There's something that I'd like you to see.
Van itt valami, amit szeretném, ha megnéznének.
(Video) Reporter: It's a story that's deeply unsettled millions in China: footage of a two-year-old girl hit by a van and left bleeding in the street by passersby, footage too graphic to be shown. The entire accident is caught on camera. The driver pauses after hitting the child, his back wheels seen resting on her for over a second. Within two minutes, three people pass two-year-old Wang Yue by. The first walks around the badly injured toddler completely. Others look at her before moving off.
(Videó) Riporter: Ez a történet millókat kavart fel Kínában. A felvételen egy kétéves kislányt elgázolt egy furgon, majd az utcai járókelők hagyták elvérezni. A felvétel túl szörnyű ahhoz, hogy bemutassuk. Az egész balesetet rögzítette egy kamera. A sofőr megáll, miután elütötte a kislányt, a furgon hátsó kerekei láthatólag megakadnak a kislányon egy másodpercre. Két percen belül három ember is elsétál a kétéves Wang Yue mellett. Az első minden további nélkül kikerüli a sérült kislányt. Mások rápillantanak, mielőtt továbbmennének.
Peter Singer: There were other people who walked past Wang Yue, and a second van ran over her legs before a street cleaner raised the alarm. She was rushed to hospital, but it was too late. She died.
Peter Singer: Voltak mások is, akik egyszerűen elmentek Wang Yue mellett, majd egy második teherautó is keresztülment a lány lábán, mielőtt egy utcaseprő segítséget kért volna. A kislányt azonnal kórházba szállították, de már túl késő volt. Meghalt.
I wonder how many of you, looking at that, said to yourselves just now, "I would not have done that. I would have stopped to help." Raise your hands if that thought occurred to you.
Azon tűnődtem, hogy látva a felvételt, önök közül hányan mondták azt magukban ebben a percben: "Én biztos nem tettem volna így. Én megálltam volna segíteni." Emelje fel a kezét, akinek ez jutott eszébe!
As I thought, that's most of you. And I believe you. I'm sure you're right. But before you give yourself too much credit, look at this. UNICEF reports that in 2011, 6.9 million children under five died from preventable, poverty-related diseases. UNICEF thinks that that's good news because the figure has been steadily coming down from 12 million in 1990. That is good. But still, 6.9 million is 19,000 children dying every day. Does it really matter that we're not walking past them in the street? Does it really matter that they're far away? I don't think it does make a morally relevant difference. The fact that they're not right in front of us, the fact, of course, that they're of a different nationality or race, none of that seems morally relevant to me. What is really important is, can we reduce that death toll? Can we save some of those 19,000 children dying every day?
Ahogy sejtettem, a többségüknek. És el is hiszem, biztos igazuk van. De még mielőtt elbíznák magukat, nézzék csak meg ezt. Az UNICEF jelentése szerint 2011-ben 6,9 millió ötévesnél fiatalabb gyermek halt bele megelőzhető, a szegénységgel összefüggő betegségekbe. Az UNICEF szerint ez valójában jó hír, mert ez a szám egyenletesen csökken az 1990-es 12 millióról. Ez így rendben is van, de még a 6,9 millió is azt jelenti, hogy 19.000 gyerek hal meg naponta. Tényleg annyira fontos, hogy nem közvetlenül mellettük megyünk el az utcán? Tényleg számít, hogy messze vannak? Nem hiszem, hogy erkölcsileg ezek lényeges különbségek lennének. Az, hogy nem közvetlenül a szemünk előtt vannak, az, hogy egy másik néphez tartoznak, vagy más a bőrük színe, erkölcsileg számomra lényegtelennek látszik. Ami tényleg fontos, hogy csökkenthetjük-e a halálos áldozatok számát? Megmenthetünk-e néhányat a 19.000 naponta elhalálozó gyermek közül?
