My inbox is full of hate mails and personal abuse and has been for years. In 2010, I started answering those mails and suggesting to the writer that we might meet for coffee and a chat. I have had hundreds of encounters. They have taught me something important that I want to share with you.
A beérkező leveleim között évek óta sok a gyűlölködő és mocskolódó. 2010-től válaszolok rájuk, és javaslom az írójának, hogy találkozzunk egy kávé melletti beszélgetésre. Több száz találkozón voltam. Valami nagyon fontosat tanítottak nekem, erről szeretnék beszámolni.
I was born in Turkey from Kurdish parents and we moved to Denmark when I was a young child. In 2007, I ran for a seat in the Danish parliament as one of the first women with a minority background. I was elected, but I soon found out that not everyone was happy about it as I had to quickly get used to finding hate messages in my inbox. Those emails would begin with something like this: "What's a raghead like you doing in our parliament?" I never answered. I'd just delete the emails. I just thought that the senders and I had nothing in common. They didn't understand me, and I didn't understand them. Then one day, one of my colleagues in the parliament said that I should save the hate mails. "When something happens to you, it will give the police a lead."
Törökországban születtem, kurd családban. Kiskoromban Dániába költöztünk. 2007-ben megpályáztam egy képviselői mandátumot a dán parlamentben, kisebbségi nők közül az elsők között. Megválasztottak, de hamarosan rájöttem, hogy nem mindenki értett ezzel egyet, mivel hamar hozzá kellett szoknom a beérkező gyűlölködő levelekhez. A levelek valahogy így kezdődtek: "Mit keres egy ilyen rongyfejű, mint te, a parlamentünkben?” Soha nem válaszoltam. Csak töröltem az ímélt. Azt gondoltam, hogy semmi közös nincs bennünk az ímél írójával. Nem értettek engem, én meg őket nem értettem. Később egyik parlamenti képviselőtársam azt javasolta, hogy mentsem el a gyűlölködő íméleket. "Mikor valami történik veled, akkor a rendőrségnek támpontot adnak.”
(Laughter)
(Nevetés)
I noticed that she said, "When something happens" and not "if."
Megjegyeztem, hogy azt mondta: "mikor valami történik”, és nem azt: "ha”.
(Laughter)
(Nevetés)
Sometimes hateful letters were also sent to my home address. The more I became involved in public debate, the more hate mail and threats I received. After a while, I got a secret address and I had to take extra precautions to protect my family. Then in 2010, a Nazi began to harass me. It was a man who had attacked Muslim women on the street. Over time, it became much worse. I was at the zoo with my children, and the phone was ringing constantly. It was the Nazi. I had the impression that he was close. We headed home. When we got back, my son asked, "Why does he hate you so much, Mom, when he doesn't even know you?" "Some people are just stupid," I said. And at the time, I actually thought that was a pretty clever answer. And I suspect that that is the answer most of us would give. The others -- they are stupid, brainwashed, ignorant. We are the good guys and they are the bad guys, period.
Néha a lakcímemre is érkeztek gyűlölködő levelek. Minél többet szerepeltem, annál több gyűlölködő levelet és fenyegetést kaptam. Egy idő után titkos ímélcímet kaptam, és különleges óvintézkedésekkel kellett védenem a családom. Egy náci 2010-ben kezdett zaklatni. A férfi korábban muszlim nőket támadott meg az utcán. Idővel ez még rosszabb lett. Állatkertben voltam a gyerekeimmel, és a telefonom állandóan csengett. A náci hívogatott. Az volt az érzésem, hogy a közelünkben van. Hazamentünk. Mikor megérkeztünk, a fiam megkérdezte: "Anya, miért utál ennyire téged, mikor nem is ismer?” "Vannak egyszerűen buta emberek” – válaszoltam. Akkor ezt igen okos válasznak tartottam. Gyanítom, hogy legtöbben ezt válaszoltuk volna. Mások buták, agymosottak, műveletlenek. "Mi jók vagyunk, mások rosszak” időszak volt.
