So I grew up in East Los Angeles, not even realizing I was poor. My dad was a high-ranking gang member who ran the streets. Everyone knew who I was, so I thought I was a pretty big deal, and I was protected, and even though my dad spent most of my life in and out of jail, I had an amazing mom who was just fiercely independent. She worked at the local high school as a secretary in the dean's office, so she got to see all the kids that got thrown out of class, for whatever reason, who were waiting to be disciplined. Man, her office was packed.
Szóval Los Angeles keleti részén nőttem fel, fel sem fogva a szegénységemet. Az apám egy gengszterbanda magas rangú tagja volt, akik irányították a várost. Mindenki ismert engem, szóval azt hittem, hogy nagy szám vagyok, és védelem alatt állok, és bár az apám életem nagy részében ki-be járt a börtönből, volt egy csodálatos anyukám, aki szenvedélyesen független volt. A helyi gimnáziumban dolgozott, titkárnőként a dékán irodájában. Így látta az összes gyereket, akiket kidobtak óráról, bármilyen indokból, akik a büntetésre vártak. Hát, az ő irodája tényleg zsúfolt volt.
So, see, kids like us, we have a lot of things to deal with outside of school, and sometimes we're just not ready to focus. But that doesn't mean that we can't. It just takes a little bit more. Like, I remember one day I found my dad convulsing, foaming at the mouth, OD-ing on the bathroom floor. Really, do you think that doing my homework that night was at the top of my priority list? Not so much.
Szóval a magamfajta gyerekeknek sok problémával kell megküzdeniük az iskolán kívül, és néha csak nem állunk készen arra, hogy koncentráljunk. De ez nem jelenti azt, hogy nem tudunk. Csak egy kicsit több kell hozzá. Emlékszem egy napra, amikor megtaláltam az apám fájdalomtól eltorzult arccal, habzó szájjal, a fürdőszoba padlón feküdve túladagolva. Önök szerint aznap éjjel a házi feladatom volt a legfontosabb dolgom? Hát nem igazán.
But I really needed a support network, a group of people who were going to help me make sure that I wasn't going to be a victim of my own circumstance, that they were going to push me beyond what I even thought I could do. I needed teachers, in the classroom, every day, who were going to say, "You can move beyond that." And unfortunately, the local junior high was not going to offer that. It was gang-infested, huge teacher turnover rate.
De tényleg szükségem volt egy támogatói háttérre, egy csoportra, akik segítenek nekem, biztosítják, hogy nem leszek a saját körülményeim áldozata, hogy segítsenek megtennem dolgokat, melyekről nem is hittem, hogy képes vagyok rájuk. Szükségem volt tanárokra az osztályteremben, minden nap, akik azt mondják nekem: "Te ezen túl tudsz lépni." És sajnos, a helyi középiskola nem biztosította ezt nekem. A banda befolyása alatt állt, folyamatos tanárváltások voltak.
So my mom said, "You're going on a bus an hour and a half away from where we live every day." So for the next two years, that's what I did. I took a school bus to the fancy side of town. And eventually, I ended up at a school where there was a mixture. There were some people who were really gang-affiliated, and then there were those of us really trying to make it to high school. Well, trying to stay out of trouble was a little unavoidable. You had to survive. You just had to do things sometimes. So there were a lot of teachers who were like, "She's never going to make it. She has an issue with authority. She's not going to go anywhere." Some teachers completely wrote me off as a lost cause.
Szóval édesanyám azt mondta: "Busszal mész minden nap másfél órával messzebbre, mint ahol mi lakunk." A következő két évben ezt tettem. Iskolabusszal mentem a város előkelő részére. És végül kikötöttem egy olyan iskolában, ahol egy keverék volt. Volt néhány ember, akik kapcsolatban voltak a bandákkal, és akkor ott voltunk mi, nagyon küzdve a gimnáziumi bejutásért. Tehát kimaradni a balhékból egy kicsit elkerülhetetlen volt. Túl kellett élned. Néha egyszerűen meg kellett tenned dolgokat. Ezért sok tanár volt, akik azt mondták: "Neki sose fog sikerülni. Problémája van a hatóságokkal, Semmire sem fogja vinni." Néhány tanár teljesen leírt engem, mint egy reménytelen ügy.
