Bigger welcome! Hello, San Francisco! TEDx – oh my God, blinding light! Hi, everybody! How are you? (Audience cheering) Fine?! Oh my gosh! Okay, so... My name is Mel Robbins, and for the last seventeen years, I have done nothing but help people get everything that they want. Within reason! My husband's here. So, I've done it in the courtroom, in the boardroom, in the bedroom, in people's living room, whatever room you want to be in, if I'm there, I will help you get whatever you want by any means necessary. For the last three years – I host a syndicated radio show. Five days a week, I go live in forty cities and I talk to men and women across America who feel stuck. Do you know that a third of Americans feel dissatisfied with their lives right now? That is a hundred million people! That's insane! And I've come face to face with it in this new show that I'm doing, which is also insane, it's called "In-laws". I move in with families across America – (Laughter) You guessed it! – who are at war with their in-laws. We move them into the same house, I verbally assassinate everybody, we open up Pandora's box, and I get people to stop arguing about the donuts and who is hosting Thanksgiving dinner, and talk about the real stuff. And that's what I want to talk to you about. I'm here for you. I'm going to tell you everything I know in less than eighteen minutes about how to get what you want. So I want you to take a millisecond right now and think about what you want. You! And I want you to be selfish. Screw Simon and the "We" thing. This is about me, right now! (Laughter) (Applause) Sorry, Simon. What do you want? And here's the deal. I don't want it to sound good to other people. Being healthy will not get your ass on a treadmill. Losing your manboobs, so you can hook up with somebody, now that's motivation. (Laughter) So, I want to know: What do you want? Do you want to lose weight? Do you want to triple your income? Do you want to start a nonprofit? Do you want to find love? What is it? Get it, right here. You know what it is, don't analyze it to death, just pick something. That's part of the problem. You won't pick. So, we're going to be talking about how you get what you want. And frankly, getting what you want is simple. But notice I didn't say it was easy. It's very simple. In fact, if you think about it, we live in the most amazing moment in time. So that thing that you have up here, whatever it may be, you want to use healthy eating to cure your diabetes, you want to figure out how to take care of the elders and start a new hospice center, you want to move to Africa and build a school... Guess what? You can walk into a book store – right now! – and buy at least ten books written by credentialed experts on how the hell you do it. You could Google it. And you could probably find at least, I don't know - a thousand blogs documenting the step, by step, by step transformation that somebody else is already doing. You can find anybody online and cyber-stalk them! (Laughter) You can just walk in their footsteps – just use the science of drafting. Follow what everyone else has done, because somebody is already doing it! So why don't you have what you want, when you have all the information that you need, you have the contacts that you need, there are probably free tools online that allow you to start a business, or join a group, or do whatever the heck you want!? It all comes down to one word: F*©#. Shut the front door, you know what I'm talking about? The f-bomb. It's everywhere! You hear it all the time! I honestly don't understand what the appeal is of the word. I mean, you don't sound smart when you say it. And it's really not expressing how you really feel. It's sort of a cheap shot to take. And of course you know I'm talking about the word "fine". "How you doing?" "Oh, I'm fine." Oh, really? You are? Dragging around those extra forty pounds, you're fine? Feeling like roommates with your spouse, and you're fine? You haven't had sex in four months, you're fine? Really?! I don't think so! But see, here's the deal