I'm going to talk about post-conflict recovery and how we might do post-conflict recovery better. The record on post-conflict recovery is not very impressive. 40 percent of all post-conflict situations, historically, have reverted back to conflict within a decade. In fact, they've accounted for half of all civil wars. Why has the record been so poor? Well, the conventional approach to post-conflict situations has rested on, on kind of, three principles.
A konfliktust követő helyreállításról fogok beszélni, és hogy hogyan tehetjük jobbá a helyreállítást, a konfliktust követően. A konfliktus utáni helyreállítás egyenlege, nem túl meggyőző. Az összes konfliktus utáni helyzet 40 százaléka történelmileg, már egy évtizeden belül visszatér a konfliktusba. Tulajdonképpen az összes polgárháború felét erre lehet visszavezetni. Miért ilyen rossz az eredmény? Nos, a hagyományos megközelítés a konfliktus utáni helyzetekben háromféle elven nyugodott.
The first principle is: it's the politics that matters. So, the first thing that is prioritized is politics. Try and build a political settlement first. And then the second step is to say, "The situation is admittedly dangerous, but only for a short time." So get peacekeepers there, but get them home as soon as possible. So, short-term peacekeepers. And thirdly, what is the exit strategy for the peacekeepers? It's an election. That will produce a legitimate and accountable government.
Az első alapelv a következő: a politika az, ami számít. Tehát, az első dolog, ami előtérbe kerül, az a politika. Próbálj, és építs ki egy politikai megegyezést elsősorban. Aztán a második lépés, hogy azt mondjuk "A helyzet veszélyes ugyan, de csak egy rövid időre." Úgyhogy keríts békefenntartókat, de a leggyorsabban vidd őket haza. Szóval, rövid távú békefenntartók. És harmadszor, mi a kivonulási stratégiája a békefenntartóknak? Egy választás. Ami egy legitim és elszámoltatható kormányt fog teremteni.
So that's the conventional approach. I think that approach denies reality. We see that there is no quick fix. There's certainly no quick security fix. I've tried to look at the risks of reversion to conflict, during our post-conflict decade. And the risks stay high throughout the decade. And they stay high regardless of the political innovations. Does an election produce an accountable and legitimate government? What an election produces is a winner and a loser. And the loser is unreconciled. The reality is that we need to reverse the sequence. It's not the politics first; it's actually the politics last. The politics become easier as the decade progresses if you're building on a foundation of security and economic development -- the rebuilding of prosperity.
Szóval ez a hagyományos megközelítés. Azt hiszem, ez a megközelítés tagadja a valóságot. Látjuk, hogy nincs gyors megoldás. Semmiképpen nincs gyors biztonsági megoldás. Próbáltam megnézni a konfliktusba való visszatérés kockázatát, a konfliktus utáni évtizedünk során. És a kockázatok magasak maradtak az egész évtizedben. És magasak maradtak, a politikai innovációktól függetlenül. Tud egy választás egy elszámoltatható és legitim kormányt létrehozni? Amit egy választás eredményez, az egy nyertes, és egy vesztes. És a vesztes nem békíthető ki. Az az igazság, hogy meg kell fordítanunk a sorrendet. Nem a politika az elsődleges; annak inkább az utolsónak kéne lennie. A politika könnyebbé válik, ahogy múlik egy évtized, ha arra alapozol, hogy biztonsággal és gazdasági fejlődéssel építed újjá a jólétet.
Why does the politics get easier? And why is it so difficult initially? Because after years of stagnation and decline, the mentality of politics is that it's a zero-sum game. If the reality is stagnation, I can only go up if you go down. And that doesn't produce a productive politics. And so the mentality has to shift from zero-sum to positive-sum before you can get a productive politics. You can only get positive, that mental shift, if the reality is that prosperity is being built. And in order to build prosperity, we need security in place. So that is what you get when you face reality. But the objective of facing reality is to change reality.
