A few weeks ago, I had a chance to go to Saudi Arabia. And the first thing I wanted to do as a Muslim was to go to Mecca and visit the Kaaba, the holiest shrine of Islam. And I did that; I put on my ritualistic dress, I went to the holy mosque, I did my prayers, I observed all the rituals. And meanwhile, besides all the spirituality, there was one mundane detail in the Kaaba that was pretty interesting for me: there was no separation of sexes. In other words, men and women were worshiping all together. They were together while doing tawāf, the circular walk around the Kaaba. They were together while praying.
Néhány héttel ezelőtt lehetőségem nyílt ellátogatni Szaúd-Arábiába. Muzulmánként először is el akartam zarándokolni Mekkába és meglátogatni a Kába követ. az iszlám legszentebb kegyhelyét. Ezt is tettem, felvettem a rituális ruhám, elmentem a szent mecsetbe, imádkoztam; részt vettem az összes szertartáson. És eközben, minden spiritualitás mellett észrevettem egy evilági apróságot is a Kábánál, ami különösen felkeltette az érdeklődésemet. Nem voltak elkülönítve egymástól a nemek. Magyarul, az asszonyok és a férfiak együtt imádkoztak. Együtt voltak a tawaf alatt is, amíg körbejárták Kábát. Együtt voltak az imádság alatt.
And if you wonder why this is interesting at all, you have to see the rest of Saudi Arabia, because this a country which is strictly divided between the sexes. In other words: as men, you are simply not supposed to be in the same physical space with women. And I noticed this in a very funny way. I left the Kaaba to eat something in downtown Mecca. I headed to the nearest Burger King restaurant. And I went there -- I noticed that there was a male section, which is carefully separated from the female section. I had to pay, order and eat in the male section. "It's funny," I said to myself, "You can mingle with the opposite sex at the holy Kaaba, but not at the Burger King?"
És ha most azon csodálkoznak, hogy mi ezen az érdekes, nézzék meg Szaúd-Arábia más részeit, mert az egy olyan ország, ahol a nemek szigorúan el vannak különítve egymástól. Más szóval, egyszerűen fel sem merül, hogy férfiként ugyanazon a légtérben tartózkodjunk, ahol az asszonyok. Nagyon furcsa volt, ahogy ezt észrevettem. Otthagytam a Kábát, hogy egyek valamit Mekka belvárosában. Megcéloztam a legközelebbi Burger King éttermet. Odamentem, és láttam, hogy külön részleg van a férfiak számára, ami gondosan el van választva a női részlegtől. És a férfi részlegben kellett rendelnem, fizetnem és étkeznem. Furcsa -- mondtam magamban -- a szent Kábánál el lehet keveredni a másik nem között, de a Burger Kingben nem.
(Laughter)
Felettébb irónikus.
Quite, quite ironic. Ironic, and it's also, I think, quite telling, because the Kaaba and the rituals around it are relics from the earliest phase of Islam, that of prophet Muhammad. And if there was a big emphasis at the time to separate men from women, the rituals around the Kaaba could have been designed accordingly. But apparently, that was not an issue at the time. So the rituals came that way. This is also, I think, confirmed by the fact that the seclusion of women in creating a divided society is something that you also do not find in the Koran -- the very core of Islam, the divine core of Islam -- that all Muslims, equally myself, believe.
Irónikus, és nagyon is beszédes, azt hiszem. Mert hogy a Kába és az azt körülvevő rituálék az iszlám korai időszakának emlékei, ezek Mohamed próféta korából valók. És ha akkoriban különös hangsúlyt fektettek volna az asszonyok és a férfiak elkülönítésére, akkor a Kába körüli szertartásokat eszerint írták volna elő. De hát ez éppenséggel nem volt gond akkoriban. Ezért alakultak így a szertartások. Azt hiszem, ezt csak megerősíti az, hogy a nők elszigetelése és ezzel a társadalom megosztása sem lelhető fel a Koránban, az iszlám igazi magjában -- az iszlám szent magjában, amelyben az összes muszlim hisz, velem együtt.
