You probably don't know me, but I am one of those .01 percenters that you hear about and read about, and I am by any reasonable definition a plutocrat. And tonight, what I would like to do is speak directly to other plutocrats, to my people, because it feels like it's time for us all to have a chat. Like most plutocrats, I too am a proud and unapologetic capitalist. I have founded, cofounded or funded over 30 companies across a range of industries. I was the first non-family investor in Amazon.com. I cofounded a company called aQuantive that we sold to Microsoft for 6.4 billion dollars. My friends and I, we own a bank. I tell you this — (Laughter) — unbelievable, right?
Önök bizonyára nem ismernek engem, de ahhoz a bizonyos 0,01%-hoz tartozom, akikről hallani és olvasni szoktak. Minden létező meghatározás szerint gazdagnak számítok. Ma este szeretnék közvetlenül beszélni a többi plutokratához, a hozzám hasonlókhoz, mert úgy tűnik, hogy itt az ideje, hogy elcsevegjünk egymással. Ahogyan a legtöbb jómódú, én is büszke vagyok, és szemérmetlen kapitalista. Alapítója, társalapítója, vagy támogatója voltam több mint harminc vállalatnak, több iparágban. Én voltam az Amazon.com első nem-családtag befektetője, társalapítója voltam egy aQuantive nevű cégnek, amit a Microsoftnak több mint 6,4 milliárd dollárért adtunk el. Néhány barátommal van egy bankunk. Azért mondom ezt el... (Nevetés) Hihetetlen, igaz?
I tell you this to show that my life is like most plutocrats. I have a broad perspective on capitalism and business, and I have been rewarded obscenely for that with a life that most of you all can't even imagine: multiple homes, a yacht, my own plane, etc., etc., etc. But let's be honest: I am not the smartest person you've ever met. I am certainly not the hardest working. I was a mediocre student. I'm not technical at all. I can't write a word of code. Truly, my success is the consequence of spectacular luck, of birth, of circumstance and of timing. But I am actually pretty good at a couple of things. One, I have an unusually high tolerance for risk, and the other is I have a good sense, a good intuition about what will happen in the future, and I think that that intuition about the future is the essence of good entrepreneurship.
Azért mondom ezt el, hogy bemutassam, az én életem is pont olyan, mint a többi pénzemberé. Széles rálátásom van a kapitalizmusra és az üzleti életre, és szemérmetlenül megjutalmaztak érte egy olyan élettel, amit az önök többsége még csak el sem tud képzelni: több házam is van, egy yachtom, saját repülőgép, stb, stb, stb. De őszintén: nem én vagyok a legokosabb ember, akit valaha láttak. Természetesen nem is én dolgozom a legkeményebben. Közepes tanuló voltam. Egyáltalán nem vagyok műszaki ember. Egyetlen sornyi kódot sem tudok megírni. Igazából, a sikerem annak a következménye, hogy rendkívül szerencsés volt a születésem, a helyzet és az időzítés. De azért egészen jó vagyok pár dologban. Egyrészt, rendkívül kockázatvállaló vagyok, másrészt jó érzékem van, jól megérzem, mi fog történni a jövőben, és úgy gondolom, hogy a jövő megérzése a jó vállalkozás lényege.
So what do I see in our future today, you ask? I see pitchforks, as in angry mobs with pitchforks, because while people like us plutocrats are living beyond the dreams of avarice, the other 99 percent of our fellow citizens are falling farther and farther behind. In 1980, the top one percent of Americans shared about eight percent of national [income], while the bottom 50 percent of Americans shared 18 percent. Thirty years later, today, the top one percent shares over 20 percent of national [income], while the bottom 50 percent of Americans share 12 or 13. If the trend continues, the top one percent will share over 30 percent of national [income] in another 30 years, while the bottom 50 percent of Americans will share just six.
