I would like to talk to you about a story about a small town kid. I don't know his name, but I do know his story. He lives in a small village in southern Somalia. His village is near Mogadishu. Drought drives the small village into poverty and to the brink of starvation. With nothing left for him there, he leaves for the big city, in this case, Mogadishu, the capital of Somalia. When he arrives, there are no opportunities, no jobs, no way forward. He ends up living in a tent city on the outskirts of Mogadishu. Maybe a year passes, nothing. One day, he's approached by a gentleman who offers to take him to lunch, then to dinner, to breakfast. He meets this dynamic group of people, and they give him a break. He's given a bit of money to buy himself some new clothes, money to send back home to his family. He is introduced to this young woman. He eventually gets married. He starts this new life. He has a purpose in life.
Szeretnék elmesélni egy történetet egy kisvárosi srácról. Nem tudom a nevét, de a története ismerős. Szomália déli részén él, egy kis faluban. Ez a falu Mogadishu közelében fekszik. A szárazság a falucskát a szegénységbe és az éhhalál küszöbére taszítja. Mivel nem maradt itt semmi a számára, elmegy egy nagyvárosba, esetünkben Mogadishuba, Szomália fővárosába. Amikor megérkezik, nincs ott semmi lehetőség, nincs munka, nincs mód az előrejutásra. Végül egy sátorvárosban köt ki, Mogadishu külvárosában. Elmúlik talán egy év, és semmi. Egyszer megkörnyékezi egy ember, ebéddel kínálja, azután vacsorával, reggelivel. Találkozik egy nyüzsgő embercsoporttal, akik egy lehetőséget kínálnak neki. Kap egy kevéske pénzt, hogy vegyen magának új ruhákat, pénzt, hogy elküldje haza, a családjának. Bemutatják egy fiatal nőnek. Idővel megházasodik. Új életet kezd. Az életének célja van.
One beautiful day in Mogadishu, under an azure blue sky, a car bomb goes off. That small town kid with the big city dreams was the suicide bomber, and that dynamic group of people were al Shabaab, a terrorist organization linked to al Qaeda.
Egy szép napon Mogadishuban, a kék ég alatt, felrobban egy autóba rejtett bomba. Az a kisvárosi srác volt az öngyilkos merénylő, a nagy álmaival, a városról, és az a nyüzsgő embercsoport nem volt más, mint az al Shabaab, egy terrorszervezet, ami az al Qaedával áll kapcsolatban.
So how does the story of a small town kid just trying to make it big in the city end up with him blowing himself up? He was waiting. He was waiting for an opportunity, waiting to begin his future, waiting for a way forward, and this was the first thing that came along. This was the first thing that pulled him out of what we call waithood.
Szóval, hogy van az, hogy egy kisvárosi srác története, aki épp csak próbál megélni egy városban, azzal végződik, hogy felrobbantja magát? Ő csak várt és várt. Várt a lehetőségre, várt, hogy elkezdhesse a jövőjét, várt valamire, ami előre visz, és ez volt az első dolog, ami valami reményt adott. Ez volt az első dolog, ami kimozdította abból, amit generációs munkanélküliségnek hívnak.
And his story repeats itself in urban centers around the world. It is the story of the disenfranchised, unemployed urban youth who sparks riots in Johannesburg, sparks riots in London, who reaches out for something other than waithood. For young people, the promise of the city, the big city dream is that of opportunity, of jobs, of wealth, but young people are not sharing in the prosperity of their cities. Often it's youth who suffer from the highest unemployment rates. By 2030, three out of five people living in cities will be under the age of 18. If we do not include young people in the growth of our cities, if we do not provide them opportunities, the story of waithood, the gateway to terrorism, to violence, to gangs, will be the story of cities 2.0. And in my city of birth, Mogadishu, 70 percent of young people suffer from unemployment. 70 percent don't work, don't go to school. They pretty much do nothing.
És ez a történet ismétlődik a városközpontokban világszerte. Ez a jogfosztott, városi, munkanélküli fiatalok története, akik felkeléseket robbantanak ki Johannesburgban, Londonban, akik azért jutnak el idáig, mert valamit kezdeni akarnak magukkal. A fiatalok számára a város ígérete a nagy városi álom a lehetőségről, az állásokról és a jómódról, de valójában nem jut nekik a városuk jólétéből. Sokszor a fiatalokat sújtja leginkább a magas munkanélküliség. 2030-ra ötből három városlakó 18 évnél fiatalabb lesz. Ha kihagyjuk a fiatalokat városaink fejlődéséből, ha nem adunk nekik lehetőségeket, a generációs munkanélküliségről, a terrorizmus kapujáról, az erőszakról, a bandákról szól majd a Városi Történetek 2.0". Mogadishuban, az én szülővárosomban, a fiatalok 70 százaléka munkanélküli, 70 százalékuk nem dolgozik, nem jár iskolába. Többségük nem csinál semmit.
