Melati Wijsen: Bali -- island of gods.
Melati Wijsen: Bali – az istenek szigete.
Isabel Wijsen: A green paradise.
Isabel Wijsen: Örökzöld paradicsom.
MW: Or ... a paradise lost. Bali: island of garbage.
MW: Vagy... elveszett paradicsom. Bali: a szemét szigete.
IW: In Bali, we generate 680 cubic meters of plastic garbage a day. That's about a 14-story building. And when it comes to plastic bags, less than five percent gets recycled.
IW: Balin 680 köbméter műanyagszemetet termelünk naponta. Ez kb. egy 14 szintes épületnek felel meg. A műanyag szatyrok kevesebb mint 5%-át hasznosítják újra.
MW: We know that changes the image you may have of our island. It changed ours, too, when we learned about it, when we learned that almost all plastic bags in Bali end up in our drains and then in our rivers and then in our ocean. And those that don't even make it to the ocean, they're either burned or littered.
MW: Igen, ez módosítja a szigetünkről alkotott képüket. A miénket is megváltoztatta, amikor tanultunk róla, hogy majdnem az összes szatyor a csatornáinkba kerül, aztán a folyóinkba, aztán az óceánunkba. Ami nem jut az óceánba, azt elégetik vagy szétdobálják.
IW: So we decided to do something about it. And we've been working for almost three years now to try to say no to plastic bags on our home island. And we have had some significant successes.
IW: Tehát úgy döntöttünk, hogy teszünk ellene. Már kb. három éve azon dolgozunk, hogy szülőföldünkön nemet mondjunk a műanyag szatyorra. Volt is néhány jelentős sikerünk.
MW: We are sisters, and we go to the best school on earth: Green School, Bali. Green School is not only different in the way that it is built out of bamboo, but also in the way that it teaches. We are taught to become leaders of today, something a normal textbook cannot match.
MW: Nővérek vagyunk, és Balin a világ legjobb sulijába járunk: a Green Schoolba, azaz a Zöld Iskolába. A suli nemcsak azért más, mert bambuszból épült, hanem amiatt is, ahogy tanítanak. Arra tanítanak, hogy a ma vezetői legyünk, olyasmire, ami nincs benne a szokásos tankönyvekben.
IW: One day we had a lesson in class where we learned about significant people, like Nelson Mandela, Lady Diana and Mahatma Gandhi. Walking home that day, we agreed that we also wanted to be significant. Why should we wait until we were grown up to be significant? We wanted to do something now.
IW: A suliban az egyik órán kiemelkedő emberekről tanultunk, pl. Nelson Mandeláról, Diana hercegnőről és Mahatma Gandhiról. Aznap hazafelé elhatároztuk, hogy mi is kiemelkedők leszünk. Miért is várnánk, míg fel nem növünk ahhoz, hogy valakik lehessünk? Valamit tenni akartunk, mégpedig most.
MW: Sitting on the sofa that night, we brainstormed and thought of all the issues facing Bali. And one thing that stood out to us the most was the plastic garbage. But that is a huge problem. So we looked into what was a realistic target for us kids: plastic bags. And the idea was born.
MW: Aznap este a kanapén ötleteltünk, és végigvettük a Balit érintő összes problémát. A leginkább szemet szúró téma a műanyagszemét volt. De ez hatalmas gond. Úgyhogy megnéztük, mi lehet nekünk, gyerekeknek az elérhető cél: a műanyagszatyrok! Megszületett az ötlet.
IW: We started researching, and let's just say, the more we learned, there was nothing good about plastic bags. And you know what? We don't even need them.
IW: Kutatni kezdtünk, és fogalmazzunk úgy, hogy minél mélyebbre ástunk, annál kevésbé találtunk bármi jót a műanyagszatyrokban. Tudják miért? Még csak szükségünk sincs rájuk.
MW: We were really inspired by the efforts to say no to plastic bags in many other places, from Hawaii to Rwanda and to severals cities like Oakland and Dublin.
MW: Ösztönzött minket mások kitartása, amivel nemet mondanak a műanyagszatyorra Hawaii-tól Ruandáig, és néhány városban is, mint Oaklandben vagy Dublinban.
IW: And so the idea turned into the launch of "Bye Bye Plastic Bags." MW: In the years that we have been campaigning, we have learned a lot.
IW: Így indult a "Bye bye Plastic Bags", azaz a Viszlát, műanyagszatyor! mozgalom. MW: Mióta elkezdtük a kampányt, rengeteget tanultunk.
