I was informed by this kind of unoriginal and trite idea that new technologies were an opportunity for social transformation, which is what drove me then, and still, it's a delusion that drives me now. I wanted to update what I've been doing since then -- but it's still the same theme song -- and introduce you to my lab and current work, which is the Environmental Health Clinic that I run at NYU. And what it is -- it's a twist on health. Because, really, what I'm trying to do now is redefine what counts as health. It's a clinic like a health clinic at any other university, except people come to the clinic with environmental health concerns, and they walk out with prescriptions for things they can do to improve environmental health, as opposed to coming to a clinic with medical concerns and walking out with prescriptions for pharmaceuticals.
Régen magával ragadott az az elcsépelt és sablonos elképzelés, hogy az új technológiák lehetőséget adnak társadalmi átalakulásra, ami akkoriban motivált engem, és bizony, ez a téveszme még mindig hajt. Frissíteni akartam, hogy mit csináltam azóta -- de a főcímdal még mindig ugyanaz -- és be akartam mutatni a laboromat és a jelenlegi munkámat, amit úgy hívnak, hogy Környezeti Egészségklinika, és a New York-i Egyetemen működik. És hogy mi is ez -- ez egy csavar az egészségen. Mert amivel valójában próbálkozom, az annak az újradefiniálása, hogy mi számít egészségnek. Ez a klinika olyan, mint bármely más egyetemi klinika, csak ide az emberek környezeti egészségproblémákkal jönnek, és olyan recepteket kapnak, melyekkel növelhetik a környezetük egészségét, nem pedig orvosi problémákkal jönnek ide, amikre gyógyszerre szóló recepteket kapnak.
It's a handy-dandy quote from Hippocrates of the Hippocratic oath that says, "The greater part of the soul lays outside the body, treatment of the inner requires treatment of the outer." But that suggests the issue that I'm trying to get at here, that we have an opportunity to redefine what is health. Because this idea that health is internal and atomized and individual and pharmaceutical is largely an error. And I would use this study, a recent study by Philip Landrigan, to motivate a different view of health, where he went to most of the pediatricians in Manhattan and the New York area and logged what they spent their patient hours on. 80 to 90 percent of their time was spent on five things. Number one was asthma, number two was developmental delays, number three was 400-fold increases in rare childhood cancers in the last eight to 10, 15 years. Number four and five were childhood obesity and diabetes-related issues. So all of those -- what's common about all of those? The environment is implicated, radically implicated, right. This is not the germs that medicos were trained to deal with; this is a different definition of health, health that has a great advantage because it's external, it's shared, we can do something about it, as opposed to internal, genetically predetermined or individualized.
Ez egy nem hivatalos idézet a hippokratészi esküből, mely így szól: "A lélek nagyobbik része a testen kívül található, és a belső kezeléséhez szükséges a külső kezelése." Ez pedig arra utal, ahová én is ki szeretnék lyukadni, hogy lehetőségünk van újradefiniálni, mi is az az egészség. Mert az a képzet, hogy az egészség egy belső dolog, amely atomizált, egyedi és gyógyszerészeti, az nagy részben tévedés. Ennek a tanulmánynak a segítségével szeretném az egészséget más nézőpontba helyezni, ami egy új tanulmány Philip Landrigantől, aki elment a legtöbb manhattani és New York-környéki gyerekorvoshoz, és lejegyezte, hogy mivel töltötték a rendelési időt. Az idejük 80-90 százalékát öt dolog töltötte ki. Az első az asztma volt, a második a fejlődésbeli késések, a harmadik pedig négyszázszoros növekedést mutatott ritka gyermekkori rákos megbetegedésekben az utóbbi nyolc - tíz - tizenöt évben. A negyedik és az ötödik helyen a gyermekkori elhízás és cukorbetegséggel kapcsolatos problémák álltak. Szóval ez mind -- mi a közös mindegyikben? Hogy függnek a környezettől, méghozzá radikálisan, így van. Ez nem a baktériumokat jelenti, melyeknek a leküzdésére orvosokat képeztek ki; ez az egészség másfajta definíciója, melynek van egy nagy előnye, ugyanis ez külső és megosztott, ezért lehetőségünk van tenni valamit, nem úgy, mint a belső, genetikailag meghatározott, egyéni betegségek ellen.
People who come to the clinic are called, not patients, but impatients, because they're too impatient to wait for legislative change to address local and environmental health issues. And I meet them at the University, I also have a few field offices that I set up in various places that provide an immersion in some of the environmental challenges we face. I like this one from the Belgian field office, where we met in a roundabout, precisely because the roundabout iconified the headless social movement that informs much social transformation, as opposed to the top-down control of red light traffic intersections. In this case, of course, the roundabout with that micro-decisions being made in situ by people not being told what to do. But, of course, affords greater throughput, fewer accidents, and an interesting model of social movement.
