I am a capitalist, and after a 30-year career in capitalism spanning three dozen companies, generating tens of billions of dollars in market value, I'm not just in the top one percent, I'm in the top .01 percent of all earners. Today, I have come to share the secrets of our success, because rich capitalists like me have never been richer. So the question is, how do we do it? How do we manage to grab an ever-increasing share of the economic pie every year? Is it that rich people are smarter than we were 30 years ago? Is it that we're working harder than we once did? Are we taller, better looking?
Kapitalista vagyok, és 30 éves karrierem alatt a kapitalizmusban háromtucatnyi vállalatba fektettem, melyek piaci értéke több tízmilliárd dollár. Nemcsak a felső egy százalékba, hanem a felső egy ezrelékbe is bekerültem. Ma azért jöttem, hogy elmondjam a sikerünk titkát, ugyanis mi, gazdag kapitalisták, még sosem voltunk ennyire gazdagok. Szóval a kérdés: hogyan csináljuk? Hogyan tudunk minden évben egyre nagyobb szeletet kihasítani a tortából. Talán okosabbak vagyunk, mint 30 évvel ezelőtt voltunk? Többet dolgozunk, mint régebben? Magasabbak vagyunk, jobban nézünk ki?
Sadly, no. It all comes down to just one thing: economics. Because, here's the dirty secret. There was a time in which the economics profession worked in the public interest, but in the neoliberal era, today, they work only for big corporations and billionaires, and that is creating a little bit of a problem. We could choose to enact economic policies that raise taxes on the rich, regulate powerful corporations or raise wages for workers. We have done it before. But neoliberal economists would warn that all of these policies would be a terrible mistake, because raising taxes always kills economic growth, and any form of government regulation is inefficient, and raising wages always kills jobs. Well, as a consequence of that thinking, over the last 30 years, in the USA alone, the top one percent has grown 21 trillion dollars richer while the bottom 50 percent have grown 900 billion dollars poorer, a pattern of widening inequality that has largely repeated itself across the world. And yet, as middle class families struggle to get by on wages that have not budged in about 40 years, neoliberal economists continue to warn that the only reasonable response to the painful dislocations of austerity and globalization is even more austerity and globalization.
Sajnos nem. Minden egyetlen dologra vezethető vissza: a közgazdaságtanra. Van itt egy piszkos titok. Volt idő, amikor a közgazdász szakma a köz érdekét szolgálta, de a neoliberális korszakban, ma csak nagyvállalatoknak és milliárdosoknak dolgozik, és ez okoz egy kis problémát. Dönthetnénk olyan gazdaságpolitika mellett, amely megadóztatja a gazdagokat, szabályozza a befolyásos vállalatokat, emeli a dolgozók bérét. Volt már rá kísérlet. De a neoliberális közgazdászok riogattak, hogy minden ilyen intézkedés szörnyű hiba lenne, mert az adóemelés minden esetben gátolja a gazdasági növekedést, a kormányzati szabályozás minden formája hatástalan, a munkabérek emelése pedig munkahelyeket szüntet meg. E gondolkodás következményeként az elmúlt 30 évben, csak az USA-ban, 21 billió dollárral gazdagodott a felső egy százalék, miközben az alsó 50 százalék 900 milliárd dollárral szegényebb lett. Ez a szélesedő jövedelmi egyenlőtlenség szerte a világban jellemző. Mégis, miközben a középosztálybeli családok a megélhetésükért küszködnek 40 éve változatlan fizetésből, a neoliberális közgazdászok továbbra is kitartanak amellett, hogy az egyetlen jó válasz a fájdalmas megszorításokra és a globalizációra a még több megszorítás és globalizáció.
So, what is a society to do? Well, it's super clear to me what we need to do. We need a new economics. So, economics has been described as the dismal science, and for good reason, because as much as it is taught today, it isn't a science at all, in spite of all of the dazzling mathematics. In fact, a growing number of academics and practitioners have concluded that neoliberal economic theory is dangerously wrong and that today's growing crises of rising inequality and growing political instability are the direct result of decades of bad economic theory. What we now know is that the economics that made me so rich isn't just wrong, it's backwards, because it turns out it isn't capital that creates economic growth, it's people; and it isn't self-interest that promotes the public good, it's reciprocity; and it isn't competition that produces our prosperity, it's cooperation. What we can now see is that an economics that is neither just nor inclusive can never sustain the high levels of social cooperation necessary to enable a modern society to thrive.
