Let's talk about billions. Let's talk about past and future billions. We know that about 106 billion people have ever lived. And we know that most of them are dead. And we also know that most of them live or lived in Asia. And we also know that most of them were or are very poor -- did not live for very long. Let's talk about billions. Let's talk about the 195,000 billion dollars of wealth in the world today. We know that most of that wealth was made after the year 1800. And we know that most of it is currently owned by people we might call Westerners: Europeans, North Americans, Australasians. 19 percent of the world's population today, Westerners own two-thirds of its wealth.
Beszélgessünk milliárdokról! Beszélgessünk múltbeli és jövőbeli milliárdokról! Tudjuk, hogy körülbelül 106 milliárd ember élt eddig összesen a Földön. És azt is tudjuk, hogy többsegük már nem él. És azt is tudjuk, hogy legtöbbjük Ázsiában él, vagy élt. És azt is tudjuk, hogy legtöbbjük nagyon szegény volt, vagy még ma is az -- és hogy nem éltek túl sokáig. Beszélgessünk billiókról! Beszélgessünk arról a 195 billió dollárnyi vagyonról ami jelenleg körbevesz bennünket. Tudjuk, hogy ennek a vagyonnak a nagy része 1800 óta keletkezett. És tudjuk, hogy ennek a túlnyomó része jelenleg olyan emberek tulajdonában áll, akiket "nyugatiaknak" hívunk. Európaiak, észak-amerikaiak, ausztrálázsiaiak. A világ népességének 19 százalékát kitevő, nyugatiak kezében van ennek a vagyonnak a kétharmada.
Economic historians call this "The Great Divergence." And this slide here is the best simplification of the Great Divergence story I can offer you. It's basically two ratios of per capita GDP, per capita gross domestic product, so average income. One, the red line, is the ratio of British to Indian per capita income. And the blue line is the ratio of American to Chinese. And this chart goes back to 1500. And you can see here that there's an exponential Great Divergence. They start off pretty close together. In fact, in 1500, the average Chinese was richer than the average North American. When you get to the 1970s, which is where this chart ends, the average Briton is more than 10 times richer than the average Indian. And that's allowing for differences in the cost of living. It's based on purchasing power parity. The average American is nearly 20 times richer than the average Chinese by the 1970s.
Gazdasági történészek ezt a jelenséget a "Nagy szétválás"-nak nevezik. És ez a dia a legjobb leegyszerűsítése ennek a "Nagy szétválás"-nak amivel szolgálhatok. Két arányt mutat be, az egy főre jutó GDP-t, azaz az egy főre jutó bruttó hazai terméket, vagyis az átlagjövedelmet. Az első arány, a piros vonal, az egy főre jutó brit es indiai jövedelem aranyát mutatja. A kék vonal pedig az amerikai és kínai jövedelem kapcsolatát jelzi. És ez a grafikon egészen 1500-ig megy vissza, és itt láthatjuk, hogy exponenciálisan nő a "Nagy szétválás". Szinte ugyanonnan indulnak. Valójában, 1500-ban egy átlagi kínai gazdagabb volt, mint egy átlag észak-amerikai. Mire az 1970-es évekhez érünk, ahol a grafikonunk véget ér, egy átlag brit több, mint 10-szer gazdagabb, mint egy átlag indiai. És ebbe már bele lettek számolva a megélhetés ára közötti különbségek. Az adatok a vásárlóerlő-paritáshoz lettek igazítva. Egy átlag amerikai majdnem 20-szor gazdagabb, mint egy átlag kínai az 1970-es évekre.
So why? This wasn't just an economic story. If you take the 10 countries that went on to become the Western empires, in 1500 they were really quite tiny -- five percent of the world's land surface, 16 percent of its population, maybe 20 percent of its income. By 1913, these 10 countries, plus the United States, controlled vast global empires -- 58 percent of the world's territory, about the same percentage of its population, and a really huge, nearly three-quarters share of global economic output. And notice, most of that went to the motherland, to the imperial metropoles, not to their colonial possessions.