A klinikára látogató embereket nem pácienseknek hívjuk, hanem "türelmetleneknek", ugyanis ők túl türelmetlenek ahhoz, hogy olyan jogszabályi változtatásokra várjanak, melyek a helyi és környezeti egészségügyi problémákat célozzák meg. Én az egyetemen fogadom őket, de van néhány területi irodám is, amiket különböző helyeken nyitottam, és amelyek betekintést nyújtanak néhány környezeti kihívásba, melyekkel szembesülünk. Ez a belga területi irodánknál van, ahol egy körforgalomnál találkoztunk, pontosan azért, mert a körforgalom szimbolizálja azt az egyenlő társadalmi mozgalmat, amely sok társadalmi változást eredményez, ellentétben a felülről történő ellenőrzéssel, amilyenek a közlekedési lámpás kereszteződésekben vannak. Ebben az esetben természetesen a körforgalom mikrodöntések helyben hozott sorozata, ahol az embereket nem irányítják. Ennek ellenére nagyobb forgalmat bonyolít le, kevesebb a baleset, és egy érdekes modell a társadalmi mozgalomra.
Some of the things that the monitoring protocols have developed: this is the tadpole bureaucrat protocol, or keeping tabs, if you will. What they are is an addition of tadpoles that are named after a local bureaucrat whose decisions affect your water quality. So an impatient concerned for water quality would raise a tadpole bureaucrat in a sample of water in which they're interested. And we give them a couple of things to do that, to help them do companion animal devices while they're blogging and doing their email. This is a tadpole walker to take your tadpole walking in the evening. And the interesting thing that happens -- because we're using tadpoles, of course, because they have the most exquisite biosenses that we have, several orders of magnitude more sensitive than some of our senses for sensing, responding in a biologically meaningful way, to that whole class of industrial contaminants we call endocrine disruptors or hormone emulators.
Néhány dolog, amit az ellenőrző protokoll fejlesztett ki: ez az ebihal-bürokrata protokoll, azaz a dolgok figyelemmel kísérése. Ezek olyan ebihalak, melyeket azon helyi bürokraták után neveztek el, akiknek a döntései befolyásolják a víz minőségét. Szóval akinek a vízminőséggel kapcsolatban vannak aggodalmai, az felnevel egy ebihal-bürokratát olyan vízmintában, amiben érdekeltek. Mi adunk nekik néhány dolgot ehhez, hogy társként maguknál tarthassák az állatot, mialatt blogolnak és emaileznek. Ez egy ebihal-sétáltató, hogy este megsétáltathasd az ebihalad. És az az érdekes dolog történik -- természetesen azért használunk ebihalakat, mert nekik sokkal rendkívülibb a biológiai érzékelésük, mint nekünk, számos nagyságrenddel érzékenyebb, mint a mi érzékeink, hogy észleljék és biológiailag jelentős úton válaszoljanak azokra az ipari szennyeződésekre, melyeket endokrinrombolóknak vagy hormonemulátoroknak hívunk.
But by taking your tadpole out for a walk in the evening -- there's a few action shots -- your neighbors are likely to say, "What are you doing?" And then you have to introduce your tadpole and who it's named after. You have to explain what you're doing and how the developmental events of a tadpole are, of course, very observable and they use the same T3-mediated hormones that we do. And so next time your neighbor sees you they'll say, "How is that tadpole doing?" And you can let them social network with your tadpole, because the Environmental Health Clinic has a social networking site for, not only impatients, humans, but non-humans, social networking for humans and non-humans. And of course, these endocrine disruptors are things that are implicated in the breast cancer epidemic, the obesity epidemic, the two and a half year drop in the average age of onset of puberty in young girls and other related things. The culmination of this is if you've successfully raised your tadpole, observing the behavioral and developmental events, you will then go and introduce your tadpole to its namesake and discuss the evidence that you've seen.