Mi a társadalom teendője? Számomra teljesen világos, hogy mit kell tennünk. Új szemléletű közgazdaságtanra van szükségünk. A közgazdaságtant "lehangoló tudománynak" minősítették, és jó okkal, mert ahogy ma tanítják, nem is tudomány, hiába a káprázatos matematika. Valójában egyre több elméleti és gyakorlati szakember állapítja meg, hogy a neoliberális gazdaságelmélet veszélyesen téves, és hogy napjaink fokozódó egyenlőtlenségi válsága, növekvő politikai bizonytalansága a több évtizede regnáló hibás gazdaságelmélet egyenes következménye. Most már tudjuk, hogy az a közgazdaságtan, amely engem ilyen gazdaggá tett, nemcsak hibás, hanem elmaradott is, mert kiderült, hogy nem a tőke teremti meg a gazdasági növekedést, hanem az emberek; nem az önérdek mozdítja elő a közjót, hanem a kölcsönösség; nem a verseny biztosítja a jólétünket, hanem az együttműködés. Most már látjuk, hogy az a közgazdaságtan, amely se nem igazságos, se nem inkluzív, soha nem lesz képes fenntartani a modern társadalom gyarapodásához szükséges magas szintű társadalmi együttműködést.
So where did we go wrong? Well, it turns out that it's become painfully obvious that the fundamental assumptions that undergird neoliberal economic theory are just objectively false, and so today first I want to take you through some of those mistaken assumptions and then after describe where the science suggests prosperity actually comes from.
Hol rontottuk el? Úgy tűnik, fájdalmasan nyilvánvalóvá vált, hogy a neoliberális gazdaságelméletet alátámasztó alapvető feltevések objektíve hamisak, ezért először szeretnék ma bemutatni néhányat e téves feltevések közül, majd elmondom, hogy a tudomány szerint mi a jólét valódi forrása.
So, neoliberal economic assumption number one is that the market is an efficient equilibrium system, which basically means that if one thing in the economy, like wages, goes up, another thing in the economy, like jobs, must go down. So for example, in Seattle, where I live, when in 2014 we passed our nation's first 15 dollar minimum wage, the neoliberals freaked out over their precious equilibrium. "If you raise the price of labor," they warned, "businesses will purchase less of it. Thousands of low-wage workers will lose their jobs. The restaurants will close." Except ... they didn't. The unemployment rate fell dramatically. The restaurant business in Seattle boomed. Why? Because there is no equilibrium. Because raising wages doesn't kill jobs, it creates them; because, for instance, when restaurant owners are suddenly required to pay restaurant workers enough so that now even they can afford to eat in restaurants, it doesn't shrink the restaurant business, it grows it, obviously.
Az első számú neoliberális gazdasági feltevés, hogy a piac hatékony kiegyensúlyozó rendszer, tehát ha a gazdaság egyik eleme, például a munkabér emelkedik, akkor egy másik eleme, például a foglalkoztatás óhatatlanul csökken. Például, amikor városomban, Seattle-ben, 2014-ben az Államokban elsőként 15 dolláros minimálbért vezettünk be, a neoliberálisok kifakadtak, féltve az értékes egyensúlyt. "Ha megemeljük a munkaerő árát – figyelmeztettek –, a cégek kevesebbet fognak vásárolni belőle. Több ezer alacsony fizetésű dolgozó fogja elveszíteni munkáját. Az éttermek be fognak zárni." Csakhogy nem ez történt. A munkanélküliségi ráta jelentősen csökkent. Az éttermek forgalma Seattle-ben fellendült. Miért? Mert nem létezik ilyen egyensúly. A munkabérek emelése nem megszünteti, hanem gyarapítja a munkahelyeket; ugyanis amikor például az étteremtulajdonosoknak hirtelen annyi bért kell fizetniük dolgozóiknak, hogy immár ők is megengedhetik maguknak, hogy étteremben étkezzenek, az éttermek forgalma nem csökken, hanem nyilvánvalóan emelkedik.