And I think it's not an accident that you don't find this idea in the very origin of Islam, because many scholars who study the history of Islamic thought -- Muslim scholars or Westerners -- think that, actually, the practice of dividing men and women physically came as a later development in Islam, as Muslims adopted some preexisting cultures and traditions of the Middle East. Seclusion of women was actually a Byzantine and Persian practice, and Muslims adopted it and made it a part of their religion.
És nem hiszem, hogy véletlen lenne, hogy ennek nyoma sincs az iszlám kezdeteinél. Mert a legtöbb tudós, aki az iszlám történetét tanulmányozta -- muszlimok és nyugatiak egyaránt -- úgy tudják, hogy az a gyakorlat, hogy az asszonyokat és a férfiakat térben elkülönítik egymástól, valójában később került az iszlámba, amikor a muszlimok átvettek néhány, már korábban is létező elemet a Közel-Kelet kultúrájából és hagyományaiból. A nők elkülönítése valójában bizánci és perzsa gyakorlat volt, és a muszlimok átvették
Actually, this is just one example of a much larger phenomenon.
és a vallásuk részévé tették.
What we call today Islamic law, and especially Islamic culture -- and there are many Islamic cultures, actually; the one in Saudi Arabia is much different from where I come from in Istanbul or Turkey. But still, if you're going to speak about a Muslim culture, this has a core: the divine message which began the religion. But then many traditions, perceptions, practices were added on top of it. And these were traditions of the Middle East medieval traditions.
És ez csupán egyetlen példa egy ennél jóval általánosabb jelenségre. Arra, amit manapság iszlám jognak, és különösen iszlám kultúrának hívunk -- és hát valójában sok iszlám kultúra van -- a szaúd-arábiai egészen más, mint Törökországé, ahonnan én jövök, Isztanbulból. De mindazonáltal, ha muszlim kultúráról beszélünk, annak van egy magja, az isteni üzenet, ami megteremtette a vallást, de erre sokminden rárakódott, sokféle hagyomány, értelmezés. Ezek a Közel-Kelet hagyományai voltak -- középkori hagyományok.
There are two important messages, or two lessons, to take from that reality. First of all, Muslims -- pious, conservative, believing Muslims who want to be loyal to their religion -- should not cling onto everything in their culture, thinking that that's divinely mandated. Maybe some things are bad traditions and they need to be changed. On the other hand, the Westerners who look at Islamic culture and see some troubling aspects should not readily conclude that this is what Islam ordains. Maybe it's a Middle Eastern culture that became confused with Islam.
Van itt két fontos üzenet, mondhatnánk, két lecke a valóságból. Először is, a muszlimoknak -- az istenfélő, konzervatív, hívő muszlimoknak, akik hűek akarnak lenni a vallásukhoz -- nem kéne úgy ragaszkodniuk a kultúrájuk minden eleméhez, mintha az isteni elrendelés lenne. Talán néhány közülük egyszerűen rossz hagyomány, amit meg kell változtatni. Másrészről azoknak a nyugatiaknak, akik az iszlám kultúrát tekintve zavaró momentumokat találnak, nem kéne arra a következtetésre jutniuk, hogy ezt így rendeli el az iszlám. Lehetséges, hogy ez csak a közel-keleti kultúra, ami elkeveredett az iszlámmal.
There is a practice called female circumcision. It's something terrible, horrible. It is basically an operation to deprive women of sexual pleasure. And Westerners -- Europeans or Americans -- who didn't know about this before, [saw] this practice within some of the Muslim communities who migrated from North Africa. And they've thought, "Oh, what a horrible religion that is, which ordains something like that." But when you look at female circumcision, you see that it has nothing to do with Islam; it's just a North African practice which predates Islam. It was there for thousands of years. And, quite tellingly, some Muslims do practice it -- the Muslims in North Africa, not in other places. But also the non-Muslim communities of North Africa -- the animists, some Christians and even a Jewish tribe in North Africa -- are known to practice female circumcision. So what might look like a problem within Islamic faith might turn out to be a tradition that Muslims have subscribed to.