with saying that you're fine: It's actually genius. Because if you're fine, you don't have to do anything about it. But when you think about this word "fine", it just makes me so angry. Here we are at a conference about being alive and you're going to describe the experience of being alive as "fine"?! What a flimsy and feeble word! If you're crappy, say you're crappy! If you're amazing say you're amazing! Tell the truth! And this not only goes for the social construct: "Oh, I don't want to burden you with the fact that I hate my life", or: "Hey, I'm amazing! But that would make you feel terrible." The bigger issue – The bigger issue with "fine" is that you say it to yourself. That thing that you want, I guarantee you, you've convinced yourself that you're fine not having it. That's why you're not pushing yourself. It's the areas in your life where you've given up. Where you've said, "Oh, I'm fine. My mom's never going to change, so I just can't have that conversation." "I'm fine. We've got to wait until the kids graduate, before we get divorced, so we'll just sleep in separate bedrooms." "I'm fine. I lost my job, I can barely pay my bills, but whatever – It's hard to get a job." One of the reasons why this word also just annoys me so much is, scientists have calculated – Oh yeah, I'm coming down! (Laughter) Scientists have calculated the odds of you being born. That's right. They've crunched the numbers. I see you up there. They've crunched the numbers on you – Yeah, you guys standing up, you want to sit down for this. They've crunched the numbers on you being born. And they took into account all of the wars, and the natural disasters, and the dinosaurs, and everything else. And do you realize that the odds, the odds of you, yeah, right here, put your computer away, stand up for me, Doug! (Laughter) So the odds of Doug here, turn around, say "hi" to everybody – the odds of Doug being born at the moment in time he was born, to the parents you were born to, with the DNA structure that you have, one in four hundred trillion! Isn't that amazing? Doug: I'm so lucky! Mel: Yes! You're not fine, you're fantastic! You have life-changing ideas for a reason, and it's not to torture yourself. Thank you. Thank you, Doug. (Applause) Christine was right when she said all of you could be on stage. Because all of you – we're all in this category. One in four hundred trillion. All day long you have ideas that could change your life, that could change the world, that could change the way that you feel, and what do you do with them? Nothing! (Grunts) Hopefully I won't moon you. (Laughter) You didn't pay for that. (Laughter) And I want you to just think for a minute, because we all have – I love to use the analogy "the inner snooze button" – you have these amazing ideas that bubble up. You've been watching people all day and I guarantee you, like ping pong balls – bam-bam-bam and everytime you have an idea, what do you do? – Hit the snooze! What's the first decision you made this morning? I bet it was to go back to bed. "Yeah, first decision today, I'm one in four hundred trillion, I'm going to go back to sleep." And I get it! Your bed is comfortable! It's cosy, it's warm! If you're lucky, you've got somebody that you love next to you, or in my case, I've got my husband and my two kids and possibly the dog. And the reason why I'm bringing up this first decision that you made today, and the inner snooze alarm, is because in any area of your life that you want to change, any – there's one fact that you need to know. This one: You are never going to feel like it. Ever. No one's coming, motivation isn't happening, you're never going to feel like it. Scientists call it activation energy. That's what they call the force required to get you to change from what you're doing on autopilot to do something new. So try this test tomorrow. You think you're so fancy, I know, you're attending TED. (Laughter) Try this. Tomorrow morning, set your alarm for thirty minutes earlier. And then when it goes off, take those sheets, throw them off, and stand