Vajon miért? Ez az egész nem csak a gazdaságról szólt. Hogyha azt a 10 országot vesszük, amik később nyugati birodalmakká váltak, 1500-ban még igen aprók voltak -- a világ területének 5%-át, a lakosságának 16%-át, bevételének talán 20%-át tették ki. 1913-ra ez a 10 ország, plusz az Egyesült Államok, hatalmas globális birodalmakat iranyítottak -- a világ területének 58%-át, a lakosságának szintén nagyjából ennyi százalékát, és a világ gazdasági termelésének egy igazán hatalmas részét, majdnem háromnegyedét tették ki. És felfigyelhetünk arra, hogy ennek a vagyonnak a nagy része az anyaföldre került vissza, a birodalmi nagyvárosokba, és nem maradt a tulajdonukban lévő gyarmatokon.
Now you can't just blame this on imperialism -- though many people have tried to do so -- for two reasons. One, empire was the least original thing that the West did after 1500. Everybody did empire. They beat preexisting Oriental empires like the Mughals and the Ottomans. So it really doesn't look like empire is a great explanation for the Great Divergence. In any case, as you may remember, the Great Divergence reaches its zenith in the 1970s, some considerable time after decolonization. This is not a new question.
Nem hibáztathatjuk ezért csak az imperializmust -- bár sok ember probálta ezt tenni -- két ok miatt. Először is, a birodalomépítés a Nyugat legnagyobb koppintása volt 1500 óta. Akkoriban mindenki birodalmat épített. Levertek már létező keleti birodalmakat, mint a mugalokat es az oszmánokat. Tehát a "Nagy szétválás"-t nem lehet igazán jól a birodalmakkal magyarázni. Mindenesetre lehet, hogy emlékeznek rá, hogy a "Nagy szétválás" az 1970-es években érte el a csúcspontját, jóval a gyarmatosító korszak vége után. Ez nem egy új kérdés.
Samuel Johnson, the great lexicographer, [posed] it through his character Rasselas in his novel "Rasselas, Prince of Abissinia," published in 1759. "By what means are the Europeans thus powerful; or why, since they can so easily visit Asia and Africa for trade or conquest, cannot the Asiaticks and Africans invade their coasts, plant colonies in their ports, and give laws to their natural princes? The same wind that carries them back would bring us thither?"
Samuel Johnson, a nagy szótárszerkesztő, ezt Rasselas karakterén keresztül próbálta bemutatni a "Rasselas, Abesszínia Hercege" című regényében, amit 1759-ben adtak ki. "Vajon mi módon bírnak ilyen hatalommal az európaiak; vajon miért utazhatnak oly könnyen Ázsiába és Afrikába akár kereskedni, akár hódítani, miért nem tudják az ázsiaiak és az afrikaiak meghódítani az ő partjaikat, miért nem tudnak gyarmatokat ültetni az ő kikötőikbe, és miért nem tudják törvényeiket rákényszeríteni uralkodóikra? Ugyanaz a szél ami hazakíséri őket vajon bennünket miért nem sodor magával?"
That's a great question. And you know what, it was also being asked at roughly the same time by the Resterners -- by the people in the rest of the world -- like Ibrahim Muteferrika, an Ottoman official, the man who introduced printing, very belatedly, to the Ottoman Empire -- who said in a book published in 1731, "Why do Christian nations which were so weak in the past compared with Muslim nations begin to dominate so many lands in modern times and even defeat the once victorious Ottoman armies?" Unlike Rasselas, Muteferrika had an answer to that question, which was correct. He said it was "because they have laws and rules invented by reason." It's not geography.
Ez egy nagyszerű kérdés. És tudják mit? Körülbelül ugyanebben az időben kezdte el fejtegetni "Mindenkimás" is -- a többi ember a világ más tájairól -- mint Ibrahim Muteferrika, az oszmán hivatalnok, aki a nyomtatást hozta be, bár igaz elég későn, az Oszmán Birodalomba -- ahogy 1731-ben kiadott könyvében írta, "Miért kezdenek azok a keresztény nemzetek, akik eddig a muzulmán népekhez képest olyan gyengék voltak, ilyen sok föld fölött uralkodni ezekben a modern időkben, és győzik le az egyszer győzedelmes oszmán haderőket?" Rasselasszal ellentétben, Muteferrikának volt válasza erre a kérdésre, ami aztán igaznak is bizonyult. Azt mondta "azért, mert értelem által vezérelt törvényeik és szabályaik vannak." Nem földrajzi okok miatt.