I went back to Mogadishu last month, and I went to visit Madina Hospital, the hospital I was born in. I remember standing in front of that bullet-ridden hospital thinking, what if I had never left? What if I had been forced into that same state of waithood? Would I have become a terrorist? I'm not really sure about the answer.
A múlt hónapban visszamentem Mogadishuba, és meglátogattam a Madina Kórházat, ahol születtem. Emlékszem, hogy elgondolkoztam, miközben ott álltam a a golyóval átlyuggatott kórház előtt, mi történt volna, ha nem megyek el innen? Mi lett volna, ha ugyanebbe a generációs munkanélküliségbe kényszerülök? Terrorista vált volna belőlem? Nem vagyok igazán biztos a válaszban.
My reason for being in Mogadishu that month was actually to host a youth leadership and entrepreneurship summit. I brought together about 90 young Somali leaders. We sat down and brainstormed on solutions to the biggest challenges facing their city.
Azért voltam akkor Mogadishuban, mert házigazdája voltam egy, a fiatal vezetőkről és vállalkozásokról szóló csúcstalálkozónak. Összehoztam kb. 90 szomáli vezetőt. Összeültünk és arról ötleteltünk, hogy hogyan lehet megoldani a városok legnagyobb problémáit.
One of the young men in the room was Aden. He went to university in Mogadishu, graduated. There were no jobs, no opportunities. I remember him telling me, because he was a college graduate, unemployed, frustrated, that he was the perfect target for al Shabaab and other terrorist organizations, to be recruited. They sought people like him out.
A szobában lévő fiatalok egyike volt Aden. Mogadishuban járt egyetemre, lediplomázott. Nem volt munkája, nem volt semmi lehetősége. Emlékszem, hogy mondta nekem, hogy mert főiskolát végzett, munkanélküli volt és frusztrált, ideális célpont volt az al Shabaab és más terrorszervezetek számára, hogy beszervezzék. Ezek kipécézik maguknak az ilyen embereket.
But his story takes a different route. In Mogadishu, the biggest barrier to getting from point A to point B are the roads. Twenty-three years of civil war have completely destroyed the road system, and a motorbike can be the easiest way to get around. Aden saw an opportunity and seized it. He started a motorbike company. He began renting out motorbikes to local residents who couldn't normally afford them. He bought 10 bikes, with the help of family and friends, and his dream is to eventually expand to several hundred within the next three years.
Az ő története azonban másként alakult. Mogadishuban az utak állapota a legfőbb akadálya annak, hogy eljusson valaki A-ból B-be. A polgárháború huszonhárom éve teljesen tönkretette az útrendszert, és még motorkerékpárral lehetett leginkább jönni-menni rajta. Aden felismert egy lehetőséget és élt vele. Elindított egy motorkerékpár társaságot. Elkezdett motorkerékpárokat kölcsönözni helyi lakosoknak, akik nem engedhették meg maguknak, hogy vegyenek. Tíz kerékpárt vett családi és baráti segítséggel, és az az álma, hogy a következő három évben több száz darabra növelje az állományt.
How is this story different? What makes his story different? I believe it is his ability to identify and seize a new opportunity. It's entrepreneurship, and I believe entrepreneurship can be the most powerful tool against waithood. It empowers young people to be the creators of the very economic opportunities they are so desperately seeking.
Mitől más ez a történet? Mi teszi ezt a történetet mássá? Azt hiszem, Aden képessége a lehetőségek felismerésére és megragadására. A vállalkozása. Hiszek abban, hogy a vállalkozás lehet a leghatékonyabb ellenszere a generációs munkanélküliségnek. Képessé teszi a fiatalokat arra, hogy megteremtsék azokat a gazdasági lehetőségeket, amiket annyira kétségbeesetten keresnek.
And you can train young people to be entrepreneurs. I want to talk to you about a young man who attended one of my meetings, Mohamed Mohamoud, a florist. He was helping me train some of the young people at the summit in entrepreneurship and how to be innovative and how to create a culture of entrepreneurship. He's actually the first florist Mogadishu has seen in over 22 years, and until recently, until Mohamed came along, if you wanted flowers at your wedding, you used plastic bouquets shipped from abroad. If you asked someone, "When was the last time you saw fresh flowers?" for many who grew up under civil war, the answer would be, "Never."
A fiatalokat meg lehet tanítani vállalkozni. Szeretnék beszélni egy fiatalemberről, aki részt vett az egyik találkozónkon, Mohamed Mohamoud, egy kertész. Segített nekem néhány fiatalt kiképezni arra a vállalkozói csúcstalálkozón, hogy hogyan legyenek innovatívak, hogyan teremtsék meg a vállalkozás kultúráját. Ő az első kertész az utóbbi 22 évben Mogadishuban. Egészen mostanáig, amíg nem jött Mohamed, ha valaki virágot akart az esküvőjére, művirágot használt, amit importáltak. Ha megkérdezünk valakit, aki a polgárháború alatt nőtt fel, hogy mikor látott utoljára friss virágot, azt fogja mondani, hogy nem látott soha.
