This is a story about capitalism. It's a system I love because of the successes and opportunities it's afforded me and millions of others.
Ez a történet a kapitalizmusról szól. Ez az a rendszer, amit imádok, mert sikereket és lehetőségeket kínál úgy nekem, mint sok más milliónak.
I started in my 20s trading commodities, cotton in particular, in the pits, and if there was ever a free market free-for-all, this was it, where men wearing ties but acting like gladiators fought literally and physically for a profit.
A 20-as éveimben az árukereskedelem legalján kezdtem, leginkább gyapottal, és ha valaha létezett egy korlátok nélküli szabad piac, akkor ez az volt, ahol nyakkendős férfiak gladiátorokként viselkedve, úgy szóban, mint fizikailag, a nyereségért harcoltak.
Fortunately, I was good enough that by the time I was 30, I was able to move into the upstairs world of money management, where I spent the next three decades as a global macro trader. And over that time, I've seen a lot of crazy things in the markets, and I've traded a lot of crazy manias. And unfortunately, I'm sad to report that right now we might be in the grips of one of the most disastrous, certainly of my career, and one consistent takeaway is manias never end well.
Szerencsémre, elég jól álltam 30 éves koromra, mert addigra felköltöztem a pénzügyi világ magas tornyaiba, ahol az elkövetkező három évtizedet, globális makrokereskedőként töltöttem. Ez alatt az idő alatt sok őrültséget láttam a piacon, és elég sok őrült mániával is kereskedtem. És sajnos, szomorúan jelentem, hogy most az egyik legkatasztrofálisabb esemény markában vagyunk, legalábbis az én pályafutásomban, ahol egy állandó tanulság van: a mániákusság soha nem végződik jól.
Now, over the past 50 years, we as a society have come to view our companies and corporations in a very narrow, almost monomaniacal fashion with regard to how we value them, and we have put so much emphasis on profits, on short-term quarterly earnings and share prices, at the exclusion of all else. It's like we've ripped the humanity out of our companies. Now, we don't do that -- conveniently reduce something to a set of numbers that you can play with like Lego toys -- we don't do that in our individual life. We don't treat somebody or value them based on their monthly income or their credit score, but we have this double standard when it comes to the way that we value our businesses, and you know what? It's threatening the very underpinnings of our society. And here's how you'll see.
Most, az elmúlt 50 évben a társadalmunk a cégekkel és a nagyvállalatokkal szemben nagyon szűk látókörű, szinte rögeszmés, már ami az értékelésüket illeti, és akkora hangsúlyt fektet a nyereségre, a rövidtávú negyedéves jövedelemre, és részvényárfolyamokra, ami minden más szempontot kizár. Mintha teljesen kiszakítottuk volna az emberiességet a cégeinkből. Ezt persze nem tesszük -- mármint hogy valamit kizárólag számokra szűkítünk le, mintha csak Lego-val játszanánk, szóval ezt nem teszünk a saját életünkkel. Nem kezelünk és értékelünk valakit pusztán a havi jövedelme, vagy a hitelpontszámai alapján, de megvan nekünk ez a kettős mércénk, ahogy értékeljük a saját vállalkozásunkat, és tudják, mit? Ez a társadalmunk legszilárdabb alapjait veszélyezteti. Máris mondom, miről van szó.
This chart is corporate profit margins going back 40 years as a percentage of revenues, and you can see that we're at a 40-year high of 12.5 percent. Now, hooray if you're a shareholder, but if you're the other side of that, and you're the average American worker, then you can see it's not such a good thing. ["U.S. Share of Income Going to Labor vs. CEO-to-Worker Compensation Ratio"]
Ez a táblázat az elmúlt 40 év vállalati haszonkulcsait mutatja, a bevételeket százalékban megadva, láthatjuk, hogy egy 40 éves magaslaton, 12,5%-on vagyunk. Hurrá, ha részvényesek vagyunk, de ha a másik oldalon állunk, mint egy átlag amerikai munkás, akkor láthatjuk, hogy ez nem is olyan jó dolog. [A munkáért járó jövedelem és a vezető- -munkás közti jövedelem aránya az USA-ban]
Now, higher profit margins do not increase societal wealth. What they actually do is they exacerbate income inequality, and that's not a good thing. But intuitively, that makes sense, right? Because if the top 10 percent of American families own 90 percent of the stocks, as they take a greater share of corporate profits, then there's less wealth left for the rest of society.
