The will to live life differently can start in some of the most unusual places. This is where I come from, Todmorden. It's a market town in the north of England, 15,000 people, between Leeds and Manchester, fairly normal market town. It used to look like this, and now it's more like this, with fruit and veg and herbs sprouting up all over the place. We call it propaganda gardening. (Laughter)
Az életünk megváltoztatására való törekvés a legszokatlanabb helyekről is indulhat. Innen, Todmordenből jöttem. Egy észak-angliai vásárváros. 15.000 lakosa van, Leeds és Manchester közt fekszik, elég átlagos vásárváros. Korábban így nézett ki, és most inkább így, gyümölcsök, zöldségek és évelők nőnek mindenfelé. Ezt nevezzük propaganda kertészkedésnek. (Nevetés)
Corner row railway, station car park, front of a health center, people's front gardens, and even in front of the police station. (Laughter) We've got edible canal towpaths, and we've got sprouting cemeteries. The soil is extremely good. (Laughter)
Sarok a vasútállomás parkolójánál, az egészségügyi központ előtt, lakosok előkertjei, és még a rendőrség előtt is. (Nevetés) Van ehető csatornapartunk, és virágba borult temetőnk. Rendkívül jó a talaj. (Nevetés)
We've even invented a new form of tourism. It's called vegetable tourism, and believe it or not, people come from all over the world to poke around in our raised beds, even when there's not much growing. (Laughter) But it starts a conversation. (Laughter)
Újfajta idegenforgalmat találtunk fel. Zöldség-turizmusnak hívják, és hiszitek vagy sem, a világ minden tájáról érkeznek ide emberek az emelt ágyásaink körül piszkálni. Még ott is, ahol nem sok minden terem. (Nevetés) De elindítja a párbeszédet. (Nevetés)
And, you know, we're not doing it because we're bored. (Laughter) We're doing it because we want to start a revolution.
Tudják, nem azért csináltuk, mert unatkoztunk. (Nevetés) Azért csináltuk, mert forradalmat akartunk kirobbantani.
We tried to answer this simple question: Can you find a unifying language that cuts across age and income and culture that will help people themselves find a new way of living, see spaces around them differently, think about the resources they use differently, interact differently? Can we find that language? And then, can we replicate those actions? And the answer would appear to be yes, and the language would appear to be food.
Erre az egyszerű kérdésre próbáltunk választ adni: Tudunk-e egységes nyelvet találni, ami átível korosztályokon és a jövedelmi és kulturális határokon, segít az embereknek, hogy egy új életmódra találjanak, és másképp lássák maguk körül a tereket, másképp gondoljanak az erőforrásokra, amit felhasználnak, másképp működjenek együtt? Meg tudjuk találni ezt a nyelvet ? És utána le lehet-e másolni azokat a tevékenységeket? Úgy tűnik, mintha a válasz "igen" lenne, és ez a nyelv az élelem lenne.
So, three and a half years ago, a few of us sat around a kitchen table and we just invented the whole thing. (Laughter) (Applause) We came up with a really simple game plan that we put to a public meeting. We did not consult. We did not write a report. Enough of all that. (Laughter) And we said to that public meeting in Todmorden, look, let's imagine that our town is focused around three plates: a community plate, the way we live our everyday lives; a learning plate, what we teach our kids in school and what new skills we share amongst ourselves; and business, what we do with the pound in our pocket and which businesses we choose to support.
Három és fél év ezelőtt, páran ültünk a konyhaasztal körül, és csak úgy feltaláltuk az egészet. (Nevetés) (Taps) Egy egyszerű csatatervet találtunk ki, amit elvittünk a közgyűlésre. Nem konzultáltunk. Nem írtunk beszámolót. Ezekből már elég volt (Nevetés) Azt mondtuk a todmordeni közgyűlésen, hogy képzeljük el, hogy a városunk élete három tányér körül összpontosul: a közösségi tányéron van, hogyan éljük a napi életünket; a tanuló tányéron, hogy mit tanítunk gyerekeinknek az iskolában, és milyen tudáson osztozunk egymással, és az üzletin, hogy mit csinálunk a zsebünkben levő pénzzel, és milyen üzletek támogatását válasszuk.
