyelmemet: az eladó neve "Láthatatlan Varázsló", és ezért ez a vásár valószínűleg nem olyan jó ötlet.
(Laughter)
(Nevetés)
So my work, my research focuses on how technology is transforming the social glue of society, trust between people, and it's a fascinating area to study, because there's still so much we do not know. For instance, do men and women trust differently in digital environments? Does the way we build trust face-to-face translate online? Does trust transfer? So if you trust finding a mate on Tinder, are you more likely to trust finding a ride on BlaBlaCar?
Azt kutatom, hogy a technológia hogyan változtatja meg a társadalmat összetartó erőt, az emberek közti bizalmat. Ez fantasztikusan érdekes terület, mert még mindig rengeteg részletet nem tudunk. Pl. van-e különbség férfiak és nők között a digitális bizalom terén? Működik-e a személyes bizalomépítés online környezetben is? Áttevődik-e a bizalom? Ha pl. valaki bízik abban, hogy párt talál a Tinderen, hajlamosabb lesz-e útitársat keresni a BlaBlaCaron?
But from studying hundreds of networks and marketplaces, there is a common pattern that people follow, and I call it "climbing the trust stack." Let me use BlaBlaCar as an example to bring it to life. On the first level, you have to trust the idea. So you have to trust the idea of ride-sharing is safe and worth trying. The second level is about having confidence in the platform, that BlaBlaCar will help you if something goes wrong. And the third level is about using little bits of information to decide whether the other person is trustworthy.
Közösségi hálózatok és piacterek százainak tanulmányozásából kitűnik, hogy az emberek mindig ugyanazt a mintát követik, amit én úgy hívok: "megmászni a bizalom hegyét." Bemutatom ezt a BlaBlaCar példáján. Az első szint: bíznunk kell az ötletben. El kell hinnünk, hogy a telekocsi biztonságos, és érdemes kipróbálni. A második szint: bíznunk kell a felületben, abban, hogy a BlaBlaCar segíteni fog, ha valami rosszul sül el. A harmadik szint pedig arról szól, hogy apró információmorzsák alapján el kell döntenünk, vajon a másik ember megbízható-e.
Now, the first time we climb the trust stack, it feels weird, even risky, but we get to a point where these ideas seem totally normal. Our behaviors transform, often relatively quickly. In other words, trust enables change and innovation.
Amikor először másszuk meg ezt a hegyet, furcsának és veszélyesnek tűnik, de eljön a pillanat, hogy ezek az ötletek teljesen normálisnak tűnnek. Viselkedésünk megváltozik, sokszor meglehetősen gyorsan. Azaz, a bizalom teszi lehetővé a változást és az újítást.
So an idea that intrigued me, and I'd like you to consider, is whether we can better understand major waves of disruption and change in individuals in society through the lens of trust. Well, it turns out that trust has only evolved in three significant chapters throughout the course of human history: local, institutional and what we're now entering, distributed.
Erősen foglalkoztatott a gondolat, hogy vajon jobban megérthetjük-e az egyénekben végbemenő változásokat a bizalom szűrőjén keresztül. Mint kiderült, a bizalom fejlődésének három fontos lépcsője volt az emberi történelem során: a helyi, az intézményes, és az, aminek most állunk a küszöbén: az elosztott.
So for a long time, until the mid-1800s, trust was built around tight-knit relationships. So say I lived in a village with the first five rows of this audience, and we all knew one another, and say I wanted to borrow money. The man who had his eyes wide open, he might lend it to me, and if I didn't pay him back, you'd all know I was dodgy. I would get a bad reputation, and you would refuse to do business with me in the future. Trust was mostly local and accountability-based.
Hosszú időn keresztül, az 1800-as évek közepéig a bizalom szoros kapcsolatokra épült. Tegyük fel, hogy egy faluban élünk a közönség első öt sorával, mindannyian ismerjük egymást, és nekem kölcsönre van szükségem. Az a tágra nyitott szemű férfi talán kölcsönözne nekem, és ha nem fizetem vissza a kölcsönt, link alaknak tartanak majd. Rossz hírem kelne, és senki nem volna hajlandó velem üzletelni a jövőben. A bizalom főleg helybéli volt, és a számon kérhetőségen alapult.
In the mid-19th century, society went through a tremendous amount of change. People moved to fast-growing cities such as London and San Francisco, and a local banker here was replaced by large corporations that didn't know us as individuals. We started to place our trust into black box systems of authority, things like legal contracts and regulation and insurance, and less trust directly in other people. Trust became institutional and commission-based.
