On June 12, 2014, precisely at 3:33 in a balmy winter afternoon in São Paulo, Brazil, a typical South American winter afternoon, this kid, this young man that you see celebrating here like he had scored a goal, Juliano Pinto, 29 years old, accomplished a magnificent deed. Despite being paralyzed and not having any sensation from mid-chest to the tip of his toes as the result of a car crash six years ago that killed his brother and produced a complete spinal cord lesion that left Juliano in a wheelchair, Juliano rose to the occasion, and on this day did something that pretty much everybody that saw him in the six years deemed impossible. Juliano Pinto delivered the opening kick of the 2014 Brazilian World Soccer Cup here just by thinking. He could not move his body, but he could imagine the movements needed to kick a ball. He was an athlete before the lesion. He's a para-athlete right now. He's going to be in the Paralympic Games, I hope, in a couple years. But what the spinal cord lesion did not rob from Juliano was his ability to dream. And dream he did that afternoon, for a stadium of about 75,000 people and an audience of close to a billion watching on TV.
2014. június 12-én, pont 3:33-kor egy enyhe téli délután a brazíliai São Paulóban egy tipikus dél-amerikai téli délutánon — a képen látható fiú, fiatalember, aki mintha a gólját ünnepelné —, ez a 29 éves Juliano Pinto, csodálatos tettet hajtott végre. Noha béna, és nem érez semmit a lábujja hegyétől mellmagasságig egy hat évvel ezelőtt történt autóbaleset következményeként, amelyben meghalt a fivére, Julianónak megsérült a gerincvelője, s így tolószékbe kényszerült. Juliano aznap felnőtt a feladatához, s olyan dolgot mutatott, ami azoknak, akik 6 évig bénultnak látták, lehetetlennek tűnt. Juliano Pinto végezte a kezdőrúgást a 2014-es brazíliai labdarúgó világbajnokságon — csupán gondolkodás útján. Nem tudta mozgatni a testét, de el tudta képzelni, milyen mozdulatokkal tudja elrúgni a labdát. Sérülése előtt sportoló volt. Most parasportoló. Remélem, pár év múlva Indul a paralimpiai játékokon. De gerincvelő-sérülés egyvalamitől nem fosztotta meg Julianót: ez pedig az ábrándozás képessége. És aznapi álmát valóra váltotta a stadion hetvenötezres közönsége, és közel egymilliárd tévénéző előtt.
And that kick crowned, basically, 30 years of basic research studying how the brain, how this amazing universe that we have between our ears that is only comparable to universe that we have above our head because it has about 100 billion elements talking to each other through electrical brainstorms, what Juliano accomplished took 30 years to imagine in laboratories and about 15 years to plan.
A kezdőrúgás harmincéves alapkutatást koronázott meg, amely során azt vizsgálták, hogy működik az agy, ez a csodás univerzum a két fülünk között, amely csak a fejünk fölötti univerzumhoz fogható, mert százmilliárdnyi, egymással elektromos kisüléssel társalgó elemet tartalmaz. Amit Juliano megtett, ahhoz 30 év laboratóriumi töprengés és 15 év tervezés kellett.
When John Chapin and I, 15 years ago, proposed in a paper that we would build something that we called a brain-machine interface, meaning connecting a brain to devices so that animals and humans could just move these devices, no matter how far they are from their own bodies, just by imagining what they want to do, our colleagues told us that we actually needed professional help, of the psychiatry variety. And despite that, a Scot and a Brazilian persevered, because that's how we were raised in our respective countries, and for 12, 15 years, we made demonstration after demonstration suggesting that this was possible.
John Chapinnel 15 évvel ezelőtt egy cikkben javasoltuk, hogy építsünk meg egy ú.n. agy-gép interfészt, csatolót, ami azt jelenti, hogy összekötjük az agyat a berendezésekkel, így az állatok és az emberek mozgatni tudják a berendezéseket, nem számít, milyen messze van tőlük, elég csak rágondolniuk arra, amit meg akarnak tenni. Munkatársaink elmondták, hogy szakmai segítséget kell kérnünk pszichiáterektől. De a skót és a brazil kutató rendületlenül végezte a munkáját, mert mindkettőnket így neveltek saját hazánkban, és vagy 12-15 éven keresztül újra és újra bemutattuk, hogy ez megvalósítható.