Miért lesz könnyebb a politika? És miért akkora nehézség kezdetben? Mert az éveken át tartó stagnálás és hanyatlás után, a politika mentalitása az lesz, hogy ez egy zéró összegű játék. Ha a valóság stagnálás, én csak úgy emelkedhetem föl, ha te lekerülsz. És ez nem szül termékeny politikát. És a mentalitásnak a zéró összegből pozitív értékre kell változnia, mielőtt termékeny politikát lehetne létrehozni. Csak akkor vehet jó irányt a gondolatváltás ha az a valóság, hogy megteremtődik a jólét. És a jólét megteremtéséhez, meg kell valósítani a biztonságot. Szóval ez van, ha szembesülünk a valósággal. De a valósággal való szembesülés célja az, hogy megváltoztassuk a valóságot.
And so now let me suggest two complimentary approaches to changing the reality of the situations. The first is to recognize the interdependence of three key actors, who are different actors, and at the moment are uncoordinated. The first actor is the Security Council. The Security Council typically has the responsibility for providing the peacekeepers who build the security. And that needs to be recognized, first of all, that peacekeeping works. It is a cost-effective approach. It does increase security. But it needs to be done long-term. It needs to be a decade-long approach, rather than just a couple of years. That's one actor, the Security Council.
Így most hadd ajánljak két egymást kiegészítő megközelítést a valóságos helyzet megváltoztatására. Az első, hogy tudomásul kell vennünk, hogy a három, különböző kulcsszereplő, egymásra van utalva, és pillanatnyilag koordinálatlanok. Az első szereplő a Biztonsági Tanács. A Biztonsági Tanácsnak, jellemzően az a felelőssége, hogy békefenntartókat biztosít akik felépítik a biztonságot. Ezt tudomásul kell venni, elsőkét, hogy a békefenntartás működik. Ez egy költséghatékony megközelítés. Növeli a biztonságot. De hosszú távra kell tervezni. Egy évtizedes távú megközelítésre inkább, mint csak néhány évre szólóra. Ez az egyik szereplő, a Biztonsági Tanács.
The second actor, different cast of guys, is the donors. The donors provide post-conflict aid. Typically in the past, the donors have been interested in the first couple of years, and then they got bored. They moved on to some other situation. Post-conflict economic recovery is a slow process. There are no quick processes in economics except decline. You can do that quite fast. (Laughter) So the donors have to stick with this situation for at least a decade.
A második, már egy teljesen más szerepkör, az adományozók. A donor biztosítja a konfliktus utáni támogatást. A múltban, jellemzően, a donorok is csak az első néhány évben voltak érdekeltek, aztán ráuntak. Átköltöztek egy másik terepre. A konfliktus utáni gazdasági fellendülés egy lassú folyamat. Nincsenek gyors megoldások a gazdaságban, kivéve a hanyatlást. Ezt elég gyorsan el lehet érni. (Nevetés) Így a kisegítőknek, ragaszkodni kell ehhez a helyzethez legalább egy évtizedig.
And then the third key actor is the post-conflict government. And there are two key things it's got to do. One is it's got to do economic reform, not fuss about the political constitution. It's got to reform economic policy. Why? Because during conflict economic policy typically deteriorates. Governments snatch short-term opportunities and, by the end of the conflict, the chickens have come home to roost.
Aztán a harmadik kulcsszereplő a konfliktus utáni kormányzat. Nekik két fontos kulcsszerepük adódik. Az első, hogy gazdasági reformokat kell létrehozniuk, nem pedig a politikai alkotmányírással vesződni. Meg kell változtatnia a gazdaságpolitikát. Miért? Mert viszály idején a gazdaságpolitika általában romlik. A kormányok megragadják a rövid távú lehetőségeket a konfliktus végén azonban ez visszaüt.
So this legacy of conflict is really bad economic policy. So there is a reform agenda, and there is an inclusion agenda. The inclusion agenda doesn't come from elections. Elections produce a loser, who is then excluded. So the inclusion agenda means genuinely bringing people inside the tent. So those three actors. And they are interdependent over a long term. If the Security Council doesn't commit to security over the course of a decade, you don't get the reassurance which produces private investment. If you don't get the policy reform and the aid, you don't get the economic recovery, which is the true exit strategy for the peacekeepers. So we should recognize that interdependence, by formal, mutual commitments. The United Nations actually has a language for these mutual commitments, the recognition of mutual commitments; it's called the language of compact. And so we need a post-conflict compact. The United Nations even has an agency which could broker these compacts; it's called the Peace Building Commission.