A magasabb haszonkulcs nem növeli a társadalmi jólétet. Valójában csak súlyosbítja a jövedelmi egyenlőtlenséget, ami nem egy jó dolog. De érezzük, hogy van értelme, ugye? Mert ha az amerikai családok felső 10 százaléka uralja a részvények 90 százalékát, és mivel nagyobb részesedésük van a vállalati nyereségből, akkor kevesebb vagyon marad a társadalom nagy maradékának.
Again, income inequality is not a good thing. This next chart, made by The Equality Trust, shows 21 countries from Austria to Japan to New Zealand. On the horizontal axis is income inequality. The further to the right you go, the greater the income inequality. On the vertical axis are nine social and health metrics. The more you go up that, the worse the problems are, and those metrics include life expectancy, teenage pregnancy, literacy, social mobility, just to name a few. Now, those of you in the audience who are Americans may wonder, well, where does the United States rank? Where does it lie on that chart? And guess what? We're literally off the chart. Yes, that's us, with the greatest income inequality and the greatest social problems, according to those metrics.
A jövedelmi egyenlőtlenség nem egy jó dolog. Ezt az ábrát az Egyenlőségi Szervezet készítette, ami 21 országot mutat be, Ausztriától Japánig, Új-Zélandig. A vízszintes tengelyen látható a jövedelmi egyenlőtlenség. Minél jobbra megyünk, annál nagyobb ez az egyenlőtlenség. A függőleges tengelyen kilenc szociális és egészségügyi mutató van. Minél feljebb megyünk azon, annál nagyobbak a gondok, mint például a várható élettartam, a fiatalkori terhesség, műveltség, a társadalmi mobilitás, hogy csak néhányat említsünk. Most, itt a közönségben ülő amerikaiak azt találgathatják, vajon hol állunk mi, az Egyesült Államok? Hol vagyunk ezen a diagramon? És tudják mit? Mi, szó szerint, nem is szerepelünk rajta. Igen, ezek vagyunk mi, a legnagyobb jövedelmi egyenlőtlenséggel, és a legnagyobb társadalmi problémákkal, ezen ábra alapján.
Now, here's a macro forecast that's easy to make, and that's, that gap between the wealthiest and the poorest, it will get closed. History always does it. It typically happens in one of three ways: either through revolution, higher taxes, or wars. None of those are on my bucket list. (Laughter)
Nos, itt a makró előrejelzés, ami könnyen elkészíthető, és ez a rés itt, a leggazdagabb és a legszegényebb rétegek között, be fog zárulni. A történelem mindig bebizonyítja. Tipikusan háromféleképpen történhet: vagy forradalommal, vagy magasabb adókkal, vagy háborúkkal. Egyik sincs a bakancslistámon. (Nevetés)
Now, there's another way to do it, and that's by increasing justness in corporate behavior, but the way that we're operating right now, that would require a tremendous change in behavior, and like an addict trying to kick a habit, the first step is to acknowledge that you have a problem. And let me just say, this profits mania that we're on is so deeply entrenched that we don't even realize how we're harming society. Here's a small but startling example of exactly how we're doing that: this chart shows corporate giving as a percentage of profits, not revenues, over the last 30 years. Juxtapose that to the earlier chart of corporate profit margins, and I ask you, does that feel right?