Several weeks later I was at a friend's house, and I was very upset and angry about all the hate and racism I had met. It was he who suggested that I should call them up and visit them. "They will kill me," I said. "They would never attack a member of the Danish Parliament," he said. "And anyway, if they killed you, you would become a martyr."
Pár hét múlva barátomnál vendégeskedtem, és rendkívül zaklatott és mérges voltam a sok utálat és fajgyűlölet miatt. Ő javasolta, hogy találkozzam a zaklatóimmal. "Megölnek” – mondtam. "Soha nem támadnának meg egy dán parlamenti képviselőt” – válaszolta. "Egyébként, ha megölnének, akkor mártír leszel.”
(Laughter)
(Nevetés)
"So it's pure win-win situation for you."
"Tisztán nyertes helyzet számodra.”
(Laughter)
(Nevetés)
His advice was so unexpected, when I got home, I turned on my computer and opened the folder where I had saved all the hate mail. There were literally hundreds of them. Emails that started with words like "terrorist," "raghead," "rat," "whore." I decided to contact the one who had sent me the most. His name was Ingolf. I decided to contact him just once so I could say at least I had tried. To my surprise and shock, he answered the phone. I blurted out, "Hello, my name is Özlem. You have sent me so many hate mails. You don't know me, I don't know you. I was wondering if I could come around and we can drink a coffee together and talk about it?"
Váratlanul ért a javaslata. Mikor hazaértem, bekapcsoltam a számítógépem, és megnyitottam a gyűlölködő levelek mappáját. Több ezer levél volt. Ímélek, melyek így kezdődtek: "terrorista”, "rongyfejű", "patkány", "kurva". Elhatároztam, hogy azzal veszem fel a kapcsolatot, aki a legtöbb levelet küldte: Ingolffal. Elhatároztam, hogy csak egyszer hívom, hogy elmondhassam: megpróbáltam. Meglepetésemre és döbbenetemre felvette a telefont. Kifakadtam: "Özlem vagyok. Több gyűlölködő levelet küldtél nekem. Nem ismersz, én sem ismerlek. Azon tűnődtem, hogy találkozhatnánk-e valahol egy kávéra, és beszélhetnénk erről?”
(Laughter)
(Nevetés)
There was silence on the line. And then he said, "I have to ask my wife."
Néma csend következett. Utána azt mondta: "Megkérdezem a feleségem."
(Laughter)
(Nevetés)
What? The racist has a wife?
Mi van? Egy fajgyűlölőnek van felesége?
(Laughter)
(Nevetés)
A couple of days later, we met at his house. I will never forget when he opened his front door and reached out to shake my hand. I felt so disappointed.
Pár nappal később náluk találkoztunk. Soha nem felejtem el, mikor kinyitotta a bejárati ajtót, és kijött kezet nyújtani. Csalódott voltam.
(Laughter)
(Nevetés)
because he looked nothing like I'd imagined. I had expected a horrible person -- dirty, messy house. It was not. His house smelled of coffee which was served from a coffee set identical to the one my parents used. I ended up staying for two and a half hours. And we had so many things in common. Even our prejudices were alike.
Egyáltalán nem ilyennek képzeltem el. Egy szörnyetegnek képzeltem, koszos, rendetlen házban. Nem ilyen volt. Kellemes kávéillat fogadott, és ugyanolyan kávéskészletből ittunk, mint a szüleimnél. Végül két és fél órát töltöttem velük. Nagyon sok közös volt bennünk. Még az előítéleteink is azonosak voltak.
(Laughter)
(Nevetés)
Ingolf told me that when he waits for the bus and the bus stops 10 meters away from him, it was because the driver was a "raghead." I recognized that feeling. When I was young and I waited for the bus and it stopped 10 meters away from me, I was sure that the driver was a racist.
Ingolf elmesélte, hogy mikor buszra vár, és az tíz méterre áll meg tőle, olyankor a sofőr egy "rongyfejű". Felismertem az érzést. Fiatalkoromban, mikor álltam a buszmegállóban, és a busz tíz méterre állt meg tőlem, akkor biztos voltam benne, hogy a sofőr fajgyűlölő.
