So, people want a lot of things out of life, but I think, more than anything else, they want happiness. Aristotle called happiness "the chief good," the end towards which all other things aim. According to this view, the reason we want a big house or a nice car or a good job isn't that these things are intrinsically valuable. It's that we expect them to bring us happiness.
Az emberek sok dolgot szeretnének elérni az életben de szerintem mindennél jobban szeretnének boldogok lenni. Arisztotelész a boldogságot "a legfőbb jónak" nevezte, azt a célt, mely felé minden más dolog irányul. Ebből a szempontból az okok, amelyek miatt nagy házat, jó autót, jó munkát szeretnénk, nem valami eredendően értékes dologról szólnak. Ezektől várjuk, hogy boldoggá tegyenek bennünket.
Now in the last 50 years, we Americans have gotten a lot of the things that we want. We're richer. We live longer. We have access to technology that would have seemed like science fiction just a few years ago. The paradox of happiness is that even though the objective conditions of our lives have improved dramatically, we haven't actually gotten any happier.
Mi, amerikaiak az elmúlt ötven évben mindent megkaptunk, amit csak akartunk. Gazdagabbak vagyunk. Tovább élünk. Elérhető számunkra az a technológia, amely néhány évvel ezelőtt még sci-finek tűnt. A boldogság paradoxona az, hogy annak ellenére, hogy az életünk objektív feltételei jelentősen fejlődtek, mégsem váltunk boldogabbá.
Maybe because these conventional notions of progress haven't delivered big benefits in terms of happiness, there's been an increased interest in recent years in happiness itself. People have been debating the causes of happiness for a really long time, in fact for thousands of years, but it seems like many of those debates remain unresolved. Well, as with many other domains in life, I think the scientific method has the potential to answer this question. In fact, in the last few years, there's been an explosion in research on happiness. For example, we've learned a lot about its demographics, how things like income and education, gender and marriage relate to it. But one of the puzzles this has revealed is that factors like these don't seem to have a particularly strong effect. Yes, it's better to make more money rather than less, or to graduate from college instead of dropping out, but the differences in happiness tend to be small.
Talán azért, mert a fejlődésnek ezen konvencionális fogalmai nem hozták magukkal a hasznukat, ha a boldogságra gondolunk, manapság nagy érdeklődés mutatkozik maga a boldogság iránt. Az emberek a boldogság okairól vitáznak már nagyon sok ideje, igazából már évszázadok óta, de sok más kérdéshez hasonlóan úgy tűnik ez a vita is megoldatlan marad. Nos, úgy gondolom, akár az élet sok más területén, a tudományos módszer itt is adhat egy lehetséges választ. Valójában az elmúlt néhány évben robbanásszerű fejlődés mutatkozott a boldogság kutatásában. Például sokat tanultunk a dolog demográfiájáról, hogyan viszonyulnak hozzá olyan dolgok, mint a jövedelem, iskolázottság, nem vagy házasság. De az egyike ezen fejtöréseknek felfedte azt, hogy a fenti tényezők nem bizonyulnak erős hatásnak. Igen, jobb sok pénzt keresni, mint keveset, vagy lediplomázni, mint otthagyni az iskolát, de a boldogságbeli különbség kicsinek bizonyult.
Which leaves the question, what are the big causes of happiness? I think that's a question we haven't really answered yet, but I think something that has the potential to be an answer is that maybe happiness has an awful lot to do with the contents of our moment-to-moment experiences. It certainly seems that we're going about our lives, that what we're doing, who we're with, what we're thinking about, have a big influence on our happiness, and yet these are the very factors that have been very difficult, in fact almost impossible, for scientists to study.
Mely felteszi a kérdést, hogy akkor melyek a boldogság jelentős tényezői. Szerintem ezt a kérdést még nem igazán válaszoltuk meg, de azt hiszem van egy lehetséges magyarázat, miszerint lehet, hogy a boldogságnak sok köze van a percről percre végzett tevékenységeink tartalmához. Elég valószínűnek tűnik, hogy úgy állunk neki az életünknek, hogy amit teszünk, akivel vagyunk, amire gondolunk nagy hatással van a boldogságunkra, sőt ezek azok a fontos tényezők, amelyek nagyon bonyolultak, sőt, a tudósok számára lehetetlennek bizonyultak a tanulmányozásra.
