Imagine waking up to a stranger -- sometimes multiple strangers -- questioning your right to existence for something that you wrote online, waking up to an angry message, scared and worried for your safety. Welcome to the world of cyberharassment.
Képzeld el, milyen arra ébredni, hogy egy idegen – néha akár több idegen – megkérdőjelezi valaminek a létjogosultságát, amit te osztottál meg az interneten. Egy dühös üzenetre ébredni, félni és aggódni a biztonságodért. Üdvözöllek az online zaklatás világában.
The kind of harassment that women face in Pakistan is very serious and leads to sometimes deadly outcomes. This kind of harassment keeps women from accessing the internet -- essentially, knowledge. It's a form of oppression.
Az a fajta zaklatás, amellyel a nők Pakisztánban szembenéznek, nagyon súlyos és néhány esetben halálos végkifejlethez vezet. Ez a zaklatás akadályozza a nőket az internethez való hozzáférésben, alapvetően a tudás megszerzésében. Ez az elnyomás egy formája.
Pakistan is the sixth most populous country in the world, with 140 million people having access to mobile technologies, and 15 percent internet penetration. And this number doesn't seem to go down with the rise of new technologies. Pakistan is also the birthplace of the youngest Nobel Peace Prize winner, Malala Yousafzai. But that's just one aspect of Pakistan. Another aspect is where the twisted concept of honor is linked to women and their bodies; where men are allowed to disrespect women and even kill them sometimes in the name of so-called "family honor"; where women are left to die right outside their houses for speaking to a man on a mobile phone, in the name of "family honor." Let me say this very clearly: it's not honor; it's a cold-blooded murder.
Pakisztán a hatodik legnépesebb ország a világon, ahol 140 millió embernek van hozzáférése mobiltechnológiához, és 15% az internet térfoglalása. Ez a szám vélhetően nem is fog csökkenni az új technológiák megjelenésével. Pakisztán egyben a szülőhelye a legfiatalabb Nobel-békedíjasnak, Malala Yousafzainak. De ez csak egy oldala Pakisztánnak. Egy másik szemszögből tekintve, itt a tisztesség egy kifordított koncepciója kapcsolódik a nőkhöz és a testükhöz. Itt a férfiak tiszteletlenül bánhatnak a nőkkel, néha meg is ölhetik őket az úgynevezett „családi tisztesség” nevében. Itt a nőket hagyják a saját házuk előtt meghalni, csak azért, mert egy férfival beszéltek mobiltelefonon. Mindezt a „családi tisztesség” nevében. Hadd legyek nagyon egyértelmű: ez nem tisztesség, ez hidegvérű gyilkosság.
I come from a very small village in Punjab, Pakistan, where women are not allowed to pursue their higher education. The elders of my extended family didn't allow their women to pursue their higher education or their professional careers. However, unlike the other male guardians of my family, my father was one who really supported my ambitions. To get my law degree, of course, it was really difficult, and [there were] frowns of disapproval. But in the end, I knew it's either me or them, and I chose myself.
Én Pakisztán Pandzsáb tartományának egy nagyon kicsi falujából származom, ahol a nőknek nem engedik meg, hogy részt vegyenek a felsőoktatásban. Az idősebbek a tágabb családomban nem engedték az asszonyaiknak, hogy folytassák a tanulmányaikat, vagy hogy szakmai karriert építsenek. Azonban családunk más férfi tagjaitól eltérően, apám egyike volt azoknak, akik igazán támogatták az ambícióimat. Az, hogy megszerezzem a jogi diplomámat, természetesen így is nagyon nehéz volt, rosszalló pillantásokkal és egyet nem értéssel kísérve. De összességében tudtam, hogy vagy ők, vagy én. És én önmagamat választottam.
