Thank you for putting up these pictures of my colleagues over here. (Laughter) We'll be talking about them. Now, I'm going try an experiment. I don't do experiments, normally. I'm a theorist. But I'm going see what happens if I press this button. Sure enough. OK. I used to work in this field of elementary particles. What happens to matter if you chop it up very fine? What is it made of? And the laws of these particles are valid throughout the universe, and they're very much connected with the history of the universe.
Köszönöm, hogy kitették ezeket a képeket a kollégáimról. (Nevetés) Fogunk még róluk beszélni. Nos, ki fogok próbálni egy kísérletet. Általában nem kísérletezem. Az elmélettel foglalkozom. De most megnézzük, hogy mi fog történni ha megnyomom ezt a gombot. Nagyszerű. OK. Az elemi részecskék tudományával foglalkoztam. Mi történik az anyaggal, ha nagyon finom részekre bontjuk? Miből áll? És ezen részecskék törvényei mindenhol érvényesek a Világegyetemben, és nagyon szorosan kapcsolódnak az Univerzum történetéhez.
We know a lot about four forces. There must be a lot more, but those are at very, very small distances, and we haven't really interacted with them very much yet. The main thing I want to talk about is this: that we have this remarkable experience in this field of fundamental physics that beauty is a very successful criterion for choosing the right theory. And why on earth could that be so?
Sokat tudunk a négy kölcsönhatásról. Sokkal több mindennek kell lennie, de a nagyon, nagyon kis mérettartományokban, és még nem igazán kerültünk kapcsolatba velük. A fő dolog amiről beszélni szeretnék az ez: van egy lenyűgöző tapasztalatunk az alaptörvények kutatásában, mégpedig az, hogy a szépség egy nagyon sikeresen használható kritérium a megfelelő elmélet kiválasztásában. Mégis hogy lehet ez?
Well, here's an example from my own experience. It's fairly dramatic, actually, to have this happen. Three or four of us, in 1957, put forward a partially complete theory of one of these forces, this weak force. And it was in disagreement with seven -- seven, count them, seven experiments. Experiments were all wrong.
Íme, egy példa a saját tapasztalatomból. Igazán drámai, tulajdonképpen, hogy ez történt. Hárman vagy négyen közülünk, 1957-ben, beadtunk egy részben teljes elméletet az egyik kölcsönhatásról, a gyenge kölcsönhatásról. Viszont nem volt összeegyeztethető hét -- hét, számolják meg, hét kísérlettel. Az összes kísérlet hibás volt.
And we published before knowing that, because we figured it was so beautiful, it's gotta be right! The experiments had to be wrong, and they were. Now our friend over there, Albert Einstein, used to pay very little attention when people said, "You know, there's a man with an experiment that seems to disagree with special relativity. DC Miller. What about that?" And he would say, "Aw, that'll go away." (Laughter)
Publikáltuk, mielőtt tudtuk volna ezt, mert úgy gondoltuk, hogy annyira gyönyörű volt, hogy igaznak kellett lennie! A kísérleteknek hibásaknak kellett lenniük, és azok is voltak. A barátunk ott fent, Albert Einstein, nagyon kevés figyelmet szentelt annak, mikor azt mondták az emberek, "Tudja, valaki előállt egy kísérlettel, ami úgy tűnik, hogy megcáfolja a speciális relativitáselméletet. DC Miller. Mit szól hozzá?" Azt válaszolta volna, "Ó, majd rájönnek, hogy nem." (Nevetés)
Now, why does stuff like that work? That's the question. Now, yeah, what do we mean by beautiful? That's one thing. I'll try to make that clear -- partially clear. Why should it work, and is this something to do with human beings? I'll let you in on the answer to the last one that I offer, and that is, it has nothing to do with human beings. Somewhere in some other planet, orbiting some very distant star, maybe in a another galaxy, there could well be entities that are at least as intelligent as we are, and are interested in science. It's not impossible; I think there probably are lots.
Nos, miért működnek az ilyesmi dolgok? Ez a kérdés. Mit értünk szépség alatt? Ez egy dolog. Megpróbálom ezt tisztázni -- részben tisztázni. Miért kell működnie, és van ennek valami köze az emberekhez? A második kérdésem válaszába fogom bevezetni önöket, vagyis abba, hogy semmi köze az emberekhez. Valahol egy másik bolygón, mely valamely távoli csillag körül kering, talán egy másik galaxisban, lehetnek olyan entitások, melyek legalább olyan intelligensek, mint mi, és érdeklődnek a tudomány iránt. Nem lehetetlen; szerintem sok ilyen bolygó van.