De azzal, hogy este megsétáltatod az ebihalad -- itt van néhány fotó erről -- a szomszédaid valószínűleg megkérdezik: "Te meg mit csinálsz?" És ekkor be kell mutatnod az ebihalad, és hogy kiről nevezted el. El kell magyaráznod, mit csinálsz, és hogy az ebihal fejlődési szakaszai nyilván nagyon könnyen megfigyelhetőek, és ők is ugyanazokat a T3-hormonokat használják, mint mi. Így mikor a szomszédod legközelebb meglát, megkérdezi: "Hogy van az ebihalad?" És megnézhetik az ebihalad egy közösségi oldalon, mert a Környezeti Egészségklinikának van egy közösségi hálózata, de nem csak a "türelmetleneknek", az embereknek, hanem az állatoknak is, közösségi oldal embereknek és nem embereknek. És természetesen ezek az endokrinrombolók olyan dolgok, melyek részt vesznek a mellrákjárványban, az elhízottsági járványban, a lányoknál átlagosan két és fél évvel korábban kezdődő pubertásban, és más hasonló dolgokban. A csúcspont az, amikor ha sikeresen felnevelted az ebihalad, megfigyelted a viselkedésbeli és fejlődésbeli eseményeket, akkor elmész és bemutatod az ebihalad annak, akiről elnevezted, és megbeszélitek a bizonyítékokat, amiket láttál.
Another quick protocol -- and I'm going to go through these quickly, but just to give you the material sense of what we're doing here -- instead of asking you for urine samples, I'll ask you for a mouse sample. Anyone here lucky enough to share, to cohabit with a mouse -- a domestic partnership with mice? Very lucky. Mice, of course, are the quintessential model organism. They're even better models of environmental health, because not only the same mammalian biology, but they share your diet, largely. They share your environmental stressors, the asbestos levels and lead levels, whatever you're exposed to. And they're geographically more limited than you are, because we don't know if you've been exposed to persistent organic pollutants in your home, or occupationally or as a child. Mice are a very good representation. So it starts by building a better mousetrap, of course. This is one of them.
Egy másik protokoll -- ezeken csak gyorsan átmegyek, hogy lássátok, miken dolgozunk itt -- vizeletminta helyett én egy egérmintát fogok kérni tőled. Van itt olyan szerencsés, aki lakott már együtt egérrel -- élettársi kapcsolat egerekkel? Nagyon szerencsés. Az egerek természetesen a legjobb modell organizmusok. A környezeti egészségnek még jobb modelljei, nem csak mert ugyanolyan emlősbiológiájuk van, de az étrendjük is nagyrészt ugyanaz, mint a tiéd. A környezeti stresszorok is ugyanazok, az azbeszt- és ólomszintek, bármi, aminek ki vagy téve. Földrajzilag pedig korlátozottabbak nálad, mivel nem tudjuk, hogy érintkeztél-e tartósan megmaradó szerves szennyeződéssel az otthonodban, a munkahelyeden vagy gyermekkorodban. Az egerek nagyon jól ábrázolják ezt. Természetesen egy jó egérfogó építésével kell kezdenünk. Ez egy közülük.
Coping with environmental stressors is tricky. Is anybody here on antidepressants? (Laughter) There's a lot of people in Manhattan are. And we were testing if the mice would also self-administer SSRIs. So this was Prozac, this was Zoloft, this was a black jellybean and this was muscle relaxant, all of which were the medications that the impatient was taking. So do you think the mice self-administered antidepressants? What's the -- (Audience: Sure. Yes.) How did you know that? They did. This was vodka and solution, gin and solution. This guy also liked plain water and the muscle relaxant. Where's our expert? Vodka, gin -- (Audience: [unclear]) Yes. Yes. You know your mice well. They did, yes. So they drank as much vodka as they did plain water, which was interesting. Then of course, it goes into the entrapment device. There's an old cellphone in there -- a good use for old cellphones -- which dials the clinic, we go and pick up the mouse. We take the blood sample and do the blood work and hair work on the mice.
A környezeti stresszorokkal való megküzdés trükkös dolog. Van itt valaki, aki szed antidepresszánst? (Nevetés) Manhattanben nagyon sok ember szed. És kipróbáltuk, hogy az egér is adagolna-e magának SSRI gyógyszereket. Ez itt Prozac, ez Zoloft, ez egy fekete gumicukor, ez pedig izomlazító, a "türelmetlen" pedig ezek közül mindet szedte. Szerintetek ettek-e az egerek ezekből az antidepresszánsokból? Mi a -- (Közönség: Persze. Igen.) Honnan tudtad? Tényleg ettek. Ez vodkaoldat és ginoldat. A fickó szerette a sima vizet és az izomlazítót is. Tehát hol van az export? Vodka, gin -- (Közönség: [nem kivehető]) Igen. Igen. Jól ismered az egereket. Így van, igen. Ugyanannyi vodkát ittak, mint amennyi sima vizet, ami elég érdekes. Aztán persze bejut magába a csapdába. Van benne egy régi mobiltelefon -- jó felhasználása a régi telefonoknak --, ami tárcsázza a klinikát, aztán mi megyünk és kivesszük az egeret. Veszünk vérmintát, és vér-és szőrelemzést végzünk az egéren.