But then, they were very surprised when I graduated from high school. I was accepted to Pepperdine University, and I came back to the same school that I attended to be a special ed assistant.
De később aztán meglepődtek, amikor leérettségiztem a gimnáziumban. Felvettek a Pepperdine Egyetemre, és visszamentem ugyanabba az iskolába, ahova azért jártam, hogy gyógypedagógusi asszisztens legyek.
And then I told them, "I want to be a teacher."
És akkor azt mondtam nekik: "Tanár akarok lenni."
And boy, they were like, "What? Why? Why would you want to do that?"
És azonnal kérdezték: "Micsoda? Miért? Miért akarnád azt csinálni?"
So I began my teaching career at the exact same middle school that I attended, and I really wanted to try to save more kids who were just like me. And so every year, I share my background with my kids, because they need to know that everyone has a story, everyone has a struggle, and everyone needs help along the way. And I am going to be their help along the way.
Szóval a tanári karrieremet ugyanabban a középiskolában kezdtem el, ahova korábban jártam, és minél több, hozzám hasonló gyereket szerettem volna megmenteni. Így minden évben megosztom a gyerekekkel a történetemet, mert tudniuk kell, hogy mindenkinek van története, mindenkinek van küzdelme, és mindenkinek szüksége van segítségre útközben. És az ő segítségük én leszek útközben.
So as a rookie teacher, I created opportunity. I had a kid one day come into my class having been stabbed the night before.
Szóval újonc tanárként lehetőséget teremtettem. Egyszer bejött egy kölyök az órámra, miután előző éjjel megszúrták.
I was like, "You need to go to a hospital, the school nurse, something."
Azt mondtam neki: "Kórházba kell menned, az iskolaorvoshoz, vagy ilyesmi."
He's like, "No, Miss, I'm not going. I need to be in class because I need to graduate." So he knew that I was not going to let him be a victim of his circumstance, but we were going to push forward and keep moving on. And this idea of creating a safe haven for our kids and getting to know exactly what they're going through, getting to know their families -- I wanted that, but I couldn't do it in a school with 1,600 kids, and teachers turning over year after year after year. How do you get to build those relationships?
Mire ő: "Nem, tanárnő, nem megyek. Órán kell lennem, mert érettségiznem kell." Szóval tudta, hogy nem hagyom, hogy az áldozata legyen a saját körülményeinek, hanem megyünk előre megállás nélkül. Ezt az eszmét, hogy biztonságos menedéket teremtsünk a gyerekeinknek, hogy pontosan megismerjük, min mennek keresztül, megismerni a családjaikat - én ezt akartam megvalósítani, de nem volt rá lehetőségem egy iskolában, ahol 1600 gyerek van és folyamatosak a tanárváltások évről-évre. Hogyan hozhatod létre ezeket a kapcsolatokat?
So we created a new school. And we created the San Fernando Institute for Applied Media. And we made sure that we were still attached to our school district for funding, for support. But with that, we were going to gain freedom: freedom to hire the teachers that we knew were going to be effective; freedom to control the curriculum so that we're not doing lesson 1.2 on page five, no; and freedom to control a budget, to spend money where it matters, not how a district or a state says you have to do it. We wanted those freedoms. But now, shifting an entire paradigm, it hasn't been an easy journey, nor is it even complete. But we had to do it. Our community deserved a new way of doing things.
Így hát létrehoztunk egy új iskolát. Megalapítottuk a San Fernando Alkalmazottmédia-Intézetet. Pénzügyi és egyéb támogatások tekintetében továbbra is az iskolai körzetünkhöz kapcsolódtunk, de ezzel szabadságot nyertünk: szabadságot, hogy olyan tanárokat alkalmazzunk, akikről tudtuk, hogy hatékonyak lesznek; szabadságot, hogy mi magunk alakítsuk a tananyagot, hogy ha akarjuk, kihagyjuk az ötödik oldalon az 1.2 leckét; és szabadságot a saját költségvetésre, hogy arra költsünk pénzt, ami számít, nem arra, amit egy körzet vagy állam előír nekünk. Ilyen szabadságot akartunk. Nos, megváltoztatni egy teljes paradigmát, nem volt egy könnyű utazás, és még nincs is vége. De meg kellett tennünk. A közösségünk megérdemelt egy újfajta megközelítést.