Now, let's imagine those plates agitated with community actions around food. If we start one of those community plates spinning, that's really great, that really starts to empower people, but if we can then spin that community plate with the learning plate, and then spin it with the business plate, we've got a real show there, we've got some action theater. We're starting to build resilience ourselves. We're starting to reinvent community ourselves, and we've done it all without a flipping strategy document. (Applause)
Most képzeljük el, hogy ezeket a tányérokat megbolygatjuk az élelem köré szervezett közösségi akciókkal. Ha ezek közül a közösségi tányért kezdjük pörgetni, az igazán nagyszerű, elkezdi erősíteni az embereket, de ha a közösségi tányért a tanuló tányérral kezdjük forgatni, és utána az üzleti tányérral pörgetjük, akkor teljes a mutatvány, mozgás-színpad félénk lesz. Elkezdjük kiépíteni a saját ellenállóképességünket. Elkezdjük a közösséget újra kitalálni magunknak, mindezt egy vacak stratégiai dokumentum nélkül csináltuk. (Taps)
And here's the thing as well. We've not asked anybody's permission to do this, we're just doing it. (Laughter) And we are certainly not waiting for that check to drop through the letterbox before we start, and most importantly of all, we are not daunted by the sophisticated arguments that say, "These small actions are meaningless in the face of tomorrow's problems," because I have seen the power of small actions, and it is awesome.
És még egy dolog. Nem kértük senki hozzájárulását, csak csináljuk. (Nevetés) És egyáltalán nem várunk arra, hogy beessen a csekk a postaládába, mielőtt elkezdenénk, és a legfontosabb, hogy nem ijedünk meg az olyan kifinomult érveléstől, hogy „Ilyen kis akciók értelmetlenek a holnapi problémákkal szemben," mert láttam a kis akciók erejét, és csodálatosak.
So, back to the public meeting. (Laughter) We put that proposition to the meeting, two seconds, and then the room exploded. I have never, ever experienced anything like that in my life. And it's been the same in every single room, in every town that we've ever told our story. People are ready and respond to the story of food. They want positive actions they can engage in, and in their bones, they know it's time to take personal responsibility and invest in more kindness to each other and to the environment.
Szóval, térjünk vissza a közgyűléshez. (Nevetés) Megtettük a javaslatunkat a gyűlésen, két másodperc, és utána robbant a terem. Soha, soha az életben még ilyet nem tapasztaltam. Ugyanígy történt minden teremben, minden városban, bárhol mondtuk el a történetünket. Az emberek készen állnak, és válaszolnak az élelem történetére. Pozitív akciókat akarnak, amiben részt vehetnek, csontjaikban érzik már, hogy itt az idő, hogy személyes felelősséget vállaljanak, és több figyelmet fordítsanak egymásra és a környezetre.
And since we had that meeting three and a half years ago, it's been a heck of a roller coaster. We started with a seed swap, really simple stuff, and then we took an area of land, a strip on the side of our main road, which was a dog toilet, basically, and we turned it into a really lovely herb garden. We took the corner of the car park in the station that you saw, and we made vegetable beds for everybody to share and pick from themselves. We went to the doctors. We've just had a 6-million-pound health center built in Todmorden, and for some reason that I cannot comprehend, it has been surrounded by prickly plants. (Laughter) So we went to the doctors, said, "Would you mind us taking them up?" They said, "Absolutely fine, provided you get planning permission and you do it in Latin and you do it in triplicate," so we did — (Laughter) — and now there are fruit trees and bushes and herbs and vegetables around that doctor's surgery. And there's been lots of other examples, like the corn that was in front of the police station, and the old people's home that we've planted it with food that they can pick and grow.
