I'm a garbage man. And you might find it interesting that I became a garbage man, because I absolutely hate waste. I hope, within the next 10 minutes, to change the way you think about a lot of the stuff in your life. And I'd like to start at the very beginning. Think back when you were just a kid. How did look at the stuff in your life? Perhaps it was like these toddler rules: It's my stuff if I saw it first. The entire pile is my stuff if I'm building something. The more stuff that's mine, the better. And of course, it's your stuff if it's broken.
Szemetes vagyok. És érdekesnek találhatják, hogy azért lettem szemetes, mert abszolút utálom a hulladékot. Remélem, a következő 10 percben, meg tudom változtatni azt, ahogyan a holmijukról gondolkodnak életük során. Szeretném a legelején kezdeni. Gondoljanak vissza, amikor még csak gyerekek voltak. Hogyan néztek a dolgokra az életükben? Talán ehhez hasonló gyermeki szabályokkal: Ez az én cuccom, ha én láttam meg elsőnek. Az egész kupac az én cuccom, ha építek valamit. Minél több cuccom van, annál jobb. És persze: ez a te cuccod, ha tönkrement.
(Laughter)
(Nevetés)
Well after spending about 20 years in the recycling industry, it's become pretty clear to me that we don't necessarily leave these toddler rules behind as we develop into adults. And let me tell you why I have that perspective. Because each and every day at our recycling plants around the world we handle about one million pounds of people's discarded stuff. Now a million pounds a day sounds like a lot of stuff, but it's a tiny drop of the durable goods that are disposed each and every year around the world -- well less than one percent. In fact, the United Nations estimates that there's about 85 billion pounds a year of electronics waste that gets discarded around the world each and every year -- and that's one of the most rapidly growing parts of our waste stream. And if you throw in other durable goods like automobiles and so forth, that number well more than doubles. And of course, the more developed the country, the bigger these mountains.
Nos, mintegy 20 év után az újrafeldolgozó iparban, elég világossá vált számomra, hogy nem feltétlenül hagyjuk el ezeket a gyermeki szabályokat, ahogy felnövünk. És hadd mondjam el, miért látom ezt így! Mert minden egyes nap újrafeldolgozó üzemeinkben világszerte mintegy 500 tonnányi kidobott holmit kezelünk. Nos, 500 tonna naponta nagyon soknak hangzik, de ez csak egy apró cseppje a tartós fogyasztási cikkeknek, amiket minden évben szerte a világban eldobunk -- jóval kevesebb mint 1%. Sőt, az ENSZ becslése alapján évente 40 millió tonnányi elektronikai hulladékot dobunk ki a világban, minden egyes évben -- és ez az egyik leggyorsabban növekvő része a hulladékainknak. Ha hozzáadjuk az egyéb tartós fogyasztási cikkeket, mint pl. autókat és egyebeket, ez a szám több, mint megduplázódik. És természetesen, minél fejlettebb egy ország, annál nagyobbak ezek a hegyek.
Now when you see these mountains, most people think of garbage. We see above-ground mines. And the reason we see mines is because there's a lot of valuable raw materials that went into making all of this stuff in the first place. And it's becoming increasingly important that we figure out how to extract these raw materials from these extremely complicated waste streams. Because as we've heard all week at TED, the world's getting to be a smaller place with more people in it who want more and more stuff. And of course, they want the toys and the tools that many of us take for granted.
Nos, amikor ezeket a hegyeket látják, a legtöbb ember úgy gondol rájuk mint szemétre. Mi, föld feletti bányákat látunk. És az ok, amiért bányákat látunk az, hogy sok értékes nyersanyag lett ezeknek a dolgoknak az elkészítéséhez felhasználva. Egyre fontosabbá válik az, hogy megoldjuk, hogyan lehet kinyerni ezeket a nyersanyagokat ezekből a rendkívül komplex hulladék folyamokból. Mert ahogy hallottuk egész héten a TED-en, a világ egyre kisebb hely lesz, egyre több emberrel, akik egyre több és több dolgot akarnak. És persze, játékokat és eszközöket akarnak majd, amit nagyon sokan magától értetődőnek veszünk.
And what goes into making those toys and tools that we use every single day? It's mostly many types of plastics and many types of metals. And the metals, we typically get from ore that we mine in ever widening mines and ever deepening mines around the world. And the plastics, we get from oil, which we go to more remote locations and drill ever deeper wells to extract. And these practices have significant economic and environmental implications that we're already starting to see today.