And the answer is, yes we can. Each of us spends money on things that we do not really need. You can think what your own habit is, whether it's a new car, a vacation or just something like buying bottled water when the water that comes out of the tap is perfectly safe to drink. You could take the money you're spending on those unnecessary things and give it to this organization, the Against Malaria Foundation, which would take the money you had given and use it to buy nets like this one to protect children like this one, and we know reliably that if we provide nets, they're used, and they reduce the number of children dying from malaria, just one of the many preventable diseases that are responsible for some of those 19,000 children dying every day.
A válasz pedig az, hogy igen. Mindannyian kiadunk pénzt olyan dolgokra, amelyekre nincs szükségünk. Gondoljanak csak a saját szokásaikra, legyen szó egy új autóról, egy nyaralásról, vagy csak olyasmiről, mint a palackos víz vásárlása, amikor a vezetékes ivóvíz is teljesen biztonságosan fogyasztható. Foghatnák ezt a pénzt, és fölösleges dolgok helyett mondjuk odaadhatnák a Maláriaellenes Alapítványnak [Against Malaria Foundation]. Az alapítvány az önök által adományozott pénzt ilyen szúnyoghálók vásárlására fordítaná, hogy megvédje a gyerekeket, mint például őt. Biztosan tudjuk, hogy ha hálókat biztosítunk, és azokat használják is, ez csökkenti a maláriában elhalálozó gyerekek számát, ami csak egyike annak a számos megelőzhető betegségnek, amely a naponta elhalálozó 19.000 gyermek közül jó néhány haláláért felelős.
Fortunately, more and more people are understanding this idea, and the result is a growing movement: effective altruism. It's important because it combines both the heart and the head. The heart, of course, you felt. You felt the empathy for that child. But it's really important to use the head as well to make sure that what you do is effective and well-directed, and not only that, but also I think reason helps us to understand that other people, wherever they are, are like us, that they can suffer as we can, that parents grieve for the deaths of their children, as we do, and that just as our lives and our well-being matter to us, it matters just as much to all of these people. So I think reason is not just some neutral tool to help you get whatever you want. It does help us to put perspective on our situation. And I think that's why many of the most significant people in effective altruism have been people who have had backgrounds in philosophy or economics or math. And that might seem surprising, because a lot of people think, "Philosophy is remote from the real world; economics, we're told, just makes us more selfish, and we know that math is for nerds." But in fact it does make a difference, and in fact there's one particular nerd who has been a particularly effective altruist because he got this.
Szerencsére egyre többen értik meg ezt a gondolatot, amely egy terjedő mozgalmat eredményezett, a hatékony altruizmust. Ez a mozgalom azért fontos, mert a szívünkhöz és az eszünkhöz is szól. A szívükkel átérezték a helyzetet. Sajnálták azt a kislányt. De nagyon fontos az is, hogy a fejünket is használjuk, hogy bizonyosak lehessünk abban, hogy amit teszünk az hatékony és jól irányzott. Emellett nem csak erről van szó. Az értelmünk segítségével érthetjük meg azt, hogy más emberek is - legyenek bárhol -, ugyanolyanok, mint mi. Ők is úgy szenvedhetnek, mint mi, a szülők ugyanúgy meggyászolják gyermekeik halálát, mint ahogy mi tesszük, és ahogy számunkra fontos a saját életünk és jólétünk, ez ugyanígy van az ő esetükben is. Ezért vélem úgy, hogy az értelem nem valami semleges eszköz, amivel megkaphatjuk, amit szeretnénk. Az értelem segítségével tágabb öszefüggésben láthatjuk helyzetünket. Szerintem ezért van, hogy a hatékony altruizmus számos meghatározó képviselője folytatott filozófiai, közgazdasági, vagy matematikai tanulmányokat. Meglepőnek tűnhet, mert sokan azt hiszik, hogy "A filozófia távol áll a mindennapi élettől, a közgazdaságtanról azt mondják, csak még önzőbbé teszi az embert, és tudjuk, hogy a matek csak a kockafejűeknek való." De valójában ez igen nagy különbséget jelent. Sőt van egy bizonyos kockafejű, aki kiemelkedően hatékony altruista, mert létrehozta ezt.
