How many of you have been to Oklahoma City?
Hányan voltak közületek Oklahoma Városban?
Raise your hand. Yeah?
Emeljétek fel a kezetek. Igen?
How many of you have not been to Oklahoma City and have no idea who I am? (Laughter)
Hányan nem voltak közületek Oklahoma Városban és fogalmuk sincs arról, ki vagyok én? (Nevetés)
Most of you. Let me give you a little bit of background.
Legtöbben közületek. Hadd adjak egy kis információt.
Oklahoma City started in the most unique way imaginable. Back on a spring day in 1889, the federal government held what they called a land run. They literally lined up the settlers along an imaginary line, and they fired off a gun, and the settlers roared across the countryside and put down a stake, and wherever they put down that stake, that was their new home. And at the end of the very first day, the population of Oklahoma City had gone from zero to 10,000, and our planning department is still paying for that. The citizens got together on that first day and elected a mayor. And then they shot him. (Laughter) That's not really all that funny -- (Laughter) -- but it allows me to see what type of audience I'm dealing with, so I appreciate the feedback.
Oklahoma Város az elképzelhető legegyedibb módon indult. 1889 egy tavaszi napján a kormány tartott egy eseményt, amit földfutásnak neveztek. Szó szerint felállították a telepeseket egy képzeletbeli vonal mentén, elsütöttek egy pisztolyt, és a telepesek átvágtattak a vidéken és leszúrtak egy karót. és bárhol, ahol ezt leszúrták, az lett az új otthonuk. És a legelső nap végén, Oklahoma Város népessége nulláról 10 ezerre ugrott, és a tervezési főosztályunk még mindig fizet ezért. A lakók összegyűltek azon az első napon, és egy polgármestert választottak. Aztán lelőtték. (Nevetés) Ez nem ennyire vicces azért, -- (Nevetés) -- de ad kis rálátást milyen közönséggel is van dolgom szóval értékelem a visszajelzést.
The 20th century was fairly kind to Oklahoma City. Our economy was based on commodities, so the price of cotton or the price of wheat, and ultimately the price of oil and natural gas. And along the way, we became a city of innovation. The shopping cart was invented in Oklahoma City. (Applause) The parking meter, invented in Oklahoma City. You're welcome.
A 20. század egészen kedves volt Oklahoma Városhoz. A gazdaságunk alapanyagokon alapult, tehát a pamut vagy a búza árán, és végül az olaj meg a földgáz árán is. Eközben az innováció városává váltunk. A bevásárlókocsit Oklahoma Városban találták fel. (Taps) A parkolóórát Oklahoma Városban találták fel. Szívesen.
Having an economy, though, that relates to commodities can give you some ups and some downs, and that was certainly the case in Oklahoma City's history. In the 1970s, when it appeared that the price of energy would never retreat, our economy was soaring, and then in the early 1980s, it cratered quickly. The price of energy dropped. Our banks began to fail. Before the end of the decade, 100 banks had failed in the state of Oklahoma. There was no bailout on the horizon. Our banking industry, our oil and gas industry, our commercial real estate industry, were all at the bottom of the economic scale. Young people were leaving Oklahoma City in droves for Washington and Dallas and Houston and New York and Tokyo, anywhere where they could find a job that measured up to their educational attainment, because in Oklahoma City, the good jobs just weren't there.
Ugyanakkor egy olyan gazdaság megléte, amely az alapanyagokhoz kapcsolódik, némi hullámzást okoz és természetesen ez így is volt a város történetében. Amikor a 70-es években úgy tűnt, hogy az energia ára soha nem fog lejjebb menni a gazdaságunk szárnyalt, majd a 80-as évek elején gyorsan összeomlott. Az energia ára leesett. A bankjaink elkezdtek tönkremenni. Az évtized vége előtt, 100 bank ment csődbe Oklahoma államban. Kisegítés a látóhatáron sem volt. A pénzügyi iparunk, olaj- és gáziparunk, az ingatlaniparunk, mind a gazdasági mérleg legalján voltak. Fiatalemberek falkákban hagyták el Oklahoma Várost Washington, Dallas, Houston, New York, Tokyo felé, bárhová, ahol olyan munkát tudtak találni, amely megfelelt a képzettségüknek, mivel Oklahoma Városban nem voltak jó munkák.