És miből készülnek ezek a játékok és eszközök, amelyeket minden egyes nap használunk? Többnyire sokféle műanyagból és sokféle fémből. És a fémeket általában ércből nyerjük, amit bányászunk, egyre szélesedő és egyre mélyülő bányákban szerte a világon. És a műanyagot, olajból nyerjük, amihez egyre távolibb helyekre megyünk, és egyre mélyebb kutakat fúrunk a kitermeléshez. És ezek az eljárások jelentős gazdasági és környezeti hatással járnak, amit már kezdünk látni ma is.
The good news is we are starting to recover materials from our end-of-life stuff and starting to recycle our end-of-life stuff, particularly in regions of the world like here in Europe that have recycling policies in place that require that this stuff be recycled in a responsible manner. Most of what's extracted from our end-of-life stuff, if it makes it to a recycler, are the metals. To put that in perspective -- and I'm using steel as a proxy here for metals, because it's the most common metal -- if your stuff makes it to a recycler, probably over 90 percent of the metals are going to be recovered and reused for another purpose. Plastics are a whole other story: well less than 10 percent are recovered. In fact, it's more like five percent. Most of it's incinerated or landfilled.
A jó hír az, hogy elkezdtük az anyagok kinyerését az életciklusuk végén járó dolgainkból, és elkezdtük őket újrahasznosítani, különösen a világ azon régióiban, mint itt Európában, ahol vannak újrahasznosítási irányelvek, amelyek előírják, hogy ezek a dolgok felelős módon újrafelhasználásra kerüljenek. A legtöbb, amit kivonuk az elöregedett dolgainkból, ha eljut az újrahasznosítóba: a fémek. Hogy ezt szemléltessem -- és az acélt a fémek helyett általánosan használom, mert ez a legelterjedtebb fém -- ha a holmijaik eljutnak az újrahasznosítóba, valószínűleg a fémek több mint 90%-a lesz visszanyerve és újra felhasználva más célra. A műanyagok egy teljesen más történet: jóval kevesebb, mint 10%-uk lesz visszanyerve. Sőt, ez sokkal inkább 5%. Legnagyobb részüket elégetik, vagy eltemetik.
Now most people think that's because plastics are a throw-away material, have very little value. But actually, plastics are several times more valuable than steel. And there's more plastics produced and consumed around the world on a volume basis every year than steel. So why is such a plentiful and valuable material not recovered at anywhere near the rate of the less valuable material? Well it's predominantly because metals are very easy to recycle from other materials and from one another. They have very different densities. They have different electrical and magnetic properties. And they even have different colors. So it's very easy for either humans or machines to separate these metals from one another and from other materials. Plastics have overlapping densities over a very narrow range. They have either identical or very similar electrical and magnetic properties. And any plastic can be any color, as you probably well know. So the traditional ways of separating materials just simply don't work for plastics.
Nos, a legtöbb ember úgy gondolja, hogy azért, mert a műanyag eldobható anyag, ezért nagyon kis értékű. Valójában, a műanyag sokkal értékesebb, mint az acél. És több műanyagot termelünk és használunk a világban mennyiségileg minden évben, mint acélt. Akkor miért nincs ez a bőséges és értékes anyag újrafelhasználva közel annyira, mint a kevésbé értékes anyagok? Nos ez elsősorban azért van, mert a fémeket nagyon könnyű újrahasznosítani és elválasztani más anyagoktól, és a többi fémtől. Nagyon különböző a sűrűségük. Különböző elektromos és mágneses tulajdonságaik vannak. És még a színük is különböző. Így nagyon könnyű akár embereknek vagy gépeknek különválasztani ezeket a fémeket egymástól és más anyagoktól. A műanyagok sűrűsége átfedi egymást egy nagyon szűk tartományban. Azonos, vagy nagyon hasonló elektromos és mágneses tulajdonságaik vannak. És a műanyagok bármilyen színűek lehetnek, mint azt bizonyára jól tudják. Így a hagyományos elválasztási módszerek egyszerűen nem működnek a műanyagoknál.