A 19. század közepén a társadalom gyökeresen átalakult. Az emberek gyorsan fejlődő városokba költöztek, pl. Londonba, San Franciscóba, és a helyi bankárokat nagy cégek váltották fel, amelyek nem ismertek minket személyesen. Elkezdtük a bizalmunkat intézmények fekete dobozaiba fektetni, olyasmikbe, mint a szerződések, szabályozások, biztosítások, és kevesebb bizalmat fektettünk közvetlenül a másik emberbe. A bizalom intézményessé és megbízáson alapulóvá vált.
It's widely talked about how trust in institutions and many corporate brands has been steadily declining and continues to do so. I am constantly stunned by major breaches of trust: the News Corp phone hacking, the Volkswagen emissions scandal, the widespread abuse in the Catholic Church, the fact that only one measly banker went to jail after the great financial crisis, or more recently the Panama Papers that revealed how the rich can exploit offshore tax regimes. And the thing that really surprises me is why do leaders find it so hard to apologize, I mean sincerely apologize, when our trust is broken?
Sok szó esik arról, hogy az intézményekbe és márkákba vetett bizalom folyamatosan csökken. Újra és újra megdöbbenek a bizalommal való durva visszaélésen: a News Corp telefonlehallgatási ügyén, a Volkswagen károsanyag-kibocsátási botrányán, a katolikus egyház gyakori visszaélésein, azon, hogy mindössze egyetlen nyomorult bankár került börtönbe a gazdasági világválság után, vagy legújabban a Panama-aktákon, amelyekből kiderült, hogyan használják ki a gazdagok az offshore adóparadicsomokat. Igazán meglepő, hogy miért esik a vezetőknek annyire nehezükre, hogy őszintén bocsánatot kérjenek, amikor megingott a bizalmunk.
It would be easy to conclude that institutional trust isn't working because we are fed up with the sheer audacity of dishonest elites, but what's happening now runs deeper than the rampant questioning of the size and structure of institutions. We're starting to realize that institutional trust wasn't designed for the digital age. Conventions of how trust is built, managed, lost and repaired -- in brands, leaders and entire systems -- is being turned upside down.
Könnyű lenne arra következtetni, hogy az intézményes bizalom nem működik, mert elegünk van a becstelen elit arcátlanságából, de ami most történik, az mélyebb, mint az intézmények méretének és szerkezetének kritikus vizsgálata. Kezdünk rájönni, hogy az intézményes bizalmat nem a digitális korszakra találták ki. A szabályok, melyek alapján a bizalmat felépítjük, ápoljuk, elveszítjük és újjáépítjük – márkákban, vezetőkben, egész rendszerekben –, a fejük tetejére állnak.
Now, this is exciting, but it's frightening, because it forces many of us to have to rethink how trust is built and destroyed with our customers, with our employees, even our loved ones.
Ez izgalmas, ugyanakkor félelmetes is, mert sokunkat arra kényszerít, hogy átgondoljuk, hogyan építjük és romboljuk vásárlóink, alkalmazottaink belénk vetett bizalmát, sőt, még szeretteinkét is.
The other day, I was talking to the CEO of a leading international hotel brand, and as is often the case, we got onto the topic of Airbnb. And he admitted to me that he was perplexed by their success. He was perplexed at how a company that depends on the willingness of strangers to trust one another could work so well across 191 countries. So I said to him that I had a confession to make, and he looked at me a bit strangely, and I said -- and I'm sure many of you do this as well -- I don't always bother to hang my towels up when I'm finished in the hotel, but I would never do this as a guest on Airbnb. And the reason why I would never do this as a guest on Airbnb is because guests know that they'll be rated by hosts, and that those ratings are likely to impact their ability to transact in the future. It's a simple illustration of how online trust will change our behaviors in the real world, make us more accountable in ways we cannot yet even imagine.
A minap egy vezető nemzetközi hotellánc vezérigazgatójával beszélgettem, és ahogy az gyakran megesik, szóba került az Airbnb. A vezérigazgató bevallotta: értetlenül áll az Airbnb sikere előtt. Meghökkenti, hogyan lehet az, hogy egy cég, amely idegenek egymás iránti bizalmára épül, ilyen jól működhet a világ 191 országában. Erre azt feleltem: elárulok valamit; mire ő kicsit furcsán nézett rám, én meg azt mondtam – és biztosan sokan így vannak ezzel –, hogy nem mindig akasztom fel a törölközőmet, mielőtt kijelentkezem a hotelből, de sose hagynék rendetlenséget, ha egy Airbnb-ben lakom. Airbnb-vendégként azért nem tennék ilyet sose, mert a vendégek tudják, hogy a házigazdák értékelni fogják őket, és tudják: az értékeléstől függ, találnak-e máskor is szállást. Ez egyszerű példája annak, hogyan változatja meg az online bizalom a valós viselkedésünket, s hogyan tesz minket felelősségteljesebbé oly módokon, amelyeket még elképzelni sem tudunk.