And a brain-machine interface is not rocket science, it's just brain research. It's nothing but using sensors to read the electrical brainstorms that a brain is producing to generate the motor commands that have to be downloaded to the spinal cord, so we projected sensors that can read hundreds and now thousands of these brain cells simultaneously, and extract from these electrical signals the motor planning that the brain is generating to actually make us move into space. And by doing that, we converted these signals into digital commands that any mechanical, electronic, or even a virtual device can understand so that the subject can imagine what he, she or it wants to make move, and the device obeys that brain command. By sensorizing these devices with lots of different types of sensors, as you are going to see in a moment, we actually sent messages back to the brain to confirm that that voluntary motor will was being enacted, no matter where -- next to the subject, next door, or across the planet. And as this message gave feedback back to the brain, the brain realized its goal: to make us move. So this is just one experiment that we published a few years ago, where a monkey, without moving its body, learned to control the movements of an avatar arm, a virtual arm that doesn't exist. What you're listening to is the sound of the brain of this monkey as it explores three different visually identical spheres in virtual space. And to get a reward, a drop of orange juice that monkeys love, this animal has to detect, select one of these objects by touching, not by seeing it, by touching it, because every time this virtual hand touches one of the objects, an electrical pulse goes back to the brain of the animal describing the fine texture of the surface of this object, so the animal can judge what is the correct object that he has to grab, and if he does that, he gets a reward without moving a muscle. The perfect Brazilian lunch: not moving a muscle and getting your orange juice.
Az agy-gép csatoló nem űrtechnika, csupán az agykutatás terméke. Érzékelőket használ az agy által keltett elektromos kisülések észlelésére, amelyek mozgató utasításokat hoznak létre, az utasítások aztán a gerincvelőbe jutnak. Olyan érzékelőt terveztünk, amely egyidejűleg észlelheti a korábban több száz, ma már több ezer agysejt jeleit, és ki tudja választani belőlük az agy által keltett, a mozgás megtervezésére alkalmas elektromos jeleket, hogy a térben mozgassanak bennünket. Mi átalakítottuk ezeket a jeleket digitális utasításokká, amelyeket a mechanikus, elektronikus vagy virtuális eszközök képesek értelmezni. s így a beteg el tudja képzelni, hogy mijét akarja mozgatni, az eszköz pedig teljesíti az agy utasítását. Az eszközt sokféle, eltérő típusú érzékelővel láttuk el, mindjárt bemutatom őket, velük üzeneteket küldtünk az agyba, megerősítve, hogy az akaratlagos mozgás teljesítése folyik, akárhol, a beteg mellett, a szomszédban, vagy a Föld túloldalán. Amint ez az üzenet visszacsatolást ad az agynak, az agy fölfogja feladatát: meg kell mozdítania bennünket. Az egyik kísérletben, amelyet közzétettünk pár éve, egy majom, testének mozgatása nélkül megtanulta, hogyan irányítsa nem létező, virtuális keze mozgását. Most a majom agyának hangja hallatszik, miközben a majom három különböző, látványra egyforma gömböt derít fel a virtuális térben. Ahhoz, hogy jutalmul egy kis narancslevet kapjon, amit szeret, az állatnak tapintással kell észlelnie, kiválasztania valamelyik tárgyat, nem látás útján, hanem tapintással, mert mindig, amikor a virtuális keze megérinti az egyik tárgyat, egy villamos impulzus jut vissza az állat agyába, amely leírja a tárgy felszínének finom szerkezetét, így az állat meg tudja ítélni, melyik tárgyat kell megfognia, és ha sikerül neki, megkapja a jutalmát, anélkül, hogy egy izmát is mozgatta volna A tökéletes brazil ebéd: megkapjuk a narancslevünket, anélkül, hogy megmozdulnánk.
So as we saw this happening, we actually came and proposed the idea that we had published 15 years ago. We reenacted this paper. We got it out of the drawers, and we proposed that perhaps we could get a human being that is paralyzed to actually use the brain-machine interface to regain mobility. The idea was that if you suffered -- and that can happen to any one of us. Let me tell you, it's very sudden. It's a millisecond of a collision, a car accident that transforms your life completely. If you have a complete lesion of the spinal cord, you cannot move because your brainstorms cannot reach your muscles. However, your brainstorms continue to be generated in your head. Paraplegic, quadriplegic patients dream about moving every night. They have that inside their head. The problem is how to get that code out of it and make the movement be created again.