(Applause)
(Taps)
Thank you.
Köszönöm.
The second assumption is that the price of something is always equal to its value, which basically means that if you earn 50,000 dollars a year and I earn 50 million dollars a year, that's because I produce a thousand times as much value as you. Now, it will not surprise you to learn that this is a very comforting assumption if you're a CEO paying yourself 50 million dollars a year but paying your workers poverty wages. But please, take it from somebody who has run dozens of businesses: this is nonsense. People are not paid what they are worth. They are paid what they have the power to negotiate, and wages' falling share of GDP is not because workers have become less productive but because employers have become more powerful. And --
A második feltevés, hogy az ár mindig megegyezik az adott dolog értékével, ami azt jelenti, hogy ha ön 50 000 dollárt keres egy évben, én pedig 50 millió dollárt, akkor ennek oka, hogy én ezerszer több értéket állítok elő, mint ön. Hát, nem meglepő módon, ez nagyon megnyugtató feltevés, ha ön vezérigazgatóként évi 50 millió dollárt ad saját magának, viszont éhbért fizet a dolgozóknak. De kérem, fogadják el tőlem, aki tucatnyi céget vezettem már: ennek semmi értelme. Az embereket nem az értékük alapján fizetik meg, hanem hogy milyen erős a tárgyalási pozíciójuk, és ha a munkabérek részesedése a GDP-ben csökken, az nem azért van, mert gyengébb lett a termelékenységük, hanem mert a munkaadóknak erősebb lett a helyzete. És...
(Applause)
(Taps)
And by pretending that the giant imbalance in power between capital and labor doesn't exist, neoliberal economic theory became essentially a protection racket for the rich.
A neoliberális gazdaságelmélet úgy tesz, mintha nem létezne óriási hatalmi egyensúlytalanság a tőke és a munkaerő között – ezáltal a gazdagok védelmezőjévé vált.
The third assumption, and by far the most pernicious, is a behavioral model that describes human beings as something called "homo economicus," which basically means that we are all perfectly selfish, perfectly rational and relentlessly self-maximizing. But just ask yourselves, is it plausible that every single time for your entire life, when you did something nice for somebody else, all you were doing was maximizing your own utility? Is it plausible that when a soldier jumps on a grenade to defend fellow soldiers, they're just promoting their narrow self-interest? If you think that's nuts, contrary to any reasonable moral intuition, that's because it is and, according to the latest science, not true. But it is this behavioral model which is at the cold, cruel heart of neoliberal economics, and it is as morally corrosive as it is scientifically wrong because, if we accept at face value that humans are fundamentally selfish, and then we look around the world at all of the unambiguous prosperity in it, then it follows logically, then it must be true by definition, that billions of individual acts of selfishness magically transubstantiate into prosperity and the common good. If we humans are merely selfish maximizers, then selfishness is the cause of our prosperity. Under this economic logic, greed is good, widening inequality is efficient, and the only purpose of the corporation can be to enrich shareholders, because to do otherwise would be to slow economic growth and harm the economy overall. And it is this gospel of selfishness which forms the ideological cornerstone of neoliberal economics, a way of thinking which has produced economic policies which have enabled me and my rich buddies in the top one percent to grab virtually all of the benefits of growth over the last 40 years.