Van ennek egy másik módja is, mégpedig az igazságosság növelése a vállalati magatartásban, de ahogy mi jelenleg működünk, ehhez óriási változásra lenne szükség a viselkedésben, és mint a drogos, aki megpróbál szabadulni a szokásaitól, az első lépés az, hogy beismerjük a problémát. És hadd mondjam el, hogy ez a nyereségmániánk olyan mélyen beépült, hogy már fel sem tűnik, mekkora kárt okozunk a társadalomnak. Itt egy ijesztő példája annak, ahogyan ezt tesszük: ez a grafikon a vállalati adományozást mutatja nem a bevétel, hanem a nyereség százalékban, az elmúlt 30 évben. Összehasonlítva, az előbbi vállalati haszonkulcs ábrával, hadd kérdezzem meg, hogy rendben van ez így?
In all fairness, when I started writing this, I thought, "Oh wow, what does my company, what does Tudor do?" And I realized we give one percent of corporate profits to charity every year. And I'm supposed to be a philanthropist. When I realized that, I literally wanted to throw up. But the point is, this mania is so deeply entrenched that well-intentioned people like myself don't even realize that we're part of it.
Őszintén szólva, amikor elkezdtem ezt írni, azt gondoltam, "Vajon az én cégem, a Tudor mit csinál?" És rájöttem, hogy a vállalati nyereségnek csupán egy 1%-át fordítjuk jótékonyságra évente. És még én vagyok állítólag emberbarát. Amikor erre rájöttem, szó szerint elkapott a rosszullét. A lényeg az, hogy ez a mánia annyira beépült már, hogy mi, jó szándékú emberek, nem is vesszük észre, mennyire részesei vagyunk.
Now, we're not going to change corporate behavior by simply increasing corporate philanthropy or charitable contributions. And oh, by the way, we've since quadrupled that, but -- (Applause) -- Please. But we can do it by driving more just behavior. And one way to do it is actually trusting the system that got us here in the first place, and that's the free market system. About a year ago, some friends of mine and I started a not-for-profit called Just Capital. Its mission is very simple: to help companies and corporations learn how to operate in a more just fashion by using the public's input to define exactly what the criteria are for just corporate behavior. Now, right now, there's no widely accepted standard that a company or corporation can follow, and that's where Just Capital comes in, because beginning this year and every year we'll be conducting a nationwide survey of a representative sample of 20,000 Americans to find out exactly what they think are the criteria for justness in corporate behavior. Now, this is a model that's going to start in the United States but can be expanded anywhere around the globe, and maybe we'll find out that the most important thing for the public is that we create living wage jobs, or make healthy products, or help, not harm, the environment. At Just Capital, we don't know, and it's not for us to decide. We're but messengers, but we have 100 percent confidence and faith in the American public to get it right. So we'll release the findings this September for the first time, and then next year, we'll poll again, and we'll take the additive step this time of ranking the 1,000 largest U.S. companies from number one to number 1,000 and everything in between. We're calling it the Just Index, and remember, we're an independent not-for-profit with no bias, and we will be giving the American public a voice. And maybe over time, we'll find out that as people come to know which companies are the most just, human and economic resources will be driven towards them, and they'll become the most prosperous and help our country be the most prosperous.