Miután láttuk, hogy ez megtörtént, javasoltuk a 15 éve közzétett ötlet kivitelezését. Újból elővettük azt a közleményt. Feltúrtuk érte a fiókjainkat, és azt mondtuk, hogy hozzásegíthetünk egy bénult embert, hogy az agy-gép csatoló révén visszanyerje a mozgását. Az ötlet az volt, hogy ha valakit baleset ért—, és szerencsétlenség bárkit érhet, a balesetek hirtelen történnek. Egy ütközés pillanatok kérdése, és a baleset teljesen átalakítja az életünket. Ha a gerincvelőnk megsérül, megbénulunk, mert az agyi kisülések nem jutnak el az izmokba. De agyi kisülések továbbra is keletkeznek. A két végtagjukra, vagy minden végtagjukra bénultak éjszakánként mozgásról álmodnak. Benne van a fejükben. Az a nehézség, hogyan nyerjük ki onnan a kódot, és hogyan indítsuk el újra a mozgást.
So what we proposed was, let's create a new body. Let's create a robotic vest. And that's exactly why Juliano could kick that ball just by thinking, because he was wearing the first brain-controlled robotic vest that can be used by paraplegic, quadriplegic patients to move and to regain feedback.
Tehát azt javasoltuk, hogy készítsünk egy új testet. Készítsünk egy robotmellényt. Juliano pontosan ezért tudta elrúgni a labdát — csak gondolatai útján —, mert az első, agyi szabályozású robotmellényt viselte, amelyet végtagbénult betegek mozgásra használhatnak, és visszanyerhetik a hiányzó visszacsatolást.
That was the original idea, 15 years ago. What I'm going to show you is how 156 people from 25 countries all over the five continents of this beautiful Earth, dropped their lives, dropped their patents, dropped their dogs, wives, kids, school, jobs, and congregated to come to Brazil for 18 months to actually get this done. Because a couple years after Brazil was awarded the World Cup, we heard that the Brazilian government wanted to do something meaningful in the opening ceremony in the country that reinvented and perfected soccer until we met the Germans, of course. (Laughter) But that's a different talk, and a different neuroscientist needs to talk about that. But what Brazil wanted to do is to showcase a completely different country, a country that values science and technology, and can give a gift to millions, 25 million people around the world that cannot move any longer because of a spinal cord injury. Well, we went to the Brazilian government and to FIFA and proposed, well, let's have the kickoff of the 2014 World Cup be given by a Brazilian paraplegic using a brain-controlled exoskeleton that allows him to kick the ball and to feel the contact of the ball. They looked at us, thought that we were completely nuts, and said, "Okay, let's try." We had 18 months to do everything from zero, from scratch. We had no exoskeleton, we had no patients, we had nothing done. These people came all together and in 18 months, we got eight patients in a routine of training and basically built from nothing this guy, that we call Bra-Santos Dumont 1. The first brain-controlled exoskeleton to be built was named after the most famous Brazilian scientist ever, Alberto Santos Dumont, who, on October 19, 1901, created and flew himself the first controlled airship on air in Paris for a million people to see. Sorry, my American friends, I live in North Carolina, but it was two years before the Wright Brothers flew on the coast of North Carolina. (Applause) Flight control is Brazilian. (Laughter)
15 éve ez volt a kiinduló ötlet. Be szeretném mutatni, hogy 156 ember 25 országból, gyönyörű Földünk öt világrészéből otthagyta eddigi életét, kiváltságait faképnél hagyta feleségét, kutyáját, gyerekeit, iskoláját, munkáját, hogy 18 hónapra Brazíliába jöjjön, hogy ez sikerüljön. Pár évre rá, hogy Brazília elnyerte a világkupa rendezési jogát, megtudtuk, hogy a brazil kormány valami jelentőségteljessel akar előrukkolni a nyitó ünnepségen, abban az országban, amely újra föltalálta és tökéletesítette a focit, — amíg nem kerültünk szembe a németekkel. (Nevetés) De ez már más tészta, és erről más neurológusoknak kell beszélniük. Brazília meg akarta mutatni, hogy ez egy teljesen más ország, olyan, amely értékeli a tudományt és a technológiát, és milliókat tud megajándékozni, 25 millió embert a világon, akik gerincvelő-sérülésük miatt mozgásképtelenek. Megkerestük a brazil kormányt, és a FIFA-t, és javasoltuk, hogy a 2014-es világkupán a kezdőrúgást egy brazil végtagbénult végezze, aki gondolatvezérlésű külső csontvázat használ, ezért el tudja rúgni a labdát, és érezni képes a labdát. Úgy néztek ránk, mint a tök hülyékre, de azt mondták: "OK, próbálják meg". 