Szóval mit látok ma a jövőnkben? - kérdezhetik. Vasvillákat látok, mármint dühös tömeget vasvillákkal, mert amíg a hozzánk hasonló jómódúak fösvény álmokat felülmúló életet élnek, addig a lakosság másik 99%-a egyre jobban és jobban lemarad. 1980-ban az amerikaiak felső 1%-a nagyjából a nemzeti összbevétel 8%-án osztozott, míg az amerikaiak alsó 50%-a 18%-on osztozott. Harminc évvel később, ma, a felső 1% több mint 20%-át birtokolja a nemzeti bevételnek, míg az amerikaiak alsó 50%-a 12-13 százalékkal bír. Ha a trend folytatódik, akkor a felső 1% kezében a nemzeti vagyon több mint 30%-a fog összpontosulni újabb 30 éven belül, míg az amerikaiak alsó 50%-ának mindössze 6% jut majd.
You see, the problem isn't that we have some inequality. Some inequality is necessary for a high-functioning capitalist democracy. The problem is that inequality is at historic highs today and it's getting worse every day. And if wealth, power, and income continue to concentrate at the very tippy top, our society will change from a capitalist democracy to a neo-feudalist rentier society like 18th-century France. That was France before the revolution and the mobs with the pitchforks.
Látják, a problémánk nem csak egy kis egyenlőtlenség. Egy kis egyenlőtlenség szükséges egy jól működő kapitalista demokráciában. A probléma, hogy ez az egyenlőtlenség történelmi magasságokban van napjainkban és napról-napra rosszabbá válik. Ha a gazdagság, hatalom és pénz tovább koncentrálódik ott fent a csúcson, a társadalmunk át fog alakulni kapitalista demokráciából egy neofeudalista járadékélvező társadalommá, mint a 18. századi Franciaország. Ilyen volt Franciaország a forradalom előtt, a vasvillával hadonászó tömeg előtt.
So I have a message for my fellow plutocrats and zillionaires and for anyone who lives in a gated bubble world: Wake up. Wake up. It cannot last. Because if we do not do something to fix the glaring economic inequities in our society, the pitchforks will come for us, for no free and open society can long sustain this kind of rising economic inequality. It has never happened. There are no examples. You show me a highly unequal society, and I will show you a police state or an uprising. The pitchforks will come for us if we do not address this. It's not a matter of if, it's when. And it will be terrible when they come for everyone, but particularly for people like us plutocrats.
Szóval azt üzenem tehetős társaimnak és multimilliárdosoknak és mindenkinek, aki az életét elzártan, egy látszatvilágban éli: Ébresztő! Ébresztő! Ez nem folytatódhat. Mert, ha mi nem teszünk valamit, hogy kijavítsuk a társadalmunk kirívó egyenlőtlenségeit, akkor eljönnek értünk a vasvillákkal. Mert egyetlen szabad és nyitott társadalom sem képes túlélni ekkora mértékben növekvő gazdasági egyenlőtlenséget. Soha nem történt ilyen. Nincsen rá példa. Mutassanak nekem egy nagyon egyenlőtlen társadalmat, és mutatok egy rendőrállamot vagy egy felkelést. Eljönnek értünk a vasvillákkal, ha nem előzzük meg. Nem az a kérdés, hogy megtörténik-e, hanem, hogy mikor? És az szörnyű lesz majd, ha eljönnek mindenkiért, de különösen a hozzánk hasonló jómódúakért.
I know I must sound like some liberal do-gooder. I'm not. I'm not making a moral argument that economic inequality is wrong. What I am arguing is that rising economic inequality is stupid and ultimately self-defeating. Rising inequality doesn't just increase our risks from pitchforks, but it's also terrible for business too. So the model for us rich guys should be Henry Ford. When Ford famously introduced the $5 day, which was twice the prevailing wage at the time, he didn't just increase the productivity of his factories, he converted exploited autoworkers who were poor into a thriving middle class who could now afford to buy the products that they made. Ford intuited what we now know is true, that an economy is best understood as an ecosystem and characterized by the same kinds of feedback loops you find in a natural ecosystem, a feedback loop between customers and businesses. Raising wages increases demand, which increases hiring, which in turn increases wages and demand and profits, and that virtuous cycle of increasing prosperity is precisely what is missing from today's economic recovery.
