I have the feeling that we can all agree that we're moving towards a new model of the state and society. But, we're absolutely clueless as to what this is or what it should be. It seems like we need to have a conversation about democracy
Azt hiszem, egyetértünk abban, hogy az állam és a társadalom új modellje felé haladunk. De teljességgel megfejthetetlen, mi ez a modell, vagy milyennek kellene lennie. Úgy látszik, beszélnünk kell arról, milyen a demokrácia
in our day and age. Let's think about it this way: We are 21st-century citizens, doing our very, very best to interact with 19th century-designed institutions that are based on an information technology of the 15th century. Let's have a look at some of the characteristics of this system. First of all, it's designed for an information technology that's over 500 years old. And the best possible system that could be designed for it is one where the few make daily decisions in the name of the many. And the many get to vote once every couple of years. In the second place, the costs of participating in this system are incredibly high. You either have to have a fair bit of money and influence, or you have to devote your entire life to politics. You have to become a party member and slowly start working up the ranks until maybe, one day, you'll get to sit at a table where a decision is being made. And last but not least, the language of the system — it's incredibly cryptic. It's done for lawyers, by lawyers,
manapság, illetve ebben a korszakban. Gondolkozzunk ezekről a következő módon: XXI. századi állampolgárok vagyunk, akik mindent megteszünk, hogy XIX. században létrehozott intézményekkel dolgozzunk, amelyek XV. századi információ-technológián alapulnak. Nézzük meg a rendszer bizonyos jellemzőit. Először is, a rendszer több, mint 500 éve kialakult információ-technológián alapul. Az erre a célra tervezhető legjobb lehetséges rendszerben kevesek hoznak napi döntéseket sokak nevében. A sokak pedig néhány évente egyszer szavaznak. Másodszor: az ebben a rendszerben való részvétel költsége hihetetlenül magas. Vagy sok pénzzel és befolyással kell rendelkezzünk, vagy egész életünket a politikának kell szentelnünk. Be kell lépnünk egy pártba, és végigmenni a ranglétrán mindaddig, amíg egyszer ott nem ülünk annál az asztalnál, ahol a döntések születnek. Végül, de nem utolsó sorban: a rendszernek saját tolvajnyelve van. Jogászok csinálják jogászoknak,
and no one else can understand. So, it's a system where we can choose our authorities, but we are completely left out on how those authorities reach their decisions. So, in a day where a new information technology allows us to participate globally in any conversation, our barriers of information are completely lowered and we can, more than ever before, express our desires and our concerns. Our political system remains the same for the past 200 years and expects us to be contented with being simply passive recipients
és rajtuk kívül más nem érti. Ez a rendszer olyan, melyben megválaszthatjuk elöljáróinkat, de teljesen ki vagyunk hagyva döntéshozatalukból. Mikor az új információ-technológia lehetőséget nyújt nekünk, hogy általában részt vegyünk bármely megbeszélésen, az információ előtti akadályok teljesen elhárulnak, és jobban, mint bármikor, kifejezhetjük vágyainkat és kételyeinket. Politikai rendszerünk az elmúlt 200 évben nem változott, és arra kárhoztat bennünket, hogy elégedjünk meg egy monológ
of a monologue. So, it's really not surprising that this kind of system is only able to produce two kinds of results: silence or noise. Silence, in terms of citizens not engaging, simply not wanting to participate. There's this commonplace [idea] that I truly, truly dislike, and it's this idea that we citizens are naturally apathetic. That we shun commitment. But, can you really blame us for not jumping at the opportunity of going to the middle of the city in the middle of a working day to attend, physically, a public hearing that has no impact whatsoever? Conflict is bound to happen between a system that no longer represents, nor has any dialogue capacity, and citizens that are increasingly used to representing themselves. And, then we find noise: Chile, Argentina, Brazil, Mexico Italy, France, Spain, the United States, they're all democracies. Their citizens have access to the ballot boxes. But they still feel the need,
passzív hallgatójának szerepével. Nem meglepő ezért, hogy egy ilyen rendszer csak kétféle eredményre képes: a csendre vagy a zajra. A csend az állampolgárok számára az el nem köteleződést jelenti, egyszerűen a részvétel tagadását. Van az a közhely, miszerint: - tényleg nagyon utálom - mi, állampolgárok természetünknél fogva fásultak vagyunk. Menekülünk a felelősségtől. De vajon kárhoztathat-e valaki, ha nem ugrunk rá a lehetőségre, hogy bemenjünk a centrumba a munkanap kellős közepén, s ott részt vegyünk egy teljességgel érdektelen közmeghallgatáson? Elkerülhetetlen a konfliktus a már senkit sem képviselő és bárminemű párbeszédre képtelen állam és az állampolgárok között, akik egyre inkább önmagukat képviselik. Azután itt van a zaj: Chile, Argentína, Brazília, Mexikó, Olasz-, Francia- és Spanyolország, az USA, mind demokratikus ország. Állampolgáraik hozzáférnek a szavazóurnákhoz. De szükségét érzik,
they need to take to the streets in order to be heard. To me, it seems like the 18th-century slogan that was the basis for the formation of our modern democracies, "No taxation without representation," can now be updated to "No representation without a conversation." We want our seat at the table.