18 hónapunk volt rá, a nulláról kezdtük. Nem volt külső csontvázunk, nem voltak pácienseink, még semmit sem tettünk. Ezek az emberek összejöttek. és 18 hónap alatt a tréningen lett 8 páciensünk, és tulajdonképpen a nulláról hoztuk föl ezt a fickót, akit Bra-Santos Dumont 1-nek neveztünk el. Az elsőként megépítendő, gondolatvezérlésű külső csontvázat a leghíresebb brazil tudósról neveztük el, Alberto Santos Dumont-ról, aki 1901. október 19-én milliók szeme láttára fölszállt Párizsban az általa megalkotott, első irányítható léghajóval. Elnézést, amerikai barátaim, én Észak-Karolinában élek, de ez két évvel a Wright-fivérek Észak-Karolina partján tett repülése előtt történt. (Taps) A repülésirányítás brazil találmány. (Nevetés)
So we went together with these guys and we basically put this exoskeleton together, 15 degrees of freedom, hydraulic machine that can be commanded by brain signals recorded by a non-invasive technology called electroencephalography that can basically allow the patient to imagine the movements and send his commands to the controls, the motors, and get it done. This exoskeleton was covered with an artificial skin invented by Gordon Cheng, one of my greatest friends, in Munich, to allow sensation from the joints moving and the foot touching the ground to be delivered back to the patient through a vest, a shirt. It is a smart shirt with micro-vibrating elements that basically delivers the feedback and fools the patient's brain by creating a sensation that it is not a machine that is carrying him, but it is he who is walking again.
Úgyhogy, ezekkel a fickókkal együtt összeraktuk a külső csontvázat, egy 15 szabadságfokú hidraulikus gépezetet, amelyet nem-invazív technológiával nyert agyi jelekkel lehet vezérelni, az ú.n. elektroenkefalográfiával. Ez lehetővé teszi, hogy a páciens elképzelje a mozgást, és továbbküldje az utasítást a szabályozóknak, a motoroknak, és végrehajtassa. A külső csontvázat mesterséges bőrrel vontuk be, amelyet jó barátom, Gordon Cheng talált föl Münchenben, hogy a páciens mozgó ízületet és földet érintő lábat érezzen, amely a mellényén, ingén keresztül visszacsatolódik hozzá. Ez egy rezgőelemekkel felszerelt okos ing, amely a visszacsatolást valósítja meg, és becsapja a páciens agyát, mert azt az érzetet kelti benne, hogy nem a gép viszi, hanem ismét ő maga jár.
So we got this going, and what you'll see here is the first time one of our patients, Bruno, actually walked. And he takes a few seconds because we are setting everything, and you are going to see a blue light cutting in front of the helmet because Bruno is going to imagine the movement that needs to be performed, the computer is going to analyze it, Bruno is going to certify it, and when it is certified, the device starts moving under the command of Bruno's brain. And he just got it right, and now he starts walking. After nine years without being able to move, he is walking by himself. And more than that -- (Applause) -- more than just walking, he is feeling the ground, and if the speed of the exo goes up, he tells us that he is walking again on the sand of Santos, the beach resort where he used to go before he had the accident. That's why the brain is creating a new sensation in Bruno's head.
Elindítottuk a dolgokat, és láthatják, ahogy első ízben egyik páciensünk, Bruno — már jár. Pár másodperc múlva, mert még mindenfélét állítgatunk, látni fognak egy kék jelzőfényt a sisakja elején, mert Bruno el fogja képzelni a tervezett mozgást, a gép ezt elemezni fogja, Bruno pedig jóváhagyja, és a jóváhagyás után a készülék mozogni kezd Bruno agyának utasítására. Bruno nem hibázta el, és most elkezd járni. 9 év mozgásképtelenség után önállóan jár. Ráadásul — (Taps) nemcsak jár, érzi is a talajt, és ha a külső csontváz megépül, Bruno elmondja, hogy ismét jár Santos homokján, azon a fürdőhelyen, ahol balesete előtt járkált. Az agya ezért kelt új érzetet Bruno fejében.