up and start your day. No snooze, no delay, no, "I'll just wait here for five seconds because Mel's not standing here" – Do it. And the reason why I want you to do it is because you will come face to face with the physical, and I mean physical force that's required to change your behavior. Do you think that somebody who needs to lose weight ever feels like going on a diet? Of course not! You think they ever feel like eating boiled chicken and peas instead of a croissant? I don't think so! The activation energy required to get your ass away from your computer and out the front door, to go on the walk, you said that you were going to go on, is the exact same amount of force that it takes you to push yourself out of a warm bed and into a cold room. What's interesting about being an adult is that when you become eighteen, nobody tells you that it's now going to be your job to parent yourself. And by "parent yourself", I mean it's your job to make yourself do the crap you don't want to do, so you can be everything that you're supposed to be. And you're so damn busy waiting to feel like it. And you're never going to! My son never feels like getting off his DS. That's my job! Get off the damn DS! Kendall, clean up the Barbies! If you're going to have a nude party in my bathroom, at least clean it up! (Laughter) God, chew with your mouth closed! We're not a barn, for crying out loud! Alright, dinner is coming, get out of the pantry. As parents, and you were a kid, your parents make you do the things you don't feel like doing. Because you won't. Ever. Not now, not then, not ever! And even when you get good at something, you'll figure out something else you don't want to do. And then you'll plateau out, get bored, "I hate this job. Blah blah boring." But will you look for a new one? No! You'll just bitch about that one. It's very, very simple to get what you want. But it's not easy. You have to force yourself. And I mean force. And the reason why I use the word "force" – when Roz was up here and talking about the emotion tracking, and she had the picture of two sides of the brain – I look at the brain the exact same way. Only I describe one side of your brain as autopilot and the other side as emergency brake. That's the only two speeds you get: autopilot, emergency brake. And guess which one your brain likes better: autopilot. You've had the experience where you've driven to work and you get there and you're like, "Oh my God, I don't remember ever driving here." (Laughter) You weren't drunk! That was your brain on autopilot. It was functioning just at this level. And the problem with your mind is that anytime you do anything that's different from your normal routine, guess what your brain does — emergency brake! And it has that reaction for everything. Everything! You walk into the kitchen and see everybody's left their breakfast dishes for you. And you think for the hundredth time, "I'm going to kill them. In fact I'm gonna leave it here and I'm going to make them do it." But that's not your normal routine, is it? So your mind goes: emergency brake! And you go right into autopilot. "I'll just load it, and be pissed, and then not have sex. That's what I'm going to do." (Laughter) (Applause) So, when I say "force", anything that's a break from your routine is going to require force. And if you think about your life, it's kind of funny because we are kids and then we become adults, and we spend so much time trying to push our life into some sort of stable routine, and then we grow bored of it! You wake up at the same time every day, you have largely the same breakfast, you drive to work the same way, show up at work, look busy, avoid making calls, update Facebook, you attend a meeting and doodle the whole time, go back and update Facebook, make plans for the evening, you look busy some more, then drive home the same way, you eat largely the same dinner or a variety of it, you watch the same kind of media, and then you go to bed, and do the same thing all over again! No wonder you're bored out of your mind! It's the