A harmadik és messze legkárosabb feltevés az a viselkedési modell, amely ún. homo economicusnak tekinti az embert. Ez azt jelenti, hogy teljesen önzők, teljesen racionalisták és folyton önmaximalizálók vagyunk. De tegyük fel a kérdést: hihető-e, hogy egész életükben minden egyes alkalommal, amikor jót tettek valakivel, csakis a saját hasznosságukat akarták maximalizálni? Hihető-e, hogy amikor egy katona gránátra veti magát, hogy megmentse a társait, csak az önös érdekeit nézi? Ha úgy gondolják, hogy ez agyrém, és ellentétes minden észszerű erkölcsi ítélettel, ez azért van, mert valóban az, és a legújabb tudományos álláspont szerint nem igaz. Mégis, ez a viselkedési modell áll a neoliberális gazdaságpolitika rideg és kíméletlen középpontjában, miközben erkölcsileg romboló, és tudományos szempontból hibás, mert ha fenntartások nélkül elfogadjuk, hogy az ember alapvetően önző, majd megnézzük a világban tapasztalható egyértelmű felvirágzást, akkor ebből logikusan az következik, elméletileg igaznak kell lennie, hogy milliárdnyi önző egyéni cselekedet csodálatos módon átváltozik jólétté és közjóvá. Ha mi, emberek pusztán önző haszonmaximalizálók vagyunk, akkor jólétünk az önzésből származik. E gazdasági logika alapján a kapzsiság nagyszerű, a szélesedő egyenlőtlenség hatékony, és a vállalat egyetlen célja az lehet, hogy gazdagítsa a részvényeseket, mert ha másként tenne, akkor lassítaná a gazdasági növekedést, és kárt okozna az egész gazdaságnak. Az önzés felmagasztalása képezi a neoliberális gazdaságpolitika ideológiai sarokkövét, ez a gondolkodásmód alakított ki olyan gazdaságpolitikát, mely lehetővé tette, hogy én és a felső egy százalékba tartozó többi gazdag megragadja a növekedés szinte minden előnyét az elmúlt negyven év során.
But, if instead we accept the latest empirical research, real science, which correctly describes human beings as highly cooperative, reciprocal and intuitively moral creatures, then it follows logically that it must be cooperation and not selfishness that is the cause of our prosperity, and it isn't our self-interest but rather our inherent reciprocity that is humanity's economic superpower.
De ha ehelyett elfogadjuk a legújabb empirikus eredményeket, a valódi tudományt, amely helyesen úgy ábrázolja az embert, mint kimagaslóan együttműködő, kölcsönösségre törekvő, ösztönösen erkölcsös teremtményt, akkor ebből logikusan következik, hogy az együttműködés, nem pedig az önzés a jólétünk eredője, és nem az önérdek, hanem inkább a ránk eleve jellemző kölcsönösség képezi az emberiség gazdasági szupererejét.
So at the heart of this new economics is a story about ourselves that grants us permission to be our best selves, and, unlike the old economics, this is a story that is virtuous and also has the virtue of being true.
Tehát az új közgazdaságtan középpontjában egy rólunk szóló történet áll, amely képes arra biztatni, hogy a legjobbat hozzuk ki magunkból, és ellentétben a régi közgazdaságtannal ez a történet pozitív, és megvan az az előnye is, hogy igaz.
Now, I want to emphasize that this new economics is not something I have personally imagined or invented. Its theories and models are being developed and refined in universities around the world building on some of the best new research in economics, complexity theory, evolutionary theory, psychology, anthropology and other disciplines. And although this new economics does not yet have its own textbook or even a commonly agreed upon name, in broad strokes its explanation of where prosperity comes from goes something like this.
Na mármost, szeretném hangsúlyozni, hogy ez az új közgazdaságtan nem valami olyasmi, amit személyesen én találtam ki. Elméleteit és modelljeit most dolgozzák ki és tökéletesítik a világ különböző egyetemein, a közgazdaságtan, a komplexitáselmélet, az evolúciós elmélet, a pszichológia, az antropológia és más területek legújabb kutatásaira építve. Bár ennek az új közgazdaságtannak egyelőre nincs tankönyvi megjelenítése, sem általánosan elfogadott neve, nagy vonalakban a következőképpen magyarázza a jólét eredetét:
So, market capitalism is an evolutionary system in which prosperity emerges through a positive feedback loop between increasing amounts of innovation and increasing amounts of consumer demand. Innovation is the process by which we solve human problems, consumer demand is the mechanism through which the market selects for useful innovations, and as we solve more problems, we become more prosperous. But as we become more prosperous, our problems and solutions become more complex, and this increasing technical complexity requires ever higher levels of social and economic cooperation in order to produce the more highly specialized products that define a modern economy.
