I want you to, for a moment, think about playing a game of Monopoly. Except in this game, that combination of skill, talent and luck that helped earn you success in games, as in life, has been rendered irrelevant, because this game's been rigged, and you've got the upper hand. You've got more money, more opportunities to move around the board, and more access to resources. And as you think about that experience, I want you to ask yourself: How might that experience of being a privileged player in a rigged game change the way you think about yourself and regard that other player?
Azt szeretném, ha egy pillanatra azt képzelnék, hogy Monopoly-t játszanak, de most kivételesen az ügyesség, tehetség és szerencse kombinációja, ami egyébként sikeressé tesz minket a játékban és az életben egyaránt, most nem számít. Ugyanis a játékot manipulálták, és Önöknél van a versenyelőny. Több pénzük van, mint a többieknek, több lehetőségük lépni, és több erőforráshoz van hozzáférésük. Ahogy erre az élményre gondolnak, tegyék fel a kérdést magukban: az érzés, hogy Önöké a kiváltságos szerep egy manipulált játékban, hogyan változtatja meg az önképüket, illetve a nézeteiket a másik játékosról?
So, we ran a study on the UC Berkeley campus to look at exactly that question. We brought in more than 100 pairs of strangers into the lab, and with the flip of a coin, randomly assigned one of the two to be a rich player in a rigged game. They got two times as much money; when they passed Go, they collected twice the salary; and they got to roll both dice instead of one, so they got to move around the board a lot more.
Végeztünk egy kutatást a U.C. Berkeley Egyetemen pontosan ezt a kérdést kutatva. Behívtunk több mint 100 pár idegent a laboratóriumunkba, és pénzfeldobással eldöntöttük, hogy ki legyen a kettő közül a gazdag játékos egy manipulált játékban. Kétszer több pénzt kaptak, mikor áthaladtak a Starton a fizetés kétszeresét gyűjtötték be, és mindig kétszer dobhattak egy helyett, szóval sokkal többször körbejárhatták a táblát.
(Laughter)
(Nevetés)
And over the course of 15 minutes, we watched through hidden cameras what happened. What I want to do today, for the first time, is show you a little bit of what we saw. You'll to have to pardon the sound quality, because again, these were hidden cameras. So we've provided subtitles.
És 15 percen át figyeltük őket rejtett kamerán, hogy mi is történik velük. És ma első alkalommal szeretnék mutatni egy keveset abból, amit mi láttunk. Előre is elnézést kérek a hang minőségéért, mint említettem, ezeket rejtett kamerákkal vettük fel. Ezért feliratoztuk a videót.
[Video] Rich Player: How many 500s did you have?
Gazdag játékos: Hány 500-asod van?
Poor Player: Just one.
Szegény játékos: Csak egy.
RP: Are you serious? PP: Yeah.
Gazdag játékos: Komolyan? Szegény játékos: Igen.
RP: I have three. (Laughs) I don't know why they gave me so much.
Gazdag játékos: Nekem van három. (Nevet) Nem tudom, miért adtak nekem olyan sokat.
Paul Piff: So it was quickly apparent to players that something was up. One person clearly has a lot more money than the other person, and yet, as the game unfolded, we saw very notable differences, dramatic differences begin to emerge between the two players. The rich player started to move around the board louder, literally smacking the board with the piece as he went around.
Paul Piff: Nos, hamar rájöttek a játékosok, hogy valami furcsa történik. Egyik személynek egyértelműen jóval több pénze van mint a másiknak, és mégis, ahogy a játék kezdett kibontakozni, jelentős különbségeket vettünk észre és drámai eltérések alakultak ki a két játékos között. A gazdag játékos egyre hangosabban játszott, szó szerint csattogtatta a táblát a bábujával
(Game piece smacks board)
ahogyan haladt vele.
We were more likely to see signs of dominance and nonverbal signs, displays of power and celebration among the rich players.
Jellemzőbbek voltak a dominancia jelei és nonverbális jelek váltak megfigyelhetővé, erő fitogtatás és az ünneplés a gazdag játékosok között.