Tudom, úgy hangzom, mint egy liberális álfilantróp. Nem vagyok az. Nem morálisan érvelek, hogy a gazdasági egyenlőtlenség rossz. Amellett érvelek, hogy a növekvő gazdasági egyenlőtlenség buta és végül önpusztító. A növekvő egyenlőtlenség nemcsak növeli a vasvillák kockázatát, hanem az üzlet számára is szörnyű. Úgyhogy nekünk, gazdag fickóknak Henry Fordot kellene követnünk. Amikor Ford bevezette az 5 dolláros napi munkabért, ami az akkor szokásosnak a duplája volt, nem csak növelte vele a termelékenységet a gyáraiban, ő akkor a szegény, kihasznált munkásokból gyarapodó középosztályt épített, akik már megengedhették maguknak, hogy megvegyék, amit építettek. Ford ráérzett arra, amiről ma már tudjuk, hogy igaz, hogy a gazdaság ökoszisztémaként magyarázható és jól jellemezhető ugyanazokkal a visszacsatolásokkal, amik megtalálhatók a természetes ökoszisztémákban, visszacsatolás a vásárlók és üzletek között. A bérek növekedésétől megnő a kereslet, ami növeli a munkahelyek számát, ami cserébe emeli a fizetéseket vele együtt a keresletet és a hasznot is. Ez az önfenntartó növekedési ciklus az, ami teljesen hiányzik a mai gazdaság megélénküléséből.
And this is why we need to put behind us the trickle-down policies that so dominate both political parties and embrace something I call middle-out economics. Middle-out economics rejects the neoclassical economic idea that economies are efficient, linear, mechanistic, that they tend towards equilibrium and fairness, and instead embraces the 21st-century idea that economies are complex, adaptive, ecosystemic, that they tend away from equilibrium and toward inequality, that they're not efficient at all but are effective if well managed. This 21st-century perspective allows you to clearly see that capitalism does not work by [efficiently] allocating existing resources. It works by [efficiently] creating new solutions to human problems. The genius of capitalism is that it is an evolutionary solution-finding system. It rewards people for solving other people's problems. The difference between a poor society and a rich society, obviously, is the degree to which that society has generated solutions in the form of products for its citizens. The sum of the solutions that we have in our society really is our prosperity, and this explains why companies like Google and Amazon and Microsoft and Apple and the entrepreneurs who created those companies have contributed so much to our nation's prosperity.
Ezért kell magunk mögött hagynunk a leszivárgás-elméletet, ami egyformán jellemző mindkét politikai oldalra. Helyette felkarolhatnánk egy középutas gazdaságpolitikát. Ez a középutas gazdaságpolitika elutasítja azt a neoklasszikus gazdasági elképzelést, hogy a gazdaság hatékony, lineáris, mechanikus, hogy egyensúlyra és méltányosságra törekszik. Helyette azt a 21. századi elvet vallja, hogy a gazdaság összetett és alkalmazkodó. Ökoszisztéma, ami távolodik az egyensúlytól és az egyenlőtlenségek felé tart. Egyáltalán nem hatékony, de eredményes, ha jól menedzselik. Ez a 21. századi nézőpont tisztán megmutatja, hogy a kapitalizmus nem működik a meglevő erőforrások hatékony elosztásával. Akkor működik, ha hatékonyan tudunk új megoldásokat találni az emberi problémákra. A kapitalizmus zsenialitása, hogy ez egy evolúciós megoldáskereső rendszer. Jutalmazza azokat, akik megoldják mások problémáit. A különbség egy szegény társadalom és egy gazdag társadalom között nyilvánvalóan annak mértéke, hogy az a társadalom mennyire termelt megoldásokat termékek formájában a lakosság számára. A társadalmunkban alkalmazott megoldások összessége valójában a mi jólétünk, és ez magyarázat arra, hogy az olyan vállalatok, mint a Google, Amazon, Microsoft vagy Apple és az őket létrehozó vállalkozók olyan sokkal hozzájárultak nemzetünk boldogulásához.
