Martin Luther King did not say, "I have a nightmare," when he inspired the civil rights movements. He said, "I have a dream." And I have a dream. I have a dream that we can stop thinking that the future will be a nightmare, and this is going to be a challenge, because, if you think of every major blockbusting film of recent times, nearly all of its visions for humanity are apocalyptic. I think this film is one of the hardest watches of modern times, "The Road." It's a beautiful piece of filmmaking, but everything is desolate, everything is dead. And just a father and son trying to survive, walking along the road. And I think the environmental movement of which I am a part of has been complicit in creating this vision of the future.
Martin Luther King nem azt mondta, "Van egy rémálmom", amikor a polgárjogi mozgalmat lelkesítette. Azt mondta: "Van egy álmom." És nekem is van egy álmom. Van egy álmom, hogy képesek leszünk másként is gondolni a jövőre mint rémálomra, és ez egy kihívás lesz, mert ha csak az utóbbi idők nagy kasszasikerű filmjeire gondolunk, az emberiség víziója szinte mindegyikben apokaliptikus. Úgy gondolom, ez a film a modern idők egyik legzordabbika, "Az út". A filmkészítés egy szép darabja, de minden elhagyatott, minden halott. Egy apa és a fia próbál túlélni, az út mentén haladva. Úgy gondolom, hogy a környezetvédelmi mozgalom, aminek én is része vagyok, bűnrészes a jővőkép ilyenné tételében.
For too long, we have peddled a nightmarish vision of what's going to happen. We have focused on the worst-case scenario. We have focused on the problems. And we have not thought enough about the solutions. We've used fear, if you like, to grab people's attention. And any psychologist will tell you that fear in the organism is linked to flight mechanism. It's part of the fight and flight mechanism, that when an animal is frightened -- think of a deer. A deer freezes very, very still, poised to run away. And I think that's what we're doing when we're asking people to engage with our agenda around environmental degradation and climate change. People are freezing and running away because we're using fear. And I think the environmental movement has to grow up and start to think about what progress is.
Túl hosszú ideig házaltunk egy lidércnyomásszerű képpel, hogy mi fog történni. A legrosszabb eset forgatókönyvére fókuszáltunk. A problémákra fókuszáltunk. És nem gondolkodtunk eleget a megoldásokon. A félelmet használtuk, ha így tetszik, hogy felhívjuk az emberek figyelmét. És bármelyik pszichológus megmondja, hogy a szervezetben a félelem a menekülési mechanizmushoz van kapcsolva. Része a küzdj vagy menekülj mechanizmusnak, amikor egy állat megijed -- gondoljanak egy szarvasra. A szarvas mozdulatlanná dermed, felkészülve az elfutásra. És, azt gondolom, ez az, amit mi is teszünk, amikor megkérjük az embereket, hogy vegyenek részt a környezet pusztulása és az éghajlatváltozás elleni tennivalókban. Az emberek megdermednek és elfutnak, mert a megfélemlítést használjuk. És úgy gondolom, hogy a környezetvédelmi mozgalomnak fel kell nőnie és el kell kezdenie gondolkozni a haladásról.
What would it be like to be improving the human lot? And one of the problems that we face, I think, is that the only people that have cornered the market in terms of progress is a financial definition of what progress is, an economic definition of what progress is -- that somehow, if we get the right numbers to go up, we're going to be better off, whether that's on the stock market, whether that's with GDP and economic growth, that somehow life is going to get better. This is somehow appealing to human greed instead of fear -- that more is better. Come on. In the Western world, we have enough. Maybe some parts of the world don't, but we have enough. And we've know for a long time that this is not a good measure of the welfare of nations. In fact, the architect of our national accounting system, Simon Kuznets, in the 1930s, said that, "A nation's welfare can scarcely be inferred from their national income." But we've created a national accounting system which is firmly based on production and producing stuff. And indeed, this is probably historical, and it had its time. In the second World War, we needed to produce a lot of stuff. And indeed, we were so successful at producing certain types of stuff that we destroyed a lot of Europe, and we had to rebuild it afterwards. And so our national accounting system became fixated on what we can produce.