A few years ago, I came up with a way to study people's happiness moment to moment as they're going about their daily lives on a massive scale all over the world, something we'd never been able to do before. Called trackyourhappiness.org, it uses the iPhone to monitor people's happiness in real time. How does this work? Basically, I send people signals at random points throughout the day, and then I ask them a bunch of questions about their moment-to-moment experience at the instant just before the signal. The idea is that, if we can watch how people's happiness goes up and down over the course of the day, minute to minute in some cases, and try to understand how what people are doing, who they're with, what they're thinking about, and all the other factors that describe our day, how those might relate to those changes in happiness, we might be able to discover some of the things that really have a big influence on happiness. We've been fortunate with this project to collect quite a lot of data, a lot more data of this kind than I think has ever been collected before, over 650,000 real-time reports from over 15,000 people. And it's not just a lot of people, it's a really diverse group, people from a wide range of ages, from 18 to late 80s, a wide range of incomes, education levels, people who are married, divorced, widowed, etc. They collectively represent every one of 86 occupational categories and hail from over 80 countries.
Néhány éve kidolgoztam az emberek boldogságának kutatási módszerét pillanatról pillanatra, ahogy a mindennnapi életüket élik széles körben, a világ minden táján, valami, amelyet azelőtt képtelenek lettünk volna vizsgálni. Úgy hívják, hogy trackyourhappiness.org, mely az iPhone-t használja, hogy az emberek boldogságát figyelje meg valós időben. Hogyan működik? Alapvetően jelzéseket küldök az embereknek véletlenszerű időkben a nap folyamán és felteszek egy csomó kérdést a pillanatról pillanatra zajló tapasztalataikról, épp abban a pillanatban, amikor megkapják a jelzést. Az volt az ötlet, hogy amennyiben vizsgálni tudjuk, hogy az emberek boldogsága hogyan megy fel és le a nap folyamán, néha percről percre és megpróbáljuk megérteni hogyan és mit csinálnak épp az emberek, hogy kivel vannak, mire gondolnak éppen, és minden más tényezőt is, amely a napjukat jellemzi, hogyan kapcsolódnak a boldogságérzet változásához, talán képesek lehetünk felfedezni azokat a dolgokat, amelyek valóban befolyásolják a boldogságot. A projekt során szerencsénk volt, hogy elég sok adatot tudtunk gyűjteni, sokkal többet, mint amire számítottam, hogy valaha is össze tudunk gyűjteni, több, mint 650.000 valósidejű jelentés több mint 15.000 embertől. Ez nem pusztán sok ember, hanem egy széleskörű csoport, széles életkori skálán, 18 évestől a 80 felettiekig, jövedelem vagy iskolázottsági szint alapján is széles skála házas, elvált, özvegy emberekkel. Minden egyes kategóriáját lefedik a 86 foglalkozási kategóriának több, mint 80 országból.
What I'd like to do with the rest of my time with you today is talk a little bit about one of the areas that we've been investigating, and that's mind-wandering. As human beings, we have this unique ability to have our minds stray away from the present. This guy is sitting here working on his computer, and yet he could be thinking about the vacation he had last month, wondering what he's going to have for dinner. Maybe he's worried that he's going bald. (Laughter) This ability to focus our attention on something other than the present is really amazing. It allows us to learn and plan and reason in ways that no other species of animal can. And yet it's not clear what the relationship is between our use of this ability and our happiness. You've probably heard people suggest that you should stay focused on the present. "Be here now," you've probably heard a hundred times. Maybe, to really be happy, we need to stay completely immersed and focused on our experience in the moment. Maybe these people are right. Maybe mind-wandering is a bad thing. On the other hand, when our minds wander, they're unconstrained. We can't change the physical reality in front of us, but we can go anywhere in our minds. Since we know people want to be happy, maybe when our minds wander, they're going to someplace happier than the place that they're leaving. It would make a lot of sense. In other words, maybe the pleasures of the mind allow us to increase our happiness with mind-wandering.