Another consequence of metals being so easy to recycle by humans is that a lot of our stuff from the developed world -- and sadly to say, particularly from the United States, where we don't have any recycling policies in place like here in Europe -- finds its way to developing countries for low-cost recycling. People, for as little as a dollar a day, pick through our stuff. They extract what they can, which is mostly the metals -- circuit boards and so forth -- and they leave behind mostly what they can't recover, which is, again, mostly the plastics. Or they burn the plastics to get to the metals in burn houses like you see here. And they extract the metals by hand. Now while this may be the low-economic-cost solution, this is certainly not the low-environmental or human health-and-safety solution. I call this environmental arbitrage. And it's not fair, it's not safe and it's not sustainable.
Egy másik következménye annak, hogy a fémeket könnyedén újrahasznosítják emberek az, hogy egy csomó dolgunk a fejlett világból -- sajnos különösen az Egyesült Államokból, ahol nincs újrahasznosítási szabályozás, mint itt Európában -- a fejlődő országokban köt ki, olcsó újrahasznosításra. Emberek, akár mindössze napi egy dollárért, túrják át holmijainkat. Kivonják, amit tudnak; ami leginkább a fémek -- áramkörök és így tovább -- és otthagyják azt amit nem lehet újrafeldolgozni, ami, ismét, főleg a műanyagok. Vagy elégetik a műanyagot, hogy a fémekhez jussanak, égető házakban, mint amit itt látnak. És a fémeket kézzel vonják ki. Nos lehet, hogy gazdaságilag ez az olcsó megoldás, de biztosan nem az környezeti, vagy munkavédelmi szempontból. Ezt hívom környezetvédelmi arbitrázsnak. És ez nem igazságos, nem biztonságos, és nem fenntartható.
Now because the plastics are so plentiful -- and by the way, those other methods don't lead to the recovery of plastics, obviously -- but people do try to recover the plastics. This is just one example. This is a photo I took standing on the rooftops of one of the largest slums in the world in Mumbai, India. They store the plastics on the roofs. They bring them below those roofs into small workshops like these, and people try very hard to separate the plastics, by color, by shape, by feel, by any technique they can. And sometimes they'll resort to what's known as the "burn and sniff" technique where they'll burn the plastic and smell the fumes to try to determine the type of plastic. None of these techniques result in any amount of recycling in any significant way. And by the way, please don't try this technique at home.
Bár a műanyagokból rengeteg van -- és egyébként azok a módszerek, nyilván nem vezetnek a műanyag újrahasznosításához -- azért az emberek megpróbálják kinyerni a műanyagokat. Ez csak egy példa. Ez egy fotó amit a háztetőkön állva készítettem a világ egyik legnagyobb nyomornegyedében Mumbaiban, Indiában. A tetőn tárolják a műanyagokat. Leviszik a tetőkről kis műhelyekbe, mint ezek, és az emberek igyekeznek szétválasztani a műanyagokat szín, alak, tapintás alapján, bármilyen technikával amit használni tudnak. És néha kénytelenek az úgynevezett "égetés és szaglás" technikára támaszkodni, amikor elégetik a műanyagot, és a füst szaga alapján próbálják meghatározni, hogy milyen típusú a műanyag. Egyik ilyen módszer sem vezet újrahasznosításhoz bármi jelentős módon. Egyébként pedig, kérem, ne próbálják ki ezt a módszert otthon!
So what are we to do about this space-age material, at least what we used to call a space-aged material, these plastics? Well I certainly believe that it's far too valuable and far too abundant to keep putting back in the ground or certainly send up in smoke. So about 20 years ago, I literally started in my garage tinkering around, trying to figure out how to separate these very similar materials from each other, and eventually enlisted a lot of my friends, in the mining world actually, and in the plastics world, and we started going around to mining laboratories around the world. Because after all, we're doing above-ground mining. And we eventually broke the code. This is the last frontier of recycling. It's the last major material to be recovered in any significant amount on the Earth. And we finally figured out how to do it. And in the process, we started recreating how the plastics industry makes plastics.
