I want to talk today about -- I've been asked to take the long view, and I'm going to tell you what I think are the three biggest problems for humanity from this long point of view. Some of these have already been touched upon by other speakers, which is encouraging. It seems that there's not just one person who thinks that these problems are important.
Ma szeretnék beszélni a... Arra kértek, tekintsek a jövőbe, ezért arról fogok beszélni, hogy nézetem szerint mi az emberiség három fő gondja e hosszú távú kitekintésben. Némelyiket más előadók már érintették, és ez biztató. Nem állok egyedül a véleményemmel, hogy ezek fontos kérdések.
The first is -- death is a big problem. If you look at the statistics, the odds are not very favorable to us. So far, most people who have lived have also died. Roughly 90 percent of everybody who has been alive has died by now. So the annual death rate adds up to 150,000 -- sorry, the daily death rate -- 150,000 people per day, which is a huge number by any standard. The annual death rate, then, becomes 56 million. If we just look at the single, biggest cause of death -- aging -- it accounts for roughly two-thirds of all human people who die. That adds up to an annual death toll of greater than the population of Canada. Sometimes, we don't see a problem because either it's too familiar or it's too big. Can't see it because it's too big. I think death might be both too familiar and too big for most people to see it as a problem.
Az első nagy kérdés – a halál. Ha megnézzük a statisztikát, esélyeink nemigen kedvezőek. A legtöbben azok közül, akik valaha éltek, mára már halottak. A valaha éltek 90%-a mára már halott. Évente... elnézést, naponta 150 000 ember hal meg. Ez minden szempontból nagy szám. Ebből adódik, hogy évente 56 milliónyian halnak meg. Ha csupán az egyszerű s legnagyobb okot, az öregedést vesszük, ez teszi ki a halálesetek kétharmadát. Évente többen halnak meg az öregedés miatt, mint Kanada lélekszáma. Néha nem vesszük észre a problémát, mert vagy túl ismert, vagy túl kiterjedt. A fától nem látjuk az erdőt. A halálra mindkettő igaz lehet: túl ismert és túl nagy kérdés ahhoz, hogy a legtöbben problémaként kezeljék.
Once you think about it, you see this is not statistical points; these are -- let's see, how far have I talked? I've talked for three minutes. So that would be, roughly, 324 people have died since I've begun speaking. People like -- it's roughly the population in this room has just died. Now, the human cost of that is obvious, once you start to think about it -- the suffering, the loss -- it's also, economically, enormously wasteful. I just look at the information, and knowledge, and experience that is lost due to natural causes of death in general, and aging, in particular.
Látható, hogy a lényeg nem a statisztika... ...mióta beszélek? Három perce. Ez idő alatt kb. 324-en haltak meg. Kb. annyian, ahányan itt ülnek a teremben. Az emberi veszteség nyilvánvaló, ha meggondoljuk: szenvedés, veszteség –, gazdaságilag is hatalmas tékozlás. Tekintsük csak az információt, tudást és tapasztalatot, ami általában természetes halálok miatt ment veszendőbe, konkrétan öregedés miatt.
Suppose we approximated one person with one book? Now, of course, this is an underestimation. A person's lifetime of learning and experience is a lot more than you could put into a single book. But let's suppose we did this. 52 million people die of natural causes each year corresponds, then, to 52 million volumes destroyed. Library of Congress holds 18 million volumes. We are upset about the burning of the Library of Alexandria. It's one of the great cultural tragedies that we remember, even today. But this is the equivalent of three Libraries of Congress -- burnt down, forever lost -- each year.
Tegyük föl, hogy egy személy megfelel egy könyvnek. Ezzel persze alulértékeljük a személyt, hiszen az élete során megszerzett tudás és tapasztalat sokkal többet ér, mint amennyi egy könyvbe beleférhetne. De azért tételezzük föl. Évente 52 milliónyian halnak meg természetes okok miatt. ez 52 millió kötetnek felel meg. A Kongresszusi Könyvtár 18 millió kötetes. Föl vagyunk dúlva amiatt, hogy leégett az alexandriai könyvtár. Ez egyike a nagy kulturális tragédiáknak, amire még ma is emlékszünk. De az 3 leégett, örökre elveszett Kongresszusi Könyvtárral ér föl – évente.