Van az a szokás, amit úgy hívnak, hogy női körülmetélés. Az valami szörnyű, borzalmas. Az alapvetően egy műtét, amit azért végeznek el, hogy megfosszák a nőket a nemi élvezettől. És azok a nyugatiak, az európaiak és az amerikaik, akik nem hallottak róla korábban, amikor szembesültek vele az Észak-Afrikából kivándorolt muszlimok között, azt gondolták: "Milyen szörnyű egy vallás, ami ilyen dolgokat ír elő." Pedig valójában a női körülmetélésről tudható, hogy semmi köze az iszlámhoz, hanem olyan észak-afrikai szokás, ami korábbi az iszlámnál. Évezredek óta létezik ott. És nagyon beszédes, hogy csak néhány muszlim országban él ez a gyakorlat. Csak az észak-afrikai muszlim országokban, másutt nem. És Észak-Afrikában nem csak a muszlim közösségekben -- hanem animista, sőt néhány keresztény és egy zsidó törzsről is köztudott, hogy gyakorlat náluk a női körülmetélés. Így tehát valamiről, ami az iszlám vallás problémájának tűnik, kiderülhet, hogy csak egy hagyomány, amelyet a muszlimok átvettek.
The same thing can be said for honor killings, which is a recurrent theme in the Western media -- and which is, of course, a horrible tradition. And we see, truly, in some Muslim communities, that tradition. But in the non-Muslim communities of the Middle East, such as some Christian communities, Eastern communities, you see the same practice. We had a tragic case of an honor killing within Turkey's Armenian community just a few months ago.
Ugyanez mondható el a becsületbeli gyilkosságokról, ami visszatérő téma a nyugati sajtóban -- és ami persze szörnyű hagyomány. És hát tényleg létezik ez a hagyomány egyes muszlim közösségekben. De a Közel-Kelet néhány nem muszlim közösségében, ahogy néhány keresztény közösségben vagy keleti közösségben is találkozunk ezzel a gyakorlattal. Alig néhány hónapja volt egy tragikus példa Törökország örmény közösségében a becsületbeli gyilkosságra.
Now, these are things about general culture, but I'm also very much interested in political culture and whether liberty and democracy is appreciated, or whether there's an authoritarian political culture in which the state is supposed to impose things on the citizens. And it is no secret that many Islamic movements in the Middle East tend to be authoritarian, and some of the so-called "Islamic regimes," such as Saudi Arabia, Iran and the worst case, the Taliban in Afghanistan, they are pretty authoritarian -- no doubt about that.
Ezek általános kulturális dolgok, de engem a politikai kultúra is nagyon érdekel, hogy vajon értékelik-e a szabadságot és a demokráciát, vagy éppenséggel egy autokrata politikai kultúra van jelen, amelyben az államtól elvárják, hogy rákényszerítsen dolgokat a polgárokra. És hát nem titok, hogy a Közel-Kelet számos iszlám mozgalma a tekintélyelvűség felé hajlik, és hogy néhány úgynevezett "iszlám rezsim", mint mondjuk Szaúd-Arábia vagy Irán, de a legrosszabb a tálib Afganisztánban, minden kétséget kizáróan autokrata.
For example, in Saudi Arabia, there is a phenomenon called the religious police. And the religious police imposes the supposed Islamic way of life on every citizen, by force -- like, women are forced to cover their heads -- wear the hijab, the Islamic head cover. Now that is pretty authoritarian, and that's something I'm very much critical of. But when I realized that the non-Muslim, or the non-Islamic-minded actors in the same geography sometimes behaved similarly, I realized that the problem maybe lies in the political culture of the whole region, not just Islam. Let me give you an example: in Turkey, where I come from, which is a very hyper-secular republic, until very recently, we used to have what I call "secularism police," which would guard the universities against veiled students. In other words, they would force students to uncover their heads. And I think forcing people to uncover their head is as tyrannical as forcing them to cover it. It should be the citizen's decision.