And I want to sort of point out the big advantage of framing health in this external way. But we do have a few prescription products through this. It's very different from the medical model. Anything you do to improve your water quality or air quality, or to understand it or to change it, the benefits are enjoyed by anyone you share that water quality or air quality with. And that aggregating effect, that collective action effect, is actually something we can use to our advantage. So I want to show you one prescription product in the clinic called the No Park. This is a prescription to improve water quality. Many impatients are very concerned for water quality and air quality. What we do is we take a fire hydrant, a "no parking" space associated with a fire hydrant, and we prescribe the removal of the asphalt to create an engineered micro landscape, to create an infiltration opportunity.
Valahogy így akarok rámutatni a nagy előnyére annak, hogy ezzel a külső módszerrel vázoljuk az egészséget. De van néhány receptre felírt termékünk is. Ez nagyban különbözik az orvosi modelltől. Akármit teszel annak érdekében, hogy növeld a víz vagy a levegő minőségét, vagy hogy megértsd, vagy megváltoztasd, ennek a hasznát mindenki élvezi, akivel megosztod a vizet vagy a levegőt. És ez a felhalmozódó hatás, a kollektív cselekvés hatása olyasmi, amit előnyünkre tudunk felhasználni. Meg szeretnék mutatni egy ilyen receptre felírt terméket, aminek a neve Parkolni Tilos. Ezzel a vízminőséget lehet javítani. Sok "türelmetlen" aggódik a víz és a levegő minősége miatt. Azt csináljuk, hogy veszünk egy tűzcsapot, egy "parkolni tilos" helyet, ami mellett tűzcsap áll, és felírjuk az aszfalt eltávolítását, ezzel alkotván egy megtervezett mikrotájat, egy vízszűrési lehetőséget.
Because, many of you will know, that the biggest pollution burden that we have on the New York, New Jersey harbor right now is no longer the point sources, no longer the big polluters, no longer the GEs, but that massive network of roads, [those] impervious surfaces, that collect all that cadmium neurotoxin that comes from your brake liners or the oily hydrocarbon waste in every single storm event and medieval infrastructure washes it straight into the estuary system. That doesn't do a lot of good. These are little opportunities to intercept those pollutants before they enter the harbor, and they're produced by impatients on various city blocks in some very interesting ways. I just want to say it was sort of a rule of thumb though, there's about two or three fire hydrants on every city block. By creating engineered micro landscapes to infiltrate in them, we don't prevent them from being used as emergency vehicle parking spaces, because, of course, a firetruck can come and park there. They flatten a few plants. No big deal, they'll regenerate. But if we did this in every single -- every fire hydrant we could redefine the emergency. That 99 percent of the time when a firetruck is not parking there, it's infiltrating pollutants. It's also increasing fixing CO2s, sequestering some of the airborne pollutants. And aggregated, these smaller interceptions could actually infiltrate all the roadborne pollution that now runs into the estuary system, up to a seven inch rain event, up to a hundred-year storm.
Mert mindazt bizonyára sokan tudjátok, a New York, New Jersey kikötő legnagyobb szennyezési problémái már nem a pontforrások, már nem a nagy szennyezők, már nem a General Electric, hanem a hatalmas úthálózat, [azok] az áthatolhatatlan felületek, melyek összegyűjtik a fékbetéteitekből származó kadmium idegmérgeket vagy az olajos szénhidrogén-szennyeződéseket, és minden egyes vihar és az elavult infrastruktúra egyenesen a torkolatba mossa őket. Ebből nem sok jó származik. Ezek apró lehetőségek a szennyeződések feltartóztatására, mielőtt azok az öbölbe kerülnek, és ezeket a "türelmetlenek" hozzák létre különböző háztömböknél igen érdekes módokon. Csak annyit szeretnék hozzátenni, hogy hozzávetőlegesen két-három tűzcsap van minden háztömb körül. Azzal, hogy ilyen megtervezett mikrotájakat hozunk létre szűrés céljából, nem akadályozzuk meg azt, hogy vészhelyzet esetén parkolóként használják őket, egy tűzoltóautó természetesen bármikor odaparkolhat. Kilapítanak néhány növényt. Nem nagy ügy, majd visszanőnek. De ha megcsinálnánk ezt minden egyes -- minden tűzcsapnál, újradefiniálhatnánk a vészhelyzet fogalmát. Az idő azon 99%-ában, amikor nem parkol ott tűzoltóautó, a szennyeződéseket szűri. Ugyancsak növeli a szén-dioxid-lekötést, elkülönítve ezzel a levegőben lévő szennyeződések egy részét. Csoportosítva pedig, ezek a kis területek ki tudnák szűrni az úthálózati szennyeződés egészét, ami most a torkolatba folyik, egészen 180 mm esőig, vagy hatalmas viharokig.
