Some of my most wonderful memories of childhood are of spending time with my grandmother, Mamar, in our four-family home in Brooklyn, New York. Her apartment was an oasis. It was a place where I could sneak a cup of coffee, which was really warm milk with just a touch of caffeine. She loved life. And although she worked in a factory, she saved her pennies and she traveled to Europe. And I remember poring over those pictures with her and then dancing with her to her favorite music.
Gyerekkorom legszebb emlékei közé tartozik a nagymamámmal, Mamarral töltött idő, New Yorkban, a brooklyni négy-családos otthonunkban. A lakása egy oázis volt. Olyan hely, ahol titokban ihattam kávét, ami igazából meleg tej volt egy csöppnyi koffeinnel. Szerette az életet. És habár egy gyárban dolgozott, spórolt minden pennyvel, hogy Európába utazhasson. És emlékszem, mikor az ott készült fényképeket nézegettük, aztán meg táncoltam vele kedvenc zenéjére.
And then, when I was eight and she was 60, something changed. She no longer worked or traveled. She no longer danced. There were no more coffee times. My mother missed work and took her to doctors who couldn't make a diagnosis. And my father, who worked at night, would spend every afternoon with her, just to make sure she ate.
Utána meg, mikor én 8 éves voltam ő meg 60, valami megváltozott. Többé már nem dolgozott és nem utazgatott. Már nem is táncolt. Nem voltak kávézgatások. Édesanyám kimaradt a munkából és orvosokhoz vitte őt, akik nem tudták felállítani a diagnózist. És édesapám, aki éjszaka dolgozott, minden délutánt vele töltött, hogy biztos legyen abban, hogy eszik is valamit.
Her care became all-consuming for our family. And by the time a diagnosis was made, she was in a deep spiral.
A gondozása a családunk minden energiáját felélte. És mikorra felállították a diagnózist akkorra már nagyon mélyre zuhant.
Now many of you will recognize her symptoms. My grandmother had depression. A deep, life-altering depression, from which she never recovered. And back then, so little was known about depression.
Most valószínűleg sokan felismerik a tüneteket. A nagymamám depressziós volt. Egy mély, mindent felemésztő depresszió, amelyből sosem tudott kigyógyulni. És abban az időben még nagyon keveset tudtak erről a betegségről.
But even today, 50 years later, there's still so much more to learn. Today, we know that women are 70 percent more likely to experience depression over their lifetimes compared with men. And even with this high prevalence, women are misdiagnosed between 30 and 50 percent of the time.
De még ma is, 50 évvel később, sok tanulmányozni való van ezen a téren. Napjainkban, amint azt tudjuk, a nők 70%-al esélyesebbek a depresszióra életük során, mint a férfiak. És még ezen feltűnő gyakoriság ellenére is 30-50%-ban félrediagnosztizálják a nőket.
Now we know that women are more likely to experience the symptoms of fatigue, sleep disturbance, pain and anxiety compared with men. And these symptoms are often overlooked as symptoms of depression.
Manapság köztudott, hogy a nők hajlamosabbak a kimerültségre, alvászavarokra, a fájdalomra és szorongásra a férfiakhoz képest. És ezeket a tüneteket mint depresszió jeleit, gyakran figyelmen kívül hagyják.
And it isn't only depression in which these sex differences occur, but they occur across so many diseases.
És nem csak a depresszió kapcsán jelentkeznek ezek a nemek közötti különbségek, de sok más betegség esetében is.
So it's my grandmother's struggles that have really led me on a lifelong quest. And today, I lead a center in which the mission is to discover why these sex differences occur and to use that knowledge to improve the health of women.
Nos, az én nagyanyám küzdelmei vezettek engem egy életre szóló kutatáshoz. És ma, egy olyan központ vezetője vagyok, amelynek küldetése felfedezni az ilyen jellegű, nemek közti különbségek okait, és hogy felhasználjuk ismereteinket a nők egészségének fenntartására.
Today, we know that every cell has a sex. Now, that's a term coined by the Institute of Medicine. And what it means is that men and women are different down to the cellular and molecular levels. It means that we're different across all of our organs. From our brains to our hearts, our lungs, our joints.