Tehát a konfliktusnak öröksége a rossz gazdaságpolitika. Tehát van egy reform ügy, és van egy befogadási terv. A befogadási terv nem a választásokból származik. A választások vesztest eredményeznek akit azután kizárnak. Nos, a befogadás azt jelenti, hogy többieket ténylegesen is beengedjük a sátorba. Így van meg a három szereplő. Ezek egymásra vannak utalva, hosszú időre. Ha a Biztonsági Tanács nem kötelezi el magát a biztonságért az elkövetkező évtizedre, akkor nem kapod meg a biztosítékot, ami a befektetőket hozná. Ha nem adod meg a politikai irányelveket és a támogatást, nem kapod meg a gazdasági fellendülést sem, ami a valódi stratégia ahhoz, hogy a biztonsági erők kivonuljanak. Szóval tudomásul kell vennünk ezt az együttműködést, formális, kölcsönös kötelezettségvállalással. Az ENSZ-nek erre valójában van egy nyelve, a kölcsönös kötelezettségvállalások elismerésére; ezt hívják úgy, hogy szerződésnyelv. Így tehát szükségünk van egy konfliktus utáni egyezségre. Az ENSZ-nek van is egy ügynöksége, ami közvetíti ezeket az egyezségeket, úgy hívják, hogy Békeépítési Bizottság.
It would be ideal to have a standard set of norms where, when we got to a post-conflict situation, there was an expectation of these mutual commitments from the three parties. So that's idea one: recognize interdependence. And now let me turn to the second approach, which is complimentary. And that is to focus on a few critical objectives. Typical post-conflict situation is a zoo of different actors with different priorities. And indeed, unfortunately, if you navigate by needs you get a very unfocused agenda, because in these situations, needs are everywhere, but the capacity to implement change is very limited. So we have to be disciplined and focus on things that are critical.
Ideális lenne, ha létezne egy sor szabványos norma, melyek alapján, amikor egy konfliktus utáni helyzetbe kerülünk, ezeket a kölcsönös elköteleződéseket elvárhatnánk mind a három szereplőtől. Tehát ez az első elképzelés: tudomásul venni az egymásra utaltságot. És most hadd térjek rá a második, kiegészítő megközelítésre. És ez az, hogy összpontosítsunk néhány kritikus cél elérésére. Egy tipikus konfliktus utáni helyzet, kaotikus halmaza a különböző szereplőknek és prioritásoknak. És sajnos, ha a szükségek határozzák meg az irányokat, az egy nagyon szétszórt menetrendet eredményez, mert ilyen körülmények közt, a szükség mindenhol megjelenik, ugyanakkor a kapacitás a változások véghezviteléhez véges. Szóval fegyelmezetten kell összpontosítanunk a kritikus dolgokra.
And I want to suggest that in the typical post-conflict situation three things are critical. One is jobs. One is improvements in basic services -- especially health, which is a disaster during conflict. So jobs, health, and clean government. Those are the three critical priorities. So I'm going to talk a little about each of them.
És azt állítom, hogy egy konfliktus utáni helyzetben három kritikus dolog van. Az egyik a munkahelyek. A másik, javítani az alapellátásokon -- legfőképpen az egészségügyben, ami egy katasztrófa a konfliktus idején. Szóval, munka, egészségügy, és tiszta kormányzás. Ez a három kritikus prioritás. Most ezekről fogok beszélni egyenként.
Jobs. What is a distinctive approach to generating jobs in post-conflict situations? And why are jobs so important? Jobs for whom? Especially jobs for young men. In post-conflict situations, the reason that they so often revert to conflict, is not because elderly women get upset. It's because young men get upset. And why are they upset? Because they have nothing to do. And so we need a process of generating jobs, for ordinary young men, fast. Now, that is difficult. Governments in post-conflict situation often respond by puffing up the civil service. That is not a good idea. It's not sustainable. In fact, you're building a long-term liability by inflating civil service. But getting the private sector to expand is also difficult, because any activity which is open to international trade is basically going to be uncompetitive in a post-conflict situation. These are not environments where you can build export manufacturing.