Hogyan lehetne jobbá tenni az emberiséget? Az egyik probléma, amivel szembekerülünk, úgy gondolom, az, hogy az emberek, akik kisajátították a piacot a haladás értelmében, ez egy pénzügyi értelmezése a haladásnak, egy gazdasági értelmezése a haladásnak -- hogy valamilyen módon, ha a helyes számok felmennek, jobb helyzetbe kerülünk, akár a részvénypiacon, akár a GDP és a gazdaság növekedése által, hogy valami módon az életünk jobbá válik. Ez valahogyan vonzóbb az emberi kapzsiságnak mint a félelem -- hogy a több jobb. A nyugati világban nekünk már van elég. Talán a világ néhány részén még nem, de nekünk van elég. És egy jó ideje tudjuk, hogy ez nem egy jó mércéje a nemzetek jólétének. Valójában, a nemzeti könyvelési rendszerünk megalkotója, Simon Kuznets, az 1930-as években azt mondta: "Egy nemzet jólétére aligha lehet következtetni a nemzeti jövedelemből." De mi létrehoztunk egy nemzeti könyvelési rendszert, ami határozottan a termelésen és gyártáson alapul. És valóban, ez valószínűleg történelmi, és megvolt az ideje. A II. világháborúban nagyon sok dolgot kellett gyártanunk. És valóban, olyan sikeresek voltunk bizonyos dolgok gyártásában, hogy megsemmisítettük Európa jó részét, és azután fel kellett újra építenünk. És így a nemzeti könyvelési rendszerünk a termelésen alapulóvá lett.
But as early as 1968, this visionary man, Robert Kennedy, at the start of his ill-fated presidential campaign, gave the most eloquent deconstruction of gross national product that ever has been. And he finished his talk with the phrase, that, "The gross national product measures everything except that which makes life worthwhile." How crazy is that? That our measure of progress, our dominant measure of progress in society, is measuring everything except that which makes life worthwhile? I believe, if Kennedy was alive today, he would be asking statisticians such as myself to go out and find out what makes life worthwhile. He'd be asking us to redesign our national accounting system to be based upon such important things as social justice, sustainability and people's well-being.
De már 1968-ban, a látnok, Robert Kennedy, a balszerencsés kimenetelű elnöki kampányának kezdetén a bruttó nemzeti termék legékesszólóbb lerombolását valósította meg. Beszédét azon mondattal fejezte be, miszerint "A bruttó nemzeti termék mindent mér, kivéve azt, ami az életet érdemlegessé teszi." Mennyire őrült ez? Hogy a haladásunk mértéke, a haladásunk domináns mértéke a társadalomban mindent mér, kivéve azt, ami az életet érdemlegessé teszi? Azt hiszem, hogyha Kennedy ma élne, megkérné a statisztikusokat, mint amilyen én is vagyok, hogy menjenek és találják meg, mi teszi az életet érdemlegessé. Megkérne minket, hogy tervezzük újra a nemzeti könyvelési rendszerünket, hogy olyan fontos dolgokon alapuljon mint a társadalmi igazságosság, fenntarthatóság és az emberek jóléte.
And actually, social scientists have already gone out and asked these questions around the world. This is from a global survey. It's asking people, what do they want. And unsurprisingly, people all around the world say that what they want is happiness, for themselves, for their families, their children, their communities. Okay, they think money is slightly important. It's there, but it's not nearly as important as happiness, and it's not nearly as important as love. We all need to love and be loved in life. It's not nearly as important as health. We want to be healthy and live a full life. These seem to be natural human aspirations. Why are statisticians not measuring these? Why are we not thinking of the progress of nations in these terms, instead of just how much stuff we have? And really, this is what I've done with my adult life -- is think about how do we measure happiness, how do we measure well-being, how can we do that within environmental limits.
És valójában a társadalomkutatók már elindultak, és feltették ezen kérdéseket a világ sok táján. Ez egy globális felmérés. Megkérdik az embereket, hogy mi az, amit akarnak. És, nem meglepő módon, az emberek az egész világon azt mondják, hogy amit akarnak, az a boldogság, saját maguknak, családjaiknak, gyermekeiknek, közösségeiknek. Rendben, a pénzt is némileg fontosnak tartják. Ott van, de közel sem olyan fontos mint a boldogság, és közel sem olyan fontos mint a szeretet. Mindannyiunknak adnunk és kapnunk is kell szeretetet egyaránt az életben. Közel sem olyan fontos mint az egészség. Egészségesek akarunk lenni és teljes életet akarunk élni. Ezek természetes emberi törékvéseknek tűnnek. Miért nem ezeket mérik a statisztikusok? Miért nem gondolunk a nemzetek haladására ezek értelmében, ahelyett, hogy azt nézzük, mennyi dolgot halmoztunk fel. És valóban, ez az, amivel felnőtt koromban foglalkoztam, azon gondolkodtam, hogyan mérjük a boldogságot, hogyan mérjük a jólétet, hogyan tudjuk ezt megtenni környezeti határokon belül.