So he walks, and at the end of the walk -- I am running out of time already -- he says, "You know, guys, I need to borrow this thing from you when I get married, because I wanted to walk to the priest and see my bride and actually be there by myself. Of course, he will have it whenever he wants.
Tehát jár, és a séta után — fogytán az időm — azt mondja: "Az a helyzet, fiúk, hogy kölcsön kell kérnem tőletek ezt a kütyüt, amikor megnősülök, mert el akarok menni a paphoz, találkozni akarok az arámmal, és önálló akarok nála lenni. Persze, megkapja, amikor csak akarja.
And this is what we wanted to show during the World Cup, and couldn't, because for some mysterious reason, FIFA cut its broadcast in half. What you are going to see very quickly is Juliano Pinto in the exo doing the kick a few minutes before we went to the pitch and did the real thing in front of the entire crowd, and the lights you are going to see just describe the operation. Basically, the blue lights pulsating indicate that the exo is ready to go. It can receive thoughts and it can deliver feedback, and when Juliano makes the decision to kick the ball, you are going to see two streams of green and yellow light coming from the helmet and going to the legs, representing the mental commands that were taken by the exo to actually make that happen. And in basically 13 seconds, Juliano actually did. You can see the commands. He gets ready, the ball is set, and he kicks. And the most amazing thing is, 10 seconds after he did that, and looked at us on the pitch, he told us, celebrating as you saw, "I felt the ball." And that's priceless. (Applause)
Ezt akartuk bemutatni a világkupa idején, de nem tudtuk, mert rejtélyes okokból a FIFA félbeszakította az adást. Mindjárt Julianót látják, amint a külső csontvázban elvégzi a rúgást; percekkel előtte, hogy kimentünk a pályára, hogy a tömeg előtt a valóságban is megcsináljuk a dolgot. A fények, amelyeket látni fognak, leírják a műveletet. A villogó kék fény jelzi, hogy a külső csontváz menetkész. Eljutnak hozzá a gondolatok, és leadja a visszacsatolást, és amikor Juliano eldönti, hogy belerúg a labdába, látni fognak egy zöld és egy sárga fényt, ami a sisakjából indul ki és a lába felé tart, jelezve az agyból kiinduló utasításokat, melyeket a külső csontváz vesz, és végrehajt. 13 másodperc alatt Juliano véghezvitte. Láthatják az utasításokat. A fiú fölkészül, a labda a helyén van, azután rúg. A legcsodálatosabb dolog, hogy 10 másodperccel az után, hogy sikerült neki, ránk nézett, és ünnepélyesen azt mondta: "Éreztem a labdát." Ez fölbecsülhetetlen értékű eredmény. (Taps)
So where is this going to go? I have two minutes to tell you that it's going to the limits of your imagination. Brain-actuating technology is here. This is the latest: We just published this a year ago, the first brain-to-brain interface that allows two animals to exchange mental messages so that one animal that sees something coming from the environment can send a mental SMS, a torpedo, a neurophysiological torpedo, to the second animal, and the second animal performs the act that he needed to perform without ever knowing what the environment was sending as a message, because the message came from the first animal's brain.
Merre tartunk? Két percem van rá, hogy elmondjam, az ügy az önök képzelőerejének határa felé tart. Az agy működtette technológia már jelen van. A legutóbbi eredményt egy éve közöltük le az első agy-agy csatolóról, amely lehetővé teszi, hogy két állat gondolatokat váltson úgy, hogy az egyikük, ha valamit lát felbukkanni a környezetéből, egy gondolati SMS-t, egy neurofiziológiai torpedót tud küldeni a másiknak, az pedig végrehajtja a kellő műveletet, anélkül, hogy tudná, milyen üzenet érkezett a környezettől, mert hiszen az üzenet az első állat agyától érkezett.
So this is the first demo. I'm going to be very quick because I want to show you the latest. But what you see here is the first rat getting informed by a light that is going to show up on the left of the cage that he has to press the left cage to basically get a reward. He goes there and does it. And the same time, he is sending a mental message to the second rat that didn't see any light, and the second rat, in 70 percent of the times is going to press the left lever and get a reward without ever experiencing the light in the retina.
