To most of you, this is a device to buy, sell, play games, watch videos. I think it might be a lifeline. I think actually it might be able to save more lives than penicillin.
Legtöbbünknek ez egy eszköz, amivel vásárolunk, eladunk, játszunk, videókat nézegetünk rajta. Szerintem mentőkötél lehet. Tulajdonképpen azt hiszem, hogy több életet menthet meg, mint a penicillin.
Texting: I know I say texting and a lot of you think sexting, a lot of you think about the lewd photos that you see -- hopefully not your kids sending to somebody else -- or trying to translate the abbreviations LOL, LMAO, HMU. I can help you with those later. But the parents in the room know that texting is actually the best way to communicate with your kids. It might be the only way to communicate with your kids. (Laughter) The average teenager sends 3,339 text messages a month, unless she's a girl, then it's closer to 4,000. And the secret is she opens every single one. Texting has a 100 percent open rate. Now the parents are really alarmed. It's a 100 percent open rate even if she doesn't respond to you when you ask her when she's coming home for dinner. I promise she read that text. And this isn't some suburban iPhone-using teen phenomenon. Texting actually overindexes for minority and urban youth. I know this because at DoSomething.org, which is the largest organization for teenagers and social change in America, about six months ago we pivoted and started focusing on text messaging. We're now texting out to about 200,000 kids a week about doing our campaigns to make their schools more green or to work on homeless issues and things like that. We're finding it 11 times more powerful than email. We've also found an unintended consequence. We've been getting text messages back like these. "I don't want to go to school today. The boys call me faggot." "I was cutting, my parents found out, and so I stopped. But I just started again an hour ago." Or, "He won't stop raping me. He told me not to tell anyone. It's my dad. Are you there?" That last one's an actual text message that we received. And yeah, we're there. I will not forget the day we got that text message. And so it was that day that we decided we needed to build a crisis text hotline. Because this isn't what we do. We do social change. Kids are just sending us these text messages because texting is so familiar and comfortable to them and there's nowhere else to turn that they're sending them to us. So think about it, a text hotline; it's pretty powerful. It's fast, it's pretty private. No one hears you in a stall, you're just texting quietly. It's real time. We can help millions of teens with counseling and referrals. That's great. But the thing that really makes this awesome is the data. Because I'm not really comfortable just helping that girl with counseling and referrals. I want to prevent this shit from happening. So think about a cop. There's something in New York City. The police did it. It used to be just guess work, police work. And then they started crime mapping. And so they started following and watching petty thefts, summonses, all kinds of things -- charting the future essentially. And they found things like, when you see crystal meth on the street, if you add police presence, you can curb the otherwise inevitable spate of assaults and robberies that would happen. In fact, the year after the NYPD put CompStat in place, the murder rate fell 60 percent. So think about the data from a crisis text line. There is no census on bullying and dating abuse and eating disorders and cutting and rape -- no census. Maybe there's some studies, some longitudinal studies, that cost lots of money and took lots of time. Or maybe there's some anecdotal evidence. Imagine having real time data on every one of those issues. You could inform legislation. You could inform school policy. You could say to a principal, "You're having a problem every Thursday at three o'clock. What's going on in your school?" You could see the immediate impact of legislation or a hateful speech that somebody gives in a school assembly and see what happens as a result. This is really, to me, the power of texting and the power of data. Because while people are talking about data, making it possible for Facebook to mine my friend from the third grade, or Target to know when it's time for me to buy more diapers, or some dude to build a better baseball team, I'm actually really excited about the power of data and the power of texting to help that kid go to school, to help that girl stop cutting in the bathroom and absolutely to help that girl whose father's raping her. Thank you. (Applause)
