I come from Lebanon, and I believe that running can change the world. I know what I have just said is simply not obvious.
Libanonból származom és hiszek benne, hogy a futás megváltoztathatja a világot. Tudom, hogy egyáltalán nem magától értetődő, amit az imént mondtam.
You know, Lebanon as a country has been once destroyed by a long and bloody civil war. Honestly, I don't know why they call it civil war when there is nothing civil about it. With Syria to the north, Israel and Palestine to the south, and our government even up till this moment is still fragmented and unstable. For years, the country has been divided between politics and religion. However, for one day a year, we truly stand united, and that's when the marathon takes place.
Tudják, Libanont egyszer egy hosszú és véres polgárháború rombolta le. Őszintén szólva nem tudom, miért nevezik polgárháborúnak, amikor semmi polgári nincs benne. Szíriával északon, Izraellel és Palesztinával délen, kormányunk mind a mai napig sem egységes és stabil. Az országot évek óta megosztja a politika és a vallás. Azonban az év egy napján őszintén egyesülünk,
I used to be a marathon runner. Long distance running was not only good for my well-being but it helped me meditate and dream big. So the longer distances I ran, the bigger my dreams became. Until one fateful morning, and while training, I was hit by a bus. I nearly died, was in a coma, stayed at the hospital for two years, and underwent 36 surgeries to be able to walk again.
mégpedig akkor, amikor a maraton zajlik. Valaha maratonfutó voltam. A hosszútávfutás nemcsak az egészségemre volt jó hatással, de segített elmélkedni és nagyot álmodni. Minél nagyobb távokat futottam le, annál nagyobbak lettem az álmaim, egészen addig a végzetes reggelig, amikor edzés közben elütött egy busz. Majdnem meghaltam, kómába estem, két évig kórházban voltam, és 36 műtéten estem át, hogy újra járni tudjak.
As soon as I came out of my coma, I realized that I was no longer the same runner I used to be, so I decided, if I couldn't run myself, I wanted to make sure that others could. So out of my hospital bed, I asked my husband to start taking notes, and a few months later, the marathon was born.
Amikor felébredtem a kómából, rájöttem, hogy többé már nem ugyanaz a futó vagyok, aki egykor voltam, ezért úgy döntöttem, hogy ha magam nem is fogok tudni futni, szeretném elősegíteni, hogy mások tudjanak. Így a kórházi ágyból kikerülvén megkértem a férjem, hogy kezdjen el jegyzeteket készíteni, aztán néhány hónappal később
Organizing a marathon as a reaction to an accident may sound strange, but at that time, even during my most vulnerable condition, I needed to dream big. I needed something to take me out of my pain, an objective to look forward to. I didn't want to pity myself, nor to be pitied, and I thought by organizing such a marathon, I'll be able to pay back to my community, build bridges with the outside world, and invite runners to come to Lebanon and run under the umbrella of peace.
megszületett a maraton. Maratont szervezni egy baleset reakciójaként talán furcsán hangozhat, de abban az időben, még a legsebezhetőbb állapotomban is, arra volt szükségem, hogy nagyot álmodjak. Szükségem volt valamire, hogy kiragadjon a fájdalomból, egy célra, amit kitűzhetek magam elé. Nem akartam sajnálni magam, de azt sem, hogy mások sajnáljanak, azt gondoltam, hogy egy ilyen maraton szervezésével vissza tudok fizetni valamit a közösségemnek, hidakat építeni a külvilág felé azáltal, hogy futókat hívok meg Libanonba, hogy a béke védelme alatt fussanak.
Organizing a marathon in Lebanon is definitely not like organizing one in New York. How do you introduce the concept of running to a nation that is constantly at the brink of war? How do you ask those who were once fighting and killing each other to come together and run next to each other? More than that, how do you convince people to run a distance of 26.2 miles at a time they were not even familiar with the word "marathon"? So we had to start from scratch.
Maratont szervezni Libanonban határozottan nem olyan, mint New Yorkban megszervezni egyet. Hogyan vezeted be a futás fogalmát egy nemzetnek, ami állandóan a háború szélén áll? Hogyan kéred meg azokat, akik egykor harcoltak és egymást gyilkolták, hogy gyűljenek össze és fussanak egymás mellett? Sőt, mi több, hogyan győzöl meg embereket, hogy fussanak 42.195 km-t, amikor még azt sem tudják, mit jelent a "maraton" szó?