And we created, at the organization that I work for, the New Economics Foundation, something we call the Happy Planet Index, because we think people should be happy and the planet should be happy. Why don't we create a measure of progress that shows that? And what we do, is we say that the ultimate outcome of a nation is how successful is it at creating happy and healthy lives for its citizens. That should be the goal of every nation on the planet. But we have to remember that there's a fundamental input to that, and that is how many of the planet's resources we use. We all have one planet. We all have to share it. It is the ultimate scarce resource, the one planet that we share. And economics is very interested in scarcity. When it has a scarce resource that it wants to turn into a desirable outcome, it thinks in terms of efficiency. It thinks in terms of how much bang do we get for our buck. And this is a measure of how much well-being we get for our planetary resource use. It is an efficiency measure. And probably the easiest way to show you that, is to show you this graph.
És megalkottuk, a szervezetnél, ahol dolgozom, a New Economics Foundation-nél, azt a valamit, amit mi úgy hívunk, hogy Boldog Bolygó Index, mert úgy gondoljuk, az embereknek és a bolygónak is boldognak kell lennie. Miért nem készítünk egy haladási mértéket, ami ezt mutatja? És amit mi csinálunk az, hogy azt mondjuk, egy nemzet végső eredménye az, hogy mennyire sikeres a boldog és egészséges élet megteremtésében állampolgárai számára. Ez kellene legyen a célja minden egyes nemzetnek a bolygón. De nem szabad elfelejtenünk, ennek alapvető bemenete, hogy mennyi erőforrását használjuk fel a bolygónak. Csak egy bolygónk van. Osztoznunk kell rajta. Ez a végső szűkös erőforrás, az egyetlen bolygó, melyen osztozunk. És a gazdaságtudomány nagyon érdekelt a szűkösségben. Ha adott egy szűkös erőforrás, amit a kívánt eredménnyé akar alakítani, hatékonyságban gondolkodik. Abban gondolkodik, hogy mivel járunk jobban. És ez annak a mértéke, hogy mennyi jólét származik a bolygó erőforráshasználatából. Egy hatékonysági mérték. És valószínűleg a legegyszerűbb mód ennek bemutatására, ha megmutatom önöknek ezt a grafikont.
Running horizontally along the graph, is "ecological footprint," which is a measure of how much resources we use and how much pressure we put on the planet. More is bad. Running vertically upwards, is a measure called "happy life years." It's about the well-being of nations. It's like a happiness adjusted life-expectancy. It's like quality and quantity of life in nations. And the yellow dot there you see, is the global average. Now, there's a huge array of nations around that global average. To the top right of the graph, are countries which are doing reasonably well and producing well-being, but they're using a lot of planet to get there. They are the U.S.A., other Western countries going across in those triangles and a few Gulf states in there actually. Conversely, at the bottom left of the graph, are countries that are not producing much well-being -- typically, sub-Saharan Africa. In Hobbesian terms, life is short and brutish there. The average life expectancy in many of these countries is only 40 years. Malaria, HIV/AIDS are killing a lot of people in these regions of the world.
A grafikon mentén vízszintesen az "ökológiai lábnyom" található, annak a mértéke, hogy mennyi erőforrást használunk és mekkora nyomást kényszerítünk a bolygóra. Minél többet, annál rosszabb. Függőlegesen, felfelé, a "boldog életévek" mértékét láthatjuk. Ez a nemzetek jólétéről szól. Olyan mint egy boldogság által beállított várható élettartam. Olyan mint a nemzetek életminősége és -mennyisége. És az a sárga pötty, amit látnak, a globális átlag. A nemzeteknek egy hatalmas tömbje helyezkedik el a globális átlag körül. A grafikon jobb felső részében azok az országok vannak, melyek viszonylag jól működnek és jólétet teremtenek, de nagyon kihasználják a bolygót, hogy oda feljussanak. Ilyen az Egyesült Államok, a többi nyugati ország azokkal a háromszögekkel jelölve és néhány Öböl-állam. Ezzel szemben, a grafikon bal alsó részében azon országok jelennek meg, melyek nem sok jólétet teremtenek -- például Fekete-Afrika. Hobbesi értelemben az élet rövid és állatias ott. A várható élettartam ezen országok többségében mindössze 40 év. A malária, a HIV/AIDS nagyon sok embert elpusztít a világ ezen részén.