Very likely, none is close enough to interact with us. But they could be out there, very easily. And suppose they have, you know, very different sensory apparatus, and so on. They have seven tentacles, and they have 14 little funny-looking compound eyes, and a brain shaped like a pretzel. Would they really have different laws? There are lots of people who believe that, and I think it is utter baloney. I think there are laws out there, and we of course don't understand them at any given time very well -- but we try. And we try to get closer and closer.
Valószínűleg egyik sincs elég közel ahhoz, hogy kapcsolatba lépjünk. De könnyen lehet, hogy odakint léteznek valahol. És tegyük fel, hogy miénktől teljesen különböző érzékszerveik vannak, meg ilyesmik. Hét csápjuk, 14 kis vicces összetett szemük, és egy agyuk aminek perec alakja van. Valóban más törvényeik lennének? Sokan így gondolják, de szerintem ez csak süket duma. Úgy gondolom, hogy a törvények valahol ott kint vannak, és persze egy adott pillanatban nem értjük egészen őket, -- de próbálkozunk. És közelebb és közelebb próbálunk kerülni hozzájuk.
And someday, we may actually figure out the fundamental unified theory of the particles and forces, what I call the "fundamental law." We may not even be terribly far from it. But even if we don't run across it in our lifetimes, we can still think there is one out there, and we're just trying to get closer and closer to it. I think that's the main point to be made. We express these things mathematically. And when the mathematics is very simple -- when in terms of some mathematical notation, you can write the theory in a very brief space, without a lot of complication -- that's essentially what we mean by beauty or elegance.
Valamikor talán tényleg rá fogunk jönni a részecskék és kölcsönhatások egyesített elméletére, amit én "alaptörvénynek" nevezek. De talán már nem is vagyunk olyan távol ettől. De ha életünkben nem is érünk ennek a végére, mégis gondolhatunk arra, hogy valahol ott kint van, és próbálunk egyre közelebb és közelebb kerülni hozzá. Ez az elvégzendő legfőbb feladat. Ezeket a dolgokat a matematika nyelvén fejezzük ki. És amikor a matematika nagyon egyszerű -- amikor a matematika valamely jelölésrendszerével, egy elméletet nagyon röviden le tudunk írni, sok bonyolítás nélkül -- lényegében ez az, amit szépségnek vagy eleganciának nevezünk.
Here's what I was saying about the laws. They're really there. Newton certainly believed that. And he said, here, "It is the business of natural philosophy to find out those laws." The basic law, let's say -- here's an assumption. The assumption is that the basic law really takes the form of a unified theory of all the particles. Now, some people call that a theory of everything. That's wrong because the theory is quantum mechanical. And I won't go into a lot of stuff about quantum mechanics and what it's like, and so on. You've heard a lot of wrong things about it anyway. (Laughter) There are even movies about it with a lot of wrong stuff.
Erről beszéltem, amikor a törvényekről volt szó. Valóságosan ott vannak. Newton feltétlenül hitt ebben. És itt azt mondta, "A természetfilozófia dolga a törvények felfedezése." Az elemi törvény, mondjuk -- legyen egy feltevésünk. A feltevés szerint az elemi törvény a részecskék egyesített elméletének formájában fog eljönni. Nos, néhányan ezt a mindenség elméletének nevezik. Ez hamis, mert az elmélet kvantummechanikai. Nem akarok nagyon belemenni a kvantummechanikába meg minden ehhez hasonló dologba. Úgyis sok hamis dolgot hallottak már róla. (Nevetés) Még filmek is készültek róla amikben sok hamis dolog van.
But the main thing here is that it predicts probabilities. Now, sometimes those probabilities are near certainties. And in a lot of familiar cases, they of course are. But other times they're not, and you have only probabilities for different outcomes. So what that means is that the history of the universe is not determined just by the fundamental law. It's the fundamental law and this incredibly long series of accidents, or chance outcomes, that are there in addition.
A fő dolog az, hogy valószínűségeket jósol meg. Nos, ezek a valószínűségek valamikor szinte bizonyosságok. És sok megszokott esetben természetesen azok. De más esetekben nem azok, és a különböző kimenetelekhez csak valószínűségeket tudunk rendelni. Ez azt jelenti, hogy az Univerzum történetét nem csak az elemi törvény határozza meg. Az alaptörvény és véletlenek ezen hosszú sora, vagy másképpen, véletlenszerű kimenetelek, amik még befolyásolják.
