The most basic function of bodily fat is self-storage of food reserves. In prehistoric times, natural selection favored genotypes that could endure harsh conditions by stocking the most fat. With chronic malnutrition being the norm for most of human history, genetics evolved to favor fat storage. So when did body fat become problematic? The negative impacts of being overweight were not even noted in medical literature until as late as the 18th century. Then, technological advances coupled with public health measures resulted in the betterment of the quantity, quality, and variety of food. Sustained abundance of good food enabled a healthier population to boom economically. Output increased, and with it, leisure time and waistlines. By the mid 19th century, being excessively overweight, or obese, was recognized as a cause of ill health, and another century later, declared deadly. What is the distinction between being overweight and being obese? A calculation called the BMI breaks it down for us. For example, if someone weighs 65 kilgorams and is 1.5 meters tall, they have a BMI of about 29. Obesity is a condition of excess body fat that occurs when a person's BMI is above 30, just over the overweight range of 25 to 29.9. While BMI can be a helpful estimate of healthy weight, actual body fat percentage can only really be determined by also considering information like waist circumference and muscle mass. Athletes, for instance, have a naturally higher BMI. So how does a person become obese? At its most basic, obesity is caused by energy imbalance. If the energy input from calories is greater than the energy output from physical activity, the body stores the extra calories as fat. In most cases, this imbalance comes from a combination of circumstances and choices. Adults should be getting at least 2.5 hours of exercise each week, and children a whole hour per day. But globally, one in four adults and eight out of ten adolescents aren't active enough. Calorie-dense processed foods and growing portion sizes coupled with pervasive marketing lead to passive overeating. And scarce resources, and a lack of access to healthy, affordable foods creates an even greater risk in disadvantaged communities. Yet, our genetic makeup also plays a part. Studies on families and on separated twins have shown a clear causal hereditary relationship to weight gain. Recent studies have also found a link between obesity and variations in the bacteria species that live in our digestive systems. No matter the cause, obesity is an escalating global epidemic. It substantially raises the probability of diseases, like diabetes, heart disease, stroke, high blood pressure, and cancer. It affects virtually all ages, genders, and socioeconomic groups in both developed and developing countries. With a 60% rise in child obesity globally over just two decades, the problem is too significant to ignore. Once a person is obese, the climb to recovery becomes progressively steeper. Hormonal and metabolic changes reduce the body's response to overeating. After losing weight, a formerly overweight person burns less calories doing the same exercises as a person who is naturally the same weight, making it much more difficult to shed the excess fat. And as people gain weight, damage to signaling pathways makes it increasingly difficult for the brain to measure food intake and fat storage. There is, however, some evidence that well-monitored, long-term changes in behavior can lead to improvements in obesity-related health issues. And weight loss from sustained lifestyle changes, or invasive treatments like bariatric surgery, can improve insulin resistance and decrease inflammation. What was once an advantage for survival is now working against us. As the world's population continues to slow down and get bigger, moving and consciously eating our way towards a healthier weight is essential to our overall well-being. And with the epidemic affecting every country in the world for different socioeconomic reasons, obesity cannot be seen as an isolated issue. More global measures for prevention are essential to manage the weight of the world.