This 21st-century perspective also makes clear that what we think of as economic growth is best understood as the rate at which we solve problems. But that rate is totally dependent upon how many problem solvers — diverse, able problem solvers — we have, and thus how many of our fellow citizens actively participate, both as entrepreneurs who can offer solutions, and as customers who consume them. But this maximizing participation thing doesn't happen by accident. It doesn't happen by itself. It requires effort and investment, which is why all highly prosperous capitalist democracies are characterized by massive investments in the middle class and the infrastructure that they depend on.
Ez a 21. századi perspektíva azt is világossá teszi, hogy amire gazdasági növekedésként gondolunk jobban értelmezhető problémamegoldásunk tempójaként. Viszont ennek sebessége attól függ, hogy mennyi problémamegoldó - sokrétű és rátermett problémamegoldónk - van, és hogy a lakosság mekkora része vesz aktívan részt benne úgy megoldást kínáló vállalkozóként, és azokat fogyasztó vásárlóként. De a részvétel maximalizálása nem történik véletlenül. Nem történik magától. Erőfeszítést és befektetést igényel, ezért minden egyes nagyon virágzó kapitalista demokráciában az jellemző, hogy komolyan befektetnek a középosztályba és az infrastruktúrába, amelytől függnek.
We plutocrats need to get this trickle-down economics thing behind us, this idea that the better we do, the better everyone else will do. It's not true. How could it be? I earn 1,000 times the median wage, but I do not buy 1,000 times as much stuff, do I? I actually bought two pairs of these pants, what my partner Mike calls my manager pants. I could have bought 2,000 pairs, but what would I do with them? (Laughter) How many haircuts can I get? How often can I go out to dinner? No matter how wealthy a few plutocrats get, we can never drive a great national economy. Only a thriving middle class can do that. There's nothing to be done, my plutocrat friends might say. Henry Ford was in a different time. Maybe we can't do some things. Maybe we can do some things. June 19, 2013, Bloomberg published an article I wrote called "The Capitalist’s Case for a $15 Minimum Wage." The good people at Forbes magazine, among my biggest admirers, called it "Nick Hanauer's near-insane proposal." And yet, just 350 days after that article was published, Seattle's Mayor Ed Murray signed into law an ordinance raising the minimum wage in Seattle to 15 dollars an hour, more than double what the prevailing federal $7.25 rate is. How did this happen, reasonable people might ask. It happened because a group of us reminded the middle class that they are the source of growth and prosperity in capitalist economies. We reminded them that when workers have more money, businesses have more customers, and need more employees. We reminded them that when businesses pay workers a living wage, taxpayers are relieved of the burden of funding the poverty programs like food stamps and medical assistance and rent assistance that those workers need. We reminded them that low-wage workers make terrible taxpayers, and that when you raise the minimum wage for all businesses, all businesses benefit yet all can compete.