We had a bowl of pretzels positioned off to the side. It's on the bottom right corner. That allowed us to watch participants' consummatory behavior. So we're just tracking how many pretzels participants eat.
Elhelyeztünk egy tál sósperecet a közelükben. a jobb felső sarokban látható, ezzel tettük lehetővé a játékosok fogyasztási viselkedésének megfigyelését. Egyszerűen számoltuk, hány sósperecet ettek a résztvevők.
[Video] RP: Are those pretzels a trick?
Gazdag játékos: Azok a perecek valami trükk jele?
PP: I don't know.
Szegény játékos: Nem tudom.
Paul Piff: OK, so no surprises, people are on to us. They wonder what that bowl of pretzels is doing there in the first place. One even asks, like you just saw, "Is that bowl of pretzels there as a trick?" And yet, despite that, the power of the situation seems to inevitably dominate, and those rich players start to eat more pretzels.
Oké, így nem érhet meglepetés, figyelnek minket. Csodálkoznak, hogy mit keres ott az a tál perec. Egyikük épp megkérdezi, ahogyan azt láthatják is, hogy valami trükk ott az a tál perec? És mégis, annak ellenére, a helyzet ereje elkerülhetetlenül eluralkodik rajtuk, és a gazdag játékosok több perecet kezdtek el enni.
(Laughter)
[Video] RP: I love pretzels.
Gazdag játékos: Imádom a perecet.
(Laughter)
(Nevetés)
Paul Piff: And as the game went on, one of the really interesting and dramatic patterns that we observed begin to emerge was that the rich players actually started to become ruder toward the other person -- less and less sensitive to the plight of those poor, poor players, and more and more demonstrative of their material success, more likely to showcase how well they're doing.
PP.: És ahogyan a játék folytatódott, egyike a legérdekesebb és legdrámaibb mintáknak, amit megfigyeltünk az volt, hogy a gazdag játékosok igazából elkezdtek gorombán viselkedni a másik személlyel. Egyre kevésbé érdekelte őket a szegény, tehetelen játékosok helyzete, és egyre inkább kimutatták anyagi sikereiket, egyre inkább kifejezték, hogy milyen jól megy nekik.
[Video] RP: I have money ...
Gazdag játékos: Mindenre van pénzem.
(Laughs) I have money for everything.
PP: How much is that?
Szegény játékos: Mennyibe kerül?
RP: You owe me 24 dollars. You're going to lose all your money soon. I'll buy it. I have so much money. I have so much money, it takes me forever.
Gazdag játékos: Jössz nekem 24 dollárral. Hamarosan elveszíted minden pénzed. Én megveszem. Rengeteg pénzem van. Annyi pénzem van, hogy örökre elég lesz.
RP 2: I'm going to buy out this whole board.
Gazdag játékos 2: Megveszem ezt az egész táblát.
RP 3: You're going to run out of money soon. I'm pretty much untouchable at this point.
Gazdag játékos 3: Hamarosan elfogy a pénzed. Eléggé sérthetetlen vagyok jelen pillanatban.
(Laughter)
Előadó: Rendben. Ami szerintem
Paul Piff: And here's what I think was really, really interesting: it's that, at the end of the 15 minutes, we asked the players to talk about their experience during the game. And when the rich players talked about why they had inevitably won in this rigged game of Monopoly ...
nagyon-nagyon érdekes, az az, hogy a 15 perc leteltével megkértük a játékosokat, hogy beszéljenek a játékhoz fűződő élményeikről. És mikor a gazdag játékosok arról beszéltek, hogy miért nyertek ők elkerülhetetlenül ebben a manipulált Monopoly játékban --
(Laughter)
(Nevetés) --
They talked about what they'd done to buy those different properties and earn their success in the game.
beszéltek arról, hogy mit tettek hogy megvásárolják azokat a mezőket és hogy elérjék a sikereiket a játék során,
(Laughter)
és jóval közömbösebbé váltak
And they became far less attuned to all those different features of the situation -- including that flip of a coin -- that had randomly gotten them into that privileged position in the first place. And that's a really, really incredible insight into how the mind makes sense of advantage.
a helyzet többi részletét illetően, beleértve a pénzfeldobást is, amely révén véletlenszerűen kiváltságos helyzetbe kerültek. És ez egy hihetetlen betekintés abba, ahogyan az agy feldolgozza az előnyhelyzetet.
