I have a question. Can a computer write poetry? This is a provocative question. You think about it for a minute, and you suddenly have a bunch of other questions like: What is a computer? What is poetry? What is creativity? But these are questions that people spend their entire lifetime trying to answer, not in a single TED Talk. So we're going to have to try a different approach.
A kérdésem a következő: Képes egy számítógép verset írni? Ez egy provokatív kérdés. Csak egy percig gondolkozunk rajta, és máris egy csomó más kérdés merül föl bennünk. Mi az a számítógép? Mi az a költészet? Mi az a kreativitás? De ezek olyan kérdések, amelyekre egész életünkön keresztül keressük a választ, nem egy egyetlen TED talk-ban. Egyszóval, máshogy kell hozzáállnunk a kérdéshez.
So up here, we have two poems. One of them is written by a human, and the other one's written by a computer. I'm going to ask you to tell me which one's which. Have a go:
Itt fent két verset látnak. Az egyiket ember írta, a másikat egy számítógép, Most arra kérem önöket, döntsék el, melyik melyik. Próbálják meg!
Poem 1: Little Fly / Thy summer's play, / My thoughtless hand / Has brush'd away. Am I not / A fly like thee? / Or art not thou / A man like me?
1. Vers: Kis legyecske,/ Játszi nyarad Összetört buta/ Kezem alatt. Nem vagyok én is/ Légy, mint te, szegény? S nem vagy te ember,/ Akárcsak én?
Poem 2: We can feel / Activist through your life's / morning / Pauses to see, pope I hate the / Non all the night to start a / great otherwise (...)
2. Vers: Érezzük/ Aktivista Életed reggelén/ át Megáll, hogy lássa, Pápát utálom a/ Ne éjjelen át, hogy kezdje/ másképp nagy(...)
Alright, time's up. Hands up if you think Poem 1 was written by a human. OK, most of you. Hands up if you think Poem 2 was written by a human. Very brave of you, because the first one was written by the human poet William Blake. The second one was written by an algorithm that took all the language from my Facebook feed on one day and then regenerated it algorithmically, according to methods that I'll describe a little bit later on. So let's try another test. Again, you haven't got ages to read this, so just trust your gut.
OK. Lejárt az idő. Tegye fel a kezét, aki szerint az 1. verset ember írta. OK. A többség. Jelentkezzen, aki szerint a 2. verset írta ember. Ez nagyon merész, mert az elsőt egy emberi költő írta, William Blake. A másodikat egy algoritmus, mely a Facebookomra egy nap alatt felkerült összes nyelvi elemet felhasználva generálta, olyan módszerekkel, melyeket kicsit később fogok elmagyarázni. Most próbáljunk meg egy újabb tesztet. Most sincs sok idejük, hogy elolvassák. Szóval bízzanak a megérzésükben!
Poem 1: A lion roars and a dog barks. It is interesting / and fascinating that a bird will fly and not / roar or bark. Enthralling stories about animals are in my dreams and I will sing them all if I / am not exhausted or weary.
1. Vers: Az oroszlán üvölt/ a kutya ugat. Érdekes,/ és lenyűgöző Hogy egy madár repül, és nem/ üvölt vagy ugat. Elmémben csodás történetek állatokról, melyeket mind eléneklek én, ha erőm nem/ fárad, és lankad.
Poem 2: Oh! kangaroos, sequins, chocolate sodas! / You are really beautiful! Pearls, / harmonicas, jujubes, aspirins! All / the stuff they've always talked about (...)
2. Vers: Kenguruk, flitterek, jegeskávék! Igazán szépek vagytok! Gyöngysor, furulya, csipkebogyó, aszpirin! Hiába beszélünk róluk annyit, (...)
Alright, time's up. So if you think the first poem was written by a human, put your hand up. OK. And if you think the second poem was written by a human, put your hand up. We have, more or less, a 50/50 split here. It was much harder.
Az idő lejárt. Aki szerint az első verset ember írta, tegye fel a kezét! OK. És aki szerint a 2. verset írta ember, emelje fel a kezét! Nagyjából fele-fele az arány. Ez sokkal nehezebb volt.
The answer is, the first poem was generated by an algorithm called Racter, that was created back in the 1970s, and the second poem was written by a guy called Frank O'Hara, who happens to be one of my favorite human poets.
A válasz az, hogy az első verset egy Racter nevű algoritmus generálta, melyet a távoli 1970-ben készítettek. A második verset egy Frank O'Hara nevű fickó írta, aki mellesleg az egyik kedvenc emberi költőm.
(Laughter)
(Nevetés)
So what we've just done now is a Turing test for poetry. The Turing test was first proposed by this guy, Alan Turing, in 1950, in order to answer the question, can computers think? Alan Turing believed that if a computer was able to have a to have a text-based conversation with a human, with such proficiency such that the human couldn't tell whether they are talking to a computer or a human, then the computer can be said to have intelligence.