Nekünk gazdagoknak muszáj lesz magunk mögött hagyni ezt a leszivárgás-elméletet, azt a feltevést, hogy ha mi jobban teljesítünk, akkor mindenki más is jobban fog teljesíteni. Ez nem igaz. Hogyan lehetne? Én az átlagjövedelem ezerszeresét keresem, de nem vásárolok ezerszer annyit, ugye? Mondjuk két ilyen nadrágot vettem, amit az üzlettársam, Mike úgy hív, a menedzser nadrágom. Vehettem volna 2000 nadrágot is, de mit kezdenék velük? (Nevetés) Hányszor mehetek el fodrászhoz? Milyen gyakran mehetek vacsorázni? Nem számít, hogy mennyire tehetőssé válik néhány gazdag ember, sosem leszünk képesek működtetni egy nemzetgazdaságot. Csak egy virágzó középosztály képes erre. Semmit sem lehet tenni, mondhatnák a gazdag barátaim. Henry Ford más korban élt. Talán nem tehetünk meg bizonyos dolgokat. De talán megtehetünk pár dolgot. 2013. június 19-én a Bloomberg közölte egy cikkemet ezzel a címmel: "A kapitalisták érdeke a 15 dolláros minimálbér." A Forbes magazinnál dolgozó jóemberek, köztük a legnagyobb híveim, úgy nevezték, "Nick Hanauer majdnem őrült javaslata." Mégis alig 350 nappal azután, hogy a cikket közölték, Seattle polgármestere, Ed Murray törvénybe iktatta, hogy ezentúl a minimálbér Seattle-ben 15 dollár lesz óránként. Több mint duplája annak a 7,25 dollárnak, amit a szövetségi törvény előír. Hogyan történt ez? - kérdezhetnék a racionális emberek. Azért történt, mert néhányunk emlékeztette a középosztályt, hogy ők a kapitalista gazdaság növekedésének és sikerének forrása. Emlékeztettük őket arra, hogy amikor a munkásoknak több pénzük van, akkor a boltoknak több vásárlójuk van, és ilyenkor több alkalmazottra van szükségük. Emlékeztettük őket arra, hogy amikor az üzletek több bért fizetnek a munkásoknak, akkor az adófizetők felszabadulnak a teher alól, hogy segélyprogramokat támogassanak, mint az élelmiszerkedvezmény, az egészségügyi segély, vagy a lakbértámogatás, amire az alulfizetett munkások szorulnak. Emlékeztettük őket, hogy az alulfizetett munkások szörnyű rossz adófizetők, és hogy amikor emelik a minimálbért minden vállalkozásnál, abból minden cégnek haszna származik, mégis képesek versenyezni egymással.
Now the orthodox reaction, of course, is raising the minimum wage costs jobs. Right? Your politician's always echoing that trickle-down idea by saying things like, "Well, if you raise the price of employment, guess what happens? You get less of it."
Az ortodox reakció erre persze az, hogy a minimálbér növelése munkahelyekbe kerül, igaz? A politikusok mindig azt szajkózzák, amit a leszivárgás-elmélet diktál, mint például: "Ha növeljük a munkaerő árát, tudod, mi történik? Kevesebb lesz belőle."
Are you sure? Because there's some contravening evidence. Since 1980, the wages of CEOs in our country have gone from about 30 times the median wage to 500 times. That's raising the price of employment. And yet, to my knowledge, I have never seen a company outsource its CEO's job, automate their job, export the job to China. In fact, we appear to be employing more CEOs and senior managers than ever before. So too for technology workers and financial services workers, who earn multiples of the median wage and yet we employ more and more of them, so clearly you can raise the price of employment and get more of it.
Biztosak ebben? Mert vannak ezt cáfoló bizonyítékok. 1980 óta az ország vezérigazgatóinak fizetése nagyjából az átlagkereset 30-szorosáról felment az 500-szorosára. Ez a munkaerőköltség emelése. És mégis, tudomásom szerint, sosem láttam egyetlen vállalatot sem kiszervezni vagy automatizálni a vezérigazgatók munkáját, áthelyezni a munkájukat Kínába. Valójában úgy tűnik, hogy még több vezérigazgatót és vezető menedzsert alkalmazunk, mint korábban. Ugyanez igaz a technológiai munkásokra és a gazdasági szakemberekre, akik az átlagbér sokszorosát keresik és mégis egyre többet alkalmazunk belőlük. Úgyhogy egyértelműen növelhetjük a munkahelyek árát és mégis lehet belőlük több.