Now, this game of Monopoly can be used as a metaphor for understanding society and its hierarchical structure, wherein some people have a lot of wealth and a lot of status, and a lot of people don't; they have a lot less wealth and a lot less status and a lot less access to valued resources. And what my colleagues and I for the last seven years have been doing is studying the effects of these kinds of hierarchies. What we've been finding across dozens of studies and thousands of participants across this country is that as a person's levels of wealth increase, their feelings of compassion and empathy go down, and their feelings of entitlement, of deservingness, and their ideology of self-interest increase. In surveys, we've found that it's actually wealthier individuals who are more likely to moralize greed being good, and that the pursuit of self-interest is favorable and moral. Now, what I want to do today is talk about some of the implications of this ideology self-interest, talk about why we should care about those implications, and end with what might be done.
Na most, ez a fajta Monopoly játék metaforaként használható a társadalom és annak hierarchikus felépítésének megértésére, ahol néhány embernek nagy vagyona és státusza van, és sokaknak pedig nincs. Nekik jóval kisebb a vagyonuk, alacsonyabb státuszúak és nehezebben jutnak hozzá az értékes forrásokhoz. És amivel mi foglalkoztunk a társaimmal az utóbbi hét évben az, hogy ezeknek a hierarchiáknak a hatását vizsgáltuk. Amit megfigyeltünk tanulmányok sokaságából több ezer résztvevővel az egész országban az, hogy ahogyan gyarapszik egy személy vagyona, úgy csökken a részvét és empátia érzése bennük, és a jogosultság, a megérdemeltség és az önérdekeltség ideája növekszik. A felméréseink kimutatták, hogy a tehetősebb egyének hajlamosabbak morálisan megokolni a kapzsiságot, és hogy az önérdek előtérbe helyezése kedvező és erkölcsös. Na most, amiről szeretnék ma beszéni, az az önérdek ideológiájának következményei. Beszélek arról, miért kell érdekeljen ez a dolog minket is, és végül, hogy mit tehetünk.
Some of the first studies that we ran in this area looked at helping behavior, something social psychologists call "pro-social behavior." And we were really interested in who's more likely to offer help to another person: someone who's rich or someone who's poor. In one of the studies, we bring rich and poor members of the community into the lab, and give each of them the equivalent of 10 dollars. We told the participants they could keep these 10 dollars for themselves, or they could share a portion of it, if they wanted to, with a stranger, who's totally anonymous. They'll never meet that stranger; the stranger will never meet them. And we just monitor how much people give. Individuals who made 25,000, sometimes under 15,000 dollars a year, gave 44 percent more of their money to the stranger than did individuals making 150,000, 200,000 dollars a year.
Néhány ezzel kapcsolatos tanulmányunk a segítségnyújtó viselkedést vizsgálta, amit a szociál-pszichológusok proszociális viselkedésnek neveznek. Igazán kiváncsiak voltunk, hogy ki az, aki leginkább hajlandó a másik személy segítségére lenni. Az, aki gazdag, vagy az aki szegény? A kutatások egyike során a közösség gazdag és szegény tagjait hívtuk be a laboratóriumunkba és adtunk mindegyiküknek egyenlően 10 dollárt. Azt mondtuk a résztvevőknek, hogy megtarthatják ezt a tíz dollárt, vagy megoszthatják, ha akarják, egy idegennel, aki teljesen ismeretlen számukra. Soha nem fognak találkozni az idegennel, és az sem fog ővelük. És mi figyeltük, hogy ki mennyit adott. Azok, akik 25 000-t kerestek évente, sőt néha csak 15 000 dollárt, 44 százalékkal többet adtak a pénzükből az idegennek, mint azok, akik 150 000 vagy akár 200 000 dollárt keresnek.