So these are small actions that can amount to a significant effect to improve local environmental health. This is one of the more ambitious ones. What the climate crisis has revealed to us is a secondary, more insidious and more pervasive crisis, which is the crisis of agency, which is what to do. Somehow buying a local lettuce, changing a light bulb, driving the speed limit, changing your tires regularly, doesn't seem sufficient in the face of climate crisis. And this is an interesting icon that happened -- you remember these: fallout shelters. What is the fallout shelter for the climate crisis? This was civic mobilization. Churches, school groups, hospitals, private residents -- everyone built one of these in a matter of months. And they still remain as icons of civic response in the face of shared, uncertain, collective threat.
Ezek csak kis tettek, melyek összesítve mégis jelentős hatással lehetnek a helyi környezeti egészség fejlesztésére. Ez pedig egy kissé ambiciózusabb. Az éghajlati válság felfedett számunkra egy másodlagos, sokkal ravaszabb és sokkal elterjedtebb válságot, a működés válságát, ami arról szól, hogy mit tegyünk. Valahogy az, hogy helyi salátát vásárolunk, kicseréljük a villanykörtét, betartjuk a sebességkorlátozást, rendszeresen cseréljük a gumiabroncsokat, nem tűnik elegendőnek az éghajlati válsággal szemben. Ez egy érdekes példa, ami történt -- emlékeznek ezekre: atombunkerek. Mi is az atombunker a klímaválság tükrében? Ez polgári mozgósítás volt. Templomok, iskolák, kórházak, magánszemélyek -- mindenki épített egy ilyet mindössze hónapok leforgása alatt. És ezek még mindig a polgári reakció ikonjai egy közös, bizonytalan, mindenkit érintő fenyegetéssel szemben.
Fallout shelter for the climate crisis, I would say, looks something like this, or this, which is an intensive urban agriculture facility that's due to go on my lab building at NYU. What it does is a very simple idea of taking -- 80 to 90 percent of the CO2 produced in Manhattan is building related -- we take, just like a commercial greenhouse, we take the CO2 from the building -- CO2-enriched air -- we force it through the urban agriculture facility, and then we resupply oxygen-enriched air. You can't actually build much on a roof, they're not designed for that. So it's on legs, so it focuses all the load on the masonry walls and the columns. It's built as a barn raising, using open source hardware. This is the quarter-scale prototype that was functioning in Spain. This is what it will look like, fingers crossed, NYU willing.
Az éghajlati válság bunkere szerintem így néz ki, vagy így, ami egy átfogó városi mezőgazdasági létesítmény, melyet a New York-i Egyetemen lévő laboromban fogunk megépíteni. Ennek a működése nagyon egyszerű elven alapszik, miszerint elvesszük -- a manhattani szén-dioxid-termelés 80-90%-a épületekből származik -- elvesszük, csakúgy, mint egy kereskedelmi üvegház, elvezetjük a szén-dioxidot az épületből -- szén-dioxidban gazdag levegő -- átvezetjük a városi mezőgazdasági létesítményen, majd kivezetjük az oxigénben gazdag levegőt. Nem tudsz sok mindent építeni egy tetőre, mert nem arra vannak kitalálva. Ezért lábakon áll, így a súly főként a falakon és az oszlopokon oszlik el. Közösségi munkával építjük, szabadon elérhető anyagokból. Ez egy 1:4 arányú prototípus, mely Spanyolországban működött. És valahogy így fog kinézni, drukkoljunk, ha az NYU elfogadja.
And what I want to show you is -- actually this is one of the components of it that we've just recently been testing -- which is a solar chimney -- we have got 17 of them now put around New York at the moment -- that passively draws air up. You understand a solar chimney. Hot air rises. You put a bit of black plastic on the side of a building, it'll heat up, and you'll get passive airflow. What we do is actually put a standard HVAC filter on the top of that. That actually removes about 95 percent of the carbon black, that stuff that, with ozone, is responsible for about half of global warming's effects, because it changes, it settles on the snow, it changes the reflectors, it changes the transmission qualities of the atmosphere. Carbon black is that grime that otherwise lodges in your pretty pink lungs, and it's associated with. It's not good stuff, and it's from inefficient combustion, not from combustion itself. When we put it through our solar chimney, we remove actually about 95 percent of that. And then I swap it out with the students and actually re-release that carbon black. And we make pencils the length of which measures the grime that we've pulled out of the air. Here's one of them that we have up now. Here's who put them up and who are avid pencil users.