But now for the good news! There are some countries up there, yellow triangles, that are doing better than global average, that are heading up towards the top left of the graph. This is an aspirational graph. We want to be top left, where good lives don't cost the earth. They're Latin American. The country on its own up at the top is a place I haven't been to. Maybe some of you have. Costa Rica. Costa Rica -- average life expectancy is 78-and-a-half years. That is longer than in the USA. They are, according to the latest Gallup world poll, the happiest nation on the planet -- than anybody; more than Switzerland and Denmark. They are the happiest place. They are doing that on a quarter of the resources that are used typically in [the] Western world -- a quarter of the resources.
De most jöjjenek a jó hírek! Van néhány ország ott fenn, a sárga háromszögek, melyek a globális átalgnál jobban állnak, a grafikon bal felső sarkába tartanak. Ez egy törekvési grafikon. A bal felsők akarunk lenni, ahol a jó élet nem teszi tönkre a Földet. Ők a latin-amerikaiak. A fenti, egymagában lévő ország olyan hely, ahol én még nem jártam. Talán néhányan önök közül igen. Costa Rica. Costa Rica -- a várható élettartam 78 és fél év. Ez magasabb mint az Egyesült Államokban. Ők, a legújabb Gallup világfelmérés szerint, a legboldogabb nemzet a bolygón -- boldogabb mint bármelyik másik; boldogabb mint Svájc és Dánia. Ez a legboldogabb hely. Ők az erőforrások egynegyedéből érik el ezt, mint amennyi a nyugati világra jellemző -- az erőforrások egynegyedéből.
What's going on there? What's happening in Costa Rica? We can look at some of the data. 99 percent of their electricity comes from renewable resources. Their government is one of the first to commit to be carbon neutral by 2021. They abolished the army in 1949 -- 1949. And they invested in social programs -- health and education. They have one of the highest literacy rates in Latin America and in the world. And they have that Latin vibe, don't they. They have the social connectedness. (Laughter) The challenge is, that possibly -- and the thing we might have to think about -- is that the future might not be North American, might not be Western European. It might be Latin American. And the challenge, really, is to pull the global average up here. That's what we need to do. And if we're going to do that, we need to pull countries from the bottom, and we need to pull countries from the right of the graph. And then we're starting to create a happy planet. That's one way of looking at it.
Mi történik ott? Mi történik Costa Ricán? Nézzünk néhány adatot. Az elektromosság 99 százaléka megújuló forrásokból jön. A kormányuk az elsők egyike, akik elkötelezték, hogy teljesen szén-dioxid-mentesek lesznek 2021-re. A hadsereget megszüntették 1949-ben -- 1949. És szociális programokba fektettek -- egészségügybe és oktatásba. Az egyik legmagasabb írni-olvasni tudási aránnyal rendelkeznek Latin-Amerikában és az egész világon. És ott van az a latinos hangulat, igaz? Szociálisan összekapcsoltak. (Nevetés) A kihívás az, hogy valószínűleg -- és ezen el kellene gondolkoznunk -- a jövő nem Észak-Amerikai lesz, nem Nyugat-Európai lesz. Lehet, hogy Latin-Amerikai lesz. És az igazi kihívás az, hogy a globális átlagot felhúzzuk ide. Ezt kell tennünk. És ha ez sikerül, fel kell húzzuk az országokat alulról, és el kell húznunk az országokat a grafikon jobb oldaláról. És ekkor majd elkezdünk egy boldog bolygót teremteni. Ez az egyik nezőpont.