Amit szeretnék önökkel megosztani a hátralevő időmben ma, az az, hogy beszéljek arról a területről a sok közül, amelyben kutattunk, és ez a gondolatok elkalandozása. Emberi lényként megvan az az egyedülálló képsségünk, hogy az elménk elkalandozzon a jelenből. Ez a férfi a gép előtt ül és a számítógépén dolgozik, de ennek ellenére gondolkodhat a múlt havi nyaralásáról, vagy hogy mit fog ma vacsorázni. Talán amiatt aggódik, hogy kopaszodni fog. (Nevetés) Csodálatos az a képességünk, hogy figyelni tudunk valami másra, mint ami a jelenben történik. Ettől tudunk tanulni, tervezni és érvelni, amelyre az állatok képtelenek. Viszont az nem világos, hogy mi az összefüggés a boldogság és e között a képesség között. Bizonyára hallottak embereket, akik azt javasolják önöknek, hogy koncentráljanak a jelenre. "Légy jelen" valószínűleg százszor hallották ezt. Talán ahhoz, hogy valóban boldogok legyünk teljesen fókuszálni kellene és alámerülni a jelenbeli tapasztalásokra. Lehet, hogy az ábrándozóknak van igazuk. Lehet, hogy az ábrándozás rossz dolog. Másfelől amikor elkalandozunk, akkor az agyunk kényszerítéstől mentes marad. Nem tudjuk megváltoztatni a fizikai valóságot, de bárhová eljuthatunk a gondolatainkban. Mivel tudjuk, hogy az emberek boldogok szeretnének lenni, az agyunk elkalandozása által egy boldogabb helyre szeretnénk jutni, mint amelyet ezáltal elhagyunk. Van ennek értelme. Másképp fogalmazva az agyban érzett örömök talán hozzásegítenek ahhoz, hogy az elkalandozás által növeljük a boldogságérzetünket.
Well, since I'm a scientist, I'd like to try to resolve this debate with some data, and in particular I'd like to present some data to you from three questions that I ask with Track Your Happiness. Remember, this is from sort of moment-to-moment experience in people's real lives. There are three questions. The first one is a happiness question: How do you feel, on a scale ranging from very bad to very good? Second, an activity question: What are you doing, on a list of 22 different activities including things like eating and working and watching TV? And finally a mind-wandering question: Are you thinking about something other than what you're currently doing? People could say no -- in other words, I'm focused only on my task -- or yes -- I am thinking about something else -- and the topic of those thoughts are pleasant, neutral or unpleasant. Any of those yes responses are what we called mind-wandering.
Nos, mivel tudós vagyok, szeretném megoldani ezt a vitát néhány adattal, különösképpen szeretnék néhány adatot bemutatni három kérdésről, amelyet a Track Your Happiness-en tettem fel. Ha visszaemlékeznek ez az emberek valódi életének pillanatról pillanatra zajló tapasztalata. Van három kérdésünk. Az első a boldogságról szól: Hogyan érzi magát egy skálán a nagyon rossztól a nagyon jóig? A második a tevékenységre vonatkozik: Egy 22 tevékenységet tartalmazó listáról válassza ki, hogy éppen most mit csinál, mint például az étkezés, munka, tévénézés. És végül az ábrándozásról szóló kérdés: Valami másra gondol-e, mint amit éppen most csinál? Az emberek nemet is mondhatnak -- másképp szólva csak a saját feladatomra figyelek --, vagy igent -- azaz valami másra gondolok --, és ezeknek a gondolatoknak a témái kellemesek, közömbösek vagy kellemetlenek. Ezek az ábrándozásra vonatkozó bármely igenlő válaszokra vonatkozik.
So what did we find? This graph shows happiness on the vertical axis, and you can see that bar there representing how happy people are when they're focused on the present, when they're not mind-wandering. As it turns out, people are substantially less happy when their minds are wandering than when they're not. Now you might look at this result and say, okay, sure, on average people are less happy when they're mind-wandering, but surely when their minds are straying away from something that wasn't very enjoyable to begin with, at least then mind-wandering should be doing something good for us. Nope. As it turns out, people are less happy when they're mind-wandering no matter what they're doing. For example, people don't really like commuting to work very much. It's one of their least enjoyable activities, and yet they are substantially happier when they're focused only on their commute than when their mind is going off to something else. It's amazing.