Munka. Milyen különleges megközelítése van a munkahelyteremtésnek egy konfliktus utáni helyzetben? És a munkahelyek miért olyan fontosak? Munka, de kinek? Leginkább fiatal férfiaknak. Egy konfliktus utáni helyzetben, az oka annak, hogy olyan gyakran visszatérnek a konfliktusba, nem az öreg anyókák nyugtalankodása. Hanem a fiatal férfiak keltette felfordulás. És miért dühösek? Mert nincs semmi dolguk. Ilyen módon, szükségünk van egy munkát teremtő folyamatra, az átlag fiatalembernek, de gyorsan. Nos, ez igencsak nehéz. Kormányok, a konfliktus utáni állapotban sokszor a közigazgatást élénkítik. Ez nem egy jó terv. Nem fenntartható. Sőt, egy hosszú távú felelősséget építünk ki az által, ha túl sok közszolgát alkalmazunk. De a magánszektort is nehéz bővíteni, mert minden tevékenység, amely nyitva áll a nemzetközi kereskedelem felé, az alapvetően nem lesz versenyképes egy konfliktus utáni helyzetben. Ezek nem olyan körülmények, hogy exportra gyártásra lehessen építeni.
There's one sector which isn't exposed to international trade, and which can generate a lot of jobs, and which is, in any case, a sensible sector to expand, post-conflict, and that is the construction sector. The construction sector has a vital role, obviously, in reconstruction. But typically that sector has withered away during conflict. During conflict people are doing destruction. There isn't any construction going on. And so the sector shrivels away. And then when you try and expand it, because it's shriveled away, you encounter a lot of bottlenecks. Basically, prices soar and crooked politicians then milk the rents from the sector, but it doesn't generate any jobs. And so the policy priority is to break the bottlenecks in expanding the construction sector.
Van egy ágazat, ami nincs kitéve a nemzetközi kereskedelemnek, és ami sok munkahelyet teremthet, és ugyanakkor egy értelmes szektor a bővítésre egy konfliktus után, ez pedig az építőipar. Az építőipari ágazatnak létfontosságú szerepe van, nyilvánvalóan, az újjáépítésben. De általában, ez a szektor elhal a konfliktus idején. Konfliktus idején az emberek pusztítanak. Semmi építkezés nem folyik. És így, ez a szektor összezsugorodik. Aztán, amikor megpróbáljuk bővíteni mert elhalt, sok helyen szűk keresztmetszetekkel találkozunk. Alapjában, az árak az égben vannak, és bűnöző politikusok lefölözik a díjakat az ágazatból, de ez nem hoz létre munkát. Így a politikaalkotás elsődleges célja, hogy felszámolja a szűk keresztmetszeteket, miközben bővíti az építőipart.
What might the bottlenecks be? Just think what you have to do successfully to build a structure, using a lot of labor. First you need access to land. Often the legal system is broken down so you can't even get access to land. Secondly you need skills, the mundane skills of the construction sector. In post-conflict situations we don't just need Doctors Without Borders, we need Bricklayers Without Borders, to rebuild the skill set. We need firms. The firms have gone away. So we need to encourage the growth of local firms. If we do that, we not only get the jobs, we get the improvements in public infrastructure, the restoration of public infrastructure.
Mik lehetnek ezek a szűk keresztmetszetek? Csak gondoljuk el, hogy mit kellene tenni ahhoz, hogy sikeresen megépüljön egy létesítmény, sok munkával. Először is, a földhöz hozzá kell férni. Legtöbbször a jogi rendszer lebomlott úgy, hogy hozzá se lehet érni a földekhez. Másodsorban, szakértelemre van szükség, az építőiparban szükséges hétköznapi készségekre. A konfliktus utáni helyzetekben nem csak Orvosok Határok Nélkülre van szükség, hanem Kőművesek Határok Nélkülre is, újjáépíteni a készségeket. Szükségünk van cégekre. A vállalatok kivonultak. Ezért kell a helyi cégeknek növekedést biztosítani. Ha ezt tesszük, nemcsak munkahelyeket kapunk, hanem a közösségi infrastruktúra is fejlődik, a közösségi infrastruktúra helyreállítódik.