routine that's killing you. I have this theory about why people get stuck in life. So, most of you've probably taken your Basic Psych 101 class, and you've bumped into Abraham Maslow's "Hierarchy of Needs"? Well, your body is kinda cool. Because you have these basic needs. And your body is wired to send you signals. If you need food, what do you feel? If you need water, what do you feel? If you need sex, what do you feel? (Laughter) Thank you. I think when you feel stuck or dissatisfied in your life, it's a signal. And it's not a signal that your life is broken. It's a signal that one of your most basic needs are not being met. Your need for exploration. Everything about your life, about your body, grows! Your cells regenerate, your hair, your nails, everything grows for your entire life. And your soul needs exploration and growth. And the only way you'll get it is by forcing yourself to be uncomfortable. Forcing yourself to get outside, out of your head. Thank you. If you're in your head, you're behind enemy lines. That is not God talking, okay? It's not! In fact, if I put a speaker on it and we broadcast what you say to yourself, we would institutionalize you. (Laughter) You would not hang out with people that talk to you the way you talk to yourself. So get out of your head! Your feelings! Your feelings are screwing you! I don't care how you feel! I care about what you want! And if you listen to how you feel, when it comes to what you want – you will not get it. Because you will never feel like it. And you need to get outside your comfort zone. It's not about taking risks, it's about getting outside your comfort zone. Those first three seconds when you push yourself out of bed, they blow. But once you're up, it's great. Those first three seconds when you're sitting here in a stadium like this and somebody says, "Get up and come dance," and you think, "Oh, I should do that," and then you're like, "Uhmm." That experience that you had when you had the impulse to do it and then you didn't do the activation energy required to force yourself, your emergency brake got pulled – "I'm sitting right here. I'm not going up with those crazy people, I don't like to dance..." What happened for me is I came up, and I bumped into Rachel, and then we started talking, and next thing you know, she's tweeting. And we're friends. And – boom! Get outside. That's where the magic is. That's where the one in four hundred trillion exists. So everything I do – oh, OK, this is the last part. Sorry. So one more thing that you can use, I call it the five-second-rule. Your mind can process a facial expression in 33 milliseconds. It can move pretty damn quick. The other thing that it does very quickly is if you have one of those little impulses that are pulling you, if you don't marry it with an action within five seconds, you pull the emergency brake and kill the idea. Kill it! If you have the impulse to get up and come dance while the band is playing, if you don't stand up in five seconds, you're going to pull the emergency brake. If you have an impulse about, you were inspired by somebody's speech today, and you don't do something within five seconds – write a note, send yourself a text – anything physical to marry it with the idea, you will pull the emergency brake and kill the idea. Your problem isn't ideas. Your problem is you don't act on them. You kill them. It's not my fault. It's not anybody's fault. You're doing it to yourself. Stop it! I'm counting on you. One in four hundred trillion. You got stuff to do! And it's not going to happen in your head. So I want you to practice this today. When we go off to party, thank God it's coming soon, because I think we all could use a cocktail, I want you to practice the five-second-rule. You see somebody and you think you have an impulse, they look interesting? Walk over there! You were inspired by somebody and you have a request? Make it! That's why you're here! Experiment with it, and I think you'll be shocked about what happens. And one more thing, I want you to know that everything that I do, whether it's the radio show, or the television show, or the book that I wrote, or the column, it's for you. And if there is anything that I can do, if I can do anything to make you do the things you don't want to do, so you can have what you want, I will do it. But you need to walk over, you need to open your mouth, and you need to make the request. You got it? Good. Go do it. (Applause) Thank you! Thank you, yes! Stand up! You have the impulse, stand up! Thank you!