Tehát mit találtunk? Ez a grafikon mutatja a boldogságot a függőleges tengelyen, és ott láthatják az oszlopot, mely azt jelzi, hogy mennyire boldogok az emberek, amikor a jelenre figyelnek, ha nem ábrándoznak. Amint kiderült, az emberek jóval kevésbé boldogok, amikor ábrándoznak, mint amikor nem kalandoznak el. Tehát akkor rátekinthetnek az eredményre és azt mondhatják, hogy rendben, biztos átlagosan kevésbé boldogok az emberek, amikor ábrándoznak, viszont biztos, hogy amikor az agyuk elkalandozik valamiről, ami nem indult kellemesen, legalább a végére az ábrándozás révén valami jó sült ki belőle. Nem. Ahogy kiderült, az emberek kevésbé boldogok, amikor elkalandoznak, mindegy, hogy épp mit csinálnak. Például az emberek nem igazán szeretnek ingázni a munkába. Ez az egyik legkevésbé kedvelt tevékenységük, viszont érzékelhetően boldogabbak, amikor arra figyelnek, hogy most éppen munkába utaznak, mintha a gondolataik valahol máshol járnának. Ez elképesztő!
So how could this be happening? I think part of the reason, a big part of the reason, is that when our minds wander, we often think about unpleasant things, and they are enormously less happy when they do that, our worries, our anxieties, our regrets, and yet even when people are thinking about something neutral, they're still considerably less happy than when they're not mind-wandering at all. Even when they're thinking about something they would describe as pleasant, they're actually just slightly less happy than when they aren't mind-wandering. If mind-wandering were a slot machine, it would be like having the chance to lose 50 dollars, 20 dollars or one dollar. Right? You'd never want to play. (Laughter)
Tehát hogy történhet ez meg? Szerintem a magyarázat része, a magyarázat egy jókora része az, hogy amikor elkalandozik az agyunk, akkor gyakran kellemetlen dolgokra gondolunk, és jóval boldogtalanabbak vagyunk, amikor ezt tesszük: az aggodalmaink, a szorongásaink, a sajnálkozásaink sőt még amikor az emberek valami teljesen semleges dologra gondolnak, még akkor is mérhetően boldogtalanabbak, mintha egyáltalán nem kalandoznának el. Sőt, még ha valami kellemesnek mondott dologra gondolnak, valójában akkor is egy kicsit boldogtalanabbak, mintha nem kalandoznának el. Ha az elkalandozás egy nyerőgép lenne, akkor úgy működne, hogy az esélyek 50, 20 vagy 1 dollár elvesztéséről szólnának. Értik? Sosem szeretnének játszani vele. (Nevetés)
So I've been talking about this, suggesting, perhaps, that mind-wandering causes unhappiness, but all I've really shown you is that these two things are correlated. It's possible that's the case, but it might also be the case that when people are unhappy, then they mind-wander. Maybe that's what's really going on. How could we ever disentangle these two possibilites? Well, one fact that we can take advantage of, I think a fact you'll all agree is true, is that time goes forward, not backward. Right? The cause has to come before the effect. We're lucky in this data we have many responses from each person, and so we can look and see, does mind-wandering tend to precede unhappiness, or does unhappiness tend to precede mind-wandering, to get some insight into the causal direction. As it turns out, there is a strong relationship between mind-wandering now and being unhappy a short time later, consistent with the idea that mind-wandering is causing people to be unhappy. In contrast, there's no relationship between being unhappy now and mind-wandering a short time later. In other words, mind-wandering very likely seems to be an actual cause, and not merely a consequence, of unhappiness.