Mit kezdjünk hát ezzel az űrkorszaki anyaggal, vagyis amit űrkorszaki anyagnak hívtunk, a műanyaggal? Én biztosan hiszem, hogy túl értékes, és túl gyakori ahhoz, hogy továbbra is csak elássuk, vagy elfüstöljük. Kb. 20 évvel ezelőtt, szó szerint bütykölni kezdtem a garázsomban, hogy kitaláljam, hogyan különíthetők el ezek a nagyon hasonló anyagok egymástól, és egy idő után bevontam ebbe sok barátomat is a bányászat világából, és a műanyagok világából, és elkezdtünk körülnézni a bányászlaboratóriumokban világszerte. Mert végül is amit teszünk, az föld feletti bányászat. És végül sikerült megfejtenünk a feladványt. Ez az utolsó akadálya az újrahasznosításnak. Ez az utolsó fontos anyag, ami jelentős mértékben fellelhető a Földön. És végre rájöttünk, hogyan kell csinálni. És a folyamat közben, elkezdtük újra feltalálni, hogyan gyártson műanyagot a műanyagipar.
The traditional way to make plastics is with oil or petrochemicals. You breakdown the molecules, you recombine them in very specific ways, to make all the wonderful plastics that we enjoy each and every day. We said, there's got to be a more sustainable way to make plastics. And not just sustainable from an environmental standpoint, sustainable from an economic standpoint as well. Well a good place to start is with waste. It certainly doesn't cost as much as oil, and it's plentiful, as I hope that you've been able to see from the photographs. And because we're not breaking down the plastic into molecules and recombining them, we're using a mining approach to extract the materials.
A műanyaggyártás hagyományos módja olaj, vagy petrolkémiai alapú. Lebontjuk a molekulákat, majd speciális módokon újrakombináljuk őket, hogy azt a csodálatos műanyagot elkészítsük, amit nap mint nap élveznünk. Azt mondtuk, léteznie kell a műanyaggyártás fenntarthatóbb módjának. És nem csak környezetvédelmi szempontból fenntartható, hanem gazdasági szempontból is. Nos, a legjobb hely a kezdéshez a hulladékkezelés. Ez biztosan nem kerül annyiba, mint az olaj, és bőségesen rendelkezésre áll, ahogy remélem már látták a képeken. És mivel nem bontjuk le a műanyagot molekulákra, és nem egyesítjük újra őket, bányászati megközelítést használunk az anyag kitermeléséhez.
We have significantly lower capital costs in our plant equipment. We have enormous energy savings. I don't know how many other projects on the planet right now can save 80 to 90 percent of the energy compared to making something the traditional way. And instead of plopping down several hundred million dollars to build a chemical plant that will only make one type of plastic for its entire life, our plants can make any type of plastic we feed them. And we make a drop-in replacement for that plastic that's made from petrochemicals. Our customers get to enjoy huge CO2 savings. They get to close the loop with their products. And they get to make more sustainable products.
Lényegesen alacsonyabb beruházási költsége van az üzemi berendezéseinknek. Hatalmas mennyiségű energiát takarítunk meg. Nem tudom, hány másik projekt a bolygón képes most megtakarítani az energia 80-90%-át a hagyományos előállítási módhoz képest. És ahelyett, hogy lepottyantunk több száz millió dollárt hogy felépítsünk egy vegyipari üzemet, ami csak egy fajta műanyagot gyárt egész életén át, a mi üzemünk bármilyen műanyagot képes előállítani, amit csak betáplálunk. És amit készítünk, az leválthatja a petrolkémiai módon készült műanyagokat. Ügyfeleink hatamlas CO2 megtakarítást érhetnek el. Termékeik bezárhatják a kört. És fenntarthatóbb termékeket készíthetnek.
In the short time period I have, I want to show you a little bit of a sense about how we do this. It starts with metal recyclers who shred our stuff into very small bits. They recover the metals and leave behind what's called shredder residue -- it's their waste -- a very complex mixture of materials, but predominantly plastics. We take out the things that aren't plastics, such as the metals they missed, carpeting, foam, rubber, wood, glass, paper, you name it. Even an occasional dead animal, unfortunately. And it goes in the first part of our process here, which is more like traditional recycling. We're sieving the material, we're using magnets, we're using air classification. It looks like the Willy Wonka factory at this point.
A hátralévő rövid időben, szeretném egy kicsit bemutatni, hogyan tesszük ezt. Fém újrafeldolgozókkal kezdődik, amik apróra darálják az anyagunkat. Kiválogatják a fémeket, és hátrahagyják az úgynevezett dárálási maradékot -- ez a hulladékuk -- ami anyagok komplex keveréke, de elsősorban műanyagokból áll. Kivesszük a nem műanyag anyagokat, mint például a bennmaradt fémek, szőnyegek, hab, gumi, fa, üveg, papír, és amit akarnak. Alkalmanként egy döglött állatot is, sajnos. És itt megy be a folyamatunk első részébe, ami leginkább olyan, mint a hagyományos újrahasznosítás. Átszitáljuk az anyagot, mágneseket használunk, levegőbefúvással válogatunk. Úgy néz ki, mint a Willy Wonka gyár ezen a ponton.