Lesson number one: you cannot do it all by yourself. You need a big team of like-minded kids, and so we formed the Bye Bye Plastic Bags crew. The volunteer team includes children from all over the island, from both international and local schools. And together with them, we started a multi-layered approach, based on an on- and off-line signature petition, educational and inspirational presentations at schools and we raise general awareness at markets, festivals, beach clean-ups. And last but not least, we distribute alternative bags, bags like net bags, recycled newspaper bags or 100 percent organic material bags, all made by local initiatives on the island.
Első lecke: Egyedül nem megy. Kell egy csapatnyi hasonló gondolkozású gyerek. így megalapítottuk a Bye Bye Plastic Bags alakulatot. Az önkéntes csapatnak az egész szigetről vannak tagjai helyi és nemzetközi sulikból is. Velük együtt sokrétű kezdeményezésbe fogtunk, ami netes és személyes aláírásgyűjtésből, sulikban tartott oktató és ösztönző előadásokból áll, s a tudatosságot hirdetjük piacokon, fesztiválokon és strandtakarításkor. Nem utolsósorban saját szatyrokat osztogatunk, pl. hálóból, újrahasznosított papírból vagy 100%-ig szerves anyagból készülteket, amiket helyi vállalkozások gyártanak itt a szigeten.
IW: We run a pilot village, home of 800 families. The village mayor was our first friend and he loved our T-shirts, so that helped. We focused on making the customers aware, because that's where the change needs to happen. The village is already two-thirds along the way of becoming plastic bag free.
IW: Van egy kísérleti falunk, 800 család lakja. A polgármester volt az első támogatónk, és megtetszettek neki a pólóink, úgyhogy ez jól jött. Igyekeztünk felkelteni vásárlóinkban a tudatosságot, mert ezen kell a leginkább javítani. A falu kétharmada mostanra már nem használ műanyagszatyrot.
Our first attempts to get the government of Bali on board failed. So we thought, "Hmm ... a petition with one million signatures. They can't ignore us, right?"
Az első kísérletünk, hogy Bali kormányát magunk mellé állítsuk, nem jött össze. Úgyhogy azt gondoltuk, "Hmm... talán ha lenne egy beadványunk egymillió aláírással. Akkor csak nem vesznek semmibe, nem igaz?
MW: Right!
MW: Bizony!
IW: But, who would have guessed one million signatures is, like, a thousand times a thousand?
IW: De ki gondolta volna, hogy egymillió aláírás az ezerszer ezer?
(Laughter)
(Nevetés)
We got stuck -- till we learned lesson number two: think outside the box. Someone mentioned that the Bali airport handles 16 million arrivals and departures a year.
Elakadtunk, amíg meg nem tanultuk a második leckét: gondolkodj kreatívan. Valaki említette, hogy Bali repterén évente 16 millió utas jön-megy.
MW: But how do we get into the airport? And here comes lesson number three: persistence. Off we headed to the airport. We got past the janitor. And then it was his boss's boss, and then the assistant office manager, and then the office manager, and then ... we got shuffled down two levels and thought, well, here comes the janitor again.
MW: De hogy jutunk be a reptérre? Itt jön a harmadik lecke: kitartás. Kiszaladtunk a reptérre. Átjutottunk a portáson. Aztán a főnökének a főnökén, aztán az irodavezető helyettesén, aztán az irodavezetőn, aztán... visszakerültünk két szintet, és azt hittük na, megint mehetünk a portáshoz.
And after several days knocking on doors and just being kids on a mission, we finally got to the commercial manager of Bali airports. And we gave him the "Bali of plastic bags" speech, and being a very nice man, he said, [imitating the man's voice] "I cannot believe what I'm about say, but I'm going to give authorization to collect signatures behind customs and immigrations."
Aztán pár napnyi kilincselés után, küldetésben lévő gyerekekként, végre eljutottunk Bali repterének a kereskedelmi vezetőjéhez. Előadtuk neki a "Műanyagszatyros Bali" c. beszédünket, és mivel ő kedves ember, azt mondta: (Mély hangon utánozva a férfit) "Magam sem hiszem el, amit mondani fogok, de engedélyezem nektek, hogy aláírásokat gyűjtsetek a tranziton belül."
(Laughter)
(Nevetés)
(Applause)
(Taps)
IW: In our first hour and a half there, we got almost 1,000 signatures. How cool is that?
IW: Az első másfél órában majdnem 1 000 aláírást szereztünk Elég király, nem?