Let me turn from jobs to the second objective, which is improving basic social services. And to date, there has been a sort of a schizophrenia in the donor community, as to how to build basic services in post-conflict sectors. On the one hand it pays lip service to the idea of rebuild an effective state in the image of Scandinavia in the 1950s. Lets develop line ministries of this, that, and the other, that deliver these services. And it's schizophrenic because in their hearts donors know that's not a realistic agenda, and so what they also do is the total bypass: just fund NGOs.
Hadd térjek át a munkáról, a következő tárgyra, amely az alapvető szociális szolgáltatások javításáról szól. És máig, egyfajta skizofrénia volt ebben a kisegítő közösségben. hogy hogyan kell kiépíteni az alapvető szolgáltatásokat a konfliktus utáni ágazatokban. Egyrészt lehet arról beszélni, és ötletelni, hogy hogyan lehet újjáépíteni egy hatékony államot Skandináv példára az 1950-es években. Hogy fejlesszünk ki szakminisztériumokat így, úgy, és a többi, hogy teljesítsék ezeket a szolgáltatásokat. És ez azért skizofrén, mert a szívükben az adományozók tudják, hogy ez nem egy reális ügy, és ugyanakkor azt is teljesen kikerülik: csak civil szervezeteket finanszíroznak.
Neither of those approaches is sensible. And so what I'd suggest is what I call Independent Service Authorities. It's to split the functions of a monopoly line ministry up into three. The planning function and policy function stays with the ministry; the delivery of services on the ground, you should use whatever works -- churches, NGOs, local communities, whatever works. And in between, there should be a public agency, the Independent Service Authority, which channels public money, and especially donor money, to the retail providers. So the NGOs become part of a public government system, rather than independent of it.
Egyik megközelítés sem értelmes. Tehát, amit ajánlanék, én úgy hívom, hogy Független Ellátó Hivatal. Ez felosztaná a monopolizált szakminisztériumi funkciót három részre. A tervezési funkció és a szabályozás, marad a minisztériumnál, a szolgáltatások nyújtása pedig helyileg marad meg, azt kell használni ami működik -- egyházak, civil szervezetek, helyi közösségek, akármi, ami működik. És közöttük kell, hogy legyen egy állami hivatal, a Független Ellátó Hivatal, ami elosztja a közpénzeket, és különösen az adományozók pénzeit, a kiskereskedelmi ellátókhoz. Így a civil szervezetek részévé válnak az állami, kormányzati szerveknek, inkább, mint azoktól függetlenül.
One advantage of that is that you can allocate money coherently. Another is, you can make NGOs accountable. You can use yardstick competition, so they have to compete against each other for the resources. The good NGOs, like Oxfam, are very keen on this idea. They want to have the discipline and accountability. So that's a way to get basic services scaled up. And because the government would be funding it, it would be co-branding these services. So they wouldn't be provided thanks to the United States government and some NGO. They would be co-branded as being done by the post-conflict government, in the country. So, jobs, basic services, finally, clean government.
Az egyik előnye, hogy következetesen lehet szétosztani a pénzt. Másik, hogy felelősségre vonhatóak a nem kormányzati szervek. Használható lesz egy méréseken alapuló verseny, ahol egymással kell versengeniük az erőforrásokért. A jó NGO-k, mint az Oxfam, szívesen vesznek egy ilyen elképzelést. Azt akarják, hogy fegyelem, és elszámoltathatóság legyen. Ez egy módja, hogy felépítsük az alapvető szolgáltatásokat. És mivel a kormány finanszírozná, ezeket a szolgáltatásokat közösként hirdethetné. Így nem azt mondanák, hogy "köszönhetően az Egyesült Államok kormányának és néhány nem kormányzati szervezetnek". Közösként lennének hirdetve úgy, mint a konfliktus utáni kormány által elért eredmény az országban. Szóval, munkahely, alapvető szolgáltatások, és egy tiszta kormány.