Például Szaúd-Arábiában létezik egy intézmény, amit vallási rendőrségnek neveznek. És ez a vallási rendőrség minden állampolgárra rákényszeríti az elvárt iszlám életformát -- például a nőkre a fejük befedését -- az iszlám fejfedő, a hijab viselését. Ez nagyon autokrata dolog és én igen kritikusan szemlélem. De amikor láttam, hogy azon a földrajzi területen a nem muszlimok, vagy nem iszlám-gondolkodásúak is sokszor hasonlóképp viselkednek, akkor rájöttem, hogy ez a dolog lehet, hogy a régió egészének politikai kultúráján múlik, és nem csupán az iszlámon. Hagy mondjak erre egy példát: Törökországban, ahová én valósi vagyok ami egy különösen szekularizált köztársaság, egészen mostanáig létezett az általam csak szekularizációs rendőrségnek nevezett intézmény, ami megvédte az egyetemeket a fejkendős hallgatóktól. Más szóval, kényszerítette a hallgatókat, hogy hagyják fedetlenül a fejüket. Az a véleményem, hogy pont annyira zsarnoki dolog arra kényszeríteni az embereket, hogy ne fedjék be a fejüket, mint arra, hogy igen. Ezt az állampolgárnak magának kéne eldöntenie.
But when I saw that, I said, "Maybe the problem is just an authoritarian culture in the region, and some Muslims have been influenced by that. But the secular-minded people can be influenced by that. Maybe it's a problem of the political culture, and we have to think about how to change that political culture." Now, these are some of the questions I had in mind a few years ago when I sat down to write a book. I said, "Well, I will do research about how Islam actually came to be what it is today, and what roads were taken and what roads could have been taken." The name of the book is "Islam Without Extremes: A Muslim Case for Liberty." And as the subtitle suggests, I looked at Islamic tradition and the history of Islamic thought from the perspective of individual liberty, and I tried to find what are the strengths with regard to individual liberty.
Amikor ezt én megláttam, azt mondtam: "Lehetséges, hogy egyszerűen tekintélyelvű a térség kultúrája, és egyes muszlimokat ez befolyásolt." De ez a világi gondolkodású embereket is befolyásolta. Lehetséges, hogy ez politikai kultúra kérdése, és el kell gondolkoznunk arról, hogy hogyan lehet a politikai kultúrát megváltoztatni. Ezek olyan kérdések, amiken már töprengtem néhány éve, amikor elkezdtem könyvet írni. Azt mondtam: "Rendben, megpróbálom kideríteni, hogyan lett mára az iszlám azzá, ami, milyen utat járt be, és milyet lehetett volna." A könyv címe: "Iszlám, szélsőségek nélkül -- a szabadság muszlim lehetősége" És, ahogyan azt az alcím is sugallja, az iszlám hagyományokat és az iszlám szellemiség történetét az egyéni szabadság szempontjából vizsgáltam, és megpróbáltam megtalálni az erősségeit az egyéni szabadság szempontjából.
And there are strengths in Islamic tradition. Islam, actually, as a monotheistic religion, which defined man as a responsible agent by itself, created the idea of the individual in the Middle East, and saved it from the communitarianism, the collectivism of the tribe. You can derive many ideas from that. But besides that, I also saw problems within Islamic tradition. But one thing was curious: most of those problems turn out to be problems that emerged later, not from the very divine core of Islam, the Koran, but from, again, traditions and mentalities, or the interpretations of the Koran that Muslims made in the Middle Ages. The Koran, for example, doesn't condone stoning. There is no punishment for apostasy. There is no punishment for personal sins like drinking. These things which make Islamic law, the troubling aspects of Islamic law, were developed into later interpretations of Islam.
És vannak ilyen erősségek az iszlám hagyományban. Az iszlám egyistenhívő vallásként úgy határozta meg az embert, mint aki felelős önmagáért, megalkotta az egyén fogalmát a Közel-Keleten és megvédte azt a kommuna-elvűségtől, a törzsi kollektivizmustól. Ebből sokféle következtetés levonható. De ezek mellett számos problémát is látok az iszlám hagyományban. De van egy érdekes dolog: ezek közül a problémák közül a legtöbbről kiderül, hogy később merült fel, nem magából a Koránból, az iszlám hitbéli magjából származik, hanem szintén a hagyományokból és a mentalitásból, vagy a Korán középkori értelmezéséből. Például a Korán nem engedi meg a megkövezést. Nem bünteti a hitehagyást. Nem bünteti az olyan személyes dolgokat, mint például az alkoholfogyasztás. Ezek a dolgok teszik ki az iszlám törvényeket, az iszlám törvények problémás részét, ezek később fejlődtek ki, az iszlám későbbi értelmezéseként.