I am not saying we do not need hotels or traditional forms of authority. But what we cannot deny is that the way trust flows through society is changing, and it's creating this big shift away from the 20th century that was defined by institutional trust towards the 21st century that will be fueled by distributed trust. Trust is no longer top-down. It's being unbundled and inverted. It's no longer opaque and linear. A new recipe for trust is emerging that once again is distributed amongst people and is accountability-based.
Nem azt mondom, hogy nincs szükség hotelekre vagy hagyományos intézményekre. Az viszont tagadhatatlan, hogy a bizalom társadalmi áramlása átalakulóban van, és ez eltávolít minket a 20. századtól, amelyet az intézményes bizalom jellemzett. A 21. századba visz minket, amelyet az elosztott bizalom fog mozgatni. A bizalom már nem felülről lefelé épül ki. Éppen ellenkezőleg. A bizalom már átlátható és közvetlen. A bizalom új receptje van születőben, amely szerint a bizalom ismét egyének között jön létre, és a felelősségen alapul.
And this shift is only going to accelerate with the emergence of the blockchain, the innovative ledger technology underpinning Bitcoin. Now let's be honest, getting our heads around the way blockchain works is mind-blowing. And one of the reasons why is it involves processing some pretty complicated concepts with terrible names. I mean, cryptographic algorithms and hash functions, and people called miners, who verify transactions -- all that was created by this mysterious person or persons called Satoshi Nakamoto. Now, that is a massive trust leap that hasn't happened yet.
A változás egyre csak gyorsulni fog a blokklánc elterjedésével, amely a Bitcoin alapjául szolgáló új könyvelési technológia. Őszintén, megérteni, hogyan működik a blokklánc, embert próbáló feladat. Ennek egyik oka, hogy a blokklánc megértéséhez értelmeznünk kell néhány igen bonyolult fogalmat, amelyeknek szörnyű nevük van. Titkosítási algoritmusok és hasítófüggvények, bányászoknak nevezett emberek, akik ellenőrzik az ügyleteket –, és mindezt egy rejtélyes személy vagy személyek hozták létre, akit Satoshi Nakamoto néven ismerünk. Ez egy óriási bizalmi ugrás, ami még nem történt meg.
(Applause)
(Taps)
But let's try to imagine this. So "The Economist" eloquently described the blockchain as the great chain of being sure about things. The easiest way I can describe it is imagine the blocks as spreadsheets, and they are filled with assets. So that could be a property title. It could be a stock trade. It could be a creative asset, such as the rights to a song. Every time something moves from one place on the register to somewhere else, that asset transfer is time-stamped and publicly recorded on the blockchain. It's that simple. Right.
De képzeljük el a következőt! Az Economist ékesszóló módon úgy írja le a blokkláncot mint a dolgok biztos tudatában levés nagy láncolatát. A legkönnyebben úgy lehet ezt leírni, ha a blokkokat táblázatoknak képzeljük, amelyek eszközöket tartalmaznak. Az eszköz lehet egy vagyontárgy neve. Egy tőzsdei részvény. Vagy lehet szellemi tulajdon, mint pl. egy dal szerzői jogai. Valahányszor valami a táblázat egyik helyéről a másikra kerül, az ügylethez időbélyegző társul, amely mindenki számára látható a blokkláncon. Ilyen egyszerű ez.
So the real implication of the blockchain is that it removes the need for any kind of third party, such as a lawyer, or a trusted intermediary, or maybe not a government intermediary to facilitate the exchange. So if we go back to the trust stack, you still have to trust the idea, you have to trust the platform, but you don't have to trust the other person in the traditional sense.
A blokklánc valódi jelentősége az, hogy az ügylet során szükségtelenné teszi harmadik fél közreműködését, pl. ügyvédét, bizalmi közvetítőét, vagy esetleg civil közvetítőét. A bizalom hegyéhez visszakanyarodva, még mindig áll az, hogy bíznunk kell az ötletben, és bíznunk kell a felületben; viszont nem kell bíznunk a másik emberben a szó hagyományos értelmében.
The implications are huge. In the same way the internet blew open the doors to an age of information available to everyone, the blockchain will revolutionize trust on a global scale.
Ennek óriási jelentősége van. Ahogy az internet mindenkinek megnyitotta az információs korszak kapuit, a blokklánc ugyanígy forradalmasítja majd a bizalmat világviszonylatban.