But along at the end of the '80s came an enterprising businessman who became mayor named Ron Norick. Ron Norick eventually figured out that the secret to economic development wasn't incentivizing companies up front, it was about creating a place where businesses wanted to locate, and so he pushed an initiative called MAPS that basically was a penny-on-the-dollar sales tax to build a bunch of stuff. It built a new sports arena, a new canal downtown, it fixed up our performing arts center, a new baseball stadium downtown, a lot of things to improve the quality of life. And the economy indeed seemed to start showing some signs of life.
De a 80-as évek alatt és végén jött egy vállalkozó üzletember, Rob Norick, aki a polgármester lett. Rob Norick kitalálta, hogy a gazdasági fejlődés kulcsa először nem a vállalatok ösztönzése, hanem egy olyan hely kialakítása, ahol a cégek meg akartak telepedni, így előállt a MAPS nevű kezdeményezéssel, ami alapvetően egy nagyon csekély forgalmi adó volt, hogy egy csomó mindent építhessen. Épített egy új sportcsarnokot, új csatornahálózatot a belvárosban, felújította a művészeti központunkat, egy új baseball stadion a belvárosban, egy csomó dolog, ami emeli az életminőséget. És úgy tűnt a gazdaság valóban elkezdett életjeleket mutatni.
The next mayor came along. He started MAPS for Kids, rebuilt the entire inner city school system, all 75 buildings either built anew or refurbished.
Jött a következő polgármester. Ő elkezdte a MAPS Gyerekeknek projektet, újraépítette az egész belvárosi iskolarendszert, mind a 75 épület újraépült vagy felújították.
And then, in 2004, in this rare collective lack of judgment bordering on civil disobedience, the citizens elected me mayor.
Majd 2004-ben, egy közös ítélőképesség ritka hiányában a polgári engedetlenséghez nagyon közel járva a lakók megválasztottak engem polgármesternek.
Now the city I inherited was just on the verge of coming out of its slumbering economy, and for the very first time, we started showing up on the lists. Now you know the lists I'm talking about. The media and the Internet love to rank cities. And in Oklahoma City, we'd never really been on lists before. So I thought it was kind of cool when they came out with these positive lists and we were on there. We weren't anywhere close to the top, but we were on the list, we were somebody. Best city to get a job, best city to start a business, best downtown -- Oklahoma City.
A város, amit örököltem épp a határán volt annak, hogy kilábaljon ebből az alvó gazdaságból, és legelőször elkezdtünk feltűnni a listákon. Ismeritek a listákat, amiről beszélek. A média és az internet szereti rangsorolni a városokat. És Oklahoma Városba nem igazán volt még listákon ezelőtt. Így azt gondoltam elég szuper, amikor előálltak ezekkel a pozitív listákkal, amin rajta voltunk. Sehol sem voltunk a csúcshoz képest, de rákerültünk, és voltunk valakik. Legjobb város munkaszerzéshez, legjobb város vállalkozás indításhoz, legszebb belváros -- Oklahoma Város.
And then came the list of the most obese cities in the country. And there we were.
Majd jött a lista az ország legelhízottabb városairól. És rajta voltunk.
Now I like to point out that we were on that list with a lot of really cool places. (Laughter) Dallas and Houston and New Orleans and Atlanta and Miami. You know, these are cities that, typically, you're not embarrassed to be associated with. But nonetheless, I didn't like being on the list.
Szeretném kiemelni, hogy egy csomó nagyon király hellyel együtt szerepeltünk rajta. (Nevetés) Dallas, Houston, New Orleans, Atlanta, Miami. Tudjátok, ezek tipikusan azok a városok, ami mellett nem szégyenkezel ott lenni. De ennek ellenére, nem szerettem azon a listán lenni.
And about that time, I got on the scales. And I weighed 220 pounds. And then I went to this website sponsored by the federal government, and I typed in my height, I typed in my weight, and I pushed Enter, and it came back and said "obese."