Nem fogjuk azzal megváltoztatni a vállalati viselkedésünket, hogy egyszerűen növeljük a vállalati jótékonyságot vagy az adományokat. Ja, és egyébként azóta megnégyszereztük, de -- (Taps) -- Kérem. De ha igazságosabban viselkedünk, akkor megváltoztathatjuk. És ennek egyik módja az, hogy megbízunk a rendszerben, ami eleve ide juttatott minket, ami nem más, mint a szabad piacrendszer. Körülbelül egy éve, hogy néhány barátommal elindítottunk egy "Csak Tőke" nevű non-profit céget. A küldetése nagyon egyszerű: segítsük a vállalatokat és cégeket egy igazságosabb rendszer szerint működni, amiben a közösségi véleménynyilvánítás határozza meg az igazságosabb vállalati viselkedést. Még nem létezik széles körben elfogadott szabvány, amit egy cég vagy vállalat követhetne, és itt jön a képbe a "Csak Tőke", mert ettől az évtől kezdve, és minden évben, országos felmérést fogunk végezni egy 20 000 amerikaiból álló reprezentatív mintával, hogy megtudjuk, szerintük pontosan mik egy méltányos vállalati magatartás ismérvei. Nos, ez a modell itt fog indulni az Egyesült Államokban, de kiterjeszthető bárhol a világon, és talán akkor kiderül, hogy a legfontosabb dolog a nyilvánosság számára, hogy jó fizetésű munkahelyeket teremtsünk, egészséges termékeket termeljünk, vagy hogy segítsük, és ne pedig ártsunk a környezetnek. A "Csak a Tőkénél", ezt mi nem tudjuk, és nem is mi fogjuk eldönteni. Bár mi csak követei vagyunk, de 100 százalékig megbízunk és hiszünk az amerikai népben, hogy jól fognak dönteni. Először idén szeptemberben hozzuk nyilvánosságra a megállapításainkat, majd a következő évben újra felmérjük, és megtesszük a következő lépést, amikor is rangsoroljuk az 1000 legnagyobb amerikai vállalatot, az elsőtől az utolsóig, és minden köztest. Ezt mi Just Index-nek (Igaz Mutatónak) hívjuk, és ne feledjük, hogy független, elfogultság nélküli non-profit cégként, az amerikai közvélemény hangja leszünk. És talán idővel az emberek megismerik a legigazságosabb vállalatokat, és láthatják, hogy az emberi és gazdasági erőforrásokat feléjük irányítják, és ők lesznek a legvirágzóbbak, és segítik majd hazánkat a legvirágzóbbá tenni.
Now, capitalism has been responsible for every major innovation that's made this world a more inspiring and wonderful place to live in. Capitalism has to be based on justice. It has to be, and now more than ever, with economic divisions growing wider every day. It's estimated that 47 percent of American workers can be displaced in the next 20 years. I'm not against progress. I want the driverless car and the jet pack just like everyone else. But I'm pleading for recognition that with increased wealth and profits has to come greater corporate social responsibility.
Nos, a kapitalizmus volt felelős minden jelentős újításért, ez tette inspirálóbbá és csodálatosabbá ezt a világot. A kapitalizmusnak az igazságosságon kell alapulnia. Így kell lennie, és most jobban, mint valaha, mert a gazdasági megosztottság minden egyes nappal egyre bővül. Becslések szerint az amerikai munkavállalók 47%-át elmozdíthatják a következő 20 évben. Nem vagyok a fejlődés ellen. Szeretnék egy önvezető autót, és egy jetpack-et, mint mindenki más. De kérem, hogy lássák be, hogy a növekvő jóléttel és nyereséggel együtt kell, hogy járjon a magasabb fokú társadalmi felelősségvállalás is.
"If justice is removed," said Adam Smith, the father of capitalism, "the great, the immense fabric of human society must in a moment crumble into atoms."
"Ha az igazságosságot elveszik" mondta Adam Smith, a kapitalizmus atyja, "az emberi társadalom nagy, hatalmas szövete egy pillanat alatt atomjaira fog hullani."
Now, when I was young, and there was a problem, my mama used to always sigh and shake her head and say, "Have mercy, have mercy." Now's not the time for us, for the rest of us to show them mercy. The time is now for us to show them fairness, and we can do that, you and I, by starting where we work, in the businesses that we operate in. And when we put justness on par with profits, we'll get the most wonderful thing in all the world. We'll take back our humanity.
Nos, amikor fiatal voltam, és akadt egy probléma, anyám csak sóhajtott, megcsóválta a fejét, és azt mondta, "Irgalmazz nekünk, Irgalmazz nekünk." Ez most nem a megfelelő idő, hogy irgalmazzunk nekik. Az idő most arra való, hogy mutassunk nekik méltányosságot, és ezt mindannyian elkezdhetjük a munkahelyünkön, a vállalkozásokban, ahol épp működünk. És ha párosítjuk az igazságosságot a nyereséggel, az lesz a legcsodálatosabb dolog az egész kerek világon. Visszaszerezzük az emberiességünket.
Thank you.
Köszönöm.
(Applause)
(Taps)