And the fundamental theory doesn't include those chance outcomes; they are in addition. So it's not a theory of everything. And in fact, a huge amount of the information in the universe around us comes from those accidents, and not just from the fundamental laws. Now, it's often said that getting closer and closer to the fundamental laws by examining phenomena at low energies, and then higher energies, and then higher energies, or short distances, and then shorter distances, and then still shorter distances, and so on, is like peeling the skin of an onion. And we keep doing that, and build more powerful machines, accelerators for particles. We look deeper and deeper into the structure of particles, and in that way we get probably closer and closer to this fundamental law.
És ez az alaptörvény nem foglalja magában a véletlen kimeneteleket; ezek extrák. Tehát ez nem a mindeség elmélete. Tulajdonképpen a bennünket körülvevő Univerzum információjának jó része véletlenekből tevődik össze, nem csupán az elemi törvényekből. Tehát, gyakran mondják, hogy közelebb kerülni az elemi törvényekhez, azáltal, hogy jelenségeket vizsgálunk kis energiákon, aztán nagyobb energiákon, aztán még nagyobb energiákon, vagy kis távolságokon, kisebb távolságokon, aztán még kisebb távolságokon, és így tovább, olyan, mint a hagyma hámozása. És folyamatosan ezt csináljuk, egyre erősebb gépeket építünk, részecskegyosítókat. Egyre mélyebbre és mélyebbre tekintünk a részecskék szerkezetébe, és ezen az úton haladva valószínűleg egyre közelebb és közelebb kerülünk az alaptörvényhez.
Now, what happens is that as we do that, as we peel these skins of the onion, and we get closer and closer to the underlying law, we see that each skin has something in common with the previous one, and with the next one. We write them out mathematically, and we see they use very similar mathematics. They require very similar mathematics. That is absolutely remarkable, and that is a central feature of what I'm trying to say today. Newton called it -- that's Newton, by the way -- that one.
Tehát miközben ezt tesszük, miközben hámozzuk le a hagyma héjait, közelebb és közelebb kerülünk az elemi törvényhez, azt látjuk, hogy minden héjban van valami közös az előzővel, és a következővel. Matematikai formában írjuk le őket, és azt látjuk, hogy nagyon hasonló matematika kell hozzájuk. Nagyon hasonló matematikát igényelnek. Ez egészen elképesztő, és ez egyik központi eleme annak, amiről ma beszélni szeretnék önöknek. Newton mondta -- egyébként ő Newton -- ő.
This one is Albert Einstein. Hi, Al! And anyway, he said, "nature conformable to herself" -- personifying nature as a female. And so what happens is that the new phenomena, the new skins, the inner skins of the slightly smaller skins of the onion that we get to, resemble the slightly larger ones. And the kind of mathematics that we had for the previous skin is almost the same as what we need for the next skin. And that's why the equations look so simple. Because they use mathematics we already have.
Ő Albert Einstein. Üdv, Al! Visszatérve, azt mondta: "a természet összhangban áll önmagával" -- nőként személyesítve meg a természetet. Tehát ami történik, hogy az új jelenségek, az új héjak, a belső héjak amik kisebbek a külsőknél, emlékeztetnek a nagyobbakra. És az a fajta matematika, amit az előző héjhoz használtunk, majdnem ugyanaz, mint amire a következőnél szükségünk lesz. Ezért olyan egyszerűek az egyenleteink. Mert felhasználják azt a matematikát amink már van.
A trivial example is this: Newton found the law of gravity, which goes like one over the square of the distance between the things gravitated. Coulomb, in France, found the same law for electric charges. Here's an example of this similarity. You look at gravity, you see a certain law. Then you look at electricity. Sure enough. The same rule. It's a very simple example. There are lots of more sophisticated examples. Symmetry is very important in this discussion. You know what it means. A circle, for example, is symmetric under rotations about the center of the circle. You rotate around the center of the circle, the circle remains unchanged. You take a sphere, in three dimensions, you rotate around the center of the sphere, and all those rotations leave the sphere alone. They are symmetries of the sphere. So we say, in general, that there's a symmetry under certain operations if those operations leave the phenomenon, or its description, unchanged.