You may think we can explain the Great Divergence in terms of geography. We know that's wrong, because we conducted two great natural experiments in the 20th century to see if geography mattered more than institutions. We took all the Germans, we divided them roughly in two, and we gave the ones in the East communism, and you see the result. Within an incredibly short period of time, people living in the German Democratic Republic produced Trabants, the Trabbi, one of the world's worst ever cars, while people in the West produced the Mercedes Benz. If you still don't believe me, we conducted the experiment also in the Korean Peninsula. And we decided we'd take Koreans in roughly the same geographical place with, notice, the same basic traditional culture, and we divided them in two, and we gave the Northerners communism. And the result is an even bigger divergence in a very short space of time than happened in Germany. Not a big divergence in terms of uniform design for border guards admittedly, but in almost every other respect, it's a huge divergence. Which leads me to think that neither geography nor national character, popular explanations for this kind of thing, are really significant.
Lehet, hogy úgy gondolják, hogy meg lehet magyarázni a "Nagy szétválás"-t földrajzi alapokon is. De tudjuk, hogy ez a magyarázat nem állja meg a helyét, hiszen a XX. században végrehajtottunk két, természetes kísérletet, hogy lássuk, a földrajzi fekvés fontosabb-e az intézmenyek szerepénél. Fogtuk az összes németet, elosztottuk őket durván két részre, a keleten lévők megkapták a kommunizmust, és láthatjuk az eredményeket. Hihetetlen rövid időn belül, az NDK-sok Trabantokat, Trabikat csináltak, minden idők egyik legrosszabb autóját, míg a nyugaton lévők Mercedes Benzeket gyártottak. Ha még mindig nem hisznek, a kísérletet szintén végrehajtottuk a Koreai-félszigeten. És úgy döntöttünk, hogy fogtuk a durván egy helyen élő koreaiakat, akiknek ugyebár azonosak voltak a hagyományaik és kultúrájuk, és két részre osztottuk őket, és az északiak itt is megkapták a kommunizmust. És az eredmény egy még annál is nagyobb szétválást jelentett, nagyon rövid idő alatt, mint ami Németországban történt. A határőrök egyenruha fazonján annyira nem látszódott meg ez a szétválás, de szinte minden más szempontból, a különbség hatalmas volt. Ami alapján azt gondolom, hogy sem a földrajzi fekvés, sem a nemzeti karakter, bár mindkettő népszerű magyarázatnak számít, nem igazán jelentős.
It's the ideas. It's the institutions. This must be true because a Scotsman said it. And I think I'm the only Scotsman here at the Edinburgh TED. So let me just explain to you that the smartest man ever was a Scotsman. He was Adam Smith -- not Billy Connolly, not Sean Connery -- though he is very smart indeed. (Laughter) Smith -- and I want you to go and bow down before his statue in the Royal Mile; it's a wonderful statue -- Smith, in the "Wealth of Nations" published in 1776 -- that's the most important thing that happened that year ... (Laughter) You bet. There was a little local difficulty in some of our minor colonies, but ...
Az eszmék miatt. Az intézmények miatt. Igaznak kell lennie, hiszen egy skót mondta. Ugy látom én vagyok az egyetlen skót itt az edinburgh-i TED-en. Tehát hadd magyarázzam el maguknak, hogy minden idők legokosabb embere egy skót volt. Ez az ember Adam Smith volt -- nem Billy Connolly, nem Sean Connery -- márpedig ő is nagyon okos volt [erős skót akcentussal]. (Nevetés) Smith -- és szeretném ha elmennének és meghajolnának a szobra előtt a Royal Mile-on; gyönyörű egy szobor -- Smith, a "A nemzetek gazdagsága" című könyvében írta, amit 1776-ban adtak ki -- a legfontosabb esemény ami abban az évben történt... (Nevetés) Komolyan. Ugyan volt egy kis nehézség az egyik kisebb gyarmatunkon, de...
(Laughter)
(Nevetés)
"China seems to have been long stationary, and probably long ago acquired that full complement of riches which is consistent with the nature of its laws and institutions. But this complement may be much inferior to what, with other laws and institutions, the nature of its soil, climate, and situation might admit of." That is so right and so cool. And he said it such a long time ago.
"Kína nyílván már régen megtorpant a fejlődésben, s valószínűleg már régen elérte a meggazdagodásnak azt a legmagasabb fokát, amelyet törvényei és intézményei sajátos jellege mellett egyáltalában elérhetett. Csakhogy ez a legmagasabb fok esetleg jóval alacsonyabb annál, ami az ország talajviszonyai, éghajlata és fekvése alapján lehetne, ha mások lennének a törvényei és intézményei." (Bilkei Rudolf, 1959, 9. fejezet) Ez mennyire igaz, és mennyire frappáns! És milyen régen mondta ki ezt.