Amit még meg akarok mutatni -- ez tulajdonképpen egy alkotóeleme annak, amit mostanában kezdtünk tesztelni -- ez egy napkémény --, jelenleg 17 darab van belőle New Yorkban -- amely passzívan húzza fel a levegőt. Értitek, hogy működik a napkémény. A meleg levegő felszáll. Egy épület oldalára felrakunk egy darab fekete műanyagot, ez felmelegszik, és meg is van a passzív légáramlás. Mi azt csináljuk, hogy ennek a tetejére még teszünk egy sztenderd HVAC szűrőt. Ez tulajdonképpen eltávolítja a korom 95 százalékát; ez az az anyag, ami az ózonnal együtt a globális felmelegedés feléért felelős, mert megváltoztatja, leülepszik a hóra, megváltoztatja a fényvisszaverődést, megváltoztatja az atmoszféra átviteli képességeit. A korom az a mocsok, ami egyébként lerakódik a szép rózsaszín tüdőtökben, meg ami ezzel kapcsolatos. Nem egy jó dolog, és ez a tökéletlen égés eredménye, nem magáé az égésé. Ha átvezetjük a napkéményünkön, ennek olyan 95 százalékát távolítjuk el. Aztán kicseréljük az egyetemistákkal, és újra kiengedjük a kormot. Ezekből ceruzákat csinálunk, melyeknek hossza méri a szennyeződést, amit a levegőből kiszűrtünk. Itt van egy, ami most is fent van. Itt vannak, akik felrakták őket, és akik lelkes ceruzahasználók.
Okay, so I want to show you just two more interfaces, because I think one of our big challenges is re-imagining our relationship to natural systems, not only through this model of twisted personalized health, but through the animals with whom we cohabit. We are not alone; the animals are moving in. In fact, urban migration now describes the movement of animals formerly known as wild into urban centers. You know, coyote in Central Park, a whale in the Gowanus Canal, elk in Westchester County. It's happening all over the Developed World, probably for loss of habitat, but also because our cities are a little bit more livable than they have been. And every green space we create is an invitation for non-humans to cohabit with us. But we've kind of lacked imagination in how we could do that well or interestingly. And I want to show you a few of the technological interfaces that have been developed under the moniker of OOZ -- which is zoo backwards and without cages -- to try and reform that relationship. This is communication technology for birds. It looks like this. When a bird lands on it, they trigger a sound file. This is actually in the Whitney Museum, where there were six of them, each of which had a different argument on it, different sound file. They said things like this.
Oké, most már csak két további felületet szeretnék megmutatni, mert szerintem az egyik legnagyobb kihívásunk a természetes rendszerekkel való kapcsolatunk újragondolása, nem csak ennek a kicsavarodott egészségmodellnek a segítségével, hanem az állatokéval, akikkel együtt lakunk. Nem vagyunk egyedül; az állatok is beköltöznek. Sőt, a városi migráció leírja a korábban vadként számon tartott állatok városközpontokba való költözését. Tudjátok, prérifarkas a Central Parkban, bálna a Gowanus-csatornában, jávorszarvas Westchester Countyban. Ez az egész fejlett világban előfordul, valószínűleg a természetes élőhely szűkülése miatt, de azért is, mert a városaink egy kicsit élhetőbbek lettek, mint korábban. És minden zöld terület, amit létrehozunk, meghívás az állatok számára, hogy éljenek velünk. De arra nem volt megfelelő elképzelés, hogy hogyan tudnánk mindezt jól vagy érdekesen tenni. Szeretnék megmutatni néhány technológiai felületet, amiket OOZ becenév alatt fejlesztettünk ki -- ez a zoo [állatkert] visszafelé és ketrecek nélkül -- melyekkel megpróbáljuk újraformálni ezt a kapcsolatot. Ez kommunikációs technológia madaraknak. Így néz ki. Amikor egy madár rászáll, lejátszik egy hangfájlt. Ez a Whitney Múzeumban található, ahol hat volt belőlük, és mindegyik különböző volt, különböző hangfájlokkal. Ilyesmik voltak rajtuk.
(Whistling)
(Fütyörészés)
Recorded Voice: Here's what you need to do. Go down there and buy some of those health food bars, the ones you call bird food, and bring it here and scatter it around. There's a good person.
Hangfelvétel: Itt van, mit kell tenned. Menj le és vásárolj néhány müzliszeletet, amiket madáreleségnek tartasz, majd hozd ide és szórd szét. Jó ember.
Natalie Jeremijenko: Okay. (Laugher) So there was several of these. The birds were able to jump from one to the other. These are just your average urban pigeon. And an early test which argument elicited cooperative behavior from the people below -- about a hundred to one decided that this was the argument that worked best on us.