Which means that Muslims can, today, look at those things and say, "Well, the core of our religion is here to stay with us. It's our faith, and we will be loyal to it. But we can change how it was interpreted, because it was interpreted according to the time and milieu in the Middle Ages. Now we're living in a different world, with different values and political systems." That interpretation is quite possible and feasible.
Ami azt jelenti, hogy a muszlimok ma nyugadtan tekinthetik úgy, és mondhatják, "Igen, ez itt a vallásunk magja, amit meg kell őriznünk. Ez a mi hitünk és mi hűek leszünk hozzá." De felülbírálhatjuk a korábbi értelmezést, mert az az éretelmezés a középkor szellemének, az akkori időknek megfelelően történt. Ma más világban élünk másfajta értékekkel, más politikai rendszerben. Az újraértelmezés teljesen lehetséges és megvalósítható.
Now, if I were the only person thinking that way, we would be in trouble. But that's not the case at all. Actually, from the 19th century on, there's a whole revisionist, reformist -- whatever you call it -- tradition, a trend in Islamic thinking. These were intellectuals or statesmen of the 19th century, and later, 20th century, which looked at Europe, basically, and saw that Europe has many things to admire, like science and technology. But not just that; also democracy, parliament, the idea of representation, the idea of equal citizenship. These Muslim thinkers, intellectuals and statesmen of the 19th century, looked at Europe, saw these things, and said, "Why don't we have these things?" And they looked back at Islamic tradition, and saw that there are problematic aspects, but they're not the core of the religion, so maybe they can be re-understood, and the Koran can be reread in the modern world.
Ha én lennék az egyetlen, aki így gondolkozik, akkor bajban lennénk. De szó sincs erről. Valójában a 19. századtól van egy teljesen revizionista, reformista -- vagy hívhatjuk bárminek -- hagyomány, egy vonulat az iszlám gondolkodásban. Ez a 19. majd a 20. század értelmiségieiból, államférfiaiból állt, akik alapvetően Európára figyeltek, és látták, hogy sok elismerésre méltó dolog van Eutópában, mint például a tudomány és a technológia. De nem csupán ezek, hanem a demokrácia, a parlamentalizmus, a népképviselet eszméje, a polgári egyenlőség eszméje. Ezek a 19. századi muszlim gondolkodók és államférfiak Európát figyelték, látták ezeket a dolgokat. Azt kérdezték maguktól: "Ez miért nincs így nálunk? " És visszatekintettek az iszlám hagyományokra, és látták, hogy vannak benne problémás dolgok, de ezek nem tartoznak a vallás lényegéhez, és talán újraértelmezhetők, és a Korán újraolvasható a modern világban.
That trend is generally called Islamic modernism, and it was advanced by intellectuals and statesmen, not just as an intellectual idea, though, but also as a political program. And that's why, actually, in the 19th century, the Ottoman Empire, which then covered the whole Middle East, made very important reforms -- reforms like giving Christians and Jews an equal citizenship status, accepting a constitution, accepting a representative parliament, advancing the idea of freedom of religion. That's why the Ottoman Empire, in its last decades, turned into a proto-democracy, a constitutional monarchy, and freedom was a very important political value at the time.
Ezt az irányzatot általában iszlám modernizmusnak hívják, az értelmiség és államférfiak terjesztették, de nem csupán mint szellemi mozgalmat, hanem politikai programot is. És ezért volt az, hogy a 19. században az oszmán birodalom, amely akkoriban magában foglalta a teljes Közel-Keletet igen fontos reformokat hajtott végre, olyan reformokat, mint például a jogegyenlőség megadása a keresztény és a zsidó vallásúaknak, az alkotmány elfogadása, a parlamentalizmus elfogadása, a vallásszabadság eszméjének kiterjesztése. Ettől vált az oszmán birodalom az utolsó évtizedeiben a demokrácia előképévé, alkotmányos monarchiává. A szabadság nagyon jelentős politikai értéket képviselt abban az időben.