For almost two years, we went all over the country and even visited remote villages. I personally met with people from all walks of life -- mayors, NGOs, schoolchildren, politicians, militiamen, people from mosques, churches, the president of the country, even housewives. I learned one thing: When you walk the talk, people believe you. Many were touched by my personal story, and they shared their stories in return. It was honesty and transparency that brought us together. We spoke one common language to each other, and that was from one human to another. Once that trust was built, everybody wanted to be part of the marathon to show the world the true colors of Lebanon and the Lebanese and their desire to live in peace and harmony.
Így hát a nulláról kellett kezdenünk mindent. Majdnem két éven keresztül az egész országot bejártuk, még a legeldugottabb falvakba is ellátogattunk. Személyesen találkoztam mindenféle körülmények között élő emberekkel -- polgármesterekkel, társadalmi szervezetekkel, iskolásokkal, politikusokkal, milicistákkal, mecsetek és templomok népével, az ország elnökével, még háziasszonyokkal is. Megtanultam valamit: ha nem csak beszélsz valamiről, az emberek hinni fognak neked. Sokakat megérintett a személyes történetem, és ők is megosztották velem a sajátjukat. Az őszinteség és az átláthatóság hozott össze bennünket. Egy közös nyelvet beszéltünk, amely egy emberi lénytől egy másikhoz szólt. Amint a bizalom felépült, mindenki részese akart lenni a maratonnak, hogy megmutassák a világnak Libanon valódi arcát, a libanoniakat és vágyukat, hogy békében és harmóniában élhessenek.
In October 2003, over 6,000 runners from 49 different nationalities came to the start line, all determined, and when the gunfire went off, this time it was a signal to run in harmony, for a change.
2003 októberében több mint 6000, 49 nemzetiségű futó állt a startvonalhoz, eltökélten, és amikor eldördült a rajtpisztoly, ezúttal ez a harmóniában való futás jele volt, kivételesen.
The marathon grew. So did our political problems. But for every disaster we had, the marathon found ways to bring people together. In 2005, our prime minister was assassinated, and the country came to a complete standstill, so we organized a five-kilometer United We Run campaign. Over 60,000 people came to the start line, all wearing white T-shirts with no political slogans. That was a turning point for the marathon, where people started looking at it as a platform for peace and unity.
A maraton kinőtte magát. Így nőttek a politikai problémáink is. Azonban a maraton minden csapásra, amivel szembe kellett néznünk, megtalálta a módot, hogy összehozza az embereket. 2005-ben miniszterelnökünk ellen merényletet követtek el, és az ország teljesen leállt, így megszerveztünk egy öt km-es "United We Run" elnevezésű mozgalmat. Több mint 60.000 ember állt a startvonalra, mindannyian fehér pólót viseltek, politikai szlogenek nélkül. Ez egy fordulópont volt a maraton történetében, az emberek ugyanis elkezdtek rá úgy tekinteni, mint a béke és egység színterére.
Between 2006 up to 2009, our country, Lebanon, went through unstable years, invasions, and more assassinations that brought us close to a civil war. The country was divided again, so much that our parliament resigned, we had no president for a year, and no prime minister. But we did have a marathon.
2006 és 2009 között országunk, Libanon, bizonytalan éveket, megszállásokat és még több merényletet élt meg, melyek miatt közel kerültünk a polgárháborúhoz. Az ország újra megosztottá vált, olyannyira, hogy parlamentünk lemondott, egy évig nem volt elnökünk és miniszterelnökünk. Maratonunk viszont volt.
(Applause)
(Taps)
So through the marathon, we learned that political problems can be overcome. When the opposition party decided to shut down part of the city center, we negotiated alternative routes. Government protesters became sideline cheerleaders. They even hosted juice stations.
A maraton segítségével megtanultuk, hogy a politikai problémákon úrrá lehet lenni. Amikor az ellenzéki párt elhatározta, hogy lezárja a belváros egy részét, mi alternatív útvonalakról tárgyaltunk. A kormány tiltakozói vezérszurkolókká váltak.