És körülbelül ekkor ráálltam a mérlegre. 100 kiló voltam. Majd rámentem egy weboldalra, amit a kormány támogat, és beírtam a magasságomat meg a súlyomat, megnyomtam az Entert, és azt írta ki, hogy "túlsúlyos".
I thought, "What a stupid website." (Laughter) "I'm not obese. I would know if I was obese."
Micsoda egy hülye weblap, gondoltam. (Nevetés) Én nem vagyok túlsúlyos, tudnék róla, ha az lennék.
And then I started getting honest with myself about what had become my lifelong struggle with obesity, and I noticed this pattern, that I was gaining about two or three pounds a year, and then about every 10 years, I'd drop 20 or 30 pounds. And then I'd do it again. And I had this huge closet full of clothes, and I could only wear a third of it at any one time, and only I knew which part of the closet I could wear. But it all seemed fairly normal, going through it.
Majd elkezdtem őszinte lenni magamhoz arról, ami egy életre szóló küzdelmemmé vált az elhízottsággal, és észrevettem ezt a mintát, miszerint egy vagy másfél kilót szedek fel évente, és nagyjából minden 10 évben leadok 10 vagy 15 kilót. Majd újrakezdem. Volt egy hatalmas szekrényem tele ruhákkal, és mindig csak az egyharmadát tudtam viselni, tudtam, a szekrény melyik részét hordhatom csak. De teljesen normálisnak tűnt ezen végigmenni.
Well, I finally decided I needed to lose weight, and I knew I could because I'd done it so many times before, so I simply stopped eating as much. I had always exercised. That really wasn't the part of the equation that I needed to work on. But I had been eating 3,000 calories a day, and I cut it to 2,000 calories a day, and the weight came off. I lost about a pound a week for about 40 weeks.
Nos, végül úgy döntöttem le kell adnom a súlyomból, tudtam, hogy menni fog, mert sokszor csináltam már, így egyszerűen nem ettem olyan sokat. Mindig edzettem. Ez nem is igazán az a része volt az egyenletnek, amin dolgoznom kellett. De 3000 kalóriát ettem meg naponta, amit napi 2000 kalóriára csökkentettem, és a súly lement. Heti fél kilót vesztettem nagyjából 40 héten át.
Along the way, though, I started examining my city, its culture, its infrastructure, trying to figure out why our specific city seemed to have a problem with obesity. And I came to the conclusion that we had built an incredible quality of life if you happen to be a car. (Laughter) But if you happen to be a person, you are combatting the car seemingly at every turn. Our city is very spread out. We have a great intersection of highways, I mean, literally no traffic congestion in Oklahoma City to speak of. And so people live far, far away. Our city limits are enormous, 620 square miles, but 15 miles is less than 15 minutes. You literally can get a speeding ticket during rush hour in Oklahoma City. And as a result, people tend to spread out. Land's cheap. We had also not required developers to build sidewalks on new developments for a long, long time. We had fixed that, but it had been relatively recently, and there were literally 100,000 or more homes into our inventory in neighborhoods that had virtually no level of walkability.
Viszont eközben vizsgálni kezdtem a városomat, annak kultúráját, infrastruktúráját, próbáltam rájönni miért kifejezetten a mi városunknak van problémája az elhízottsággal. És arra a következtetésre jutottam, hogy egy hihetetlen életminőséget építettünk fel, abban az esetben, ha egy autó vagy. (Nevetés) De ha éppenséggel egy ember vagy, akkor az autóval hadakozol szinte minden kanyarban. A városunk nagyon kiterjedt. Szuper autópálya-hálózataink vannak, komolyan, nincs említésre méltó közlekedési dugó a városban. És így az emberek messze-messze élnek. A városunk határai óriásiak, 1605 négyzetkilométer, de 24 kilométer kevesebb, mint 15 perc. Szó szerint kaphatsz gyorshajtásért bírságot a csúcsforgalomban, Oklahoma Városban. Ennek eredményeképp, az emberek szétszóródnak. A föld olcsó. Továbbá tettük kötelezővé a fejlesztőknek, hogy járdákat építsenek, nagyon-nagyon sokáig. Megjavíttattuk, de viszonylag nemrégiben, és 100 000 vagy még több újépítésű otthon volt a lakónegyedekben, amelyek gyakorlatilag bejárhatatlanok voltak.