hogy kivonuljanak az utcára, hogy hallassák a hangjukat. Számomra ez olyan, mint a XVIII. századi jelszó, amely megalapozta a mai demokráciák kialakulását: "Képviselet nélkül nincs adózás". Mai korszerű formája ennek a "Nincs képviselet párbeszéd nélkül". Helyet kérünk a tárgyalóasztalnál.
And rightly so. But in order to be part of this conversation, we need to know what we want to do next, because political action is being able to move from agitation to construction. My generation has been incredibly good at using new networks and technologies to organize protests, protests that were able to successfully impose agendas, roll back extremely pernicious legislation, and even overthrow authoritarian governments. And we should be immensely proud of this. But, we also must admit that we haven't been good at using those same networks and technologies to successfully articulate an alternative to what we're seeing and find the consensus and build the alliances that are needed
Jogosan. De hogy részesei legyünk a párbeszédnek, tudnunk kell, mi legyen a következő lépésünk, mert a politikai részvétel azt jelenti: képesnek lenni az agitációtól továbblépni az építkezés felé. Nemzedékem igen jól alkalmazza az új hálózatokat és technológiát tiltakozások szervezésére. Olyanok szervezésére, amelyek sikeresek voltak tárgysorozatok kialakításában, pocsék törvények elfogadásának meggátlásában, sőt, tekintélyelvű kormányok megdöntésében. Ezekre rendkívül büszkék lehetünk. Egyúttal azonban be kell vallanunk, hogy nem használtuk jól ugyanezen hálózatokat és technológiát saját alternatívánk felvázolására, megegyezés keresésére és partneri viszony kiépítésére
to make it happen. And so the risk that we face is that we can create these huge power vacuums that will very quickly get filled up by de facto powers, like the military or highly motivated and already organized groups
hogy azt meg is valósítsuk. Az a kockázat, hogy ezáltal hatalmi vákuum keletkezik, amelyet nagyon gyorsan valódi erővel rendelkező szereplők töltenek be, pl. katonai, vagy erősen eltökélt szélsőséges
that generally lie on the extremes. But our democracy is neither just a matter of voting once every couple of years. But it's not either the ability to bring millions onto the streets. So the question I'd like to raise here, and I do believe it's the most important question we need to answer, is this one: If Internet is the new printing press, then what is democracy for the Internet era? What institutions do we want to build
szervezett csoportok. De a demokráciánk nem abból áll, hogy pár évenként egyszer-egyszer szavazunk, de abból sem, hogy milliókat vagyunk képesek az utcára vinni. Olyan kérdést szeretnék itt fölvetni, amelynek kiemelt fontosságáról meg vagyok győződve: Ha az internet tölti be a nyomtatott sajtó szerepét, akkor miben áll a demokrácia az internet korszakában? Milyen intézményeket kívánunk létrehozni
for the 21st-century society? I don't have the answer, just in case. I don't think anyone does. But I truly believe we can't afford to ignore this question anymore. So, I'd like to share our experience and what we've learned so far and hopefully contribute two cents
a XXI. század társadalmának? Nem tudom a választ. Nem hiszem, hogy valaki tudná. De szentül hiszem, hogy már nem hagyhatjuk figyelmen kívül a kérdést. Meg szeretném osztani önökkel a tapasztalatunkat, tudásunkat, és remélhetőleg mi is leteszünk valamit az asztalra
to this conversation. Two years ago, with a group of friends from Argentina, we started thinking, "how can we get our representatives, our elected representatives, to represent us?" Marshall McLuhan once said that politics is solving today's problems with yesterday's tools. So the question that motivated us was, can we try and solve some of today's problems with the tools that we use every single day of our lives? Our first approach was to design and develop a piece of software called DemocracyOS. DemocracyOS is an open-source web application that is designed to become a bridge between citizens and their elected representatives
e kérdés taglalásakor. Két éve argentin barátainkkal azon kezdtünk gondolkodni, "mivel vehetjük rá képviselőinket, választott képviselőinket, hogy képviseljenek bennünket?" Marshall McLuhan valaha kijelentette, hogy a politika a mai problémákat tegnapi eszközökkel oldja meg. Az vezetett bennünket, hogy vajon mai problémákat megoldhatunk-e mindennapjainkban használt eszközökkel? Úgy fogtunk hozzá, hogy megterveztünk és kifejlesztettünk egy DemocracyOS-nak elnevezett szoftvert. A DemocracyOS nyílt forráskódú webalkalmazás, amelyet arra terveztünk, hogy híd legyen az állampolgárok és választott képviselőik között,