So that's the first big problem. And I wish Godspeed to Aubrey de Grey, and other people like him, to try to do something about this as soon as possible. Existential risk -- the second big problem. Existential risk is a threat to human survival, or to the long-term potential of our species. Now, why do I say that this is a big problem? Well, let's first look at the probability -- and this is very, very difficult to estimate -- but there have been only four studies on this in recent years, which is surprising. You would think that it would be of some interest to try to find out more about this given that the stakes are so big, but it's a very neglected area.
Ez lenne az első óriási kérdés. Isten vezérelje Aubrey de Greyt, sok sikert kívánok neki és a hozzá hasonlóknak, hogy minél előbb megoldást találjanak. A másik nagy kérdés az egzisztenciális kockázat. Az egzisztenciális kockázat az emberi faj fönnmaradását fenyegeti. Miért tartom ezt nagy problémának? Nézzük elsőként a valószínűséget, noha azt nagyon nehéz felbecsülni, de erről meglepő módon csak négy tanulmány készült az utóbbi időkben. Gondolhatnák, hogy érdekes lenne jobban megismerni a témát, ha már ekkora a tét. De e témát nemigen kutatják.
But there have been four studies -- one by John Lesley, wrote a book on this. He estimated a probability that we will fail to survive the current century: 50 percent. Similarly, the Astronomer Royal, whom we heard speak yesterday, also has a 50 percent probability estimate. Another author doesn't give any numerical estimate, but says the probability is significant that it will fail. I wrote a long paper on this. I said assigning a less than 20 percent probability would be a mistake in light of the current evidence we have. Now, the exact figures here, we should take with a big grain of salt, but there seems to be a consensus that the risk is substantial. Everybody who has looked at this and studied it agrees.
A négy kutatás közül az egyik John Lesley-é, aki könyvet írt róla. Annak valószínűségét, hogy nem éljük túl a 21. századot, 50%-ra becsülte. A tegnap hallott királyi csillagász is 50%-ot jelölt meg. Egy másik szerző ugyan nem számszerűsíti, de szerinte a valószínűség szignifikánsan a "nem éljük túl". Hosszú cikkemben azt írtam erről, hogy 20%-nál kisebb valószínűséget tulajdonítani neki hiba lenne a rendelkezésünkre álló bizonyítékok fényében. A pontos számok rendelkezésre állnak, ám óvatosan kell értékelnünk őket; bár abban megegyezhetünk, hogy a kockázat jelentős. Aki e munkákat ismeri, mind egyetért vele.
Now, if we think about what just reducing the probability of human extinction by just one percentage point -- not very much -- so that's equivalent to 60 million lives saved, if we just count the currently living people, the current generation. Now one percent of six billion people is equivalent to 60 million. So that's a large number. If we were to take into account future generations that will never come into existence if we blow ourselves up, then the figure becomes astronomical. If we could eventually colonize a chunk of the universe -- the Virgo supercluster -- maybe it will take us 100 million years to get there, but if we go extinct we never will. Then, even a one percentage point reduction in the extinction risk could be equivalent to this astronomical number -- 10 to the power of 32.
Ha arra gondolunk, mi csökkenti az emberiség kihalásának esélyét nem sokkal, csupán 1 százalékponttal, ez egyenlő 60 millió megmentett emberi élettel, ha csak a mai nemzedéket, a jelenleg élőket vesszük számításba. A 6 milliárd 1%-a 60 millió. Ez óriási szám. Ha a jövendő nemzedékeket is tekintjük, amelyek sohasem születnek meg, ha elpusztítjuk magunkat, rögtön csillagászati számot kapunk. Ha végül gyarmatosítjuk az univerzum jó részét, pl. a Szűz csillagképet, lehet, hogy 100 millió év alatt érünk oda, de ha kihalunk, tényleg soha nem érünk oda. A kihalási kockázat csökkenésének 1%-a egyenlő lehet ezzel a csillagászati számmal: 10³².
So if you take into account future generations as much as our own, every other moral imperative of philanthropic cost just becomes irrelevant. The only thing you should focus on would be to reduce existential risk because even the tiniest decrease in existential risk would just overwhelm any other benefit you could hope to achieve. And even if you just look at the current people, and ignore the potential that would be lost if we went extinct, it should still have a high priority. Now, let me spend the rest of my time on the third big problem, because it's more subtle and perhaps difficult to grasp. Think about some time in your life -- some people might never have experienced it -- but some people, there are just those moments that you have experienced where life was fantastic.