Óriás üdvözlet! Helló San Francisco!! TEDx – Te jó ég, vakító fények! Helló mindenki! Hogy vagytok? (A hallgatóság ujjong) Jól? Ó te jó ég... A nevem Mel Robbins, és az elmúlt 17 évben semmi mást nem tettem, mint embereknek segítettem elérni mindazt, amit akartak. A józan ész határain belül... a férjem is itt van. Ezt tettem a bíróságon, a munkahelyen, a hálószobában, emberek nappalijában, bárhol szeretnél is lenni, ha én ott vagyok, segítek abban, hogy elérd a célod, bármi legyen is az ára. 3 éve vezetek egy rádióműsort, heti 5 napon át, 40 városban szól egyszerre. Olyanokkal beszélgetek országszerte, akik úgy érzik megrekedtek valamiben. Tudtad, hogy az amerikaiak harmada elégedetlen az életével? Ez 100 millió embert jelent! Ez őrület! Az új műsoromban is szembesültem vele, az is őrület, a címe "In-laws" (Rokonok). Beköltözöm családokhoz Amerika szerte... - igen, jól gondolod - ahol a rokonok nem jönnek ki egymással. Összeköltöztetjük őket, én verbálisan kivégzek mindenkit kinyitjuk Pandora szelencéjét, és ráveszem az embereket, hogy hagyjuk a fánkokat és hogy ki főzi a hálaadási vacsorát, és beszéljünk a valós okokról. És most is erről szeretnék beszélni. Érted vagyok itt. Mindent elmondok, amit tudok, kevesebb, mint 18 perc alatt, arról, hogy hogyan szerezd meg, amit csak akarsz. Most arra kérlek, hogy gondolkodj el egy pillanatra hogy mit is akarsz. TE! És most légy önző. Csessze meg Simon és a "közösségi cucc", ez most RÓLAM szól, itt és most! Bocs, Simon. Te mit akarsz? Úgy gondolkodj, hogy tudd nem az a lényeg, hogy ez hogy hangzik mások számára. Az "egészséges leszek"-re nem vonszolod le a hátsódat az edzőterembe. De a "leadom a 'férfi-cickómat' hogy felszedhessek egy jó nőt", na az már motiváció! Szóval, tudni akarom mit akarsz elérni? Le akarsz fogyni? Meg akarod sokszorozni a bevételed? Non-profit céget szeretnél alapítani? Vagy a szerelmet keresed? Mit akarsz? Tudod, szedd elő,most azonnal. Tudod mi az, ne elemezd halálra, csak válassz! És ez is a probléma része: nem választasz! Szóval arról fogunk beszélni, hogy hogyan szerezd meg, amit akarsz. Valójában, elérni a céljaidat egyszerű. Nem azt mondtam, hogy könnyű, vedd észre. Nagyon egyszerű. Valójában, ha belegondolsz, a legcsodásabb pillanatban élünk. Tehát ami most a fejedben van, bármi legyen is az, egészségesen akarsz étkezni, hogy kigyógyulj a cukorbetegségből, ki akarod találni hogy gondoskodj az idősebbekről és nyitnál egy központot, vagy épp Afrikába akarsz költözni, hogy iskolát építs ott... Képzeld, most azonnal be tudsz menni egy könyvesboltba és találsz legalább tíz, hiteles szakember által írt könyvet arról, hogy hogy a fenébe csináld! Vagy rákeresel a Google-en, és valószínűleg találni fogsz legalább ezer blogot, ahol pontról pontra dokumentálják a lépéseket és a változást, amit valaki már csinál. Bárkit megtalálhatsz online, és virtuálisan zaklathatod! (Nevetés) Csak azt kell tenned, amit ők, használd a 'sodródás tudományát': Kövesd amit az elődeid csináltak. Valaki most is éppen csinálja! Miért nem éred el a célod, amikor minden információd megvan, ami kell minden kapcsolat elérhető, biztos, hogy egy csomó online eszköz van, hogy elindítsd a saját vállalkozásod, vagy csatlakozz egy csoporthoz, vagy tégy bármit amit csak akarsz? Mindennek egyetlen szó az oka: F*©#. Menj már... Érted miről beszélek? Az F-bomba. Mindenhol ott van. Mindig ezt hallod. Őszintén nem értem miért vonzó ez a szó. Nem látszol tőle okosabbnak, ha használod. Azt meg egyáltalán nem fejezi ki jól, hogy valójában hogy érzel. Ez valójában olcsó kis kibúvó. Nyilván tudod, hogy a szó, amiről beszélünk, a "FINE" (Jól) "Hogy vagy?" "Jól, köszi." Tényleg? Jól vagy? Plusz húsz kilóval vonszolod magad, és jól vagy? A férjed lassan már csak lakótársad és jól vagy? 4 hónapja nem szexeltél, és jól vagy? Tényleg?! Nem hiszem... Amikor azt mondod, jól vagy, az igazából zseniális megoldás. Mert ha jól vagy, akkor semmit sem kell tenned! Mégis, amikor erre a szóra gondolok, hogy "jól", nagyon feldühít... Itt vagyunk egy konferencián, ami arról szól, amiért élünk, és te úgy írod le ezt a tapasztalatot, hogy "jól" vagy? Milyen ócska és silány szó ez. Ha szarul vagy, mondd, hogy szarul vagy. Ha csodásan érzed magad, mondd, hogy csodásan vagy. Mondd az igazat! És ez nem csak arra vonatkozik, amit másoknak mondasz: "Jajj, nem akarom rád zúdítani, hogy utálom az életem" vagy "Hé, én csodásan vagyok, de ha elmondanám te szörnyen éreznéd megad." A nagyobb gond a "jól" szócskával, hogy magadnak is ezt mondogatod. Az a valami, amit akarsz, a célod... garantálom, hogy már rég meggyőzted magad, hogy "jól" vagy anélkül is. Ezért nem erőlködsz. Ezek azok a területek az életedben, ahol már feladtad. Ahol azt mondtad: "Ó, én jól vagyok. Anyám soha nem fog megváltozni, úgyhogy nem tudjuk megejteni azt a bizonyos beszélgetést". "Jól vagyok. Meg kell várnunk, amíg a gyerekek lediplomáznak mielőtt elválunk, addig meg külön hálószobában alszunk." "Jól vagyok. Kirúgtak, és alig tudom fizetni a számlákat, de mindegy is - amúgy is olyan nehéz új munkát szerezni." Az is az oka, hogy ennyire irritál ez a szó, hogy tudósok kiszámolták.... ó, igen, most lejövök... Tudósok kiszámolták annak az esélyét hogy TE megszüless. Így van. Jól gyűrték a gépet. Látlak ám ott fent is. Jól gyűrték a gépet. -- Bizony.. hé srácok, akik ott felálltak, ehhez inkább üljetek le. Szóval kiszámolták megszületésed esélyét. Minden háborút figyelembe vettek, minden természeti katasztrófát, a dinoszauruszokat és minden mást. Elhiszed, hogy annak az esélye, hogy... így van, tedd csak le a géped, és állj fel egy pillanatra, Doug! Szóval annak az esélye, hogy Doug - fordulj meg és köszönj mindenkinek - annak az esélye, hogy Doug megszülessen, abban a pillanatban, amikor megszületett, azoktól a szülőktől, azzal a DNS-mintával, 1:400 billióhoz. Hát nem óriási? Doug: Milyen szerencsés vagyok! Igen! Te nem "jól" vagy, te fantasztikus vagy! Világmegváltó ötleteidnek oka van, és az nem az, hogy megőrjítsd magad! Köszönöm, Doug. Christine-nek igaza volt,mikor azt mondta: "Bármelyikőtök a színpadon állhatna." Mert mindannyian, mind ebbe a kategóriába tartozunk. 1:400 billió. Tele vagy ötletekkel, amelyek megváltoztatnák az életed, megváltoztatnák a világot, és azt is, ahogy érzel. És mit teszel velük? Semmit. Hopp, remélem nem villantok.... (Nevetés) azért nem fizettél... (Nevetés) Szeretném, ha most kicsit elgondolkodnál, mert - szeretek hasonlatokat használni - mindannyiunkban van egy belső "szundi" gomb, hogy elnyomd a feltörő ötleteidet. Egész nap emberekkel voltál, és garantálom, hogy ment a ping-pong, ilyen ötletem van meg olyan.... de mit teszel minden alkalommal, mikor ötleted támad? Megnyomod a szundi gombot! Mi volt az első döntésed ma reggel? Fogadjunk, az, hogy feküdj vissza. "Ja, a nap első döntése: egy vagyok a 400 billióból, visszafekszem aludni." És megértem. Kényelmes ágyad van. Puha, meleg. Ha szerencsés vagy, fekszik melletted valaki, akit szeretsz, vagy az én esetemben a férjem, a 2 gyerek és a kutya. Az az oka, hogy felhozom ezt az első döntést, és a belső "szundi" gombot, mert az életed bármely területén, ahol változást szeretnél, bármelyiken, egyetlen dolgot kell tudnod. Ezt az egyet: Soha nem lesz kedved hozzá. Soha. Senki nem lesz ott veled, nincs motiváció, soha nem lesz kedved hozzá. A tudósok ezt úgy nevezik: 'aktiváló energia'. Így nevezik azt az erőt, amire szükséged van ahhoz, hogy kimoccanj a rutinodból, és ezentúl másképp csináld. Úgyhogy próbáld ki ezt a tesztet holnap. Tudom, azt hiszed menő vagy, tudom, TED konferencián vagy. (Nevetés) Próbáld ezt ki. Holnap reggel, állítsd be az órád 30 perccel korábbra. És amikor megszólal, fogd meg a