Amit éppen most láttunk, az egy Turing-teszt költészetre alkalmazva. A Turing- tesztet először Alan Turing mutatta be 1950-ben, hogy választ találjon arra, hogy képesek-e a számítógépek a gondolkodásra. Alan Turing hitt abban, hogy ha egy számítógép képes egy szövegen alapuló párbeszédre egy emberrel olyan jártassággal, hogy maga az ember sem tudja eldönteni, hogy egy számtógéppel, vagy egy másik emberrel beszél, akkor állíthatjuk, hogy a számítógép intelligens.
So in 2013, my friend Benjamin Laird and I, we created a Turing test for poetry online. It's called bot or not, and you can go and play it for yourselves. But basically, it's the game we just played. You're presented with a poem, you don't know whether it was written by a human or a computer and you have to guess. So thousands and thousands of people have taken this test online, so we have results.
Így 2013-ban barátommal, Benjamin Lairddel kifejlesztettünk egy online költészeti Turing-tesztet. A neve 'Robot, vagy nem'. Önök is játszhatnak vele. Gyakorlatilag az a játék, amit most játszottunk. Kapnak egy verset, nem tudják, hogy ember írta-e, vagy számítógép. És ki kell találniuk. Idáig több ezren csinálták meg ezt a tesztet online, és már vannak eredményeink.
And what are the results? Well, Turing said that if a computer could fool a human 30 percent of the time that it was a human, then it passes the Turing test for intelligence. We have poems on the bot or not database that have fooled 65 percent of human readers into thinking it was written by a human. So, I think we have an answer to our question. According to the logic of the Turing test, can a computer write poetry? Well, yes, absolutely it can. But if you're feeling a little bit uncomfortable with this answer, that's OK. If you're having a bunch of gut reactions to it, that's also OK because this isn't the end of the story.
És mit mondanak az eredmények: Nos, Turing azt monda, hogyha egy számítógép el tudja hitetni egy emberrel, hogy egy másik emberrel beszél az esetek 30%-ában, akkor átmegy a Turing-teszten. A "Robot, vagy nem" adatbázisában vannak olyan versek, melyről az emberi olvasók 65%-a hitte azt, hogy emberek írták. Szóval, azt hiszem, hogy megvan válasz a kérdésünkre. A Turing-teszt logikáját követve képes egy számítógép a versírásra? Igen, teljes mértékben. Ha kicsit kényelmetlenül érzik magukat a válasz miatt, rendben van. Ha ösztönösen reagálnak erre, az is rendben van, mert ezzel még nincs vége a történetnek.
Let's play our third and final test. Again, you're going to have to read and tell me which you think is human.
Végezzük el a harmadik, és egyben utolsó tesztünket. Mint előbb, megint mutatok két verset és tippeljék meg, hogy melyiket írta ember.
Poem 1: Red flags the reason for pretty flags. / And ribbons. Ribbons of flags / And wearing material / Reasons for wearing material. (...)
1. vers: Vörös zászlók hozzák a szép zászlókat. / És szalagokat. Zászlók szalagjait/ és anyagot viselni/ hogy anyagot viseljünk. (...)
Poem 2: A wounded deer leaps highest, / I've heard the daffodil I've heard the flag to-day / I've heard the hunter tell; / 'Tis but the ecstasy of death, / And then the brake is almost done (...)
2. vers: Egy sebesült szarvas ugrik a legmagasabbra,/ Hallottam a nárciszt Hallottam a lobogót ma/ Hallottam, a vadász mondja:/ Nem más, mint a halál önkívülete,/ És a vadászfogat majdnem tele (...)
OK, time is up. So hands up if you think Poem 1 was written by a human. Hands up if you think Poem 2 was written by a human. Whoa, that's a lot more people. So you'd be surprised to find that Poem 1 was written by the very human poet Gertrude Stein. And Poem 2 was generated by an algorithm called RKCP. Now before we go on, let me describe very quickly and simply, how RKCP works. So RKCP is an algorithm designed by Ray Kurzweil, who's a director of engineering at Google and a firm believer in artificial intelligence. So, you give RKCP a source text, it analyzes the source text in order to find out how it uses language, and then it regenerates language that emulates that first text.