Manapság már tudjuk, hogy minden sejtnek van neme. Ez egy, a gyógyszerészeti intézet által alkotott kifejezés, és azt jelenti, hogy a a férfiak és a nők különbözőek, még a sejtek és molekulák szintjén is. Azt jelenti, hogy egész szervezetünk más. Az agyunktól a szívünkig, a tüdönkig meg az izületeinkig.
Now, it was only 20 years ago that we hardly had any data on women's health beyond our reproductive functions. But then in 1993, the NIH Revitalization Act was signed into law. And what this law did was it mandated that women and minorities be included in clinical trials that were funded by the National Institutes of Health. And in many ways, the law has worked. Women are now routinely included in clinical studies, and we've learned that there are major differences in the ways that women and men experience disease. But remarkably, what we have learned about these differences is often overlooked.
Nos, 20 évvel ezelőtt még alig volt ismeretünk a nők egészségügyi adatairól, a szaporodási funkcióinkon kívül. De aztán 1993-ban megjelent a Nemzeti Egészségvédelmi Intézet revitalizációjáról szóló törvény. És ennek a törvénynek köszönhetően a nőket és a kisebbségeket bevonták a klinikai vizsgálatokba, amit a NEI támogatott. És a törvény sok téren működött. A nőket most ugyanúgy bevonják a klinikai kutatásokba, és megtanultuk, hogy óriási különbségek vannak abban, hogy hogyan élik meg a nők és a férfiak a betegségeket. De rendkívüli módon, mindaz, amire rájöttünk ezekkel a különbségekkel kapcsolatban, gyakran figyelmen kívül marad.
So, we have to ask ourselves the question: Why leave women's health to chance? And we're leaving it to chance in two ways. The first is that there is so much more to learn and we're not making the investment in fully understanding the extent of these sex differences. And the second is that we aren't taking what we have learned, and routinely applying it in clinical care. We are just not doing enough.
Tehát fel kell tennünk a kérdést: Miért bízzuk a nők egészséget a véletlenre? És tesszük ezt kétféle módon. Az első az, hogy még sokat kell tanulnunk, és semmit nem fektetünk bele abba, hogy teljeskörűen megérthessük a nemek különbözőségeinek mértékét. A második pedig, hogy nem használjuk fel azt, amit megtanultunk, és nem iktatjuk be a klinikai gondozásba. Egyszerűen nem teszünk eleget.
So, I'm going to share with you three examples of where sex differences have impacted the health of women, and where we need to do more.
Most ismertetnék önökkel három példát olyan esetekre, mikor a nemi különbségek hatással voltak a nők egészségére, és amely téren többet kellene tennünk.
Let's start with heart disease. It's the number one killer of women in the United States today. This is the face of heart disease. Linda is a middle-aged woman, who had a stent placed in one of the arteries going to her heart. When she had recurring symptoms she went back to her doctor. Her doctor did the gold standard test: a cardiac catheterization. It showed no blockages. Linda's symptoms continued. She had to stop working. And that's when she found us. When Linda came to us, we did another cardiac catheterization and this time, we found clues. But we needed another test to make the diagnosis. So we did a test called an intracoronary ultrasound, where you use soundwaves to look at the artery from the inside out.
Kezdjük a szívbetegségekkel. Az Egyesült Államokban ez a leggyakoribb elhalálozási ok a nők esetében. Ő a szívbetegség arca. Linda egy középkorú nő, akinek értágítója van az egyik szívhez vezető artériájában. Mikor visszaeső tünetei lettek, újra elment orvosához. Az orvos kiállította az aranystandard tesztet: szívkatéterezés. Sehol nem látszott elzáródás. Linda tünetei továbbra is jelentkeztek. Abba kellett hagynia munkáját. Ekkor talált ránk. Mikor eljött hozzánk, újabb katéterezést alkalmaztunk, és ez alkalommal nyomra bukkantunk. De szükségünk volt más teszt elvégzésére is, hogy felállíthassuk a diagnózist. Tehát elvégeztünk egy intracoronáriás ultrahang tesztet, amelyben hanghullámok segítségével vizsgáljuk az artériát belülről kifelé.
And what we found was that Linda's disease didn't look like the typical male disease. The typical male disease looks like this. There's a discrete blockage or stenosis. Linda's disease, like the disease of so many women, looks like this. The plaque is laid down more evenly, more diffusely along the artery, and it's harder to see. So for Linda, and for so many women, the gold standard test wasn't gold.