Ha a jövő nemzedékeit is figyelembe vesszük, mint a miénket, akkor minden más emberbaráti erkölcsi kényszerítő erő semmissé válik. Akkor csakis az egzisztenciális kockázat csökkentésével kell törődnünk, mert szemernyi csökkenés is ellensúlyozza az összes többi remélt előnyt. A jelenlegi emberiség láttán és figyelmen kívül hagyva az elvesző lehetőségeket, ha kihalnánk, nem vitás, melyiket válasszuk. A maradék időt a harmadik nagy gondra fordítom, mert az kényesebb, szövevényesebb és nehezebben megfogható. Gondoljanak életük olyan időszakára, – egyesek talán soha nem éreztek ilyet, de mások igen –, amikor rövid időre úgy érezték, hogy az élet nagyszerű.
It might have been at the moment of some great, creative inspiration you might have had when you just entered this flow stage. Or when you understood something you had never done before. Or perhaps in the ecstasy of romantic love. Or an aesthetic experience -- a sunset or a great piece of art. Every once in a while we have these moments, and we realize just how good life can be when it's at its best. And you wonder, why can't it be like that all the time? You just want to cling onto this. And then, of course, it drifts back into ordinary life and the memory fades. And it's really difficult to recall, in a normal frame of mind, just how good life can be at its best. Or how bad it can be at its worst.
Lehet, hogy ez valami nagy alkotói ihlet állapotában fordult elő, amikor belecsöppentek a flow-élmény állapotába. Vagy amikor hirtelen megértettek valamit. Vagy a romantikus szerelem mámorában. Vagy esztétikai élmény idején: naplemente vagy nagyszerű műalkotás láttán. E pillanatokban rádöbbenünk, hogy milyen nagyszerű az élet a maga pompájában. Azon tűnődünk, miért nincs ez így mindig. Foggal-körömmel kapaszkodnánk belé. Aztán persze, minden visszacsúszik a megszokottba, és az álomkép elillan. Normál lelkiállapotban tényleg nehéz fölidézni, hogy milyen nagyszerű az élet a maga pompájában. Vagy milyen szörnyű, amikor csapás csapást ér.
The third big problem is that life isn't usually as wonderful as it could be. I think that's a big, big problem. It's easy to say what we don't want. Here are a number of things that we don't want -- illness, involuntary death, unnecessary suffering, cruelty, stunted growth, memory loss, ignorance, absence of creativity. Suppose we fixed these things -- we did something about all of these. We were very successful. We got rid of all of these things. We might end up with something like this, which is -- I mean, it's a heck of a lot better than that. But is this really the best we can dream of? Is this the best we can do?
A harmadik nagy gond, hogy az élet nem oly csodás, mint amilyen lehetne. Ezt nagy gondnak tartom. Könnyű elmondani, mit nem akarunk. Van egy pár nemszeretem dolog: betegség, váratlan haláleset, fölös szenvedés, bántalmazás, fejlődési hiba, emlékezetvesztés, tudatlanság, kreativitáshiány. Tegyük föl, hogy ezeket megoldottuk, valamit kezdtünk mindegyikkel. Sikeresek voltunk. Megszabadultunk ezektől. Valami ilyesmit tehettünk volna. Sokkal jobb a helyzet, mint korábban, de tényleg ez a legjobb, az, amiről álmodoztunk? Ennyit tudunk csak elérni?
Or is it possible to find something a little bit more inspiring to work towards? And if we think about this, I think it's very clear that there are ways in which we could change things, not just by eliminating negatives, but adding positives. On my wish list, at least, would be: much longer, healthier lives, greater subjective well-being, enhanced cognitive capacities, more knowledge and understanding, unlimited opportunity for personal growth beyond our current biological limits, better relationships, an unbounded potential for spiritual, moral and intellectual development.
Vagy van valami lelkesítőbb, amire törekedhetnénk? Ha belegondolunk, igenis vannak módszereink, amikkel változtathatunk a helyzeten; nemcsak a negatívumok eltörlésével, hanem pozitívumok hozzáadásával is. A szűk kívánságlistámon ez áll: sokkal hosszabb és egészségesebb élet, több boldogság, nagyobb jólét, a kognitív képességek bővítése, több tudás és megértés, biológiai adottságainkon túli korlátlan lehetőségek a személyiségfejlődésben, jobb emberi kapcsolatok, korlátlan lehetőségek a szellemi, erkölcsi és értelmi fejlődésre.