Egy triviális példa: Newton megtalálta a gravitáció törvényét, amely szerint az erő a gravitáló tömegek távolságának négyzetével fordítottan arányos. Coulomb, Franciaországban, ugyanilyen törvényt talált az elektromosságra. Íme, egy példa erre a hasonlóságra. Nézzük a gravitációt, nézünk egy bizonyos törvényt. Aztán nézzük az elektromosságot. Nagyszerű. Ugynaz a törvény. Ez egy nagyon egyszerű példa. Sok bonyolultabb példa is van. A szimmetria nagyon fontos ebben a témában. Tudják mit jelent. Egy kör, például, szimmetrikus a középpontja körüli forgatásokra nézve. Elforgatjuk a középpontja körül, és a kör nem változik meg. Vegyünk egy gömböt, három dimenzióban, forgassuk el a középpontja körül, és ezek a forgatások változatlanul hagyják a gömböt. A gömbnek vannak szimmetriái. Tehát azt mondjuk, általánosan, hogy akkor áll fenn szimmetria meghatározott transzformációkra nézve, ha a transzformáció után az objektum, vagy a reprezentációja változatlan marad.
Maxwell's equations are of course symmetrical under rotations of all of space. Doesn't matter if we turn the whole of space around by some angle, it doesn't leave the -- doesn't change the phenomenon of electricity or magnetism. There's a new notation in the 19th century that expressed this, and if you use that notation, the equations get a lot simpler. Then Einstein, with his special theory of relativity, looked at a whole set of symmetries of Maxwell's equations, which are called special relativity. And those symmetries, then, make the equations even shorter, and even prettier, therefore.
A Maxwell-egyenletek természetesen szimmetrikusak a tér összes forgatására nézve. Nem számít, ha elforgatjuk a teret egy bizonyos szöggel, nem hagyja -- nem változtatja meg az elektromosság vagy a mágnesség jelenségét. A XIX. században egy új jelölésrendszer kifejezte ezt, és ha ezt a jelölésrendszert használjuk, az egyenletek sokkal egyszerűbbé válnak. Aztán Einstein, a speciális relativitáselméletével, megnézte a Maxwell-egyenletek valamennyi szimmetriáját, amiket speciális relativitásnak nevezünk. Ezek a szimmetriák pedig még rövidebbé, és ezért még szebbé teszik az egyenleteinket.
Let's look. You don't have to know what these things mean, doesn't make any difference. But you can just look at the form. (Laughter) You can look at the form. You see above, at the top, a long list of equations with three components for the three directions of space: x, y and z. Then, using vector analysis, you use rotational symmetry, and you get this next set. Then you use the symmetry of special relativity and you get an even simpler set down here, showing that symmetry exhibits better and better. The more and more symmetry you have, the better you exhibit the simplicity and elegance of the theory.
Nézzük csak. Nem kell tudniuk, mit jelentenek ezek a jelek, nem számít most a jelentésük. De elég csak a formát nézni. (Nevetés) Nézzék a formát. Láthatnak felül, legfelül, egy hosszú listát, egyenletekről, melyeknek három komponense van a tér három irányára: x, y, és z. Aztán, vektoranalízist használva, forgatásszimmetriát használva, ezt a halmazt kapjuk. Aztán használhatjuk a speciális relativitás szimmetriáját és egy még egyszerűbb halmazt kapunk lent, ami jelzi, ahogyan a szimmetria mind jobban kifejeződik. Minél több szimmetriánk van, annál jobban kifejezzük az elmélet egyszerűségét és eleganciáját.
The last two, the first equation says that electric charges and currents give rise to all the electric and magnetic fields. The next -- second -- equation says that there is no magnetism other than that. The only magnetism comes from electric charges and currents. Someday we may find some slight hole in that argument. But for the moment, that's the case.
Az utolsó kettő, az első egyenlet megmondja, hogy az elektromos töltések és az áramerősségek hogyan gerjesztik az elektromos és mágneses mezőket. A következő -- második -- egyenlet azt mondja, hogy ezen kívül más mágnesség nincs. Csak elektromos töltésekből és áramerősségekből származik mágnesség. Egyszer talán találunk egy rést ebben az állításban. De jelenleg ezt igaznak véljük.
Now, here is a very exciting development that many people have not heard of. They should have heard of it, but it's a little tricky to explain in technical detail, so I won't do it. I'll just mention it. (Laughter) But Chen Ning Yang, called by us "Frank" Yang -- (Laughter) -- and Bob Mills put forward, 50 years ago, this generalization of Maxwell's equations, with a new symmetry. A whole new symmetry. Mathematics very similar, but there was a whole new symmetry. They hoped that this would contribute somehow to particle physics -- didn't. It didn't, by itself, contribute to particle physics.