This is the website of the Bill & Melinda Gates Foundation, and if you look at the words on the top right-hand side, it says, "All lives have equal value." That's the understanding, the rational understanding of our situation in the world that has led to these people being the most effective altruists in history, Bill and Melinda Gates and Warren Buffett.
Ez a Bill és Melinda Gates Alapítvány honlapja. A jobb felső részen látható a mondat: "Minden életnek egyenlő értéke van." Ez a belátás, a világban való helyzetünk racionális megértése, ami ezeket az embereket a történelem leghatékonyabb adakozóivá tette: Bill és Melinda Gates-t és Warren Buffett-et.
(Applause)
(Taps)
No one, not Andrew Carnegie, not John D. Rockefeller, has ever given as much to charity as each one of these three, and they have used their intelligence to make sure that it is highly effective. According to one estimate, the Gates Foundation has already saved 5.8 million lives and many millions more, people, getting diseases that would have made them very sick, even if eventually they survived. Over the coming years, undoubtably the Gates Foundation is going to give a lot more, is going to save a lot more lives. Well, you might say, that's fine if you're a billionaire, you can have that kind of impact. But if I'm not, what can I do? So I'm going to look at four questions that people ask that maybe stand in the way of them giving.
Senki, sem Andrew Carnegie, sem John D. Rockefeller nem adományozott annyit jótékonysági célokra, mint ők hárman egyenként. Az eszüket használták, hogy minél hatékonyabban tudjanak tevékenykedni. Egy becslés szerint a Gates Alapítvány már eddig is 5,8 millió ember életét mentette meg, és több millió embert mentett meg olyan betegségektől, amelyek szenvedést okoznak, még akkor is, ha túlélik. A következő években a Gates Alapítvány kétségtelenül sokkal többet is fog adni, még sokkal több életet megmentve. Persze mondhatják azt is, rendben van, ha éppen milliárdos az ember, akkor ilyen hatást gyakorolhat. De ha én nem vagyok az, mit is tehetnék? Ezért most négy olyan kérdésről fogok beszélni, amit gyakran feltesznek, és esetleg eltéríti az embereket az adományozástól.
They worry how much of a difference they can make. But you don't have to be a billionaire. This is Toby Ord. He's a research fellow in philosophy at the University of Oxford. He became an effective altruist when he calculated that with the money that he was likely to earn throughout his career, an academic career, he could give enough to cure 80,000 people of blindness in developing countries and still have enough left for a perfectly adequate standard of living. So Toby founded an organization called Giving What We Can to spread this information, to unite people who want to share some of their income, and to ask people to pledge to give 10 percent of what they earn over their lifetime to fighting global poverty. Toby himself does better than that. He's pledged to live on 18,000 pounds a year -- that's less than 30,000 dollars -- and to give the rest to those organizations. And yes, Toby is married and he does have a mortgage.
Aggódnak, hogy mekkora hatást képesek elérni. De nem kell milliárdosnak lenni. Ő Toby Ord, ösztöndíjas kutató filozófus, az Oxfordi Egyetemen. Úgy lett hatékony altruista, hogy kiszámította, hogy a pénzből, amit várhatóan teljes akadémiai karrierje során keresni fog, eleget tudna adományozni ahhoz, hogy 80.000 embert kigyógyítsanak a vakságból fejlődő országokban. Még így is elegendő pénze maradna,hogy teljesen elfogadható életszínvonalon éljen. Így aztán Toby alapított egy szervezetet, Givining What We Can [Adjunk amit tudunk] néven, hogy terjessze ezt az elgondolást, és összefogja azokat, akik jövedelmük egy részét meg akarják osztani másokkal; valamint, hogy arra kérje az embereket, ajánlják fel az életük során szerzett jövedelmük 10%-át a globális szegénység leküzdésére. Toby még ennél is tovább ment. Megfogadta, hogy évi 18.000 fontból megél - ami kevesebb, mint 30.000 dollár - és a többit jótékonysági szervezeteknek adja. És, igen, Toby házasember és jelzálogkölcsöne is van.