a piaci kapitalizmus olyan evolúciós rendszer, amelyben a jólét az egyre nagyobb innováció és az egyre nagyobb fogyasztói igény közötti pozitív visszacsatolással valósul meg. Az innováció az a folyamat, amely megoldást nyújt az emberek problémáira, a fogyasztói kereslet az a mechanizmus, amelyen keresztül a piac kiválasztja a hasznos innovációkat, és ha több problémát oldunk meg, nagyobb jólétben élünk. De a nagyobb jólét összetettebb problémákat és megoldásokat jelent, és ez a növekvő technikai komplexitás magasabb szintű társadalmi és gazdasági együttműködést kíván a modern gazdaságra jellemző rendkívül specializált termékek előállításához.
Now, the old economics is correct, of course, that competition plays a crucial role in how markets work, but what it fails to see is that it is largely a competition between highly cooperative groups -- competition between firms, competition between networks of firms, competition between nations -- and anyone who has ever run a successful business knows that building a cooperative team by including the talents of everyone is almost always a better strategy than just a bunch of selfish jerks.
A régi közgazdaságtannak természetesen igaza van abban, hogy a verseny fontos szerepet játszik a piacok működésében, de nem ismeri fel, hogy ez nagyrészt hatékonyan együttműködő csoportok közötti verseny – vállalatok, vállalathálózatok közötti verseny, nemzetek közötti verseny – és mindenki, aki vezetett valaha sikeres vállalkozást, tudja, hogy együttműködő csapatot építeni, mindenki tehetségét bevonva szinte mindig jobb stratégia, mint egy rakás önző tuskóval dolgozni.
So how do we leave neoliberalism behind and build a more sustainable, more prosperous and more equitable society? The new economics suggests just five rules of thumb.
Akkor hogyan hagyjuk magunk mögött a neoliberalizmust, és hogyan építsünk fenntarthatóbb, virágzóbb és egyenlőbb társadalmat? Az új közgazdaságtan mindössze öt ökölszabályt javasol.
First is that successful economies are not jungles, they're gardens, which is to say that markets, like gardens, must be tended, that the market is the greatest social technology ever invented for solving human problems, but unconstrained by social norms or democratic regulation, markets inevitably create more problems than they solve. Climate change, the great financial crisis of 2008 are two easy examples.
Az első, hogy a sikeres gazdaság nem dzsungel, hanem kert; ami azt jelenti, hogy a piacot, mint a kertet gondozni kell, továbbá hogy a piac a valaha feltalált leghatékonyabb társadalmi technológia az emberiség problémáinak megoldására, de mivel nem korlátozzák társadalmi normák vagy demokratikus szabályozások, elkerülhetetlenül több problémát teremt, mint amennyit megold. Éghajlatváltozás és a 2008-as súlyos pénzügyi válság – csak hogy két példát említsek.
The second rule is that inclusion creates economic growth. So the neoliberal idea that inclusion is this fancy luxury to be afforded if and when we have growth is both wrong and backwards. The economy is people. Including more people in more ways is what causes economic growth in market economies.
A második szabály, hogy a társadalmi bevonás gazdasági növekedést teremt. A neoliberális nézet, hogy a társadalmi bevonás olyan fényűzés, amely csak növekedés esetén engedhető meg, egyaránt téves és maradi. A gazdaság alapját az emberek alkotják. A piacgazdaságban akkor valósul meg gazdasági növekedés, ha több embert vonunk be többféleképpen.
The third principle is the purpose of the corporation is not merely to enrich shareholders. The greatest grift in contemporary economic life is the neoliberal idea that the only purpose of the corporation and the only responsibility of executives is to enrich themselves and shareholders. The new economics must and can insist that the purpose of the corporation is to improve the welfare of all stakeholders: customers, workers, community and shareholders alike.