And as I tried to examine how we might deal with obesity, and was taking all of these elements into my mind, I decided that the first thing we need to do was have a conversation. You see, in Oklahoma City, we weren't talking about obesity. And so, on New Year's Eve of 2007, I went to the zoo, and I stood in front of the elephants, and I said, "This city is going on a diet, and we're going to lose a million pounds."
És ahogy vizsgálni próbáltam, hogy miként foglalkozzunk az elhízottsággal, és mindent figyelembe vettem, úgy döntöttem, az első dolog, amit tennünk kell, hogy beszélünk róla. Tudjátok, Oklahoma Városban nem beszéltünk az elhízottságról. És így 2007 újévében, elmentem az állatkertbe, és az elefántok előtt állva azt mondtam, "Ez a város fogyózni fog, és le fogunk adni félmillió kilót".
Well, that's when all hell broke loose.
Hát, ekkor tört ki a pokol.
(Laughter)
(Nevetés)
The national media gravitated toward this story immediately, and they really could have gone with it one of two ways. They could have said, "This city is so fat that the mayor had to put them on a diet." But fortunately, the consensus was, "Look, this is a problem in a lot of places. This is a city that's wanting to do something about it." And so they started helping us drive traffic to the website. Now, the web address was thiscityisgoingonadiet.com. And I appeared on "The Ellen DeGeneres Show" one weekday morning to talk about the initiative, and on that day, 150,000 visits were placed to our website. People were signing up, and so the pounds started to add up, and the conversation that I thought was so important to have was starting to take place. It was taking place inside the homes, mothers and fathers talking about it with their kids. It was taking place in churches. Churches were starting their own running groups and their own support groups for people who were dealing with obesity. Suddenly, it was a topic worth discussing at schools and in the workplace. And the large companies, they typically have wonderful wellness programs, but the medium-sized companies that typically fall between the cracks on issues like this, they started to get engaged and used our program as a model for their own employees to try and have contests to see who might be able to deal with their obesity situation in a way that could be proactively beneficial to others.
A nemzeti média azonnal ráugrott a történetre, és két módon kezelhették volna. Mondhatták volna, hogy "Ez a város annyira kövér, hogy a polgármesternek diétára kell fognia őket". De szerencsére a megállapodás az volt, hogy "Nézzék, ez sok helyen probléma. Ez pedig egy olyan város, ami valamit tenni akar ellene". Így elkezdtek segíteni nekünk forgalmat hozni a weboldalra. A webcím az volt, hogy thiscityisgoingonadiet.com. Meghívtak az Ellen DeGeneres Show-ba egy hétköznap reggel, hogy beszéljek a kezdeményezésről, és azon a napon 150 000 látogató jött a weboldalunkra. Emberek regisztráltak, a kilók gyűltek, és a beszéd, amit olyan fontosnak tartottam elkezdett összeállni. Megtörtént otthon, anyák és apák beszéltek róla a gyerekeikkel. Megtörtént templomokban. A templomok futócsoportokat alakítottak és saját támogatócsoportokat azon embereknek, akik elhízottsággal küszködtek. Hirtelen ez egy fontos téma lett az iskolákban és a munkahelyeken. A nagyvállalatoknak tipikusan vannak nagyszerű wellness programjaik, de a középvállalkozások, amelyek általában megakadnak az ilyen problémákban használni kezdték és bevonódtak a programba, mintegy modellként a dolgozóik számára azért, hogy próbálják ki és versenyezzenek, hogy lássák ki lehet képes az elhízottsággal úgy foglalkozni, hogy az jótékony legyen mások számára.