Clean means follow their money. The typical post-conflict government is so short of money that it needs our money just to be on a life-support system. You can't get the basic functions of the state done unless we put money into the core budget of these countries. But, if we put money into the core budget, we know that there aren't the budget systems with integrity that mean that money will be well spent. And if all we do is put money in and close our eyes it's not just that the money is wasted -- that's the least of the problems -- it's that the money is captured. It's captured by the crooks who are at the heart of the political problem. And so inadvertently we empower the people who are the problem.
A tiszta azt jelenti, hogy követi a költekezéseit. A tipikus konfliktus utáni kormánynak olyan kevés pénze van, hogy szüksége van a pénzünkre, csak hogy egy létfenntartó rendszer lehessen. Képtelenség az állam alapvető funkcióit ellátni, anélkül, hogy befizetnénk a költségvetésébe ezeknek az országoknak. De ha befizetünk a központi költségvetésbe, és tudjuk, hogy nincsen a költségvetési rendszernek integritása, az azt jelenti, hogy el is költik a pénzt. És ha csak befizetünk és szemet hunyunk, az nem csak azt jelenti, hogy azt a pénzt elpazarolják -- mert ez a legkisebb probléma -- hanem, hogy az a pénz már zsákmánnyá vált. Bűnözők zsákmányává, akik a politikai probléma középpontjai. És akaratlanul is mi erősítjük azokat, akik a problémát okozzák.
So building clean government means, yes, provide money to the budget, but also provide a lot of scrutiny, which means a lot of technical assistance that follows the money. Paddy Ashdown, who was the grand high nabob of Bosnia to the United Nations, in his book about his experience, he said, "I realize what I needed was accountants without borders, to follow that money." So that's the -- let me wrap up, this is the package.
Egy tiszta kormányt építeni azt jelenti, hogy igen, adjunk pénzt a költségvetésbe, ugyanakkor biztosítsunk állandó ellenőrzést, amihez technikai segítségnyújtás kell, hogy követhesse a pénzt. Paddy Ashdown, aki Bosznia főképviselője volt az ENSZ-ben, a tapasztalatairól írt könyvében mondta, "Rájöttem, hogy amire szükségem volt, az a Könyvelők Határok Nélkül, hogy követhessük azt a pénzt." Szóval, hadd foglaljam össze a lényeget.
What's the goal? If we follow this, what would we hope to achieve? That after 10 years, the focus on the construction sector would have produced both jobs and, hence, security -- because young people would have jobs -- and it would have reconstructed the infrastructure. So that's the focus on the construction sector. The focus on the basic service delivery through these independent service authorities would have rescued basic services from their catastrophic levels, and it would have given ordinary people the sense that the government was doing something useful. The emphasis on clean government would have gradually squeezed out the political crooks, because there wouldn't be any money in taking part in the politics. And so gradually the selection, the composition of politicians, would shift from the crooked to the honest. Where would that leave us? Gradually it would shift from a politics of plunder to a politics of hope. Thank you. (Applause)
Mi a cél? Ha ezt követjük, mit remélünk elérni? Azt, hogy 10 év múlva, az építkezési ágazatra fókuszálva munkahelyeket teremtenénk, és azáltal biztonságot, -- mert a fiataloknak lenne munkájuk -- és ami által újjáépülne az infrastruktúra. Szóval ez a hangsúly az építőiparon. Az alapvető szolgáltatások nyújtására fókuszálva ezeken a független ellátó hivatalokon át kimenthette volna az alapvető szolgáltatásokat katasztrofális állapotukból, és azt az érzést adhatta volna a hétköznapi emberek számára, hogy a kormány valami hasznosat is tett. A hangsúly a tiszta kormányon fokozatosan kiszorította volna a politikai bűnözőket, mert semmi pénz nem származna a politikai szerepvállalásból. És így fokozatosan a kiválasztódás, a politikusok összetétel, a csalótól az egyenesre változna. Hová tudna ez minket vezetni? Fokozatosan elmozdulnánk egy zsákmányszerzés politikájáól a remény politikájába. Köszönöm. (Taps)