takaródat, dobd le magadról, állj fel, és kezdd el a napod! Nincs "szundi" gomb, nincs semmi lustálkodás, nincs "ó várok még pár másodpercet, Mel úgy sincs itt"... Csináld! És azért akarom, hogy ezt tedd, mert így szembesülsz a fizikai, a konkrét fizikai erővel, melyre szükség van ahhoz, hogy megváltoztasd a viselkedésed. Gondolod, hogy annak, akinek fogynia kellene, sok kedve van diétázni? Persze, hogy nincs! Gondolod, hogy jó kedvvel eszi a párolt csirkét borsóval a croissant helyett? Nem hinném. Az az aktiváló energia, amely szükséges ahhoz, hogy felemeld a hátsód a számítógép elől, és átlépd a küszöböt, és elindulj arra a sétára, amit beterveztél éppen annyi, amennyi energiára szükséged van ahhoz, hogy erőt vegyél magadon és kiszállj a jó meleg ágyból, a hideg szobába. Érdekes, hogy amikor felnőtt vagy, amikor betöltöd a tizennyolcat, senki nem mondja, hogy mostantól te légy önmagad hajcsára. Ez alatt azt értem, hogy mostantól a te dolgod, hogy rávedd magad arra, amihez nincs kedved, hogy azzá válhass, akivé válni akarsz. Te azzal vagy elfoglalva, arra vársz, hogy kedved legyen hozzá. Soha nem lesz! A fiamnak soha nincs kedve abbahagyni a játékot a gépen. Az én dolgom mondani: "Tedd le azt a nyomorult gépet!" "Kendall, pakold el a Barbie babákat! Ha pucér partit rendezel a fürdőmben, legalább takarítsd fel!" (Nevetés) "Rágj csukott szájjal, nem egy istállóban vagyunk, az ég szerelmére!" "Mindjárt vacsora, gyere ki a spájzból!" Szülőként...és te is voltál gyerek, a szüleid olyan dolgokra vettek rá, amikhez semmi kedved nem volt. Mert soha nem is lesz. Soha. Akkor sem volt, később sem lesz, soha nem lesz! És ha már nagyon megy valami, jön majd valami más, amihez semmi kedved nem lesz. Ellaposodik minden, unatkozni kezdesz: "Utálom ezt a melót, bla-bla, unalmas." De keresel másikat? Nem! Csak panaszkodsz a meglévőről. Nagyon-nagyon egyszerű megszerezni, amit akarsz. De ez nem megy könnyen. Magadra kell erőltetned. És itt konkrétan erőre gondolok. Azért használom az "erő" szót - mikor Rod állt itt fent, az érzelmek követéséről beszélt, és megmutatta azt a képet a két agyféltekéről - na én is így nézek az agyra. Csak én az egyik részét úgy hívom: robotpilóta, a másikat pedig: vészfék. Ez a két mód van: robotpilóta és vészfék. Szerinted melyiket szereti jobban az agyad? A robotpilóta módot. Tapasztaltad már, hogy épp munkába tartasz az autóddal, és mikor odaértél, rádöbbensz, hogy: "Te jó ég, nem is emlékszem, merre vezettem." (Nevetés) Nem voltál részeg! Csak robotpilóta módban volt az agyad. Rendesen működött, csak épp ebben a módban. Az a baj az agyaddal, hogy bármikor, amikor a megszokott rutinodtól eltérő dolgot teszel, na mit csinál az agyad? Behúzza a vészféket! És mindenre ez a válasza. Mindenre. Besétálsz a konyhába, és azt látod, hogy mindenki rád hagyta a mosogatnivalót. És te századszor is azt gondolod: "Kicsinálom őket. Itt hagyom az egészet, és ők fogják megcsinálni!" De ez nem a napi rutinod része, igaz? Tehát az agyad behúzza a vészféket, és rögtön robotpilóta módba kapcsol. "Berakom a mosogatógépbe, felhúzom magam, és este nincs szex. Ezt fogom tenni." Szóval, amikor azt mondom "erő", arra gondolok, hogy bármi, ami a napi rutinodtól eltér, ahhoz erőre lesz szükséged. És ha az életedre gondolsz, ez kicsit vicces, mert gyerekek vagyunk, aztán felnövünk, és annyi időt töltünk azzal, hogy kialakítsunk valami stabil szokásrendszert, amire aztán ráununk. Mindig ugyanakkor kelsz, ugyanazt reggelized, ugyanarra mész dolgozni, Megmutatod magad, hogy ott vagy, hogy dolgozol szorgosan, elkerülöd, hogy hívnod kelljen valakit, frissíted a Facebookot, részt veszel egy értekezleten és végig csak firkálsz, visszamész és megnézed a Facebookot, kitalálod mit csinálj aznap este, mímeled egy kicsit, hogy dolgozol, aztán hazamész a megszokott úton. Általában ugyanazt vacsorázod, megnézed a megszokott oldalakat, aztán elmész aludni, és a következő nap ugyanezt teszed. Nem csoda, hogy szétunod magad! A szokások rabja vagy. Van egy teóriám arról, miért akadnak el az emberek az életük folyamán. A legtöbben valószínűleg tanultatok