Ez az első demó. Még meg akarom mutatni önöknek a legutóbbit. Itt az látható, amikor az első patkány a ketrec bal oldalán felvillanó fény útján megtudja, hogy akkor kap jutalmat, ha megnyomja bal oldali ketrecet. Odamegy és megnyomja. Ezzel egy időben küld egy gondolati üzenetet a másik patkánynak, amelyik nem látta a fényt, és ez a patkány az esetek 70%-ában megnyomja a bal oldali kart, és ezért megkapja a jutalmát, anélkül, hogy a fény a retinájára jutott volna.
Well, we took this to a little higher limit by getting monkeys to collaborate mentally in a brain net, basically to donate their brain activity and combine them to move the virtual arm that I showed you before, and what you see here is the first time the two monkeys combine their brains, synchronize their brains perfectly to get this virtual arm to move. One monkey is controlling the x dimension, the other monkey is controlling the y dimension. But it gets a little more interesting when you get three monkeys in there and you ask one monkey to control x and y, the other monkey to control y and z, and the third one to control x and z, and you make them all play the game together, moving the arm in 3D into a target to get the famous Brazilian orange juice. And they actually do. The black dot is the average of all these brains working in parallel, in real time. That is the definition of a biological computer, interacting by brain activity and achieving a motor goal.
Most magasabbra emeltük a lécet, és majmokat vettünk rá a gondolati együttműködésre egy agyi hálózatban, hogy engedjék át az agyműködésüket, és úgy hangolják össze, hogy mozgassák a virtuális kezet. Itt a két majom első ízben hangolja össze az agyműködését, teljesen szinkronizálják az agyukat, és megmozdítják a virtuális kezet. Az egyik majom szabályozza az X dimenziót, a másik az Y dimenziót. Még érdekesebbé válik, ha három majom vesz részt a kísérletben, és arra kérjük az elsőt, hogy szabályozza a X és az Y, a másikat arra, hogy szabályozza az Y és a Z, a harmadikat arra, hogy szabályozza az X és a Z dimenziót, és rávesszük őket, hogy együtt játsszák a partit, három dimenzióban mozgassák a kezet, hogy megszerezzék a híres brazil narancslevet. És megoldják. A fekete pont a párhuzamosan működő agyak átlagát jelöli valós időben. Ez a biológiai számítógép definíciója, amely agyi tevékenység útján működik és mozgat.
Where is this going? We have no idea. We're just scientists. (Laughter) We are paid to be children, to basically go to the edge and discover what is out there. But one thing I know: One day, in a few decades, when our grandchildren surf the Net just by thinking, or a mother donates her eyesight to an autistic kid who cannot see, or somebody speaks because of a brain-to-brain bypass, some of you will remember that it all started on a winter afternoon in a Brazilian soccer field with an impossible kick.
Hová vezet mindez? Fogalmunk sincs. Mi csak kutatók vagyunk. (Nevetés) Azért fizetnek bennünket, hogy gyerekek legyünk, hogy elmerészkedjünk a végekig, és fedezzük föl, mi van azon túl. De egyet biztosan tudok: néhány évtizeden belül egy nap, amikor unokáink gondolati irányítással szörföznek a hálón, vagy egy anya szeme világát adja vak, autista gyerekének, vagy valaki agytól agyig kerülőút segítségével kezd beszélni, valakinek önök közül eszébe jut, hogy a történet egy téli délután egy brazil futballpályán kezdődött, egy hihetetlen rúgással.
Thank you.
Köszönöm.
(Applause)
(Taps)
Thank you.
Köszönöm. (Taps)
Bruno Giussani: Miguel, thank you for sticking to your time. I actually would have given you a couple more minutes, because there are a couple of points we want to develop, and, of course, clearly it seems that we need connected brains to figure out where this is going. So let's connect all this together. So if I'm understanding correctly, one of the monkeys is actually getting a signal and the other monkey is reacting to that signal just because the first one is receiving it and transmitting the neurological impulse.
Bruno Giussani: Miguel, köszönöm, hogy tartottad magad az idődhöz. Megérdemelnél még több időt is, még egy pár percet, mert van egy pár kifejtendő kérdés, és világos: össze kell kapcsolni az agyakat, hogy rájöjjünk, mire vezet ez. Kössünk mindent össze. Ha jól értem, az egyik majom kap egy jelet, a másik meg reagál a jelre, mert az első majom veszi a jelet, és továbbítja a neurológiai impulzust.