We've had people play games to see who's more or less likely to cheat to increase their chances of winning a prize. In one of the games, we actually rigged a computer so that die rolls over a certain score were impossible -- You couldn't get above 12 in this game, and yet ... the richer you were, the more likely you were to cheat in this game to earn credits toward a $50 cash prize -- sometimes by three to four times as much.
Rávettük az embereket, hogy játszanak, hogy láthassuk, ki hajlamosabb a csalásra, csak azért, hogy növelhesse a nyerési esélyeit. Az egyik játékban manipuláltuk a számítógépet, hogy lehetetlen legyen egy bizonyos érték fölött dobni kockával. Nem kaphattak 12-nél többet ebben a játékban, és mégis, minél gazdagabbak voltak, úgy nőtt az esélye, hogy csaltak is, hogy kreditet kapjanak egy 50 dolláros díjért. Néha háromszorszor-négyszer is meghaladta.
We ran another study where we looked at whether people would be inclined to take candy from a jar of candy that we explicitly identified as being reserved for children --
Egy másik tanulmányunkban azt figyeltük, hogy az emberek hajlamosak-e cukorkát venni, egy olyan üvegből, amelyre ráírtuk, hogy azon gyerekek számára van fenntartva --
(Laughter)
(Nevetés) --
I'm not kidding -- I know it sounds like I'm making a joke. We explicitly told participants: "This candy is for children participating in a developmental lab nearby. They're in studies. This is for them." And we just monitored how much candy participants took. Participants who felt rich took two times as much candy as participants who felt poor.
akik részt vesznek egy munkánkban -- Nem viccelek. Tudom, úgy hangzik, mintha viccet csinálnék ebből. Kifejezetten elmondtuk a résztvevőknek, hogy ez az üveg cukorka a gyerekek számára van, akik részt vesznek egy kutatásban a közeli fejlesztési laborban. Kutatásban vesznek részt. Ez nekik van. És figyeltük, hogy mennyi cukorkát vesznek el a résztvevők. Azok, akik gazdagnak érezték magukat, kétszer annyit vettek, mint a szegény résztvevők.
We've even studied cars. Not just any cars, but whether drivers of different kinds of cars are more or less inclined to break the law. In one of these studies, we looked at whether drivers would stop for a pedestrian that we had posed waiting to cross at a crosswalk. Now in California, as you all know, because I'm sure we all do this, it's the law to stop for a pedestrian who's waiting to cross. So here's an example of how we did it. That's our confederate off to the left, posing as a pedestrian. He approaches as the red truck successfully stops. In typical California fashion, it's overtaken by the bus who almost runs our pedestrian over.
Megfigyeltünk autókat is, nem akármilyen autókat, hanem, hogy különböző autók sofőrjei mennyire hajlamosak a törvénysértésre. Ezen tanulmányok egyikében azt figyeltük, hogy megállnak-e a sofőrök annak a gyalogosnak, akit mi küldtünk az átkelőhöz, vagy nem. Nos, Kaliforniában, ahogyan mindannyian tudják, mert biztos vagyok benne, hogy mind így teszünk, az a törvény, hogy az átjárónál várakozó gyalogos számára meg kell állni és átengedni őt. Nos, itt van egy példa, hogy csináltuk. Bal oldalról az a személy, velünk dolgozott, átkelő gyalogosnak adta ki magát. Közeledik, mikor a vörös autó megáll. Tipikusan kaliforniai divat szerint, egy autóbusz megelőzi, majdnem elütve így a gyalogost.
(Laughter)
(Nevetés)
Now here's an example of a more expensive car, a Prius, driving through, and a BMW doing the same. So we did this for hundreds of vehicles on several days, just tracking who stops and who doesn't. What we found was as the expensiveness of a car increased ...