But you know, this is a TED audience, and if I keep talking about institutions, you're going to turn off. So I'm going to translate this into language that you can understand. Let's call them the killer apps. I want to explain to you that there were six killer apps that set the West apart from the rest. And they're kind of like the apps on your phone, in the sense that they look quite simple. They're just icons; you click on them. But behind the icon, there's complex code. It's the same with institutions. There are six which I think explain the Great Divergence. One, competition. Two, the scientific revolution. Three, property rights. Four, modern medicine. Five, the consumer society. And six, the work ethic. You can play a game and try and think of one I've missed at, or try and boil it down to just four, but you'll lose.
De mivel, ez itt egy TED közönség, és ha továbbra is intézményekről fogok beszélni, akkor Önök el fogják veszíteni a fonalat. Tehát le fogom fordítani mondanivalómat olyan nyelvre, amit meg fognak érteni. Hívjuk ezeket "kegyetlenül jó app"-eknek. Azt akarom elmagyarázni, hogy volt hat darab "kegyetlenül jó app", ami megkülönböztette a Nyugatot a világ többi részétől. És ezek olyasmik voltak mint az "app"-ek a telefonjukon, olyan értelemben, hogy elég egyszerűnek látszanak. Ezek csak ikonok; rájuk klikkel az ember. De az ikon mögött, egy összetett program van. Ugyanez igaz az intézményekre is. Hat van belőlük, és ezek segítenek megértetni velünk a "Nagy szétválás"-t. Első, a verseny. Második, a tudományos forradalom. Harmadik, tulajdonjogok. Negyedik, a modern orvostudomány. Ötödik, a fogyasztói társadalom. És hatodik, a munkamorál. Eljátszhatjuk azt is, hogy próbálnak találni olyat amit esetleg kihagytam, vagy megpróbálhatják négyre szűkíteni ezeket, de higyjék el, hogy veszíteni fognak.
(Laughter)
(Nevetés)
Let me very briefly tell you what I mean by this, synthesizing the work of many economic historians in the process. Competition means, not only were there a hundred different political units in Europe in 1500, but within each of these units, there was competition between corporations as well as sovereigns. The ancestor of the modern corporation, the City of London Corporation, existed in the 12th century. Nothing like this existed in China, where there was one monolithic state covering a fifth of humanity, and anyone with any ambition had to pass one standardized examination, which took three days and was very difficult and involved memorizing vast numbers of characters and very complex Confucian essay writing.
Hadd említsem meg röviden, hogy mit értek ezalatt, számos gazdasági történész munkáját segítségül véve és fonva össze. A verseny azt jelenti, hogy nem csak politikai egységből volt száz-egynéhány az 1500-as évek Európájában, hanem ezeken az egységeken belül, folyt a verseny a társaságok, és államok között egyaránt. A modern vállalat őse, a City of London Corporation, már a XII. században is létezett. Semmi ehhez hasonló nem létezett akkoriban Kínában, ami csak egy monolitkus állam volt, ugyanakkor az emberiség egyötödét foglalta magába, és bárki, aki valami ambícióval is rendelkezett, el kellett, hogy végezzen egy szabványosított vizsgát, ami három napig tartott és nagyon nehéz volt, és többek között hatalmas mennyiségű írásjegy memorizálásából és nagyon bonyolult konfuciuszi esszéírásból állt.
The scientific revolution was different from the science that had been achieved in the Oriental world in a number of crucial ways, the most important being that, through the experimental method, it gave men control over nature in a way that had not been possible before. Example: Benjamin Robins's extraordinary application of Newtonian physics to ballistics. Once you do that, your artillery becomes accurate. Think of what that means. That really was a killer application. (Laughter) Meanwhile, there's no scientific revolution anywhere else. The Ottoman Empire's not that far from Europe, but there's no scientific revolution there. In fact, they demolish Taqi al-Din's observatory, because it's considered blasphemous to inquire into the mind of God.