Nos, van egy lenyűgöző előrelépés amiről sokan nem hallottak még. Hallaniuk kellett volna, de kissé trükkös elmagyarázni a technikai részletekkel, úgyhogy ezt nem is teszem meg. Csak említeni fogom. (Nevetés) De Chen Ning Yang, akit mi csak "Frank" Yangnak hívunk -- (Nevetés) -- és Bob Mills, 50 évvel ezelőtt megalkották a Maxwell-egyenletek általánosítását, egy új szimmetriával. Egy teljesen új szimmetriával. A matematika nagyon hasonló, de volt benne egy teljesen új szimmetria. Abban reménykedtek, hogy ez hozzájárul valahogy a részecskefizikához -- de nem adott hozzá semmit. Nem kapcsolódott önmagában a részecskefizikához.
But then some of us generalized it further. And then it did! And it gave a very beautiful description of the strong force and of the weak force. So here we say, again, what we said before: that each skin of the onion shows a similarity to the adjoining skins. So the mathematics for the adjoining skins is very similar to what we need for the new one. And therefore it looks beautiful because we already know how to write it in a lovely, concise way.
De aztán néhányan tovább általánosítottuk. És végül lett összefüggés! És egy nagyszerű leírását adta az erős és a gyenge kölcsönhatásnak. Tehát azt mondhatjuk, ismét, amit ezelőtt is mondtunk: a hagyma minden héja hasonlóságot mutat az előző héjjal. Tehát az előző héj matematikája nagyon hasonló ahhoz, ami az újhoz szükséges. És ezért gyönyörű, mert már tudjuk, hogy hogyan írjuk le tömören és velősen.
So here are the themes. We believe there is a unified theory underlying all the regularities. Steps toward unification exhibit the simplicity. Symmetry exhibits the simplicity. And then there is self-similarity across the scales -- in other words, from one skin of the onion to another one. Proximate self-similarity. And that accounts for this phenomenon. That will account for why beauty is a successful criterion for selecting the right theory.
Tehát ezek a témák. Úgy gondoljuk, hogy létezik egy egyesített elmélet ami ennek az alapját képezi. Az egyesítés az egyszerűség további jegyit fogja mutatni. A szimmetria egyszerűséget jelez. Továbbá önhasonlóságot találunk a skálákon -- más szavakkal, az egyik héj és a másik között. Majdnem önhasonlóság. És ez megmagyarázza ezt a jelenséget. Megmagyarázza, hogy a szépség miért ilyen sikeresen használható kritérium a helyes elmélethez.
Here's what Newton himself said: "Nature is very consonant and conformable to her self." One thing he was thinking of is something that most of us take for granted today, but in his day it wasn't taken for granted. There's the story, which is not absolutely certain to be right, but a lot of people told it. Four sources told it. That when they had the plague in Cambridge, and he went down to his mother's farm -- because the university was closed -- he saw an apple fall from a tree, or on his head or something. And he realized suddenly that the force that drew the apple down to the earth could be the same as the force regulating the motions of the planets and the moon.
Ezt mondta maga Newton: "A természet nagy harmóniában és összhangban van önmagával." Az egyik gondolatát legtöbben ma is elfogadjuk, de az ő idejében nem fogadták el. Van egy történet, ami nem teljesen biztos, hogy igaz, de sokan beszámoltak róla. Négy forrásból tudjuk. Amikor Cambridge-ben pestisjárvány volt, lement az édeanyja birtokára -- mert zárva volt az egyetem -- és látott egy almát leesni egy fáról, vagy a fejére hullani vagy valami ilyesmi. És hirtelen felismerte, hogy az az erő, ami húzta az almát a Föld felé, ugyanaz lehet, mint ami a bolygók és a Hold mozgásáért felelős.
That was a big unification for those days, although today we take it for granted. It's the same theory of gravity. So he said that this principle of nature, consonance: "This principle of nature being very remote from the conceptions of philosophers, I forbore to describe it in that book, lest I should be accounted an extravagant freak ... " That's what we all have to watch out for, (Laughter) especially at this meeting. " ... and so prejudice my readers against all those things which were the main design of the book."