És ez kimutatta, hogy Linda betegsége nem hasonlított egy tipikus férfiakra jellemző betegségre. Egy tipikus férfibetegség így néz ki: Van ott egy egyedi záródás vagy szűkület. Linda betegsége azonban, mint ahogyan sok más nőé is, így néz ki. A plakk sokkal egyenletesebb, szétterjedtebb az artérián, és nehezebb észrevenni. Tehát Linda esetében, és sok más nő esetében is, az aranystandard teszt nem volt arany.
Now, Linda received the right treatment. She went back to her life and, fortunately, today she is doing well. But Linda was lucky. She found us, we found her disease.
Viszont Linda megkapta a megfelelő kezelést. Visszatért a mindennapokhoz, és szerencsére ma már jól van. Viszont Linda szerencsés volt. Ránk talált, és mi megtaláltuk a betegségét.
But for too many women, that's not the case. We have the tools. We have the technology to make the diagnosis. But it's all too often that these sex diffferences are overlooked.
De sok nő esetében ez nem így van. Nekünk megvannak az eszközeink. Rendelkezünk a vizsgálatokhoz szükséges technológiával. De olyan gyakori, hogy nem veszik észre ezen nemek közötti eltéréséket.
So what about treatment? A landmark study that was published two years ago asked the very important question: What are the most effective treatments for heart disease in women? The authors looked at papers written over a 10-year period, and hundreds had to be thrown out. And what they found out was that of those that were tossed out, 65 percent were excluded because even though women were included in the studies, the analysis didn't differentiate between women and men. What a lost opportunity. The money had been spent and we didn't learn how women fared. And these studies could not contribute one iota to the very, very important question, what are the most effective treatments for heart disease in women?
Nos, mit kell elmondanunk a kezelésről? Egy mérvadó tanulmány, amelyet két évvel ezelőtt tettek közzé, egy nagyon fontos kérdéssel foglalkozott: Melyek a leghatékonyabb módszerek a női szívbetegségek kezelésére? A szerzők az elmúlt 10 év dokumentumait vizsgálták, és azok százaitól kellett megszabadulni. És pedig azért, mert a kidobottak 65 százaléka ki volt zárva, mert még ha nőket be is vontak a kutatásba, az elemzés nem különböztette meg őket a férfiaktól. Micsoda elvesztegetett lehetőség. A pénzt elköltötték, és mi nem tanultunk semmit arról, hogyan haladtak a nők. És ezek a kutatások egy szemernyit sem járultak hozzá a legeslegfontosabb kérdéshez, hogy mik is a leghatékonyabb módszerek a nők szívbetegségeinek kezelésére.
I want to introduce you to Hortense, my godmother, Hung Wei, a relative of a colleague, and somebody you may recognize -- Dana, Christopher Reeve's wife. All three women have something very important in common. All three were diagnosed with lung cancer, the number one cancer killer of women in the United States today. All three were nonsmokers. Sadly, Dana and Hung Wei died of their disease. Today, what we know is that women who are nonsmokers are three times more likely to be diagnosed with lung cancer than are men who are nonsmokers. Now interestingly, when women are diagnosed with lung cancer, their survival tends to be better than that of men. Now, here are some clues. Our investigators have found that there are certain genes in the lung tumor cells of both women and men. And these genes are activated mainly by estrogen. And when these genes are over-expressed, it's associated with improved survival only in young women. Now this is a very early finding and we don't yet know whether it has relevance to clinical care. But it's findings like this that may provide hope and may provide an opportunity to save lives of both women and men.