Similarly, in the Arab world, there was what the great Arab historian Albert Hourani defines as the Liberal Age. He has a book, "Arabic Thought in the Liberal Age," and the Liberal Age, he defines as 19th century and early 20th century. Quite notably, this was the dominant trend in the early 20th century among Islamic thinkers and statesmen and theologians. But there is a very curious pattern in the rest of the 20th century, because we see a sharp decline in this Islamic modernist line. And in place of that, what happens is that Islamism grows as an ideology which is authoritarian, which is quite strident, which is quite anti-Western, and which wants to shape society based on a utopian vision.
Hasonló történt az arab világban, amit a nagy arab történész, Albert Hourani úgy határozott meg, mint a liberális időszak. Van egy könyve: "Az arab gondolat a liberalizmus időszakában". És úgy határozza meg a liberális időszakot, mint a 19. századot, és a 20. század korai éveit. Igen figyelemre méltó, hogy ez volt az uralkodó irányzat a 20. század elején az iszlám gondolkodók, politikusok, teológusok körében. De a 20. század későbbi éveiben furcsa módon más mintát követnek, mert ekkor egy igen éles hanyatlás látható az iszlám modernista vonalában. Az történik ehelyett, hogy az iszlám autokrata, harsány, nyugat-ellenes ideológiává fejlődik, és olyan társadalmat akar formálni, ami valami utópisztikus vízión alapul.
So Islamism is the problematic idea that really created a lot of problems in the 20th-century Islamic world. And even the very extreme forms of Islamism led to terrorism in the name of Islam -- which is actually a practice that I think is against Islam, but some, obviously, extremists, did not think that way. But there is a curious question: If Islamic modernism was so popular in the 19th and early 20th centuries, why did Islamism become so popular in the rest of the 20th century? And this is a question, I think, which needs to be discussed carefully. In my book, I went into that question as well. And actually, you don't need to be a rocket scientist to understand that. Just look at the political history of the 20th century, and you see things have changed a lot. The contexts have changed.
Így hát az iszlamizmus a problémás ideológia, ami valóban rengeteg gondot okozott a 20. század iszlám világában. Sőt, az iszlamizmus szélsőséges formái elvezettek az iszlám terrorizmushoz -- ami valójában ellentétes az Iszlámmal de nyilván egyesek, a szélsőségesek, nem így gondolják. Van itt egy furcsa kérdés: Ha az iszlám modernizmus ennyire népszerű volt az 19. és a 20. század első éveiben, akkor miért vált az iszlamizmus annyira népszerűvé a későbbiekben a 20. században? Azt hiszem, ezt a kérdést alaposan meg kell vitatni. Én magam is belementem ebbe a kérdésbe a könyvemben. És valójában nem kell ehhez különösebb tudomány, hogy ezt megértsük. Elegendő csak ránézni a 20. század történelmére, és látnivaló, hogy sok minden nagyon megváltozott. Megváltozott a környezet.
In the 19th century, when Muslims were looking at Europe as an example, they were independent; they were more self-confident. In the early 20th century, with the fall of the Ottoman Empire, the whole Middle East was colonized. And when you have colonialization, what do you have? You have anti-colonialization. So Europe is not just an example now to emulate; it's an enemy to fight and to resist. So there's a very sharp decline in liberal ideas in the Muslim world, and what you see is more of a defensive, rigid, reactionary strain, which led to Arab socialism, Arab nationalism and ultimately to the Islamist ideology. And when the colonial period ended, what you had in place of that was generally secular dictators, which say they're a country, but did not bring democracy to the country, and established their own dictatorship. And I think the West, at least some powers in the West, particularly the United States, made the mistake of supporting those secular dictators, thinking that they were more helpful for their interests. But the fact that those dictators suppressed democracy in their country and suppressed Islamic groups in their country actually made the Islamists much more strident.