If we want to achieve this, what, in the world, would have to change? And this is the answer -- we would have to change. Not just the world around us, but we, ourselves. Not just the way we think about the world, but the way we are -- our very biology. Human nature would have to change. Now, when we think about changing human nature, the first thing that comes to mind are these human modification technologies -- growth hormone therapy, cosmetic surgery, stimulants like Ritalin, Adderall, anti-depressants, anabolic steroids, artificial hearts. It's a pretty pathetic list. They do great things for a few people who suffer from some specific condition, but for most people, they don't really transform what it is to be human. And they also all seem a little bit -- most people have this instinct that, well, sure, there needs to be anti-depressants for the really depressed people. But there's a kind of queasiness that these are unnatural in some way.
Ennek eléréséhez mit kell változtatnunk a világon? A válasz a következő: magunkon kell változtatnunk. Nem pusztán a világon, hanem saját magunkon. Nemcsak világfölfogásunkon, hanem magunkon, önnön biológiánkon. Az emberi természetnek kell megváltoznia. Amikor az emberi természet módosításáról van szó, elsőként az ember megváltoztatásának technikája jut eszünkbe: a növekedéshormon-terápia, plasztikai sebészet, serkentőszerek, antidepresszánsok, anabolikus szteroidok, műszívek. Eléggé szánalmas lista. Segítenek egy adott embercsoporton, amely egy bizonyos helyzettől szenved. De a legtöbbjüknek nem változtatnak azon, mit jelent embernek lenni. Ők mind egy kissé... A legtöbben ösztönösen úgy érzik, hogy a leverteknek kellenek az antidepresszánsok. De úgy érezzük, hogy van ebben valami természetellenes.
It's worth recalling that there are a lot of other modification technologies and enhancement technologies that we use. We have skin enhancements, clothing. As far as I can see, all of you are users of this enhancement technology in this room, so that's a great thing. Mood modifiers have been used from time immemorial -- caffeine, alcohol, nicotine, immune system enhancement, vision enhancement, anesthetics -- we take that very much for granted, but just think about how great progress that is -- like, having an operation before anesthetics was not fun. Contraceptives, cosmetics and brain reprogramming techniques -- that sounds ominous,
Ne feledjük, hogy sok más módosító és tökéletesítő technológia is létezik; használjuk is őket. Pl. a bőrjavító: ez a ruházat. Ha nem tévedek, a teremben ülők közül mindenki használja e technológiát; tehát a dolog bevált. Időtlen idők óta használjuk a hangulatjavítókat: koffeint, szeszt, nikotint, immunrendszer-erősítőket, látásjavítókat, érzéstelenítőket. Maguktól értetődőnek vesszük őket, de gondoljanak arra, hogy ez micsoda haladás, hiszen az érzéstelenítés nélküli műtét nem volt leányálom. Fogamzásgátlók, kozmetikumok és az agy átprogramozása... ez baljóslatúan hangzik,
but the distinction between what is a technology -- a gadget would be the archetype -- and other ways of changing and rewriting human nature is quite subtle. So if you think about what it means to learn arithmetic or to learn to read, you're actually, literally rewriting your own brain. You're changing the microstructure of your brain as you go along. So in a broad sense, we don't need to think about technology as only little gadgets, like these things here, but even institutions and techniques, psychological methods and so forth. Forms of organization can have a profound impact on human nature.
de hajszálnyi a különbség a technológia, a prototípus és az emberi természet átírása között. Ha a számolás vagy az olvasás megtanulására gondolnak, voltaképpen átírják az agyukat. Eközben módosítják agyuk mikroszerkezetét. Szélesebb értelemben a technológiára nem csak mint kütyükre kell gondolnunk, hanem mint intézményekre, technikára, pszichológiai módszerekre stb. is. A szervezeti formáknak döntő hatásuk lehet az emberi természetre.
Looking ahead, there is a range of technologies that are almost certain to be developed sooner or later. We are very ignorant about what the time scale for these things are, but they all are consistent with everything we know about physical laws, laws of chemistry, etc. It's possible to assume, setting aside a possibility of catastrophe, that sooner or later we will develop all of these. And even just a couple of these would be enough to transform the human condition.
A jövőt tekintve, számos technológiát előbb-utóbb biztosan kifejlesztenek. Nem ismerjük a megvalósulásuk idejét, de mind igazodnak az általunk ismert fizikai, kémiai stb. törvényszerűségekhez. Okkal föltételezhetjük – kizárva a katasztrófa lehetőségét –, hogy előbb-utóbb kifejlesztjük őket. S csupán egynéhányuk elég lesz az ember megváltoztatásához.