Ez egy nagy egységesítés volt akkoriban, viszont ma már elfogadott tény. A gravitáció ugyanazon elmélete. Tehát azt mondta a természet szóban forgó alapelvéről, az összhangról: "A természet ezen alapelve nagyon távoli a filozófusok koncepcióitól, és a könyvemben kerülni fogom leírását, nehogy valami különc őrültnek tartsanak..." Ez amire mindannyiunknak figyelni kell, (Nevetés) különösen ezen a találkozón. "...és nehogy az olvasóim előítelettel legyenek a könyvem fő mondanivalóját tekintve."
Now, who today would claim that as a mere conceit of the human mind? That the force that causes the apple to fall to the ground is the same force that causes the planets and the moon to move around, and so on? Everybody knows that. It's a property of gravitation. It's not something in the human mind. The human mind can, of course, appreciate it and enjoy it, use it, but it's not -- it doesn't stem from the human mind. It stems from the character of gravity. And that's true of all the things we're talking about. They are properties of the fundamental law. The fundamental law is such that the different skins of the onion resemble one another, and therefore the math for one skin allows you to express beautifully and simply the phenomenon of the next skin.
Nos, ki állítaná ma, hogy ez csupán az emberi elme egyszerű önteltsége? Mármint az, hogy az erő, mely az alma földreesését, valamint a bolgyók és a Hold keringését és minden ehhez hasonlót okozza, az ugyanaz? Ezt már mindenki tudja. Ez a gravitáció egyik tulajdonsága. Ez olyan dolog ami nem az elménkben van. Az emberi elme természetesen fel tudja fogni és élvezni, használni, de nem -- de nem az elménkből származik. A gravitáció jellegéből származik. És ez igaz mindenre amiről most beszélünk. Az alaptörvénynek vannak tulajdonságai. Az alaptörvény olyan, hogy a különböző hagymahéjak hasonlítanak egymásra, és ezért a matek, amit egyik héjhoz használunk, megengedi, hogy szépen és egyszerűen fejezzük ki vele a következő héj jelenségeit.
I say here that Newton did a lot of things that year: gravity, the laws of motion, the calculus, white light composed of all the colors of the rainbow. And he could have written quite an essay on "What I Did Over My Summer Vacation." (Laughter) So we don't have to assume these principles as separate metaphysical postulates. They follow from the fundamental theory. They are what we call emergent properties. You don't need -- you don't need something more to get something more. That's what emergence means.
Newton sok mindennel foglalkozott abban az évben: gravitációval, a mozgás törvényeivel, analízissel, a fehér fény színkomponensekre bontásával. És írhatott volna egy esszét "Mit csináltam a nyári szünetben?" címmel. (Nevetés) Tehát nem kell ezekről az alapelvekről feltennünk, hogy független metafizikai feltevések. Az alaptörvényből következnek. Ezeket szoktuk megjelenő tulajdonságoknak nevezni. Nem kell -- nincs szükségünk többre, hogy többet kapjunk. Ez az amit megjelenésnek nevezünk.
Life can emerge from physics and chemistry, plus a lot of accidents. The human mind can arise from neurobiology and a lot of accidents, the way the chemical bond arises from physics and certain accidents. It doesn't diminish the importance of these subjects to know that they follow from more fundamental things, plus accidents. That's a general rule, and it's critically important to realize that. You don't need something more in order to get something more. People keep asking that when they read my book, "The Quark and the Jaguar," and they say, "Isn't there something more beyond what you have there?" Presumably, they mean something supernatural. Anyway, there isn't. (Laughter) You don't need something more to explain something more. Thank you very much. (Applause)
Megjelenhet az élet fizikából, kémiából és rengeteg véletlenből. Létrejöhet az emberi elme neurobiológiából és rengeteg véletlenből, kémiai kötések létrejöhetnek fizikából és bizonyos véletlenekből. Nem csökkenti ezen dolgok jelentőségét, ha tudjuk, hogy még elemibb dolgokból és véletlenekből következnek. Ez egy általános szabály és különösen fontos ezt felismerni. Nem szükséges több ahhoz, hogy többet kapjunk. Az emberek mindig megkérdezik mikor a könyvemet, a "A kvark és a jaguár"-t olvassák, hogy "Nincsen mindazok mögött, amikről ír, még valami más is?" Valószínűleg valami természetfelettire gondolnak. Egyébként nincs. (Nevetés) Nincs szükségünk többre, hogy többet magyarázzunk meg. Köszönöm szépen. (Taps)