I know that most people think that the $15 minimum wage is this insane, risky economic experiment. We disagree. We believe that the $15 minimum wage in Seattle is actually the continuation of a logical economic policy. It is allowing our city to kick your city's ass. Because, you see, Washington state already has the highest minimum wage of any state in the nation. We pay all workers $9.32, which is almost 30 percent more than the federal minimum of 7.25, but crucially, 427 percent more than the federal tipped minimum of 2.13. If trickle-down thinkers were right, then Washington state should have massive unemployment. Seattle should be sliding into the ocean. And yet, Seattle is the fastest-growing big city in the country. Washington state is generating small business jobs at a higher rate than any other major state in the nation. The restaurant business in Seattle? Booming. Why? Because the fundamental law of capitalism is, when workers have more money, businesses have more customers and need more workers. When restaurants pay restaurant workers enough so that even they can afford to eat in restaurants, that's not bad for the restaurant business. That's good for it, despite what some restaurateurs may tell you.
Tudom, hogy a legtöbb ember azt gondolja, hogy a 15 dolláros minimálbér egy őrült és veszélyes gazdasági kísérlet. Mi nem értünk egyet ezzel. Mi abban hiszünk, hogy a 15 dolláros minimálbér Seattle városában valójában egy logikus gazdaságpolitika folyománya. Lehetővé teszi a városunk számára, hogy ráverjünk egyet a maguk városára. Mert látják, Washington államban eddig is a legmagasabb volt a minimálbér az ország összes állama közül. Mi 9,32 dollárt fizettünk, ami majdnem 30%-kal több, mint a 7,25 dollár szövetségi minimum, de 427%-kal több, mint a 2,13 dolláros szövetségi minimálbér borravalós állásokban. Ha a leszivárgás-elmélet híveinek volna igazuk, akkor Washington államban hatalmas munkanélküliség volna. Seattle elsüllyedne az óceánban. És mégis, Seattle az ország leggyorsabban növekvő nagyvárosa. Washington állam gyorsabban hoz létre kisvállalkozói munkahelyeket, mint bármely más jelentős állam az országban. Az éttermek Seattle-ben? A csúcson. Miért? Mert a kapitalizmus alaptörvénye, ha a munkásoknak több pénze van, az üzleteknek több a vásárlójuk és több dolgozóra van szükségük. Ha az éttermek eleget fizetnek a dolgozóiknak, hogy azok megengedhessék maguknak, hogy étteremben ehessenek, az nem rossz az étteremszektornak. Használ neki, szemben azzal, amit néhányan mondanak.
Is it more complicated than I'm making out? Of course it is. There are a lot of dynamics at play. But can we please stop insisting that if low-wage workers earn a little bit more, unemployment will skyrocket and the economy will collapse? There is no evidence for it. The most insidious thing about trickle-down economics is not the claim that if the rich get richer, everyone is better off. It is the claim made by those who oppose any increase in the minimum wage that if the poor get richer, that will be bad for the economy. This is nonsense. So can we please dispense with this rhetoric that says that rich guys like me and my plutocrat friends made our country? We plutocrats know, even if we don't like to admit it in public, that if we had been born somewhere else, not here in the United States, we might very well be just some dude standing barefoot by the side of a dirt road selling fruit. It's not that they don't have good entrepreneurs in other places, even very, very poor places. It's just that that's all that those entrepreneurs' customers can afford.
Bonyolultabb ez, mint én bemutatom? Persze, hogy az! Sokféle kölcsönhatás érvényesül. De elszakadhatnánk végre attól, hogy azt hajtogatjuk, egekbe száll a munkanélküliség, ha az alulfizetett dolgozók egy kicsit többet keresnek és összeomlik tőle a gazdaság? Nincs rá bizonyíték! A legalattomosabb dolog a leszivárgás-elméletben nem az az állítás, hogy ha a gazdagok még gazdagabbak lesznek, akkor az mindenkinek használ. A legrosszabb, amit azok állítanak, akik minden minimálbér-emelést elleneznek, azzal az érveléssel, hogy ha a szegények gazdagabbak lesznek, az rossz lesz a gazdaságnak. Ez képtelenség. Szóval felhagyhatnánk végre ezzel az érveléssel, ami azt állítja, hogy a hozzám hasonló gazdagok és a plutokrata barátaim, mi működtetjük ezt az országot? Mi gazdagok tudjuk, még akkor is, ha nem szívesen ismerjük be, ha máshol születtünk volna, nem itt az Egyesült Államokban, akkor nagyon is lehetséges, hogy csak mezítláb állnánk egy országút szélén és gyümölcsöt árulnánk. Nem mintha máshol nem lennének remek vállalkozók, még nagyon, nagyon szegény helyeken is. Csupán arról van szó, hogy azoknak a vállalkozóknak a vevői ennyit engedhetnek meg.