És most itt egy példa egy drágább autóra, egy Prius, amint áthajt, és egy BMW, ugyanúgy. Nos, mi néhány napig figyeltük autók százait, követve, hogy ki áll meg, és ki nem. Amit észrevettünk, hogy ahogyan
(Laughter)
egy autó értéke nőtt,
the drivers' tendencies to break the law increased as well. None of the cars -- none of the cars -- in our least expensive car category broke the law. Close to 50 percent of the cars in our most expensive vehicle category broke the law. We've run other studies, finding that wealthier individuals are more likely to lie in negotiations, to endorse unethical behavior at work, like stealing cash from the cash register, taking bribes, lying to customers.
úgy nőtt a sofőrök hajlama is arra, hogy megszegjék a törvényt. Azon a járművek, amelyek a legkevésbé értékes kategóriába tartoznak, egyike sem közlekedett szabálytalanul. Az általunk megfigyelt, legdrágább autók közel 50 százaléka szabálytalanul közlekedett. Más kutatásokban azt figyeltük meg, hogy a gazdagabbak hajlamosabbak hazudni tárgyalás közben, hajlamosabbak támogatni az etikátlan viselkedést munkahelyen, mint lopni a kasszából, megvesztegetést elfogadni, hazudni a klienseknek.
Now, I don't mean to suggest that it's only wealthy people who show these patterns of behavior. Not at all -- in fact, I think that we all, in our day-to-day, minute-by-minute lives, struggle with these competing motivations of when or if to put our own interests above the interests of other people. And that's understandable, because the American dream is an idea in which we all have an equal opportunity to succeed and prosper, as long as we apply ourselves and work hard. And a piece of that means that sometimes, you need to put your own interests above the interests and well-being of other people around you. But what we're finding is that the wealthier you are, the more likely you are to pursue a vision of personal success, of achievement and accomplishment, to the detriment of others around you.
És most nem azt akarom sugallni, hogy csakis a gazdag emberekre jellemző az ilyenfajta viselkedés. Egyáltalán nem erről van szó. Sőt, azt gondolom, a mindennapos életünkben mindannyian folyamatosan ezekkel a versengő impulzusokkal küzdünk. Az olyanokkal, mikor a saját érdekeinket a mások érdekei elé helyezzük. És ez érthető, mert az amerikai álom egy olyan idea, amely szerint mindannyiunknak egyenlő esélye van, hogy sikeresek és dazgadok legyünk amíg keményen dolgozunk, és egy része azt is jelenti, hogy néha a saját érdekeidet a körülötted lévők érdekei és jóléte fölé kell helyezned. De a mi megállapításunk, hogy minél gazdagabb vagy, annál inkább hajszolod egy személyes siker, a teljesítmény és eredmény vízióját, a körülötted lévők kárára.
Here I've plotted for you the mean household income received by each fifth and top five percent of the population over the last 20 years. In 1993, the differences between the different quintiles of the population, in terms of income, are fairly egregious. It's not difficult to discern that there are differences. But over the last 20 years, that significant difference has become a Grand Canyon of sorts between those at the top and everyone else. In fact, the top 20 percent of our population own close to 90 percent of the total wealth in this country.
Itt ábrázoltam a háztartások átlagos jövedelmét a népesség minden ötödében és a felső 5%-ban az elmúlt 20 évben. 1993-ban, a jövedelmi különbségek a népesség ötödei között elég szörnyűek. Nem nehéz észrevenni, hogy különbségek vannak. De az utóbbi 20 évben ezen különbségek egyfajta Grand Canyonná nőttek, a lista élén lévők is a többiek között. Valójában a népesség felső 20%-a birtokolja az országos jövedelem majdnem 90%-át.
We're at unprecedented levels of economic inequality. What that means is that wealth is not only becoming increasingly concentrated in the hands of a select group of individuals, but the American dream is becoming increasingly unattainable for an increasing majority of us. And if it's the case, as we've been finding, that the wealthier you are, the more entitled you feel to that wealth, and the more likely you are to prioritize your own interests above the interests of other people, and be willing to do things to serve that self-interest, well, then, there's no reason to think that those patterns will change. In fact, there's every reason to think that they'll only get worse, and that's what it would look like if things just stayed the same, at the same linear rate, over the next 20 years.