Another way of looking at it is looking at time trends. We don't have good data going back for every country in the world, but for some of the richest countries, the OECD group, we do. And this is the trend in well-being over that time, a small increase, but this is the trend in ecological footprint. And so in strict happy-planet methodology, we've become less efficient at turning our ultimate scarce resource into the outcome we want to. And the point really is, is that I think, probably everybody in this room would like society to get to 2050 without an apocalyptic something happening. It's actually not very long away. It's half a human lifetime away. A child entering school today will be my age in 2050. This is not the very distant future. This is what the U.K. government target on carbon and greenhouse emissions looks like. And I put it to you, that is not business as usual. That is changing our business. That is changing the way we create our organizations, we do our government policy and we live our lives. And the point is, we need to carry on increasing well-being. No one can go to the polls and say that quality of life is going to reduce. None of us, I think, want human progress to stop. I think we want it to carry on. I think we want the lot of humanity to keep on increasing. And I think this is where climate change skeptics and deniers come in. I think this is what they want. They want quality of life to keep increasing. They want to hold on to what they've got. And if we're going to engage them, I think that's what we've got to do. And that means we have to really increase efficiency even more.
Egy másik nezőpont, ha az időbeli alakulásokat vizsgáljuk. Nem rendelkezünk a világ minden országából visszamenőlegesen jó adatokkal, de a leggazdagabb országok, az OECD-csoport esetében igen. Ez a jólét időbeni változása az adott intervallumon, egy kis mértékű növekedés, azonban ez az ökológiai lábnyom változása. És így egy szigorúan boldog-bolygó metodológiában kevésbé hatékonnyá váltunk a végső szűkös erőforrásaink általunk akart eredménnyé alakításában. És a lényeg az, úgy gondolom, valószínűleg mindenki ebben a teremben azt szeretné, ha a társadalom eljutna 2050-be mindenféle apokaliptikus esemény nélkül. Ez igazából nincs is olyan messze. Egy fél emberöltőre van. Egy ma iskolába menő gyermek 2050-ben olyan idős lesz mint én most. Ez nem a nagyon távoli jövő. Így néz ki az Egyesült Királyság kormányának terve a szén-dioxid és üvegházhatást okozó gázok kibocsátására vonatkozóan. És elárulom, ez más mint ami eddig volt. Ez megváltoztatja a dolgokat. Ez megváltoztatja azt, ahogyan szervezeteket hozunk létre, ahogyan a kormányzati politikát alakítjuk és ahogyan élünk. És a lényeg, hogy növekvő jólétet biztosítsunk. Nem mondhatjuk az embereknek, hogy az életminőség le fog csökkenni. Egyikünk sem akarja, úgy gondolom, hogy az emberi haladás megálljon. Úgy gondolom, ezt folytatni akarjuk. Úgy gondolom, azt akarjuk, az emberiség továbbra is gyarapodjon. És, úgy gondolom, itt lépnek be az éghajlatváltozás szkeptikusai és tagadói. Úgy hiszem, ez az amit akarnak. Azt akarják, hogy az életminőség javuljon. Ragaszkodnak ahhoz, amilyük van. És ha szembe akarunk szállni velük, úgy gondolom, ez az, amit tennünk kell. És ez azt jelenti, hogy a hatékonyságot még jobban növelnünk kell.
Now that's all very easy to draw graphs and things like that, but the point is we need to turn those curves. And this is where I think we can take a leaf out of systems theory, systems engineers, where they create feedback loops, put the right information at the right point of time. Human beings are very motivated by the "now." You put a smart meter in your home, and you see how much electricity you're using right now, how much it's costing you, your kids go around and turn the lights off pretty quickly. What would that look like for society? Why is it, on the radio news every evening, I hear the FTSE 100, the Dow Jones, the dollar pound ratio -- I don't even know which way the dollar pound ratio should go to be good news. And why do I hear that? Why don't I hear how much energy Britain used yesterday, or American used yesterday? Did we meet our three percent annual target on reducing carbon emissions? That's how you create a collective goal. You put it out there into the media and start thinking about it. And we need positive feedback loops for increasing well-being At a government level, they might create national accounts of well-being. At a business level, you might look at the well-being of your employees, which we know is really linked to creativity, which is linked to innovation, and we're going to need a lot of innovation to deal with those environmental issues. At a personal level, we need these nudges too. Maybe we don't quite need the data, but we need reminders. In the U.K., we have a strong public health message on five fruit and vegetables a day and how much exercise we should do -- never my best thing. What are these for happiness? What are the five things that you should do every day to be happier?