This is a couple at a later stage of life, Charlie Bresler and Diana Schott, who, when they were young, when they met, were activists against the Vietnam War, fought for social justice, and then moved into careers, as most people do, didn't really do anything very active about those values, although they didn't abandon them. And then, as they got to the age at which many people start to think of retirement, they returned to them, and they've decided to cut back on their spending, to live modestly, and to give both money and time to helping to fight global poverty.
Aztán itt ez az idősebb pár, Charlie Bresler és Diana Schott, akik fiatal korukban, amikor találkoztak, a vietnámi háború ellen küzdő aktivisták voltak, harcoltak a társadalmi igazságosságért. Aztán, ahogy a legtöbben, dolgozni kezdtek. Nem léptek fel tevékenyen ezekért az értékekért, de nem is adták fel őket. Majd elértek abba a korba, amikor sokan fontolóra veszik a nyugdíjba vonulást. Ők visszatértek régi értékeikhez és elhatározták, hogy csökkentik kiadásaikat, szerényebben élnek, idejüket és pénzüket pedig arra fordítják, hogy segítsenek leküzdeni a globális szegénységet.
Now, mentioning time might lead you to think, "Well, should I abandon my career and put all of my time into saving some of these 19,000 lives that are lost every day?" One person who's thought quite a bit about this issue of how you can have a career that will have the biggest impact for good in the world is Will Crouch. He's a graduate student in philosophy, and he's set up a website called 80,000 Hours, the number of hours he estimates most people spend on their career, to advise people on how to have the best, most effective career. But you might be surprised to know that one of the careers that he encourages people to consider, if they have the right abilities and character, is to go into banking or finance. Why? Because if you earn a lot of money, you can give away a lot of money, and if you're successful in that career, you could give enough to an aid organization so that it could employ, let's say, five aid workers in developing countries, and each one of them would probably do about as much good as you would have done. So you can quintuple the impact by leading that kind of career. Here's one young man who's taken this advice. His name is Matt Weiger. He was a student at Princeton in philosophy and math, actually won the prize for the best undergraduate philosophy thesis last year when he graduated. But he's gone into finance in New York. He's already earning enough so that he's giving a six-figure sum to effective charities and still leaving himself with enough to live on. Matt has also helped me to set up an organization that I'm working with that has the name taken from the title of a book I wrote, "The Life You Can Save," which is trying to change our culture so that more people think that if we're going to live an ethical life, it's not enough just to follow the thou-shalt-nots and not cheat, steal, maim, kill, but that if we have enough, we have to share some of that with people who have so little. And the organization draws together people of different generations, like Holly Morgan, who's an undergraduate, who's pledged to give 10 percent of the little amount that she has, and on the right, Ada Wan, who has worked directly for the poor, but has now gone to Yale to do an MBA to have more to give.