A testzsír legfontosabb feladata az élelmiszer-tartalékok tárolása. Az őstörténeti időkben a természetes kiválasztódás az olyan genotípusokat kedvelte, amelyek a komisz feltételeket a legtöbb zsír tárolásával vészelték át. Mivel a történelem során az állandó alultápláltság volt a jellemző, a génfejlődés a zsírtárolásnak kedvezett. Mikortól okoz a testzsír fejtörést? A túlsúly kedvezőtlen hatását egészen a 18. század végéig még az orvosi irodalom sem észlelte. Aztán a közegészségügyi intézkedésekkel együtt járó műszaki fejlődés az élelem mennyiségének, minőségének és változatosságának javulását hozta. A jó élelmiszerek állandó bősége az egészségesebb népesség gazdasági föllendülését eredményezte. A termés nőtt, és vele együtt a szabadidő és a derékbőség. A 19. század közepére a nagyarányú túlsúlyt vagy az elhízást már a rossz egészség okának tartották, és egy századdal később halálosnak minősítették. Mi a különbség a túlsúly és az elhízás között? A BMI, azaz testtömegindex kimutatja számunkra. Ha valaki pl. 65 kilós és 150 cm magas, a BMI-je kb. 29. Az elhízás a testzsírnak a normát meghaladó olyan állapota, amikor az illető BMI-je 30 fölötti, túl van a 25–29,9 értékű túlsúlyos sávon. Noha a BMI jól értékeli az egészséges testsúlyt, az igazi testzsírszázalékot csak úgy határozhatjuk meg, ha figyelembe vesszük a derékbőséget és az izomtömeget is. Az atlétáknak természetesen magasabb a BMI-jük. Hogyan hízhat el valaki? Az elhízást alapvetően az energia egyensúlyhiánya okozza. Ha a kalóriákból származó energiabevitel nagyobb, mint a fizikai tevékenység okozta energialeadás, a fölösleges kalóriákat a test zsír alakjában tárolja. Az egyensúlyhiányt többnyire a körülmények és az alternatívák együttesen okozzák. Felnőtteknek hetente legalább 2,5 órát kell mozogniuk; gyerekeknek naponta egy teljes órát. De minden negyedik felnőtt és minden nyolcadik gyerek nem mozog eleget. A kalóriadús készételek és az egyre nagyobb adagok a lehengerlő marketinggel párosulva passzív agyonzabáláshoz vezetnek. A szűkös anyagiak és az egészséges, megfizethető élelemhez jutás hiánya a hátrányos helyzetűeknek még nagyobb kockázatot jelent. Mindezekhez még genetikai felépítésünk is hozzájárul. A családkutatások és a külön élő ikrek fölmérése kimutatta a testsúlygyarapodás egyértelműen örökletes jellegét. Friss kutatások arra szintén rámutattak, hogy kapcsolat van az elhízás és az emésztőrendszerünkben élő baktériumfajták között. Az októl függetlenül az elhízás fokozódó világjárvány. Lényegesen fokozza különféle betegségek valószínűségét: pl. a cukorbajét, a szívbetegségét, a szélütését, a magas vérnyomásét és a rákét. Hatása lényegében minden életkorra, nemre, társadalmi-gazdasági csoportra kiterjed, mind a fejlett, mind a fejlődő országokban. A világon az elhízott gyermekek száma két évtized alatt 60%-kal nőtt, és ez túl lényeges gond ahhoz, hogy szemet hunyjunk fölötte. Ha valaki már elhízott, a gyógyulás elérése egyre nehezebb. A hormonális és anyagcsere-változások csökkentik a túlevésre való reagálást. Fogyás után a korábban túlsúlyos egyén kevesebb kalóriát éget el, ha ugyanannyit mozog, mint az egyébként ugyanolyan súlyú, és ezért sokkal nehezebb megszabadulnia a fölösleges zsírtól. Ahogy az ember hízik, a károsodott jelzőrendszere egyre inkább megnehezíti, hogy az agya mértéket szabjon a táplálékbevitelnek és a zsírtárolásnak. De azért bizonyított, hogy a viselkedés jól ellenőrzött, tartós megváltoztatása az elhízással kapcsolatos egészségi állapot javulásához vezethet. Az életmódváltásból adódó súlycsökkenés vagy az invazív kezelések, pl. az elhízás gyógyítása sebészeti úton javíthatják az inzulinrezisztenciát, és csökkentheti a gyulladást. Ami egykor a túlélés szempontjából előnyös volt, most ellenünk fordul. Ahogy a világ népessége továbbra is lassul és egyre terebélyesedik, a mozgás és a tudatos étkezés a módja az egészségesebb testsúly tartásának, ez pedig általános jólétünk nélkülözhetetlen eleme. A különböző társadalmi-gazdasági okokból a világ minden országára járványként ható elhízás nem tekinthető elszigetelt jelenségnek. A világ testsúlyának kordában tartásához több világméretű megelőző intézkedésre van szükség.