Tehát eszt használom példának, hogy talán az elkalandozás boldogtalanságot okoz, de legfőképp azt mutattam be önöknek, hogy ez a két dolog összefügg. Lehet, hogyez a helyzet, de az is lehet, hogy amikor az emberek boldogtalanok, akkor épp elkalandoztak a gondolataik. Talán ez az, ami történik. Hogyan tudnánk valaha is kibogozni ezt a két eshetőséget? Nos, van egy tény, amelyet figyelembe vehetünk, egy olyan tény amenyben mindannyian megegyezhetünk: hogy az idő előre halad, és nem hátrafelé. Ugye? Először jön az ok, majd a hatás. Szerencsések vagyunk, hogy sok választ kaptunk minden egyes embertől, és hogy így láthatjuk, hogy vajon az ábrándozás megelőzi a boldogtalanságot, vagy a boldogtalanság előzi-e meg az ábrándozást, hogy legyen némi betekintésünk az ok-okozati összefüggésekbe. Az derült ki, hogy szoros kapcsolat áll fenn a jelenbeli elkalandozás és a kis idő múlva bekövetkező boldogtalanság között, igazolva az elméletet, hogy az ábrándozás az emberek boldogtalanságát okozza. Ezzel szemben nincs kapcsolat a jelenben fennálló boldogtalanság és a rövid idő múlva bekövetkező ábrándozás között. Más szavakkal az ábrándozás nagy valószínűséggel az oka, nem pedig a puszta következménye a boldogtalanságnak.
A few minutes ago, I likened mind-wandering to a slot machine you'd never want to play. Well, how often do people's minds wander? Turns out, they wander a lot. In fact, really a lot. Forty-seven percent of the time, people are thinking about something other than what they're currently doing. How does that depend on what people are doing? This shows the rate of mind-wandering across 22 activities ranging from a high of 65 percent — (Laughter) — when people are taking a shower, brushing their teeth, to 50 percent when they're working, to 40 percent when they're exercising, all the way down to this one short bar on the right that I think some of you are probably laughing at. Ten percent of the time people's minds are wandering when they're having sex. (Laughter) But there's something I think that's quite interesting in this graph, and that is, basically with one exception, no matter what people are doing, they're mind-wandering at least 30 percent of the time, which suggests, I think, that mind-wandering isn't just frequent, it's ubiquitous. It pervades basically everything that we do.
Néhány perce az agy elkalandozását egy nyerőgéphez hasonlítottam. Nos milyen gyakran kalandoznak el az emberek gondolatai? Kiderült, hogy sokat ábrándoznak. Tényleg nagyon gyakran. Az idő negyvenhét százalékában az emberek máson gondolkodnak, mint amit éppen akkor csinálnak. Hogyan függ ez össze azzal, hogy az emberek mit csinálnak éppen? Ez az ábrándozás százalékos arányát illusztrálja 22 tevékenység közben kezdve a magas 65 százaléknál -- (Nevetés) -- amikor az emberek zuhanyoznak, fogat mosnak az 50 százalékig munka közben, 40 százalékig edzés közben ahogy egyre lejjebb haladunk van egy oszlop jobbra, amelyen biztos nevetni fognak. Az emberek gondolatai az idő 10 százalékában elkalandozik szex közben. (Nevetés) Viszont szerintem van egy nagyon érdekes dolog ezen a grafikonon, és ez egy kivételtől eltekintve igaz, mindegy mit csinálnak az emberek, a gondolataik elkalandoznak, legalább az idő 30 százalékában, amely szerintem azt jelenti, hogy az ábrándozás nem pusztán gyakori, hanem mindenütt jelen van. Alapvetően minden tevékenységünket átjárja.
In my talk today, I've told you a little bit about mind-wandering, a variable that I think turns out to be fairly important in the equation for happiness. My hope is that over time, by tracking people's moment-to-moment happiness and their experiences in daily life, we'll be able to uncover a lot of important causes of happiness, and then in the end, a scientific understanding of happiness will help us create a future that's not only richer and healthier, but happier as well. Thank you. (Applause) (Applause)
A mai előadásomban beszéltem önöknek egy kicsit az ábrándozásról, egy olyan változóról, amely fontosnak bizonyul a boldogság egyenletében. Remélem, hogy idővel az emberek pillanatról pillanatra nyomon követett boldogságérzete és napi tevékenységei által képesek leszünk felfedni a boldogság sok fontos okát, és végül a boldogság tudományos megértése hozzásegít bennünket egy olyan jövőhöz, amely nem csak gazdagabb és egészségesebb, de boldogabb is. Köszönöm. (Taps) (Taps)