És a közgyűlésünk óta három és fél évvel ezelőtt, ez egy igazi hullámvasút volt. Vetőmag-börzével kezdtük, ami igazán egyszerű, után fogtunk egy darab földet, egy sávot a főutcánk mellett, ami igazából egy kutya-budi volt, és egy nagyon kedves évelőkertté változtattuk. Fogtuk az állomásnál a parkoló sarkát, amit láttak, és zöldséges kertet csináltunk, amin mindenki osztozik, és szedhet magának. Elmentünk az orvosokhoz. Mostanában építettek egy 6 millió fontos egészségügyi központot Todmordenben, és valamilyen általam érthetetlen okból szúrós növényekkel vették körül. (Nevetés) Elmentünk az orvosokhoz, és mondtuk, „Nem bánnák, ha kiszednénk ezeket ?” Azt mondták, „Teljesen rendben, feltéve, ha van tervezési engedélyük, latinul és három példányban,” és így tettünk – (Nevetés) – és most gyümölcsfák és bokrok és évelők és zöldségek vannak az orvosi rendelő körül. Sok más példa van, mint a kukorica, ami a rendőr őrszoba előtt volt, és az öregek otthona, amit beültettünk élelemtermőkkel, amit szedhetnek és termeszthetnek.
But it isn't just about growing, because we all are part of this jigsaw. It's about taking those artistic people in your community and doing some fabulous designs in those raised beds to explain to people what's growing there, because there's so many people that don't really recognize a vegetable unless it's in a bit of plastic with a bit of an instruction packet on the top. (Laughter) So we have some people who designed these things, "If it looks like this, please don't pick it, but if it looks like this, help yourself." This is about sharing and investing in kindness.
De ez nem csak a termesztésről szól, mert ennek a kirakójátéknak mindannyian a részei vagyunk. Ez szól a közösségetek művészi hajlamú embereiről, akik csodálatos dolgokat terveznek az ágyásokba, amivel elmagyarázzák, hogy mi is nő ott, mert nagyon sokan nem ismerik fel a zöldségeket, ha azok nincsenek egy műanyagba csomagolva használati utasítással a tetejükön. (Nevetés) Vannak nálunk néhányan, akik ezeket tervezték, „Ha így néz ki, akkor kérlek, ne szedd le, de ha így néz ki, akkor leszedheted.” Ez az osztozásról és az egymással törődésről szól.
And for those people that don't want to do either of those things, maybe they can cook, so we pick them seasonally and then we go on the street, or in the pub, or in the church, or wherever people are living their lives. This is about us going to the people and saying, "We are all part of the local food jigsaw, we are all part of a solution."
És azok az emberek is, akik nem akarják ezt csinálni, talán azok főzhetnek, ezért időnként leszedjük a terményeket, utána az utcára megyünk, vagy a kocsmába, vagy a templomba, vagy bárhová, ahol az emberek az életüket élik. Odamegyünk az emberekhez, és azt mondjuk: „Mindannyian része vagyunk a helyi élelmiszer kirakójátéknak, mindannyian része vagyunk a megoldásnak.”
And then, because we know we've got vegetable tourists and we love them to bits and they're absolutely fantastic, we thought, what could we do to give them an even better experience? So we invented, without asking, of course, the Incredible Edible Green Route. And this is a route of exhibition gardens, and edible towpaths, and bee-friendly sites, and the story of pollinators, and it's a route that we designed that takes people through the whole of our town, past our cafes and our small shops, through our market, not just to and fro from the supermarket, and we're hoping that, in changing people's footfall around our town, we're also changing their behavior.
Azután, tudják, jönnek hozzánk zöldség-turisták, és imádjuk őket, és igazán fantasztikusak, Ezért elgondolkoztunk, hogyan tudnánk még több élményt adni nekik? Ezért feltaláltuk, természetesen kérés nélkül, a Hihetetlen Ehető Zöld Ösvényt. Ez az ösvény a bemutató kerteken, az ehető csatornaparton, a méhbarát területen és a beporzók történetén halad át, és úgy terveztük, hogy az egész városunkon végigviszi az embereket, elmegy a kávéházak és a kis boltok mellett, átvág a piacon, nem csak a szupermarketig és vissza, és reméljük, hogyha megváltoztatjuk az emberek járását a városunk körül, akkor a viselkedésüket is megváltoztatjuk.
And then there's the second plate, the learning plate. Well, we're in partnership with a high school. We've created a company. We are designing and building an aquaponics unit in some land that was spare at the back of the high school, like you do, and now we're going to be growing fish and vegetables in an orchard with bees, and the kids are helping us build that, and the kids are on the board, and because the community was really keen on working with the high school, the high school is now teaching agriculture, and because it's teaching agriculture, we started to think, how could we then get those kids that never had a qualification before in their lives but are really excited about growing, how can we give them some more experience?