Natalie Jeremijenko: Oké. (Nevetés) Szóval számos ilyen volt ott. A madarak át tudtak ugrálni egyikről a másikra. Ezek csak átlagos városi galambok voltak. És egy korai teszt, mely azt kutatta, hogy melyik szöveg vált ki leginkább közreműködést a lent sétáló emberekből -- kevésen múlt, de végül ez volt az a szöveg, mely leginkább működött rajtunk.
Recorded Voice: Tick, tick, tick. That's the sound of genetic mutations of the avian flu becoming a deadly human flu. Do you know what slows it down? Healthy sub-populations of birds, increasing biodiversity generally. It is in your interests that I'm healthy, happy, well-fed. Hence, you could share some of your nutritional resources instead of monopolizing them. That is, share your lunch.
Hangfelvétel: tikk, tikk, tikk. Ez annak a genetikai mutációnak a hangja, mely során a madárinfluenza halálos emberi influenzává alakul. Tudod, mi lassítja le? Madarak egészséges alpopulációi, és általánosan növekvő biodiverzitás. Neked is érdeked, hogy én egészséges, boldog és jóllakott legyek. Így hát igazán megoszthatnád táplálkozási forrásaidat ahelyett, hogy monopolizálod őket. Azaz oszd meg az ebéded velem.
(Laughter)
(Nevetés)
NJ: It worked, and it's true. The final project I'd like to show you is a new interface for fish that has just been launched -- it's actually officially launched next week -- with a wonderful commission from the Architectural League. You may not have known that you need to communicate with fish, but there is now a device for you to do so. It looks like this: buoys that float on the water, project three foot up, three foot down. When a fish swims underneath, a light goes on. This is what it looks like. So there's another function on here. This top light is -- I'm sorry if I'm making you seasick -- this top light is actually a water quality display that shifts from red, when the dissolved oxygen is low, to a blue/green, when its dissolved oxygen is high. And then you can also text the fish. So there's business cards down there that'll give you contact details. And they text back. When the buoys get your text, they wink at you twice to say, we've got your message. But perhaps the most popular has been that we've got another array of these boys in the Bronx River, where the first beaver -- crazy as he is -- to have moved in and built a lodge in New York in 250 years, hangs out. So updates from a beaver. You can subscribe to updates from him. You can talk to him.
NJ: Működött, és ez igaz. Az utolsó projekt, amit meg szeretnék mutatni, az egy új felület halak számára, amely épp most jelent meg -- hivatalosan jövő héten jelenik meg -- egy csodálatos megbízással az Építészeti Ligától. Talán nem tudtad, hogy kommunikálnod kell a halakkal, de most már van egy eszköz erre. A következőképpen néz ki: a vízben bóják lebegnek, és egy-egy méterrel nyúlnak a víz alá, illetve fölé. Ha aláúszik egy hal, felgyullad egy lámpa. Így néz ki. Itt pedig van egy másik funkció. A felső lámpa -- elnézést, ha tengeribeteggé teszlek titeket -- a felső lámpa igazából a vízminőséget jelzi, mely piros, ha az oxigéntartalom alacsony, és kék/zöld, ha az oxigéntartalom magas. És sms-t is lehet küldeni a halaknak. Lent vannak névjegykártyák, melyeken elérhetőségek vannak. És vissza is írnak. Amikor a bója megkapja az sms-ed, kétszer felvillan, hogy tudassa veled, megkaptuk az üzeneted. De a legnépszerűbb az volt, hogy egy sor ilyen bóját raktunk a Bronx folyóba is, ahol egy hód lakik -- bármilyen őrült is -- az első, aki idejött és hódvárat épített New Yorkban az elmúlt 250 évben. Üzenetek egy hódtól. Feliratkozhatsz az üzeneteire. Beszélgethetsz vele.
And what I like to think of is this is an interface that re-scripts how we interact with natural systems, specifically by changing who has information, where they have it, who can make sense of that information, and what you can do about it. In this case, instead of throwing chewing gum, or Doritos or whatever you have in your pocket at the fish -- There's a body of water in Iceland that I've been dealing with that's in the middle of the city, and the largest pollution burden on it is not the roadborne pollution, it's actually white bread from people feeding the fish and the birds. Instead of doing that actually, we've developed some fish sticks that you can feed the fish. They're delicious. They're cross-species delicious that is, delicious for humans and non-humans. But they also have a chelating agent in them. They're nutritionally appropriate, not like Doritos. And so every time that desire to interact with the animals, which is at least as ubiquitous as that sign: "Do not feed the animals." And there's about three of them on every New York City park. And Yellowstone National Park, there's more "do not feed the animals" signs than there are animals you might wish to feed. But in that action, that interaction, by re-scripting that, by changing it into an opportunity to offer food that is nutritionally appropriate, that could augment the nutritional resources that we ourselves have depleted for augmenting the fish population and also adding chelating agent, which, like any chelating agent that we use medicinally, binds to the bioaccumulated heavy metals and PCBs that are in the fish living in this particular habitat and allows them to pass it out as a harmless salt where it's complexed by a reactive, effectively removing it from bioavailability.