A 19. században, amikor a muszlimok példaképként tekintettek Európára, függetlenek voltak és sokkal magabiztosabbak. A 20. század elején az oszmán birodalom bukásával a Közel-Kelet gyarmatbirodalommá vált. És mi történik a gyarmati sorba kerültekkel? Antikolonistává válnak. Így Európa már nem pusztán egy követendő példa, hanem ellenség, ami ellen harcolni kell, amivel szembe kell szegülni. Van tehát egy nagyon éles hanyatlása a liberalizmusnak a muzulmán világban, és amit látunk, az inkább egy védekező, hajthatatlan, reakciós erőfeszítés, ami elvezetett az arab szocializmushoz, az arab nacionalizmushoz és végülis az iszlamista ideológiához. És amikor a gyarmati korszak véget ért, ami a helyébe lépett, azok általában a világi diktátorok voltak, az ilyenek azonosították magukat az országgal, de nem hozták el a demokráciát az országnak, hanem megalapozták saját diktatúrájukat. És a Nyugat, vagy legalábbis némely nyugati hatalmak, különösen az Egyesült Államok, elkövette szerintem azt a hibát, hogy támogatta ezeket a világi diktátorokat, azt gondolván, hogy ez felel meg az ő érdekeinek. De az a valóság, hogy a diktátorok azzal, hogy elnyomták a demokráciát az országukban és elnyomták az iszlám csoportokat az iszlámistákat csak még hangosabbá tették.
So in the 20th century, you had this vicious cycle in the Arab world, where you have a dictatorship suppressing its own people, including the Islamic pious, and they're reacting in reactionary ways. There was one country, though, which was able to escape or stay away from that vicious cycle. And that's the country where I come from, Turkey. Turkey has never been colonized, so it remained as an independent nation after the fall of the Ottoman Empire. That's one thing to remember; it did not share the same anti-colonial hype that you can find in some other countries in the region. Secondly, and most importantly, Turkey became a democracy earlier than any of the countries we are talking about. In 1950, Turkey had the first free and fair elections, which ended the more autocratic secular regime, which was in the beginning of Turkey. And the pious Muslims in Turkey saw that they could change the political system by voting. And they realized that democracy is something compatible with Islam, compatible with their values, and they've been supportive of democracy. That's an experience that not every other Muslim nation in the Middle East had, until very recently.
Így a 20. században az az ördögi kör alakult ki az arab világban, hogy épp azokban az országokban, ahol a népet elnyomják -- ideértve az iszlám hívőket is -- ők reagálnak reakciós módon. Volt mégis egy ország ami képes volt kimenekülni vagy kimaradni ebből az ördögi körből. Ez az ország, Törökország, ahonnan én jöttem. Törökország sosem volt gyarmat, így független maradt az oszmán birodalom szétesése után. Ez az egyik dolog, amit nem szabad elfelejteni. Így nem vett részt az olyan gyarmatosítás-ellenes felhajtásban, ami a térség számos országában jelen van. Másodszor, és ez még fontosabb, Törökország hamarabb lett demokrácia, mint bármely más olyan állam, amiről beszélünk. 1950-ben megvolt Törökországban az első szabad és tiszta választás, ami lezárt egy önkényeskedő világi rendszert, és amivel Törökország léte elkezdődött. És látták a vallásos muszlimok Törökországban, hogy a politikai rendszer válsztások útján megváltoztatható. És rájöttek, hogy a demokrácia valami olyan, ami összeegyeztethető az iszlámmal, összeegyeztethatő az értékeikkel, és így a demokrácia támogatóivá váltak. Ez olyan tapasztalat, amit mostanáig a Közel-Kelet nem minden országa szerzett meg.
Secondly, in the past two decades, thanks to globalization, thanks to the market economy, thanks to the rise of a middle class, we in Turkey see what I define as a rebirth of Islamic modernism. Now, there's the more urban middle-class pious Muslims who, again, look at their tradition and see that there are some problems in the tradition, and understand that they need to be changed and questioned and reformed. And they look at Europe, and see an example, again, to follow. They see an example, at least, to take some inspiration from. That's why the EU process, Turkey's effort to join the EU, has been supported inside Turkey by the Islamic pious, while some secular nationalists were against it. Well, that process has been a little bit blurred by the fact that not all Europeans are that welcoming, but that's another discussion. But the pro-EU sentiment in Turkey in the past decade has become almost an Islamic cause and supported by the Islamic liberals and the secular liberals as well, of course.