So let's look at some of the dimensions of human nature that seem to leave room for improvement. Health span is a big and urgent thing, because if you're not alive, then all the other things will be to little avail. Intellectual capacity -- let's take that box, which falls into a lot of different sub-categories: memory, concentration, mental energy, intelligence, empathy. These are really great things. Part of the reason why we value these traits is that they make us better at competing with other people -- they're positional goods. But part of the reason -- and that's the reason why we have ethical ground for pursuing these -- is that they're also intrinsically valuable. It's just better to be able to understand more of the world around you and the people that you are communicating with, and to remember what you have learned. Modalities and special faculties. Now, the human mind is not a single unitary information processor, but it has a lot of different, special, evolved modules that do specific things for us. If you think about what we normally take as giving life a lot of its meaning -- music, humor, eroticism, spirituality, aesthetics, nurturing and caring, gossip, chatting with people --
Nézzük az emberi természet néhány vonását, amelyeken javíthatunk. Az egészséges életszakasz nagy és sürgős ügy, mert ha nem vagyunk életben, akkor minden mással nem sokra megyünk. Az értelmi képesség több részből tevődik össze: emlékezőképesség, összpontosítás, szellemi energia, intelligencia, beleérzés. Kétségtelenül fontos dolgok. Részben azért értékeljük e jellemvonásokat, mert versenyképesebbé válunk tőlük: ezek pozicionáló árucikkek. Másrészt, és ez az etikai alapja, amiért e jellemvonásokra törekszünk, hogy valódi értéket képviselnek. Milyen jó mind többet érteni a köröttünk lévő világból, a velünk kapcsolatban álló emberekből és emlékezni a megszerzett tudásunkra! Körülmények és különleges készségek. Elménk nem egyszerűen információ-földolgozó gép, hanem rengeteg különleges, fejlett, meghatározott rendeltetésű egysége van. Gondoljunk csak azokra, amelyek értelmet adnak életünknek: zene, humor, erotika, szellemiség, esztétika, nevelés és gondoskodás, pletyka, fecsegés...
all of these, very likely, are enabled by a special circuitry that we humans have, but that you could have another intelligent life form that lacks these. We're just lucky that we have the requisite neural machinery to process music and to appreciate it and enjoy it. All of these would enable, in principle -- be amenable to enhancement. Some people have a better musical ability and ability to appreciate music than others have. It's also interesting to think about what other things are -- so if these all enabled great values, why should we think that evolution has happened to provide us with all the modalities we would need to engage with other values that there might be?
ezeket valószínűleg olyan különleges áramkörök teszik lehetővé, amelyek megvannak bennünk. De nélkülük is lehet intelligens életmódunk. Szerencsések vagyunk, hogy megvan a kellő idegi fölépítésünk hogy földolgozhassuk, értékelhessük és élvezhessük a zenét. Ez tesz bennünket képessé a továbbfejlődésre. Van, akinek jobbak a zenei képességei, és másoknál jobban élvezik a zenét. Érdekes eltöprengeni rajta, mik lehetnek az egyéb dolgok... Ha azok nagy jelentőségűek, miért higgyük, hogy az evolúció megadott nekünk az esetleges egyéb értékek megszerzéséhez kellő minden feltételt?
Imagine a species that just didn't have this neural machinery for processing music. And they would just stare at us with bafflement when we spend time listening to a beautiful performance, like the one we just heard -- because of people making stupid movements, and they would be really irritated and wouldn't see what we were up to. But maybe they have another faculty, something else that would seem equally irrational to us, but they actually tap into some great possible value there. But we are just literally deaf to that kind of value. So we could think of adding on different, new sensory capacities and mental faculties. Bodily functionality and morphology and affective self-control. Greater subjective well-being. Be able to switch between relaxation and activity -- being able to go slow when you need to do that, and to speed up. Able to switch back and forth more easily would be a neat thing to be able to do -- easier to achieve the flow state, when you're totally immersed in something you are doing. Conscientiousness and sympathy. The ability to -- it's another interesting application that would have large social ramification, perhaps. If you could actually choose to preserve your romantic attachments to one person, undiminished through time, so that wouldn't have to -- love would never have to fade if you didn't want it to. That's probably not all that difficult. It might just be a simple hormone or something that could do this.