Persze, nagyon könnyű grafikonokat meg hasonló dolgokat rajzolni, de a lényeg az, hogy meg kell változtatni ezen görbéket. És, úgy gondolom, példát vehetünk a rendszerelméletről, a rendszermérnökökről, akik visszacsatolási hurkokat hoznak létre, behelyezik a megfelelő információt a megfelelő időpontba. Az embereket a "jelen" motiválja. Beviszünk egy okos kis mérőműszert a lakásunkba, látjuk, hogy mennyi elektromosságot használunk a jelen pillanatban, mennyibe kerül ez nekünk, és a gyerekeink igen gyorsan le fogják kapcsolni a villanyt. Hogy nézne ez ki a társadalomban? Miért van az, hogy a rádióhírekben minden este az FTSE 100, a Dow Jones, a dollár-font arányról hallok -- az sem tudom, hogy a dollár-font arány mikor számít jó hírnek. És miért ezt hallom? Miért nem azt hallom, hogy mennyi energiát használt Nagy-Britannia vagy Amerika tegnap? Elértük-e a három százalékos éves célt a szén-dioxid-kibocsátás csökkentésében? Így tudunk egy közös célt teremteni. Kitesszük a médiába és elkezdünk gondolkozni rajta. És pozitív visszacsatolási hurkokra van szükség a növekvő jóléthez. Kormányzati szinten létrehozhatnak nemzeti jóléti számlákat. A vállalkozások szintjén megfigyelhetjük az alkalmazottak jólétét, amelyről tudjuk, hogy a kreativitáshoz van kötve, amely pedig az innovációhoz, és a környezeti problémák kezeléséhez nagyon sok innovációra lesz szükségünk. És ezekre az oldalba bökésekre is szükségünk van. Talán nincs szükség az adatokra, de szükség van az emlékeztetésre. Az Egyesült Királyságban létezik egy erős közegészségi üzenet a napi öt gyümölcsről és zöldségről, és hogy mennyit kell mozognunk -- ebben soha nem voltam jó. Melyek ezek a boldogság számára? Mi az az öt dolog, amit minden nap meg kellene tegyünk, hogy boldogabbak legyünk?
We did a project for the Government Office of Science a couple of years ago, a big program called the Foresight program -- lots and lots of people -- involved lots of experts -- everything evidence based -- a huge tome. But a piece of work we did was on: what five positive actions can you do to improve well-being in your life? And the point of these is they are, not quite, the secrets of happiness, but they are things that I think happiness will flow out the side from.
Készítettünk egy projektet a Tudományért Felelős Kormányhivatalnak, ez egy nagy program, amit Foresight programnak hívnak -- sok-sok embert -- nagyon sok szakértőt bevonva -- minden bizonyítékokon alapul -- egy hatalmas kötet. Egy munka azonban a következőről szólt: milyen öt pozitív cselekedettel növelhetjük a jólétet az életünkben? Ezek nem éppen a boldogság titkai, hanem olyan dolgok, úgy gondolom, melyek elősegítik a boldogság áradását.
And the first of these is to connect, is that your social relationships are the most important cornerstones of your life. Do you invest the time with your loved ones that you could do, and energy? Keep building them. The second one is be active. The fastest way out of a bad mood: step outside, go for a walk, turn the radio on and dance. Being active is great for our positive mood. The third one is take notice. How aware are you of things going on around the world, the seasons changing, people around you? Do you notice what's bubbling up for you and trying to emerge? Based on a lot of evidence for mindfulness, cognitive behavioral therapy, [very] strong for our well being. The fourth is keep learning and keep is important -- learning throughout the whole life course. Older people who keep learning and are curious, they have much better health outcomes than those who start to close down. But it doesn't have to be formal learning; it's not knowledge based. It's more curiosity. It can be learning to cook a new dish, picking up an instrument you forgot as a child. Keep learning. And the final one is that most anti-economic of activities, but give. Our generosity, our altruism, our compassion, are all hardwired to the reward mechanism in our brain. We feel good if we give. You can do an experiment where you give two groups of people a hundred dollars in the morning. You tell one of them to spend it on themselves and one on other people. You measure their happiness at the end of the day, those that have gone and spent on other people are much happier that those that spent it on themselves.