When I got home, I was very ambivalent about my experience. On the one hand, I really liked Ingolf. He was easy and pleasant to talk to, but on the other hand, I couldn't stand the idea of having so much in common with someone who had such clearly racist views. Gradually, and painfully, I came to realize that I had been just as judgmental of those who had sent me hate mails as they had been of me.
Hazaérve ellentmondásos érzések törtek rám. Egyfelől, valójában kedveltem Ingolfot. Könnyed s kellemes beszélgetőpartner volt, de másfelől nem bírtam elviselni a gondolatot, hogy ennyi közös van bennem valakivel, akinek ennyire egyértelműen fajgyűlölő nézetei vannak. Fokozatosan és fájdalmasan be kellett ismerjem, hogy ugyanolyan előítéletes voltam a gyűlölködőkkel szemben, mint ők velem szemben.
This was the beginning of what I call #dialoguecoffee. Basically, I sit down for coffee with people who have said the most terrible things to me to try to understand why they hate people like me when they don't even know me. I have been doing this the last eight years. The vast majority of people I approach agree to meet me. Most of them are men, but I have also met women. I have made it a rule to always meet them in their house to convey from the outset that I trust them. I always bring food because when we eat together, it is easier to find what we have in common and make peace together.
Így vette kezdetét a #dialoguecoffee. Leültem kávézni azokkal, akik a legszörnyűbb dolgokat vágták a fejemhez, hogy megpróbáljam megérteni, miért utálják az olyanokat, mint én, mikor nem is ismernek. Ezt folytattam az elmúlt nyolc évben. Akiket megkerestem, legtöbben beleegyeztek a találkozásba. Inkább férfiak voltak, de találkoztam nőkkel is. Szabályszerűen mindig náluk találkoztunk, ezzel is sugalltam, hogy bízom bennük. Mindig vittem harapnivalót, mert közös étkezéskor, könnyebben megtaláljuk a közös hangot, és kibékülünk egymással.
Along the way, I have learned some valuable lessons. The people who sent hate mails are workers, husbands, wives, parents like you and me. I'm not saying that their behavior is acceptable, but I have learned to distance myself from the hateful views without distancing myself from the person who's expressing those views. And I have discovered that the people I visit are just as afraid of people they don't know as I was afraid of them before I started inviting myself for coffee.
Az út során, értékes tudást szereztem. A gyűlölködő levelek írói dolgozók, férjek és feleségek, szülők, mint ti meg én. Nem mondom, hogy elfogadhatóan viselkednek, de megtanultam eltávolodni a gyűlölettől, anélkül hogy eltávolodnék a nézetek írójától. Arra is rájöttem, hogy akikkel találkoztam ugyanúgy féltek az ismeretlenektől, mint én, mielőtt elkezdtem volna meghívatni magam egy kávéra.
During these meetings, a specific theme keeps coming up. It shows up regardless whether I'm talking to a humanist or a racist, a man, a woman, a Muslim or an atheist. They all seem to think that other people are to blame for the hate and for the generalization of groups. They all believe that other people have to stop demonizing. They point at politicians, the media, their neighbor or the bus driver who stops 10 meters away. But when I asked, "What about you? What can you do?", the reply is usually, "What can I do? I have no influence. I have no power." I know that feeling. For a large part of my life, I also thought that I didn't have any power or influence -- even when I was a member of the Danish parliament. But today I know the reality is different. We all have power and influence where we are, so we must never, never underestimate our own potential.