Az idő említése kapcsán talán arra gondolnak, hogy "Tényleg ott kellene hagynom a munkámat, és minden időmet arra kellene fordítanom, hogy néhányat megmentsek a naponta meghaló 19.000 gyerek közül?" Egyvalaki, aki elég sokat gondolkozott a kérdésen, hogy melyik az a munka, amellyel a legnagyobb jótékony hatást gyakorolhatjuk a világban, Will Crouch. Végzős filozófia szakos hallgató, aki elindított egy honlapot 80000 Hours [80.000 óra] néven, becslése szerint legtöbbünk ennyit tölt pályafutása során munkával, hogy tanácsot adjon az embereknek, hogyan lehet a leginkább hatékony karrrierjük. Bizonyára meglepődnek, hogy az egyik pálya, amit ajánl azoknak, akik rendelkeznek a szükséges képességekkel, a banki és pénzügyi terület. Miért is? Mert ha sokat keres valaki, sokat is tud adakozni. Ha sikeres valaki ezen a területen, elég pénzt tud adni egy segélyszervezetnek ahhoz, hogy az mondjuk öt munkatársat foglalkoztasson fejlődő országokban, akik közül mindegyik feltehetően ugyanannyi jót tehetne, mint az adományozó személyesen. Így tehát megötszörözhetjük a hatást egy efféle pályaválasztással. Ezt a fiatalembert, aki megfogadta a tanácsot, Matt Weigernek hívják. A Princeton Egyetemen volt filozófia és matematika szakos hallgató, sőt elnyerte a legjobb filozófiai értekezésért járó díjat tavalay, amikor lediplomázott. Mégis pénzügyi területen kezdett el dolgozni New Yorkban. Már most eleget keres ahhoz, hogy egy hatszámjegyű összeggel támogasson hatékony segélyszervezeteket, és még mindig elegendő pénze marad a megélhetésre. Matt segített nekem egy szervezet alapításában is, amellyel együtt is dolgozom, és amely nevéül egyik könyvem címét választotta. "Az élet, amit Te tudsz megmenteni", ami megpróbálja megváltoztatni kultúránkat, hogy többen ismerjék fel, ha erkölcsös életet akarunk élni, nem elég a tízparancsolatot betartani, nem csalni, lopni, csonkítani, ölni, hanem ha elég pénzünk van, azt meg kell osztanunk azokkal, akiknek olyan kevés jutott. A szervezet különböző korú embereket hoz össze, mint pl. az egyetemista Holly Morgan, aki felajánlotta egy tizedét annak a kevésnek, amivel rendelkezik. Vagy a jobb oldalon látható Ada Wan, aki szegényekkel foglalkozott, de a Yale-re ment, hogy megszerezze az MBA-t és így több pénze legyen, amiből adhat.
Many people will think, though, that charities aren't really all that effective. So let's talk about effectiveness. Toby Ord is very concerned about this, and he's calculated that some charities are hundreds or even thousands of times more effective than others, so it's very important to find the effective ones. Take, for example, providing a guide dog for a blind person. That's a good thing to do, right? Well, right, it is a good thing to do, but you have to think what else you could do with the resources. It costs about 40,000 dollars to train a guide dog and train the recipient so that the guide dog can be an effective help to a blind person. It costs somewhere between 20 and 50 dollars to cure a blind person in a developing country if they have trachoma. So you do the sums, and you get something like that. You could provide one guide dog for one blind American, or you could cure between 400 and 2,000 people of blindness. I think it's clear what's the better thing to do. But if you want to look for effective charities, this is a good website to go to. GiveWell exists to really assess the impact of charities, not just whether they're well-run, and it's screened hundreds of charities and currently is recommending only three, of which the Against Malaria Foundation is number one. So it's very tough. If you want to look for other recommendations, thelifeyoucansave.com and Giving What We Can both have a somewhat broader list, but you can find effective organizations, and not just in the area of saving lives from the poor. I'm pleased to say that there is now also a website looking at effective animal organizations. That's another cause that I've been concerned about all my life, the immense amount of suffering that humans inflict on literally tens of billions of animals every year. So if you want to look for effective organizations to reduce that suffering, you can go to Effective Animal Activism. And some effective altruists think it's very important to make sure that our species survives at all. So they're looking at ways to reduce the risk of extinction. Here's one risk of extinction that we all became aware of recently, when an asteroid passed close to our planet. Possibly research could help us not only to predict the path of asteroids that might collide with us, but actually to deflect them. So some people think that would be a good thing to give to. There's many possibilities.