A gazdasági egyenlőtlenség sohasem látott méreteket öltött. Ami nem csak azt jelenti, hogy a vagyonunk egy kiválasztott csoport kezébe kerül, hanem azt is, hogy az amerikai álom egyre inkább elérhetetlenebbé válik legtöbbünk számára. És ha ez így van, és azt tapasztaljuk, hogy ha minél gazdagabbak vagyunk, annál inkább jogosultnak érezzük magunkat a vagyonunkra, és annál inkább előtérbe helyezzük saját érdekeinket a másokéval szemben, és képesek leszünk bármit megtenni, hogy megvédjük effajta önérdekeinket, akkor nincs is más kilátás arra, hogy ezek a dolgok megváltozhatnának. Valójában minden arra ad okot, hogy arra gondoljunk, hogy csak rosszabb lesz, és ez fog bekövetkezni, ha az elkövetkező 20 évben ugyanebben a lineáris irányban haladunk.
Now inequality -- economic inequality -- is something we should all be concerned about, and not just because of those at the bottom of the social hierarchy, but because individuals and groups with lots of economic inequality do worse ... not just the people at the bottom, everyone. There's a lot of really compelling research coming out from top labs all over the world, showcasing the range of things that are undermined as economic inequality gets worse. Social mobility, things we really care about, physical health, social trust, all go down as inequality goes up. Similarly, negative things in social collectives and societies, things like obesity, and violence, imprisonment, and punishment, are exacerbated as economic inequality increases. Again, these are outcomes not just experienced by a few, but that resound across all strata of society. Even people at the top experience these outcomes.
A gazdasági egyenlőtlenség egy olyan probléma, ami miatt igazán aggódnunk kell, és nem csak azok miatt, akik a társadalmi hierarchia alján vannak. Hanem azért, mert az egyének az olyan csoportokban, ahol jelentősek a gazdasági egyenlőtlenségek, rosszabbul teljesítenek, nemcsak az alul lévők, hanem mindenki. Sok igazán meggyőző kutatás, amelyek a világ legnevesebb kutatócsoportjaitól származnak, kimutatta, hogy rengeteg dolog rosszabbodik, ahogy nő a gazdasági egyenlőtlenség. Szociális mozgás, azok a dolgok, amivel igazán törődünk, fizikai egészség, a társadalmi bizalom, mind-mind megromlanak, ahogyan az egyenlőtlenség nő. Hasonlóképpen a negatívumok az emberi közösségekben és társadalmakban -- mint az elhízás, erőszak, bebörtönzések, büntetések -- csak súlyosbodnak, ahogyan a gazdasági egyenlőtlenség növekszik. És amint már mondtam, ezek az eredmények nem csak egy kis rétegre jellemzőek, hanem a társadalom egészére. Még a felső pozicióban lévő emberek is megtapasztalják.
So what do we do? This cascade of self-perpetuating, pernicious, negative effects could seem like something that's spun out of control, and there's nothing we can do about it, certainly nothing we as individuals could do. But in fact, we've been finding in our own laboratory research that small psychological interventions, small changes to people's values, small nudges in certain directions, can restore levels of egalitarianism and empathy. For instance, reminding people of the benefits of cooperation or the advantages of community, cause wealthier individuals to be just as egalitarian as poor people.
Szóval mit tegyünk? A veszélyes negatív hatások önfenntartó zuhataga úgy tűnhet, hogy kezd kicsúszni a kezeink közül, és nincs mit tegyünk ez ellen, vagyis amit egyénileg tehetnénk. Valójában, a laboratóriumi kutatásaink során azt találtuk, hogy apró pszichológiai beavatkozások, apró kis értékrend-változtatások, és kis lökések egy bizonyos irányba visszaállíhatják az egyenlőség és empátia szintjeit. Például az, hogy emlékeztettük az embereket az együttműködés hasznosságára, vagy a közösség előnyeire, azt eredményezte, hogy a gazdagabbak éppolyan egalitáriánusok legyenek, mint a szegények.