Ezeken a találkozásokon ugyanazok a témák jöttek elő. Nem volt különbség humanista vagy fajgyűlölő, férfi vagy nő, muszlim vagy ateista beszélgető között. Mind úgy gondolták, hogy másokat kell okolni a gyűlölet és az általánosítások miatt. Mind úgy gondolták, hogy előbb a többiek hagyják abba a démonizálást. A politikusokat, a médiát, a szomszédokat vagy a buszsofőrt okolták, aki tőlük tíz méterre áll meg. De mikor megkérdeztem: "És te? Te mit tudnál tenni?", általában azt válaszolták: "Mit tehetnék? Nincs ráhatásom. Nincs hatalmam." Ismerem azt az érzést. Sokáig én is úgy hittem, hogy nincs hatalmam, sem ráhatásom, még akkor is, mikor képviselő lettem a dán parlamentben. Ma már tudom, hogy a valóság más. Van hatalmunk és ráhatásunk ott, ahol vagyunk, tehát soha, de soha ne becsüljük alá saját lehetőségünket.
The #dialoguecoffee meetings have taught me that people of all political convictions can be caught demonizing the others with different views. I know what I'm talking about. As a young child, I hated different population groups. And at the time, my religious views were very extreme. But my friendship with Turks, with Danes, with Jews and with racists has vaccinated me against my own prejudices. I grew up in a working-class family, and on my journey I have met many people who have insisted on speaking to me. They have changed my views. They have formed me as a democratic citizen and a bridge builder. If you want to prevent hate and violence, we have to talk to as many people as possible for as long as possible while being as open as possible. That can only be achieved through debate, critical conversation and insisting on dialogue that doesn't demonize people.
A #dialoguecoffee megtanított, hogy bármilyen politikai meggyőződésűek rajtakaphatók, hogy a más nézeteket vallókat démonizálják. Tudom, mit beszélek. Fiatalkoromban gyűlöltem különböző népcsoportokat. Akkor a vallási nézeteim is nagyon szélsőségesek voltak. De a török, dán, zsidó és rasszista barátaim beoltottak előítéleteim ellen. Munkáscsaládban nőttem fel, és életutam során sokan akartak beszélgetni velem. Megváltoztatták a nézeteim. Demokratikus polgárt és hídépítőt neveltek belőlem. Ha meg akarjuk előzni a gyűlöletet és az erőszakot, akkor sokan kell beszélgessünk, minél hosszabban és a lehető legnyitottabban. Ezt csak érveléssel lehet elérni, kritikus párbeszéddel, és nem mások démonizálásával.
I'm going to ask you a question. I invite you to think about it when you get home and in the coming days, but you have to be honest with yourself. It should be easy, no one else will know it. The question is this ... who do you demonize? Do you think supporters of American President Trump are deplorables? Or that those who voted for Turkish President Erdoğan are crazy Islamists? Or that those who voted for Le Pen in France are stupid fascists? Or perhaps you think that Americans who voted for Bernie Sanders are immature hippies.
Felteszek egy kérdést: Gondolkodjanak el rajta otthon a következő napokon, de legyenek őszinték magukkal. Könnyen fog menni, senki nem tudja meg. Következő a kérdés: ön kit démonizál? Úgy gondolja, hogy Trump amerikai elnök támogatói siralmasak? Vagy akik Erdoğan török elnökre szavaztak, őrült iszlamisták? Vagy akik Le Penre szavaztak, buta fasiszták? Vagy tán azt hiszi, a Bernie Sandersre szavazó amerikaiak éretlen hippik?
(Laughter)
(Nevetés)
All those words have been used to vilify those groups. Maybe at this point, do you think I am an idealist?
E szavak az említett csoportok becsmérlésére szolgálnak. Lehet, hogy idealistának tartanak?
I want to give you a challenge. Before the end of this year, I challenge you to invite someone who you demonize -- someone who you disagree with politically and/or culturally and don't think you have anything in common with. I challenge you to invite someone like this to #dialoguecoffee. Remember Ingolf? Basically, I'm asking you to find an Ingolf in your life, contact him or her and suggest that you can meet for #dialoguecofee.
Feladatot adok önöknek. Még év vége előtt, kérem, hívjanak meg valakit, akit démonizálni szoktak, valakit, akivel politikailag vagy kulturálisan nem értenek egyet, és akiben – úgy gondolják –, hogy semmi közös nincs önökkel. Kérem, hogy hívják meg egy kávédialógusra. Emlékeznek Ingolfra? Találjanak egy Ingolfot az életükben, lépjenek kapcsolatba vele, javasolják, hogy találkozzanak egy kávédialógusra.