(Applause)
(Taps)
My family's traditions and expectations for a woman wouldn't allow me to own a mobile phone until I was married. And even when I was married, this tool became a tool for my own surveillance. When I resisted this idea of being surveilled by my ex-husband, he really didn't approve of this and threw me out of his house, along with my six-month-old son, Abdullah. And that was the time when I first asked myself, "Why? Why are women not allowed to enjoy the same equal rights enshrined in our Constitution? While the law states that a woman has the same equal access to the information, why is it always men -- brothers, fathers and husbands -- who are granting these rights to us, effectively making the law irrelevant?"
A családom hagyományai és nőkkel szembeni elvárásai megtiltották, hogy legyen saját telefonom, míg férjhez nem megyek. És még azután is, hogy férjhez mentem, ez az eszköz csak a személyes őrizetemet biztosította. Amikor szembeszálltam a helyzettel, hogy a volt férjem ellenőrzése alatt álljak, ő egyáltalán nem fogadta el a nézeteimet, és kidobott a házából a hat hónapos kisfiammal, Abdullah-val együtt. És ekkor kérdeztem meg magamtól először, hogy: „Miért? Miért nem élvezhetnek egyenlő jogokat a nők is, az Alkotmányban foglalt módon? Ha a törvény értelmében a nőknek egyenlő mértékű hozzáférése van az információkhoz, miért van az, hogy mindig a férfiak – testvérek, apák és férjek – azok, akik rendelkeznek a jogaink felett, gyakorlatilag irrelevánssá téve ilyen módon a törvényt?”
So I decided to take a step, instead of keep questioning these patriarchal structures and societal norms. And I founded the Digital Rights Foundation in 2012 to address all the issues and women's experiences in online spaces and cyberharassment. From lobbying for free and safe internet to convincing young women that access to the safe internet is their fundamental, basic, human right, I'm trying to play my part in igniting the spark to address the questions that have bothered me all these years.
Elhatároztam, hogy teszek valamit, ahelyett hogy csak megkérdőjelezem a patriarchális viszonyokat és a társadalmi normákat. Így alapítottam meg a Digitális Jogok Alapítványát 2012-ben, a nők által a virtuális térben tapasztalt összes problémának és az online zaklatásnak szentelve. A szabad és biztonságos internetért lobbizva, meggyőzve a fiatal nőket arról, hogy a biztonságos internethez való hozzáférés alapvető emberi joguk. Próbálok szerepet vállalni abban, hogy a szikra lángra kapjon, hogy foglalkozzanak azokkal a kérdésekkel, amelyek engem évekig nyugtalanítottak.
With a hope in my heart, and to offer a solution to this menace, I started Pakistan's and the region's first cyberharassment help line in December 2016 --
A szívemben reménységgel, és megoldást ajánlva erre a fenyegetésre, elindítottam Pakisztán és térsége első online zaklatási segélyvonalát 2016 decemberében,
(Applause)
(Taps)
to extend my support to the women who do not know who to turn to when they face serious threats online. I think of the women who do not have the necessary support to deal with the mental trauma when they feel unsafe in online spaces, and they go about their daily activities, thinking that there is a rape threat in their in-box.
hogy segítsem azokat a nőket is, akik nem tudják, hogy kihez forduljanak, amikor komoly fenyegetésekkel szembesülnek az interneten. Azokra a nőkre gondolok itt, akik nem kapják meg a szükséges támogatást ahhoz, hogy feldolgozzák azt, hogy nincsenek biztonságban az online terekben. Folytatniuk kell a napi tevékenységeiket arra gondolva, hogy egy erőszakos fenyegetés várja őket a postaládában.
Safe access to the internet is an access to knowledge, and knowledge is freedom. When I fight for women's digital rights, I'm fighting for equality.
Az internet biztonságos elérése egyet jelent a tudás elérésével, és a tudás szabadság. Amikor a nők digitális jogaiért harcolok, akkor az egyenlőségért harcolok.
Thank you.
Köszönöm.
(Applause)
(Taps)