SMS-ezés: Tudom, hogy erről sokan a szexuális tartalmú üzenetváltásokra gondolnak, sokan a szeméremsértő fotókra -- amiket remélhetőleg nem a gyerekeik küldözgetnek másoknak -- vagy próbálják megfejteni a rövidítéseket: LOL, LMAO, HMU. Később segíthetek ebben. Azonban a teremben lévő szülők tudják, hogy az üzenetküldés valójában a gyerekeikkel történő kommunikáció legjobb módja. Lehet, hogy az egyedüli módja a gyerekeikkel történő kommunikációnak. (Nevetés) Az átlagos tizenéves 3.339 SMS-t küld egy hónapban, amennyiben nem lány. Ők közelebb állnak a 4.000-hez. És a titok, hogy mindegyiket el is olvassák. Az SMS-ek megnyitási aránya 100 százalék. A szülők most aztán tényleg megijedtek. Ez egy 100 százalékos megnyitási arány, még akkor is, ha nem érkezik válasz, mikor megkérdezik, hogy hányra ér haza vacsorára. Bizton állíthatom, hogy elolvasták azt az üzenetet. És ez nem valami budai, iPhone-használó tini-jelenség. Az SMS-ezés valójában a kisebbségi és belső kerületi fiatalok körében a leginkább elterjedt. Ezt azért tudom, mert a DoSomething.org-nál, amelyik a legnagyobb tizenévesekkel és társadalmi változásokkal foglalkozó szervezet Amerikában, körülbelül 6 hónapja kezdtünk a szöveges üzenetküldésre összpontosítani. Most hetente körülbelül 200.000 gyerekkel kommunikálunk a kampányainkról, arról hogy hogyan tegyék zöldebbé az iskoláikat, hogy foglalkozzanak a hajléktalansággal kapcsolatos kérdésekkel és hasonló dolgokkal. Azt tapasztaltuk, hogy ez 11-szer hatékonyabb az e-mail küldésnél. Közben egy nem várt következményre is felfigyeltünk.. Olyan üzeneteket kaptunk válaszként, mint ezek itt: "Nem akarok ma iskolába menni. A fiúk buzinak csúfolnak." "Vagdostam magam, a szüleim rájöttek, ezért abbahagytam. De most egy órája elkezdtem újra." Vagy: "Mindig megerőszakol. Azt mondta, ne beszéljek róla senkinek. Az apámról van szó. Ott vagytok?" Ez utóbbi egy valódi SMS, ami hozzánk érkezett. És igen, ott vagyunk. Soha nem fogom elfelejteni a napot, mikor azt az üzenetet kaptuk. Az volt az a nap, mikor úgy döntöttünk, hogy létre kell hoznunk egy SMS-alapú krízisvonalat. Ugyanis mi nem ezzel foglalkozunk. Mi a társadalmi változással foglalkozunk. A gyerekek csak küldik nekünk ezeket az üzeneteket, mert az SMS-ezés olyan hétköznapi és kényelmes a számukra, és mivel máshova nem fordulhatnak, nekünk küldik el őket. Gondoljunk bele: egy SMS-forródrót. Meglehetősen hatékony, gyors és eléggé személyes. Senki nem hallja meg a WC fülkében, ha épp halkan üzenetet ír valaki. Valós idejű. Tizenévesek millióinak segíthetünk tanácsadással és eligazítással. Ez nagyszerű. De az adatok teszik igazán lenyűgözővé az egészet. Mert nem érzem elegendőnek, hogy csak tanácsadással és eligazítással segítek annak a lánynak. Meg akarom akadályozni ezeket a szarságokat. Gondoljunk egy zsarura. A New York-i rendőrök már tettek valamit. Kezdetben a rendőri munka csak találgatás volt. Aztán elkezdték térképre vinni a bűncselekményeket. Követni és figyelni kezdték a kisebb lopásokat, a beidézetteket, mindenféléle dolgokat. Lényegében a jövőt térképezték fel. És például olyan dolgokra jöttek rá, hogy ha kristálymetet látunk az utcán, és kihívjuk a rendőrséget, akkor ezzel megfékezhetjük a másként elkerülhetetlen támadások és rablások áradatát. Valójában egy évvel azután, miután az NYPD üzembe helyezte a CompStatot, a gyilkosságok száma 60 százalékkal csökkent. Szóval gondoljunk az SMS-alapú krízisvonalról érkező adatokra. Nincsenek felmérések a zaklatásról, a randierőszakról, az étkezési zavarokról, az önkárosításról és a szexuális bántalmazásról -- semmilyen felmérés. Talán létezik néhány kutatás, néhány követéses vizsgálat, ami sok pénzbe került és hosszú időt vett igénybe. Vagy talán van néhány mendemondaszintű bizonyíték. Képzeljük el, hogy valós idejű adatokkal rendelkezünk minden egyes témában. Tájékoztathatnánk a jogalkotókat. Tájékoztathatnánk a tanügyi vezetőket. Mondhatnánk egy iskolaigazgatónak: "Minden csütörtökön három órakor valami történik Önöknél. Mi folyik az iskolájában?" Azonnal szembesülhetnénk a jogszabályok hatásaival vagy egy iskolagyűlésen elhangzott gyűlölködő beszéddel, és annak következményeivel. Számomra ez jelenti igazán a szöveges üzenetküldés és az adatok erejét. Mert miközben az emberek azokról az adatokról beszélnek, melyek a Facebooknak lehetővé teszik, hogy előbányásszam a barátomat harmadikból, vagy a Targetnek, hogy tudja, mikor kell pelenkát vennem, vagy valami fickónak, hogy jobb kosárcsapatot építsen, eközben engem az adatokban és az SMS-ekben rejlő erő lelkesít igazán, ami segít annak a kölyöknek iskolába járni, segít annak a lánynak abbahagynia a fürdőszobai vagdosást, és feltétlenül segítségére van annak a lánynak, akit az apja rendszeresen megerőszakol. Köszönöm. (Taps)