Azután itt a második tányér, a tanuló tányér. Nos, partnerkapcsolatban állunk egy középiskolával. Létrehoztunk egy társaságot. Egy akvapóniás egységet terveztünk és építettünk a középiskola mögötti szabad földön, amilyen nektek is van, és most halat és zöldségeket fogunk termeszteni egy gyümölcsösben méhekkel, és a gyerekek segítenek minket az építésében, és a gyerekek az igazgatói tanácsban vannak, és mert a közösség imád a középiskolásokkal dolgozni, a középiskola most mezőgazdaságot tanít, és mert mezőgazdaságot tanít, elkezdtünk gondolkodni, hogyan tudnánk azoknak a gyerekeknek, akiknek addig semmi képesítésük nem volt, de izgatja őket a termesztés, hogyan tudnánk nekik még több tapasztalatot átadni.
So we got some land that was donated by a local garden center. It was really quite muddy, but in a truly incredible way, totally voluntary-led, we have turned that into a market garden training center, and that is polytunnels and raised beds and all the things you need to get the soil under your fingers and think maybe there's a job in this for me in the future. And because we were doing that, some local academics said, "You know, we could help design a commercial horticulture course for you. There's not one that we know of." So they're doing that, and we're going to launch it later this year, and it's all an experiment, and it's all voluntary.
Kaptunk egy kis földet, a helyi kertészet adományaként. Elég mocsaras volt, de igazán hihetetlen módon, teljesen önkéntes alapon egy zöldség-gyümölcs kertészeti oktató központtá alakítottuk, vannak rajta fóliasátrak és emelt ágyások, és minden, ami ahhoz kell, hogy talajt vehess a kezedbe, elgondolkozhass rajta, hogy talán ez neked való munka lesz. És ahogy ez csináltuk, néhány helyi akadémikus azt mondta, „Figyeljetek, tudnánk nektek segíteni egy kereskedelmi virágkertészeti tanfolyam megtervezésében. Egy ilyet se ismerünk.” Tehát csinálják azt is, és még az idén el fogjuk indítani, és mindez teljesen kísérleti, és teljesen önkéntes.
And then there's the third plate, because if you walk through an edible landscape, and if you're learning new skills, and if you start to get interested in what's growing seasonally, you might just want to spend more of your own money in support of local producers, not just veg, but meat and cheese and beer and whatever else it might be.
Most jön a harmadik tányér, mert ha átsétálsz egy ehető vidéken, és új készségeket tanulsz, és ha kezd érdekelni, hogy mi terem az adott évszakban, akkor lehet, hogy szeretnél többet költeni a pénzedből a helyi termelők támogatására, nem csak zöldségre, de húsra és sajtra és sörre, és bármire, amire csak lehet.
But then, we're just a community group, you know. We're just all volunteers. What could we actually do? So we did some really simple things. We fundraised, we got some blackboards, we put "Incredible Edible" on the top, we gave it every market trader that was selling locally, and they scribbled on what they were selling in any one week. Really popular. People congregated around it. Sales were up.
De tudják, mi csak egy közösségi csoport vagyunk. Mi csak önkéntesek vagyunk. Mit tehetnénk? Ezért igazán egyszerű dolgokat csináltunk. Pénzt gyűjtöttünk, vettünk néhány táblát, a tetejére felírtuk, hogy „Hihetetlen Ehető” és adtunk minden árusnak, aki helyit árult, és felírták rá, hogy mit árultak azon a héten. Nagyon népszerű lett. Az emberek tolongtak körülötte. Az eladások megnőttek.
And then, we had a chat with the farmers, and we said, "We're really serious about this," but they didn't actually believe us, so we thought, okay, what should we do? I know. If we can create a campaign around one product and show them there is local loyalty to that product, maybe they'll change their mind and see we're serious.
Azután beszélgettünk a gazdákkal, és mondtuk, hogy „Ezt igazán komolyan gondoljuk," de nem hittek nekünk, ezért azt gondoltuk, OK, mit csináljunk ? Tudom. Ha tudunk egy kampányt csinálni egyetlen egy terméknek, és megmutatjuk, hogy van helyi lojalitás ahhoz a termékhez, akkor talán megváltozik a véleményük, komolyan vesznek minket.