Szeretek arra gondolni, hogy ez egy olyan felület, mely megváltoztatja azt, ahogy a természetes rendszerekkel kapcsolatba lépünk, pontosabban megváltoztatja, hogy kinek van információja, hol, ki tudja megérteni ezt az információt, és mit tehetsz ezzel kapcsolatban. Ebben az esetben ahelyett, hogy a halaknak rágógumit, chipset, vagy bármit, ami a zsebedben van dobálnál -- Van egy víztömeg Izlandon, amellyel foglalkozom, ami a város közepén van, és a legnagyobb szennyezési probléma nem az úthálózatból származik, hanem a fehér kenyér az, amivel az emberek a halakat és a madarakat etetik. Ehelyett mi kifejlesztettünk egy rudacskát, amivel lehet a halakat etetni. Nagyon finomak. Ez ilyen fajok közti dolog, finom az embereknek és az állatoknak is. De van bennük egy kelátképző anyag is. Nagyon táplálóak, nem úgy, mint a chips. Így minden alkalommal, mikor szeretnénk az állatokkal kapcsolatba lépni, ami legalább annyira jelen van mindenütt, mint az "Az állatok etetése tilos" táblák - És minden New York-i parkban van belőlük legalább három. Vagy a Yellowstone Nemzeti Park, ahol több "Az állatok etetése tilos" tábla van, mint ahány állat, amit meg szeretnél etetni. De ebben a cselekvésben, ebben a kölcsönhatásban, azzal, hogy átírjuk őket, és olyan lehetőséggé alakítjuk át, mellyel megfelelő tápértékű ételt nyújtunk, ami kiegészíti a természetes forrásokat, melyeket mi magunk használtunk el, és így segítjük a halpopulációt kelátképző anyag hozzáadásával, amely csakúgy, mint bármely orvosi kelátképző, leköti a biológiailag felhalmozódott nehézfémeket és PCB-ket, amik az ezen a területen élő halakban vannak, akik ezáltal ártalmatlan sóként szabadulnak meg tőlük, ahol ez összekötődik egy reagenssel, így gyakorlatilag nem lesz többé biológiailag elérhető.
But I wanted to say that interaction, re-scripting that interaction, into collective action, collective remediative action, very different from the approach that's being used on the other side on the Hudson River, where we're dredging the PCBs -- after 30 years of legislative and legal struggle, GE's paying for the dredging of the largest Superfund site in the world -- we're dredging it, and it'll probably get shipped off to Pennsylvania or the nearest Third World country, where it will continue to be toxic sludge. Displacement is not the way to deal with environmental issues. And that's typically the paradigm under which we've operated.
De azt akartam mondani, hogy ez az interakció, és az interakció átírása kollektív cselekvéssé, kollektív kármentesítő cselekvéssé, nagyon különbözik attól a hozzáállástól, melyet a Hudson folyón használnak, ahol úgy kotorjuk ki a PCB-ket -- 30 évnyi jogalkotási és jogi küzdelem után, a General Electric fizeti a kotrást a világ legnagyobb Superfund helyszínén -- kikotorjuk, és valószínűleg elszállítják Pennsylvaniába, vagy a legközelebbi harmadik világbeli országba, ahol továbbra is mérgező iszap marad. Az áthelyezés nem megfelelő mód a környezeti problémák kezelésére. És általánosságban ez az a minta, amely szerint működtünk.
By actually taking the opportunity that new technologies, new interactive technologies, present to re-script our interactions, to script them, not just as isolated, individuated interactions, but as collective aggregating actions that can amount to something, we can really begin to address some of our important environmental challenges.
De ha élünk azzal a lehetőséggel, amit az új technológiák, az új interaktív technológiák nyújtanak, hogy újraírjuk a kapcsolatainkat, hogy leírjuk őket, nem csak mint elszigetelt, egyedülálló interakciókat, de mint kollektív, csoportosított tetteket, melyek együtt eredményt hozhatnak, akkor elkezdhetünk megcélozni néhány fontos környezeti kihívást.
Thank you.
Köszönöm.
(Applause)
(Taps)