A harmadik szabály, hogy a vállalat célja nem pusztán a részvényesek gazdagítása. Napjaink gazdasági életének legnagyobb hazugsága az a neoliberális nézet, hogy a vállalat egyetlen célja és a vezetők egyetlen felelőssége önmaguk és a részvényesek gazdagítása. Az új közgazdaságtannak ki kell állnia amellett – és erre megvan a lehetősége –, hogy a vállalat célja valamennyi érdekelt fél jólétének javítása, ideértve az ügyfeleket, dolgozókat, a helyi közösséget és a részvényeseket egyaránt.
Rule four: greed is not good. Being rapacious doesn't make you a capitalist, it makes you a sociopath.
A negyedik szabály: a kapzsiság nem jó. A mohóságtól nem lesz az ember jó kapitalista, csak szociopata.
(Laughter)
(Nevetés)
(Applause)
(Taps)
And in an economy as dependent upon cooperation at scale as ours, sociopathy is as bad for business as it is for society.
Az együttműködéstől ilyen erősen függő gazdaságban a szociopátia éppolyan káros az üzletre, mint a társadalomra.
And fifth and finally, unlike the laws of physics, the laws of economics are a choice. Now, neoliberal economic theory has sold itself to you as unchangeable natural law, when in fact it's social norms and constructed narratives based on pseudoscience. If we truly want a more equitable, more prosperous and more sustainable economy, if we want high-functioning democracies and civil society, we must have a new economics.
Végül az ötödik szabály: a fizika törvényeivel ellentétben a gazdaság törvényei döntés útján születnek. A neoliberális gazdaságelmélet úgy adta el magát önöknek, mintha megváltozhatatlan természeti törvény lenne, pedig valójában áltudományon alapuló társadalmi normákra és kitalált narratívákra épül. Ha valóban egyenlőbb, virágzóbb és fenntarthatóbb gazdaságot akarunk, valamint jól működő demokráciát és civil társadalmat, akkor új közgazdaságtanra van szükségünk.
And here's the good news: if we want a new economics, all we have to do is choose to have it.
És van egy jó hírem: ha új közgazdaságtant akarunk, nem kell mást tennünk, mint eldönteni, hogy akarjuk.
Thank you.
Köszönöm.
(Applause)
(Taps)
Moderator: So Nick, I'm sure you get this question a lot. If you're so unhappy with the economic system, why not just give all your money away and join the 99 percent?
Moderátor: Nick, bizonyára sokszor megkapod a kérdést: ha annyira elégedetlen vagy a gazdasági rendszerrel, miért nem ajándékozod el az összes pénzed, és csatlakozol a 99%-hoz?
Nick Hanauer: Yeah, no, yes, right. You get that a lot. You get that a lot. "If you care so much about taxes, why don't you pay more, and if you care so much about wages, why don't you pay more?" And I could do that. The problem is, it doesn't make that much difference, and I have discovered a strategy that works literally a hundred thousand times better --
Nick Hanauer: Nem, vagyis igen. Sokszor megkapom. Sokszor. "Ha ennyire törődsz az adókkal, miért nem fizetsz többet?" Vagy "ha ennyire törődsz a bérekkel, miért nem fizetsz többet?" Megtehetném. A probléma az, hogy nem sokat javítana a helyzeten, és felfedeztem egy stratégiát, amely százezerszer jobban működik,
Moderator: OK.
Moderátor: Értem.
NH: which is to use my money to build narratives and to pass laws that will require all the other rich people to pay taxes and pay their workers better.
NH: úgyhogy olyan narratívák és törvények létrehozására fordítom a pénzem, amelyek megkövetelik, hogy minden más gazdag is adózzon, és jobban megfizesse a dolgozókat.
(Applause)
(Taps)
And so, for example, the 15-dollar minimum wage that we cooked up has now affected 30 million workers. So that works better.
És például az általunk kezdeményezett 15 dolláros minimálbér mára 30 millió dolgozó helyzetén segített. Tehát ez jobb módszer.
Moderator: That's great. If you change your mind, we'll find some takers for you.
Modrátor: Nagyszerű. Ha meggondolnád magad, szerzünk jelentkezőket a vagyonodra.
NH: OK. Thank you. Moderator: Thank you very much.
NH: Rendben. Köszönöm. Moderátor: Köszönöm szépen.