And then came the next stage of the equation. It was time to push what I called MAPS 3. Now MAPS 3, like the other two programs, had had an economic development motive behind it, but along with the traditional economic development tasks like building a new convention center, we added some health-related infrastructure to the process. We added a new central park, 70 acres in size, to be right downtown in Oklahoma City. We're building a downtown streetcar to try and help the walkability formula for people who choose to live in the inner city and help us create the density there. We're building senior health and wellness centers throughout the community. We put some investments on the river that had originally been invested upon in the original MAPS, and now we are currently in the final stages of developing the finest venue in the world for the sports of canoe, kayak and rowing. We hosted the Olympic trials last spring. We have Olympic-caliber events coming to Oklahoma City, and athletes from all over the world moving in, along with inner city programs to get kids more engaged in these types of recreational activities that are a little bit nontraditional. We also, with another initiative that was passed, are building hundreds of miles of new sidewalks throughout the metro area. We're even going back into some inner city situations where we had built neighborhoods and we had built schools but we had not connected the two. We had built libraries and we had built neighborhoods, but we had never really connected the two with any sort of walkability. Through yet another funding source, we're redesigning all of our inner city streets to be more pedestrian-friendly. Our streets were really wide, and you'd push the button to allow you to walk across, and you had to run in order to get there in time. But now we've narrowed the streets, highly landscaped them, making them more pedestrian-friendly, really a redesign, rethinking the way we build our infrastructure, designing a city around people and not cars. We're completing our bicycle trail master plan. We'll have over 100 miles when we're through building it out.
Ekkor jött az egyenlet következő foka. Előálltam a MAPS 3-mal. A MAPS 3-nak is, úgy, mint az előző kettőnek, volt egy gazdasági fejlődést motiváló háttere, de a hagyományos gazdaságfejlesztő feladatok mellett, mint az új kongresszusi központ építése, hozzáadtunk néhány egészséggel kapcsolatos infrastruktúrát a folyamathoz. Beletettünk egy új, 70 hektáros központi parkot Oklahoma Város szívében. Építünk egy belvárosi villamoshálózatot, hogy megpróbáljuk segíteni a bejárhatóságon, azoknak az embereknek, akik a belvárosban élnek és ott a sűrűséget alkotják. Az egész közösségben az idősek számára egészség- és wellness központokat építettünk. Befektetést eszközöltünk a folyóba, ahogy eredetileg is volt az eredeti MAPS-ban, és jelenleg az utolsó szakaszaiban vagyunk a világ legkiválóbb sporthelyének fejlesztésében, a kajak, a kenu és az evezés számára. Az olimpiai próbáknak adtunk helyet múlt tavasszal. Olimpiai kaliberű események jönnek a városba, és atléták a világ minden tájáról beköltöznek, olyan belvárosi eseményekkel együtt, amelyek a gyerekeket érdekeltté teszik ezekben a kissé nem hagyományos rekreációs programokban. Továbbá egy másik sikeres kezdeményezéssel több száz kilométernyi járdát építünk az egész városban. Még az olyan belvárosi helyzetekre is figyelünk, ahol építettünk lakónegyedeket és iskolákat, de nem kötöttük össze a kettőt. Építettünk könyvtárakat és lakónegyedeket, de nem igazán kötöttük össze a kettőt bármiféle bejárhatóság szempontjából. Egy másik forrás által újratervezünk minden belvárosi utcát, hogy jobban gyalogosbarátok legyenek. Az utcáink nagyon szélesek, inkább megnyomod a gombot, hogy átkelj, és rohannod kell, hogy időben átérj. De most keskenyítettünk az utcákon, szépen parkosítottuk, hogy gyalogosbarátok legyenek, valódi újratervezése, újragondolása annak ahogy az infrastruktúrát építjük, a várost az emberek köré tervezzük, nem autók köré. Teljesítjük a bicikliút tervünket. Több mint 100 kilométernyi lesz, amikor kiépül.
And so you see this culture starting to shift in Oklahoma City. And lo and behold, the demographic changes that are coming with it are very inspiring. Highly educated twentysomethings are moving to Oklahoma City from all over the region and, indeed, even from further away, in California.