A tudományos forradalom több szempontból nagyban különbözött a keleten kifejlesztett tudományoktól, ezek közül az egyik legfontosabb különbség az volt, hogy a kísérletezési eljárások segítségével, olyan szinten tudták irányítani a természetet, ahogy korábban az nem volt lehetséges. Például: Benjamin Robins a newtoni fizikának a ballisztikára való rendkívüli alkalmazása. Amint ez megtörtént, a tüzérség pontosabbá vált. Gondoljanak bele, hogy ez mit is jelent. Ez valójában "kegyetlen" egy alkalmazás volt. (Nevetés) Ugyanakkor, sehol máshol nem ment végbe tudományos forradalom. Az Oszmán Birodalom Európától nem volt annyira messze, de itt nem volt tudományos forradalom. Sőt, lerombolták Taqi al-Din csillagvizsgálóját, mert az Isten elméjébe való kíváncsiskodást szentségtörésnek tekintették.
Property rights: It's not the democracy, folks; it's having the rule of law based on private property rights. That's what makes the difference between North America and South America. You could turn up in North America having signed a deed of indenture saying, "I'll work for nothing for five years. You just have to feed me." But at the end of it, you've got a hundred acres of land. That's the land grant on the bottom half of the slide. That's not possible in Latin America where land is held onto by a tiny elite descended from the conquistadors. And you can see here the huge divergence that happens in property ownership between North and South. Most people in rural North America owned some land by 1900. Hardly anyone in South America did. That's another killer app.
Tulajdonjog: nem a demokrácia az oka, emberek; hanem a magántulajdon védelmére épülő jogrendszer. Ez a nagy különbség Észak- és Dél-Amerika között. Bárki beállíthatott Észak-Amerikába és aláírhatott egy szerződést, amiben az állt, hogy "Dolgozok ingyen öt évig, csak élelemmel lássanak el." De a végén, 40 hektár földet is kapott hozzá az ember. Ez volt a földadományozás, ami a dia alsó részén látható. Ez nem volt lehetséges Latin-Amerikában, ahol egy parányi, a spanyol hódítóktól leszármazott elit osztály kezében volt a föld. És láthatják a hatalmas szétválást északi és déli tulajdonbirtoklás között. Észak-Amerikában, a legtöbb vidéki 1900-ra már földtulajdonos volt. Dél-Amerikában szinte senki. Ez még egy "kegyetlenül jó app."
Modern medicine in the late 19th century began to make major breakthroughs against the infectious diseases that killed a lot of people. And this was another killer app -- the very opposite of a killer, because it doubled, and then more than doubled, human life expectancy. It even did that in the European empires. Even in places like Senegal, beginning in the early 20th century, there were major breakthroughs in public health, and life expectancy began to rise. It doesn't rise any faster after these countries become independent. The empires weren't all bad.
A modern orvostudomány a XIX. század vége felé jelentős áttöréseket kezdett tenni a fertőző betegségek ellen, amik sok embert elpusztítottak. És ez is egy "kegyetlenül jó app" volt -- bár a "kegyetlen" homlokegyenest ellentéte, mert ezáltal megkétszereződött, majd utána több, mint megkétszereződött a várható élettartam. És ugyanez végbement még az európai birodalmakban is. Még olyan helyeken is mint Szenegál, a XX. század elejétől fogva jelentős áttörések mentek végbe a közegészségügyben és a várható élettartam emelkedni kezdett. És ez nem emelkedett gyorsabban azután sem, hogy ezek az országok függetlenné váltak. A birodalmak azért nem csak rossz dolgokat képviseltek.
The consumer society is what you need for the Industrial Revolution to have a point. You need people to want to wear tons of clothes. You've all bought an article of clothing in the last month; I guarantee it. That's the consumer society, and it propels economic growth more than even technological change itself. Japan was the first non-Western society to embrace it. The alternative, which was proposed by Mahatma Gandhi, was to institutionalize and make poverty permanent. Very few Indians today wish that India had gone down Mahatma Gandhi's road.
A fogyasztói társadalomra volt szükség ahhoz, hogy az ipari forradalomnak értelme legyen. Szükség van olyan emberekre, akik sok-sok ruhát akarnak hordani. Önök közül mindenki vásárolt valamilyen ruhadarabot az utóbbi hónapban; erre fogadni mernék. Ez a fogyasztói társadalom, ami még jobban serkenti a gazdasági növekedést mint maga a technikai fejlődés. Japán volt az első nem nyugati társadalom, ami ezt magáénak tudhatta. Az alternatíva, amit Mahatma Gandhi javasolt, az volt, hogy intézményesítsék és maradandóvá tegyék a szegénységet. Nagyon kevés indiai van ma, aki azt kivánná, hogy bárcsak a Mahatma Gandhi által javasolt utat választották volna.