to make it easier for us to participate from our everyday lives. So first of all, you can get informed so every new project that gets introduced in Congress gets immediately translated and explained in plain language on this platform. But we all know that social change is not going to come from just knowing more information, but from doing something with it. So better access to information should lead to a conversation about what we're going to do next, and DemocracyOS allows for that. Because we believe that democracy is not just a matter of stacking up preferences, one on top of each other, but that our healthy and robust public debate
hogy megkönnyítse a részvételt az átlagember számára. Mindenek előtt, tájékoztatást kaphatunk minden új tervről, amelyet beterjesztenek a Kongresszusnak, mert ezeket lefordítva és hétköznapi nyelven elmagyarázva megtalálhatjuk ezen a felületen. De tudjuk, hogy társadalmi változásokhoz nem elég csak a több tájékoztatás, de kezdeni is kell vele valamit. A tájékoztatáshoz való jobb hozzáférésnek el kéne vezetnie a kérdéshez: "hogyan tovább", és a DemocracyOS ezt teszi lehetővé. Mert hiszünk abban, hogy a demokrácia nem elveink puszta felsorolásából áll, hanem egyik alapvető értéke az egészséges és átfogó
should be, once again, one of its fundamental values. So DemocracyOS is about persuading and being persuaded. It's about reaching a consensus as much as finding a proper way of channeling our disagreement. And finally, you can vote how you would like your elected representative to vote. And if you do not feel comfortable voting on a certain issue, you can always delegate your vote to someone else, allowing
vita kéne, hogy legyen. A DemocracyOS célja, hogy másokat meggyőzzünk és bennünket meggyőzzenek. Legalább annyira a konszenzus eléréséről szól, mint arról, hogy megfelelő módot találjunk egyet nem értésünk kifejezésére. Végül, szavazhatunk róla, hogy választott képviselőnknek szerintünk hogyan kell szavaznia. Ha kínosan érezzük magunkat, mert bizonyos kérdésről szavaznunk kell, meghatalmazhatunk helyettünk mást, s ezzel megadjuk a lehetőséget
for a dynamic and emerging social leadership. It suddenly became very easy for us to simply compare these results with how our representatives were voting in Congress. But, it also became very evident that technology was not going to do the trick. What we needed to do to was to find actors that were able to grab this distributed knowledge in society and use it to make better and more fair decisions. So we reached out to traditional political parties and we offered them DemocracyOS. We said, "Look, here you have a platform that you can use to build a two-way conversation with your constituencies." And yes, we failed. We failed big time. We were sent to play outside like little kids. Amongst other things, we were called naive. And I must be honest: I think, in hindsight, we were. Because the challenges that we face, they're not technological, they're cultural. Political parties were never willing to change the way they make their decisions. So it suddenly became a bit obvious that if we wanted to move forward with this idea,
a dinamikus és fejlődő társadalomvezetésre. Hirtelen nagyon könnyű lesz összevetni ezeket az eredményeket azzal, hogyan szavaztak a képviselőink a Kongresszusban. Rögtön világossá válik, hogy az egészben nem a technológia a trükk. Arra van szükségünk, hogy olyan embereket találjunk, akik össze tudják fogni a társadalomban szétszórt tudást, és képesek a jobb és igazságosabb döntések érdekében fölhasználni. Így eljutottunk a hagyományos politikai pártokhoz, és fölajánlottuk nekik a DemocracyOS-t. Azt mondtuk: "Nézzék, itt egy felület, amelyet arra tudnak használni, hogy párbeszédet folytassanak a választóikkal". Igen, koppantunk. Nagyot koppantunk. Elhajtottak bennünket mint a hátulgombolósokat. Többek között naivnak neveztek bennünket. Elismerem, lépcsőházi bölcsességgel szólva: azok voltunk. Mert a probléma, amivel szemben találtuk magunkat, nem műszaki, hanem gondolkodásmódbeli. A politikai pártok soha nem akartak változtatni a döntési módszerükön. Hirtelen világossá vált, hogy ha előbbre akarunk lépni az elképzelésünkkel,