Másodszor, az elmúlt két évtizedben -- hála a globalizációnak és a piacgazdaságnak, a középosztály felemelkedésének, megtapasztaltuk Törökországban azt, amit én úgy nevezek, hogy az iszlám modernizmus újjászületése. Itt vannak most a városiasodott középosztálybeli vallásos muszlimok, akik, szintén megszemlélik a hagyományaikat és azt látják, hogy van egy kis probléma velük. És megértik, hogy változtatni kell, megvitatni és megreformálni. És Európára tekintve látják a követendő példát. Látnak egy példát, amiből legalábbis ösztönzést meríthetnek. És ezért van az, hogy az EU-s folyamatot, Törökország EU-csatlakozásáért tett erőfeszítését, a Törökországban élő vallásos muszlimok is támogatják, míg néhány világi nemzet ellene volt. Valóban, az eljárást elhomályosítja kissé, hogy nem minden európai üdvözli azt -- de ez más kérdés. Törökországban a csatlakozás mellett állni az elmúlt évtizedben szinte iszlám üggyé vált, és támogatják a csatlakozást az iszlám liberálisok és természtesen a világi liberálisok is.
And thanks to that, Turkey has been able to reasonably create a success story in which Islam and the most pious understandings of Islam have become part of the democratic game, and even contributes to the democratic and economic advance of the country. And this has been an inspiring example right now for some of the Islamic movements or some of the countries in the Arab world.
És ennek köszönhetően Törökország képes volt olyan ésszerű elérendő célt kitűzni, amiben az iszlám és az iszlám legtöbb vallási értelmezése részesévé válik a demokratikus játszmának, és még hozzá is járul az ország demokratikus és gazdasági fejlődéséhez. És ez épp mostanra vált követendő példává némely iszlám mozgalom számára, vagy néhány országnak az arab viágban.
You must have all seen the Arab Spring, which began in Tunis and in Egypt. Arab masses just revolted against their dictators. They were asking for democracy; they were asking for freedom. And they did not turn out to be the Islamist boogeyman that the dictators were always using to justify their regime. They said, "We want freedom; we want democracy. We are Muslim believers, but we want to be living as free people in free societies." Of course, this is a long road. Democracy is not an overnight achievement; it's a process. But this is a promising era in the Muslim world.
Bizonyára látták az Arab Tavaszt, ami Tunéziában és Egyiptomban kezdődött. És arabok tömegei lázadtak fel diktátoraik ellen. Demokráciát követeltek, szabadságot követeltek. És kiderült róluk, hogy nem iszlámista szörnyetegek, ahogy a diktátorok mindig lefestették őket a rendszerük fenntartása érdekében. Azt mondták: " szabadságot akarunk, demokráciát akarunk. Hívő muszlimok vagyunk, de szabad emberként akarunk élni egy szabad társadalomban." Ez persze hosszú út lesz. A demokráciát nem lehet egy nap alatt kivívni, az egy folyamat. De ez ígéretes időszak a muszlim világban.
And I believe that the Islamic modernism which began in the 19th century, but which had a setback in the 20th century because of the political troubles of the Muslim world, is having a rebirth. And I think the takeaway message from that would be that Islam, despite some of the skeptics in the West, has the potential in itself to create its own way to democracy, create its own way to liberalism, create its own way to freedom. They just should be allowed to work for that.
És én hiszek abban, hogy az iszlám modernizmus ami a 19. században kezdődött, és ami a 20. században visszaesett a muszlim világ politikai nehézségei miatt, mára újjászületőben van. És azt hiszem, hogy ebből a kivezető üzenet az iszlám lesz a Nyugat kételyei dacára, aminek önmagában megvan a képessége, hogy létrehozza a saját útját a demokrácia felé, a liberializmus felé, a szabadság felé. Csak engedni kell, hogy működjön.
Thanks so much.
Nagyon köszönöm.
(Applause)
(Taps)