Képzeljünk el egy fajt, amely híján van a zene élvezetére szolgáló idegi berendezésnek. Értetlenül bámulnának, hogy mi jó lehet az általunk hallgatott gyönyörű zeneszámban, meg abban, hogy ott a zenészek hülyén hadonásznak. Idegesítené őket, és nem értenék, mire ez a nagy felhajtás. De meglehet, hogy más képességük nekünk ugyanolyan észszerűtlen lenne, ám az ő szemükben értéket képviselne. De a szó szoros értelmében süketek lennénk azokra az értékekre. Más, új érzékszervi képességek és mentális képességek hozzáadására gondolhatunk, testi funkciókra és formákra, és érzelmi önkontrollra, szubjektíve nagyobb jólétre. Legyünk képesek váltani a pihenés és a tevékenység között, legyük képesek lassítani vagy gyorsítani; mikor mire van szükség. A könnyebb átállás képessége elősegítené a flow állapotba jutást, amikor teljesen elmerülünk a teendőnkben. Lelkiismeretesség és részvét. Képesség... ez is érdekes alkalmazás, amelynek fontos társadalmi következményei lehetnek, ha azonos hőfokon meg akarjuk őrizni valakihez fűződő romantikus kapcsolatunkat. A szerelem soha nem csillapulna, hacsak nem akarnánk. Ez bizonyára nem nehéz. Lehet, hogy egyszerű hormonnal vagy ilyesfélével ez elérhető.
It's been done in voles. You can engineer a prairie vole to become monogamous when it's naturally polygamous. It's just a single gene. Might be more complicated in humans, but perhaps not that much. This is the last picture that I want to -- now we've got to use the laser pointer. A possible mode of being here would be a way of life -- a way of being, experiencing, thinking, seeing, interacting with the world. Down here in this little corner, here, we have the little sub-space of this larger space that is accessible to human beings -- beings with our biological capacities. It's a part of the space that's accessible to animals; since we are animals, we are a subset of that.
A mezei pockokkal már megcsinálták. A mezei pockok kezelés hatására monogámmá váltak, noha természetüknél fogva poligámok. Egyszerű génről van szó. Esetleg velünk bonyolultabb lesz, de talán nem nagyon. Ez az utolsó kép, a lézermutatót kell hozzá használnom. Egy lehetséges életforma lehet a létezés, a tapasztalás, a gondolkodás, a látás és a világgal való kapcsolat. Az alsó sarokban van egy kis terület, amely az emberiségnek, azaz a mi biológiai adottságunknak elérhető. Ez az állatoknak elérhető térség egy része, mivel az állatok részhalmaza vagyunk.
And then you can imagine some enhancements of human capacities. There would be different modes of being you could experience if you were able to stay alive for, say, 200 years. Then you could live sorts of lives and accumulate wisdoms that are just not possible for humans as we currently are. So then, you move off to this larger sphere of "human +," and you could continue that process and eventually explore a lot of this larger space of possible modes of being.
Képzeljék el az emberi készségek tökéletesítését. A létezés különféle formáit tapasztalhatjuk meg, ha képesek leszünk, mondjuk, 200 évig életben maradni. Akkor más-más életeket élhetünk meg, s annyi bölcsességet gyűjthetünk be, amennyi a mai embernek nem áll módjában. Akkor eljuthatnánk az "Ember+" térfelére, folytathatnánk a folyamatot, s végül bővebb létformákat fedezhetnénk föl.
Now, why is that a good thing to do? Well, we know already that in this little human circle there, there are these enormously wonderful and worthwhile modes of being -- human life at its best is wonderful. We have no reason to believe that within this much, much larger space there would not also be extremely worthwhile modes of being, perhaps ones that would be way beyond our wildest ability even to imagine or dream about. And so, to fix this third problem, I think we need -- slowly, carefully, with ethical wisdom and constraint -- develop the means that enable us to go out in this larger space and explore it and find the great values that might hide there. Thanks.
Mi ebben a jó? Már tudjuk, hogy ebben a kis emberi körben találhatók a lét csodálatos formái, amelyek megérik a fáradságot: az emberi élet csodálatos a maga pompájában. Miért hinnénk, hogy abban a sokkal nagyobb térben nem lesznek különlegesen figyelemre méltó létformák, talán olyanok, amelyek túl vannak legvadabb elképzelésünkön vagy ábrándunkon. A harmadik probléma megoldásához lassan, óvatosan, etikus bölcsességgel és visszafogottsággal fejlesztenünk kell a tágabb térbe kijutást lehetővé tevő eszközöket, s rá kell lelnünk az ott megbúvó értékekre. Köszönöm.