So here's an idea for a new kind of economics, a new kind of politics that I call new capitalism. Let's acknowledge that capitalism beats the alternatives, but also that the more people we include, both as entrepreneurs and as customers, the better it works. Let's by all means shrink the size of government, but not by slashing the poverty programs, but by ensuring that workers are paid enough so that they actually don't need those programs. Let's invest enough in the middle class to make our economy fairer and more inclusive, and by fairer, more truly competitive, and by more truly competitive, more able to generate the solutions to human problems that are the true drivers of growth and prosperity. Capitalism is the greatest social technology ever invented for creating prosperity in human societies, if it is well managed, but capitalism, because of the fundamental multiplicative dynamics of complex systems, tends towards, inexorably, inequality, concentration and collapse. The work of democracies is to maximize the inclusion of the many in order to create prosperity, not to enable the few to accumulate money. Government does create prosperity and growth, by creating the conditions that allow both entrepreneurs and their customers to thrive. Balancing the power of capitalists like me and workers isn't bad for capitalism. It's essential to it. Programs like a reasonable minimum wage, affordable healthcare, paid sick leave, and the progressive taxation necessary to pay for the important infrastructure necessary for the middle class like education, R and D, these are indispensable tools shrewd capitalists should embrace to drive growth, because no one benefits from it like us.
Úgyhogy itt egy újfajta gazdasági ötlet, újfajta politika, amit én új kapitalizmusnak hívok. Lássuk be, hogy a kapitalizmus felülmúlja az alternatívákat, de azt is, hogy minél több embert vonunk be, úgy vállalkozóként, mint vásárlóként, annál jobban működik. Csökkentsük minél jobban a kormányzat méretét, de ne a kormányzati támogatások megnyirbálásával, hanem azzal, hogy eleget fizetünk a dolgozóknak, így nem lesz szükség azokra a támogatásokra. Fektessünk inkább a középosztályba, hogy igazságosabb és befogadóbb legyen a gazdaság, igazságosabb voltával valóban versenyképesebb is, az igazi versenyképességgel pedig még inkább képes legyen megoldásokat teremteni az emberi problémákra, ami a növekedés és siker igazi motorja. A kapitalizmus a legnagyszerűbb társadalmi technológia, amit valaha feltaláltak, hogy sikert hozzanak létre az emberi társadalomban, ha azt jól működtetik. De a kapitalizmus inkább az összetett rendszerek sokszorozódó dinamikája miatt kérlelhetetlenül az egyenlőtlenség, koncentráció és összeomlás felé tart. A demokrácia feladata maximalizálni a bevontak számát, hogy jólétet teremtsen, nem a keveseket hozzásegíteni a pénzfelhalmozáshoz. A kormány serkenti a növekedést és fellendülést azáltal, hogy olyan körülményeket teremt, amelyek mellett vállalkozók és vásárlók is egyaránt gyarapodnak. Egyensúlyt teremteni a hozzám hasonló kapitalisták és a munkások között nem árt a kapitalizmusnak, hanem létfontosságú hozzá. Az olyan megoldások, mint a racionális minimálbér, a megfizethető közegészségügy, a fizetett betegszabadság, és a progresszív adózás szükségesek hozzá, hogy fedezzék a szükséges infrastruktúrákat, amikre szüksége van a középosztálynak, mint az oktatás, kutatás-fejlesztés, ezek nélkülözhetetlen eszközök, amiket az okos kapitalistáknak fel kellene karolniuk, hogy támogassák a növekedést, mert senki más nem élvezi nagyobb hasznát, mint mi.