Be szeretném mutatni Önöknek Hortense-t, a keresztanyámat, Hung Vei-t, egyik kollégám rokonát, és valakit, akit lehet, hogy ismernek -- Danat, Christopher Reeve feleségét. E három nőnek van egy nagyon fontos közös tulajdonsága. Mindhármuknál tüdőrákot diagnosztizáltak, a nők első számú gyilkosa a rákos megbetegedések közül az Egyesült Államokban a mai adatok szerint. Egyikük sem cigarettázott. Sajnos, Dana és Hung Wei belehaltak betegségükbe. Ma tudjuk, hogy a nem dohányzó nőknek háromszor nagyobb esélyük van tüdőrákra, mint a férfiaknak, kik szintén nem dohányoznak. Na most, érdekes módon, mikor nők esetében beszélünk tüdőrákról, a túlélési esélyeik nagyobbaknak tűnnek, mint a férfiaké. Itt van néhány nyomravezető kulcs. A kutatóink rájöttek, hogy vannak bizonyos gének a női és a férfi tüdődaganatokban egyaránt. És ezek a gének leginkább ösztrogén révén aktiválódnak. Mikor ezek a gének felgyorsulnak, az a túlélés lehetőségét növeli, de csak a fiatal nők esetében. Ez igazából egy nagyon friss felfedezés, és még nem tudjuk, hogy van-e jelentősége a klinikai gyógyászatban. De az ehhez hasonló felfedezések növelhetik a reményt és a lehetőségét annak, hogy életeket mentsünk nők és férfiak esetében egyaránt.
Now, let me share with you an example of when we do consider sex differences, it can drive the science. Several years ago a new lung cancer drug was being evaluated, and when the authors looked at whose tumors shrank, they found that 82 percent were women. This led them to ask the question: Well, why? And what they found was that the genetic mutations that the drug targeted were far more common in women. And what this has led to is a more personalized approach to the treatment of lung cancer that also includes sex.
Hadd szemléltessek egy példát arról, hogy mikor a nemek közti különbséget figyeljük, az elősegítheti a tudomány fejlődését. Néhány évvel ezelőtt egy új tüdőrák elleni gyógyszert értékeltek, és mikor a szerzők azt figyelték, hogy kinek hat jobban a daganatára, annak voltak tanúi, hogy ezek 82 %-a nő volt. Ekkor tették fel a kérdést: Jó, de miért? És rájöttek, hogy a genetikai mutációk amelyeket a gyógyszer célba vett, leginkább a nőkre volt jellemző. És amire ekkor rájöttek, egy olyan megközelítése a tüdőrák kezelésének, amely figyelembe veszi a két nemet is, külön-külön.
This is what we can accomplish when we don't leave women's health to chance. We know that when you invest in research, you get results. Take a look at the death rate from breast cancer over time. And now take a look at the death rates from lung cancer in women over time. Now let's look at the dollars invested in breast cancer -- these are the dollars invested per death -- and the dollars invested in lung cancer. Now, it's clear that our investment in breast cancer has produced results. They may not be fast enough, but it has produced results. We can do the same for lung cancer and for every other disease.
Ez az, amit megvalósíthatunk akkor, ha nem bízzuk a nők egészségét a véletlenre. Tudjuk, hogy amikor kutatásba fektetünk bele, akkor eredményeket érünk el. Nézzük meg a mellrák okozta elhalálozási arányt. És most vizsgáljuk meg azokat a halálozási arányokat, amelyek női tüdőrákkal kapcsolatosak. És most nézzük meg a mellrákba fektettek pénzösszeget -- ezek a halálonkénti dollárok -- és a tüdőrákba fektetett összegeket. Tisztán látható, hogy a mellrákba fektetett összegek eredményekhez vezettek Lehet, hogy nem elég gyorsan, de voltak eredményei. Ugyanezt tehetjük a tüdőrák és egyéb más betegségek esetében is.
So let's go back to depression. Depression is the number one cause of disability in women in the world today. Our investigators have found that there are differences in the brains of women and men in the areas that are connected with mood. And when you put men and women in a functional MRI scanner -- that's the kind of scanner that shows how the brain is functioning when it's activated -- so you put them in the scanner and you expose them to stress. You can actually see the difference. And it's findings like this that we believe hold some of the clues for why we see these very significant sex differences in depression.
Nos, térjünk vissza a depresszióra. A depresszió világszerte az első számú a rokkantság okozói közül nők esetében. Kutatóink arra a következtetésre jutottak, hogy a női és a férfi agyban eltérések vannak azokon a területeken, amelyek a hangulatot befolyásolják. És amikor a férfiakat és a nőket MRI szkennerrel vizsgáljuk -- ez az a műszer, amely az agy működését mutatja -- tehát mikor megvizsgáljuk és stressznek tesszük ki őket, láthatóvá válik a különbség. És az ilyen jellegű felfedezések, véleményünk szerint, nyomravezetőek lehetnek, hogy miért is látunk ilyen jelentős nemi különbségeket a depresszió esetében.