Szóval látjátok, a kultúra változni kezdett Oklahoma Városban. És milyen meglepő, a demográfiai változások, amelyek ezzel járnak, nagyon inspirálóak. Magasan képzett huszonévesek költöznek Oklahoma Városba minden környékről és még távolabbról is, Kaliforniából.
When we reached a million pounds, in January of 2012, I flew to New York with some our participants who had lost over 100 pounds, whose lives had been changed, and we appeared on the Rachael Ray show, and then that afternoon, I did a round of media in New York pushing the same messages that you're accustomed to hearing about obesity and the dangers of it. And I went into the lobby of Men's Fitness magazine, the same magazine that had put us on that list five years before. And as I'm sitting in the lobby waiting to talk to the reporter, I notice there's a magazine copy of the current issue right there on the table, and I pick it up, and I look at the headline across the top, and it says, "America's Fattest Cities: Do You Live in One?" Well, I knew I did, so I picked up the magazine and I began to look, and we weren't on it.
Mikor elértük a félmillió kilót 2012 januárjában, New York-ba repültem néhány résztvevővel, akik több mint 45 kilót leadtak, akiknek az élete megváltozott, és szerepeltünk a Rachael Ray Show-ban, majd azon a délután tettem egy média-körutat New York-ban ugyanazt az üzenetet szétszórva az elhízottságról és annak veszélyeiről, amihez már hozzászoktatok. Bementem a Men's Fitness magazin előcsarnokába, ugyanahhoz a magazinhoz, ami rátett minket a listára öt évvel ezelőtt. És ahogy ültem a hallban várva a riportert, észrevettem az asztalon egy magazint az aktuális számból, felkaptam, ránéztem a főcímre, ami azt írta: "Amerika Legkövérebb Városai: Ön is ilyenben él?" Nos, tudtam, hogy én éltem, szóval felütöttem a magazint, megnéztem, és nem voltunk benne.
(Applause)
(Taps)
Then I looked on the list of fittest cities, and we were on that list. We were on the list as the 22nd fittest city in the United States. Our state health statistics are doing better. Granted, we have a long way to go. Health is still not something that we should be proud of in Oklahoma City, but we seem to have turned the cultural shift of making health a greater priority. And we love the idea of the demographics of highly educated twentysomethings, people with choices, choosing Oklahoma City in large numbers. We have the lowest unemployment in the United States, probably the strongest economy in the United States. And if you're like me, at some point in your educational career, you were asked to read a book called "The Grapes of Wrath." Oklahomans leaving for California in large numbers for a better future. When we look at the demographic shifts of people coming from the west, it appears that what we're seeing now is the wrath of grapes. (Laughter) (Applause) The grandchildren are coming home.
Megnéztem a legfittebb városok listáját, és azon voltunk rajta. Azon a listán voltunk, mint az USA 22. legfittebb városa. Államunk egészségügyi statisztikái egyre jobbak. Természetesen még hosszú út áll előttünk. Az egészség még mindig nem az a dolog, amire büszkének kellene lennünk, de úgy tűnik megváltoztattuk a kultúrát úgy, hogy az egészséget fontosabbá tettük. És szeretjük azt a demográfiai gondolatot, hogy a magasan képzett huszonévesek, akiknek van választásuk, Oklahoma Várost választják nagy számban. Nálunk van a legalacsonyabb munkanélküliség és talán a legerősebb gazdaság az Egyesült Államokban. És ha olyan vagy, mint én, akkor az oktatásod során valahol azt kérték tőled, hogy olvasd el az Érik a gyümölcs c. könyvet. A könyvben oklahomaiak nagy számban vándorolnak Kaliforniába egy szebb jövőért. Mikor a demográfiai változásokat nézzük a nyugatról érkező emberekről, úgy tűnik, hogy amit látunk most, hogy beérett a gyümölcs. (Nevetés) (Taps) Az unokák hazatérnek.
You've been a great audience and very attentive. Thank you very much for having me here.
Nagyszerű és figyelmes közönség voltatok. Nagyon köszönöm, hogy itt lehettem.
(Applause)
(Taps)