In one study, we had people watch a brief video, just 46 seconds long, about childhood poverty that served as a reminder of the needs of others in the world around them. And after watching that, we looked at how willing people were to offer up their own time to a stranger presented to them in the lab, who was in distress. After watching this video, an hour later, rich people became just as generous of their own time to help out this other person, a stranger, as someone who's poor, suggesting that these differences are not innate or categorical, but are so malleable to slight changes in people's values, and little nudges of compassion and bumps of empathy.
Az egyik kutatásunkban az emberek egy rövid videót néztek meg, csak 46 másodperc volt, a gyerekkori szegénységről, amely a körülöttünk élők szükségleteinek a szemléltetésére szolgált, és miután megnézték, megnéztük, mennyire voltak hajlamosak a saját idejüket egy idegen megsegítésével tölteni, amit egy bajban lévő személy jelentett a laborban. Miután megnézték ezt a videót, egy órán belül, a gazdag emberek ugyanolyan nagylelkűen áldoztak az idejükből, azért hogy segíthessenek valakin, egy idegen személyen, mint a szegényebbek, sugallva ezzel azt, hogy ezek a különbségek, nem ösztönösek vagy kategorikusak, hanem nagyon érzékenyek apró változásokra az emberek értékeiben, és reagálnak a részvét és empátia apró lökéseire.
And beyond the walls of our lab, we're even beginning to see signs of change in society. Bill Gates, one of our nation's wealthiest individuals, in his Harvard commencement speech, talked about the problem of inequality facing society as being the most daunting challenge, and talked about what must be done to combat it, saying, "Humanity's greatest advances are not in its discoveries -- but in how those discoveries are applied to reduce inequity." And there's the Giving Pledge, in which more than 100 of our nation's wealthiest individuals are pledging half of their fortunes to charity. And there's the emergence of dozens of grassroots movements, like "We are the 1 percent," "Resource Generation," or "Wealth for Common Good," in which the most privileged members of the population, members of the one percent and elsewhere, people who are wealthy, are using their own economic resources, adults and youth alike -- that's what's most striking to me -- leveraging their own privilege, their own economic resources, to combat inequality by advocating for social policies, changes in social values and changes in people's behavior that work against their own economic interests, but that may ultimately restore the American dream.
És a laboratóriumunk falain túl is már látunk a társadalom változására utaló apró jeleket. Bill Gates, nemzetünk egyik leggazdagabb embere, a Harvard egyetem évnyitó beszédében, a társadalmat érintő problémáról beszélt, az egyenlőtlenségről mint a legijesztőbb kihívásról, és beszélt arról, hogyan kell megküzdenünk vele, mondván: Az emberiség legnagyobb előrelépései nem a felfedezésekben rejlenek, hanem abban, hogy a felfedezések hogyan csökkentik az egyenlőtlenséget." És ott van a Giving Pledge kampány, amelyben több mint százan nemzetünk legtehetősebb emberi közül vagyonuk felét jótékony célokra ajánlják fel. És alulról szerveződő mozgalmak tucatjai jelentek meg, mint a We are the One Percent, a Resource Generation vagy a Wealth for Common Good, amelyek keretén belül a népesség legkiváltságosabb tagjai a One Percent tagjai meg mások, azok az emberek, akik gazdagok, a saját forrásaikat felhasználva, -- idősek és fiatalok egyaránt, ez ami a legmeglepőbb számomra -- kihasználva saját kiváltságaikat, saját gazdasági erőforásaikat, küzdenek az egyenlőtlenség ellen, közbenjárva a szociális intézkedésekért, a társadalmi értékek változtatásáért, és az emberek viselkedésének megváltoztatásáért, ami mind az ők gazdasági érdekeik ellen történik, viszont végsősoron helyreállíthatja az amerikai álmot.
Thank you.
Köszönöm.
(Applause)
(Taps)