Now, I've waited to the end intentionally to mention Uber, because I recognize that it is a contentious and widely overused example, but in the context of a new era of trust, it's a great case study. Now, we will see cases of abuse of distributed trust. We've already seen this, and it can go horribly wrong. I am not surprised that we are seeing protests from taxi associations all around the world trying to get governments to ban Uber based on claims that it is unsafe. I happened to be in London the day that these protests took place, and I happened to notice a tweet from Matt Hancock, who is a British minister for business.
Szándékosan nem szóltam eddig az Uberről, mert ez sokat vitatott és agyonhasznált példa, de az új bizalom korszakának kapcsán kiváló esettanulmány. Előfordulnak persze visszaélések az elosztott bizalommal. Láttunk már ilyet, és valóban szörnyű véget érhet a dolog. Nem lep meg, hogy a taxitársaságok világszerte fellépnek az Uber ellen, és megpróbálják elérni, hogy a kormány biztonsági okokra hivatkozva betiltsa. Éppen Londonban voltam, amikor ezek a tiltakozások zajlottak, és véletlenül láttam egy tweetet Matt Hancock brit vállalkozásfejlesztési minisztertől.
And he wrote, "Does anyone have details of this #Uber app everyone's talking about?
Azt írta: "Tudja valaki, mi fán terem ez az #Uber alkalmazás, amelyről mindenki beszél?
(Laughter)
(Nevetés)
I'd never heard of it until today."
Most hallok róla először."
Now, the taxi associations, they legitimized the first layer of the trust stack. They legitimized the idea that they were trying to eliminate, and sign-ups increased by 850 percent in 24 hours. Now, this is a really strong illustration of how once a trust shift has happened around a behavior or an entire sector, you cannot reverse the story. Every day, five million people will take a trust leap and ride with Uber. In China, on Didi, the ride-sharing platform, 11 million rides taken every day. That's 127 rides per second, showing that this is a cross-cultural phenomenon.
A taxitársaságok elfogadtatták a bizalom hegyének első elemét. Elfogadtatták az ötletet, amelyet meg akartak semmisíteni, és az Uberre regisztrálók száma 850%-kal nőtt 24 óra alatt. Ez ékes példája annak, hogy ha megtörténik a bizalmi ugrás egy viselkedéssel vagy ágazattal kapcsolatban, a folyamat már visszafordíthatatlan. Minden egyes nap 5 millió ember teszi meg ezt az ugrást, és utazik az Uberrel. Kínában a Didi nevű telekocsi-felületen keresztül naponta 11 millió utat tesznek meg. Ez 127 út másodpercenként, ami mutatja, hogy kultúrákon átívelő jelenségről van szó.
And the fascinating thing is that both drivers and passengers report that seeing a name and seeing someone's photo and their rating makes them feel safer, and as you may have experienced, even behave a little more nicely in the taxi cab. Uber and Didi are early but powerful examples of how technology is creating trust between people in ways and on a scale never possible before.
Lenyűgöző, hogy mind a vezetők, mind az utasok azt nyilatkozzák, hogy ha látják valakinek a nevét, fényképét és a róla írt értékeléseket, nagyobb biztonságban érzik magukat, s ahogy azt tapasztalhattuk, kicsit kedvesebben viselkednek az autóban. Az Uber és a Didi korai, de jó példái annak, ahogy a technológia bizalmat teremt az emberek között, olyan módon és mértékben, ami korábban elképzelhetetlen volt.
Today, many of us are comfortable getting into cars driven by strangers. We meet up with someone we swiped right to be matched with. We share our homes with people we do not know.
Ma sokunknak teljesen természetes beülni idegenek autójába. Találkozni valakivel, akivel a Tinder hozott össze minket. Megosztani otthonunkat ismeretlenekkel.
This is just the beginning, because the real disruption happening isn't technological. It's the trust shift it creates, and for my part, I want to help people understand this new era of trust so that we can get it right and we can embrace the opportunities to redesign systems that are more transparent, inclusive and accountable.
Ez még csak a kezdet, mert a valódi forradalom nem technológiai jellegű. A lényeg az így létrejövő másfajta bizalom; én pedig az újfajta bizalom korszakának megértésében szeretnék segíteni, hogy jól süljön el a dolog, és hogy olyan rendszereket tervezhessünk, amelyek átláthatóbbak, befogadóbbak és számonkérhetőbbek.
Thank you very much.
Nagyon szépen köszönöm.
(Applause)
(Taps)
Thank you.
Köszönöm.
(Applause)
(Taps)