So we launched a campaign -- because it just amuses me -- called Every Egg Matters. (Laughter) And what we did was we put people on our egg map. It's a stylized map of Togmorden. Anybody that's selling their excess eggs at the garden gate, perfectly legally, to their neighbors, we've stuck on there. We started with four, and we've now got 64 on, and the result of that was that people were then going into shops asking for a local Todmorden egg, and the result of that was, some farmers upped the amount of flocks they got of free range birds, and then they went on to meat birds, and although these are really, really small steps, that increasing local economic confidence is starting to play out in a number of ways, and we now have farmers doing cheese and they've upped their flocks and rare breed pigs, they're doing pasties and pies and things that they would have never done before. We've got increasing market stalls selling local food, and in a survey that local students did for us, 49 percent of all food traders in that town said that their bottom line had increased because of what we were actually doing. And we're just volunteers and it's only an experiment. (Laughter)
Ezért elindítottunk egy kampányt -- az én szórakoztatásomra -- "Minden Tojás Számít"-nak hívtuk. (Nevetés) Felvittük az embereket a tojás-térképünkre. Ez Todmorden stilizált térképe. Bárkit, aki a felesleges tojásából eladott a kertkapuban teljesen törvényesen a szomszédjának, feltettük a térképre. Néggyel kezdtük, most 64 van. Az lett az eredménye, hogy amikor az emberek a boltba mentek, keresni kezdték a helyi todmordeni tojást, és ennek az eredményeként néhány gazda növelte szabadtartású tyúkállományát, majd húsbaromfival folytatták, és bár ezek nagyon-nagyon kis lépések, amelyekkel a növekvő helyi gazdasági bizalom számos módon kezd kibontakozni, és most vannak sajtot készítő gazdáink, növelték a nyájaikat, tenyészdisznót nevelnek, tésztát és süteményt és más olyanokat csinálnak, amit korábban sose csináltak volna. Egyre több piaci standunkon árulnak helyi élelmiszereket, és egy felmérés szerint, amit a helyi iskolások készítettek, a város élelmiszer-kereskedőinek 49%-a mondta, hogy nőtt a bevételünk attól, amit csinálunk. És mi csak önkéntesek vagyunk, és ez csak kísérlet. (Nevetés)
Now, none of this is rocket science. It certainly is not clever, and it's not original. But it is joined up, and it is inclusive. This is not a movement for those people that are going to sort themselves out anyway. This is a movement for everyone. We have a motto: If you eat, you're in. (Laughter) (Applause) Across age, across income, across culture.
Nos, ebből semmihez sem kell tudósnak lenni. Ez biztos nem valami nagy okosság, és nem eredeti. De összefüggő és befogadó. Ez a mozgalom nem olyan embereknek való, akik egyébként is rendben lennének. Ez a mozgalom mindenkié. Van egy mottónk: Aki eszik, az velünk van. (Nevetés) (Taps) Korosztályokat, jövedelmi osztályokat és kultúrákat ölel át.
It's been really quite a roller coaster experience, but going back to that first question that we asked, is it replicable? Yeah. It most certainly is replicable.
Járt vele némi hullámvasút élmény, de visszatérve az első kérdésünkhöz: Lehet ezt másolni? Igen. Egészen biztosan másolható.
More than 30 towns in England now are spinning the Incredible Edible plate. Whichever way they want to do it, of their own volition, they're trying to make their own lives differently, and worldwide, we've got communities across America and Japan -- it's incredible, isn't it? I mean, America and Japan and New Zealand. People after the earthquake in New Zealand visited us in order to incorporate some of this public spiritedness around local growing into the heart of Christchurch.
Több mint 30 angliai városban pörög már a Hihetetlen Ehető tányér. Bárhogy is akarják csinálni, a saját akaratukból, megpróbálják mássá tenni a saját életüket, és világszerte, vannak közösségeink Amerikától kezdve Japánig – hihetetlen, ugye? Komolyan, Amerika és Japán és Új-Zéland. Az új-zélandiak a földrengés után meglátogattak minket, hogy ezt a fajta közösségi szellemű helyi termesztést beépítsék Christchurch szívében.
And none of this takes more money and none of this demands a bureaucracy, but it does demand that you think things differently and you are prepared to bend budgets and work programs in order to create that supportive framework that communities can bounce off.