But even though we know that these differences occur, 66 percent of the brain research that begins in animals is done in either male animals or animals in whom the sex is not identified.
De annak ellenére, hogy tudjuk, hogy fennállnak ezek az eltérések, az agykutatás 66%-a állatokat használ fel, vagy csak hím állatokat, vagy olyanokat, amelyeknek meg sem határozzák a nemét.
So, I think we have to ask again the question: Why leave women's health to chance? And this is a question that haunts those of us in science and medicine who believe that we are on the verge of being able to dramatically improve the health of women. We know that every cell has a sex. We know that these differences are often overlooked. And therefore we know that women are not getting the full benefit of modern science and medicine today. We have the tools but we lack the collective will and momentum.
Úgy gondolom, újból fel kell tennünk a kérdést: Miért bízzuk a nők egészségét a véletlenre? És ez egy olyan kérdés, amely kísért minket a tudományban és az egészségügyben, de azt hisszük, annak a peremén állunk, hogy drámai módon fejleszthessük a nők egészségügyét. Tudjuk, hogy minden sejtnek neme van. Tudjuk, hogy ezeket a különbségeket gyakran figyelmen kívül hagyják. És ezért tudjuk azt is, hogy a nők nem kapják meg a modern tudomány és egészségügy teljes támogatását. Megvannak az eszközeink, de nincs egy közös akarat és lendület.
Women's health is an equal rights issue as important as equal pay. And it's an issue of the quality and the integrity of science and medicine. (Applause) So imagine the momentum we could achieve in advancing the health of women if we considered whether these sex differences were present at the very beginning of designing research. Or if we analyzed our data by sex.
A nőknek ugyanolyan joguk van erre, mint az egyenlő fizetésre is. És ez a tudomány és az egészségügy minőségének és becsületének is a kérdése. (Taps) Nos, képzeljük el azt a lendületet, amit elérhetünk a női egészségügy előremozdításában, ha fontolóra vennénk, hogy ezek a nemek közti különbségek léteznek-e vagy sem, még a kutatás tervezésének legelején. Vagy ha az adatainkat nemenként elemeznénk.
So, people often ask me: What can I do? And here's what I suggest: First, I suggest that you think about women's health in the same way that you think and care about other causes that are important to you. And second, and equally as important, that as a woman, you have to ask your doctor and the doctors who are caring for those who you love: Is this disease or treatment different in women? Now, this is a profound question because the answer is likely yes, but your doctor may not know the answer, at least not yet. But if you ask the question, your doctor will very likely go looking for the answer. And this is so important, not only for ourselves, but for all of those whom we love. Whether it be a mother, a daughter, a sister, a friend or a grandmother.
Az emberek gyakran kérdezik tőlem: Mit tudok én tenni? És amit én javaslok: Először is, azt javaslom, gondoljanak a nők egészségére ugyanúgy, mintha bármilyen, az önök számára nagyon fontos problémára gondolnának. Másodszor, ugyanolyan fontos, hogy nőként meg kell kérdeznie az orvosát és az orvosokat, akik törődnek a szeretteinkkel: Másképpen zajlik a kezelés nők esetében? Most, ez egy nagyon mélyreható kérdés, mert a válasz valószínűleg igen, de az orvosa lehet nem tudja a választ, legalábbis még nem. De ha felteszi a kérdést, az orvosa valószínűleg megpróbál választ találni rá. És ez nagyon fontos, nem csak a magunk számára, de azok számára is, kiket szeretünk. Legyen az az anyánk, a lányunk, a nővérünk, a barátunk vagy a nagyanyánk.
It was my grandmother's suffering that inspired my work to improve the health of women. That's her legacy. Our legacy can be to improve the health of women for this generation and for generations to come.
Az én nagyanyám kínszenvedései ösztönöztek engem erre a munkára, arra, hogy fejlesszem a női egészségügy tudományát. Ez az ő hagyatéka. A mi hagyatékunk lehet, hogy hozzájáruljunk a nők egészségéhez, ezért a generációért és az eljövendőkért ugyanúgy.
Thank you. (Applause)
Köszönöm! (Taps)