Finally, the work ethic. Max Weber thought that was peculiarly Protestant. He was wrong. Any culture can get the work ethic if the institutions are there to create the incentive to work. We know this because today the work ethic is no longer a Protestant, Western phenomenon. In fact, the West has lost its work ethic. Today, the average Korean works a thousand hours more a year than the average German -- a thousand. And this is part of a really extraordinary phenomenon, and that is the end of the Great Divergence.
Végül, a munkamorál. Max Weber szerint ez egy sajátos, protestáns jelenség volt. De tévedett. Bármelyik kultúra elsajátíthatja a munkamorált, ha vannak olyan intézmények, amelyek munkára ösztönzik az embereket. Ezt tudjuk, hiszen mára már nem csak protestáns, vagy nyugati jelenség a munkamorál. Valójában, a Nyugat elveszítette a munkamorálját. Manapság, egy átlag koreai ezer órával többet dolgozik évente, mint egy átlag német -- ezerrel. És ez részét alkotja egy igazán rendkívüli jelenségnek, a "Nagy szétválás" végének.
Who's got the work ethic now? Take a look at mathematical attainment by 15 year-olds. At the top of the international league table according to the latest PISA study, is the Shanghai district of China. The gap between Shanghai and the United Kingdom and the United States is as big as the gap between the U.K. and the U.S. and Albania and Tunisia. You probably assume that because the iPhone was designed in California but assembled in China that the West still leads in terms of technological innovation. You're wrong. In terms of patents, there's no question that the East is ahead. Not only has Japan been ahead for some time, South Korea has gone into third place, and China is just about to overtake Germany. Why? Because the killer apps can be downloaded. It's open source. Any society can adopt these institutions, and when they do, they achieve what the West achieved after 1500 -- only faster.
Kinek van munkamorálja manapság? Vessünk egy pillantást 15 évesek matematikában elért eredményeire. A legfrissebb PISA tanulmány szerint, a nemzetközi ranglista élén Kína sanghaji körzete áll. A különbség Sanghaj és az Egyesült Királyság, meg az Egyesült Államok között akkora, mint a különbség az Egyesült Királyság meg az USA, és Albánia meg Tunézia között. Valószínűleg azt feltételezik, hogy mivel az iPhone-t Kaliforniában tervezték, és Kínában szerelték össze, ezért a Nyugat még mindig vezet a technológiai innováció terén. De tévednek. Ami a szabadalmakat illeti, nincsen kétely arról, hogy a Kelet átvette a vezetést. Nemcsak Japán az aki már jó ideje vezet, de Dél-Korea a harmadik helyre került, és Kína nemsokára leelőzi Németországot. Miért? Azért, mert ezek a "kegyetlenül jó app"-ek letölthetőek. Ezek nyílt forráskód alapúak. Bármelyik társadalom elsajátíthatja ezeket az intézményeket, és amint ezt megteszik, elérik azt amit a Nyugat 1500 óta ért el -- csak gyorsabban.
This is the Great Reconvergence, and it's the biggest story of your lifetime. Because it's on your watch that this is happening. It's our generation that is witnessing the end of Western predominance. The average American used to be more than 20 times richer than the average Chinese. Now it's just five times, and soon it will be 2.5 times.
Ez pedig a "Nagy összefonódás", és életünk legnagyobb sztorija. Mert a szemünk előtt történik mindez. A mi generációnk az, aki szemtanúként követheti nyomon a Nyugat túlerejének hanyatlását. Egy átlag amerikai több, mint 20-szor volt tehetősebb, mint egy átlag kínai. Mára már csak ötször, és nemsokára csak 2 és félszer lesz gazdagabb.
So I want to end with three questions for the future billions, just ahead of 2016, when the United States will lose its place as number one economy to China. The first is, can you delete these apps, and are we in the process of doing so in the Western world? The second question is, does the sequencing of the download matter? And could Africa get that sequencing wrong? One obvious implication of modern economic history is that it's quite hard to transition to democracy before you've established secure private property rights. Warning: that may not work. And third, can China do without killer app number three? That's the one that John Locke systematized when he said that freedom was rooted in private property rights and the protection of law. That's the basis for the Western model of representative government. Now this picture shows the demolition of the Chinese artist Ai Weiwei's studio in Shanghai earlier this year. He's now free again, having been detained, as you know, for some time. But I don't think his studio has been rebuilt.