At the end of this process, we have a mixed plastic composite: many different types of plastics and many different grades of plastics. This goes into the more sophisticated part of our process, and the really hard work, multi-step separation process begins. We grind the plastic down to about the size of your small fingernail. We use a very highly automated process to sort those plastics, not only by type, but by grade. And out the end of that part of the process come little flakes of plastic: one type, one grade. We then use optical sorting to color sort this material. We blend it in 50,000-lb. blending silos. We push that material to extruders where we melt it, push it through small die holes, make spaghetti-like plastic strands. And we chop those strands into what are called pellets. And this becomes the currency of the plastics industry. This is the same material that you would get from oil. And today, we're producing it from your old stuff, and it's going right back into your new stuff.
Ennek a folyamatnak a végén egy vegyes műanyag kompozitot kapunk: sok különböző típusú műanyagot, és sok különböző minőségű műanyagot. Ez megy be a folyamatunk kifinomultabb részébe, és megkezdődik az igazán kemény munka, a többlépcsős szétválasztási folyamat. Ledaráljuk a műanyagot, körülbelül akkora darabokra, mint a kisujjuk körme. Egy nagy mértékben automatizált folyamatot használunk, hogy szétválogassuk a műanyagokat, nemcsak típus, hanem minőség szerint is. És annak a folyamatnak a végén, apró műanyagpelyhek jönnek ki: egy típusú, egy minőségű. Ezután optikai válogatást használunk, ami színek szerint válogatja ezt az anyagot. Összekeverjük 25 tonnás keverő silókban. Átnyomjuk azt az anyagot extrudereken, ahol megolvasztjuk, átnyomjuk apró préslyukakon, hogy spagettiszerű műanyag szálakat kapjunk. Majd felaprítjuk ezeket a szálakat úgynevezett pelletekbe. És ez válik a műanyagipar valutájává. Ez ugyanaz az anyag, mint amit olajból kapnának. És ezt ma, a régi dolgaikból állítjuk elő, és egyenesen belekerül az új dolgaikba.
(Applause)
(Taps)
So now, instead of your stuff ending up on a hillside in a developing country or literally going up in smoke, you can find your old stuff back on top of your desk in new products, in your office, or back at work in your home. And these are just a few examples of companies that are buying our plastic, replacing virgin plastic, to make their new products.
Tehát most, ahelyett, hogy a holmijuk egy fejlődő ország szemétdombján végezné, vagy szó szerint elfüstölne, megtalálhatják a régi holmijukat az asztalukon új termékekben, az irodájukban, vagy az otthonukban működés közben. És ez csak néhány példa azokból a cégekből, akik vásárolnak a műanyagunkból, hogy helyettesítsék a szűz műanyagot, az új termékeikben.
So I hope I've changed the way you look at at least some of the stuff in your life. We took our clues from mother nature. Mother nature wastes very little, reuses practically everything. And I hope that you stop looking at yourself as a consumer -- that's a label I've always hated my entire life -- and think of yourself as just using resources in one form, until they can be transformed to another form for another use later in time. And finally, I hope you agree with me to change that last toddler rule just a little bit to: "If it's broken, it's my stuff."
Szóval remélem, hogy megváltoztattam azt, ahogyan legalább néhány holmira tekintenek az életükben. Az öteleteinket a természettől vettük. A természet nagyon keveset pazarol, gyakorlatilag mindent újrahasznosít. Remélem többé nem tekintenek magukra mint fogyasztókra -- ezt a címkét mindig is utáltam egész életemben --, és úgy gondolnak magukra, mint akik a természeti kincsek egyik formáját használják, mielőtt azok átalakulnak egy másik formába, későbbi felhasználásra. És végül remélem, egyetértenek velem abban, hogy átírjuk azt az utolsó gyermeki szabályt egy kicsit: "Ha tönkrement, akkor az én cuccom."
Thank you for your time.
Köszönöm az idejüket!
(Applause)
(Taps)