we needed to do it ourselves. And so we took quite a leap of faith, and in August last year, we founded our own political party, El Partido de la Red, or the Net Party, in the city of Buenos Aires. And taking an even bigger leap of faith, we ran for elections in October last year with this idea: if we want a seat in Congress, our candidate, our representatives were always going to vote according to what citizens decided on DemocracyOS. Every single project that got introduced in Congress, we were going vote according to what citizens decided on an online platform. It was our way of hacking the political system. We understood that if we wanted to become part of the conversation, to have a seat at the table, we needed to become valid stakeholders,
magunknak kell megvalósítanunk azokat. Változtattunk a hozzáállásunkon, és múlt év augusztusában saját politikai pártot alapítottunk, a Net Pártot Buenos Airesban. Még többet is változtattunk a hozzáállásunkon, és elindultunk a múlt év októberi választáson, ezzel a gondolattal: ha be akarunk jutni a Kongresszusba, azt ígérjük: jelöltünk, képviselőink mindig úgy fognak szavazni, ahogy az állampolgárok a DemocracyOS-n döntöttek. Minden előterjesztésről, amelyet benyújtottak a Kongresszusnak, úgy fogunk szavazni, ahogy az állampolgárok döntöttek az online felületen. Ez volt a módszerünk, hogy megtörjük a politikai rendszert. Megértettük, hogy ha részesei akarunk lenni a megbeszélésnek, ha helyet akarunk az asztalnál, szükségünk van olyanokra, akik valóban elkötelezettek
and the only way of doing it is to play by the system rules. But we were hacking it in the sense that we were radically changing the way a political party makes its decisions. For the first time, we were making our decisions together with those who we were
s ennek egyetlen módja, ha a rendszer szabályai szerint játszunk. De abban az értelemben áthágtuk a szabályokat, hogy gyökeresen megváltoztattuk a politikai pártok döntési módszereit. Először történt, hogy döntéseinket azokkal közösen hoztuk,
affecting directly by those decisions. It was a very, very bold move for a two-month-old party in the city of Buenos Aires. But it got attention. We got 22,000 votes, that's 1.2 percent of the votes, and we came in second for the local options. So, even if that wasn't enough to win a seat in Congress, it was enough for us to become part of the conversation, to the extent that next month, Congress, as an institution, is launching for the first time in Argentina's history, a DemocracyOS to discuss, with the citizens, three pieces of legislation: two on urban transportation and
akikre közvetlenül hatnak a döntések. Egy kéthónapos párttól ez nagyon bátor húzás volt Buenos Airesban. Érdeklődést keltett. 22 ezer szavazatot szereztünk, a szavazatok 1,2%-át, a városban a másodikak lettünk. Bár az eredmény kevés volt, hogy bejussunk a Kongresszusba, de ahhoz elég, hogy a megbeszélések részesei legyünk, abban az értelemben, hogy a jövő hónapban a Kongresszus mint intézmény először Argentína történelmében a DemocracyOS segítségével kezd vitát az állampolgárokkal három törvényhozási kérdésben: kettőben a városi közlekedésről,
one on the use of public space. Of course, our elected representatives are not saying, "Yes, we're going to vote according to what citizens decide," but they're willing to try. They're willing to open up a new space for citizen engagement and hopefully
egyben pedig a közterületek használatáról. A választott képviselők persze nem mondják, hogy: "Igen, úgy fogunk szavazni, ahogy az állampolgárok döntenek", de legalább hajlandóak megpróbálni. Hajlandóak új teret nyitni az állampolgári kötelezettségvállalásnak,
they'll be willing to listen as well. Our political system can be transformed, and not by subverting it, by destroying it, but by rewiring it with the tools that
és reméljük, meghallgatni is hajlandóak őket. Meg lehet változtatni a politikai rendszerünket felforgatás és szétrombolás nélkül, olyan eszközök segítségével átformálva,
Internet affords us now. But a real challenge is to find, to design to create, to empower those connectors that are able to innovate, to transform noise and silence into signal and finally bring our democracies
amelyeket most az internet nyújt. De az igazi feladat, hogy megtaláljuk, megtervezzük, létrehozzuk és hatalommal ruházzuk fel azokat a kapcsolatokat, amelyek meg tudják újítani, át tudják alakítani a zajt és a csendet — jellé, és végül demokráciáinkat
to the 21st century. I'm not saying it's easy. But in our experience, we actually stand a chance of making it work. And in my heart, it's most definitely worth trying. Thank you. (Applause)
átvezetik a XXI. századba. Nem állítom, hogy ez könnyű. De tapasztalatunk szerint megvan rá az esélyünk, hogy ez megvalósuljon. Szívem mélyén határozottan érzem, hogy érdemes megpróbálni. Köszönöm. (Taps) Köszönöm.