némi pszichológiát, és beleütköztetek már az Abraham Maslow- féle szükségletek piramisába. A tested eléggé vagány, mert vannak ezek az alapszükségletei. És arra van programozva, hogy jelzéseket küldjön neked. Ha élelemre van szükséged, mit érzel? Ha vízre van szükséged, mit érzel? Ha szexre van szükséged, mit érzel? (Nevetés) Köszönöm. Amikor úgy érzed, megrekedtél, hogy elégedetlen vagy az életeddel, az is egy jelzés, és nem azt jelzi, hogy az életednek annyi. Azt jelzi, hogy az alapszükségleteid egyike nincs kielégítve. A felfedezés szükséglete. Az életedben, a testedben minden változik. A sejtjeid regenerálódnak, a hajad, a körmöd nő, minden egy életen át növekszik. A lelkednek is szüksége van a felfedezésre és a növekedésre. Ezt csak úgy tudod megkapni, ha kikényszeríted magad a kényelemből, Ezt csak úgy tudod elérni, ha kikényszeríted magad a saját fejedből. Köszönöm. Amikor túlságosan a fejedben vagy, ellenséges területen vagy. Nem Isten beszél ott hozzád, igaz? Ha kihangosítanák gondolataidat, ha hallanánk, miket mondasz magadnak... biztos, hogy azonnal diliházba zárnának. (Nevetés) Soha nem barátkoznál olyanokkal, akik úgy beszélnek veled, mint, ahogy te beszélsz magaddal. Úgyhogy szállj ki a fejedből! Az érzéseid... az érzéseid átvernek! Nem érdekel hogy érzed magad! Az érdekel mit akarsz! Ha arra figyelsz, amit érzel, amikor arról van szó, hogy mit akarsz, nem fogod elérni. Mert nincs kedved hozzá. Ki kell lépned a komfortzónádból. Ez nem a kockázatvállalásról szól, hanem arról, hogy lépj ki a komfortzónádból. Az a 3 másodperc, amíg kilököd magad az ágyból, borzasztó. De amint fent vagy, már jó. Azok az első 3 másodpercek, amikor egy ilyen stadionban ülsz, és valaki azt mondja: "Gyere táncolni!" és azt gondolod: "Igen, kéne!" aztán azt mondod: "Hmmmm". ...! Amikor megvolt a késztetés, hogy megtedd, de te mégsem használtad az aktiváló energiát, ami ahhoz kell, hogy erőt vegyél magadon, a vészféked működésbe lépett. "Én jól ülök itt. Biztos nem állok be a sok őrült közé, nem is szeretek táncolni..." Az történt, hogy belebotlottam Rachelbe, és akkor elkezdtünk beszélgetni, aztán kiderült, hogy twitterezik közben. Barátok voltunk, és bumm. Csináld! Ebben van a csoda. Itt létezik az az egy a 400 billióból. Minden amit teszek... jó rendben, ez az utolsó rész... Bocs. Még egy dolog, amit használhatsz, az 5 másodperces szabály. Az agyad 33 ezredpillanaton belül felismeri az arckifejezéseket. Elég gyorsan működik... Van még valami, amit gyorsan csinál az agy. Amikor jön egy impulzus, amely tettre késztet, ha 5 másodpercen belül nem teszel semmit, az agyad behúzza a vészféket és vége. Kivégzi az ötletet. Ha jön egy impulzus, hogy felállj és táncolj, amíg a banda játszik, ha nem állsz fel 5 másodpercen belül, az agyad vészfékezni fog. Ha úgy érzed, tenned kell valamit, mert az egyik előadás nagyon megérintett, de nem teszel semmit 5 másodpercen belül, - emlékeztetőt írsz, üzenetet küldesz magadnak - bármit, ami az ötlethez kapcsolódik, az agyad behúzza a vészféket, és vége. Nem az ötletekkel van a gond, hanem azzal, hogy nem cselekszel. Te végzed ki őket. Ez nem az én hibám, ez senkinek nem hibája. Magaddal teszed. Hagyd abba! Én számítok rád! Egy a 400 billióból... Dolgod van! És nem a fejedben fog megvalósulni. Úgyhogy szeretném ha ezt gyakorolnád ma. Mikor a buli következik, és mindjárt ott vagyunk, szerintem ránk fér egy koktél... Szeretném, ha használnád az 5 másodperces szabályt! Ha meglátsz valakit, és jön a késztetés, mert érdekesnek tűnik... menj oda hozzá! Inspirált valaki, és kérnél valamit tőle? Csináld! Ezért vagy itt! Kísérletezz ezzel, és meg fogsz lepődni az eredményen. Még egy dolog, amit szeretném, hogy tudj, minden amit teszek, akár rádióban, akár TV-ben, a könyvemben vagy a cikkeimben, érted van. Ha bármit tehetek, ha bármiben segíthetek, hogy megtedd amit nem akarsz, hogy elérd amit akarsz, megteszem. De oda kell jönnöd hozzám, ki kell nyitnod a szádat, és kérned kell. Érted? Rendben. Tedd meg! (Taps) Köszönöm. Köszönöm, igen, állj csak fel... itt a késztetés, hogy felállj... Köszönöm!