Many economists would have you believe that their field is an objective science. I disagree, and I think that it is equally a tool that humans use to enforce and encode our social and moral preferences and prejudices about status and power, which is why plutocrats like me have always needed to find persuasive stories to tell everyone else about why our relative positions are morally righteous and good for everyone: like, we are indispensable, the job creators, and you are not; like, tax cuts for us create growth, but investments in you will balloon our debt and bankrupt our great country; that we matter; that you don't. For thousands of years, these stories were called divine right. Today, we have trickle-down economics. How obviously, transparently self-serving all of this is. We plutocrats need to see that the United States of America made us, not the other way around; that a thriving middle class is the source of prosperity in capitalist economies, not a consequence of it. And we should never forget that even the best of us in the worst of circumstances are barefoot by the side of a dirt road selling fruit.
Sok közgazdász próbálja elhitetni, hogy az ő szakmájuk objektív tudomány. Nem értek velük egyet, szerintem eszközként használják, hogy megerősítsék és belénk programozzák a szociális és morális előjogokat és előítéleteket státuszról és hatalomról. A hozzám hasonló plutokratáknak ezért kellett mindig meggyőző történeteket találniuk hozzá, hogy mindenkinek elmondhassák azt, hogy meglehetősen relatív pozíciónk morálisan tisztességes és mindenkinek jó: úgymint, nélkülözhetetlenek vagyunk, mi vagyunk a munkahelyteremtők, és önök nem azok; mint az, hogy a mi adókedvezményeink munkahelyeket teremtenek, de ha önökbe fektetünk be, akkor attól eladósodunk és csődbe megy remek országunk; hogy mi fontosak vagyunk, önök nem azok. Évezredeken át ezeket a sztorikat úgy hívták, hogy isteni előjog. Ma úgy hívják, hogy leszivárgás-elmélet. Mennyire nyilvánvaló és átlátszóan önző ez az egész. Nekünk plutokratáknak be kell látnunk, hogy minket az Amerikai Egyesült Államok teremtett, nem pedig fordítva; ahogy azt is, hogy egy jól élő középosztály a forrása minden sikernek egy kapitalista gazdaságban, nem pedig a következménye annak. Sosem lenne szabad elfelejtenünk, hogy kedvezőtlen körülmények között még a köztünk levők legjobbjai is csak gyümölcsöt árulhatnának mezítláb egy földút szélén.
Fellow plutocrats, I think it may be time for us to recommit to our country, to commit to a new kind of capitalism which is both more inclusive and more effective, a capitalism that will ensure that America's economy remains the most dynamic and prosperous in the world. Let's secure the future for ourselves, our children and their children. Or alternatively, we could do nothing, hide in our gated communities and private schools, enjoy our planes and yachts — they're fun — and wait for the pitchforks.
Tehetős társaim, úgy gondolom, itt lehet számunkra az idő támogatni a hazánkat, támogatni egy újfajta kapitalizmust, ami sokkal befogadóbb és sokkal eredményesebb is. Egy kapitalizmust, ami biztosítja, hogy az amerikai gazdaság továbbra is a legdinamikusabb és legsikeresebb lesz a világon. Biztosítsuk be a saját jövőnket, a gyerekeinknek és az ő gyerekeiknek. Vagy máskülönben semmi mást nem tehetünk, mint elrejtőzünk az elzárt közösségeinkben és magániskolákban, élvezzük a repülőinket és jachtjainkat - hiszen az remek móka - és várhatjuk, hogy mikor jönnek a vasvillákkal.
Thank you.
Köszönöm!
(Applause)
(Taps)