Lesson number four: you need champions at all levels of society, from students to commercial managers to famous people. And thanks to the attraction of Green School, we had access to a steady stream of celebrities. Ban Ki Moon taught us that Secretary-Generals of the United Nations don't sign petitions --
Negyedik lecke: hősök kellenek a társadalom minden terén, diákoktól kezdve, kereskedelmi vezetőkön át a híres emberekig. A Zöld Suli népszerűségének köszönhetően egész szép számú hírességhez jutottunk el. Ban Ki Moon azt tanította meg nekünk, hogy az ENSZ főtitkára nem ír alá holmi beadványokat,
(Laughter)
(Nevetés)
even if kids ask nicely. But he promised to spread the word, and now we work closely with the United Nations.
még akkor sem, ha gyerekek kérik. De megígérte, hogy reklámozza majd, így most szoros kapcsolatban dolgozunk az ENSZ-szel.
MW: Jane Goodall taught us the power of a people's network. She started with just one Roots & Shoots group and now she has 4,000 groups around the world. We are one of them. She's a real inspiration.
MW: Jane Goodall megmutatta nekünk az összefogás erejét. Egyetlenegy "Rügyek és Gyökerek" környezetvédelmi csoporttal kezdte, de mára már 4 000 csoportja van szerte a világon. Mi is közéjük tartozunk. Igazi lelkesítő személyiség.
If you're a fellow Rotarian, nice to meet you. We're Interactors, the youngest department of Rotary International.
Ha te is humanitárius vagy, üdv a klubban! mi interactosok vagyunk a nemzetközi humanitáriusok legfiatalabb részlege.
IW: But we have also learned much about patience,
IW: De a türelemről is sokat tanultunk:
MW: how to deal with frustrations,
MW: hogyan kezeljük a zavaros helyzeteket,
IW: leadership,
IW: az irányításról,
MW: teamwork,
MW: a csapatmunkáról,
IW: friendship,
IW: a barátságról,
MW: we learned more about the Balinese and their culture
MW: sokat tanultunk a Balin élőkről és kultúrájukról
IW: and we learned about the importance of commitment.
IW: és az elkötelezettség fontosságáról.
MW: It's not always easy. Sometimes it does get a little bit hard to walk your talk.
MW: Nem mindig könnyű. Néha körülményes összehozni egy előadást.
IW: But last year, we did exactly that. We went to India to give a talk, and our parents took us to visit the former private house of Mahatma Gandhi. We learned about the power of hunger strikes he did to reach his goals. Yes, by the end of the tour, when we met our parents again, we both made a decision and said, "We're going on a hunger strike!"
IW: De tavaly pont ezen dolgoztunk. Indiába mentünk előadást tartani, és a szüleink elvittek minket Mahatma Gandhi régi otthonába. Megismertük az éhségsztrájk erejét, amivel elérte a céljait. Igen, a tárlatvezetés végén, amikor találkoztunk a szüleinkkel, mindketten úgy döntöttünk, "Éhségsztrájkba fogunk!"
(Laughter)
(Nevetés)
MW: And you can probably imagine their faces. It took a lot of convincing, and not only to our parents but to our friends and to our teachers as well. Isabel and I were serious about doing this. So we met with a nutritionist, and we came up with a compromise of not eating from sunrise to sunset every day until the governor of Bali would agree to meet with us to talk about how to stop plastic bags on Bali.
MW: Valószínűleg sejtik, milyen arcot vágtak. Jó sokáig kellett őket győzködnünk, és nemcsak őket, hanem a barátokat meg a tanárokat is. Isabel és én ezt komolyan gondoltuk. Úgyhogy kerestünk egy szakembert, és egyezséget kötöttünk, hogy nem eszünk egész nap napkeltétől napnyugtáig, amíg Bali kormányzója bele nem egyezik, hogy találkozzon velünk, hogy a műanyagszatyrok visszaszorításáról beszéljünk.
IW: Our "mogak makan," as it is called in Bahasa Indonesia, started. We used social media to support our goal and already on day two, police started to come to our home and school. What were these two girls doing? We knew we weren't making the governor look his best by doing this food strike -- we could have gone to jail. But, hey, it worked. Twenty-four hours later, we were picked up from school and escorted to the office of the governor.
IW: A "mogak makan", ahogy mi indonéz nyelven hívjuk az éhségsztrájkot, elkezdődött. Az egészet a közösségi médiában hirdettük, és már a második napon kijött a rendőrség hozzánk s a suliba is. Mit csinál ez a két lány? Tudtuk, hogy nem a legjobb színben tüntetjük fel a kormányzót ezzel az éhségsztrájkkal, le is tartóztathattak volna, na, de legalább működött! 24 órával később értünk jöttek a sulihoz, és a kormányzó elé kísértek minket.