When you start at #dialoguecoffee, you have to remember this: first, don't give up if the person refuses at first. Sometimes it's taken me nearly one year to arrange a #dialoguecoffee meeting. Two: acknowledge the other person's courage. It isn't just you who's brave. The one who's inviting you into their home is just as brave. Three: don't judge during the conversation. Make sure that most of the conversation focuses on what you have in common. As I said, bring food. And finally, remember to finish the conversation in a positive way because you are going to meet again. A bridge can't be built in one day.
A kávédialógus kezdetén jusson eszükbe: egy: ne adják fel első visszautasításkor. Néha egy évembe telt összehozni egy kávédialógust. Kettő: Ismerjék el a másik bátorságát. Nem csak önök bátrak. Aki vendégül látja önöket a házában, ugyanolyan bátor. Három: Ne ítélkezzenek a beszélgetés alatt. A közös dolgokra koncentráljanak. És mint említettem, vigyenek harapnivalót. Végül, fejezzék be a beszélgetést valami pozitívval. Mert még találkoznak. Egy híd nem egy nap alatt épül fel.
We are living in a world where many people hold definitive and often extreme opinions about the others without knowing much about them. We notice of course the prejudices on the other side than in our own bases. And we ban them from our lives. We delete the hate mails. We hang out only with people who think like us and talk about the others in a category of disdain. We unfriend people on Facebook, and when we meet people who are discriminating or dehumanizing people or groups, we don't insist on speaking with them to challenge their opinions. That's how healthy democratic societies break down -- when we don't check the personal responsibility for the democracy. We take the democracy for granted. It is not. Conversation is the most difficult thing in a democracy and also the most important.
A mai világban sokan határozott és gyakran szélsőséges véleményt formálnak másokról, anélkül hogy ismernék egymást. Természetesen észrevesszük mások előítéletét, a magunkét nem. Kitiltjuk őket az életünkből. Töröljük a gyűlölködő leveleket. Csak azokkal jövünk össze, akik hozzánk hasonlóan gondolkoznak, és ugyanolyan lekicsinylően beszélnek másokról. Vannak, akiket elutasítunk a Facebookon, és ha valakit diszkrimináción kapunk, vagy észrevesszük, hogy embereket vagy csoportokat leszól, olyankor sem ragaszkodunk a helyreigazító beszélgetéshez. Így dőlnek romba igazi demokratikus társadalmak, mikor nem érezzük személyes felelősségünknek a fenntartását. Adottnak vesszük a demokrácia létezését. De ez nem így van. Párbeszédet folytatni a demokráciában a legnehezebb, de ugyanakkor a legfontosabb is.
So here's my challenge. Find your Ingolf.
Ez a feladatom. Találják meg Ingolfot az életükben.
(Laughter)
(Nevetés)
Start a conversation. Trenches have been dug between people, yes, but we all have the ability to build the bridges that cross the trenches.
Kezdeményezzenek beszélgetést vele. Még szakadék választja el az embereket, de mindannyian képesek vagyunk ezeket áthidalni.
And let me end by quoting my friend, Sergeot Uzan, who lost his son, Dan Uzan, in a terror attack on a Jewish synagogue in Copenhagen, 2015. Sergio rejected any suggestion of revenge and instead said this ... "Evil can only be defeated by kindness between people. Kindness demands courage." Dear friends, let's be courageous.
Engedjék meg, hogy végül Sergeot Uzan barátomat idézzem: aki a fiát, Dan Uzant vesztette el 2015-ben Koppenhágában egy zsinagóga elleni terrortámadásban. Sergio visszautasított minden megtorlási javaslatot, ellenben azt mondta: "A gonoszságot az emberek közti kedvesség győzheti le. A kedvesség bátorságot követel." Kedves barátaim! Legyünk bátrak!
Thank you.
Köszönöm.
(Applause)
(Taps)