OK. Lejárt az idő. Tehát, tegye fel a kezét, aki szerint az 1. verset ember írta. Tegye fel a kezét, aki szerint a 2. verset írta ember. Hú, jóval többen vannak. Szóval, biztos meglepődnek, ha elárulom, hogy az 1. verset egy nagyon is ember költő, Gertrude Stein írta. A 2. verset pedig egy RKCP nevű algoritmus. Mielőtt tovább megyünk, hagy írjam le gyorsan, és egyszerűen, az RKCP működését. Az RKCP algoritmust Ray Kurzweil tervezte, aki a Google fejlesztési igazgatója, és a mesterséges intelligencia lelkes híve. Tehát, megadunk az RKCP számára egy forrásszöveget. Az algoritmus elemzi a szöveget, hogy rájöjjön, hogyan használja a nyelvet. Majd újragenerálja a szöveget, mely az eredeti szöveget utánozza.
So in the poem we just saw before, Poem 2, the one that you all thought was human, it was fed a bunch of poems by a poet called Emily Dickinson it looked at the way she used language, learned the model, and then it regenerated a model according to that same structure. But the important thing to know about RKCP is that it doesn't know the meaning of the words it's using. The language is just raw material, it could be Chinese, it could be in Swedish, it could be the collected language from your Facebook feed for one day. It's just raw material. And nevertheless, it's able to create a poem that seems more human than Gertrude Stein's poem, and Gertrude Stein is a human.
Tehát, a versben, amit előbb láttunk, a 2. vers, amiről azt hitték, hogy ember írta, egy csomó verset tápláltak bele, egy Emily Dickinson nevű költőtől. Az algoritmus elemezte a költő nyelvhasználatát, megtanulta a modellt, majd újragenerálta a modellt ugyanannak a szerkezetnek megfelelően. Fontos tudnunk az RKCP-ről, hogy nem érti a használt szavak jelentését. A nyelv számára csak nyersanyag. Lehetne kínaiul, lehetne svédül, lehetne az egynapi Facebook-bejegyzéseik gyűjteménye. Ez csak nyersanyag. És mindezek ellenére, képes olyan verset írni, ami emberibben hangzik, mint az előbbi Gertrude Stein vers. És Gerstrude Stein ember.
So what we've done here is, more or less, a reverse Turing test. So Gertrude Stein, who's a human, is able to write a poem that fools a majority of human judges into thinking that it was written by a computer. Therefore, according to the logic of the reverse Turing test, Gertrude Stein is a computer.
Tehát, amit ma itt csináltunk, az nagyjából egy fordított Turing-teszt. Vagyis Gertrude Stein, az ember, képes olyan verset írni, ami megtéveszti az emberek legtöbbjét, akik azt hiszik, hogy azt egy számítógép írta. Ezért, a fordított Turing-teszt logikájának megfelelően Gertrude Stein egy számítógép.
(Laughter)
(Nevetés)
Feeling confused? I think that's fair enough.
Összezavartam önöket? Ez teljesen érthető.
So far we've had humans that write like humans, we have computers that write like computers, we have computers that write like humans, but we also have, perhaps most confusingly, humans that write like computers.
Idáig láttunk embereket, akik úgy írnak, mint az emberek, és a számítógépeket, melyek úgy írnak, mint a gépek, léteznek számítógépek, amelyek úgy írnak, mint az emberek, és talán, ami a legzavaróbb, léteznek emberek, akik úgy írnak, mint a gépek.
So what do we take from all of this? Do we take that William Blake is somehow more of a human than Gertrude Stein? Or that Gertrude Stein is more of a computer than William Blake?
Vagyis ebből mi következik? Úgy vesszük, hogy William Blake jobban ember, mint Gertrude Stein? Vagy, hogy Gertude Stein számítógép-szerűbb, mint William Blake?
(Laughter)
(Nevetés)
These are questions I've been asking myself for around two years now, and I don't have any answers. But what I do have are a bunch of insights about our relationship with technology.
Ilyesmi kérdéseken gondolkoztam az elmúlt két évben, és nem tudom megválaszolni őket. Viszont van néhány megérzésem a technológiával való viszonyunkról.
So my first insight is that, for some reason, we associate poetry with being human. So that when we ask, "Can a computer write poetry?" we're also asking, "What does it mean to be human and how do we put boundaries around this category? How do we say who or what can be part of this category?" This is an essentially philosophical question, I believe, and it can't be answered with a yes or no test, like the Turing test. I also believe that Alan Turing understood this, and that when he devised his test back in 1950, he was doing it as a philosophical provocation.
Először is, hogy valamilyen oknál fogva, a költészetet emberi tevékenységnek tartjuk. Tehát, amikor feltesszük a kérdést: 'Képes-e egy számítógép a versírásra?', azt is kérdezzük, hogy: 'Mit jelent az, ha valaki ember, és hogyan írjuk körül ennek a kategóriának a határait? Hogyan határozzuk meg, hogy ki vagy mi tartozhat ebbe a kategóriába?' Azt hiszem, ez alapjaiban véve egy filozófiai kérdés, amire nem lehet egy egyszerű igen-nem teszttel válaszolni, ahogy a Turing-teszt esetében. Azt gondolom, hogy Alan Turing látta ezt, és amikor a távoli 1950-ben kigondolta a tesztet, azt egy filozófiai provokációként értelmezte.