Miguel Nicolelis: No, it's a little different. No monkey knows of the existence of the other two monkeys. They are getting a visual feedback in 2D, but the task they have to accomplish is 3D. They have to move an arm in three dimensions. But each monkey is only getting the two dimensions on the video screen that the monkey controls. And to get that thing done, you need at least two monkeys to synchronize their brains, but the ideal is three. So what we found out is that when one monkey starts slacking down, the other two monkeys enhance their performance to get the guy to come back, so this adjusts dynamically, but the global synchrony remains the same. Now, if you flip without telling the monkey the dimensions that each brain has to control, like this guy is controlling x and y, but he should be controlling now y and z, instantaneously, that animal's brain forgets about the old dimensions and it starts concentrating on the new dimensions. So what I need to say is that no Turing machine, no computer can predict what a brain net will do. So we will absorb technology as part of us. Technology will never absorb us. It's simply impossible.
Miguel Nicolelis: Nem, nem egészen így van. A majmok nem tudnak egymás létezéséről. A visszacsatolás látás útján, két dimenzióban történik, de a feladatukat három dimenzióban kell végrehajtaniuk. A kezet három dimenzióban kell mozgatniuk. De mindegyik majom csak két dimenziót lát az általa irányított képernyőn. Hogy el tudjuk végezni a feladatot, az kell, hogy legalább két majom hangolja össze az agyát, de az ideális a három majom. Rájöttünk: ha egyikük elkezd lazsálni, a két másik majom rákapcsol, hogy a lazsáló följavuljon, így dinamikusan ismét összhangba kerülnek, de az általános szinkronizálás nem változik. Ha módosítjuk az agyuk által szabályozandó dimenziókat, de nem szólunk a majmoknak róla, mondjuk, ő most az X és Y dimenziót szabályozza, de ezután majd az Y és Z dimenziót kell, az állat agya azonnal elfelejti a régi feladatot, és kezd összpontosítani az új dimenziókra. Meg kell mondanom, hogy sem Turing gépe, sem egy számítógép nem tudja előrejelezni, mit fog tenni egy agyakból álló hálózat. A technológiát mint saját részünket fogjuk magunkba szívni. A technológia soha nem fog magába szívni minket. Az egyszerűen lehetetlen.
BG: How many times have you tested this? And how many times have you succeeded versus failed?
BG: Ezt hányszor tesztelted? Hányszor volt a kísérlet sikeres, illetve sikertelen?
MN: Oh, tens of times. With the three monkeys? Oh, several times. I wouldn't be able to talk about this here unless I had done it a few times. And I forgot to mention, because of time, that just three weeks ago, a European group just demonstrated the first man-to-man brain-to-brain connection. BG: And how does that play? MN: There was one bit of information -- big ideas start in a humble way -- but basically the brain activity of one subject was transmitted to a second object, all non-invasive technology. So the first subject got a message, like our rats, a visual message, and transmitted it to the second subject. The second subject received a magnetic pulse in the visual cortex, or a different pulse, two different pulses. In one pulse, the subject saw something. On the other pulse, he saw something different. And he was able to verbally indicate what was the message the first subject was sending through the Internet across continents.
MN: Ó, több tucatszor. Három majommal? Ó, többször. Ha nem csináltam volna meg jó párszor, nem tudnék róla beszélni. Az időszűke miatt elfelejtettem említeni, hogy három hete egy európai kutatócsoport bemutatta az első, embereken végzett agy—agy kapcsolatot. BG: Hogy jártak el? MN: Volt egy pici információ — a nagy ötletek szerényen indulnak —, az egyik alany agyműködését továbbították a másikéra, mindezt nem-invazív technológiával. Az első alany kapott egy vizuális üzenetet, mint ahogy a patkányunk, és továbbította a másik alanynak, A másik agykérgének látásközpontja vette a mágneses impulzust, vagy egy más impulzust, két különböző impulzust. Az egyik impulzus idején az alany látott valamit. A másik impulzus idején valami mást látott. Képes volt élőszóban megadni, milyen üzenetet küldött neki az első alany interneten keresztül, egy másik földrészről.
Moderator: Wow. Okay, that's where we are going. That's the next TED Talk at the next conference. Miguel Nicolelis, thank you. MN: Thank you, Bruno. Thank you.
BG: Hűha! Oké, abba az irányba tartunk. Ez lesz a jövő TED ülésen a beszélgetésünk témája. Miguel Nicolelis, köszönjük szépen. MN: Köszönöm, Bruno. Köszönöm.