Sokan mégis úgy gondolják, hogy a segélyszervezetek egyáltalán nem hatékonyak, ezért beszéljünk a hatékonyságról is. Toby Ordot aggasztja a kérdés. Számításai szerint egyes szervezetek százszor vagy akár ezerszer is hatékonyabbak, mint mások, ezért nagyon fontos megtalálni a tényleg hatékonyakat. Vegyük például, hogy egy vakvezető kutyát biztosítunk egy nem látó embernek. Ez egy jó dolog, ugyebár? Nos, tényleg jó ezt tenni, de érdemes elgondolkodni, mire lehetne még fordítani ezt a pénzt. Körülbelül 40.000 dollárba kerül egy vakvezető kutya, valamint a jövendő gazda kiképzése, hogy a kutya valóban hatékonyan segíthessen a gazdájának. Valahol 20 és 50 dollár között van egy vak ember meggyógyítása egy fejlődő országban, ha trachomában szenved. Ha kiszámoljuk, valami ehhez hasoló eredményt kapunk: Adhatunk egy vakvezető kutyát egyetlen világtalan amerikainak, vagy 400 - 2.000 ember látását adhatjuk vissza. Azt gondolom, egyértelmű, melyik a jobb. Ha hatékony segélyszervezeteket keresnek, érdemes megnézni ezt a honlapot. A GiveWell értékeli az egyes segélyszervezetek hatását, nem csak azt, hogy jól működnek-e. Több száz szervezetet vizsgáltak meg, és jelenleg csak hármat ajánlanak, amelyek közül a Maláriaellenes Alapítvány az első helyen áll. Ez egy alapos vizsgálat. Ha más ajánlásokat keresnek, a thelifeyoucansave.com és a Giving What We Can oldalakon egy valamivel hosszabb felsorolást találnak. De találhatunk hatékony szervezeteket más területen is, mint az életmentés a szegények körében. Örömmel mondhatom, hogy már elérhető egy olyan honlap, amely a hatékony állatvédelmi szervezetekkel foglalkozik. Ez egy másik olyan kérdés, amely egész életemben foglalkoztatott: az a mérhetetlen szenvedés, amit az emberek okoznak évente állatok tízmilliárdjainak. Tehát ha olyan hatékony szervezeteket keresnek, amelyek csökkentik ezt a szenvedést, az Effective Animal Activism oldalt is megnézhetik. Néhány hatékony jótékonykodó úgy véli, az is nagyon fontos, hogy biztosítsuk az emberi faj túlélését. Olyan módszerek után kutatnak, amelyek csökkenthetik kihalásunk kockázatát. Mindannyian hallottunk egy ilyen kockázati tényezőről, amikor nemrégiben egy kisbolygó haladt el a Föld mellett. A kutatás nem csak megjósolni segíthet az olyan kisbolygók pályáját, amelyek összeütközhetnek a Földdel, hanem esetleg el is lehet téríteni őket. Néhányan úgy gondolják, erre is érdemes adományozni. Számtalan lehetőség létezik.
My final question is, some people will think it's a burden to give. I don't really believe it is. I've enjoyed giving all of my life since I was a graduate student. It's been something fulfilling to me. Charlie Bresler said to me that he's not an altruist. He thinks that the life he's saving is his own. And Holly Morgan told me that she used to battle depression until she got involved with effective altruism, and now is one of the happiest people she knows. I think one of the reasons for this is that being an effective altruist helps to overcome what I call the Sisyphus problem. Here's Sisyphus as portrayed by Titian, condemned by the gods to push a huge boulder up to the top of the hill. Just as he gets there, the effort becomes too much, the boulder escapes, rolls all the way down the hill, he has to trudge back down to push it up again, and the same thing happens again and again for all eternity. Does that remind you of a consumer lifestyle, where you work hard to get money, you spend that money on consumer goods which you hope you'll enjoy using? But then the money's gone, you have to work hard to get more, spend more, and to maintain the same level of happiness, it's kind of a hedonic treadmill. You never get off, and you never really feel satisfied. Becoming an effective altruist gives you that meaning and fulfillment. It enables you to have a solid basis for self-esteem on which you can feel your life was really worth living.