Szóval, három kérdéssel szeretnék zárni, ami a leendő milliárdokhoz szól, így 2016 előtt, amikor az Egyesült Államok el fogja veszíteni a helyét, mint a világ legnagyobb gazdasága Kínával szemben. Az első kérdés, hogy ezek az "app"-ek kitörölhetőek-e, és hogy mi, a nyugati világban vajon elkezdtük-e már ezeknek a törlését? A második kérdés, hogy számít-e, hogy milyen sorrendben töltjük le őket? És Afrika el tudja-e rontani ezt a sorrendet? Egy egyértelmű velejárója a modern gazdasági történelemnek, hogy elég nehéz a demokráciát elsajátítani azelőtt, mielőtt a magántulajdonhoz való jog biztosítva lenne. Vigyázat: lehet, hogy nem fog működni. És harmadiknak, meg tud-e Kína lenni a harmadik "app" nélkül? Ez az amit John Locke foglalt rendszerbe, amikor azt mondta, hogy a szabadság gyökerei a magántulajdonra vonatkozó törvények és a jog védelméből erednek. Ez az alapja a nyugati mintára épülő képviseleten alapuló kormánynak. Ez a kép itt Ai Weiwei, kínai művész stúdiójának lerombolását mutatja, ami tavaly, Sanghajban történt. Ismét szabadlábon van, miután, mint köztudott, jó ideig őrizetben volt. De nem hiszem, hogy a stúdióját újjáépítették volna.
Winston Churchill once defined civilization in a lecture he gave in the fateful year of 1938. And I think these words really nail it: "It means a society based upon the opinion of civilians. It means that violence, the rule of warriors and despotic chiefs, the conditions of camps and warfare, of riot and tyranny, give place to parliaments where laws are made, and independent courts of justice in which over long periods those laws are maintained. That is civilization -- and in its soil grow continually freedom, comfort and culture," what all TEDsters care about most. "When civilization reigns in any country, a wider and less harassed life is afforded to the masses of the people." That's so true.
Winston Churchill egyszer meghatározta a civilizáció fogalmát, egy előadás kereteben, amit a végzetes 1938-as évben adott. Én úgy gondolom, hogy ezekkel a szavakkal igazán fején találta a szöget: "Egy olyan társadalmat jelent, ami a polgárai nézetein alapszik. Azt jelenti, hogy az erőszak, a harcosok és zsarnokok uralma, a háborúskodás és fogjulejtés, a lázadás és elnyomás tettei, helyet adnak parlamenteknek, ahol törvényeket hoznak, és független törvényszékeknek, ahol hosszú időkön keresztül ezeket a törvényeket fenntartják. Ez a civilizáció -- és ennek a talaján terem folyamatosan szabadság, jólét és kultúra," ami legjobban érdekli az összes TED-est. "Amikor civilizáció uralkodik egy országban, egy kiteljesedettebb és kevésbé zaklatottabb élet biztosítható az embertömegeknek." Ez mennyire igaz!
I don't think the decline of Western civilization is inevitable, because I don't think history operates in this kind of life-cycle model, beautifully illustrated by Thomas Cole's "Course of Empire" paintings. That's not the way history works. That's not the way the West rose, and I don't think it's the way the West will fall. The West may collapse very suddenly. Complex civilizations do that, because they operate, most of the time, on the edge of chaos. That's one of the most profound insights to come out of the historical study of complex institutions like civilizations. No, we may hang on, despite the huge burdens of debt that we've accumulated, despite the evidence that we've lost our work ethic and other parts of our historical mojo. But one thing is for sure, the Great Divergence is over, folks.
Nem hiszem, hogy a nyugati civilizació hanyatlása elkerülhetetlen, mert nem hiszem, hogy a történelem egyfajta életciklus-modell alapján működik, amit Thomas Cole "A birodalom útja" című festményei gyönyörűen illusztrálnak. A történelem nem így működik. A Nyugat nem így emelkedett fel, és nem hiszem, hogy a Nyugat így fog elbukni. A Nyugat lehet, hogy nagyon hirtelen fog összeomlani. Összetett civilizációkkal előfordulhat ez, hiszen leginkább a káosz peremén működnek. Ez az egyik legbehatóbb észrevétel amire a bonyolult intézmények, mint a civilizációk, történelmi tanulmányozása során rájöttek. Nem, mi kitarthatunk, a felhalmozott adósság hatalmas terhei ellenére, annak ellenére, hogy bizonyiték van rá, hogy elvesztettük a munkamorálunkat, és azokat a dolgokat, amik a történelem során vonzóvá tettek bennünket. De egy dolog biztos: a "Nagy szétválásnak" vége emberek!