And as the very first pilot middle school in all of Los Angeles Unified School District, you better believe there was some opposition. And it was out of fear -- fear of, well, what if they get it wrong? Yeah, what if we get it wrong? But what if we get it right? And we did. So even though teachers were against it because we employ one-year contracts -- you can't teach, or you don't want to teach, you don't get to be at my school with my kids.
És mint az első kísérleti középiskola az egész Los Angeles-i Egységes Iskolai Körzetben, elhihetik, volt némi ellenállás. És ez félelemből eredt -- a félelem attól, hogy mi van akkor, ha rosszul gondolják? Igen, mi van, ha rosszul sül el a dolog? De mi van, ha jól? És jól sült el. Annak ellenére, hogy a tanárok ellenezték, mert egyéves szerződésekkel alkalmaztuk a tanárokat -- ha nem tudsz tanítani, vagy nem akarsz tanítani, akkor nem leszel az én iskolában az én gyerekeimmel.
(Applause)
(Taps)
So in our third year, how did we do it? Well, we're making school worth coming to every day. We make our kids feel like they matter to us. We make our curriculum rigorous and relevant to them, and they use all the technology that they're used to. Laptops, computers, tablets -- you name it, they have it. Animation, software, moviemaking software, they have it all. And because we connect it to what they're doing — For example, they made public service announcements for the Cancer Society. These were played in the local trolley system. Teaching elements of persuasion, it doesn't get any more real than that. Our state test scores have gone up more than 80 points since we've become our own school.
Három éve kezdtük el, hogyan csináltuk? Nos, olyanná tesszük az iskolát, hogy minden nap érdemes legyen bejönni. Éreztetjük a gyerekekkel, hogy számítanak nekünk. A tananyagunkat szigorúvá és fontossá tesszük számukra, és használják az összes műszaki eszközt, amiket addig. Laptopok, számítógépek, tabletek - mindegyik van nekik. Animációk, szoftverek, filmkészítő szoftverek, mind van nekik. Azért, mert összekapcsoljuk a tananyagot azzal, amiket csinálnak - például közszolgálati hirdetéseket készítettek a Rákos Betegek Egyesületének. Ezeket a helyi villamosokon vetítették. Megtanítani a meggyőzés alapjait, ennél semmi nem kapcsolódhat jobban a való élethez. Az eredményeink állami teszteken jobbak lettek több mint 80 ponttal, mióta elindítottuk a saját iskolánkat.
But it's taken all stakeholders, working together -- teachers and principals on one-year contracts, working over and above and beyond their contract hours without compensation. And it takes a school board member who is going to lobby for you and say, "Know, the district is trying to impose this, but you have the freedom to do otherwise." And it takes an active parent center who is not only there, showing a presence every day, but who is part of our governance, making decisions for their kids, our kids.
De ehhez az kellett, hogy minden érintett együttműködjön -- tanárok és igazgatók, egyéves szerződésekkel, többet és még annál is többet dolgozva az előírt órákon túl, anyagi kompenzáció nélkül. Ehhez kell egy tantestületi vezető, aki segít neked és azt mondja: "Tudnod kell, a körzet próbálja megszabni ezt, de te szabadon csinálhatod másképpen." És ehhez kell egy aktív szülői közösség, akik nem csak ott vannak és jelen vannak minden nap, hanem részt vesznek a vezetésben, a döntéshozásban a gyerekeikért, a gyerekeinkért.
Because why should our students have to go so far away from where they live? They deserve a quality school in their neighborhood, a school that they can be proud to say they attend, and a school that the community can be proud of as well, and they need teachers to fight for them every day and empower them to move beyond their circumstances. Because it's time that kids like me stop being the exception, and we become the norm.
Mert miért kellene a gyerekeinknek a lakóhelyüktől messzire utazniuk? Megérdemelnek egy színvonalas iskolát a környékükön, egy iskolát, amire büszkék lehetnek, hogy ott tanulnak, és egy iskolát, amire a közösség is büszke lehet, és szükségük van tanárokra, akik minden nap harcolnak értük, és képessé teszik őket arra, hogy túllépjenek a körülményeiken. Mert itt az idő, hogy az olyan gyerekek, mint én, ne a kivételek legyenek, hanem mi legyünk a szabály.
Thank you.
Köszönöm.
(Applause)
(Taps)