Az utolsó megtárgyalandó kérdésem, hogy néhányan úgy gondolják, adományozni terhes dolog. Nem hiszem, hogy ez igaz. Egész életem során örültem, ha adhattam, egyetemista korom óta. Számomra ez kiteljesedést jelentett. Charlie Bresler azt mondta, hogy ő nem önzetlen. Úgy gondolja, hogy az élet, amit megment, az a sajátja. Holly Morgan elmesélte, hogy depresszióval küszködött, míg el nem kezdett a hatékonyan segíteni és ma már az egyik legboldogabb ember, akit ismer. Véleményem szerint ennek egyik oka, hogy hatékony jótevőnek lenni segít megoldani az általam csak Sziszifusz problémának nevezett kérdést. Ez Sziszifusz, ahogy Tiziano ábrázolta, akit arra ítéltek az istenek, hogy egy hatalmas sziklát cipeljen fel egy hegy tetejére. Abban a pillanatban, amikor felérne, már nem bírja tovább, a szikladarab elszabadul és visszagurul a hegy lábához. Sziszifusznak le kell másznia és újból feltuszkolnia a sziklát, aztán ugyanaz történik újra és újra, örökké. Nem emlékezteti-e ez önöket a fogyasztói életstílusra, sokat dolgozunk azért, hogy megszerezzük azt a pénzt, amit olyan fogyasztási cikkekre költünk, amelyeket majd reményeink szerint élvezni fogunk? De aztán elfogy a pénzünk és ismét keményen kell dolgoznunk még több pénzért, hogy többet is költhessünk, hogy ugyanannyira elégedettek legyünk. Ez a hedonista taposómalom. Soha nem lehet kiszállni, és soha nem lehetünk valóban elégedettek. A hatékony altruizmus megadja számunkra az értelmes célt és kiteljesedést. Megalapozott önértékelést biztosít, ezáltal úgy érezhetjük, érdemes élnünk.
I'm going to conclude by telling you about an email that I received while I was writing this talk just a month or so ago. It's from a man named Chris Croy, who I'd never heard of. This is a picture of him showing him recovering from surgery. Why was he recovering from surgery?
Befejezésként egy emailről fogok beszámolni, amit úgy egy hónapja kaptam, amikor erre az előadásra készültem. Az email Chris Croy-tól, egy ismeretlen férfitól érkezett. Ezen a képen látható, egy műtét után lábadozik. De miért is lábadozott a műtétje után?
The email began, "Last Tuesday, I anonymously donated my right kidney to a stranger. That started a kidney chain which enabled four people to receive kidneys."
A levele így kezdődött: "Múlt kedden anonim módon odaadtam a jobb vesémet egy ismeretlennek. Ez egy olyan felajánlási láncot indított el, amelynek révén négy ember kaphatott vesét."
There's about 100 people each year in the U.S. and more in other countries who do that. I was pleased to read it. Chris went on to say that he'd been influenced by my writings in what he did. Well, I have to admit, I'm also somewhat embarrassed by that, because I still have two kidneys. But Chris went on to say that he didn't think that what he'd done was all that amazing, because he calculated that the number of life-years that he had added to people, the extension of life, was about the same that you could achieve if you gave 5,000 dollars to the Against Malaria Foundation. And that did make me feel a little bit better, because I have given more than 5,000 dollars to the Against Malaria Foundation and to various other effective charities.
Az Egyesült Államokban évente mintegy száz ember, más országokban többen is hasonlóan cselekednek. Örömmel olvastam. Chris azzal folytatta, hogy tettét az én írásaim is befolyásolták. De hozzá kell tennem, kicsit zavarba is hozott, mert nekem még mindkét vesém megvan. Aztán Chris azt írta, hogy szerinte amit tett, nem is volt annyira rendkívüli, mert kiszámolta, hogy életévekben számolva, amennyivel mások életetét meghosszabbította, ez nagyjából ugyanannyi, ami elérhető lenne egy 5.000 dolláros adománnyal a Maláriaellenes Alapítványnak. Ettől egy kicsit megkönnyebbültem, mert már jóval több, mint 5.000 dollárt adtam a Maláriaellenes Alapítványnak és más hatékony jótékonysági szervezeteknek.
So if you're feeling bad because you still have two kidneys as well, there's a way for you to get off the hook.
Így hát ha szégyellik, hogy még szintén megvan mindkét veséjük, van kiút a kelepcéből.
Thank you.
Köszönöm.
(Applause)
(Taps)