És ebből semmi sem kerül többletköltségbe, és semmi bürokráciát nem követel, de megköveteli tőled, hogy másképp gondolj a dolgokra, és készülj fel rugalmas költségvetésre, munkaprogramokra, azért, hogy létrehozzátok a támogató keretrendszert, ami be tudja indítani a közösséget.
And there's some great ideas already in our patch. Our local authority has decided to make everywhere Incredible Edible, and in support of that have decided to do two things.
Már van pár jó ötlet a mi portánkon is. A helyi hatóságunk azt határozta, hogy mindenütt megcsináljuk a Hihetetlen Ehetőt, és ennek a támogatására két dolgot elhatároztak.
First, they're going to create an asset register of spare land that they've got, put it in a food bank so that communities can use that wherever they live, and they're going to underpin that with a license.
Először, készítenek egy nyilvántartást a szabad földekről, amivel rendelkeznek, és azokat beteszik egy élelembankba, amit a közösségek használhatnak - lakcímtől függetlenül, és ezt egy engedéllyel fogják segíteni.
And then they've said to every single one of their workforce, if you can, help those communities grow, and help them to maintain their spaces.
Azután azt mondták minden egyes munkatársuknak, ha tudják, akkor segítsék ezeket a közösségeket termelni, és segítsék őket a területeik karbantartásában.
Suddenly, we're seeing actions on the ground from local government. We're seeing this mainstreamed. We are responding creatively at last to what Rio demanded of us, and there's lots more you could do. I mean, just to list a few. One, please stop putting prickly plants around public buildings. It's a waste of space. (Laughter) Secondly, please create -- please, please create edible landscapes so that our children start to walk past their food day in, day out, on our high streets, in our parks, wherever that might be. Inspire local planners to put the food sites at the heart of the town and the city plan, not relegate them to the edges of the settlements that nobody can see. Encourage all our schools to take this seriously. This isn't a second class exercise. If we want to inspire the farmers of tomorrow, then please let us say to every school, create a sense of purpose around the importance to the environment, local food and soils. Put that at the heart of your school culture, and you will create a different generation.
Egyszerre a helyi önkormányzattól kiinduló akciókat látunk. Azt látjuk, hogy ez főárambeli lett. Végre kreatív választ adunk arra, amit Rio követel tőlünk, és még rengeteg tennivalónk van. Egy párat felsorolok. Egy, hagyjuk abba a tüskés növények ültetését a középületek körül. Csak a helyet pocsékoljuk el. (Nevetés) Második, kérem, kérem, kérem, hozzunk létre olyan ehető közterületeket, ahol a gyerekeink nap-nap után az élelemük mellett járnak el a főutcáinkon, a parkjainkban, ahol csak lehet. Ösztönözzük a helyi tervezőket, hogy az élelemtermő helyeket a városterv szívébe tegyék, és ne száműzzék őket a település peremére, ahol senki se látja őket. Minden iskolánkat bátorítsuk, hogy vegyék ezt komolyan. Ez nem másodosztályú gyakorlat. Ha a jövő gazdáit szeretnénk ösztönözni, akkor kérem, mondjuk el minden iskolának, hogy kezdjék céltudatosan tanítani a környezet, a helyi élelmiszer és a talaj fontosságát. Tegyék ezt az iskolai kultúra közepében, és egy különböző nemzedéket fogunk teremteni.
There are so many things you can do, but ultimately this is about something really simple. Through an organic process, through an increasing recognition of the power of small actions, we are starting, at last, to believe in ourselves again, and to believe in our capacity, each and every one of us, to build a different and a kinder future, and in my book, that's incredible. Thank you. (Applause) (Applause) Thank you very much. (Applause)
Olyan sok mindent tehetünk, de végső soron ez valami nagyon egyszerű dologról szól. Egy szerves folyamaton keresztül a kis akciók erejének az egyre erősebb felismerésével végre kezdünk újra hinni magunkban, hinni a képességünkben, mindegyikünkben, mindenkiben, amivel más és kedvezőbb jövőt építünk, és szerintem, ez hihetetlen. Köszönöm. (Taps) (Taps) Nagyon köszönöm. (Taps)