So Mohamed saw an opportunity. He started a landscaping and design floral company. He created a farm right outside of Mogadishu, and started growing tulips and lilies, which he said could survive the harsh Mogadishu climate. And he began delivering flowers to weddings, creating gardens at homes and businesses around the city, and he's now working on creating Mogadishu's first public park in 22 years. There's no public park in Mogadishu. He wants to create a space where families, young people, can come together, and, as he says, smell the proverbial roses. And he doesn't grow roses because they use too much water, by the way.
Mohamed meglátta a lehetőséget. Elindított egy kertépítő és virágkötő céget. Létrehozott Mogadishu külterületén egy ültetvényt, és elkezdett tulipánt és liliomot nevelni, ami szerinte kibírja a kemény mogadishui klímát. Elkezdett virágokat szállítani esküvőkre, kerteket kialakítani a házaknál, és üzleteket városszerte. Most éppen azon dogozik, hogy megépítse az első közparkot Mogadishuban, 22 év után. Nincs Mogadishuban közpark. Létre akar hozni egy olyan teret, ahol családok, fiatalok összegyűlhetnek, és -- ahogy mondja -- érezni lehet a rózsa legendás illatát. Rózsát nem nevel egyébként, mert nagy a vízigénye,
So the first step is to inspire young people, and in that room, Mohamed's presence had a really profound impact on the youth in that room. They had never really thought about starting up a business. They've thought about working for an NGO, working for the government, but his story, his innovation, really had a strong impact on them. He forced them to look at their city as a place of opportunity. He empowered them to believe that they could be entrepreneurs, that they could be change makers. By the end of the day, they were coming up with innovative solutions to some of the biggest challenges facing their city. They came up with entrepreneurial solutions to local problems.
Az első lépés tehát kedvet csinálni a fiataloknak. Mohamed jelenléte valóban nagy hatással volt a teremben lévő fiatalokra. Sosem gondoltak korábban komolyan arra, hogy vállalkozást indítsanak. Arra gondoltak, hogy civil szervezetnél dolgoznak majd, vagy az államigazgatásban, de az ő története, kezdeményezése nagy hatással volt rájuk. Rábírta őket, hogy úgy tekintsék a városukat, mint a lehetőségek színtere. Elérte, hogy bízzanak benne, lehetnek ők is vállalkozók, lehetnek ők a változások előidézői. A nap végére új ötletekkel jöttek elő városuk néhány legégetőbb problémájának megoldására. Vállalkozói megoldásokat találtak helyi problémákra.
So inspiring young people and creating a culture of entrepreneurship is a really great step, but young people need capital to make their ideas a reality. They need expertise and mentorship to guide them in developing and launching their businesses. Connect young people with the resources they need, provide them the support they need to go from ideation to creation, and you will create catalysts for urban growth.
A fiatalok ösztönzése és a vállalkozás kultúrájának megteremtése óriási lépés, de a fiataloknak tőkére is szükségük van ahhoz, hogy ötleteiket megvalósítsák. Szükség van szakértelemre és támogatásra, hogy eligazítsa őket valaki vállalkozásuk beindításában és fejlesztésében. Hozzuk össze a fiatalokat a számukra szükséges forrásokkal, támogassuk őket abban, hogy eljussanak az ötlettől a megvalósításig, és ez katalizátorként fog hatni a városi fejlődésre.
For me, entrepreneurship is more than just starting up a business. It's about creating a social impact. Mohamed is not simply selling flowers. I believe he is selling hope. His Peace Park, and that's what he calls it, when it's created, will actually transform the way people see their city. Aden hired street kids to help rent out and maintain those bikes for him. He gave them the opportunity to escape the paralysis of waithood. These young entrepreneurs are having a tremendous impact in their cities.
Számomra a vállalkozás több, mint egyszerűen beindítani egy üzletet: hatása van a társadalomra. Mohamed nem egyszerűen virágokat árul. Azt mondanám, hogy reményt árul. Az ő Béke Parkja -- ő így nevezi -- amikor megvalósul, megváltoztatja, hogy hogyan látják az emberek városukat. Aden utcagyerekeket vett fel segítőként a kölcsönzéshez, és a kerékpárok karbantartásához. Lehetőséget adott nekik kimenekülni a generációs munkanélküliség bénultságából. Ezeknek a fiatal vállalkozóknak óriási hatásuk van a városukra.
So my suggestion is, turn youth into entrepreneurs, incubate and nurture their inherent innovation, and you will have more stories of flowers and Peace Parks than of car bombs and waithood.
Az én javaslatom tehát: a vállalkozások felé terelni a fiatalokat, óvni és táplálni a bennük rejlő újítót, és akkor több történet szól majd virágról és Béke Parkokról, mint autóba rejtett bombákról és a generációs munkanélküliségről.
Thank you.
Köszönöm.
(Applause)
(Taps)