MW: And there he was --
MW: Ott állt,
(Applause)
(Taps)
waiting for us to meet and speak, being all supportive and thankful for our willingness to care for the beauty and the environment of Bali.
várta, hogy beszélhessünk, segítőkész volt, hálás a fáradozásunkért, amivel Bali szépségéért és környezetéért dolgozunk.
He signed a promise to help the people of Bali say no to plastic bags. And we are now friends, and on a regular basis, we remind him and his team of the promises he has made. And indeed, recently he stated and committed that Bali will be plastic bag free by 2018.
Aláírt egy fogadalmat, hogy segít Bali polgárainak nemet mondani a szatyrokra. Most barátok vagyunk, és rendszeresen emlékeztetjük őt és csapatát az ígéretére. Csakugyan, nemrég nyilatkozatban azt vállalta, hogy 2018-ra eltűnnek Baliról a műanyagszatyrok.
(Applause)
(Taps)
IW: Also, at the International Airport of Bali, one of our supporters is planning to start a plastic bag-free policy by 2016.
IW: Bali repterén egyik ottani támogatónk hivatalosan kezdeményezte, hogy a 2016-ra szabaduljanak meg a műanyagszatyroktól.
MW: Stop handing out free plastic bags and bring in your own reusable bag is our next message to change that mindset of the public.
MW: "Ne adj ingyenes műanyagszatyrot, hozz magaddal újrahasználhatót!" ez az új felhívásunk, hogy megváltoztassuk az emberek felfogását.
IW: Our short-term campaign, "One Island / One Voice," is all about this. We check and recognize the shops and restaurants that have declared themselves a plastic bag-free zone, and we put this sticker at their entrance and publish their names on social media and some important magazines on Bali. And conversely, that highlights those who do not have the sticker.
IW: Erről szól a jelenlegi "Egy sziget – egy hang" elnevezésű rövidtávú kampányunk. Teszteljük és listázzuk a magukat műanyagszatyor-mentesnek nevező boltokat és éttermeket, kirakjuk ezt a matricát a bejáratukra, és közzétesszük a nevüket a közösségi médiában és néhány fontosabb helyi magazinban is. Ez pedig rossz fényben tünteti fel azokat, amelyeknél nincs matrica.
(Laughter)
(Nevetés)
MW: So, why are we actually telling you all of this? Well, partly, it is because we are proud of the results that, together with our team, we have been able to reach. But also because along the way, we have learned that kids can do things. We can make things happen. Isabel and I were only 10 and 12 years old when we started this. We never had a business plan, nor a fixed strategy, nor any hidden agendas -- just the idea in front of us and a group of friends working with us. All we wanted to do was stop those plastic bags from wrapping and suffocating our beautiful home. Kids have a boundless energy and a motivation to be the change the world needs.
MW: Tehát, miért is meséljük el önöknek ezt az egészet? Részben, mert büszkék vagyunk mindarra, amit eddig sikerült elérnie a csapatunknak. De azért is, mert útközben rájöttünk, hogy a gyerekek képesek a cselekvésre. Képesek vagyunk változtatni. Isabel és én csak 10 és 12 évesek voltunk, amikor belefogtunk ebbe. Sosem volt üzleti tervünk, kidolgozott stratégiánk, vagy mögöttes szándékunk, csak az ötlet a szemünk előtt és egy csapatnyi együttműködő barát. Csak tenni akartunk valamit, mielőtt a szatyrok elárasztják és megfojtják gyönyörű otthonunkat. A gyerekekben végtelen az energia és ott az inspiráció, hogy ők legyenek a változás a világban.
IW: So to all the kids of this beautiful but challenging world: go for it! Make that difference. We're not telling you it's going to be easy. We're telling you it's going to be worth it. Us kids may only be 25 percent of the world's population, but we are 100 percent of the future.
IW: Üzenjük az összes gyereknek ebben a szép, de kihívást jelentő világban: Mutassátok meg nekik! Legyetek ti a változás! Nem állítjuk, hogy könnyű lesz. De végül megéri majd. Gyerekként csak a világ népességének 25%-át tesszük ki, de a jövő 100%-a mi vagyunk.
MW: We still have a lot of work to do, but know that we still not stop until the first question asked when arriving at the Bali airports will be
MW: Még rengeteg tennivalónk van, de nem fogunk leállni, amíg Bali repterén nem ez az első kérdés:
Both: "Welcome to Bali, do you have nay plastic bags to declare?"
Együtt: "Üdvözöljük Balin, van elvámolni való műanyagszatyra?
(Laughter)
(Nevetés)
Om shanti shanti shanti om.
(Szanszkritul) Om shanti shanti shanti om.
Thank you.
Köszönjük.
(Applause)
(Taps)