So my second insight is that, when we take the Turing test for poetry, we're not really testing the capacity of the computers because poetry-generating algorithms, they're pretty simple and have existed, more or less, since the 1950s. What we are doing with the Turing test for poetry, rather, is collecting opinions about what constitutes humanness. So, what I've figured out, we've seen this when earlier today, we say that William Blake is more of a human than Gertrude Stein. Of course, this doesn't mean that William Blake was actually more human or that Gertrude Stein was more of a computer. It simply means that the category of the human is unstable. This has led me to understand that the human is not a cold, hard fact. Rather, it is something that's constructed with our opinions and something that changes over time.
Második gondolatom, hogy amikor a Turing-tesztet a költészetre alkalmazzuk nem a számítógép képességeit teszteljük. A költeménygeneráló algoritmusok eléggé egyszerűek, és úgy 1950 óta léteznek. A Turing-teszt költészetre való alkalmazásakor nem teszünk mást, mint véleményeket gyűjtünk arról, hogy mi határozza meg az emberi mivoltot. Tehát, amit ebből megértettem, éppen ezt láttuk, amikor néhány perce, azt mondtuk, hogy William Blake jobban ember, mint Getrude Stein. Természetesen, ez nem azt jelenti, hogy William Blake jobban ember volt, vagy, hogy Getrude Stein inkább számítógép volt. Ez egyszerűen azt jelenti, hogy az "emberi" kategória bizonytalan. Ez értette meg velem, hogy az "emberi" nem egy rideg, merev tény. Sokkal inkább valami olyasmi, amit a véleményünk épít fel, és változik az idők folyamán.
So my final insight is that the computer, more or less, works like a mirror that reflects any idea of a human that we show it. We show it Emily Dickinson, it gives Emily Dickinson back to us. We show it William Blake, that's what it reflects back to us. We show it Gertrude Stein, what we get back is Gertrude Stein. More than any other bit of technology, the computer is a mirror that reflects any idea of the human we teach it.
A legutolsó meglátásom az a hogy a számítógép, többé-kevésbé, olyan, mint egy tükör, mely olyan emberképet tükröz vissza, amilyet mi mutatunk neki. Emilty Dickinsont mutatjuk neki, Emily Dickinsont adja nekünk vissza. William Blake-et mutatjuk meg neki, és ez az, amit visszatükröz nekünk. Gertrude Stein-t mutatjuk, és ami visszakerül hozzánk, az Getrude Stein. Jobban, mint bármely más technológia, a számítógép egy olyan tükör, bármely neki mutatott emberképet visszatükröz.
So I'm sure a lot of you have been hearing a lot about artificial intelligence recently. And much of the conversation is, can we build it? Can we build an intelligent computer? Can we build a creative computer? What we seem to be asking over and over is can we build a human-like computer?
Biztos vagyok benne, hogy önök közül sokan hallottak a mesterséges intelligenciáról mostanában. És a legtöbb vita arról szól, hogy képesek vagyunk-e ilyet létrehozni. Képesek vagyunk egy intelligens számítógép megépítésére? Képesek vagyunk egy kreatív számítógépet létrehozni? A kérdés, amit újra és újra felteszünk magunknak az az, hogy meg tudunk-e építeni egy ember-szerű számítógépet.
But what we've seen just now is that the human is not a scientific fact, that it's an ever-shifting, concatenating idea and one that changes over time. So that when we begin to grapple with the ideas of artificial intelligence in the future, we shouldn't only be asking ourselves, "Can we build it?" But we should also be asking ourselves, "What idea of the human do we want to have reflected back to us?" This is an essentially philosophical idea, and it's one that can't be answered with software alone, but I think requires a moment of species-wide, existential reflection.
De épp az imént láttuk, hogy az "emberi" nem egy tudományos tény, hanem egy örökké mozgó, összefonódó fogalom, mely folyamatosan változik. Vagyis, amikor elkezdünk a mesterséges intelligencia ötletével küszködni a jövőben, nem csak azt a kérdést kell feltennünk magunknak, hogy meg tudjuk építeni? Hanem azon is el kellene gondolkodnunk, hohy milyen emberképet szeretnénk viszontlátni? Ez egy lényegileg filozófiai kérdés, melyet lehetetlen megválaszolni kizárólag számítógép-programokkal, és amely egy egész fajra kiterjedő, egzisztenciális elmélkedést igényel.
Thank you.
Köszönöm.
(Applause)
(Taps)