Ezek közül az első az, hogy összekapcsolódjunk, hogy a szociális kapcsolatok az életünk legfontosabb sarokkövei. Befektetjük a rendelkezésünkre álló időt és energiát szeretteinkbe? Építsük továbbra is ezeket a kapcsolatokat. A második, hogy legyünk aktívak. A leggyorsabb kiút a rossz hangulatból: menjünk ki, sétáljunk egyet, kapcsoljuk be a rádiót és táncoljunk. Az aktivitás nagyon jót tesz a pozitív hangulatnak. A harmadik, hogy figyeljünk. Mennyire figyelünk a világon történő dolgokra, az évszakok változására, a körülöttünk lévő emberekre? Észrevettük, mi bukkant fel számunkra? Ez a figyelmességre vonatkozó bizonyítékokon, a kognitív viselkedési terápián alapszik, ami nagyban hozzájárul a jólétünkhöz. A negyedik, hogy folyamatosan tanuljunk, és fontos a "folyamatosan" -- tanuljunk egész életünk során. Az idősebb emberek, akik tanulnak és érdeklődnek, sokkal jobb egészségnek örvendenek, mint azok, akik beszűkülnek. De ennek nem kell formális tanulásnak lennie; nem tudásalapú. Sokkal inkább érdeklődés. Lehet egy új étel elkészítésenek elsajátítása, egy hangszer, amit gyerekkorunk óta elfeledtünk. Folyamatosan tanuljunk. És a legutolsó a leginkább gazdaságellenes cselekedet, hogy adjunk. A nagylelkűségünk, önzetlenségünk, könyörületünk, mind erősen összekapcsolt az agyunk jutalmazási mechanizmusával. Jól érezzünk magunkat ha adunk. Elvégezhetnek egy kíserletet, amiben két csoportnak száz dollárt adnak reggel. Az egyiknek azt mondják, költsék magukra, a másiknak, hogy másokra. A nap végén megmérik a boldogságukat, és azok, akik másokra költötték, sokkal boldogabbak, mint akik saját magukra.
And these five ways, which we put onto these handy postcards, I would say, don't have to cost the earth. They don't have any carbon content. They don't need a lot of material goods to be satisfied. And so I think it's really quite feasible that happiness does not cost the earth. Now, Martin Luther King, on the eve of his death, gave an incredible speech. He said, "I know there are challenges ahead, there may be trouble ahead, but I fear no one. I don't care. I have been to the mountain top, and I have seen the Promised Land." Now, he was a preacher, but I believe the environmental movement and, in fact, the business community, government, needs to go to the top of the mountain top, and it needs to look out, and it needs to see the Promised Land, or the land of promise, and it needs to have a vision of a world that we all want. And not only that, we need to create a Great Transition to get there, and we need to pave that great transition with good things.
És ennek az öt dolognak, amit ezekre a praktikus képeslapokra tettünk, azt mondanám, nem kell tönkretennie a Földet. Nincs szén-dioxid tartalmuk. Elvégzésükhöz nincs szükség különösebb anyagi javakra. És úgy gondolom, igazán ésszerű, hogy a boldogság ne pusztítsa el a Földet. Tehát, Martin Luther King halála előestéjén hihetetlen beszédet mondott. Azt mondta, "Tudom, hogy kihívások vannak előttünk, lehetnek gondok is előttünk, de nem félek semmitől. Nem érdekel. Megjártam a hegytetőt, és megpillantottam az Ígéret Földjét." Nos, ő prédikátor volt, azonban én úgy vélem, a környezetvédelmi mozgalomnak és az üzleti közösségnek, a kormánynak fel kell mennie a hegy tetejére, ki kell tekintenie, és meg kell pillantania az Ígéret Földjét, és egy olyan világot kell látnia, melyet mindannyian akarunk. És emellett meg kell teremteni a Nagy Átmenetet, hogy elérjünk oda, és ezt a nagy átmenetet jó dolgokkal kell kiköveznünk.
Human beings want to be happy. Pave them with the five ways. And we need to have signposts gathering people together and pointing them -- something like the Happy Planet Index. And then I believe that we can all create a world we all want, where happiness does not cost the earth.
Az emberek boldogok akarnak lenni. Ruházzuk fel őket az öt módszerrel. És irányjelzőkre van szükségünk, hogy összefogjuk és irányítsuk az embereket -- valami olyasmire, mint a Boldog Bolygó Index. És hiszem, hogy akkor meg tudunk teremteni egy olyan világot, amit mindannyiunk akar, ahol a boldogság nem teszi tönkre a Földet.
(Applause)
(Taps)