(Laughter)
Még gyümölcslé-standokat is felállítottak.
You know, the marathon has really become one of its kind. It gained credibility from both the Lebanese and the international community. Last November 2012, over 33,000 runners from 85 different nationalities came to the start line, but this time, they challenged a very stormy and rainy weather. The streets were flooded, but people didn't want to miss out on the opportunity of being part of such a national day.
Tudják, a maraton valóban különleges lett. Hitelessé vált mind a libanoni, mind a nemzetközi közösség szemében. 2012 novemberében több mint 33.000 85 nemzetiségű futó állt a rajtvonalhoz, ez alkalommal azonban nagyon viharos és esős időjárással kellett szembenézniük. Az utcákat elárasztotta a víz, de az emberek nem akarták elszalasztani a lehetőséget, hogy részesei legyenek egy ilyen nemzeti napnak.
BMA has expanded. We include everyone: the young, the elderly, the disabled, the mentally challenged, the blind, the elite, the amateur runners, even moms with their babies. Themes have included runs for the environment, breast cancer, for the love of Lebanon, for peace, or just simply to run.
A Beirut Marathon kibővült. Mindenki a részese lehet: fiatalok, idősek, mozgássérültek, szellemileg visszamaradottak, vakok, elit és amatőr futók, még kisgyerekes anyák is. Témáink között voltak futások a környezetért, a mellrák ellen, Libanon szeretetéért, a békéért, vagy egyszerűen magáért a futásért.
The first annual all-women-and-girls race for empowerment, which is one of its kind in the region, has just taken place only a few weeks ago, with 4,512 women, including the first lady, and this is only the beginning.
Az első évenként, a fejlődésért rendezett női verseny, amely egyedülálló a térségben, csak néhány héttel ezelőtt zajlott 4512 nő részvételével, a First Ladyt is beleértve, és ez csak a kezdet.
Thank you.
Köszönöm.
(Applause)
(Taps)
BMA has supported charities and volunteers who have helped reshape Lebanon, raising funds for their causes and encouraging others to give. The culture of giving and doing good has become contagious. Stereotypes have been broken. Change-makers and future leaders have been created. I believe these are the building blocks for future peace.
A Beirut Marathon jótékony szervezeteket és önkénteseket támogat, akik segítenek újraformálni Libanont, azzal, hogy pénzt szerzünk az ügyükhöz és arra ösztönözünk másokat is, hogy adakozzanak. Az adakozás és a jótett kultúrája ragályossá vált. Sztereotípiák dőltek meg. Változást sürgetők és a jövő vezetői születtek meg. Hiszem, hogy ezek a jövő békéjének építőkövei.
BMA has become such a respected event in the region that government officials in the region, like Iraq, Egypt and Syria, have asked the organization to help them structure a similar sporting event. We are now one of the largest running events in the Middle East, but most importantly, it is a platform for hope and cooperation in an ever-fragile and unstable part of the world. From Boston to Beirut, we stand as one.
A Beirut Marathon egy olyannyira elismert esemény lett a térségben, hogy a térség kormányhivatalnokai, Irakból, Egyiptomból és Szíriából, megkérték a szervezetet, hogy segítsen nekik egy hasonló sporteseményt megszervezni. Jelenleg egyike vagyunk a Közel-Kelet legnagyobb futóeseményeinek, de ami a legfontosabb, hogy ez a remény és az együttműködés színtere a világnak egy állandóan törékeny és bizonytalan részén. Bostontól Bejrútig egy emberként küzdünk.
(Applause)
(Taps)
After 10 years in Lebanon, from national marathons or from national events to smaller regional races, we've seen that people want to run for a better future. After all, peacemaking is not a sprint. It is more of a marathon.
10 év elteltével Libanonban, nemzeti maratonoktól vagy nemzeti eseményektől kisebb helyi versenyekig azt látjuk, hogy az emberek egy jobb jövőért akarnak futni. Azonban a békekötés nem rövidtávfutás. Sokkal inkább maraton.
Thank you.
Köszönöm.
(Applause)
(Taps)