Thanks very much.
Köszönöm szépen.
(Applause)
(Taps)
Bruno Giussani: Niall, I am just curious about your take on the other region of the world that's booming, which is Latin America. What's your view on that?
Bruno Giussani: Niall, csak kíváncsi vagyok arra, hogy mi a véleményed a világnak annak a részéről ami szintén virágzik, Latin-Amerikáról. Mi a véleményed evvel kapcsolatban?
Niall Ferguson: Well I really am not just talking about the rise of the East; I'm talking about the rise of the Rest, and that includes South America. I once asked one of my colleagues at Harvard, "Hey, is South America part of the West?" He was an expert in Latin American history. He said, "I don't know; I'll have to think about that." That tells you something really important. I think if you look at what is happening in Brazil in particular, but also Chile, which was in many ways the one that led the way in transforming the institutions of economic life, there's a very bright future indeed. So my story really is as much about that convergence in the Americas as it's a convergence story in Eurasia.
Niall Ferguson: Nos, én valójában nemcsak a keleti világ fellendüléséről beszélek, hanem a világ többi részének fellendüléséről, amibe beletartozik Dél-Amerika is. Egyszer megkérdeztem az egyik kollégámat a Harvardon, "Figyelj csak, Dél-Amerika a Nyugat része?" Ő Latin-Amerika történelmének volt szakértője. Azt mondta, "Nem tudom; ezt át kell, hogy gondoljam." Ez egy valami igazán fontosat árul el. Hogyha megnézzük, hogy mi történik legfőként Brazíliában, de Chilében úgyszintén, különösen azért, mert ők voltak az úttörői a gazdasági élet intézményeinek átalakításának, nagyon fényes jövő áll előttük. Szóval az én történetem az legalább annyira szól az amerikai kontinens konvergenciájáról, mint Eurázsiáéról.
BG: And there is this impression that North America and Europe are not really paying attention to these trends. Mostly they're worried about each other. The Americans think that the European model is going to crumble tomorrow. The Europeans think that the American budget is going to explode tomorrow. And that's all we seem to be caring about recently.
BG: És úgy tűnik, hogy Észak-Amerika és Európa nem tulajdonít túl nagy jelentőséget ezeknek a trendeknek. Többnyire egymás miatt aggódnak. Az amerikaiak azt gondolják, hogy az európai modell már holnap összemorzsolódhat. Az európaiak pedig azt gondolják, hogy az amerikai pártok fognak már holnap felrobbanni. És úgy tűnik, hogy mostanában csak ez érdekel bennünket.
NF: I think the fiscal crisis that we see in the developed World right now -- both sides of the Atlantic -- is essentially the same thing taking different forms in terms of political culture. And it's a crisis that has its structural facet -- it's partly to do with demographics. But it's also, of course, to do with the massive crisis that followed excessive leverage, excessive borrowing in the private sector. That crisis, which has been the focus of so much attention, including by me, I think is an epiphenomenon. The financial crisis is really a relatively small historic phenomenon, which has just accelerated this huge shift, which ends half a millennium of Western ascendancy. I think that's its real importance.
NF: Azt gondolom, hogy a pénzügyi válság amit a fejlett világban látunk -- az Atlanti-óceán mind a két oldalán -- az lényegében ugyanaz a jelenség más formában a politikai kultúrát tekintve. És ez egy válság aminek megvan a szerkezeti oldala -- ami részben a demográfiához fűződik. De ugyanakkor, természetesen arról a súlyos válságról szól, ami a magánszektor nagymértékű eladósodását, a nagymértékű kölcsönök felvételét követte. Az a válság, amit az utóbbi időben oly sokan követtek, beleértve jómagam is, szerintem egy mellékjelenség. A pénzügyi válság valójában egy viszonylag kicsi történelmi jelenség, ami most csak felgyorsította ezt a hatalmas változást ami fél évezrednyi nyugati befolyás végét jelenti. Úgy gondolom, hogy az egésznek ez az igazi jelentősége.
BG: Niall, thank you. (NF: Thank you very much, Bruno.)
BG: Niall, köszönjük. (NF: Köszönöm szépen, Bruno.)
(Applause)
(Taps)